“Behind every great leader, at the base of every great tale of success, you will find an indispensable circle of trusted advisors, mentors, and colleagues.”

Qadir a háttérből figyeli és elemzi Marcos cselekedeteit és mivel tudja jól, hogy minden, amit most Garrido tesz, az dühlevezetés, ezért nem is akarja meggátolni semmiben. Mikor megismerte, sokszor csitította és higgadtságra kérte, de hamar rájött, hogy nála ez nem megoldás és csak tetőzné a benne egyre csak gyűlő haragot, így hát mostanra a kisujját sem mozdítja, hogy megfékezze Marcost. Végtére is, mit bánja ő, kin vezeti le a feszültségét, amíg nem olyan tagon teszi, aki nélkülözhetetlen a banda számára, vagy aki valamilyen módon fontos Qadirnak. Mindössze magában jegyzi meg, hogy öt perc aligha elég megtalálni a ténylegesen is Hectorhoz legközelebb álló személyt itt New Yorkban, de annak, hogy üzenetet küldjön vele Marcos, tökéletes lesz bármelyik embere is a kolumbiai drogbárónak. Márpedig minden bizonnyal ez a terve a fiatalabbnak, ismeri már őket, a kolumbiaiakat, ahogy ebben szakmában is egészen otthonosan mozog, úgyhogy egy intésből átlátja Marcos terveit. Ezt a játékot tökéletesen kitanulta már és bár semmi kedve egy ilyen érzelmi harc és lányával kapcsolatos fenyegetés után még a szobában maradni, de nem megy el. Nem mehet, azzal azt sugallná Marcos számára, hogy megtört és elgyengült. Ez nem igaz, vagyis nem oly módon, ahogy Marcos gondolná. Így hát marad és végignézi azt a kínzást, amit társa készül megejteni egy olyan tagon, aki elsősorban Hectort szolgálja és nem őket.
- Tudod, hogy nem kávézok veled együtt - mosolyodik el, mikor utólag elnézést kér tőle Garrido. Csak bosszantja általában ezzel, de makacsul tartja magát ahhoz a szokásához, hogy nem iszik latin-amerikai kávét. Amúgy is üres a gyomra és tekintettel arra, hogy milyen szagok és látvány fog elé tárulni hamarosan, aligha lenne kedve kávét inni.
- Szívós, mivel elég sok mindent megemésztett már - felel átvitt értelemben és nem foglalkozik azzal, hogy Cesar már a szobában van, ezért tökéletesen hallhatja a válaszát, amiből már sejtheti, hogy számára fájdalmas percek következnek. Mégis leül, mást aligha tehetne. Qadir tekintete találkozik Cesaréval, aki kérdőn pillant felé, míg Marcos Hugoval beszél. Bár valamennyire sajnálja Qadir a fiút, hogy ilyen sorsra jutott, elvégre ő nem tett semmi rosszat azonkívül, hogy Hectort magasabb polca tette, mint a fiatalabb Garridot, vagy épp Qadirt, ennek ellenére nincs benne a sajnálaton kívül semmilyen együttérzés. Túl sok szennyet látott, sőt, túl sok mocskot is tett ő maga saját kezűleg, amikor még fiatal volt és az ő fejéhez szegezték a fegyvert, valahogy úgy, mint most képletesen Marcos teszi azt Hugoval. Vagy ő teszi meg, vagy vele teszik, ennyire egyszerű a képlet és Qadir is anno azt választotta, amit most Hugo: bármennyire is nem helyes, a benne lakozó félelem felülírja a józan észt és ilyenkor olyan dolgokra képesek az emberek, amire nem is gondolnának.
Érzelmek nélkül néz vissza Cesar segélykiáltó szemeibe, mikor a férfit megragadják, hogy az asztalhoz feszítsék. Hiába vár Qadirtól védelmet, ő meg sem mozdul alkohollal teli poharával a kezében a bőrborítású fotelében ülve. Qadir is kínzott már, manapság már nem jellemző rá, inkább csak utasít rá, mintsem, hogy bemocskolja a kezét. Most dominánsabb pozícióban van, mint húsz éve, ez igaz, bár nem szabad elfelejteni, hogy ha ezek után Hector ügyesebb lesz és túljár majd az eszén, könnyen lehet, hogy Qadirt vetkőztetik majd le és kötik az asztalhoz pont úgy, mint most ezt a szerencsétlent. Éppen ezért sem mozdul, nem áll fel és megy el a dolgára, holott szívesebben hagyná itt őket. Tudja, mit fog látni a következő percekben és kétségtelenül az ő jelenlétére semmi szükség, mégsem teheti meg, hogy elsétáljon. Azzal Marcos és társai előtt lényegében beismerné, hogy gyenge.
Érdekes egy világ ez. Egyszerre utálja, hogy benne van nyakig és ha tehetné, már rég elhagyná ezt a mocskos üzletet, ugyanakkor viszont imádja, hogy kedvére játszhat és sakkozhat a különböző hatalmi játszmák tengerében. Hogy nem csak a bankszámláján lévő összegek jelentik az erőt, hanem többek között az is, hogy most itt marad és végignéz egy kínzást, melyet épp előtte hajtanak végre. A még Los Angelesben vásárolt Rolex órájára néz, amit meg is igazít csuklóján.
- Fél óra elég rá? Annyit tudok még maradni itt - közli azért Marcossal, hogy nem ér rá örökké, miközben elvesz egy dohányt és kivételesen rágyújt. Ebben nem tett fogadalmat, nem úgy, mint a kávékkal kapcsolatban.
Ami az idejét illeti, eredetileg csak a politikai terveit akarta közölni Marcossal, mikor bejött ebbe a szobába, ahhoz képest jócskán több időt töltött már el a vártnál köszönhetően a felmerülő jócskán kellemetlen beszélgetésüknek. Úgyhogy fél óra. Fontos ember, be van táblázva, szóval, ha showt akar rendezni Marcos, ám legyen, de ennyit kap tőle, már amennyiben számít neki Qadir jelenléte. Ez pedig azt jelenti, hogy Hugonak is sietnie kell.
Az első vágás hallatán össze kell szorítania állkapcsát, de nem hunyja be a szemeit és nem is tekint másfelé. A szerencsétlen hangjai úgyis elérnék fülét, amitől még csukott szemmel is mindent látna lelki szemei előtt. Elő kell csalogatnia magában a szörnyet, azt a mocskot, amit a napok többségében szeret minél inkább elrejteni saját lelkének legmélyebb bugyrában. Azt a lényegében halott embert, mert ezt a látványt és ezt a még textillel bélelt szájon át is fülsüketítő fájdalmat sugárzó ordítást nem lehet megemészteni ép ésszel. Csak úgy lehet kibírni, ha megfeledkezik mindenről és mindenkiről, aki fontos, vagy valaha is fontos volt számára. Hogyha elfelejt embernek lenni és nem emberként gondol Cesarra sem. Ez egy ilyen világ. Mocskos. Szeretnek ezzel a szóval dobálózni, de valójában nagyon kevesek értik igazán, miért is "mocskos". Aztán ahogy az asztal szélén megindul patakokban a frissen kibuggyant vörös vér és beszínezi a szőnyeget, hirtelen már mindenkinek értelmet nyer ez a szó. Mocskos!
Szív egy mélyet a cigarettából, mialatt saját emlékei kezdenek leperegni előtte. Annyi mindent tett azért, hogy most ő ülhessen a székben és nagyon kevesen múlt, hogy nem ő fekszik az asztalon. Kvázi szerencse, de azért nem csak az. Nem minden csak mázli volt, nem úgy, mint ahogy bátyja azt gondolja róla. Bármennyire is utálja Marcos brutalitását, el kell fogadnia, hogy ez is hozzájárult még Qadir esetében is ahhoz, hogy ilyen piszkosul gazdag és befolyásos emberek legyenek. Igen, most is csak erre gondol: a hatalomra, az erőre, ami most a kezükben van. Ha nem erre gondolna, hanem mondjuk Lunára, vagy a saját anyjára, akkor feltehetőleg rohanva hagyná el a szobát, hogy a legközelebbik mosdót telehányja a jelenlegi látványtól.
- Ötletes, de ha igazán meg akarod szégyeníteni apádat, akkor azt nem privát ajándékokkal tudod elérni - néz rá, miközben újra szív egyet a dohányból. - A bőrből készült tárgy mellett hatásosabb üzenet lenne, ha a nyilvánosság előtt alázod meg a hozzá hűséges emberének holttestével. Hogy mindenki lássa, Cali kartellnek most tényleg hadat üzentek. - Már jó régóta nem történt ilyen, hiszen a mexikóiaknak nem az a célja, hogy Hectort eltávolítsák. Millió ellensége van bizonyára szerte az országban, akiknek csak a vér szaga kell, hogy meginduljanak és összefogjanak ellene. Ezzel pedig bárki, akinek egy picit is meginog a hűsége, el fognak fordulni tőle, úgyhogy Qadiréknak könnyebb dolguk lesz megölni őt. Cesarnak úgyis áldás lenne, ha mihamarább meghalna, elvégre ő már sok jóra nem számíthat akkor sem, ha ezt most túléli. Arra pedig nem válaszol, hogy mit készítsenek a bőréből, ez a része a játéknak őt hidegen hagyja.

“Behind every great leader, at the base of every great tale of success, you will find an indispensable circle of trusted advisors, mentors, and colleagues.”

