Brooklyn
A megjátszott halál előtt hónapokkal…
Az épületek között, mellett, előtt...


Már megint eltelt három nap. Betéptem és alkoholizáltam…három teljes napon át. Taylor is benne volt a  buliban és mindig ugyanabban a diszkóhelyen találtuk magunkat. Lassan már törzshellyé válik a lebuj. A telefonomon 40 nem fogadott hívás és 15 SMS-t láttam és nem néztem meg ki keres. Dühítő, mert tudom, kik keresnek egyfolytában. Anyám és a bátyám. Idegőrlő. Jól vagyok. Nem kell állandóan keresniük. Majd szólok, ha meghaltam. Bár örülhetnek, mert még vagy 20 évet élni szeretnék, szóval lóghatnak nyugodtan a nyakamon. Úgyis újra meg újra a számba rágják ugyanazt, ha egyszer haza kerülök. A bátyám meg? Le sem száll rólam a szünetében. Ez van, ez a családom.
Épp egy újabb cigarettára gyújtottam, mikor a haverom meglökdösött egy ismerős arc látványára. Tekintetem egyből kutatni kezdte. Az a nő… a bátyámhoz tartozik, nem tudom milyen módon, de ő… ő nem szimpi nekem. Nem is tudom miért fogadta magához őt a bátyám? Nekem egy szavam sem lehet, de ő megtilthat dolgokat, megszabhatja a dolgokat. Hát abból nem eszel aranyanyám. Egyikőtök sem.
- Tűnjünk innen! - böktem odébb a fejemmel magunk mögé, majd meg is indultunk, hogy ne nagyon legyünk szem előtt. Tulajdonképpen csak meghúzódtunk a másik háztömb falánál és ugyanazt folytattuk. Ittunk és cigiztünk. Végül egy másik spanunk is odatévedt, beszélt valami orvosi heroinról, hogy tud szerezni és elég jó cucc, jó áron. Hátunk mögé pillantottam, hogy a csaj követett-e bennünket, hiszen ha helyet változtatok is elküldi azt a bátyámnak. Idegesítő. Had éljem már úgy az életem, ahogy akarom. De nem lehet, hisz a családom egy nagy fal, egy akadály, min keresztül kell vergődnöm magam. Nem könnyű, de nincs, ami megállítana.
- Egy perc és jövök. - felpattanok a helyemről és egy másik úton közelítem meg az előbb, minket követő nőt. Csak 10 méter választotta el őt a bandától. Mögötte álltam meg vagy 1 méterre.
- Rossz vizeken evezel kis anyám. - szólok is be egyből és ha megfordul, hát még komorabbra váltok.
- Kopj le! - aztán remélem nem hívta a bátyámat, mert heroldom lesz az egésztől. Undorodom ettől. Aaron csak megjátssza mindazt az aggódást, ami uralkodik felette. Tulajdonképpen nem is érdekli mi van velem, neki megvan a maga élete, hát nekem is. Hagyjuk egymást lógva. Közben vad zene szól a haveri körömtől, idáig elhallatszik, nemrég tekerték fel a hangerőt. Ez vagyok én. Ezek vagyunk mi. Pedig lehetnék jobb ember is, aki a munkájából élne, talán szerető családom lenne, kis gyerekkel és a család kutyájával...chhh marhaság. Meghagyom ezt az élvezetet a bátyámnak. Ő jobban szeretne ebben a családi idillben élni.
- Mond meg a bátyámnak, hogy kapja be, nem kell a pátyolgatása! - sétálok el végül mellette, hátha végre lelép és nem mutat irányt a bátyámnak a hollétemről.

