Nem véletlenül tartozom a hivatali szervek közé, a családunk minden egyes tagja egy fontos szakmát választott magának, többek között a tűzoltóság, a mentők, és jómagam a rendőrség szolgálatában. A szüleim a munkájuk révén ismerkedtek meg egymással, az apám a hetvenkettes körzet tűzoltóparancsnoka, az édesanyám pedig a város mentőhelikopter szolgálat diszpécsere. A véremben van az elhivatottság, a tenni akarás. A természetemet apai ágról örököltem, mert amilyen vehemens vagyok, olyan szinten tudom kordában is tartani azt. A dühömet a megfelelő körülmények között eresztem ki, legyen az síkfutás, úszás, bringázás, és a kedvencem a boksz. A testmozgás segít koncentrálni, és kikapcsolni az agyamat, hogy ne egész nap a munka járjon benne. A lényegre összpontosítok. A fél életemet a szolgálat teszi ki, rendkívül kevés időm van egyébbel foglalkozni, ezért a barátaimat is innen válogatom ki. A drogelhárító részleg osztályvezető helyettese vagyok Owen Cavanaugh irányítása alatt, aki egyben a legjobb barátom is. A hosszú évek sikeres társulása végül kinőtte magát egyfajta dac és védszövetséggé. Ismerem a titkait, a feleségét, de még a gondolatait is, és ez fordítva is igaz. A bőbeszédűség nem erősségem, inkább magamban agyalok, nem fecsegek feleslegesen, mert aki sokat beszél, az hazudik. A rendszeretet, és az egészséges életmód megszállottja vagyok, imádok főzni, és takarítani is, ami egy férfi esetében igen ritka. A táplálkozásra nagyon odafigyelek, a káros szenvedélyeket, mint az alkohol, cigaretta, és más tudatmódosító szerek használata nagy ívben elkerülöm, ennek az egyik oka a hivatásom, a másik pedig egy magánéleti trauma. Az öcsémet nem is olyan régen veszítettem el egy autóbaleset miatt. Wyatt mondhatni kilógott a családból, nem találta a helyét, de a szüleim, és én is hittünk benne, hogy idővel ki fogja nőni, de óriásit tévedtünk. Egy másik társával együtt a helyszínen meghalt, a kocsiban tartózkodó két másik személyt pedig kórházba szállították…ezek közül az egyik konkréten a barátnője volt. Cherry…nos ő egy érdekes kérdéskör számomra. Gyűlölöm az elvárt eszméket, nem akarok megházasodni, sem elköteleződni, sok társammal szemben elégedett vagyok a mostani életvitelemmel, és nem akarok lemondani róla. A nők bonyodalmakat hoznak, és én az egyszerűség híve vagyok. Nem játszom meg magam, az igazat mondom, kertelés nélkül. A legtöbb esetben fáj, de megtanulható, és aki képes ezután is elviselni, nos…talán még az is meg lehet, hogy jóban lesz velem. Az elköteleződés nem az én műfajom, a magánéleti szükségleteimet civilizáltan oldom meg.

A szarházi fajankó azt hiszi, hogy ezt ép bőrrel megúszhatja. A fogaim összekoccannak, és legszívesebben a fejét a falba verném, mert végre sikerült kézre keríteni, de a nyamvadt bürokrácia késlelteti az ügy előremenetelét, mert mindenkinek jár egy tenyérbe mászó ügyvéd, aki kihúzza a seggét a szarból, de én ugyan nem fogom elengedni. Owen szabadságon van a felesége miatt, ami szokatlan, de néha neki is jár egy kis kikapcsolódás. A munkámba tartozik a kihallgatás, és a nyugalom felszínen tartása, de ha olyan ember kerül a kezeim közé, aki nemcsak a környék egyik legnagyobb elosztója, hanem két kislány életének a kioltója is, akkor nincs kegyelem. Ordíthatják a fülembe, hogy álljak meg, de már így is hajszálon függ a türelmem, és ha még egy beszólás, vagy elégedett felhang, akkor kiütöm a picsába, vagy szétloccsantom a fejét.