Egyértelműen nem értik meg egymást és már Qadir is kezdi sejteni, hogy felesleges folytatni, mert ha Garrido ennyire csak a saját feje után megy, akkor azzal Qadir már nem tud mit kezdeni. Úgy érzi, hogy amit nagyon el akart érti, hogy ne bántsa a lányát, az némiképp sikerült, azt meg nem érti, hogy miért mutogat ennyire rá a társa, mikor Garrido legalább annyira veszélyesen él, mint ő.
- Köszönöm, hogy felhívod rá a figyelmemet, mert magamtól már épp kezdtem megfeledkezni a veszélyről - gúnyosan mondja, ironikusan, hiszen harminc éve ebben a veszélyes közegben él és a csoda az, hogy még mindig él. Qadir is tudja, hogy ez bármikor megváltozhat, viszont fáj neki, hogy Garrido ennyire nem képes őt támogatni. Pontosabban kiállni azért, ami és aki fontos Qadirnak, miközben elvárja, hogy ez visszafelé így legyen. Megingott a bizalma és ez egyúttal ijesztő érzés is számára. Ha elkezd félni attól az embertől, akivel együtt ekkora csoportot tart a kezében az nagyon veszélyes lenne. Veszélyesebb, mint a mexikóiak.
Szíve mélyén egy kicsit örül is, hogy felbukkant az anyja. Legalább mentálisan egy kicsit ő is padlóra kerül és megtapasztalja, milyen az, amikor kiszolgáltatva vannak az érzéseiknek. Viszont Garridoval ellentétben Qadir nem pofázik bele a dolgaiba, hagyja, hogy megoldja maga, végtére is, ez egy olyan szituáció, amiben nem érzi szükségességét asszisztálni. Azonban pont ahogy Luna, úgy az anyja is egy olyan személy, akit félteni és óvni kell ezentúl, így muszáj körültekintően eljárniuk.
Nem veszi el tekintetét Garridoról még akkor sem, mikor láthatóak kellően összeomlik érzelmileg. Ez csak pár perc, tudja jól Qadir is, míg karba teszi kezeit és csendben vár, hogy társa feldolgozza az elmúlt perces hatásait. Tudja, mit érez. Nem tud teljesen együtt érzeni vele jelenleg, de attól még tudja, milyen ez az állapot. Anno ő is átélte már párszor ezt a fajta leterheltséget, amikor legszívesebben visszafordította volna az időt és nem hagyná, hogy a jelen bekövetkezzen.
De, ami pozitív, már ha egy ilyen keserves időszak után annak lehet mondani, hogy az anyja még él. Valószínűleg olyan mentális és fizikai bántalmazások érték, hogy az elméje semmiképpen sem ép. Úgy is lehetne megfogalmazni, hogy az őrület mértéke az, ami még kérdéses csak.
Az apja viszont már egy olyan személy, akivel Qadirnak is kell foglalkoznia, így jobbnak látja elterelnie Marcos figyelmét az előbb történtekről. Ez az ő figyelmessége, ő így támogat és nem öleléssel vagy szép szavakkal, hiszen azok amúgy sem lennének hatásosak Marcosnál.  
- Feltételezem, ha nem ő jön ide, akkor küld valakit maga helyett, hogy megölje és elhallgattassa. - Valószínűleg nem akarja Hector sem, hogy Marcost még jobban ellene hergelje az anyja. Bár több, mint biztos az is, hogy Hector már most érzi a vesztét és ezért elkezd cselekedni. Lehet, hogy meggondolatlanul is, ami nekünk kifejezetten jól jön. Mindenesetre késznek kell lennünk egy váratlan akcióra.
- Ha adsz neki időt, akkor óvatosabb lesz. Ha nem és megelőzöd őt a cselekvésben, akkor elkezd kapkodni és rossz döntéseket hozni egymás után. Egyszer már volt erre példa tőle, csak akkoriban még az volt az érdekem, hogy támogassam őt, úgyhogy ahelyett, hogy kihasználtam volna a hibáit, befoltoztam őket. - Mikor még Kolumbiában dolgozott neki, ezt tette. Ekkoriban csupán látásból ismerte még a fiát, az ifjabb Garridot. Mostanra viszont már változtak a dolgok és el tud számolni a lelkiismeretével, ha ezúttal hátbaszúrja a veszélyessé vált férfit a saját fiával együtt.

“Behind every great leader, at the base of every great tale of success, you will find an indispensable circle of trusted advisors, mentors, and colleagues.”

Megfordult a kör és immáron Qadir az, akinek kezdenek elpattanni az utolsó idegszálai is, ezzel párhuzamosan pedig a hangja egyre erőteljesebb lesz. Garrido minden egyes szava olyan számára, mintha csontját feszítenék szét egy késsel. Már az is fáj, hogy elmondása szerint tényleg nem bízik már benne. Itt és most kezd omlani annak az erődítménynek a fala, amit ketten építettek fel New Yorkban. Ha nincs bizalom, az egész összedől, nem tud tovább működni. És akkor felmerül a kérdés, hogy vajon ezek után ő megbízzon ebben az emberben?
- Annyi kávéra hívom meg, amennyire akarom, mert az én lányom és nem te fogod megmondani, hogy mit tegyek vele és mikor, világos? - Nyilvánítja ki haragosan azt ami számára eddig is egyértelmű volt, miközben feláll. Sajnos igen, tényleg betalálnak neki Garrido mentális terrorjátékai, de undorodik attól, hogy képes vele is ezt játszani.
Csalódottan néz rá, tüzeket hányó szemekkel, majd néhány pillanatra az ajtó felé néz. Valószínűleg jobban járnának, ha most távozna, de ő nem az a fajta, aki elfut, ha megsértik, úgyhogy inkább vesz néhány mély lebegőt. Ez már nem Lunáról szól, ez már arról, hogy amiket most hozzávágott Qadir fejéhez, az szembe megy mindazzal, amit az elmúlt években egymás számára képviseltek. Eddig bármelyikük szorult rá segítségre, vagy akadtak gondjaik, a másik kész volt mellé állni, mint ahogy Qadir is fegyvert ragadna Marcosért az apjával szemben úgy, ha erre kéri őt. Megtenné, ez New York kettejükön múlik és neki az a fontos, hogy mi van itt a világ ezen pontján, nem pedig Kolumbiában. Viszont ugyanezt a támogatást nem kapja meg visszafelé Garridotól, sőt, a bizalma sincs már meg felé, ami által Qadir hite is meginog. Ennek akkor így vége.  
- Épp ez az, hogy nem felejtettem el. Te már a New York-i meló miatt ismertél meg, de elárulom, előtte is volt életem. És még azelőtt is volt, hogy az amerikai kontinensre léptem volna, úgyhogy igen, marhára fontos nekem ez a mocskos drogfészek, de vannak dolgok, vagy épp bizonyos személyek, akiket nem vagyok hajlandó beáldozni. - Próbál higgadt maradni, de nem sikerül, ugyan nem ordít, de hangjából érződik az, hogy ebből nem fog engedni. - Ha nem vagy hajlandó elfogadni azokat, akik… - folytatná, de a telefoncsörgés hangja megállásra készteti, mivel tudja, hogy ez a csengőhang fontos hívást jelent.
Ami azt illeti, tényleg fontos hívásnak érződik, márpedig függetlenül az előbbi beszélgetéstől… azt nagyon nem szereti látni, hogy Garridonak gondja akad, mert a termékellátás veszélybe kerülhet. Most viszont Qadir is meglepődik, hogy nem munkáról van szó, hanem Garrido családját érintő ügyről, mégpedig az anyjáról.
Találkozott már Qadir az idősebb Garrido egykori feleségével, még régen, mielőtt eltűnt volna a nő. Marcoshoz hasonlóan ő is úgy tudta, hogy a nő halott, úgyhogy most sokkolja a nő és annak látványa is. Biccent, ezzel is köszönve a nőnek, de Qadir is tudja, hogy ebbe neki épp csak annyira kell belekeverednie, amennyire még szükséges, nem jobban, valamint a nő sem feltétlenül van olyan állapotban, hogy a fián kívül mással is foglalkozzon. A fal mellett húzódó tálalóasztalhoz sétál és tölt még magának némi alkoholt, ezzel is nagyobb magánszférát engedve a Garridoknak, de nem megy el, mert szeretné, ha látná azt, ami történik. Hogy szemtanúja legyen miként Garrido lelke is szilánkokra tör egy szerette láttán és később emlékeztethesse rá, miről is beszélt neki az imént, mikor azt mondta, hogy fontos neki Luna.
Kezében az alkohollal áll nekidőlve a tálalóasztalnak és figyeli, ahogy a nőt átkísérik az öltözőbe, majd újra Marcos arcát vizsgálja. Annak ellenére, hogy kibaszottul haragszik rá az előbbi miatt, most mégis inkább társaként tekint rá. Mint két családjuktól kiégett férfi, akiknek be kell látni, hogy a lelkük egy része még mindig a két nő kezeiben van.
Az anyja látványa után valahogy érezte, hogy nem fogja csak úgy lelőni az apját, úgyhogy csak némán tölt egy újabb adag italt a másik üres, tiszta pohárba és átadja Garridonak.
- Nem szólok bele a családi dolgaidba, Marcos - közli vele, hogy neki nincsenek elvárásai, se követelései azzal kapcsolatban, hogy miként tesz az anyjával és az apjával, utóbbi esetben mondjuk már lehetne is beleszólása, mivel Qadir főnökéről is van szó egyúttal, de az utóbbi hónapokban annyira kiidegelték már a kolumbiaiak, hogy megfogadta, amihez nincs közvetlen köze, azt inkább a latinokra hagyja.
- Hagyd, hogy New Yorkba jöjjön. Ezt a helyet mi jobban ismerjük és a mi embereink nekünk fogadnak szót, nem neki. Könnyebben érvényesítheted rajta itt az akaratodat és tehetsz vele azt… amit csak akarsz. - A lelkének nagyon sötét kivetülése hallgató az utolsó pár szóban, míg ő is lehúzza a poharában lévő alkoholt, de hát ő is utálja Hectort, szíve mélyén vágyik is arra, hogy Marcos szétkínozza.  

“Behind every great leader, at the base of every great tale of success, you will find an indispensable circle of trusted advisors, mentors, and colleagues.”