to Wyatt

A munkám mellett új kötelezetségeim is vannak. Nem is nevezném kötelezettségnek. Ez amolyan valamit valamiért helyzet. Alkut kötöttem egy zsaruval; sosem gondoltam volna, hogy valaha erre fogok vetemedni. De a helyzet úgy hozta, hogy szembe jött velem ez a lehetőség, én pedig kaptam az alkalmon. Szinte ezüst tálcán kínálta a lehetőséget arra, amire egy ideje vágyom: hogy tanulhassak. Segít, cserébe persze nekem is segítenem kell neki. Úgy döntöttem, megéri vállalni a kockázatot, megéri segíteni a fakabátnak azért, hogy kiszabaduljak innen. Szinte gondolkodás nélkül mentem bele az alkuba. Információátadás az ő segítségéért. Ráadásul a főnököm is benne van, hiszen a zsaru nélkül most talán ő is alulról szagolná az ibolyát. Olyan váratlanul érte a támadás, hogy még epigramma sem lenne a sírján. Mondjuk... az enyémen sem.
Azt hittem, könnyű lesz a dolgom. Még egy apróság az információátadáson hozzá tartozik a mi kis üzletünkhöz. Azt hittem, nem lesz nehéz. Azt hittem, simán fog menni. Akadály nélkül. De nagyon rosszul gondoltam. Aaron öccse kész isten csapása néha. Nehéz vele. Makacs, megy a saját feje után, ráadásul a törvény ellentétes oldalán áll. Nem gondoltam, hogy valaha egy szinte vadidegen ember testvére miatt kell aggódnom, mert akármennyire is próbálom távol tartani érezlmileg a kettejük dolgától, kicsit aggódom mindkettejük miatt. Aaron-t megviseli az öccsével kapcsolatos történések, amiket csinál, amilyen dolgokba keveredik, hiszen mégis csak a testvére. Akármennyire próbálja leplezni, a tekintetében megbújik a csalódottság. Wyatt pedig szétcseszi magát. Akármennyire is egy idióta, azért aggódom érte. Tudom, milyen érzés csúszni a lejtőn. Tudom milyen, amikor azt hiszi az ember, hogy kontroll alatt tud tartni mindent, ami vele történik, de egyébként nem. A nővérem halála után rossz társaságba keveredtem. Elindultam a lejtőn, de még időben sikerült megállnom. Nem tudom, hogy Wyatt-nek ez sikerülni fog-e.
A telefonomon Aaron neve villog. Sóhajtva nyúlok a készülékért és veszem fel. Vagy információt akar vagy a testvérével van valami. Vagy mindkető ilyen sorrendben. Vagy fordított sorrendben. Megelpődés nélkül hallgatom végig a beszámolóját, mi szerint már megint nem tud az öcsikéjéről semmit. Nem veszi fel a telefont, nem válaszol a hívásokra. Mekkora szerencséje, hogy van valaki, aki utána menjen annak a taknyosnak. Vicces, mert nagyjából egy idős velem, mégis úgy érzem, néha úgy viselkedik, mint egy óvodás, úgyhogy jogosan nevezem taknyosnak. Nem tart sokáig, mire rábukkanok a kétes életet élő srácra. Messziről kiszúr már, ezt jól bizonyítja, hogy szépen lassan arrébb vonszolják magukat. Nincs egyedül. Remek. Elhiheti, hogy ugyanannyira nincs kedvem utána szaladgálni, mint amennyire neki nincs kedve engem látni rendszeresen. Magának köszönheti egyedül. Pont az sms-t írom, amikor felbukkan mögöttem. Még rányomok a küldés gombra, mielőtt szembe fordulnék a fiúval. Már csak szóval kell tartanom, amíg Aaron ideér.
- Vicces ezt a te szádból hallani – vetem oda foghegyről. Amilyen stílussal megtisztel, olyat kap vissza. Egy kicsit sem érdemel több tiszteletet. Megvárom, amíg mellém ér, majd erősen karon ragadom. – Örülhetnél, hogy a bátyád figyel rád. Sittre is vághatna, de nem teszi. Kicsit értékelhetnéd – erősen szorítom a karját, kikényszerítve, hogy végighallgasson. Nem áll szándékomban elengedni, hiába menne vissza a haverjaihoz önpusztítani.

Brooklyn
A megjátszott halál előtt hónapokkal…
Az épületek között, mellett, előtt...

