color the calendar ~ (Niko+Karo)lina

**Karolina Kwak** · Re: color the calendar ~ (Niko+Karo)lina Kedd Dec. 27 2022, 17:31

Nina && Kara

'I think of my sister and I know she'll be the person who will be there for me when I can't be there for myself, who will cheer me to my greatest heights and who will console me when I've fallen down. She will stand up for me and lie down beside me. She will forgive me when I've hurt her and will, occassionally, even bite her tongue when she could so easily have said: 'I told you so'. '

Nem tudom az vajon adottság-e, vagy átok, hogy sosem volt bennem különösebb aggodalom az életemmel kapcsolatban. Képtelen lettem volna úgy élni, hogy azon szorongok mit hoz a holnap, amikor az még nem volt itt. A családunk elszegényedése megtanított arra, hogy csomó minden nem is rajtam múlik, tehát vannak olyan dolgok, amiken felesleges idegeskednem vagy izgulnom, mert nem tudok rajtuk változtatni. Innentől kezdve pedig automatikusan jött az, hogy tényleg nem is vittem túlzásba az egész felelősségvállalás dolgot. Magammal szemben. Ha például dolgozhatok valakinek, mint a kizárólagos macskaszittere, esküszöm sokkal komolyabban veszem a dolgot, mint mondjuk a saját személyes biztonságomat és jó alkalmazott leszek. Mennyire lehet nehéz egy macskára vigyázni? Még sétáltatni sem szokták mindet. Igaz is, erről is meg kellene kérdeznem a munkaadómat. Potenciális munkaadómat.
A felelőtlenségem viszont ezek szerint nem csupán a munkahelyeim megválasztásában mutatkozott meg. Állandó aggodalmat kaptam a szüleimtől és a nővérkémtől is. Holott ők is tudják, hogy nem éreztem volna jól magamat, ha annyi kétség és aggodalom között élem le, mint amennyivel ők viseltettek irántam. Értékeltem, hogy odafigyelnek rám, mert vannak olyan kortársaim, akik nem is ismerik a szüleiket. Ebből a szempontból nagyon szerencsés vagyok, és épp ezért nem akartam nagyon vitázni Ninával. Ha úgy érzi, hogy szerintem is neki van igaza, akkor talán legközelebb kevésbé aggódik az öltözékem miatt.
- Azt ugye tudod, hogy nem számít, hogy mi van rajtam? Akik ilyesmit követnek el, azoknak mindegy, nem azért csinálják. A gyilkosok sem az alapján válogatnak, hogy kiknek a pólója nem jön be nekik. - Megrántottam a vállaimat, miközben magyaráztam. Akármilyen kellemetlen volt ezt elismerni, attól még igaz volt. Gondolom egyikünk sem szeretett volna sorozatgyilkosokon gondolkodni, ezért jómagam meg is ráztam a fejemet, hogy el tudjam űzni ezeket a gondolatokat. Nem szerettem volna a nővéremet sem stresszelni ezzel a témával, de van hogy gyorsabban jár a szám, mint hogy át tudjam gondolni a dolgokat.
- De Nina, hogy jöhetnék másnaposan, ha nem is ihatok még legálisan? Csak fáradt vagyook... - Hiszi a piszi. Állítólag akkor könnyű elhinni a hazugságot, ha valaki határozottan mondja. Én pedig igyekeztem minél határozottabb lenni ebben a helyzetben. Elvégre nem kell arról tudnia sem a szüleimnek, sem a nővéremnek, hogy olyasmit csinálok, amit nem szabadna. Egyszer sem kaptam még el és nem hívták őket a rendőrségről, habár voltunk már szorult helyzetben Nünüvel. De az épp elég ha a mi titkunk marad. A titkokat amúgy sem szokták csak úgy elmondani mindenkinek.
- Olyan levest? Jóó, csinálj légyszi! - Szerettem volna olyan tudással rendelkezni a konyhában, mint ő. Ehelyett ha én próbáltam volna meg valamit főzni, szerintem előbb robbantom fel az egész lakást, mint hogy ehetőt tegyek a tányérra. De pirítóst tudok csinálni, és még oda sem égetem. Tükörtojást meg például félek csinálni, mert utálom az olajban sütős dolgokat, amiért állandóan csapkodnak. Takarítani is kell utánuk és fájdalmas végig ott álldogálni a tűzhely mellett.
- Nem tehetek róla, hogy Nünü nincs a városban. - Remélhetőleg csak ideiglenesen! Már azelőtt megbeszéltük, hogy megmentem arról a helyről, ahová küldeni akarták, hogy egyáltalán elment volna. A probléma csak abból adódott, hogy azóta nem jött még össze sem a repjegy, sem az hogy valaki elvigyen érte. Ha kitaláltam volna, hogy stoppolok, akkor meg Nina nyírt volna ki. Egyik sem valami ideális felállás. Sorent pedig alapvetően nem szerettem volna emlegetni, mert még mindig elszomorított, ha rá gondoltam. Megfordult a fejemben, hogy le kellene őt tiltanom mindenhol, hogy ne is találkozzak a szép arcával, de megvolt az esélye, hogy valamelyik kirakatban vagy hirdetőtáblán viszont látom valamelyik fotóját, tehát már mindegy volt, hogy szembejön az instagramon, vagy sem.
- Miért, te nem szeretnél vele legalább elmenni randizni? Szerinted azért sétáltat veled kutyát, mert annyira kedveli Rustyt? - Felnevettem, mondhatni egészen gonoszan. Nyilvánvalóan fogalmam sem volt a fiú szándékairól, és megkérdezni sem tudtam őt, mert az már fura lett volna... De kifejezetten megsértődtem volna, ha nem az én nővéremet akarja elvinni randizni. - Szerintem Corey jól néz ki. Megbízható arca van, és nagyon édes amikor mosolyog. Nem gondolod? - Úgy fordultam Nina felé, mintha a következő mozdulattal vallatni is hajlandó lettem volna.
- Kit kellett volna hoznom még magammal? - Csak egy pillanatra néztem a nővéremre, a figyelmemet túlságosan lekötötte az időközben megjelenő - és emlegetett - kutya. - Hát mert egy igazi testőr vagy, ugye? - Lehet, hogy Ninához beszéltem, de közben a kutya pofáját nyomkodtam olyan beleéléssel, mintha mindjárt válaszolna is nekünk. Én sosem vallottam magamat bármilyen típusnak is, egyformán szerettem a kutyákat és macskákat is. - Nem harapna a fenekembe, mert tudja, hogy tőlem kapja a legjobb jutalomfalatokat. - Jegyeztem meg nevetve. Az mellékes, hogy én akkor is adok neki, amikor már megkapta a napi adagját. Annak a tekintetnek ki tudna ellenállni amivel ez a kutya néz rám?
- Azért néha személyesen is szeretnének látni. Tudom, hogy sok baaromi sok dolgod van... - halkan sóhajtottam csak. nem akartam nyomást helyezni rá, amiért tényleg ezerfelé van az élete. Háromfelé kellene szakadnia minimum, hogy mindent egyszerre meg tudjon oldani, de itt felmerül a kérdés, hogy miért is nem költözik vissza a szüleink által bérelt lakásba. Az ő élete is könnyebb lenne. Persze én elvileg nem vagyok még elég érett ahhoz, hogy ilyenekkel zaklassam, ezért sem hoztam fel neki a dolgot.
