Talán ha hasonlítani kellene magam valamihez, az egy hatalmas időzített bomba lenne, ami bármelyik percben robbanhat.  Mindenről határozott véleménnyel rendelkezem és záros határidőn belül elnémítom a partnereimet. Ha egyszer a fejembe vettem valamit, azt onnan legfeljebb fizikai eszközök alkalmazásával tudják kiverni mások, mert hogy a jó szóra nem szokásom hallgatni. Szóval, ha valamit nagyon akarok, komoly munka kell hozzá, hogy lebeszéljen valaki, és még ekkor sincs rá garancia, hogy sikerül. Makacs vagyok.
Soha nem gondolkodok, mielőtt megszólalnák, bunkó módjára mondok ki minden egyes dolgot, amely megfordul a fejemben. Szóval nem félek mások képébe mondani a véleményemet, nem törődők a következményekkel. Bár ez nem azt jelenti, hogy bizonyos dolgokat nem tartok meg magamnak. Könnyen dühbe jövök, és ha bepöccentem, nem is maradok igazán nyugton. Képes vagyok kifordulni önmagamból. Finoman szólva problémáim vannak az indulataim levezetésével. Szociális káosz vagyok. A kapcsolataimat általában csak addig tartom fenn, amíg abból hasznot látok. Egyáltalán nem vagyok empatikus, néha még a saját problémáim sem érdekelnek. Bárkinek bármilyen szívességet vagy kérést teljesítek, de még mielőtt azt gondolnád, hogy jó szívből teszem, jó, ha tudod, hogy semmit sem adok ingyen, mindenért cserébe valami viszonzást várok.
A szüleim és a bátyám is kitagadtak, így azt teszek, amit akarok, noha a bátyám még legalább keres. A halálhírem világokat döntött le bennük, de ezt kellett tennem, mert oda kerültem, ahová igazán lenni akartam mindig is. A drogkartell közé. S' így legalább őket békén hagyják, ha elbukom...


Bokszkesztyűmet megszorítom a kezemen, a fejemet jobbra balra mozgatom, így ropogtatva meg egy kicsit a nyakamat. Elég fárasztó napom volt, ma a szokásosnál is több munkával találtam szembe magamat, ráadásul a bátyám is felmérgesített. Ő persze régen arra hivatkozott, hogy csak azt akarja, hogy jobb körülmények között éljek és rendes munkát végezzek. Hát persze. Hiszen mióta zsernyák lett, azóta lenézi az olyan alvilági munkát, mint amilyen az enyém. Még azt is felajánlotta, hogy előleget ad, hogy bérelhessek magamnak egy kényelmesebb lakást.
"Finoman" visszautasítottam, közben pedig hálás voltam azért, hogy mindezt csak telefonon közölte velem, mert ha szemtől szemben ajánlotta volna fel ezt a nagyszerű lehetőséget, akkor minden bizonnyal kapott volna egy párat.
A bokszzsákhoz lépek, aztán ütni kezdem először lassan. Mindig ide jövök, ha valaki felbosszant, így vezetem le a feszültséget, különben félő, hogy valaki megbánná a bennem tomboló dühömet. Ha itt vagyok, pedig megnyugszom. Ütök egyet, majd még egyet, közben pedig elképzelem a bátyám kis pofiját, amit oly szívesen csúfítanék most el. Lemondtam néhány olyan dologról, amiről régen senki nem tudott volna leszoktatni, csak azért, mert...Mert miért is? Ütök még egyet, majd még egyet, aztán leállok. Két kezemmel megfogom a zsákot, és a fejemet neki döntöm, így próbálva lefékezni a bennem tomboló fájdalmat.
..............