Megállít. Meg meri tenni. Megragad és be is szól. Ha kezet emelek rá, akkor Aaron a dupláját adja vissza. Ha keményebb vagyok? Aaronnal nézhetek szembe… de kit érdekel, a magam ura vagyok. Ő foglalkozzon a maga ügyeivel, engem meg hagyjon békén. Meg a bandámat és akkor béke van kettőnk között. Ő ott, s én itt.
- Figyel rám?! Hallod, amit mondasz?! Te sem gondolhatod komolyan. Nem ismered a bátyámat és engem sem ami azt illeti. - tépem ki a kezemet az övéből és azzal a lendülettel én magam ragadom meg az ő kezeit. Olyan erővel, hogy lehet nyoma is marad a későbbiekben. Közel hajolok hozzá, s mélyen a szemeibe nézek. Közben feszítem is neki azt a szép törékeny kacsót.
- Aaron csak a jelent tartja szem előtt és sosem tekint vissza. Csak megy előre és nem néz körül. Lehet hogy ott tart ahol, lehet hogy büszkék rá az ősök, de az én szememben ő egy nulla. Csak azt hiszi, hogy képes sakkban tartani ezt az egészet.  - tulajdonképpen ha azt vesszük némi alkohol is beszél belőlem, de több ebből az igazság mint azt hinné.
- Törődjön a maga háza tájékán lévő problémákkal, gondolom van elég magánéleti gondja, s én is békén hagyom őt ügyes bajos dolgaimmal… - meg ahogy azt hiszi. Szeretek keresztbe tenni a testvéremnek, hiszen mire jók a kistestvérek? Na mindegy is.
- Hívd fel azt a majmot, aztán közöld vele, hogy eltévesztettél szem elől… aztán pás kis anyám. - eresztem el őt kissé durvább mód, majd Taylor közelít, mellém ér és a csajra vigyorog, miközben alaposan végig méri.
- Megint a bátyád helyett intézkedik?
- Ja, megint jön majd a szentbeszéddel, hogy ő mindent megtesz… - pacsizom le a sráccal, majd  Lenanak még kibököm.
- Kopj le, nem vagy ide az utcára való…még elkapnak és megvernek… - vettem oda még foghegyről, de mielőtt még elmennénk, még visszatekintek rá.
- Miért vagy jóban a bátyámmal? Mit tett, amivel elérte nálad ezt az egészet…?
S valóban én rontottam el az egészet a kapcsolatunk terén, vagy az egész el volt már baszva  a kezdetektől?