- Én. Az előbb. - Ebben pedig semmi vicc nem volt, tényleg én mondtam. Nina vajon ennyire nem figyel rám, vagy hangosabban kellene beszélnem? Még a tökéletes jelöltet is kiszemeltem neki, amit szerintem ő sem bánna. Ha neki meg Coreynak gyerekeik lennének, szerintem irtó cukik lennének.
- Végülis igen. Egyébként a vaníliás mandulatej a legfinomabb. Majd próbáld ki. - Ez alapvetően nem is ajánlat volt, hanem felszólítás. A jó dolgokat kár lenne kihagyni. pont ilyen az az emlegetett tej is, meg a tegnapi buli a barátaimmal. Kihagyhatatlanok.
- Igen, légyszi. Mik a lehetőségek? Gombásat ne, légyszi. - Jókedvem lett a ténytől, hogy most az én igényeim vannak figyelembe véve a kaját illetően, tekintve hogy otthon anya sokszor kedvezett inkább apának. Azok a dolgok pedig amiket egy hozzá hasonló férfi megeszik, nem feltétlenül esnek egybe az én ízlésemmel. Sajnálatos, de így van. Ilyenkor nehezen tudtam megköszönni egy-egy étkezést a szüleimnek. De még mindig jobb, ha tudják a véleményem, mintha elhallgatom azt és hazudok, nem?
- Akkor legalább valaki épelméjű is lesz itt. - Ezt először csak az orrom alatt szerettem volna morogni, annak reményében, hogy a nővérkém nem hallja meg. Vetettem is rá néhány pillantást a szemem sarkából, hogy most vajon menekülnöm kell-e majd, vagy rendben vagyunk. Közben pedig lázasan törtem rajta a fejem, hogy mit mondjak, ha rákérdez.
- Ne csak pakolásra fogd be, cipekedjen is a bevásárlással, meg a porszívózást is bízd rá. - Vigyorogva magyaráztam ezt, miközben fejben már el is képzeltem a dolgot. Egy férfi sok szempontból jól jön, de Ninussal kapcsolatban még mindig nem voltam száz százalékig megvéve az ötletével.
- Naaa! Ki akarsz nyírni? - Úgy fogtam a fejem megfelelő pontjára, mintha tényleg bántalmazott volna azzal a meglóbált serpenyővel. Igyekeztem emellé a lehető legcsúnyábban is nézni rá. - Miért bántalmazol? Megmondalak anyáéknak! Hogy ezt tanulod az egyetemen... - Úgy dörzsölgettem a hajamat, hogy közben valószínűleg egy komplett szénaboglya lett belőle.
- Te is tudod, hogy az emberek neve meghatározza őket. Találkoztál már egyáltalán normális Archibaldal? - Előre hajoltam, mintha attól hamarabbi választ adott volna. Számomra sok tekintetben nem voltak köztes érzések, csak nagy végletek. Vagy kedvelek valakit, vagy sem. Vagy jónak tartok valakit, vagy elítélem az illetőt. A nővérem első szerelmét - leszámítva az óvodát - pedig kifejezetten bunkónak tartottam bizonyos dolgok miatt. Pedig nem is engem bántott meg.
- Miéért? Mondom, hogy normális és jól nézett ki. Saját lakása van meg minden. - Valahol tudtam, hogy ez már veszett ügy és Nina nem fog megbékélni ezzel. Pedig attól eltekintve, hogy bizonyos dolgokra köpni-nyelni nem tudtam, amiket Jiang mondott nekem, normális pasinak tűnt. És szexinek. De ezt a részletet azt hiszem nem pont Ninusnak kellett részleteznem. - És mégis mit mondjak neki, ki akar vele találkozni? És MIÉRT? - kétségbeesetten ejtettem az államat a tenyereimbe. - Ez annyira ciki... - sóhajtva forgattam a szemeimet. Tudom, hogy épp a szendvicsemet veszélyeztettem, meg azt hogy Nina csinál-e még nekem valaha levest, de hajlandó voltam vállalni a kockázatot.
- Tudom, de az az eddigi munkáimmal is ment! Nem vagyok kisgyerek már Nina! - Az orromat ráncolva grimaszoltam felé. Utáltam a tényt, hogy mindenki jöhet nekem a korával és azzal, hogy csak mert idősebbek, okosabbak is nálam. Bezzeg Nünüvel mindig olyan elvoltunk. Most pedig rettenetesen el kezdett hiányozni a legjobb barátom.
- Van egy macskája, nem lehet sorozatgyilkos. Te is most mondtad, hogy nem lesz majd gyereked, akkor ő miért nem élhet egyedül? - Egy találkozás alapján meg úgysem tudom megmondani, hogy van-e valakije. A macska viszont biztos. Lehet, hogy először azt hittem egy gyerekről lesz szó, de manapság már a kisállatok is családtagok. Akkor mi baj lehet ebből? Nem hiszem hogy bekamerázta a lakását és az én fenekemet árulná majd a neten.
- Ja, majd egy pasival a szomszéd szobában. Ebbe belegondoltál? - Kérdőn, felvont szemöldökökkel pislogtam felé. Lehet, hogy én nem éreztem a saját helyzetem súlyosságát, de ami azt illeti, szerintem a nővérem sem a sajtját. Főleg hogy túl sok furcsa körülménye volt az új lakótársának. Oké, potenciális lakótársának. Kezdve a nevével.
- Tényleg? Mi a neve? Fent van a neten? Ha nincs akkor... - Automatikusan kevésbé menő. De ezt már határozottan nem akartam hangosan is kimondani, nehogy látatlanban kritizáljam Nina új munkahelyét. - Szívesen elmegyek majd egyszer. - Mosolyogva ígértem ezt meg neki. Mindegy miről volt szó, a nővéremet akkor is támogattam volna. Kivéve a pasi lakótárssal kapcsolatban, akinek Archibald a neve. Mondom, túl sok egybeesés.
- Jaj Nina, olyan vagy, mint anya. - Sóhajtva forgattam a szemeimet. - Ha nem hagyod, hogy legyen egy normális és nyugodt állásom, akkor... hmmm... jelentkezem egy konditerembe recepciósnak. - Igazából irtóra nem volt konkrét B tervem. De még mindig jobb volt valamiről füllenteni a nővéremnek, mint azt mondani, hogy egyáltalán nincs B tervem. Annyi munkát kipróbáltam már és egyik sem bizonyult az igazinak. A macskaszitterkedés pedig önmagában is tök ideálisnak tűnt. - Szeretnék összegyűjteni annyit, hogy utána tudjak majd tanulni. Semmire nem megyek, ha csak középiskolai bizonyítványom van. - Sóhajtva billentettem a fejemet oldalra, egészen a tenyerembe simítva azt. - Apáékat nem szeretném azzal terhelni, hogy még ők is támogassanak, és ez a pasi tök jól fizetne. És! Csak a macskájára kellene figyelnem. - Tényleg nem hiszem, hogy bármi mást várna tőlem. Megbízhatónak tűnt. - Légyszi Nina! Akkor nem mondom el anyáéknak, hogy kit tervezel befogadni a lakásodba. - Elvégre nekem is van egy ütőkártya a kezembe, ami lehet hogy Ninára nézve kellemetlenebb, ha kiderül. Ezt a kockázatot pedig hajlandó voltam vállalni.

