Ma nehezen vettem rá magam hogy felkeljek innen és lezuhanyozzak és tökéletes formájúra lőjem be a hajam, had jöjjön eső, szélvihar, a hajam ugyanolyan marad. Az öltözködést sem viszem túlzásba, szaggatott térdű farmer és cipő, valamint egy rövid ujjú ing, amin több zipzár is díszeleg, kicsit mellényszerű hatása van. Taylor megvette a rekesz sört négyünknek, majd betelepedtünk a tanyánkra. Az egyik szórakozóhely mellett szoktunk összegyűlni. Volt kint pár szék és pad. Meg egy tönkre vágott asztal. Pár megtelített konténer és apróbb szemetes, a földön szanaszét heverő cigaretta csikkek. A mi táborunk volt. Mindennap itt voltunk, Aaron is tisztában volt vele, így tudta hol keressen, ha anyánk felhívja, hogy nem mentem haza. Tényleg nem sokan viselnek el engem hosszabb távon de ők, a haverjaim már lassan öt éve. Taylor meg pisis korom óta ismerem… még ha Aaronnak nem is volt a szíve csücske olykor. Ma is volt 5 nemfogadott hívás anyától, 1 üzenet apától és Aaron is megcsörgetett, meg valami üzenetet is küldött, hogy maradjak ahol vagyok fél órán belül itt lesz értem. Hát baszódj meg. Nem lehetek a magam ura vagy mi? Szórakozni szoktunk rengeteget, kocsikat rongálunk, leszedjük a kerekeket, néha betörünk egy egy szélvédőt. De csak azoknak a kocsiknak, mik már 3 napja ugyanott dekkolnak. Egy új bandatag is érkezik, tegnap vette be a „vezérünk”, szóval ma mutatja meg magát nekünk. Tetovált állat, ahogy csak én nevezem az ilyet, rajta több van, mint rajtam. Beszélgetünk ezerrel, mindenről megy a téma, a nőkről, bulikról, kajálásról, aztán jön valamiért a testvér téma is. Felmerült benne, de passzolom, hogy hogyan jött a bátyám végül is a képbe. - Ha már a szülői szeretetnél tartunk, neked van egy bátyád igaz? - micsoda kérdései vannak te atya ég. - Igaz. Tényleg van egy testvérem, Aaron. Ő egy mocsok zsaru, de ha valamire szükségem van ilyen téren akkor őt keresem, és általában mindig megoldja nekem amit szeretnék, így vagy úgy. Jó a kapcsolatunk annak ellenére, hogy ő egészen konszolidált és nem olyan kerge, mint én vagyok. Jól kijövünk egymással, és sokszor tartunk közös programot, van hogy elmegyünk meginni valamit, vagy amit éppen hoz az élet… - kis füllentés bele fér, amúgy sem ismer minket a fazon, ám Taylor elröhögi magát, a másikak meg csak felhúzzák a szemöldöküket. Jó igen, ők ismerik a bátyámat és a kapcsolatunkat is, szóval nem nyert ügy lesz, ha a csóka ezt megneszeli. No de így jártam akkor. A fickó úgy harmincasnak nézett ki, de állítása szerint csak húsz éves, hát jó, legyen annyi. Havergyerek is jó embereket tud összeszedni maga mellé az tény. A srác mellém telepedett, majd annyit mondott, hogy húsz perc múlva ő lelép, rá pár percre menjek én is, mondván, hogy akadt egy kis dolgom… mutatni akar valamit. Összehúzott szemöldökkel méregettem, majd rágyújtott egy büdös cigire. Facsarta az orrom, de egy kis baromkodás után hamar hozzászoktam a szagához,ráadásul a srác lelépett, így léptem én is utána. Taylor most is a nyomomban volt. Egy fekete furgonnál állt a csóka, ahogy oda értünk ököllel ütött kettőt az egyik ajtajára, mely kinyílott és egy fura fazon ücsörgött ott bent. Egy árva lélek nem járkált jelenleg erre, így nem voltak nagyon feltűnőek. Hatan voltak... mi meg ketten. Mi a szar folyik itt?