Ahogy telnek a pillanatok, úgy gyűlik, fortyog bennem a harag, a még több meggondolatlanság. Sokkal inkább tekintem már átoknak a forrófejűséget, mint áldásnak: amikor a munkám végzem, örülök a vérmérsékletnek, ami annyira jellemez, aminek köszönhetően hatékonyan dolgozok – többek ellenkező véleményének dacára –, most viszont… most viszont a francba is, rohadtul nem áldás a forró fejem. A gyomrom vet egy egészségtelen bukfencet.
Mintha egy másodperc töredékéig enyhülne a fájdalom a lapockámban, és ezért rohadtul hálás vagyok, elcsukló lélegzetet veszek megkönnyebbülésként, hogy a kínjaim mintha takaréklángon égnének, és kurvára odavagyok most, teljes egészében.
Csengetek, kopogok és közben a szomszédokra figyelek, ajtó nyílik én meg betoppanok a haverhoz, aki ér valamit még számomra.
- Olvastad az újságokat? - érdeklődik, ahogy beterel, hát baszod, odáig még nem jutottam el.
- Benne vagy a főoldalon. - egészíti ki ennyivel, mely elegendő ahhoz, hogy tudjam, elhitték az egész mesét. Ez a szerencsém és így már „tiszta” lapokkal játszhatunk a továbbiakban.
Az egész helyzetnek amolyan erős „bassza meg” érzete van, enyhe túlzás nélkül. A golyó ütötte nyom üvölt, mintha valami marcangolna, és alig bírom cérnával.   Mire észbe kaphatnék, egy rosszabb pornó mozdulatait idézve bújok ki kissé ügyetlenül a gönceimből, és átkozom magamat, amiért előző nap atlétát vettem ázott pólómra.
Ha nem kapaszkodnék a srácba, egyszerűen beseggelnék a zuhanytálca sarkába és csak vegetálnék.
- Semmi baj. - zsongom a havernak szándékosan pince mélyre lerántva a hangomat, hogy az egészen megnyugtatóvá szelídüljön megszokott haragos basszusom helyett. Legalább elhiszi hogy jól vagyok az állapotomat elnézve...
...
Soha sem értettem ezt és nem is fogom, és nem is tervezem megérteni. Csupán azt akarom megérteni, hogy mégis, miért nem vagyok képes leállni? Miért nem vagyok képes befogni a pofámat amíg megtehetem?
Mert tudom, hogy megpecsételtem a saját sorsom, ha már lehet ilyen költőien fogalmazni.
Tudom, hogy most öltem meg magam, voltaképpen. Tudom, hogy a család gyászol, tudom, hogy hibát vétettem. Tudom, hogy nem jelenhetek fel egyszerűen egy „csőváz bátyó” üdvözléssel az ajtaja előtt. Tudom, hogy nem kaphatnak el. Vagy az történik, vagy megölnek a fejeseim. Igazából. És tudod mi a poén az egészben? Az hogy nem akarok meghalni!
Most nem vagyok éhes – nem csoda a délelőtt beburkolt gyros-mennyiséget nézve –, részemről inkább a cigi-kávé-drog kombó mellett teszem le a voksot ebédre: szórakozottan nyúlok a bögrényi koffeinadagomért – inkább bödönnyi, egy vadbikát is feltupíroz, hogy a jövő héten is ettől pörgök majd -, aztán kortyolok belőle, majd újabb slukkot szívok a cigarettámból, és a hamut a porcelántálba szórom.
- Nem beszélsz erről! Főleg nekik nem! - mutattam rá, aki bólintott egyet, majd felálltam és elhúztam tőle. Nem sokára megy "melózni", nem akarom, hogy együtt lássanak minket. Elindultam és próbáltam mélyeket kortyolni a nyugtató hatású levegőből, és rövidesen visszanyertem elmémnek tisztaságát.
Egyre meredekebb, rémisztőbb és egyre véresebb történésekbe kerültem bele, noha végig észben tartottam miért is dolgoztam ennyit. Így a halálfélelmem sem tudott eltántorítani. Azonban mindennek ára van. Ekkortájt kezdődtek a rémálmaim.
Ha jelen pillanatban a tükörbe néznék, akkor a fiatal énem minden bizonnyal szánakozva nézne vissza rám, talán még ki is nevetne azért, amiért ilyen nyomorúságossá tettem a saját életem. Én, aki fiatal koromban élveztem az élet minden egyes másodpercét, mostanra egy olyan férfivé cseperedtem, aki a drogoktól függ. Mi ez ha nem őrület?
És még valami? Mi van a hőn szeretett nő, most más ölében ül? Hogy féltékeny vagyok-e? Igen. Ezt persze a világ összes kincséért sem vallanám be senkinek, még magamnak is nehezemre esik beismerni. De ez van és kész. Végig késztetést éreztem arra, hogy oda menjek és jól elverjem azt az ostobát, aki képes volt megcsókolni azt a nőt, akit az élet olyan furcsán sodort hozzám. Bár megfogadtam, hogy soha többé nem leszek senki bábja, mégis úgy érzem, hogy Cherry-é vagyok. Nem... Ő az enyém... az én tulajdonom.

Még egy harapás a csokiszeletből, aztán bekapcsolom a rádiót. Egy darabig tekergetem, mert vagy nincs adás vagy pedig valami nyálas, tingli-tangli szar megy, attól pedig rosszul vagyok. Tényleg... Ha meg akarsz kínozni, kötözz ki egy üres szobába és tegyél be valami 'brintniszpírszt'.

Egyéb:

Titkaim (a család elől, a világ elől):
Pár héttel ezelőtt egy nagyobb kaliberű muksóval üzleteltem, neki nem tetszett a stílusom, amint eltávolodtam tőle 3 méterre, hogy most már megyek, előhúzta a fegyverét és meglőtt. Nem úszta meg ő sem, fejbe lőttem. Likvidáltam az ürgét. Egy teszt volt, melyen átmentem sikeresen. A golyó még mindig bennem van, pontosabb helyzete a bal lapockám. Nem mentem orvoshoz, saját magam kezeltem, hevenyészett kötéseket kapott, meg alkoholt. Nem tudtam kiszedni, bár reménykedem, hogy előbb utóbb kikerül onnan.
Így kerültem be a mélyebb s magasabb körökbe, ám ez bonyolultabb volt…le kellett adnom a régi életem. Megszerveztük a halálomat, hogy egy újba léphessek. Szerencsére akadtak társak ebben a tervben, akik lefizettek pár embert, hogy kimondják rám a végítéletet. A család és barátok elhitték mindezt. Papírok és fényképek készültek a balesetről, a hamis énemről is. Ennél több részletet nem tudok, de nem is érdekel. Élek és távol a családtól. Szerencsém volt ez ügyben.

Fegyvereim: katt
Régi autó: katt (nem volt jogosítványa--> hamis iratai voltak)
Új autó: katt --> szintén hamis iratai vannak róla, hamis jogosítvány. Sose tette le a jogsit.