5 jó tulajdonsága: kedves, mosolygós, megértő, megbízható, őszinte
5 rossz tulajdonsága: túlérzékeny, hirtelen haragú, lusta, makacs, szókimondó

5 dolog, amit nagyon szeret:
✩✮ sport
✩✮ bullet journal
✩✮ nyálban úszó, romantikus lányregények
✩✮ lime-os fagyi
✩✮ kutyák... minden mennyiségben

5 dolog, amit ki nem állhat:
✩✮ túl csípős ételek
✩✮ szénsavas üdítők
✩✮ krimik
✩✮ matek
✩✮ és a matek mellett minden másik tantárgy is

5 dal, amit sosem nyom tovább a telefonján:
✩✮ Twenty one pilots: Chicken sink
✩✮ Selena Gomez: same old love
✩✮ Shawn Mendes ft. Camilla Cabello: Senorita
✩✮ 5 seconds of summer: Valentine
✩✮ Demi Lovato: Sorry not sorry

5 könyv, amit már többször is elolvasott:
✩✮ Jenny Han: A nyár, amikor megszépültem
✩✮ Colleen Hoover: Egy nap talán
✩✮ Stephanie Perkins: Anna és a francia csók
✩✮ Huntley Fitzpatrick: Életem a szomszédban
✩✮ Lisa de Jong: Amikor esik...

5 mese, amit még most is néz:
✩✮ Aladdin
✩✮ Oroszlánykirály bármelyik része
✩✮ Mulan
✩✮ Spongyabob
✩✮ A vándorló palota


Random tények róla:
✩✮ Jelenlegi családja 5 éves korában fogadta örökbe
✩✮ A nővére egyben a legjobb barátnője, akinek mindig mindent elmond és úgy lóg rajta, mintha muszáj lenne
✩✮ Imád enni, ezért gyűlöli azokat az időszakokat, amikor nagyon készülnek a meccsekre és a súlyát kell csökkentenie
✩✮ Összesen 163 centi, és általában 48 kilót nyom, néha 50-et
✩✮ Mivel nagyon népszerű az iskolájában, a legtöbb diák azt hiszi róla, hogy egy buta kis libácska, aki lenézi a többieket, pedig ez egyáltalán nincs így.
✩✮ Nem túl jó a reál és a természettudományi tárgyakból, a többibe pedig csak szimplán nem fektet energiát
✩✮ Fogalma sincs arról, hogy mi akar lenni, és ez csökkenti az önbizalmát
✩✮ A kedvenc kiegészítői az ezüst ékszerek és a rosegold órája
✩✮ Jobban szereti azokat a ruhákat, amik szabadon hagyják a vállát
✩✮ Nagyon rossz a párkapcsolata, a barátjával egyáltalán nem képesek megérteni egymást
✩✮ A legjobb barátnője egy Isabel nevű lány, akivel folyton valami kis csintalanságba rángatják egymást
✩✮ Egy éve szerezte meg a jogosítványát, de egyedül vezetni nem nagyon mer, szóval inkább gyalog szokott suliba menni, ha úgy van
✩✮ Sokszor kissé szétszórt, és kapkod, ami miatt hamar kiborul
✩✮ Nagyon könnyen elsírja magát
✩✮ Nagyon fél a horrorfilmektől, ellenben élvezi azt, hogy félhet, így sokszor néz ilyesmiket attól függetlenül, hogy utána nem tud aludni napokig
✩✮ Tipikus, lázadó kamasz, aki a menstruációs periódusát annyira rosszul éli meg, hogy általában rávágja a családra az ajtót, és valami depressziós zenét bömböltet egész nap
✩✮  Kettő tetoválása van összesen: egy picike a bokáján, és egy a derekán.