Qadir ezelőtt húsz éve már, hogy belekerült a dél-amerikai nagyemberek mélyvizébe és kénytelen volt megtanulni úszni, ha nem akart megfulladni a halálos áradatban. Olyan hirtelen került bele, mintha fejest ugrott volna, pedig valójában egy határozott taszítással belelökték. Mivel meghalni nem volt kedve, ezért hát úszott, olykor vizet, olykor pedig levegőt nyelve, de valahogy sikerült a felszínen maradnia. Azóta nem csak, hogy megtanult úszni, de egyenesen szörfözni is tud már a kolumbiaiak vizén, ami azonban sosem lett könnyebb. Hectorral egyenesen halálos üzletelni, de azért meg kell hagyni, a fiával sem kellemes esti fürdőzés. Hiába ismerősök, már-már barátok hosszú évek óta, azért Marcos sorra emlékezteti Qadirt arra, hogy ezek a Garridok mennyire makacsok és könyörtelenek. De hát mit panaszkodhatna, nem csak az esőesdő mélye szül ilyen fenevadakat, hanem a sivatag is. Két merőben eltérő táj szülöttjei ők, annak kellene csodának lennie, ha egyet tudnának érteni valamiben, nemhogy együtt irányítani egy ekkora droghálózatot egy akkora városban, mint New York, s mégis, újra és újra megmutatkozik időnként, hogy nagyon más személyiségük és hátterük is. De talán ezzel nincs is akkora baj, mint elsőre látszik, mindössze meg kell vívniuk a csatákat és meghúzni az érdekeik határát.
Qadir tudja jól, hogy ha nem Hector ül Kolumbia kábítószerrel bekent trónján, akkor már kolumbiainak kell ezt megtennie, mert nem fogadnának el más nemzet szülöttjét, ezért egy pillanatra sem fordul meg a fejében, hogy talán nem egy Garrido-családbelinek kellene az apja helyére kerülnie. És ha már kolumbiai, akkor már legyen olyan, akit Marcos jól ismer, ha ez a személy Pablo, akkor Qadir ezt elfogadja. Mexikó hallatára elmosolyodik, bár nem sokáig, inkább kortyol újra az italába, hogy helyre tegye szájának ívét.
- Rendben. Javaslom egyébként Veracruz valamelyik városát találkozóhelynek. Úgyis megígértük már azoknak a dél-mexikóiaknak, hogy fontolóra vesszük az ajánlatukat. - Utal vissza egy régebbi beszélgetésükre, miközben újra szájához emeli a poharat. Utóbbi időkben Mexikóban sem egy kapura játszanak, a jelenlegi, velük háborúban álló mexikói kartell pedig egyre több ellenséget szerez az országán belül. Bizonyára szúrná szemét, ha odamennének tárgyalni Garrido rokonaival. Ráadásul a karibi-szigetek jó lehetőségként szolgálnak Veracruz megyéből, ha esetleg menekülni kellene.
Őszintén meglepi, hogy pont Garrido az, aki nem bírja felfogni, hogy mit jelent a család. A már meglévő család. Hiszen kolumbiai, ha valakit gyűlöl, akkor megöli, mint az apját, ha valakit pedig félt, vagy szeret, akkor megvédi az élete árán is. Ezt tanulta ő a kolumbiaiakról és hiszi máig, hogy Marcos is ilyen. Most mégis azt kéri tőle, hogy ölesse meg a lányát? Ez nem fog megvalósulni. A veszekedések alatt azonban összerakja Qadir a képet, azt, hogy Marcos lényegében fél. Önmagától fél, hiszen már rég bevallotta, hogy bejött neki a lány. Most viszont nem engedhet. Ez egy olyan téma, ahol meg fogja védeni a saját érdekeit, mert tudnia kell Garridonak is, meddig mehet el vele szemben.
Látja ahogy lendül az ökle, de egyúttal azt is, hogy nem felé, így lényegében előre hallja meg azt az éles hangot, amit az asztal ad ki magából Garrido öklének terhe alatt. A whiskys üveg azonban így is akkora lendületet kap, hogy a tartalmával együtt zúdul a földre, ezzel pedig betelítve drága alkohollal a padlót. Persze mit bánja ő azt, figyelme a társára vetül és míg a kolumbiai belevezeti energiáját a vaskos asztalba, addig Qadir szemei összeszűkülten, de mégis kegyetlenül higgadtan fókuszálják be a férfit. Előre dől. Nem fog visszaordítani rá, mert nyilván az ő szemszögéből jogos az, amit mond és most, ilyen idegállapotban feleslegesen mutatna tükröt Garridonak, hogy lássa, ő pont ezt csinálja, pont fittyen hány Qadir épségére akárcsak azzal is, hogy Mexikóba akarja vinni őt kolumbiaiakkal tárgyalni, de ez most nem számít. Az ok, hogy még mindig előre hajol, térdére helyezi könyökét és szúrós szemekkel néz Marcos arcára az nem az, hogy ő is ezt teszi vele. Kit érdekel. Az életük másról sem szól, mint veszélyről.
- Csak egy dolgot árulj el nekem! Csak egyet! - kezdi higgadtan, de ahogy ismétli szavait, belőli is kiszakad az ingerültség és a tömény tesztoszteron, úgyhogy egy pillanatra az ő hangjától is megremegnek a falak. - Mióta nem bízol bennem? Mióta kételkedsz ennyire a szavamban? Mondd, hányszor nem tartottam az ígéretemet, mikor azt mondtam, hogy „elintézem”, volt bármiről is szó? - néz meredten, szikrázó szemekkel Garridora, mintha választ várna, de sejti, hogy nem fogja megkapni, mert azzal Garridonak ki kellene mondania, hogy egyszer sem történt még meg, hogy Qadir ne tett volna eleget az ígéretének. Főleg nem Garridoval szemben.
- Úgyhogy mielőtt a családomhoz nyúlnál, vagy olyat kérnél tőlem, ami végzetes lenne, előbb megkérnélek arra, hogy ne felejtsd el, ki vagyok számodra és a bandának. - Ezt már halkabban, de nyomatékos, erős szavakkal folytatja. - Nem azért építettem fel veled együtt ezt a birodalmat ebben a kibaszott kelet-amerikai városban, hogy egy csettintésre eldobjam - szinte suttogva fejezi be és alig pislog, míg próbálja emlékeztetni társát arra, hogy a múltról ne feledkezzen meg. Hisz Qadir az, akivel felépítette New Yorkot, ő ment el Kolumbiába Marcosért, hogy aztán együtt szilárdítsák meg a talajt New Yorkban. Bántja a tudat, hogy ennyire nem bízik benne, pedig köztük ha valamivel nem volt gond, akkor hát ezzel. Még egyikük sem hagyta cserben a bandát és felháborítónak tartja, hogy Marcos azt feltételezi róla, hogy nem küzdene tovább érte Qadir.
Még egy pár másodperig előrehajolva figyeli Garrido aztán, majd visszadől a székébe remélve, hogy ezzel már végérvényesen is képes volt hatni Garridora. Lehet, hogy most még nem tudja maga sem, hogy hogyan fogja megóvni a bandát Lunától és Lunát a bandától, de ezt el fogja intézni. Ki más lenne alkalmasabb erre a feladatra, ha nem ő? És nem, nem mindig az a megoldás, hogy megölünk valakit. Mindazonáltal meglepte, hogy ennyire tettlegességig fajult ez a beszélgetés, de amíg némi whisky látja kárát addig nagy gong nincs. És hát szó mi szó, Qadir is tudja, mennyire lobbanékony Garrido, ettől ő nem fog megijedni, legfeljebb meglepődni. Mindazonáltal sajnálja a lányt, aki ma az ágyába kerül, egy pillanatra meg is fordul a fejében, hogy mi van, ha az a lány pont Luna lesz, ökölbe is rándul a keze, de vesz egy mély levegőt és megpróbál ezen túljutni. Nem fogja még egyszer ágyába vinni Garrido a lányát. Ahhoz túlságosan tart a lánytól és egy kicsit talán… talán Qadirban is bízik. Reméli legalábbis, hogy bízik benne, hogy megoldja majd ezt a kérdést. Végül ebben is állapodnak meg, így a téma, végre, nem kevés verejtékkel, de lezárásra kerül.  
Mindenképpen a profizmusukra és az erős személyiségükre utal, hogy ezek után egyikük sem áll fel és hagyja el a termet, hanem úgy ahogy megpróbálják ott folytatni a beszélgetést higgadtan, ahol abbahagyták. Qadirban kavarognak az érzések, őrlődik magában Garrido vallomásától, amit még ő sem tud magában eldönteni, hogy tagadja és őrültségnek vélje, hogy Lunában lát valamit… valami különlegeset, vagy hessegesse el az egész gondolatot. Mindenesetre egy biztos: Garrido előbbi cselekedetei valószínűleg nem lettek volna ennyire hevesek, ha ne lennének neki is valamilyen (bármilyen) érzései a lány iránt.
Luna alakja lelki szemei előtt aztán szertefoszlik a fejét fogó apja szemei előtt, mikor kopognak. Ezúttal viszont Qadir már leginkább szemlélője a történéseknek, így hát nem is szól bele Garrido dolgába, még ha egyébként akár még joga is lenne ezt megtennie. Ő arra kérte társát, hogy bízzon benne és ne cselekedjen helyette, ezért pedig cserébe Qadir is így tesz.
Garrido arca azonban nem várt mimikákat ölt magára és erre már úgy érzi, hogy ki kell fejeznie érdeklődését. Szemlélve nézi társa arcát és ezúttal nagyon sajnálja, hogy kiborult a maradék whisky. Így viszont csak figyeli őt és meglepődik, hogy Garrido ennyire lefagy, vagy tétovázik a szavakkal. Erre már gyanakszik, ám a valóságra teljesen ledöbben. Elsőre nem is érti, hogy miről beszél. Tudja jól, hogy belekeveredni a Garridok körébe elég nehéz időket hoz majd magával, de ezúttal, már így is fáradtan a Luna utáni érzelemrengetegtől úgy érzi, hogy nem teljesen érti, mi van az anyjával. Ő úgy tudta, meghalt. De azért látott már ő fehér hollót.
Elsőre azzal hozza összefüggésbe, amit Lunával párhuzamba hozva mondott az anyjáról. A lánya emlékezteti rá és ha most az anyja hangját hallotta, akkor lehet tényleg kezd Garrido megőrülni. Ettől egyéként mindig is félt, de amolyan rémálomként, mintsem valós okkal, ezért tovább lép fejben és azt mondja, hogy tegyük fel, igaz. Tegyük fel, tényleg az anyját hallotta. Ilyen értelemben természetesen egy valamit muszáj tisztázni…
- Gondolod, hogy nem egy csapda? - Az anyja ügyét nem fogja helyette megoldani, abban nem tud ő okosabb lenni nála, de abban tud segíteni, hogy reálisan mérlegelje Marcos helyzetét. Az apja eszközei kegyetlenek, ha a fiát akarja térdre kényszeríteni, akkor pedig nem lenne meglepő, ha az anyja emlékét használná fel a fia ellen. Jelenleg a hangját. De ha él? Ha tényleg él… hogy jutott el idáig Kolumbiából úgy, hogy még a dél-amerikai országból is csoda, hogy kijutott?
- Szeretnéd, hogy előre menjek, hogy megbizonyosodjak afelől, ki érkezik? - Golyófogónak lenni nem kellemes feladat, de nem tenné ki magát ilyennek, azért abban már profi. Viszont, ha az anyjáról van szó, Qadir ép ésszel tud gondolkodni, meg tudja óvni társát attól, hogy érzelmektől vezérelve belerohadjon a saját halálába. Kolumbia még ennyi kilométer távolból is veszélyes lehet.  