1740 ✮✩ outfit ✮✩ szeress! color the calendar ~ (Niko+Karo)lina 3719483937

✮✩ ✧✦

**Nikolina Kwak** · Re: color the calendar ~ (Niko+Karo)lina Hétf. Aug. 08 2022, 17:34

Karolina & Nikolina

Alapvetően jól megértettem a húgomat és a szüleimet is. Nem tartottam magam koravén személyiségnek, könnyen át tudtam érezni azt, hogy Kara miért akar annyira élni és mi az oka annak, hogy lényegében mi ketten teljesen mások lettünk. Ugyanakkor nem hazudtam magam előtt túl sokat, emiatt értettem azt is, hogy pontosan mi történt velem, annak milyen hozadéka volt az életemre, ezáltal pedig pontosan tudtam, hogy a szüleink miért nem támogatták azt, hogy elköltözzek otthonról és miért féltik túl a húgomat is. Nehéz lett volna oldalt választanom, mivel túlságosan szeretem mind a szüleimet, mind a testvéremet, de ennek ellenére is, a nap végén arra jutottam, hogy én gyakorlatilag a saját traumám feldolgozására is képtelen voltam. Innentől kezdve nem nekem kellett tanácsokat osztogatnom másoknak, ráadásul Kara és én két különböző személyek vagyunk. Talán ő benne is ott van az az ártatlan naivitás, ami bennem annak idején még megvolt a gyanakvás előtt, de ez nem azt jelenti, hogy ugyanazok a rettenetes dolgok vele is megtörténnek majd, amiket nekem kellett elszenvednem.
- Én tanulok önvédelmet az egyetemen, és kötve hiszem, hogy bárki rám akarná vetni magát, ha ilyen cuccokban megyek veled – nyilvánvalóan tisztában voltam vele, hogy nem én voltam a nőiesség mintapéldája, ami a stílusomat illette. Valójában ez nem is voltam én, viszont túlságosan tartottam tőle, hogy megint bántalmazna valaki, ha egy kicsit is nőiesebb mernék lenni. Tisztában voltam vele, hogy a sok sport és edzés miatt nagyon jó alakom van, ez pedig pont elég volt ahhoz, hogy ne akarjam azt mutogatni. Összességében nem akartam másokhoz közel kerülni, nem volt kedvem eljátszani azt, hogy érdeklődöm valaki iránt. Pont ezért is döntöttem úgy, hogy teljes mértékben felesleges azzal fárasztani magam, hogy egyes üzletek női részlegére tévedek. Leszámítva azokat az alkalmakat, amikor fehérneműt vásárlok magamnak.
- Nem mondtak semmit, csak a múltkor is másnaposan jöttél, meg most is – egyáltalán nem leszidtam, az arcomon mosoly volt, miközben ezt kimondtam, még a frufruját is összeborzoltam a lánynak – Ha szeretnéd csinálok neked levest, amitől jobban leszel.
Nem mintha a másnaposság elleni ételek lennének a specialitásaim, de a múltkor mondta, hogy jól esett neki az, amit nálam evett, én pedig általában nem hagyom üresen a hűtőt, szóval biztosan meg tudnám csinálni neki most is, még ha nem is ugyanazokból az összetevőkből. Szerettem főzni és szívesen tettem, de ennek ellenére is örültem az ételnek, amit a szüleim csomagoltak nekem, mert a hétköznapokon nem mindig volt időm főzéssel foglalkozni munka és egyetem mellett.
- Nekem mindegy, hogy az ő vagy a saját pénzedből mész, amíg vigyázol magadra – egyszerűen megrántottam a vállam és ezt komolyan is gondoltam – Csak nem zárhatod el magad a társaságtól teljesen. Jobb lenne, ha mennének veled megbízható fiúk is.
Nem akartam felhozni az exbarátját, mert ezek mindig nagyon kényes témaként szolgálnak. Biztos voltam benne, hogy Kara és a barátnői tudnak magukra vigyázni, mivel sajnos az ő generációjuknak már muszáj volt ezt megtanulnia, meg ebben szocializálódni. Jobb lenne ideális társadalomban élni, de pont én tudom azt, hogy mennyire vagyunk ettől távol. Én pedig megint csak annyit tehettem, hogy emlékeztettem magam a húgom talpraesettségére és arra, hogy ő nem olyan, mint én. Nem zárhatjuk be, mert akkor meg depressziós és boldogtalan lesz és lényegében ugyanott vagyunk, mint velem. Éppen elég az, ha csak az egyikünk jár évek óta pszichológushoz, mert képtelen feldolgozni egy traumát.
- Corey? – nem csak egy szomszédom van, de szinte biztos voltam benne, hogy rá gondol – Kétlem, hogy egy olyan lányt akarna összeszedni, mint amilyen én vagyok. Lehetséges, hogy a te telefonszámod kell neki és rajtam keresztül próbálkozik.
Sok fiú csinál hasonlót. Ezzel mondjuk azt a nagyon kedves srácot automatikusan degradáltam, de egyszerűbb volt erre gondolni. Nem akartam megbántani azzal, hogy olyan vagyok amilyen, hiszen én magam sem tudom azt eldönteni, hogy egyáltalán alkalmas vagyok-e – vagy egyáltalán leszek-e valaha – egy párkapcsolatra. Szemem nyilvánvalóan van és nem vele vannak a problémák.
- Vigyázz, még a végén a fenekedbe harap, amiért egyedül jöttél – halkan nevettem el magam – A múltkor a mellettünk lakó néni kinyitotta hajnalban a csapot, és elkezdett ugatni.
Hálás voltam a sorsnak, amiért olyan kutyám van, mint Rusty. Soha nem kellett éjszaka félnem, mivel az ágyam mellett aludt és megébredt minden apró neszre. Hálából meg is kapta a régi takarómat, hogy ne a hideg padlón kelljen hasalnia egész éjszaka, de mondanom sem kell, hogy pont miatta néz ki szörnyen a szobám, mivel ő úgy gondolta, hogy azt darabokra kell szaggatnia.
- Egyszerűbb lenne, ha hívnának – halkan sóhajtottam fel, aztán megráztam a fejem – Tudod, minket is úgy képeznek az egyetemen, mintha kadétok lennénk. A legtöbb esetben baromi fáradt vagyok és örülök, ha az ágyig el tudok mászni. Tudod, hogy Brooklyn nem esik útba, ráadásul most Manhattanben kaptam új munkát is.