to Wyatt

Minden egyes alkalommal, amikor szóba kell elegyednem a kisebbik Bennett fiúval, felidegesítem magam. Nem akarom beleártani magam a kettejük között zajló drámába, nem akarok szerves része lenni az életüknek, nem érdekel, milyen balhé van éppen közöttük, ki kit utál és miért. Az alku rám eső része kötelez erre, muszáj néha ránéznem Wyatt ténykedéseire, habár egy cseppet sem fűlik rá a fogam. Minden egyes alkalommal felmegy bennem a pumpa, pedig alapvetően egy nyugodt, hidegvérű embernek tartom magam, aki minden egyes lépését megfontolja. De Wyatt mégis képes pillanatok alatt felidegesíteni. A stílusa nem sokban különbözik attól, amilyen a nővérem volt. Nagyszájú, azt hiszi, az egész világ az övé, azt csinál, amit csak akar. Mindezt következmények nélkül. Fogalma sincs, mekkorát téved.
Reakciója egyértelműen prezentálja, hogy egyáltalán nem tetszik neki, hogy nem engedem tovább az útjára. Addig itt fogom tartni, ameddig a bátyja meg nem érkezik. Neki nem kell tudnia róla, hogy Aaron valószínűleg már úton van. Ha kiabál, ha veszekszik velem, az sem érdekel. Csak ketyegnek a másodpercek, Aaron pedig egyre közelebb és közelebb ér. Ha azt kell elviselnem, hogy a fejemhez vág minden szart, ami egyből eszébe jut, akkor tessék csak, tessék. Engem a sértegetéseivel nem fog meghatni. Nem tudom sokáig tartani, mert erővel tépi ki karját a szorításomból. Akármennyire is szerettem volna még egy kicsit megregulázni, az erőviszonyokat nem lehet figyelmen kívül hagyni, így sajnos most ő kezdi szorítani a karomat. Erősen, sokkal erősebben, mint amire számítok. Arcom egy pillanatra eltorzul a fájdalom miatt, fel is szisszenek, de hamar úrrá leszek vonásaimon. Ezek szerint kölcsönösen felbosszantottuk egymást. Legalább hasonló érzelmekkel vagyunk egymás irányába. Türelmesen végighallgatom mindazt, amit a fejemhez vág. Engem nem fog meghatni azzal, hogy mi történt kettejük között a múltban. Nem érdekel. Nem tudok róla, nem is akarok tudni róla. Aaron megkért valamire, én pedig csak eljesítem a kérését. A drámából igazán kihagyhatnak. Csöndben, számat elhúzva hallgatom panaszkodó szavait. Fejemet elfordítom, mert tömény alkohol és fűszag csap meg, amikor csak kinyitja a száját. Mikor végre elenged, fellélegzem.
- Nagyon el vagy tévedve, Wyatt – csóválom meg a fejemet, a szemem sarkából pedig már látom a felénk közelítő haverját. – Törődjön a magánéleti problémájával? Pont azt teszi – vetem felé fennhangon és mellkason bököm. – Ha nem vennéd észre, pont azt teszi. De te ezt leszarod. Mert azt hiszed, neked mindent lehet. Azt hiszed, a gyerekes viselkedéseddel, azzal, hogy a régi dolgokon keseregsz, sikátorokban iszod le magad és szívsz be, azzal mindent megoldasz. Elárulom neked: óriási tévedésben élsz. A bátyád próbálna előre tekinteni, te meg folyamatosan megmakacsolod magad. Nem csak neki teszel ezzel keresztbe, hanem a szüleidnek is. Önző vagy, kicsinyes és szánalmas. – Nem érdekel, hogy a kedves haverja mindennek fültanúja lesz. Ha kell, őt is elküldöm a melegebb éghajlatra. – Csak tönkreteszed magad, nem gondolkozol, nem maradt egy csepp józan paraszti eszed sem. Aztán majd egy nap csodálkozni fogsz, amikor mindenki elfordul tőled, otthagy a szarban. Hidd el, el fog jönni az a nap, amikor rohadtul kéne valakinek a segítsége, de senki sem fogja a kezét nyújtani feléd, mert elcsesztél korábban mindent. Mindenkit ellöksz magadtól, mert az érdekeid most így kívánják. De ezt meg fogod bánni. Rohadtul meg fogod bánni. Egyedül fogsz maradni a sok szarral a nyakadban, és senki nem lesz melletted. Senki. – Az utolsó szavakat elnyújtva, már szinte suttogva mondom ki. Komolyan gondolom, amit az előbb a fejéhez vágtam. Ha nem sikerül valahogy felnyitni a szemét, akkor előbb vagy utóbb tényleg egyedül fog maradni, mint a kisujja. Nagy sóhajjal fejezem be a mondandómat. Jól esik, hogy mindezt kiadtam magamból, ráadásul meg is érdemli, amilyen hülye. Kérdésére összevont szemöldökkel nézek rá.
- Egyrészt semmi közöd hozzá, másrészt pedig nem vagyok jóban a bátyáddal. Van egy megállapodásunk. Ő teljesíti az ő részét, én pedig az enyémet. Ennyi – vonom meg a vállamat. – Miért is érdekel ez téged? – kérdezem, kezeimet pedig keresztbe fonom mellkasom előtt.

Brooklyn
A megjátszott halál előtt hónapokkal…
Az épületek között, mellett, előtt...