A fekete furgon a város utcáin gurul tova, és Lopez kibámul a sötétített ablakon. Ma mozgalmas napja van és egy tucat utcakölyköt is meglátogat hiszen mindig keresi a tehetséges újoncokat és azokat, akiket felhasználhat. Kereskedelemben vagy csak ágyutölteléknek, egyre megy. Mindenki egy szinten kezd, de van aki ki tud törni ahogyan ő is megtette, és felemelkedett. Az esély, mindenkinek megadatik, és aki elég életrevaló, az élhet is vele. Lopeznek is megvannak a maga tervei, és korántsem ő a legnagyobb még, de ez is hamarosan változni fog. A változás, nem mindig rossz, és néha nagyon is szükséges hogy ne csípődjenek be régi emberek, és régi szokások. Rossz szokások. Veszélyes rések a pajzson. Nem megengedett. Megállnak, és a távolból figyeli a bandázókat. Alaposan megnézi mindegyiket, személyről személyre halad. Mérlegel, és elemez. Végül kiadja az utasítást hogy melyiket hozzák elé, hogy lássa, mennyi benne a kurázsi. Az a vékony fiú, tüzes tekintettel... Az érdekli. Végül várakozik. Az embere elment hogy beszervezze őket és hamarosan meg is hallja a két dobbantást, és kinyitja az ajtót, hogy alaposan megnézze a vendégeit. - Te elmehetsz. Te, gyere be ha több akarsz lenni egy lógós utcagyereknél - bár feltételezi nem egészen utcagyerek, neki mégis egyre megy. Lehet ennél több is. De lehet mindennél kevesebb is. Csak rajta múlik. - Akarsz több lenni? - húzza fel az egyik szemöldökét, és komoly arcán érdeklődés suhan át.
Taylor menjen el. Elhangzott az az egy szó, melyet utálok mindenki szájából. A fiú nem mozdul, összenézünk, tekintetünk találkozik, végül szigorúbb tekintettel meredek az állítólagos főnökre. - Taylor marad. - ennyi a kikötésem eddig, aztán végig hallgatom mit is akar. Aztán az emberein tekintek végig, valami alvilági figura lehet, nem hinném, hogy pénzes elit csóka. Azok nem ilyen járgánnyal járnak. Már csak Aarontól tudok ilyeneket, sokszor hallok tőle ezt azt. Újabb kérdés érkezik. Szóval a tekintetem felé vándorol. - Mindig többek akartunk lenni. - és nem csak magamról beszélek, hanem a haveromról is, összenőtt társaság vagyunk, még jó hogy őt is megemlítem. - De mit akar tőlem? Tőlünk? Főleg így hirtelen? - sok a kérdésem, bár tuti ezt megbánom így vagy úgy, de ha sok a zsé, felőlem embert is ölök, csak adja. Bár... széles vigyor telepszik az arcomra, majd összepacsizok Taylorral. - Bár ha csak fagylaltot árul, akkor itt nem sok hasznát veszik majd. - ingatom meg a fejem, megjátszva a nagyokost, persze hogy láttam a fegyvert. De neki kell elmondania mit is akar lényegében.
Komoly sötét szemeivel méregeti a fiúkat, és kiadja az utasítást a távozásra, ami a fiataloknak nem tetszik. Valahol számított erre, és nem tagadja több van itt a háttérben. Nem szereti a kifejezetten bólogató kutyás egyéniségeket, szereti ha van bennük tűz és harciasság. Azonban, ő sem véletlenül az, aki. - Ha marad, meghal. Ezt akarod? - villantja rá sötét szemeit a fiúra. Felemelt kezéve jelez Travisnek, aki Tyler mögé lépve fegyvert fog rá. Mindketten tudják hogy a férfi képes meghúzni a ravaszt és nem fogja érdekelni a lelkiismeretét hogy ez csak egy kölyök. Ha Lopez halált parancsol, akkor az lesz. Azonban egyenlőre nem tesz ilyesmit, hanem a fiút méregeti. - A makacsság, és kiállás a másikért egy szép dolog, de nem mindig célravezető - szólal meg, de hangjában nincs harag vagy düh. - Az egyszerű kérdésből, a rosszul megválasztott szavaiddal most odakerültél hogy a barátod élete a tét - mert neki olyan mindegy, hogy a másik él-e vagy nem. Őt nem Tyler érdekli. - Mit tennél meg érte hogy megmentsd? Mennyire fontos neked Tyler,hm? - kérdezi kissé előrehajolva, de kartávolságon kívül. Nem bízik senkiben, még ezekben a kölykökben sem, bár van elég embere hogy leszereljék őket ha mégis ostoba módon bármelyik is megmoccanna irányában. - Mi a neved? - kérdezi végül, hiszen az még nem derült, ki de nem szól többet. Csendet tart, és kíváncsi mennyire forrófejú is kölyök hogy meddig hajlandó elmenni a társáért. Még akár hasznára is lehet. Így vagy úgy. A másik fiúval nem számol, ha kell őt is viszi, de nem fog életben maradni. A gyengék hamar kihullanak, és Lopez nem szereti a fluktuációt az emberei körében.