“Behind every great leader, at the base of every great tale of success, you will find an indispensable circle of trusted advisors, mentors, and colleagues.”

Qadir mindig tartotta azt az egy lépés távolságot a Garrido családtól, amivel még épp védve érezhette magát, hiszen pontosan tudja, hogy mennyire veszélyesek. Most sem szól bele az ügyeikbe, ő Marcos fele van elköteleződve, így támogatja, ugyanakkor a banda részére biztosítani kell az ellátást, úgyhogy a családi viszályokon túl ezt is figyelembe kell venni. Elengedhetetlen, hogy az apja helyét egy erős és üzem, nem utolsó sorban pedig maximálisan megbízható személynek kell átvennie. Ha ez Marcos unokatestvére lesz, ám legyen. Széttárja kezeit.
- Azt a találkozást akkor nagyon titokban kell tartani, mert apád könnyen összeköti a láthatatlan szálakat is. De én állok elébe. - Mindegy, hol lesz megrendezve a találkozó, ígyis-úgyis veszélyes lesz, de volt már néhány necces szituációban része, tudja, hogy ezek a munkájához tartoznak.
Nem szokott dohányozni, de ezúttal elvesz egyet a felé nyújtott prémium cigarettából és Garrido tüzével rágyújt, majd visszaadja az igencsak személyesre formált eszközt. A helyzet az, hogy nem nagyon van kedve azon agyalni, hogy milyen program keretén belül tudna kikapcsolódni, mert nem sok szabadideje van, amikor tényleg el tudja engedni az agyában kattogó gondolatokat.
- Biztos, hogy nem fogom rád hagyni a döntést - feleli mosolyogva, cukkolja Garridot jelezvén, hogy pontosan tudja, milyen ő és milyen tervekkel állna elő, de lehet, hogy ez inkább bókként csapódik le a mellette lévő fotelben ülő férfinál. Mindenesetre nyitva hagyja a témát és válasz helyett inkább beleszív a dohányba.
Nem érti Garrido. Azt hiszi, Qadir általánosságban elgyengült, pedig ez nem igaz. A lányával szemben gyengült el, de vele szemben sosem tudott erős maradni, meglehet, eddig nem kerültek szemtől szembe egymással, így ez nem tudódott ki.
- Én viszont… - veszi át a gondolatot akkor, amikor Qadir személyiségét boncolgatja a sajátjával szembe állítva. - Én viszont nem vagyok hajlandó megöletni a saját lányomat? Tényleg emiatt vádolsz azzal, hogy lazábban kezelem ezt az ügyet? - Hanga rideg, már-már hitetlenkedő, amiért az ő fejéhez vágja, hogy miért nem öli meg a lányát. - A legfőbb különbség kettőnk között az, hogy én megvédem a családomat akkor is, ha ezzel ártok magamnak. - Összekulcsolt ujjakkal dől előre, hogy jobban a szemeibe tudjon nézni, mert ezúttal olyat hallott, amit azért ő sem nézett volna ki Garridoból. De Qadir keze sem tiszta, csak épp nem lesz mocskos annyiszor, mint a társáé. Persze nem is akar olyan lenni, mint Garrido.
Nem nevet együtt Garridoval, mert ezúttal nem tartja viccesnek. Ha nem a lányát boncolgatnák, akkor lehet megmosolyogná, hány embert ölt már meg Garrido, de így nem. Az igazság az, hogy ő nem szeret ölni. Megteszi, ha kell, de nem élvezi megtenni, vagy elrendelni, mert az azt jelenti, hogy nem maradt más választása. Magyarul elvesztett egy szellemi csatát. Nyilván más a helyzet, ha őt támadják és védekezésből kényszerül a gyilkosságra.
Néhány kritikus pillanat eltelik, amikor Qadir izmai olyannyira megfeszülnek, hogy csoda, hogy nem húz be egyet Garridonak, viszont megéri az önkontroll, mivel végül belátja Marcos is, hogy jobb kettejük között a békesség, vagyis az, ha Luna épségben marad. Mikor egymás szemeibe néznek, úgy érzi, ezúttal őszinte vele és ezt meg is ragadja Qadir, hisz jelen esetben a banda sorsa (legalábbis Qadir részéről) egyenlő Luna sorsával is.
- Nem. A cikk megszülethet, de csak azzal a tartalommal, amit én engedélyezek neki. Vagy addig fogom akadályozni, amíg ki nem fut a határidőből. Mindegy - legyint inkább. - Ezt bízd rám, megoldom. -  Márpedig, ha Qadir azt mondja, hogy megoldja, akkor az az ügy MEG-LESZ-OLDVA.
Felveszem Meghannal a kapcsolatot majd, innentől ez az én dolgom, szimplán csak nem akarom Garridot terhelni vele. Tőle csak annyit kérek, hogy ne bántsa. Ennyit és semmi mást. Ugyanakkor megígérteti Garridoval, hogy tartsa távol az agresszióját a lányától.
- Mindenre képes vagy, Marcos, szóval erre is. - Nem ismeri nála azt a szót, hogy próbál. Ő nem próbál, ő, ha elhatároz valamit, megteszi, úgyhogy most azt kéri, határozza el azt magában, hogy Lunának haja szála sem fog görbülni. Ezen a ponton pedig feleleveníti azokat a szavait, amit azelőtt mondott Lunáról, hogy kiderültek volna a lány szándékai. Bólintva jelzi, hogy igen, arra kéri, hogy fejtse ki, de már az is elég, ha magát emlékezteti arra, hogy egyébként nem erőszakosan állt hozzá kezdetben.
Türelmesen vár, míg megformálja a szavait, addig ő is elszívja a dohánya megmaradt részét. Meglepi elsőre, hogy az anyjáról kezd beszélni, de pár szó után máris sejti, hova akar kilyukadni. Jéggel teli poharának alját nézi, míg hallgatja az egyébként szokatlanul érzelmes Garridot. Egy idegen nem hallaná ki társa szavaiból, hogy mennyire nehéz témáról beszél, de ő pontosan tudja, hogy olyasvalamit oszt meg vele, ami olyan mély kötődéssel bír, mint Qadirnak a lánya. Türelmesen végig hallgatja, nem szólal meg csak azután, hogy csend telepszik a szobára.
- Értem a lényeget - bólogat néhányat és megissza az utolsó cseppeket poharából. - Nem lehetett könnyű élete anyádnak… - teszi hozzá nyugodt halk hangon és elhatározza, hogy inkább nem akarja elképzelni Marcos szüleinek kapcsolatát. Ehelyett azt próbálja megemészteni, hogy a lánya, az ő Lunája tényleg Garridot az anyjára emlékezteti. Vagyis Luna érzéseket váltott ki Garridoból. Mindegy is, milyeneket, most ez nem érdekli és nem is akar belemenni, de ha ez kell ahhoz, hogy ne ölje meg a lányt, akkor ezzel együtt tud élni. Folytatná az anyjával kapcsolatos gondolatait, azonban kopognak az ajtón. Csak akkor kopognak, ha olyan információról kell tudomást szerezniük, ami nem várhat.
A telefon csörgésére int, hogy persze, vegye fel, azért ők maguk között már elhagyták ezeket a formális baromságokat. Első elhatározásra Qadir is telefonjáért nyúl, de mégis megáll a cselekvésben, mivel Garrido arca nem várt mimikákat vesz fel. Nemán figyel, míg a telefonhívás megszűnik.
- Mi történt? - Nem titkon az az első feltételezése, hogy valaki elbaszott valamit és most Garrido elé állítják, bár a kitágult pupillák és Marcos testbeszédje nem arra enged következtetni, hogy apróságról lenne szó.

“Behind every great leader, at the base of every great tale of success, you will find an indispensable circle of trusted advisors, mentors, and colleagues.”