Kissé botladozva, hunyorítottam rá a telefonomra, miközben próbáltam kivenni az arra írt betűket. Lassan vágtam le magam, az egyik süppedős bőrkanapéra, miközben próbáltam kiolvasni a nővérem által összekalózkodott üzeneteket. Igazából nem annyira volt most kedvem a hülyeségei miatt pattogni, hiszen szórakozni jöttem ide! Azért, hogy majd hajnalban, még mindig az alkoholmámorban úszva, hazatámolyogjak, vagy éppen oda se találjak, mert... Nos azért, mert vagy Isánál, vagy Milánál aludnék. Bár konkrétan halvány dunsztom sincs arról, hogy a kis latinos hercegnő, meg a vörös szépség hova szédelgett el... Reménykedtem benne, hogy hamarosan meglesznek azért. Mindenesetre nagy nehezen sikerült rájönnöm arra, hogy a nővérem mit is akart leközölni velem, erre pedig csak úgy vigyorogtam, akár egy jóllakott óvodás. Hát persze, hogy ideges... Hiszen tilosban jártam most. És ha egy picikét is józanabb lennék, akkor minden bizonnyal azon agyalnék, hogy miként tűnjek el innen a lehető leggyorsabban... Hiszen ha apa megtudja, hogy a tilalma ellenére Evelyn kiengedett a szobámból, hogy „lazítsak egy kicsit”, akkor minden bizonnyal teljesen kiakadna... Nem kapok gyakran szobafogságot, viszont valamilyen oknál fogva az öreg úgy ítélte meg, hogy most rákényszerítettem arra, hogy ilyen drasztikus dolgot lépjen meg.
- Jááááj – sikkantottam fel halkan, miközben eldobtam a telefonom, de rögtön ijedten is kaptam a csodálatos kis rosegold színben pompázó Iphone X-em után, hiszen alig egy hetes volt... És minden bizonnyal kinyírnának otthon, ha már most berepeszteném a képernyőjét. Gyorsan ki is nyomtam a hívást, mert meg akartam nyitni az sms részt... Beszélnem kell ezzel a nőszeméllyel valahogy...



- HIT ME BABY ONE MORE TIIMEE! – kiáltotta olyan hangosan az arcomba Isa a dal szövegrészletét, hogy egészen összerezzentem tőle, és ártatlan pillantásokkal szemléltem az arcát, mire ő csak elmosolyodott – Na mi van, Szőkenő? Nem jössz táncolni?
Egy pillanatig csak rágtam a szám szélét, aztán végül megvontam a vállam, és megragadtam a felém nyújtott kezét, hogy együtt vethessük be magunkat a táncoló, fiatalok közé. Alapvetően nem vagyok a házibulik híve, hiszen mindegyiknek nagyjából az lesz a vége, hogy random lányokat állnak neki vetkőztetni, de mivel itt elmaradt a gyerekes üvegezés, valahogy kifejezetten hangulatosnak tűnt. Valószínűleg az lehet az oka, hogy Isa haverjának, a nem tudom kijének az egyetemista ismerősének a partiján vagyunk... Kicsit sem veszélytelen, de mivel Austin itt volt velünk, Eve elengedett. Bár tény és való, hogy valahol most valószínűleg fetreng, mert teljesen segg részegre vedelte magát, ettől függetlenül... Alibinek jó volt, ha már másnak nem.
- Hol a pasid? – kiabáltam oda Isának táncolás közben – Mostanában nem igen látom.
Persze ezzel nem heccelni akartam, csak szimplán tudtam, hogy nincsen minden rendben közöttük, és éppen ezért is kérdeztem rá erre időnként. Sejtettem, hogy elmondaná a szakításukat, ha esetleg úgy alakulna, de ettől függetlenül érdeklődni akartam.
- És a tiéd? – kérdezett vissza vigyorogva, mire én csak összevontam a szemöldököm ő pedig folytatta – Alapvetően elég sokat látom... Talán túlságosan is.
Erre csak egy halk sóhaj kíséretében forgattam meg a szemeimet. Tudtam, hogy nem kedveli és ez mindig így volt. Viszont én nagyon szerettem ezt a srácot annak idején, most meg... Gondolom majd helyre tudjuk hozni a dolgokat. Csak össze kell szednem magam és letolni előtte a bugyimat, és akkor minden rendben lesz. Gondolom.
- Itt vagyok drága Isabel – kacsintott rá, miközben átkarolta a derekam – Jade? Nem akarsz velem lenni egy kicsit?
- Nem akar! – vágta rá a barátnőm, aztán meg is ragadta a kezem, hogy arrébb rángathasson... Pontosabban ki a levegőre, én pedig csak botladoztam utána.
- Hé! – kiáltottam rá, amikor már a hatalmas kertben voltunk, és kirántottam a kezemet a szorításából – Mi a fene ütött beléd?
- Hát nem látod? – perdült meg, majd megcsóválta a fejét. Én magam össszerezzentem a hangjából kicsendülő éltől – Csak meg akar dugni Jade! Oda sem figyel arra, hogy te mit szeretnél. Az első adandó alkalommal félre fog rágatni és letépi a ruháidat.
- Miért tudjátok mind jobban, hogy mit akar? – tettem fel hitetlenkedve a kérdést, miközben megkerestem a tekintetét. Láttam rajta, hogy részeg, ahogyan én is az voltam, éppen ezért akadtam ki azon, amit mondott – Soha nem adtatok neki esélyt. Egyszerűen csak elkönyveltétek a Sátán fattyának.
- Talán azért, mert előtted mindenki mással is megcsinálta ezt? – kérdezett vissza, és ahogyan megemelte a hangját, én pedig csak hitetlenkedve meredtem rá.
- Te most ordítasz velem? – ráztam meg a fejem – MENSTRUÁLOK BASZDMEG! A picsába veled is néha!
Egy hangos sóhaj kíséretében ott is hagytam, ő pedig nem jött utánam. Gondolom ugyanúgy felidegesíthettem a saját hisztimmel, viszont engem is irritált az, amit ő csinált velem, szóval csak elindultam a bokrok közé, és az egyik fa tövében foglaltam helyet végül.