A férfinek nem tetszettek szavaim. Másodpercekkel később kissé meglepetten néztem rá. Meghal, ha nem megy el. Mi van? Kissé szigorúbban néztem rá. Mi folyik itt, amiért csak nekem van itt maradásom? Mit akar tőlem? Miért pont én? Aztán előkerül egy fegyver is. Taylor felé fordulok, a férfit nézem, majd aki a parancsot kiadta. Szavaira figyelek, kissé beparáztam a helyzettől. Mi az, hogy csak úgy lelőnek valakit? Jól van, nyugi Wyatt, találj ki valamit. - Oké, az már biztos, hogy nem fagyit árulnak… - visszatekintek a fegyvert tartóra, majd az áldozatra is, végül vissza a parancsot adónak. - A barátom, a testvérem. Jóban és rosszban. - csak hogy tudja hogy hányadán állok a fogva tartottal és hogy mit meg nem tennék érte? A srác felé fordulok ismét, majd közben felelek. - Képes lennék a bátyámon is keresztül gázolni, csak hogy őt megvédjem. - az utolsó szavaimra tekintek vissza a Főnökre. A tekintetem szikrákat szór, kissé mérges is vagyok, hogy mindenki Taylort cseszteti. A bátyám nem kedveli, de az nem okés, hogy ezek is ki akarják herélni. Aztán újabb kérdés jön. A nevem? Most tényleg a nevem akarják? Mi afene? - Wyatt. Wyatt Bennett. - mutatkozom be. - Cserét akarok. Engedje el Taylor-t és megkap engem. - magyarázom, közben a tekintetem sem veszem le a férfiről.
Nem sietteti a dolgokat, és nem emeli fel a hangját. Már így is megteheti hogy másokat utasít, és nem sokára már ő lesz ennek a szervezetnek a felelős vezetője, és nem más. Nem adja másnak a hatalmat és nem is sieti el a hatalomátvételt sem. Eljön az ő ideje. A fiú megretten, látja rajta hogy kemény akar maradni, de ahogy moccan, megfeszül, a hurok szorul, és ő nem találja a kiutat hirtelen. Lopez nem játszik kicsiben, és ahogy a fiúra ijeszt, sok mindent figyelembe vesz. Nem esik pánikba, és nem kezd kiabálni vagy fenyegetőzni de nem is kezd menekülni hanyatt homlok. Akkor golyót kapna a fejébe. Mindkettő, nem lenne nagy veszteség a világnak két csavargó, még akkor sem ha Benettnek van rokona. Lopez nyomozott, és tud sok mindent. Sok kapcsolata van és épp ezért lenyomozhatatlan, mert kapcsolatok és álkapcsolatok végtelen útvesztője veszi körül. Ez így van jól. A szavaira kissé előredől, összekulcsolva a kezét. Tetoválásainak java része már egy ideje a testét díszíti. Meg is látszik egyik másik kopottságán, de majd keres egy tehetséges tetoválót. - Tényleg megtennéd? Átgázolnál a testvéreden, a barátodért? - emeli a fiúra sötétmogyoró szemeit. Komolyság, és érdeklődés villan benne, ez már tetszik neki ahogy a szemeiben lobbanó szikra ami lángra lobbanhat. Csak fel kell gyújtani. Benett. Ismer már egy Benettet, de annak leginkább csak a munkát csinálja a folyamatos tetteivel. Öt lépéssel előrébb jár, és elmosolyodik a szavakra. Ezt nem ő dönti el, de értékeli a merészséget. - Tetszik ez a merészség, de erről nem te döntessz hogy mit akarsz. Maximum hogy mire vagy hajlandó a barátod életéért cserébe - mosolyodik el ravaszul. Nem véletlenül jutott ilyen magasra a szervezetben. Türelmesen várakozik a válaszokra.
