Elég rémes volt a fejfájás, amivel ébredtem, de igyekeztem ennek ellenére is összekaparni magam. Ahogy végig pillantottam a két éve felújított, túlzottan csajos és rózsaszín szobámon, hirtelen hányingerem támadt. Talán ideje lenne egy kicsit összekapnom magam, mert már így is túl sok volt a jóból, ami az ivászatot illeti. Viszont mindenekelőtt esetleg arra kellene gondolnom, hogy ideje lenne átesni egy újabb felújításon. Ebben a pillanatban a rózsaszín túlzott használata és a különböző árnyalatok használata csak megnehezítette azt, akár egy cseppet is normálisnak érezzem magam ebben a szituációban. Bár lehet, hogy sokkal inkább az okozott számomra nehézséget, hogy a plafont bámulva ébredtem, ami alapvetően sosem jó dolog, ha az ember részeg, vagy másnapos, mert csak elszédül a látványtól, és hányingere lesz. Ha pedig lehetséges, én egyszerre voltam most mind a kettő.
Kifejezetten nehezen másztam ki az ágyamból, lényegében azon is csodálkoztam, hogy a mellettem alvó lány nem ébredt fel. Ami még inkább meglepett, hogy egy félig elfogyasztott vodkásüveg is ott hevert az íróasztalomon. Őszintén én nem is feltétlenül emlékeztem arra, hogy egyáltalán ittam volna vodkát az előző éjjel, de mind tudjuk, hogy ez nem feltétlenül kizáró ok. Mivel az előző éjszaka rám applikált műszempillát is elfelejtettem leszedni, lényegében ebben a helyzetben minden lehetséges volt. Éppen ezért is harcoltam magammal legalább öt percig, hiszen eléggé rám fért volna már egy zuhany. Mivel a volt munkatársamat egyelőre nem akartam felkelteni, igyekeztem nagyon halkan összeszedni az előző éjjel széthagyott szemetünket, aztán felkaptam a sminkes táskámat, és azzal együtt indultam meg a fürdőszobába. Nem voltak nagy terveim, szimplán eszméletlenül vágytam valami gyorséttermi szutyokra, amit meg tudtunk enni. Már nem egyszer tapasztaltam, hogy az a szar, vizes kávé, illetve az ételnek nevezett hulladék, tökéletesen le tudja nyugtatni az ember gyomrát. Ha most nagyon sznob megfogalmazást akarnék alkalmazni, akkor határozottan azt mondanám, hogy az ilyen ételek csakis kizárólag a másnapos gyomornak valók.
Úgy voltam vele, hogy ha már vendégem volt, akkor illene hagynom egy kicsit még aludni, így a határozottan frissítő zuhany után a nappaliban próbáltam meg kezdeni valamit az arcommal. Lényegében csak némi korrektort raktam a lilás karikákra a szemem alatt, aztán feldobtam egy kis szempillaspirált, meg valami iszonyatosan ragacsos, színtelen szájfényt, aztán egyszerűen késznek nyilvánítottam a sminkemet. A jobb napjaimon soha nem érem be ennyivel, de úgy éreztem, hogy a tegnap este után nem volt túl hálás a bőröm annak, hogy egész éjjel magamon hagytam a festéket, szóval a legtöbb, amit tehettem ez ellen lényegében annyi volt, hogy ma kíméltem magam egy kicsit.
Amikor ténylegesen visszaértem a szobámba, az ágyamban fekvő lányt még mindig igyekeztem nem zavarni, viszont gondolom a vízcsobogás hangja így is beszűrődött hozzá, arról pedig nem is beszélve, hogy mennyire lehetett zavaró az, ahogyan a szekrényemet próbáltam meg kifosztani, meg persze halkan kivinni minden széthagyott cuccot… Az ilyen műveletek lényegében sosem mennek egyszerűen, szóval nem csodálkoztam volna, ha velem együtt ébredt volna fel. Mégis csöndben maradtam addig, amíg mocorogni nem láttam, csak ekkor igyekeztem egy egészen kedves mosolyt varázsolni az arcomra, bár nem tudom mennyire jött ez össze.