Csak reménykedni mertem benne, hogy ez tovább fog tartani, mint az előző felkínált lehetőségek. Az utóbbi időben valami balszerencse üldöz és vagy olyan munkahelyeket találtam, ahol határozott volt a szerződés, vagy egyéb akadályokba ütköztem, ami miatt el kellett hagynom az adott pozíciót. Nyilvánvalóan ennek a feléről sem tudott a családom, Kara pedig nem árulhatott el, mert pontosan tudta, hogy az én birtokomban is vannak bizonyos információk.
- Ki mondta, hogy nekem lesznek gyerekeim? – pont nem úgy állt a szénám, mivel nem hittem a szeplőtelen megtermékenyülésben. Jelen helyzetben egy pasi volt az utolsó dolog, ami hiányzott az életemben. Nem a fiúkat okoltam ezért, tisztában voltam vele, hogy én vagyok túl bonyolult a legtöbbjükhöz. Túl sokat sérültem és nem várom el mástól, hogy megpróbáljon összefoltozni. Ha egyszer képes leszek ezt magamtól megtenni és már nem okoz gondot az, hogy valaki megpróbáljon hozzám érni, akkor minden bizonnyal sokkal egyszerűbb dolgom lesz.
- Azért, mert szórakoztató – csak rámosolyogtam, miután pedig rögtön elém tárta a kérését, kinyitottam a hűtőt és elkezdtem kipakolni – Mandulatejem nincs, csak szójatej. Az is jó lesz?
A jéggel nem volt probléma, én is általában azzal ittam a kávét. Arra pedig emlékeztettem magam, hogy legközelebb legyen itthon mandulatej, mivel a húgom általában nem szokott bejelentkezni. Talán a szójatej helyett vehetem azt is, nekem lényegében mindegy volt, hogy a kettő közül melyiket fogyasztottam.
- Megpirítsam neked a kenyeret is? – ez már csak rutinkérdés volt, alapvetően az volt a terv, hogy valami zsírosat kap enni, ami helyre teheti a gyomrát – Kérsz rá valamilyen szendvicskrémet? Van többféle is.
Meg a múltkor akciós volt az avokádó, szóval akár abból is szívesen csináltam volna neki krémet, ha azt kívánja. Egyelőre azzal voltam elfoglalva, hogy megpróbáljam kihalászni a felső konyhaszekrényben tárolt serpenyőmet, ami miatt még nekem is fel kellett ülnöm a pultra. Mondjuk összesen két centivel voltam magasabb Karánál.
- Persze, hogy megnézi – miközben levettem a serpenyőt, egy határozott mozdulattal toltam el magam a pulttól – Ha már itt tartunk, remélem magas fiú lesz. Akkor be tudom fogni arra, hogy lepakoljon mindent, amire csak szükségem van.
Azt nem vártam el, hogy a kuktám legyen, mivel sokan életveszélyesek késekkel a kezükben. Már azzal is beértem volna, ha segít a felső polcokat meg a pókhálókat összetakarítani.
- Karolina! – határozottan szóltam rá, aztán finoman fejbe csaptam a kezemben tartott serpenyővel, azt pedig továbbra is úgy ráztam a kezemben, mintha fenyegetném vele – Ne beszélj rondán! És miért diszkriminálod azokat az embereket, akiket Archibaldnak hívnak? Lehet, hogy rendes fiú lesz!
Kettőnk közül pedig soha nem én voltam a szebb, szóval a húgom jobb esélyekkel indult. Engem nem zavart volna az, ha ugyanolyan nevű fiúval jön össze, mint amilyen az én Archiem. volt… Aki már nagyon régóta nem az enyém, ez pedig még mindig szomorúvá tett. Ahogy a tény is, hogy mennyire hirtelen szakadtunk el egymástól. Nem egyszer találtam meg az internetes profiljait, mégsem lett volna bátorságom felköszönteni őt a születésnapján, vagy írni azzal kapcsolatban, hogy beszéljük meg a történteket.
- Akkor valamikor szeretnék vele találkozni egy kávéra – határozott volt a hangom – Látnom kell azt, hogy milyen. Ha megbízható, akkor nem lesz ellenére a dolog.
Ebből nem voltam hajlandó tágítani. Sőt, még az is megfordult a fejemben, hogy a leendő lakótársamnak fogok fizetni annak érdekében, hogy jól megnézze magának ezt az embert. A férfiak biztosan jobbak egymás felmérésében, nemi identitástól függetlenül. Nem dőlnek be egy szélhámosnak csak azért, mert bizalomgerjesztő a feje.
- Ettől függetlenül be kell majd fizetned az adódat, különben a hatóságok kimennek hozzátok és a szüleink mindent meg fognak tudni! – csak csóváltam a fejem miközben az időközben felforrósodott serpenyőbe egy csipesszel helyeztem bele a bacon csíkokat – Én nem bánom, de attól még óvatosnak kell lenned vele. Az ilyen alakok mindig furák.
Pontosan tudtam, hogy jelen helyzetben nekem is hallgatnom kell, mint a sír. Egyáltalán nem terveztem anyának és apának bemutatni a leendő lakótársam, emiatt pedig az a minimum, hogy tartom a hátam Karának. Mert ha nem teszem meg, akkor ő is be fog köpni engem az tuti.
- Én a saját lakásomban fogok aludni, nem pedig egy idegennél – jelentettem ki határozottan, de nem figyeltem oda rá, mivel akkor odaégetem a reggelijét – Egy butikban fogok dolgozni Manhattanben. Majd el kellene jönnöd egyszer, mert szerintem tetszenének a ruhák.
Nekem pedig elméletileg lesz dolgozói kedvezményem, amit be tudunk váltani neki. Mivel amúgy is kapok Delilah-tól munkaruhákat, akár azokon is megosztozhatok majd vele, ha egy-egy szezonban újat ad nekem a nő.
- Mielőtt eldöntöm, hogy melletted állok-e – egy nagy sóhaj kíséretében mondtam mindezt – Hallani akarom a b terved. Anélkül bele se vágj az egészbe, hogy ezt nem mondtad el nekem.