Qadir egy ideje már tudja, de még régebb óta sejti, hogy a Garrido család nem teljesen normális. Persze Qadir sem mondható annak, nagyon nem, de ha csak a családi kapcsolatait figyeli valaki, arra legalább azt leehet mondani, hogy „rendben van”. Garridoék sokkal messzebbre képesek menni, mint ő, a brutalitásról nem is beszélve. Például Qadir csak akkor kínoz testileg valakit – akkor sem saját kezűleg -, hogyha élve kell neki az ember és információt kell belőle kiszednie. Ha tudja, meg kell halnia, nem szórakozik vele, inkább gyorsan és minél láthatatlanabbul elteszi láb alól. Ez a fajta különbség miatt valójában Qadir kezdetektől fogva bizonyos mértékben tart a Garrido családtól. Anno azért választották Garridot, mert tőle tartottak a legjobban. Cali erősebbnek és kegyetlenebbnek tűnt akkor, mint a meggyengült Medellín, vagy a többi drogkirály. Ő csak így nevezi, királyok, hisz olyan hadsereget, területet, bástyát, és hatalmas építenek ki maguk köré, mint anno a királyok tették. Amikor a királyok még nem csak bábok voltak, mint ma. Noha a fiatalabb Garridot már jól ismeri – legalábbis annyira jól, hogy tudja kezelni az indulatait -, az idősebben továbbra is megtatja a diplomáciai távolságot. Szerencsére mióta Marcossal dolgozik, nem az ő feladata beszélni az öreggel.
Megdöbbenve hallja a mellette ülő tervét, testét átjárja a sokkhatás, miközben saját magán is csodálkozik. Elvégre miért lepődik meg, hogy meg akarja ölni az apját? Hisz abban, hogy erre képesek lesznek, azonban Qadir agya már a következményeken jár.
- És ki látja majd el a szerepét? Valakinek ülnie kell a trónjára Kolumbiában. - Márpedig annak a személynek kolumbiainak kell lenni, különben nem fogadják el, velük szorosan együttműködőnek és erősnek kell lennie, hogy ne toralják le a bizniszüket Dél-Amerikában, de ami még fontosabb, ezt NEW Yorkból nem lehet irányítani, vagyis Marcos Garrido nem jó jelölt erre addig, amíg ezt a várost tekinti lakhelyének. Nagyon fájna Qadirnak, ha visszamenne Kolumbiába a társa, persze túl nagy a pofája ahhoz, hogy ezt csak úgy bevallja. Másrészről viszont természetesen támogatja őt a családi dolgaiban és nem csak a bizniszt nézi. Ismerve az apa-fiú történetét, mellette lesz a terv kezdetétől fogva kvázi barátként is. Furcsa ezt kimondani, de valahol ez is ott lapul kettejük viszonyában.
- Inni? - Hisz most is isznak. - Vagy vadászni? Netán golfozni? Mihez lenne kedved ennyi idő után? - Amit újra együtt töltenek, ezúttal üzleti ügy nélkül. Nehéz megállni, hogy ne kerüljön szóba, de Qadir is belátja, hogy erre szükség van, hiszen a közöttük lévő jó viszony elengedhetetlen és ezt bizony ápolni kell. Tán nem véletlen, hogy mindketten ennek szükségességét látják, mivel érezhető a levegőben a közöttük ketyegő bomba, amely pár perc múlva mindkettőjük idegrendszerét letarolja.  
Ez a bomba Luna Luna Zamira Sackler. Ahogy szóba kerül és nyilvánvalóvá válik mindkettőjük részére a valóság, elszabadulnak az indulatok, mely egyelőre csak szavak formájában nyilvánul meg. Még jó is. Egyenesen látja lüktető szemeivel is, hogy Garrido felhúzza magát a tényen, hogy bizony elbukott a lányával szemben. Nagyon is tudja, a büszkesége túl nagy ahhoz, hogy ezt lenyelje, azonban jelenleg ez egy tény, amit Garridonak is le kell nyelnie. Márpedig az, hogy szembe kell néznie a valósággal nem Qadir hibája.
- Azt, hogy túl közel engedtél magadhoz egy újságírót, aki mindent meg akar tudni rólad és feltett szándéka, hogy leleplezzen. Pont ahogy engem is, vagy a komplett bandát. – Úgy beszél, mint valami politikus, aki próbálja megétetni a saját önös érzelmeitől túlfűtött társával a valódi problémát. Ezt a problémát meg kell oldaniuk attól függetlenül, hogy Garrido mennyire veszi zokon a szavait.
Végigizzadt már néhány csatát kettejük között Qadir, Garrido nem egyszerű ember, hatni rá pedig nehéz, amiért sokszor csak végletekben tud gondolkodni. Ezúttal azonban az egyik, a kézzelfoghatóbb véglet nem lehetséges. Az legalábbis biztosan nem, hogy Lunát megölik.
- Nem fogom eltemetni a lányomat. Ha mindenáron ezt tervezed, akkor két koporsót szerezz, mert engem is áshatsz egyből mellé. - Ez pedig azt jelenti, hogy a bandát is temetheti, azt a bandát, amit ketten vezetnek, ahogy az apjával szemben sem lesz meg az a barátja, aki támogatta őt nem egész öt perce. Persze hogy is próbálhatná meg megértetni vele, hogy mit érez egy szülő a gyereke iránt, mikor Marcos sosem tapasztalhatta ezt meg. Ettől még Qadir eszméi és ösztönei nem fognak változni, ő az az apa még ennyi év után is, aki sírba feküdne a lányáért. Ez így volt egész életében.
- Igen - Igen, azt kéri, hogy hagyja életben lányt. - A cikk megszületését pedig meg fogjuk akadályozni. - Kezd már valamennyire ő is lenyugodni, visszadől a székbe és reméli, hogy Garrido is felfogta már, hogy nem éri meg eldobni maguktól (Qadir halálának bekövetkeztével) mindazt, amit felépítettek közösen, csupán a mellette ülő férfinak is szüksége van némi időre, hogy meg tudja emészteni a valóságot.
- Én tettem őt az életem részévé, vállalom ennek a következményét és terhét az egész életemen át - néz ezúttal már higgadtabban Garridora és próbál úgy játszani a szavakkal, hogy azokat a társa jobban magáénak érezze. Kevésbé apaiságként beállítva azt az érzést, amit valójában Qadir érez a lánya iránt. Ezzel együtt viszony felfordul a gyomra saját szavaitól, hogy a lányát egyfajta tehernek állítja be, mégis tartja magát, mert tudja, ez most egy olyan szituáció, amikor meg kell játszania magát valamennyire.  
Valahol mélyen a két Abbar testvérben el vannak ültetve a családnak, mint szentségnek a gyökerei. Bármennyire is különböznek Qadir és a bátyja, Milak, a gyerek megléte, tudata és létezése náluk szent és sérthetetlen. Egy ajándék, egy kincs, mellyel hagynak magukból valamit az utókornak. Milak is ezért ragaszkodott a fiához veszettül anno, mikor Tiger megszületett és ezért nem tudta belátni, hogy egy szem fiának talán jobb élete lenne, ha az anyjával maradna. Ezt Qadir felismerte Luna esetében, így Lunának megadatott az, ami Tigernek nem, egy másik élet, de ettől még Qadir is pont olyan szoros érzelmekkel néz egy szem gyermeke szemébe, ahogy Milak Tigerre. Ezt hogy mondhatná el Garridonak?
- Igen, tudom. - Szinte suttogja, hogy bizony egyet ért Garridoval, majd ismét belekortyol az italába. Ebben igaza van, túl sokat enged meg Lunának. Luna makacs, ez tény és kétségtelenül meg van lőve Qadir ellene, mégsem bánt meg semmit, amit tett. Az egyetlen egy dolog, ami talán segíthet, ha megétetné Lunával, hogy neki sem érdeke megírnia azt a cikket, ennek módszerét pedig még keresi. Már azon túl, hogy bevallaná neki a köztük rejlő kapcsolatot.
Újabb gyomrost kap Garridotól, de ezúttal nem megy fel a pulzusa és nem is mozdul meg. Egyszerűen csak hagyja, hogy a fájdalom, az információ, miszerint tényleg lefeküdtek, hasson rá. Csak remélni meri, hogy nem bántotta nagyon. És egy kicsit reméli, hogy Luna megtanulta, hogy többet nem mehet abba az ágyba. Összességében pedig megnyugszik, hogy érdemi információ birtokába nem került, mire egy mély, szummázó sóhaj hagyja el száját, majd ujjával megtámasztja fejét a halántékánál. Végül megszül egy ötletet.
- Az anyja bizonyára igen. Értelmes nő, akkoriban is felfogta, hogy miért hagyom ott őket, most is szerintem át fogja látni a helyzet veszélyességét. A nagyon kérdés inkább az, hogy ő mennyire tud majd hatni Lunára. - Elnézve a lánya makacsságát, ha egy cégigazgatónak - és valószínűleg, mint ahogy már tudja is, bandavezérnek - nem hajlandó engedni, feltehetőleg az anyjával sem tesz másképp, pláne a megkopott viszonyukat ismerve.
Egészen sikernek könyveli el, hogy már Garrido is a lány eltűnéséről beszél, mintsem haláláról. Úgy tűnik akkor lezárhatják a túlfeszített beszélgetésben elhangzottakat és megállapodhatnak így kimondatlanul is abban, hogy a banda megmarad, mindketten életben maradnak és Lunával szemben más eszközt fognak találni.
- Nem szándékozom magamhoz láncolni. Ugyanazt gondolom, mint huszonegy éve, jobb élete van és lesz ezután is neki nélkülem. - Kihallatszik hangjából a fájdalom, a mély és gyógyíthatatlan szomorúság, amit ezúttal nem rejt el Garridotól. Ujjával tarva fejét súlypontját előre csúsztatva a fotelben mered maga elé, míg kavarognak benne az érzések. Ha most ránéz Garrido, nem egy New Yorki drogbanda egyik vezetőjét láthatja a mellette ülő férfiban, hanem egy apát. Egy olyan apát, aki sosem ölte meg a feleségét és aki szívből szereti a gyerekét. Érti már? Fel tudja fogni, milyen ez? Vagy hogy van ilyen is és ez pont az ezreket pokolba juttató személy, aki az ő társa? Hogy ez is Qadir Abbar?
- Felhívom az anyját, aztán meglátjuk mi lesz - szögezi le újra a tervét, ezzel együtt pedig maguk között is a lépéseket. Ha nem jön össze, majd újra összeülnek, hogy mi legyen. Addig is viszont… - Ha újra be fog nézni a bárba, ne bánts, kérlek! - Maga sem tudja, kéri, vagy utasítja, leginkább mindkettő.  Újra előre dől a székében. Elmúlt a fájdalom, immáron újra a tettekre fókuszál Qadir, illetve mindazokra, amit még a bomba robbanása előtt említett Lunáról Garrido.
- Azt mondtad, látsz benne valami pluszt… - Kényes téma, de ezúttal nem mond semmit, amit ne Garrido mondott volna neki, úgyhogy emiatt nem akadhat ki a férfi. Ellenben Qadirt nagyon is érdekli, hogy ezalatt pontosan mit értett.

“Behind every great leader, at the base of every great tale of success, you will find an indispensable circle of trusted advisors, mentors, and colleagues.”