- Te mit vigyorogsz ennyire? – hallatszott a kérdés, mire felpillantottam Austinra – Kivel beszélsz? Valami csávó, ugye?
- Hülye vagy? – kérdeztem vissza rögtön – Eve az.
- Na mutasd csak Cica... Ha tényleg vele társalogsz ennyire, akkor megnézhetem én is.
- Ne legyél fasz... Nem fogsz a telefonomban matatni – csóváltam meg a fejem és le is zártam a készüléket, hogy még véletlenül se tudja feloldani. Az arcfelismerő és az ujjlenyomat olvasó sem reagálna rá, a kódjaimat pedig nem tudja... Bár néha azt hiszem, hogy amennyire hülye, gondot okozna neki egy négy számból álló jelszó megjegyzése is. Egyetlen jeges pillantást vetettem rá, aztán leporoltam a nadrágomat és felálltam. Utáltam, amikor ezt műveli, pont ezért is akartam elsétálni mellette, de ő elkapta a csuklómat és visszarántott. Olyan erősen szorította, majdnem elejtettem a mobilomat a fájdalomtól.
- Mégis mit képzelsz magadról? – sziszegtem az arcába, és bár elég jót tett a friss levegőn töltött idő, de ettől függetlenül is éreztem, hogy az alkohol miatt talán egy kicsit bátrabb lettem – Ki vagy te, hogy szorongass, és a mobilomba akarj lesegetni? Egyáltalán mióta kell bizonygatnom azt, hogy kivel társalgok? Öt méteres körzetben egyetlen csávót sem engedsz a közelembe.
- Mert a csávód vagyok – eresztette el végül a kezem – Utálom, ahogyan a seggedet vagy a melleidet bámulják. Bár nyilvánvalóan ez nem így lenne, ha engednéd...
Itt elmosolyodott és közelebb lépett hozzám, hogy megsimogathassa az arcomat. Nem szerettem, amikor manipulálni próbált, viszont voltak kifejezetten jó pillanataink, ami miatt nem tudtam könnyedén elengedni őt. Fél éve, amikor randizni kezdtünk, valahogy nagyon le tudott venni a lábamról, viszont Eve és apa is mindig azt mondta nekem, hogy ne hagyjam magam senkinek... És már hat éves kislányként is kiosztottam azt, aki nem úgy beszélt velem, ahogyan megérdemeltem volna... Legalábbis én így ítéltem meg a dolgot. Éppen ezért álltam bele a barátnőmbe is.
- Megmondtam, hogy nem állok készen rá – sóhajtottam fel halkan, és eltoltam a kezét – Nem tudom miért, de... Nem szeretném Austin. Félek.
- Ugyan, vigyázok rád, Jadie – suttogta a nyakamba a szavakat, finoman érintve az ajkaival a bőrömet is – Esküszöm, hogy nem fog fájni... Élvezni fogod. Csak igyál még egy kicsit és akkor ellazulsz.
Olyan halkan suttogta oda a szavakat, hogy a pofon, amit utána lekevertem neki szinte visszhangzott a kertben. Mégis kinek képzeli ez magát? Leitat, aztán megdug? Mit gondol, mi vagyok én?