- Jó reggelt! – ebben a pillanatban éppen a kiválasztott rövidnadrágomba próbáltam magam belepréselni, szóval szerencsétlen lány, pont a félpucér testemet látta meg a mai reggel során először. Biztos vagyok benne, hogy ezernyi más dologra vágyna ezen kívül, de hát… Jelen esetben sajnos velem kell beérnie.
- Aludtál valamennyit, ugye? – ilyenkor sosem opció a jól aludtál kérdés. Az ember vagy túl részeg és olyan, mint akit agyonütöttek, vagy nagyon rosszul van – Szükséged van gyógyszerre, vagy bármire? Egyébként arra gondoltam, hogy kimehetnénk reggelizni, szerintem jót tenne mind a kettőnknek a séta.
Minden bizonnyal, mivel én már egy ideje ébren lehetek – legalábbis erre tudtam gondolni – jelen helyzetben hozzá képest gusztustalanul energikusnak tűnhetek. Viszont kifejezetten nehéz lett volna magam visszafognom, mivel tényleg sokat dobott rajtam az, hogy én már legalább a zuhanyon túl voltam. A hajam még mindig enyhén nedvesen verdeste a vállaimat, amúgy meg egészen frissnek éreztem magam… A helyzeten valamennyit segítene még egy fejfájáscsillapító, de az már más kérdés, majd előkerítem akkor, ha Abby is kér.
- Egyébként, van tipped arról, hogy mikor kerültünk ide? – nekem sok részlet kiesett, ezért örültem volna annak, ha legalább együtt össze tudjuk rakni az előző este történéseit. Nekem annyi megvan, hogy egy bizonyos pontig határozottan jó volt a buli, de az, hogy pontosan mit csináltam és kivel, hát… A szó legjobb értelmében is homályba burkolózott.

Jade & Abby

Annak ellenére, hogy a legtöbb partiról abszolút nincsenek jó emlékeim Isa és én is egyetértettünk abban, hogy ez egyszerűen nem nyomhatja rá a fiatalkoromra a bélyegét. Lényegében nem én vagyok az első és az utolsó, aki egy taplóval járt együtt, ugyanakkor mással is előfordulhat az, hogy a következő partit abszolút képtelen élvezni, mert egy olyan embert kell elengednie, aki fontos neki. Minden bizonnyal nekem ez nem is sikerült annyira jól, mint ahogyan azt fejben kitaláltam, mivel megint ott tartottam, hogy rá gondolok, illetve magam sem tudom, hogy miért hagytam azt, hogy kikezdjen velem az a srác, amibe Isa és én is hivatalosak voltunk. Ezen kívül abban sem voltam természetesen biztos, hogy pontosan mi történt volna, ha nem kell végül mentőt hívni, amiért valamit belekevertek az italomba, de talán nem is baj.
Mindenesetre a tegnapi estéből túl sokra nem emlékszem azon túl, hogy jól sikerült és mindenféle probléma nélkül megúsztuk. Szóval ez azt jelentheti, hogy ha volt is parti balszerencsém, akkor az megtörni látszott. Ettől függetlenül mondjuk veszettül másnapos voltam, mivel már jóideje leszoktam az alkoholfogyasztásról. Ideje lenne lassan visszarázódni ebbe az egészbe, ugyanis, ha esküvőszervezőként már részt is vehetek a rendezvényeken, akkor minden bizonnyal már csak udvariasságból is muszáj lenne némi alkoholt fogyasztanom. Szóval rá lehet fogni a mai alkalomra, hogy ez bizony gyakorlás volt a javából, én nem tettem semmi rosszat azon kívül, hogy edzettem a májamat a későbbi eseményekre. Egyébként sem volt itthon senki, akinek elszámolhattam volna, leszámítva Abbyt, aki ébredezni kezdett. Magam sem tudtam, hogy a szöszölésemtől kelt fel, vagy amúgy is megtörtént volna, de már késő volt ezen agyalni.