1 524 szó || Öltözék

**Karolina Kwak** · Re: color the calendar ~ (Niko+Karo)lina Szomb. Nov. 27 2021, 21:07

Nina && Kara

'I think of my sister and I know she'll be the person who will be there for me when I can't be there for myself, who will cheer me to my greatest heights and who will console me when I've fallen down. She will stand up for me and lie down beside me. She will forgive me when I've hurt her and will, occassionally, even bite her tongue when she could so easily have said: 'I told you so'. '

Mióta elég idős vagyok ahhoz, hogy ilyeneken gondolkozzak, mindig is úgy gondoltam, hogy Nina és közöttem nagyon sok különbség van, ami még annak ellenére sem rontotta meg a kapcsolatunkat, hogy más esetekben - ami nyilván nem mi vagyunk - meg is történne. Ha azon az alapon nézzük az egészet, hogy minden családban a szülők a legidősebbek, akik tanítják és nevelik a gyerekeiket akkor Ninának a nővéremként szintén lehet, és azt hiszem van is ilyen szerepe az életemben. Ami ezen logika mentén azt is kellene, hogy jelentse, hogy hallgatok rá és megfontolom azokat a dolgokat, amiket mond nekem. Viszont a helyzet az, hogy mindig is szerettem a magam feje után menni és olyan dolgokat is kipróbálni, amiket mondjuk a nővérem nem tenne meg. Vele ellentétben én nyíltabban és tulajdonképpen naivabban fordultam minden emberhez a világban, függetlenül attól, hogy mondjuk az illető simán lehetett sorozatgyilkos is. Mindenkinek meg kell adni az esélyt, vagy valami ilyesmi.
A helyzet azonban az, hogy csak azért mert nem mindig hallgatok Ninára, az nem jelenti azt, hogy el is ítélném őt azért, ahogyan gondolkodik. Nyilvánvalóan megvan az oka arra, hogy olyan legyen, amilyen. Lehet, hogy sosem mondtam neki hangosan, vagy nem fejeztem ki eléggé nyilvánvalóan, de én mindig is irigyeltem azért, amilyen bátor tudott lenni, amikor elköltözött. Azzal is tisztában vagyok, hogy nem könnyű neki ez az egész, mert most már nem egyszerűen a szüleink házában él, akik mindenben megpróbálnak segíteni nekünk, hanem magának kell megteremtenie a lakbérre valót, hogy csak egy dolgot említsünk a töménytelen dologból, ami szükséges egy ember kényelméhez és túléléséhez. Nem cseréltem volna el a saját nyitottságomat az ő óvatosságára, de mindig irigyeltem a túlélőképességét.
- Mi vagy te, az anyáám? - Olyan hangsúllyal tettem fel a kérdést, hogy lehetetlenség lett volna nem észrevenni, hogy csak viccelni akarok ezzel a megjegyzéssel. - És annak mi értelme, ha te utazgatsz egyedül fura alakokkal, hogy utána velem gyere vissza? El tudok én jönni hozzád magam is, én nem félek. - Megrángattam a vállamat, mert engem tényleg nem érdekel az, hogy milyen alakok járkálnak az utcán vagy ülnek le mellém a metrón. Nem várhattam el senkitől, hogy a nap minden órájában az én épségemmel törődjön, a nővéremhez viszont csak úgy tudtam eljutni, ha a tömegközlekedésre bízom magamat.
- Miért, mondtak neked erről valamit? - Kíváncsi pillantással kezdtem fürkészni a nővérem arcát, hátha meglátok rajta valamilyen árulkodó jelet azzal kapcsolatban, hogy olyasmivel van tisztában, amivel még én magam sem. Ha kiderül, hogy anya azért küldött ma ide, hogy Nina elbeszélgessen velem, akkor ki fogok rá akadni - igazából mindkettőjükre. - Általában a saját pénzemből intézem a dolgot, szóval nincs miért kiakadniuk. - Lehet, hogy elég sok munkával próbálkoztam már, de direkt azért igyekeztem megtalálni a megfelelőt - leginkább a megfelelő fizetéssel -, hogy olyan dolgokat engedhessek meg magamnak, amiket nem kérnék a szüleimtől. Ilyen volt például az is, hogy a megengedett korhatár alatt fogyasszak alkoholt a barátaim társaságában.
- Fogalmam sincs. Múltkor nagyon kedves volt veled a szomszéd, ki tudja.. - Vigyorogva pislogtam a nővéremre, miközben nem késlekedtem azzal, hogy ezt már inkább a lakásban osszam meg vele, elkerülve annak a lehetőségét, hogy egy: meghallja a szomszéd, és kettő: hogy a nővérem emiatt meg akarjon verni. - Rusty? - Úgy igyekeztem hajolni előbb egyik irányba, majd a másikba, hogy közben megpillanthassam az emlegetett állatot, ha az a közelben van. Amikor megláttam a kutyát Nina mögött, mosolyogva guggoltam le és nyújtottam ki a kezeimet, mintha minimum ember gyerekről lenne szó és értené, hogy mit akarok tőle.
- Neem feltétlenül... - Ezen a ponton megoszthattam volna vele, hogy olyan álláslehetőségem van, ami megkövetelheti tőlem, hogy ne aludjak otthon. Viszont a metrós sztori után nem akartam rögtön a cipőim levétele előtt ezt rázúdítani a testvéremre. - Miért, neked már ahhoz is meghívás kell, hogy haza látogass, mi lett belőled Ninusz? Bármikor jöhetnél és apa meg anya kiugranának a bőrükből. - Nem kell hangsúlyoznom, hogy annak is legalább annyira örülnének, ha a nővérem hívná meg őket magához, hogy alaposan megnézhessék maguknak a helyet ahol lakik, de ez megint egy teljesen másik téma.
- Akkor tudok majd vigyázni a gyerekeidre, mert nekem nem lesz egy sem. - Ennek határozottan nem orvosi oka lett volna, szimplán döntés kérdésének gondolom. Mások családot terveztek és gyerekvállalást, nekem viszont az a határozott véleményem, hogy egy ilyen világba nem is feltétlenül lenne érdemes szülni. Szegény gyerekkel tolnék ki.
- Hát úgy, hogy megkérdezik hogy hogy vagy, elmondom hogy jól és ennyi. Amúgy meg miért gyanúsítgatsz állandóan? - Morcosan néztem felé, nem mintha ne lett volna alapja arra, hogy ilyesmiket feltételezzen rólam. Sok barátom van, akikkel szeretek együtt lógni és láthatóan még az sem állított meg a mai napon, hogy alig aludtam, vagy hogy előző éjszaka buliztam. Talán a másnap csak később fog beütni.
- Mm... Van jeged és mandulatejed? - Azt már tulajdonképpen nem tettem hozzá, hogy vaníliás-e az emlegetett tej, mert nem várhatom el, hogy Nina tisztában legyen az aktuális kedvenceimmel, hiszen most sem voltam nála bejelentett vendég. - Ha van jég, akkor jegeskávét szeretnék, jó? - Ellenkező esetben pedig megelégszem az először említett itallal. Tényleg teljesen mindegy, amíg édes dolgot kapok a poharamba.
- Nem, amikor elindultam még nem voltam éhes. - Határozottan ráztam meg a fejemet, aztán pedig inkább úgy döntöttem, hogy a tenyerembe támasztom azt, mert hirtelen nagyon nehéznek tűnt. - Csinálsz nekem baconös szendvicset tojással? - Igyekeztem olyan szépen pislogni a nővéremre, ahogyan csak tőlem telt.
- Azért, mert ez pont úgy működik, mint a Tinder a sorozatgyilkosokkal. Jön a főbérlőd is megnézni a pasit? - Nem tűnhetett túl hitelesnek épp az én számból ez az egész szent beszéd, főleg azok után, ahogyan visszafeleseltem neki azzal kapcsolatban, hogy a metrón utazni Bronxba mennyire nem veszélyes. De a Nina és az én hozzáállásom az emberekhez egészen más, ezért sem értem, hogyan mondhatott olyan egyszerűen igent egy tök idegennek. - Ne baszd... - Nem azért nem fejeztem be a szavaimat, mert féltem volna attól, hogy a nővérem káromkodáson kap, hanem mert szabályosan leesett az állam. Nehezen tudtam volna elképzelni, hogy Nina pont egy olyan nevű pasit fog ki, mint az, akivel még Ausztráliában ismerkedett meg. Egészen olyan volt az egész, mint a filmes egybeesések.
- MIÉRT tenném? - Egészen megnyomtam az első szót, közben pedig olyan pillantást vetettem rá, mintha csak egy kattant nő lenne, aki butaságokat beszél. - Fogadjunk, hogy nem az esetem. - Úgy vonogattam a vállamat, mintha semmiség lenne a jövőbe látásom, amihez egyébként semmi érzékem vagy különleges képességem. - Amúgy sem fogok összejönni egy ugyanolyan nevű pasival, mint a te első szerelmed. - Visszafojtottam az "az undi" hozzászólást, ami még kikívánkozóban volt belőlem, mert nem szerettem volna kevesebb hajjal távozni, mint amennyivel érkeztem, csak a nagy szám miatt.
- Jaj már. Egy macskára vigyázok, amíg ő nincs otthon, semmi nem történne velem. Maximum az állat karmol meg. - Én legalábbis kifejezetten biztonságos munkának tartottam ezt. - Amúgy meg nincs fent sehol. - Utánanéztem már? Igen, ezért is tudom, hogy tényleg nem találni őt meg sehol. Így például azt sem tudom róla, hogy pontosan mennyi idős, de ezt megint nem terveztem megosztani a nővéremmel.
- Figyi, nem is az egészségbiztosítás miatt csinálnám - közöltem nevetve. Talán pont emiatt a hozzáállás miatt nem bízik bennem apa, anya, de még Nina sem. - Az csak úgy fog működni, ha elmész valakivel inni abba a bárba, ahol dolgozik. Már igent mondtam neki. - Ugyan megkaptam a korábban "rendelt" italomat, de igyekeztem hamar lerakni biztonságos helyre, hogy szabad legyen a kezem az esetleges védekezésre, amiért olyasmit csináltam, ami szerinte nem megfelelő.
- Mindig van B tervem. De még nem is voltam nála egy napot sem, szóval nem tudom pontosan milyen lesz. - A korábbi interjú alapján pedig nem lenne szép dolog megítélni őt. Más kérdés, hogy már megvan róla az első benyomás alapján egy bizonyos véleményem, de ezt nem volt muszáj megosztanom mindenkivel. - Én csak pénzt akarok keresni, te meg egy fürdőszobán akarsz osztozni egy pasival. Ki a meggondolatlan? - Úgy mutogattam felé a mutatóujjammal, mintha meg is akarnám őt bökdösni, de azt csak a levegőben tettem meg.
- Egyébként meg a te munkáddal mi a helyzet? - Úgy ítéltem, hogy jobb lesz áttérni valami más témára, mégpedig valami olyasmire, amivel a nővéremet tudom piszkálni és nem fordítva történik meg. Túlságosan szeretem Ninát ahhoz, hogy magamra akarjam haragítani, de mivel testvérek vagyunk, tudnia kell, hogy azért beszélek vele úgy, ahogy, mert fontos nekem és csak azt piszkálom igazán, akivel kapcsolatban ezt érzem.