A csaj szerint Aaron a magánéleti problémáját kezeli. Szerintem meg ne velem foglalkozzon, hanem a saját dolgával. Engem hagyjon ki a magánéleti szarjaiból. Én már rég kinőttem abból, hogy pátyolgassanak, vagy hogy megmondják merre tűnjek el. Azt hiszem, a csajjal nem mostanában leszünk jóban. Se most se a jövőben. És ahogy kimer oktatni… förtelmes. Anyámnak nem hagyom mindezt. Akkor egy vadidegennek? Aki tulajdonképpen Aaron seggét nyalja… röviden és tömören valami ürügy miatt… áh ez sem érdekel. Taylor kuncogni kezd, nem rajtam, a csaj dumája tetszik neki, noha nincs ellenem, sose volt és tudja, hogy a bátyám ellen megyünk most és mindig. Lena szerint egyedül fogok maradni, mert senki sem fog rajtam segíteni. Óh öregem…
- Befejezted? Ahelyett, hogy a bátyám szónokolna… hát pont hogy egy tyúknak kell… - ingatom meg a fejem, majd a pajtimra nézek, aki rám, majd a csajt kezdi méregetni, türelmetlen, menne már vissza a bandához, de úgy van vele, csak velem.
- Nézd… vannak emberek akik előbb ugranak, mint a bátyám. Kezdve veled, mert megkért rá, míg ő úton van, rágd a fejemet ezért. Neki kellene itt toporzékolnia, nem neked… de hát ő csak a nagy Aaron Bennett. - lépek el a csajtól, majd vállon veregetem a spanomat. Közben a helyünkről lépnek le a srácok, odaböffennek egy bulihely nevét, a törzshelyünket, amire bólintok. Egyikük a megkezdett sört tolja a kezembe, majd le is lép. Közben a csajszi meg közli, hogy valami megállapodás szerint intézkedik.
- Tudod Lena, mindenki foglalkozzon a saját háza tájékán. - a lába elé locsolom az értékes nedűt, kerül a cipőjére, a nadrágjára, ha nagyon kedves vagyok, akkor a felsőjére is, majd az üres üveget elhajítom. Élesen tekintek a lány szemeibe, majd sunyi, Wyatt féle vigyoromat is bevetem felé.
- Tudod… ha a bátyámmal vagy, akkor ellenem vagy. - a szavaim végén a vigyor eltűnik, majd arcom jéghideg lesz. Szóval az idősebb úton van, szuper… kikaparom a szemem, ha utánam jön. Komolyan.
- Nem kell engem pátyolgatni, kinőttem már belőle. Neked is ezer meg egy jobb dolgod van biztos, mint hogy drótot adsz le rólam az idősebbnek, hogy amaz jöjjön szentbeszédet tartani, esetleg hazavinni… had csináljam azt, amit akarok. Ha rosszabb lesz, akkor az én bajom. Nem fogok eltűnni az örök vadász mezökre babám. Idegesítelek tovább mindőtöket… - lépek el mellette, majd intek Taylor-nak, hogy ideje lelépni a helyre, nem fogok itt várakozni, míg befut  a zsarukám.
- Aaron tudni fogja, hogy hol keressen… - szólok még vissza a csajnak, s ha még mindig feltartana bármilyen módon, hát állok elébe, csak nehogy rácsesszen. Ha feldühít akkor nincs megállás, nőre is képes vagyok kezet emelni.

to Wyatt

Általában véve türelmes ember vagyok. Amikor kicsi voltam sokszor mondták nekem, hogy úgy viselkedjek másokkal, ahogyan elvárom, hogy mások is viselkedjenek velem. Ezt mindig igyekeztem észben tartani, minden nap próbálok ehhez híven hozzáállni másokhoz. Már nem ez az első összetűzésem Aaron öccsével. Minden egyes alkalommal nagyon közel áll ahhoz, hogy beteljen az a bizonyos pohár. A stílusa és a modora bicskanyitogató. Flegma, bunkó, öntelt és önző. Tipikus nemtörődöm fiatal, aki egyre lejjebb és lejjebb halad a lejtőn. Még nem tudja, de egy idő után annyir amélyre ér, ahonnan nem lesz visszaút. Nagyon mély az a gödör, aminek éppen az alja felé tart. Fogalma sincs, mennyire mély.
Az a bizonyos pohár most betelt. Elhiheti, hogy nekem is lenne jobb dolgom, mint őt kergetni, feltartani, pesztrálni és szóval tartani, amíg visszaszolgáltatom a bátyjának. Megvannak a magam gondjai is, mégis ezt a csomag szerencsétlenséget igyekszem összekaparni az egyik sikátorból. Szinte egy levegővel hadarom el Wyatt-nek, amit gondolok. Kész tények elé állítom, hátha ez egy kicsit észhez téríti. De nem hat rá. Semmi sem hat rá. Legalábbis egyelőre. Nehéz helyzetben vagyok a sráccal kapcsolatban. Ha nekem ilyen nehéz, akkor Aaron mennyire szenvedhet vele? Nekem még csak nem is a testvérem – isten ments, már kiugrottam volna a tizenegyedikről, vagy eret vágtam volna –, de így is rendesen meggyűlik vele a bajom. Több Wyatt-féle srác jelenik meg a háttérben. Az egyik egészen ismerősnek tűnik, de hirtelen nem tudom, honnan. Tekintetem a gyülekezetre siklik, majd vissza a kisebbik Bennett-re. Faarccal tűröm, ahogy a lábam elé, a cipőmre, a nadrágomra és a felsőmre önti az alkoholos italt. Az sem hat meg, hogy közli, ellene vagyok. Nem tudja józan ésszel felmérni, hogy nincs igaza. A bátyja érte csinálja mindezt. Azért, hogy kihúzza a gödörből, a süllyedő hajóból, de nehéz olyan emberre hatni, akinek nem jut el az információ a szürkeállományába.
- Tudod...– suttogom közelebb lépve hozzá – azt hittem, az igazi férfiak nem pazarolják a sört.
Most ő próbál kiosztani, tanácsokat adni, hogy mit csináljak és mit ne. Sóhatjok, kezeimet összefonom a mellkasom előtt. Annyi ilyen beszédet hallgattam már végig, pont nem ő fog meghatni. Minden magyarázat és szó nélkül ellépek mellette. Hirtelen bevillan, honnan ismerős az egyik srác, aki nemrég lépett színre. A fülébe suttogok valamit, ami csak rá tartozik. A korábban az arcán lévő gúnyos vigyor eltűnik. Még a sötétben is látszik, hogy falfehérre sápad. Megveregetem a vállát, mire ő pár lépést hátrál. Eltűnik arra, amerről jött. A többivel együtt. Csak az a Taylor nevű marad.
- Tudni fogja, mert itt maradsz – közlöm vele, egyenesen a szemeibe nézve. – Ő valószínűleg nem lesz olyan kedves, mint én, úgyhogy javaslom, vedd elő a jobb modorodat.