Qadir olyan szempontból különleges helyzetben van, hogy talán New Yorkban, de az is lehet, hogy Kolumbia szerte is ő az egyik olyan személy, aki valamennyire belelát a két Garrido, apja és fia viszonyába. Merthogy kívülről ez is csak egy tündérmese: befolyásos apuka a fiát New Yorkba küldi, hogy építse ki a saját birodalmát, amit a fiú meg is tesz és mondhatni sikeres lesz. A felszín alatt viszont konfliktusok tömkelege szunnyad és bár Qadir ezt nem nagyon szereti szóvá tenni, de titkon nagyon is tart attól, hogy egyszer annyira összevesznek, hogy azt a banda sem képes túlélni. Utál másoktól függeni, de muszáj belátni, hogy bizony ez az igazság, ha Garridoékat elveszíti, akkor jelen állás szerint összedől az egész kártyavár.
Gyűlöl szívességet kérni, mert az azt jelenti, hogy gyengülésnek indulnak, ugyanakkor van, hogy félre kell tenni a becsületet és a banda érdekeit kell szem elé helyezni. Végig simít ujjaival borostáján, roppant nehéz ilyen döntéseket meghoznia, bár ez már nem is feltétlenül az ő határköre, így nem is az ő megítélése a mérvadó.
- Rád bízom - feleli végül némi gondolkodás után. - Tégy apáddal úgy, ahogy jónak érzed, jobban fel tudod mérni ennek a kérésnek az előnyeit és hátrányait. - És kíváncsi lesz, hogy vajon Marcos, hogy dönt majd, mennyire ítéli súlyosnak a helyzetet ahhoz, hogy szívességgel forduljon az apjához.
Az emberhiány és a fokozódó mexikói nyomásra azonban neki is van egy terve, amit megoszt társával. Még kissé kiforratlan, de a kulcsfontosságú szereplői megvannak, így már csak döntenie kell, valóban belevágnak-e vagy sem. Ez nem jár tagok elvesztésével, nem jár agresszióval, egyedül pénzt követel Qadir zsebéből és ez az, ami miatt habozik. Igaz, nem először fektetne be rizikós projektbe, nem is először bukna nagyon, ha sikertelen lenne a terve, de ha bejön, akkor nagyot kaszálhatnak. Egy biztos, Garrido nem fogja őt hátráltatni, így a támogatása már megvan.
Van köztük személyes viszony is az üzleten felül, azonban a mostani személyesebb hangvételű kérdések furcsán hangzanak. Qadirnak az a szerencsére, hogy nagyon gyorsan képes kiszűrni azokat az eseteket, amik a megszokottaktól eltérnek, így hát az is megcsapja fülét, hogy Garrido mennyire hirtelen vált éles fordulatot a beszélgetés témáját illetően. Valamit akar, de legyen, nem akarja kikerülni, legyen az bármennyire is kellemetlen, így hát belemegy a beszélgetésbe.
- Kerítek időt a szórakozásra is, ne aggódj - azzal egy buja mosolyt enged meg magának, majd beleiszik az italába, amit jó is, hogy visszahelyez a közöttük lévő asztalra, máskülönben szilánkdarabok borítanák be a lábuk alatti díszszőnyeget.
Nagyon nehéz Qadirt igazán felbosszantani és kimozdítani a meggondolt, higgadt állapotából, de Luna neve hallatára ez a másodperc tört része alatt következik be. Nem akarja hallani, mit tett a lányával, nem akar meglenni azzal a tudattal, hogy a mellette ülő férfi hozzáért az ő egy szem lányához. Megbízik a férfiban, de ha nőkről van szó még ő is inkább elfordul, mintsem, hogy igazán tudomást szerezzen Marcos szexuális tevékenységeiről. A rohadék szó aligha gúny, mindkét férfi tudja magáról, hogy ezt a jelzőt magáénak tudhatja, most mégis indulatosan hagyja el Qadir száját a kifejezés. Nem az a durva, hogy mit mond, hanem az, hogyan és milyen lelki állapotban, eddig ugyanis nem sok olyan szituáció volt, mikor a két vezető ennyire egymásnak támadt volna. Igaz, technikailag most sem támadják egymást, Qadir viszont szívében így éli meg ezeket a másodperceket.
Meglepetten, kérdőn pillant Garridora, ahogy bevallja, hogy nem tudta, ki Luna. Nem mintha ez a tény segítene szebbé tenni a történteket, de ha hihet neki - márpedig nem akar elkezdeni hitetlenkedni, mert azzal vége mindennek -, akkor legalább annyiban megnyugodhat, hogy nem őt, személyesen Qadirt akarta csapdába csalni a lányával.
Ujjaival támasztja halántékát, nagyon nyel, de hallgatja a történetet és ezáltal már nem csak Garrido tettei miatt csomózódik a gyomra, hanem be kell látnia, a lányában is csalódnia kell. Tudta, hogy messze megy el Luna, hogy információkat szerezzen róluk, de ez már olyan szint, amit apaként nem tud és nem is akar elfogadni. Ismeri ezt a taktikát, hogyne ismerné, újságíró nők sokasága veti be ellenük, de hogy a lánya? Luna is?
Egyúttal pedig lenyűgözi a kis fiatal. Mások rég megremegnének ennyi idősen, ha egy olyan befolyásos személlyel néznek farkasszemet, mint Qadir, Luna pedig nemcsak nyakon csípte New York egyik legnagyobb bűnszervezetének két veszélyes vezetőjét, de egyenesen térdre is kényszerítette őket. Legalábbis egyszer, merthogy itt ezen a ponton, ha Luna nem Qadir lánya lenne, akkor teljesen biztos, hogy mindkét vezető a kockázatokat mérlegelve úgy döntene, hogy mihamarább öljék meg a lányt. Mi a faszt akar tőle? Hát ez az, ez az, amit még ő sem tud. Nyilván a megoldás az lenne, hogy valahogy soha többé ne találkozzanak, de ez Luna makacssága miatt közel lehetetlen. Vesz egy mély levegőt, kissé sikerült megnyugodnia az előbbi idegösszeroppanás közeli állapotából, de továbbra is megfeszülten robbanni képes állapotban ül a fotelében.
- Luna újságíró, vagyis az lesz. - Mivel nem tudja, mennyit tud Garrido és feltételezi, hogy Luna azért nem terítette ki ezt a kártyáját előtte, így Qadir szeretné, ha ezzel tökéletesen tisztában lenne. - Több hónapja zaklat a cégemen keresztül, hogy szánjak rá időt és adjak válaszokat a kérdéseire, de eddig sikerült elküldenem, vagy elterelnem más irányba. Ott volt West-Harlemben is, kiszagolta a raktárat, ahová a fegyvereket rejtettük és kiszagolt téged is. Sőt, az ujjai köré csavart - néz rá amolyan rivalizáló tekintette, hogy szembesítse Garridot a saját gyengeségével és egyúttal kifejezze a lánya tehetségét.
Nem igazán nyugtatja meg, hogy Garrido is érzi, mi várna ideális esetben Lunara, úgyhogy súlypontját előrébb helyezi és térdére könyökölve előrébb dől. Így szemtől szemben lehet a kolumbiaival.
- Sosem lesz egy a sok közül! Nála a gyilkosság nem opció! - Megkérdőjelezhetetlenül szigorúan hagyják el a szavak ajkait, de hangsúlyában mégsem fenyegetés, vagy erőszak hallatszódik, hanem inkább az apaság. Nem akarta volna megmutatni ezt a valóját, azt sem akarta volna, hogy ő és bárki tudomást szerezzen Lunáról, pláne nem a kapcsolatukról, de ezen már nem tud segíteni. - Ez a bajom nekem is. Nem tudom, mi a faszt csináljak - dől hátra megint egy sóhaj keretében, ami tökéletesen kimutatja, hogy teljesen meg van lőve Lunával. Ha lenne rá orvossága, már lépett volna. Nem akarja megjátszani magát, felfogta már, hogy ez pont annyira nehéz helyzet Garridonak is, mint neki. Sejtette, hogy előbb-utóbb lesz egy nő, akiben majd többet lát, mint a többiben, de miért Luna? Miért pont ő, az eszét el tudná dobni ettől, ha még nem tette. De nem ez a legnagyobb gond. Ha Garrido azt mondja, fontos neki, akkor bánjon is vele úgy, védje őt, legalább ez nyugtatja Qadir szívét, egyelőre. Aztán nem várt fordulatként felnevet. Bele a végletekig feszített éterbe, ami szinte hasítja a levegőt.
- Azt kéred, engedjem el a kezét, miközben a te ágyadban fetreng? - Egy milliószoros gyilkos ágyában? Ezt Marcos sem gondolhatta komolyan, de mivel nem tudja, milyen szülőként gondolkodni, ezért ez inkább poénos szituáció. - Egyébként sosem fogtam meg a kezét. Ő próbálja elérni az enyémet és eddig nem úgy tűnik, hogy feladná - játszik a hasonlattal, amit Garrido kezdett, de itt most nem akar mellébeszélni. Meg amúgy is, annak ellenére, hogy egy ekkora szervezet vezetőjeként köteles lenne rá, ő mégiscsak egy apa, aki felé ha nyújtózik a lánya, hogyan is vehetné figyelmen kívül?
- Azzal a céllal hívtam fel, hogy interjút ajánljak neki. Egyet és egyetlent. Összeszedtem a gondolataimat, hogy mi az, amiből nem tud meg veszélyes információkat, de elegek lehetnek a szakdolgozatához. Egy interjú, megkapja, amit akar és ezzel elvágom a lehetőséget a további kérdezősködésre. - Elmondja a történetet, mert ezt meg kell beszélniük, a banda szempontjából is fontos megosztani egymással a veszélyforrást.
- Tőled mit tudhatott meg? Őszintén! - Mert ha nem csak egy kurvaként kezelte - ami jó -, akkor talán máshogy is megnyílt előtte - ami rossz.
Újfent eltűnődik azon, amit Garrido mond. Melyik oldalra áll majd Luna? Ha elmond neki mindent és tényleg megosztja Lunával a valóságot, akkor nem szabad, hogy kérdés legyen, melyik oldalra áll. Akkor nem beszélhet, nem folytathatja a karrierjének azon szegmensét, ami a bűnszervezetekhez köthető. Akkor már Qadir sem fog óvatos lenni vele. De túl nehéz ez. Minden porcikája irtózik attól, hogy a lánya egyre jobban belemerüljön ebbe a világba függetlenül attól, hogy tudatában van az apja személyével vagy sem.
- Felhívom az anyját. Elmondom neki, hogy mi van és megkérem, hogy költöztesse vissza Los Angelesbe. Vagy legalább azt, hogy ne engedélyezze neki ezt a kutatómunkát. - Ezt itt helyben határozza el hangosan gondolkodva. Már megfogalmazódott benne eddig is, hogy a két szülőnek az eddigieknél hosszabb beszélgetést kellene ezúttal megejtenie, de ezúttal biztos már, hogy Megan lesz az a személy, aki megmentheti még a lányát és az utolsó pillanatban visszalökheti még a szebbik ösvényre. Este fel fogja hívni!

“Behind every great leader, at the base of every great tale of success, you will find an indispensable circle of trusted advisors, mentors, and colleagues.”