1383 ✮✩ outfit ✮✩ szeress! color the calendar ~ (Niko+Karo)lina 3719483937

✮✩ ✧✦

**Nikolina Kwak** · Re: color the calendar ~ (Niko+Karo)lina Szomb. Nov. 20 2021, 09:36

Karolina & Nikolina

Soha nem kínoztam magam olyasmi gondolatokkal, hogy mi lett volna, ha mondjuk Ausztráliában nem úgy alakulnak a dolgaim, ahogy. Ha Sydney-re gondoltam, akaratlanul eszembe jutott Archie, akinek az emléke olyan mély nyomott hagyott bennem, hogy azóta is képtelen voltam megbízni a férfiakban, bár ez nem feltétlenül csak az ő hibája volt. Ugyanakkor pontosan tudtam, hogy ha esetleg megjelenne, és meg akarna hallgatni, akkor minden további nélkül képtelen lennék rá haragudni… Viszont nem beszélnék neki azokról a dolgokról, amik az utóbbi időben forgatták fel az életemet. Ez a téma mondhatni tabu volt mindenki előtt, és úgy próbáltam megoldani a gondjaimat, hogy elfojtottam magamban. Ezáltal pedig a pszichológus, akihez jártam, a fix havi pénz pazarlásommá vált, de nem bántam. Mert addig is tudtam hazudni magamnak azt, hogy egyszer jól leszek, a családomnak pedig azt, hogy már rég túl vagyok a dolgokon.
Emellett teljesen feleslegesnek gondoltam azt is, hogy elkezdjem a saját életemet összehasonlítani a húgoméval. Mivel én magam döntöttem úgy, hogy a családom aggódását el akarom kerülni, egy idő után már egyszerűen nem beszéltem arról, ami az iskolákban ment… Ők meg talán úgy látták jónak, ha szintén ezt teszik. Kétlem, hogy ne jutott volna el hozzájuk a dolog híre, viszont valószínűleg látszódhatott rajtam, hogy nem akarok komolyabban foglalkozni az egésszel, emiatt ők megadták nekem erre a lehetőséget. Én pedig szeretem őket boldognak látni, szóval egyszerűen csak nincs jogom a saját traumám miatt tönkre tenni a szüleimet, vagy éppenséggel a húgom boldogságát. Emiatt talán ő tapasztaltabb lett nálam, az évek során. Hiszen már volt barátja, rengeteget bulizik és tényleg könnyedén összebarátkozik másokkal, velem ellentétben. Talán, mégis a segítségére tudok lenni, mivel az is igaz, hogy nála sokkal jobb emberismerő vagyok nála.
- És a metró tele van olyan emberekkel, akiknek a közelében sem akarlak látni. Legközelebb szólj, és jöhetünk együtt – mégiscsak többre megyünk ketten, ha valaki zaklatni akarná őt. Még annak ellenére is, hogy egyikünk sem túl nagydarab, szóval könnyűszerrel a sarokba tennének mind a kettőnket akkor is, ha ketten mennénk neki valakinek.
- Egyébként anya és apa nem akadnak ki azon, hogy ennyit bulizol, vagy részegen mész haza? – tény és való, hogy jó volt a szüleinkkel a kapcsolatunk, de az is igaz, hogy Kara legálisan még nem is fogyaszthatna alkoholt. Nyilvánvalóan tudtam, hogy valószínűleg lapul a tárcájában egy hamis személyi, bár hamarosan úgyis betölti a huszonegyet. Viszont az is igaz, hogy apa állandóan úgy félt minket, mintha a világ legnagyobb kincsei lennénk. El tudom képzelni, hogy a szüleink addig nem tudnak nyugodtan aludni, amíg a húgom haza nem ér… Bár az is igaz, hogy nagyon ellenezték azt, hogy Bronxba költözzek, de már megszokták a helyzetet. Talán azóta jobban kezelik azt a stresszt is, ami Kara bulizásaival jár.
- Mit rejtegetnék? – ezzel a lendülettel löktem is egyet az ajtón, hogy bejöhessen – Nyugodtan végezz házkutatást, semmit nem fogsz találni a kutya elszórt játékaink kívül.
Alapvetően a feltételezés is felháborító volt. Még alkoholt sem tartottam a lakásban, ami jelen helyzetben határozottan jó döntésnek tűnt. Tartottam tőle, hogy a húgom véralkohol szintje még mindig annyira az egekben van, hogy ha lenne nálam mondjuk egy doboz sör, az megszökne a hűtőből csak azért, hogy egyesülhessen a testvéreivel. Ki tudja hány féle piát döntött magába az előző éjjel.
- Miért, tervezel elköltözni? – éreztem, ahogyan lassan elmosolyodom, a kezemmel pedig pár tincsét lesimítottam a húgomnak, miután átlépte a lakásom küszöbét – Egyébként is szívesen megyek haza, ha úgy van. De sosem hívtok, szóval gondolom ti rejtegettek valamit előlem.
Ezek után meg volt képe engem megvádolni. Mondjuk nem tudom elképzelni a szüleimet embercsempészet, vagy bármilyen más illegális tevékenység közben. Határozottan az bizonyította, hogy mennyire becsületesek, hogy új életet kezdtek velünk a csőd után, nem pedig hitelekkel és csalással próbálta apa megoldani a helyzetet. Bármennyire is számított kellemetlennek az a történet, ami lezajlott körülöttünk, szerintem sokkal gázabb lett volna az, ha nem tudunk tisztességesen kiszállni a dologból.
- Rendben – mosolyogva bólintottam a húgomnak, de visszafojtottam a véleményem. Nem bíztam abban, hogy valaha bármelyikünknek lehet majd saját lakása. New Yorkban épp elég drágák voltak az albérletek, ráadásul pár éven belül tengerre fogok szállni, ami miatt valószínűleg másfél évente pár alkalommal látjuk majd egymást. Egyelőre azt mondtam a szüleimnek, hogy csak a hajótervezési folyamatokban szeretnék részt venni és mivel nekik nem szakterületük a tengerészmérnöki irány, fogalmuk sincs arról, hogy nem ennyire egyszerű az a munka, amit végezni fogok majd. Karával kapcsolatban hasonló tippjeim lettek volna.
- Hogy felejted el? - halkan nevettem fel azon, amit mondott – Ha hazamész, és megkérdezik azt, hogy mi van velem, akkor nem jutna eszedbe? Vagy egyáltalán… Hova készülsz tőlem?
Hiába néztem végig rajta, ezúttal teljes mértékben normálisnak láttam az öltözékét. Az már más kérdés volt, hogy a húgom azon lányok köreibe tartozott, akik egy zsákban is túl figyelemfelkeltőek, ezért nem lehet rájuk eléggé odafigyelni. Ezzel ellentétben az is igaz volt, hogy nagyon elleneztem a társadalmunk működését és azt, hogy a nőket ennyire kiszolgáltatottá tudja tenni az, hogy hogyan néznek ki, a férfiak pedig vígan pucérkodhatnak az utca közepén.
- Van kólám, de ha gondolod csinálok mellé egy kávét is – ekkor már nem néztem rá, mivel az foglalt le, hogy elpakoljam a hűtőbe a tőle kapott ételeket. Örültem anya ajándékának, mert legalább nem kellett a főzéssel vesződni – Ha tudtam volna, hogy jössz, akkor veszek neked valami finomat. Ettél valamit ma?
Nyilvánvalóan nem voltam felkészülve másnapos kajákkal, de ha segít azzal kapcsolatban, hogy ilyenkor mit a legjobb enni, akkor megpróbálom összedobni a dolgot, már amennyire a kapacitásom engedi. Pizzát rendelni nem vagyok hajlandó neki, mert kicsit extra lenne reggelire.
- Egy srác, igen – eléggé kezdtem zavarba jönni a téma miatt, de ennek ellenére könnyed hangot ütöttem meg – És igen, kellemes volt a hangja. Nem ismerem, de sokan keresnek random lakótársakat. Miért ne sikerülne pont nekem találni valaki normálisat?
Erre mondjuk ezer meg egy érvet fel tudtam volna sorolni, de egyelőre nem vesződtem vele. Jelen helyzetben az a célom, hogy meggyőzzem Karát arról, hogy rendben leszek így is, gondoljon ő bármit. Meg tényleg komolyan gondoltam azt, hogy itt lehetne, amikor a fiú megnézi a lakást, mert ketten össze tudjuk rakni a képet vele kapcsolatban.
- Archibald a neve – egészen halkan mondtam ki. Nem volt túl jó a térerő, amikor telefonon beszéltünk, emiatt nem értettem a vezetéknevét. Azóta is próbálok normálisan viselkedni, mert nyilvánvalóan a sors iróniája lehet az, hogy pont úgy hívják a talán leendő lakótársamat, mint az én Archibaldomat. Ugyanakkor elég gyakori volt a név ahhoz, hogy lassan elkezdjem gyakorolni az Archibald nevű emberek nem utálatát. Egyikük sem tehet arról, hogy egykor a legszebb Archibald nevű ember összetörte a szívem.
- Miért ne tennéd? Lehet, hogy egy tisztességes srác lesz az – és ha valaki olyannal lenne együtt, akit legalább az ellenőrzésem alatt tudok tartani, akkor nem kellene attól tartanom, hogy valaki majd megbántja őt. Nyilvánvaló volt, hogy ezt minden körülmények között el akarom kerülni. Főleg, hogy így is túl van már egy szakításon, ami miatt minden bizonnyal lehangolt volt.
- Igazuk is lenne – én magam éreztem, ahogyan az arcom megnyúlik, miközben a húgom által előadott sztorit hallgattam – Azt ugye tudod, hogy a pszichopaták nem feltétlenül néznek ki annak? Ezt nem kellene csinálnod. Milyen az a férfi? Utánanéztél a közösségi médiában bárhol?
Mondjuk pont tőlem volt a kérdés teljes mértékben hülyeség, mivel én magam sem nyomoztam le a srácot, aki megnézni készül a lakást. Ugyanakkor nem is mondtam azt neki, hogy azonnal ide is cuccolhat. Pont azért, mert én meg őt fogom megnézni magamnak, amikor jön.
- Ez így nincs rendjén – a fejemet megcsóváltam – Be sem fog jelenteni téged a munkára, az tuti. Hiába fizet jól. Csak akkor engedem meg neked, ha megnézhetem magamnak azt a férfit, akihez menni készülsz.
Minden bizonnyal pont nem én leszek majd az, aki ki tudja szűrni, hogy pontosan mi a helyzet a férfivel, de nyugodtabb lennék, ha a húgom normális körülmények között lehetne. Ki az isten költöztetne magához egy fiatal lányt azért, hogy a macskájára vigyázzon?
- Egyébként meg kellene gondolkoznod valami b tervben – miután odaadtam neki az innivalóját, magamnak is töltöttem egy pohár kávét – Lehet, hogy tényleg gáz a faszi, és akkor munka nélkül maradsz. Megfontoltabbnak kellene lenned, Kara.