- Tessék – miután a fiókomból sikeresen kioperáltam a gyógyszert, és el is szaladtam két pohár vízért, végre tudtam számára és saját magamnak is biztosítani azt a bizonyos gyógyszert. Örültem neki, hogy Abby az ágyam mellett tárolt ásványvizes üveghez nem nyúlt hozzá, mert abban valójában vodka van, amit valami orosz egyetemista srác sózott ránk miközben buliztunk, már… Hol is? Na mindegy. Isával voltam, és ha vele elmegyek valahova, akkor mindig történik valami említésre méltó. A tegnapi estével kapcsolatban túl sok emlékem nincs, ami nem feltétlenül volt rossz, mert akár azt is jelentheti, hogy semmi kompromittáló nem történt velünk.
- Az a helyzet, hogy nem emlékszem – halkan nevettem el magam – Bármennyire furcsa, így van. Egyetlen emlékem sincs. Ha mondjuk apa szobájában keltünk volna, akkor szerintem pánikba esek, hogy elraboltak minket.
A nővérem szobájában sem vagyok sokkal többet, de egy fokkal még mindig jobb a helyzet, mert nem tudta leszedni a foszforeszkáló csillagokat a plafonról, amit apa még kiskorunkban ragasztott fel oda. Én határozottan arra kértem, hogy ezt tegyük meg, mert Han az átalakítás előtt kinevette a kis csillagokat. Utána persze már hiányolta őket, de így járt. Ezért nem kell csúfolódni a másikkal.
- Valami gusztustalanra – halkan nevettem el magam [– Mondjuk mekire, vagy hasonló. Tudod, ami felszívja a maradék alkoholt./i]
Néztem olyan youtubereket, akik házasok voltak már, és rendszeresen jártak McDrive-ba másnaposan. Én mondjuk a kis Fiatomat inkább hagytam volna ma a garázsba. Mivel a kutyát úgyis régen vittem el sétálni, simán megtehettem most ennyit Aztec-ért. Hármunk közül legalább valaki felhőtlenül energikus és boldog lesz. Szerintem Abby és én ehhez még gyengék vagyunk, de reménykedtem benne, hogy úgy délután négy tájékán magunkhoz tudunk majd térni.
- Menj csak. Használj nyugodtan bármit, amit a fürdőben találsz – kicsit hangosabban szóltam utána, mert már láttam, hogy elindult. Én ez idő alatt azokkal próbáltam felvenni a kapcsolatot, akikkel együtt buliztunk. Egyetlen vállalhatatlan videót, instasztorit, vagy képet sem találtam a neten, szóval tényleg kezdtem megnyugodni azt illetően, hogy elhagyott a rossz karmám. Innentől kezdve szórakozhatok anélkül, hogy a saját magam, vagy mások számára elrontsam a bulit.
- Nem – óvatosan ráztam meg a fejem – Volt nálad pulcsi? Lehet, hogy annak a zsebében hagytad.
Én legalábbis gyakran felejtettem a kabátom, esetleg elhagyott nadrágom, vagy pulóverem zsebében a telefonom egy-egy átbulizott éjszaka után. Volt is minden alkalommal ijedtség, hogy pontosan hova sikerült elkeverni a készüléket. Sok kompromittáló dolog nem volt rajta, nem lett volna probléma újat sem vásárolni, de nem feltétlenül akartam megkárosítani a családomat.
- Nem tudom, szerintem igen – halkan nevettem el magam, aztán felkaptam az említett üveget – Elvisszük a kutyát is? Legalább neki legyen jó napja.
Párszor végig húztam még az ujjaimat az enyhén nyirkos hajamon, majd egy hajgumit tettem a csuklómra, mivel feltett szándékom volt felkötni rögtön azután, hogy megszáradt.
- Tessék – nyomtam egyet a lány kezébe is – Szerintem elég meleg lesz kint.
Nyáron a hosszú haj leengedve egyszerűen nem volt kényelmes. Bárki bármit mond, én sokkal jobban szerettem, ha össze volt fogva, mert az legalább praktikus volt a széppel szemben.