- Ismerted őket…a körzetedben sétáltak, amikor tüzet nyitott egymásra a két banda….egyikőtök sem sérült meg, de Lily, és Savannah Hamilton ott veszítették el az életüket. Egy hét, és egy tizenkét éves kislányról beszélünk…Jay. Leszarom, hogy ki a főnököd, tőlem az atyaúristen is lehet, de innen nem mész ki…amíg be nem vallod, hogy te lőtted le őket…értetted? – csapok az asztalra idegesen, már tikkelek is a bal szememre. A hajam leizzadt, mire ezt a csirkefogót a lábánál fogva húztam ki a raktárépületből. Az ártatlanság védelmére hivatkozott, és ügyvédet akart mindenképp…csak éppen én nem engedtem neki, hogy akár egy csepp vizet is kapjon.
- Nem…ismertem őket. Hol van már az ügyvédem? – a rágózás, és ez a hetyke vállrándítás az utolsó momentum, ami átrepít a másik oldalra. Szépen fogom magam, kilépek az ajtón, és a legközelebbi járőrnek biccentek. Körülnéz a folyosón, hogy jól látott-e, de nem hülye, így septiben ott terem előttem.
- Igen…uram? – a kérésem nem egyértelműen kimondott, de meg fogom tenni.
- Úgy érzem most kellene egy kazettacsere a fenti kamerába. Intézze el legyen szíves…tíz perc elegendő lesz. – rándul meg a szám széle a mosoly következtében, és amikor megfordulok, hogy becsukjam az ajtót, már egyértelmű, hogy nem a normális keretek között fogunk játszani.
- Eddig én voltam a Mikulás, de befejeztük Jay. Neveket, és okokat kérek, amiért egy bandaháborúban két gyerek vesztette el az életét. – az asztalon át rángatom fel, és nem kímélve a torkát egy kicsit meggyömöszölöm.
- Mit képzelsz magadról…te szartad a spanyolviaszt? Szerinted nem tehetek keresztbe neked? Megmondom, hogy mi lesz…két perc múlva dalolsz, és fogsz is, mert ha nem, akkor egyesével töröm el az ujjaidat, és nem lesz egy árva lélek sem, aki hinne neked ebben az épületben, sem felvétel, hogy ez a beszélgetés megtörtént közöttünk. – nyomom neki a falnak az ipsét, és a fegyveremet előkapva a tarkójához igazítom.
- Ketyeg az órád…és hidd el megteszem. Nem kímélted őket… - fújtatok, de úgy berezel, hogy dalolni kezd.
- Gaspard volt…ő Clay egyik embere. Nem figyelt oda, és eltalálta őket véletlenül. – az agyam elszáll, végig se kell hallgatnom, mert olyan szilánkosra töröm az ujjait, hogy még a nevemet is megjegyzi örökre. Kimerülten lépek ki a helyiségből, amikor az egyik kollégám tart felém megviselt arccal.
- Bennett…személyes telefon. Az apád az. – ez pedig mindennél többet mond.

***
Az apám már hamarabb kiért a helyszínre, mint én. Nem jutottam szóhoz, és fel se akartam fogni. Wyatt autóbalesetet szenvedett három társával együtt, de állítólag ketten már a helyszínen az életüket vesztették. Bíztam benne, hogy nem ő lesz az, hinni akartam a lehetetlenben, de amikor megláttam az apám arcát…már tudtam. Az öcsém halott, és ő is keresi a szavakat erre. Az elsők között értem ki, és még annyi tájékoztatást kaptam, hogy a barátnője életben maradt, de jelenleg nem bírtam koncentrálni semmire. A szüleim mellett kellett volna lennem, de szétesett a világom. Az este még felhívtam Wyattet, de megint nem jutottunk dűlőre. Veszekedtünk egy sort, és rám csapta a készüléket. A légszomj hirtelen tört rám, forgott velem a világ. Anya még nem is tudott róla, mert ma este nem volt szolgálatban. Ordítani lett volna kedvem, magamat hibáztattam a halála miatt…egyszerűen képtelenség volt elhinni, hogy már nincs. Nem is emlékszem, hogyan mentem el a Central parkba, de valahogyan egyszer csak ott ültem már az egyik kietlen padon, és magam elé bámultam. Elítéltem a drogokat, az alkoholt…de aznap este…szétzúztam magam. Törlésre vágytam. Az öcsém halott volt.