Az az érzésem, hogy kurva nagy szarban vagyunk és lassan fuldoklásig lestünk benne. Mindketten. Taylort lelövik, ha nem cselekszek helyesen, hogy az ő malmukra hajtsam a vizet. De ki ez az ipse és miért én kellek neki? A folyamatos kérdéseim csak bajt kavarnak, így jobb ha nem is kérdezek… nem tehetem meg, nem? Meghalni? A bátyám ki is nyírna érte. Ő jó ember, aggódik értem, jómagam meg leszarom ezt a dolgot. Taylor-nak a szülei is hasonlóak, mint mi, bár ott a férfiak vad kiképzést kaptak, de ez régi történet. Talán már nem is igaz, olyan régi. Mindkettőnk rokonai ebben a városban lézengenek, hamar elkapnák ezt az idiótát, ha most bármelyikünket is lepuffant. Kérdésére azonnal tudok válaszolni. Így is teszek. - A bátyám nehéz eset, de rengeteg veszekedésen vagyunk túl már, Taylor-t néha többre tartom nála. - igazság volna? Talán, mondjuk a hazudozásban csak Aaron lát át rajtam. Ő meg itt egy senki… senki ember fia nem fenyegethet meg a barátommal! Ez meg itt? Megtette! Ráadásul főnökszerű, van egy embere a sofőr ülésen, egy az anyósülésen, egy mögöttünk… egy csaló amaz mellett és ki tudja még mennyi van szabadlábon. Esélyünk sem lenne a menekülésre. Ám nem engedi el, semmilyen okot nem tudok felhozni, a srácra pillantok, elhúzza a száját, az enyém is mosolyra ferdül. Röhögünk majdnem a helyzetünkön. Ezek vagyunk mi. Hát akkor nem döntök öregem, megvakarom a fülem külső részét, majd leeresztem a kezem. - Akkor mondja meg maga, mit akar! - ennél többet már nem tudok tenni az ügy érdekéért, ha én nem, akkor majd ő biztos okosabb lesz ennél. - De előbb a cirkálója eressze le a fegyvert... szerintem mindketten jobban járunk és én sem dobom fel magát ezért a kis incidensért... láttam az arcát haver, láttam a haverjai arcát. Mit gondol? Olyan bolond nem vagyok, hogy pengeélen táncoljak... nem akarunk meghalni! - kijelentésnek veheti mindezt, a többi meg ráadás. - Úgyis túl unalmas az életünk, nem haver? - pillantok hátra Taylorra, aki ugyanolyan vigyorral bólint vissza, amit tőlem kapott az imént. Végül a főnök fejűre tekintek vissza, hátha végre parancsot ad a kutyájának, tegye már el azt a szaros fegyvert... azt meg meg sem mondtam, hogy kb 2 perc és itt járőrözik a bátyám, hogy szemmel tartson.
Nem siet. Ráér, és mint egy kígyó lesi az áldozatait türelmesen, kivárva. Úgyis meg fogja kapni, amit akar, és nem kell messzire se mennie. A fiúkat figyeli, akik elég szoros kacsolatot mutatnak. Ahogy egymásra néznek, ahogy vagányul megszólal a feketehajú a fenyegetésre. Tetszik neki ez a ragaszkodás, de a fiúnak a testvérét ismeri, legalábbis hallott róla, hogy nyomozó. Ez is belejátszik abba hogy be akarja szervezni. Ezzel mélyen gyomorba rúghatja a másikat. Wyatt egy eszköz, és ő fel akarja használni mint minden egyes másik lehetőséget is, ami csak a kezébe adódik. Nem hagyja ki ezt sem. -Szóval szembe mennél a testvéreddel, Tyler kedvéért? Ez érdekes elgondolás, de nem feltétlenül rossz – válaszol, és hallgat egy kicsit. Máris jobb a dolgok alakulása, és még azt a másikat is hajlandó lenne elvenni, végül is a férgese úgyis kihullik ha nem bírják az életet. Mert ezt bírni kell, és Lopez is nagy dobásra készül a maga súlycsoportjában. -Azt, hogy nekem dolgozz. Az ajánlat egy személyre szól, nem kettőre. A makacsságot tetszik, ahogy ennyire kardoskodsz hogy a barátod is hallhatja, de ez a vesztét is okozhatja. Ritkán keresek meg embereket, és nem szokásom megismételni az ajánlatot – szólal meg megint. -Ha nem érdekel, elmehettek – és holnapra egy dögkút mélyén találnák magukat hiszen nem hagy maga után nyomokat. Ezt talán ki sem kell mondania. A fiú szavaira már majdnem egy egészséges mosolyra húzódódnak kegyetlen ívű ajkai. Szórakoztatónak találja hogy fenyegetőzik. -A fenyegetőzés nem hinném hogy sokat javít a barátod helyzetén. Láttál minket, igen és? Szerinted kinek fognak hinni? Ne légy naiv Benett – pillant rá kissé talán feddően. Nem tartja veszélyesnek, és nem akar szükségtelenül golyót pazarolni az utcakölykökre. -A cirkálóm leereszti a fegyvert és a barátod elmegy. Vagy meghaltok itt is most mindketten, nekem mindegy. Okosan válaszolj, Benett – dől hátra és szeme rávillan a fegyvert fogó emberére. Az pedig hátrahúzza a kakast, drámai kattanás hallatszik. Lopez szimpatizál a fiúkkal, de meg kell tanulniuk hogy nem ők döntenek, most még nem. Lehet rá esélyük, ha ügyesek és megdolgoznak érte. Hajlandó engedni, végül is tesztelni a fiúkat, noha ezt ők nem tudják. Lopez agya kattogva kalkulál, és gondolkodik. Egész mátrixok futnak át a gondolataiba és még mindig megmosolyogtatja a tény, hogy bárkinek szava lenne az övé ellenében.
Kezdőlap