Brooklyn
A megjátszott halál előtt hónapokkal…
Az épületek között, mellett, előtt...

Nem is tudom miért állok le egy ilyen csajjal vitatkozni ezen. Nem az esetem, nem a barátom, a bátyám spanja. Három dolog, amivel már megkapta tőlem a mínuszt, amivel akár már kórházba is küldhetném enyhe agyrázkódás gyanújával. Aaron kinyírna érte.
A banda megindul, ám a csaj se rest cselekedni. Egyikükkel beszél egy rövidet, aki egyszer csak meghátrálni kényszerül, egy vészfüttyentés hatására a csapat szét oszol. Mi van? Nem értem a helyzetet, de a füttyszó lejtéséből ítélve rendőrt kiáltott. Aztán visszatér hozzám, közli a tényt, hogy maradok… elönt a harag. Egy ilyen kis senkiházi miatt.
- Fuh…nem elég, hogy feltartatsz, hogy a bátyám időben ide érjen, de még ezeket is elijeszted. Csak mert van egy kurva rendőrhaverod?! - nagy lendülettel lépek elé, ezzel meg is lökhettem, ha nem volt gyorsabb nálam, akkor a földre seggelt. Taylor pedig pont elkapta a karom, ennél nagyobb galibát ne okozzunk már, mert megesznek minket elevenen a zsaruk. Főleg ha Aaron megtudja kik voltak a csaj közelében.
- Jobb modort akarsz?! - ütöm az öklöm a tenyerembe, majd  gúnyos mosolyt eresztek felé.
- Akkor keresd a másik Bennett társaságát, ő tud nyújtani neked… tőlem meg maradj távol. - intek a fejemmel a mellettem lévőnek, majd hátat fordítottunk a csajnak és ha már semmi nem jött közbe, akkor leléptünk másfelé. Ezt a napot elcseszték azok ketten, miért kell mindenkinek az én életembe vájkálnia? Biztos hogy jót akarnak, oké. De ne erőszakkal és ne mindennap. Elég évente egyszer a nyakamra másznia a bátyámnak. Úgy se tudják megállni hogy hetente hétszer ne kommunikáljunk. Szép család, csak nem díjazom. Pokol jár ezért kis Bennett...