Qadir a származása ellenére örömteli érzésekkel lubickol a kapitalizmus medencéjében. Ahonnan ő jött, ott a homokpuszták a jellemzők, ő mégis azzal játszik életének utóbbi tíz évében, hogy minél jobban uralma alá vegye a hullámokat. Befolyásosságát építi, érdekekkel, üzlettel és kapcsolatokkal, noha mindegyik egy szó körül forog: pénz. Ebben a világban, ha minél több pénzed van, annál több mindent megtehetsz, legyen az legális, vagy illegális, mindegy, hiszen bizonyos nullák felett már elmosódik a határ a kettő között.
Hector említése hallatán felvonja szemöldökeit és pár pillanat erejéig a szemközti képernyőre néz.
- Pénzért, vagy emberekért? - Pénzt kérni annyit tesz, mint beismerni a vereséget, embereket kérni pedig azt jelenti, hogy nincs elég pénz. Több szállítmány pedig nem segítene most rajtuk, mert ha nincs elég emberük, akkor nehezen tudják eladni a többletárut. Bár lényegtelen jelen esetben, sokkal inkább rágódik azon, hogy vajon milyen most a jelenlegi viszony apja és fia között. Esetleg javult?
- Beszéltél vele azóta? - próbál puhatolózni. Végül is jó, ha ilyen téren számíthat Garridora, mindkettőre, főleg, hogy talán ez azt jelenti, hogy a fiatalabb még az apjához is fordulna segítségét a banda érdekében. Tudja jól, hogy ez mekkora áldozatot jelent Marcos számára.
Megosztja vele közben az elképzeléseit, de ezek még nem kész tervek és ez érződik is a konkrétumok hiányán. De legalább már majdnem kész. Mindezek után viszont bólint, valóban ez nem a rövidtávú problémák megoldására irányul, ennek ellenére kezdi unni már, hogy egyik probléma után jön a másik és ez a végtelenségig tart. Nem lesz ez sosem másként, ő is tudja, de a mexikóiak randalírozása kezdi nála is kinyitni a bicskát.
- Nem az azonnali gondok orvossága az biztos, de pár éven belül segíthet. - Ugyanezen gondolatának továbbfűzéseként pedig kérdőn néz Garridora, várva, hogy ő mit szól a jelenlegi állapothoz és jutott-e előrébb a legutóbbi beszélgetésük óta.
Mivel Garrido nem vétóz, ezért úgy veszi, hogy nincs semmi, ami útjában lenne, legfeljebb saját maga és az elméje, de azzal majd már csak megbirkózik. Ha ellenezné a tervét, akkor feltehetőleg meggyőzné valahogy, vagy újra gondolná a kényes részeit, noha nem igazán szokott az lenni, hogy ők ketten szembe mennek egymással, leginkább azért, mert mindkettejüknek megvan a maga területe, amit meghagynak egymásnak szabadon és csak ellenőrzésképpen, egyfajta fékként próbálnak hatni a másikra. Megvédeni a bandát a másikuk őrültségétől, elvégre bőven jellemző ez rájuk, mindkettejükre.
- Valószínűleg öt percen belül ki fogod kapcsolni azt a TV-t, mert nem lesz neked elég izgalmas - cukkolja a maga módján azzal, hogy tükröt állít Garrido elé, de ezzel nem mond valószínűleg semmi meglepőt.
Éles kanyarral váltanak témát, a „hogy vagy” álkérdés pedig egyből jelzi Qadirnak, hogy Garrido vagy mondani akar neki valami kényeset, vagy belőle akar kiszedni szintén valami kényes információt, így hát figyel.
- Pontosan tudod, mi a helyzet velem, Marcos. - szólítja ezúttal keresztnevét. - Túl begyöpösödött vagyok ahhoz, hogy egyik napról a másikra életmódot váltsak és túl unalmas ahhoz, hogy szenzációról tudjak mesélni. - Mondjuk nem teljes mértékben meztelenek egymás előtt, tökéletesen azért nem ismerik egymást, de ilyen fotelekben ülve ez nem is elvárható.
Nem az a kérdés, hogy van-e bármi meglepő Garrido történetében, amiben egy barna lányról mesél, hanem az, hogy ezt pont most, ennyire miért emeli ki neki. Érzi és kezd is összeszűkülni a gyomra, hogy ezzel valamire utalni akar. A megérzése pedig nem hagyja cserben.
Ujjhegyei belemélyednek a kanapéba, szinte, ha hosszú körmei lennének, talán fel is sértenék a kényes bőranyagot. Fogát kell összeszorítania és ösztönből fordul el Garrido tekintete elől, ahogy meghallja az egyetlen nevet, amit nem akart volna hallani. Összeszorul a gyomra és nyelnie kell egyet, miközben próbálja feldolgozni és megemészteni a már-már sokként rátelepedő valóságot. Egyszerűen nem bír meglenni a gondolattal, hogy a lánya Garrido ágyában volt.
És már tudja. Tudja mire ment ki ez a játék, csak azt nem, hogy honnan a francból jött rá, hogy pont neki pont most kell kiejteni a Luna nevet. Mint ahogy azt is tudja, hogy ennyire hever reakcióját esélytelen lett volna elrejteni, így Garrido tökéletesen láthatja, hogy ezúttal Qadir pulzusa az egekben van. És ezt nem tudja már máshogy eltüntetni magáról, csakis az igazsággal.
- Te rohadék! - suttogja miután próbálja rá terelni a témát, nem is a tetteire utal, azokat még nem fogta fel, hanem arra, hogy ennyire részletesen megosztotta vele a történteket, majd két ujjával megtámasztja fejét, mintha ezzel csitítani tudná a fülében dobogó szívverésének hangját. Az mondjuk lehet jó is, hogy így fogalmazott, mert bárhogy nézzük, Qadir úgyis kiszedte volna belőle a legapróbb részleteket is, amilyen állapotban van jelenleg, talán ököllel is. De attól még egy rohadék és hiába próbál Qadir higgadtságot erőltetni magára, ezúttal az önuralma teljes csődöt mondott.
- Ha tudtad… - izzik a szeme, de ezúttal már újra a szemébe néz. - Ha tudtad, hogy ki Luna, miért értél hozzá? - támad érzésekkel telt hangon a társára. Meg tudna forgatni benne egy kést, de egyelőre beleragasztja magát a fotelbe és izmaival próbálja megfékezni azt, hogy mozdulatra szánja el magát és ez a feszültség tökéletesen látható is rajta.

“Behind every great leader, at the base of every great tale of success, you will find an indispensable circle of trusted advisors, mentors, and colleagues.”

Garrido és Abbar két teljesen különböző személyiséggel és életstílussal megáldott ember, mégis valamiért képesek együtt fenntartani ezt az igencsak ingovány talapja épült várat. Nem könnyű, marhára nem könnyű egyiküknek sem, mégis van valami, amitől könnyen együtt tudnak működni. Mindkét férfiban megvan az elszántság, a pofátlan magabiztosság és a pénz iránti szeretet. Egyik sem jobb lélek a másiknál, pusztán az egyik láthatóan romlott, míg a másik láthatatlanul.
Ahogy Qadir beér a tárgyaló szobába (mert ő csak így nevezi: a tárgyaló szoba), megcsapja a sex szag. Nyilvánvalóan tudja, hogy mi történt, tudja, hogy milyen Garrido, szereti a nőket minden mennyiségben fogyasztani. Végignéz a szobában jelenlévő lányokon, biccintéssel köszön nekik, csak mert mégiscsak az évek során tökéletesen elsajátította az úriember szerepét, aki még a kurvákat is számba veszi. Jobb mindenki felé megadni azt a minimális törődést, mert néha ennyit jelent az, hogy megtartják-e maguknak a mostani beszélgetést. Márpedig minek öljenek meg ilyen szép lányokat, minek ölnének meg bárkit? Nekik sem az az érdekünk, hogy minél több személy vesszen el csak azért, mert pénzt remélnek némi információért cserébe.
Van nála is tömény, de Qadir sosem jön üres kézzel, tölt mindkettejüknek még mielőtt bármibe is belekezdene. Mégsem szabad csak úgy csettintésre berúgni az ajtót még kettejük között sem, pedig van olyan szoros a viszonyuk, hogy ebből se legyen probléma. De azért húzni végképp felesleges az időt, tekintve, hogy most azért vannak itt, hogy eldöntsék, mi legyen Staten Islanddel. Legalábbis hivatalosan ezért mondták ki, hogy találkoznak itt és most.
Ő is belekortyol a kitöltött italába, miközben hallgatja Garrido tapasztalatait is. Kényelmetlenül fújja ki a levegőt, hátradől fotelében és bámulni kezdi az előttük lévő falon húzódó nagyméretű képet. Csak a szemével tekint rá, de azon kívül, hogy a sötét színei összhangban vannak a fejében lejátszódó események hangulatával, nem igazán érdekli most a látványa.
- Lenne egy ötletem erre, de elég veszélyes játszma - pillant társára, de feltételezi, hogy ő erről egyből vérre és holtestekre asszociál. Qadir agyában viszont olyasvalami kezdett el érlelődni, ami anélkül fejezheti le az egész bandát, hogy egy csepp vér buggyanna ki az emberek testéből és ez a maga módján még ijesztőbb.
- Akikkel eddig próbálkoztunk, azoknak van veszíteni valójuk. - Gondol azokra, akik a mexikóiakkal szövetkeznek, vagy éppenséggel még benne sincsenek a szarban, pusztán pénzt akarnának keresni. Jó pénzt. - Viszont akik jelenleg is a rácsok mögött ülnek és várják az életük végét, azoknak nincs már semmi- dörmögi mély hangjával erős kontrasztot képezve a háttérben halkan szóló zenével.
- Nem is tudom, ha egyszer sikerült bebizonyítani, hogy ártatlanokat csuknak le, talán másodjára is sikerülhet… Ez azonban nagy és hosszú játék lesz. - Nagyon sötét és nagyon veszélyes játszmára készül Qadir, nem is most találta ki, de eddig nem tudta úgy összegyűjteni a lapjait, hogy azt értelmesen tálalni is tudja mind Garridonak, mind pedig azoknak, akiket be akar vonni ebbe az egész történetben. Nem lesz könnyű dolga, sőt, mondhatni mióta New Yorkban él, talán ez lesz a legnagyobb dobása.
- Van pár politikus ismerősöm, republikánus és demokrata is. Az egyik készül, hogy New York polgármestere legyen - kezdi részletezni, miközben meglötyböli a kezében tartott folyadékot. - Talán általuk és néhány beépített emberen keresztül felhívhatnánk az emberek figyelmét a rendőri túlkapásokra és arra, hogy túl sok ártatlan, tehetetlen embert csuknak le. A szegényekre építve talán hatásos lesz, mert nekik esélyük sincs jó ügyvédet fogadni. A BLM nagyot tartolt, nem tudom, talán ez is bombát robbanthat… - Ő sem hiszi el egy szavát sem, ahogy egyébként a BLM dolgokról is megvan a maga véleménye és bár nem hangoztatja, de ott a zsaruk párját tudta volna fogni. Ami azt illeti, elég jól meg tudná állni a helyét a jelvényesek táborában is, feltehetőleg imádná is, de az élet úgy osztott-szorzott, hogy ellenük kell játszania. Ha nem azzal kereskedne, amire az életét tette, akkor feltehetőleg még pártolná is, hogy minél több embert helyezzenek börtönbe és végre rend legyen. Mondjuk mindenki tegye szívére a kezét, ki a franc vágyik itt rendbe, mindenki azt várja, hogy káosz és dráma legyen a világban, amit egy ideje meg is kapnak a New Yorkiak. Aztán ha visszakapják a saját, eddig dutyiban rohadó embereiket és megfenyegetik a szintén mellékesen szabadult mexikóiakat is, hogy innentől dolgozzanak nekik, akkor egyből megoldódna a probléma. De ez túl veszélyes, egy rossz mozdulat és Qadirt is lecsukják, úgyhogy még rágni kell ezt a feltételes tervet. Végtére is, B, C, D tervnek is mindig lennie kell. Persze az is megoldás, ha szép csendben túszul ejtik a mexikói bandának tagjait, de az is sok véráldozattal járna.
És lenne itt még valami… A média, ami egyfelől eszköz számukra, másrészt viszont átok. Qadir mindig is nehezen kezelte őket, de mióta a lánya is a színtérre került, sokkal nagyobb fejfájásoktól szenved. Garrido reakciója teljesen átlagosnak tekinthető, mégis ezúttal talán először görcsbe rándul Qadir gyomra a hallottaktól. Feszültté válik, de azért ennyi még nem különösebben látszik meg rajta, a tárgyalásainak felét görcsösen kell végeznie úgy, hogy semmi érzelmet nem enged megjelenni az arcán. Persze Garrido jobban is ismeri őt, mint a tárgyalóasztal másik végén ücsörgő öltönyös emberek.
Nyel egyet a latinos beütésre, aztán arra is, hogy legszívesebben az összeset leszedné, szerencsére mindketten tudják, hogy ezt nem teheti meg, mert nyakukon lihegnének a zsaruk és most először nagyon örül is annak, hogy a lányát saját ártatlansága is valamelyest védi. A médiásokat nem megölni szokták, hanem végleg elhallgattatni, egy-két kivétel persze akad és tudja, hogy a lánya képes ezen néhány kivételek egyikévé válni, amennyire makacs. Pont, mint az apja.
- Azért remélem, nem tudott lehallgatni semmit. Te is tudod, hogy csak információkhoz akarnak jutni és nem a farkad vonzza ennyire őket… - Egyfelől igen, kicsit szurkálódik, de ez csak baráti baszogatás, semmi több, másfelöl pedig Qadir hisz az igazában. Nem jönnének az ágyaikba, ha nem lenne tervük.
- Miért, mi van azzal a barnával? - kérdezi úgy, mintha azt feltételezné, hogy valaki nagy hátast gyakorolt volna rá, ami őszintén szólva őt is meglepné, de ezek mellett azért kezd pezsegni a vére attól a gondolattól, hogy ki lehet az a barna lány. De az ő lánya csak nem, Luna nem feküdne le vadidegen férfiakkal, akikről virít, hogy bármi mocsokra képesek... És ami még aggasztóbb, az nem lehet, hogy eljutott volna már Garridoig! Érzékelte már a lányán, hogy nem az unalmas ingatlanok érdeklik, de biz’isten falnak megy az öreg, ha kiderülne, ha kiderülne, hogy a lánya ennyire a sűrűjében van már.