1 332 szó || Öltözék

**Karolina Kwak**

Nina && Kara

'I think of my sister and I know she'll be the person who will be there for me when I can't be there for myself, who will cheer me to my greatest heights and who will console me when I've fallen down. She will stand up for me and lie down beside me. She will forgive me when I've hurt her and will, occassionally, even bite her tongue when she could so easily have said: 'I told you so'. '

Őszintén szólva nem emlékszem túl sok részletre azzal kapcsolatban, hogy pontosan mi ment végbe a családunkban, amikor a szüleink kiestek az üzletből, amit a rokonság másik fele még mindig olyan nagy energiával hajt. Nem bánom, hogy vannak olyan dolgok, amiket már nem engedhetünk meg magunknak, mert sok olyan élményt is szereztem azóta, amit más esetben nem tehettem volna meg. Például jó pár barátomat köszönhetem annak, hogy elköltöztünk, nekik hála pedig ott voltak azok az élmények, amiket szereztem. Azt sem bántam, hogy nem kellett már azokra az unalmas eseményekre járnunk, ahol a nénik mindig az arcunkat csipkedték és azt mondták, hogy nagyot nőttünk, mióta láttak bennünket.
Ha nem szegényedünk el, valószínűleg a nővérem sem épp Bronxban lakna és nem kellene mindenkinek folyamatosan azon izgulnia, hogy minden rendben lesz-e vele, mert hiába állítja az ellenkezőjét, veszélyes környék ez. Én bíztam Ninában és abban, hogy tudja, hogy mit vállalt, amikor elköltözött. Ellenkező esetben pedig megvolt arra is a lehetősége, hogy hazaköltözzön, mert nem foglaltam el a szobáját - vagyis nem teljesen, de előfordult, hogy amikor nem volt hely az enyémben, akkor oda vittem át valamit. Ezt persze neki nem reklámoztam, mert úgy voltam vele, hogy azzal talán elvenném a kedvét, hogy hazaköltözzön, ha úgy érzi, hogy erre van szüksége. Lehet, hogy nekem is akadtak problémáim a szüleinkkel való kommunikációban és néha azt kívántam, hogy bárcsak ne szólnának hozzám, amikor én azt nem akarom. Ettől függetlenül viszont nagy szerettem őket is és a nővéremet is. Csak és kizárólag ezért voltam hajlandó eljönni ma hozzá azzal a sok cuccal, amit anya küldött. Remélhetőleg ha majd egyszer én is elköltözöm, ugyanilyen ellátást kapok majd és a szüleim saját kezűleg szállítják le nekem az ételt.
- Dee, úgy volt. Azt sem tudom mikor értem haza, szóval csoda, hogy nem aludtam el út közben. - Mosolyogva magyaráztam, kicsit sem őt vádolva a helyzet miatt, hiszen nem ő kért meg, hogy jöjjek, amikor sokáig fent voltam. Megráztam a fejemet a kérdésére. - Nem, egyedül jöttem. Tudod közlekedik a metró is. - Ha pedig apa hozott volna, nagy valószínűséggel ő maga is fel akar jönni a lakásba, hogy ellenőrizze milyen körülmények között él a nagylánya. Vagy hogy rejteget-e valamilyen pasikat magánál, akiknek esetlegesen meg kell mondania a tutit, ha megbántják Ninát.
- Hééé! - A hangom a lépcsőházban is visszhangzott, mi kifejezetten kellemetlen élmény lehetett egyes szomszédoknak, de én nem kifejezetten zavartattam magamat, hiszen egyébként sem az volt a cél, hogy túl sokáig a folyosón hangoskodjak. Ezt pedig a nővéremmel is közöltem. - Miért, rejtegetsz valamit, amit nem szabad látnom és azért nem hívtál már bee? - Incselkedve pislogtam a háta mögé, de innen egyértelműen nem láttam annak nyomait, hogy mondjuk a szabadidejében bombákat gyártana, vagy ahogyan korábban is felmerült, éppenséggel valakit rejteget, aki hímnemű és helyes. Nina mellé csak ilyen pasit tudtam elképzelni.
- Azzal amúgy is csak azt fogod elérni, hogy soha nem akarlak majd meglátogatni. És akkor jöhetsz majd hozzám, akárhol fogok is lakni! - Ez így teljesen jó üzletnek tűnt, főleg a mai reggel után, amikor nekem kellett kimásznom a kényelmes és puha ágyamból, hogy ide érjek, nem pedig a nővéremnek, hogy fordítva történjen meg a dolog. - Ha majd saját lakásunk lesz, lakjunk egymáshoz közelebb, mert kétszer kellett átszállnom. - Ez részben az én hibám is, mert mindig azt az opciót akarom választani, ami a legrövidebbnek van titulálva, de nem számolok azzal, hogy az átszállás is időbe kerül és az én rövid lábaim nem visznek át csak úgy egyik megállóhelyről a másikra.
- Mert nem engeded őket ide jönni, ezért el sem tudja képzelni, hogyan vagy még életben. Majd köszönd meg neki, mert én el fogom felejteni. - Ha sokszor egymás postagalambjai voltunk is, de anya meg Nina is képesek voltak telefonon kommunikálni, így nem igazán láttam hibát abban, hogy majd ő megköszöni az ételt és nem én adom át az üzenetét.
- Mindegy, csak legyen benne cukor. - Ami talán felpörget annyira, hogy ne a kanapén aludjak el, ahová levetem magamat, miután gondosan Nina kezébe nyomtam a táskát, amibe az anya által összecsomagolt dolgok alkottak. - Egy srác? - Erre rögtön felkaptam a fejemet és szinte villám gyorsasággal fordítottam a fejemet a nővérem felé. - Kellemes volt a hangja? Pfff... Nina! - Kicsit sem fogtam vissza magamat, egyszerűen kinevettem a nővéremet. - Miért akarsz pasival lakni? Ismered egyáltalán? Mi a neve? - Összeszűkített szemekkel gondolkodtam tovább, miközben a pillantásom már másfelé kalandozott, a kezemmel pedig a telefonom után tapogatóztam, hogy a profi ügynököt játszva egyszerűen megtudjam, hogy pontosan ki is ez a srác. Ha együtt akarnak lakni, a nevét csak megkérdezte tőle!
- Jó... De nem fogok összejönni a lakótársaddal, hagyjál - olyan hevesen ráztam a fejemet, hogy egy pillanatig azt sem sikerült eltalálnom a levegőben a kezeimmel, hogy pontosan hova nyúljak az italért, amit Ninától kaptam. Végül mégis sikerült elvennem tőle és bele is ittam, amíg a kérdését hallgattam.
- Igazából van vele egy kis probléma - olyan hivatalos hangnemben szólaltam meg, ami tőlem egészen szokatlannak volt tekinthető. Mielőtt folytattam volna, megköszörültem a torkomat. - Néha ott kellene aludnom, mert van, amikor éjszaka is dolgozik. De ha anyáéknak megmondom, hogy egy pasinál alszom, mert vigyázok a macskájára, akkor tuti nem fognak elengedni, mert tuti feldarabolta a családját és csak azért van macskája satöbbi... - A szemeimet forgatva magyaráztam, kicsit talán túlságosan vehemensen is, de mindketten átéreztük és akár napi szinten is tapasztaltuk azt, hogy a szüleink túlféltenek bennünket. - Viszont tök jól fizet. - Az ajkamat harapdálva néztem Ninára, várva, hátha neki lesz valamilyen világmegváltó ötlete. Még egyszer a számhoz emeltem a poharat és épp egy korty közepén voltam, amikor nekem sikerült megvilágosodnom. - Figyi! Mi lenne, ha én nem mondanám meg nekik, hogy pasival akarsz élni, te meg falaznál nekem, amikor a macskás fickónál kell aludnom? - Egészen széles mosoly ült ki az arcomra és szinte csillogó szemekkel pislogtam a nővéremre. Mi ez, ha nem a világ legjobb ötlete?