to Wyatt

Ha most választanom kéne, melyik a rosszabb: Carlos bárjában begyűjteni az információkat gyűjteni, undorító férfiaknak játszani a szépet, hogy Aaron megkaphassa, amit akar és elvár, vagy Wyatt-et hajkurászni az éjszaka közepén, elviselni az undorító haverjait, a pia- és fűszagot, ami belőlük árad, ráadásul hallgatni a cseppet sem kedves stílusát... Most jutottam el arra a pontra, hogy azt mondanám, utóbbi sokkal rosszabb. Ez pedig nagyon nagy szó.
Végigfolyik rajtam a sör, a ruhám átázik, ráadásul hideg is van. Kiráz a hideg, ahogy az alkholol találkozik a bőrömmel. Közben ismerős lesz az egyik haverja, akinek a fülébe suttogok valamit, amiről Wyatt egész biztos nem tud. Csak Wyatt és a Taylor nevű srác maradnak a színen. Már az is haladás, hogy ennyivel kevesebb idiótával kell megbirkóznom. Mielőtt reagálhatnék a kirohanására, nekem jön. Szerencsére gyorsan észbe kapok. Nem tudom teljesen elkerülni az ütközést, de egy kukában megtámaszkodva annyit elérek, hogy nem landolok a földön.
- Nem, nem Aaron miatt aggódik - csóválom meg a fejem, és közelebb lépkedek hozzá. - Láttam párszor a klubban. Az egyik lánnyal... hogy is mondjam... belsőséges viszonyban vannak. - Gúnyos mosoly kúszik az arcomra, majd folytatom. - Ha Carlos megtudja, a haverodat kibelezi - magyarázom elégedett arccal. - Carlos nem viccel - bizonygatom hevesen bólogatva. Hangsúlyom fenyegető.
Hangosan felkacagva teszek hátra két lépést.
- Nem, én nem akarok jobb modort - vonom meg a vállamat. - Tévedsz. Én leszarom, milyen a modorod. A bátyád viszont egy pillanat alatt rács mögé fog dugni, ha úgy alakul. Sőt, ha jobban belegondolok... - nyújtom el a szavakat. - Nem is kell látnia, mit csinálsz. Elég, ha elmesélem neki ezt a kis incidenst - nézek rá tettetett szomorúsággal, ajkaimat lebiggyesztve. Nagyon kihúzta nálam a gyufát. Véges a türelmem, és már jóval átléptük azt a határt, amit elviselek. Hátat fordít nekem, de én még nem fejeztem be. - Biztos nagyon finom a börtönben a kaja. Puhák az ágyak. Biztos van egy hűtő tele sörrel, amit bármikor kinyithatsz, ha inni akarsz. Az őrök cigit is biztos szívesen tekernek majd neked. Igazából... - nézek fel az égre eltűnődve. - Egészen megértem, ha oda akarsz kerülni. Biztos nagyon idilli lesz.

Brooklyn
A megjátszott halál előtt hónapokkal…
Az épületek között, mellett, előtt...

A csaj eltünteti a srácokat, van képe hozzá, ráadásul valami Carlossal jön, aki a munkahelyén a főnök… Most szívatsz? Csekélyke vigyor landol a képemen, ahogy szavait elém rakosgatja, Carlosról, meg a kattant egyik csajról… és persze az a Carlos van főterítéken.
- Aha…nem viccel. Most én arról tehetek, hogy egy riszáló picsa vagy és a főnököd egy gennyedék? - szavaimban ott az irónia, hiszen melyik a rosszabb? Pénzért riszálni, vagy eladni pár tablettát? Szerintem az utóbbiban több pénz van, a csaj meg ha több mindent ad magából, talán két dollárnyi plusszal fekhet le nyugovóra.
És Aaron ezt a picsát bérelte fel ellenem? Ez nap már nem is lehetne gázabb. Közben lelépünk Taylorral, valahogy nem izgat a téma, hogy Aaron is felbukkanhat. Jöjjön csak, vele se fogok különbül bánni. Hisz a csaj szavainak? Higgyen. Én sem a családom tagjainak hiszek első sorban, de nem ám. A kis csaj azt hiszi, majd ha benyal Aaronnal, akkor tuti hinni fog neki akármit is mond rólam.
Érdekel? Annyira nem. Aaron is azt hisz el, amit akar. Nekem már nem mindig hisz, megértem, de nem érdekel. Ez van, ez a kapcsolat romlásra van ítélve. Lena ismételten a levegőbe köpdös, nem veszi észre, hogy egyik fülemen be, a másikon pedig ki hadműveletet folytatok ellene. Taylor mellettem, ahogy lépdel úgy röhögi el magát majdnem. Ez a szituáció… kész kabaré. Ahogy jön a cigitekeréssel, meg hogy biztos jó móka lesz ott tölteni a napokat, akkor toppanok meg, persze Taylor is egy sóhaj kíséretében, de ő nem fordul meg.
Csak én. Egyenesen a csaj szemeibe nézek.
Bemutatok neki jó hosszan és a felsőmet is felhúzom, a tokjában ott kandikál a fegyverem. Amit nem is félnék használni, de mivel épp indultunk, nem használom. Meg ha elő is veszem, Aaron első dolga lenne megpicsázni engem ezért.
Nem tudom mennyire ijed be, de így oltogasson legközelebb. Mert ha újra találkozunk és ismét ez lesz a téma, a fejéhez szegezve fogok játszadozni vele.
- Tűnjünk innen. - fordulok is vissza Taylor felé, vissza igazgatom a felsőmet, hogy takarásban legyen a fegyverem, majd ténylegesen lelépünk a sráccal.
- Egyedül fogsz maradni a sok szarral a nyakadban, és senki nem lesz melletted. Senki. - ismétlem el a csaj dumáját kissé flegma stílussal, majd egy sor anyázás után összepacsizok a haverommal és egy 2 utcával lejjebb hagyott kocsiba pattanunk bele, hogy elhúzzuk a csíkot. Még nem tudom hova, de lehet átugrunk Bronxba, hiszen ott is lehet jókat múlatni.