“Behind every great leader, at the base of every great tale of success, you will find an indispensable circle of trusted advisors, mentors, and colleagues.”

Megigazítja kabátját, ahogy nyílik az általuk működtetett már-már luxusnak tekinthető bar ajtaja, belépve a sárga és piros színekkel domináló nagy térbe tudja, hogy olyanok járnak ide, akik meg akarják mutatni, hogy nekik van pénzük, ennek ellenére mégis a vendégek többsége vagy bandatag és annak családja, vagy pedig csajózni kívánó újgazdag ficsúr. A rengeteg visszatérő vendég ellenére Qadir nem sok embert ismer fel ahogy tekintetét végigvezeti a székeken ülő arcokon, de ez nem is meglepő. Ugyan a hely részben az ő tulajdona is, Garrido és közte mégsem ő az, aki többször fordul meg a helyszínen. Ha van kedve, iszik, de úgy különösebben nem itt éli az életét.
A pult mögül intenek neki, ő szintúgy bólintva köszönti a dolgozókat, akiket kivételen ő is valamennyire ismer, ha mást nem, látásból. Még mielőtt belépne a hátul elrejtett, biztonsági záras ajtón, előbb megveregeti egy hevesen szórakozó raszta hajú srác vállát, aki a hirtelen érintésre meglepetten fordul hátra. Néhány pillanat erejéig elkomolyodik arca, de ahogy látja, hogy Qadir kézfogásra nyújtja kezét, ellazulva csap bele.
- Guapo!! Hohóó, de rég láttalak itt! Iszol valamit? - Sainz mintha feladatának érezné az emberek leitatását, már int is a pincérnek, aki egyből elindul feléjük.
- Látom behozod, ami elmaradt az elmúlt fél évben… - jegyzi meg látszólagos szórakozottsággal Qadir, hiszen ahányszor valamelyik barban jár, Sainzot fixen ott találja. De hát azt csinál amit akar, amíg tettre kész tud maradni akkor, mikor szükségük van rá. Tudja jól, hogy valamennyire mindhárom tökfilkót megviselte a börtönlét és ezt nem tudja szemükre sem hányni. Már akkor tudta, hogy nem fog rajtuk nyomtalanul eltelni az a kicsit több, mint fél év a rabok között, mikor még javában tartottak a tárgyalások. Bízott benne, hogy sikerrel jár, egyrészt nem engedhették meg maguknak, hogy őket is elveszítsék, mint ahogy olyan sok hasonló beosztású tagot, mert akkor egyszerűen nem maradt volna elég emberül ellátni a feladatokat és ha porszem kerül a gépezetbe, akkor az egész biznisz leállhat. Új embereket toborozni pedig nem olyan egyszerű, mint azt elsőre gondolná az ember, többek között erről is szeretne Qadir beszélni Garridoval. Fontos, hogy kettejük között megmaradjon a jó viszony mellett a folyamatos kommunikáció, mert ezen múlik az egész kártyavár sorsa.
Pár perc beszélgetés után kikér néhány italt, szigorúan bontatlan üvegben, de ezt már mondania sem kell, mert tudja jól a szabályt a pincér is. Akarták már őt megmérgezni, nagyon sok mindent látott már, úgyhogy próbál biztosra menni, még ha a biztos az sokszor a folytonos változást is jelenti. Megszámolni sem lehet, hány ember akarja őt megölni. Rengetegen vannak és köztük sok a mexikói.
- Na, jó szórakozást! - veregeti meg végül a karjait, látja ő, hogy jó a hangulat, neki meg amúgy is dolga lenne abban a bizonyos tárgyaló szobában, amely alapvetően egy egyszerű szórakozóhely látszatával ér fel, csak a zene nem annyira hangos és emberekből is nagyon szűrt társaság van jelen. A szűr azt jelenti, hogy olyanok, akik folyton le vannak követve, így, ha gyanússá válnának, egyből lépnek. Igen, lányokat is beleértve ebbe a szűrt társaságba.
Nem lepi meg, hogy már bent találja Garridot, elvigyorodik tőle, mert mindig jól érzéssel tölti el, hogy mennyire ismeri már őt, mennyire ismerik egymást és nagyjából pont úgy viselkednek, ahogy arra a másik számít. Vele építette fel ezt az egész New Yorki történetet, igaz, nem első pillanattól kezdve volt volt itt Garrido, de akkor indult be igazán a történet, hogy a kolumbiai lakhelyet változtatott. Nem menne az üzlet egyikük nélkül sem és ezt mindketten tudják.
- Azért hoztam még néhány üveggel - bök az ajtóban megjelenő pincér felé, aki meghozza a rendelt italokat, leteszi az asztalkára a poharakkal együtt, majd egyből távozik is. Nem felejti el egyből bezárni maga mögött az ajtót, már ügyes fiú, tudja a szabályokat.
Helyet foglal a Garrido melletti fekete bőrhuzatos fotelben és kitölt magának és társának is egy pohár töményet. Beszélniük kell, ami azt illeti elég sok mindenről. Ajkaihoz emeli a poharat, belekortyol párszor, majd egy sóhajjal leheli ki az elmúlt napok keserű érzéseit. Átfésülte kicsit a bandát pénzügyileg és létszem tekintetében is, ahogy azt megbeszélték legutóbb Garridoval. Ő megmondja, hogy lehetséges-e új területeket szerezni, míg a kolumbiai utánajár annak, hogy ezt hogyan lehetne megoldani. Fun fact, hogy Qarrido amúgy teljesen véletlenül beszélt az unokaöccsével tegnap és tudja, hogy Garrido ezzel akarja tesztelni a srácot. Ez egyébként nem érdekli Qadirt. Azt nyilván nem nézné jó szemmel, ha bántaná az unokaöccsét, de amíg ez nem fordul elé, lényegében a főnökeként azt csinálhat vele, amit akar.
- Nincs elég emberünk Staten Islandre - sóhajtja végül majdnem fájdalmasan megtörve a zenét a mély hangjával. Még mindig ezzel a kibaszott emberhiánnyal küzdenek és nem csak dílerek terén. - És láttam, hogy pár újságíró túlságosan bele akarja ásni magát a dolgainkba, úgyhogy azért legyünk résen, jó? Rosszabbak, mint a zsaruk... - Nyilván nem fogja bevallani, hogy a lánya is egyike ezeknek az újságíróknak, de nem fogja ezt most így tudatni Garridoval, ha már egészen eddig nem mondta el senkinek, hogy van egy lánya.