- Ha így folytatod, nem sokáig leszel a pasim – löktem el magamtól, aztán dühösen elindultam a ház felé. Reméltem, hogy Eve itt van már, és minden gond nélkül el tud vinni haza.
Arra viszont nem számítottam, hogy a szőke tincseimbe belekapaszkodva ránt majd hátra, és kapja el az államat.
- Ne legyál már ekkora picsa – morogta oda nekem a szavakat, majd lökött egyet rajtam olyan erővel, hogy a földre érkezve kiszakadt a térdemen a farmerom és éreztem, ahogyan a tenyeremen lehorzsolódik a bőr, és vérem elkezdi átitatni a kék színű anyagot. Őt viszont ez nem érdekelte, a tehetetlenségemet látva, lassan megint felrántott a karomnál fogva és olyan erősen nyomott a fához, hogy mozdulni sem tudtam tőle. Éreztem, ahogyan a tenyere lassan a mellemre csúszott, és megmarkolta azt.
- Hjjaajj Jadie – motyogta a nyakamba, majd lassan a felsőm alá csúszott a keze – Annyira vágyom rád!
Éreztem, ahogyan lassan a könnyeim végigcsordulnak az arcomon. Tisztában voltam a ténnyel, hogy valószínűleg úgyis azt csinál velem, amit akar, mert kettőnk közül ő az erősebb, ettől függetlenül nem akartam küzdelem nélkül feladni. Amikor megcsókolt és megéreztem a nyelvét a számban, hirtelen iszonyatosan dühös lettem, és teljes erőmből ráharaptam neki.
Ekkor csattant el másodjára egy pofon, amitől sípolni kezdett a fülem. Csak hitetlenkedve meredtem rá, miközben rázni kezdtem a fejem, és beharaptam az ajkam. Annyi gusztustalan dolgot mondott már nekem, de korábban még... Még soha nem ütött meg. Éreztem, ahogyan a szívem lassan apró darabokra törik.
- Ahh, te kis kurva – morogta az orra alatt, miközben megint közelíteni kezdett felém – Annyira fel tudsz baszni, de mellette úgy imádlak...
Hátrálni kezdtem, amíg a hátam neki nem ütközött a fának. Szinte azonnal le is hunytam a szemem, mert nem akartam látni, ahogyan úgy közelít felém, akár egy pszichopata. Viszont még mielőtt elért volna, egy halk puffanást hallottam, és egy kéz ragadta meg a csuklómat. Kénytelen voltam kinyitni a szemem, hiszen majdnem orra buktam, amikor a lendület előrevitt, és csak hitetlenkedve figyeltem a fekete, egyenes hajkoronát, majd a mellette álló vörös lányt, aki megfogta másik kezem. Épp eléggé botladoztam ahhoz, hogy kénytelenek legyenek a derekamat átkarolva betessékelni az épületbe, én pedig nem emeltem fel a fejem, amikor a barátnőim az általunk megbeszélt hazugságot kimondták, gondolkodás nélkül:
- Csak túl sokat ivott. Elesett kint... Pedig csak egy pillanatra veszítettük szem elől.