to Wyatt

Édes háramsban maradunk, miután a többi srác lelécel. Elégedetten nézem a hűlt helyüket, majd visszafordulok az itt maradt két srác felé. Jobban örülnék neki, ha csak kettesben lennénk, Wyatt és én, na nem azért, mert olyan kellemes a társasága, de hiába a legjobb haverja a másik srác, nem hinném, hogy rá tartozna az, ami akkor fog történni, ha a bátyja megjelenik. Gyorsan vázolom a két delikvensnek, mitől ijedt be annyira a fiú, akinek a fülébe suttogtam néhány kedves szót. Felhívom rá a figyelmüket, hogy a főnököm nem szarozik. Veszélyes ember, aki képes a vgésőkig elmenni, képes bárkin és bármin átgázolni. Nem veszi jó néven, ha a „portékájához” nyúlnak, ráadásul a szabályok betartását is nagyon komolyan veszi. Nála szabály, hogy csak táncolhatunk. Nem bordélyt üzemeltet, amihez tartja is magát. Illetve próbálja. Sok dologról ő sem tud, de nyíltan vallja, hogy ez egy legális üzlet, ami pedig kimerül a sztriptíz bár fogalmában. Wyatt válasza nem éppen az, amire számítok. Nem veszi komolyan, amit mondok. Nem érti a lényeget, nem is akarja megérteni. Arra törekszik, hogy megsértsen, hogy becsméreljen és amgát helyezze jobb pozícióba. Ez sikerül is neki. Próbálom arcovnásaimat uralni, nem mutatni neki, hogy mennyire felbosszantott. Ajkaimat vékony vonallá préselve nézek rá, tekintetem szinte villámokat szór. Ennyit arról, hogy uralkodom az arckifejezésemen.
- Baszd meg, Wyatt – sziszegem fogaim között neki címezve. Többre tartja magát, amiért dorogt árul? Amiért ilyen társaságba keveredett? Amiért illegális dolgokat csinál? Amiért áthágja a törvény határait nap mint nap? Elég érdekes a gondolkodásmódja, de nem érdekel. Ha többnek érzi magát ettől, csak tessék. Nem én fogom megütni a bokámat, hanem ő. Nem én csúszik lefelé azon a bizonyos lejtőn, hanem ő. Nem nekem kéne segítség, hanem neki. De nem érdekli. Felvállról veszi az egészet, mintha kész lenne mindent eldobni. Nem gondolkodik előre, nem foglalkozik azzal, mi lesz pár év múlva. Önző mód viselkedik. De már nem foglalkozom vele. Még egy-két megjegyzést hozzávágok. Hátha észhez tér. De persze tévedtem, nem érdekli ez sem. A bátyja fogja sittre vágni, ha így folytatja. Teljesen jogosan ráadásul. Pólóját felhúzva villantja ki a fegyverét. Tehát eddig süllyedt, már a pisztolyával fenyeget. Tényleg nincs értelme itt tartanom. Hagyom elmenni. Sóhajtva veszem elő a mobilomat, és küldöm egy újabb üzenetet Aaronnak.