969 ✮✩ outfit ✮✩ szeress! color the calendar ~ (Niko+Karo)lina 3719483937

✮✩ ✧✦

**Nikolina Kwak**

Karolina & Nikolina

Nem kifejezetten volt sok dolgom, miután a hajnali kelés miatt, még a boltok nyitása előtt végeztem a kiadott házi feladatokkal, amiket amúgy is csak a jövő héten kell majd leadnom az egyetemen. Éppen ezért is szántam időt arra, hogy vegyek egy zuhanyt, aztán pedig – mivel még nem kapcsolhattam be a porszívót, és veszélyes lett volna fél négykor boltba indulni – jobb esetben az egyetlen dolog, amit tehettem az annyi volt, hogy elmentem lezuhanyozni, meg használtam azokat a haj -és arcpakolásokat, amiket a húgomtól kaptam. Ha megkérdezték volna, hogy ezek a kencék pontosan mire jók, akkor a leírásuk tanulmányozása nélkül biztos nem tudtam volna megmondani. Mivel száraznak éreztem a hajam, kiválasztottam egy olyan terméket, ami erre volt kitalálva, az arcpakolást meg a színe alapján döntöttem el – mint mindig. Szerencsés voltam, és viszonylag kevés bőrproblémával rendelkeztem.
Mivel a nap további részere nézve, nem nagyon akadt több teendőm, lényegében azt próbáltam magamban összegezni, hogy mi a fenét kellene vásárolnom a boltban majd, illetve, hogy hol kellene alaposabban kitakarítanom, mivel hamarosan érkezni fog valaki, aki megnézi a lakást. Porszívót még nem nagyon mertem volna ebben a háztömbben kapcsolni ennyire korán, emiatt pedig csak a hűtőt és a konyhai bútorokat kezdtem el kitakarítani kívül-belül. Igyekeztem lehetőség szerint nem sokat csörömpölni, mert hiába rendelkezem egy pitbull kutyával, a szomszédjaimmal közül sokkal nem kerültem volna közelebbi kapcsolatba. A falak pedig kifejezetten vékonyak voltak.
Amikor feljött már a nap is, elfutottam a listámmal a tömbünkkel szemben levő kis vegyesboltba, ahol lényegében a fontosabb dolgokat meg tudtam venni. Mivel hétvége van, nem nagyon kellett túlzásba vinnem a dolgot, szimplán a fontosabb élelmiszereket pótoltam otthon, illetve vettem pár dobozos műkaját arra az esetre, ha se főzni, se rendelni nem lenne kedvem. Ilyenkor mindig jó alternatívák voltak az ilyen vákuumcsomagolt cuccok, amik baromi gusztustalanul néztek ki a csomagolásuk miatt, de legalább ehetőek voltak.
A délelőtt további részében valamennyire jól haladtam a takarítással, ami annyit jelentett, hogy végeztem a fürdőszobával és a nappalival is, tehát lényegében a konyha egy része, az ablakpucolás, és a vendégszoba maradt. A saját, rumlis szobámba nem feltétlenül akartam bevezetni a srácot, aki felkeresett, szóval az maradhatott abban az állapotban, amiben volt. Ha belegondolok, az utóbbi időben annyi tanulnivalóm volt, hogy lényegében mindennap a kanapén aludtam.
Nem is feltétlenül bántam azt, amikor megszólalt a csengő, bár elképzelni sem tudtam azt, hogy pontosan ki jön hozzám, ezzel pedig valószínűleg ugyanígy volt az egész délelőtt, körülöttem sertepertélő kutyám is. Mivel ő nem kifejezetten volt mindig vendégszerető állat, amint látta, hogy elindulok az ajtó irányába, rögtön követni kezdett és tőlem pár méterre állt meg, úgy szuggerált. Pontosan tudtam, hogy ha valaki meg akarna támadni, akkor lényegében Rusty miatt nem lenne esélye.
Amikor a húgomat pillantottam meg, én meglepődtem, a kutyám körmeinek meg hallottam a kopogását a kövön. Gondolom innentől kezdve már nem tartotta annyira érdekesnek a látogatót, mivel Karát egészen kölyök kora óta ismerte. Én pedig kifejezetten értékeltem azt, hogy nem akart fellökni engem azért, hogy üdvözölje őt.
- Szia – kifejezetten meglepetten pillantottam rá, de amikor közelebb lépett, hogy megöleljen, még egy puszit is nyomtam a lány feje búbjára – Meglepődtem. Nem úgy volt, hogy tegnap valami buliba mentél? Apa hozott el kocsival?
Nagyon remélem, hogy igennel fog válaszolni a kérdésemmel, mert különben nyakon vágom. Nem szerettem, amikor a családom felelőtlenül jött el hozzám, és állandóan hajtogattam nekik én magam is, hogy majd meglátogatom őket, nem kell idejönniük, de szerintem egyikük sem értette meg azt, hogy ez nem a brooklyn-i kertváros. Mivel azt hitték, hogy ott is vannak vészesebb helyek, akkor már Bronx is rendben lesz. Ez szerintem nem így volt, de nem hiszem, hogy egy élet elég lenne arra, hogy a fejükbe verjem a dolgot ezzel kapcsolatban.
- Ha egyszer lesz majd Manhattanben egy saját lakásom, akkor az orrodra fogom csukni az ajtót, ha így felszólítasz rá, hogy engedjelek be – finoman nyomtam meg a lány homlokát a mutatóujjammal, és az arcomon is mosoly volt. Mi az, hogy a fiatalabb utasítja az idősebbet? Mindenesetre eszemben sem volt nem beengedni, ha már tényleg idáig eljött – Anya ezek szerint nem bízik a konyhai tudásomban, pedig esküszöm nem főzök rosszul.
Ha hízelegni szerettem volna neki, akkor talán azt mondtam volna, hogy a legjobbtól tanultam. Viszont valahol kényelmetlennek találtam a családom gondoskodását, mivel amiatt nem leszek képes soha a saját lábamra állni teljesen. Pedig néha azt gondoltam, hogy ha ez sem sikerül, akkor esélyem sem lesz felállni a későbbiek során. New Yorkban nem terveztem maradni, szóval idővel már úgyis egyedül kellene boldogulnom. Jó lehetőség lenne ez az időszak, hogy gyakorolhassam a dolgot.
- Persze, mit kérsz? – miután félreálltam az ajtóból, nem invitáltam beljebb, mert nem először volt már nálam, ő maga is le tudott ülni oda, ahova akart – Takarítottam. A napokban jön majd egy srác, hogy megnézze a lakást. Egész rendesnek tűnt a telefonban. Kellemes a hangja.
Ezt pont úgy mondtam, mintha bármit is számítana a dolog, az én oldalamról. Mivel mind a ketten tudtuk, hogy nem így van, egyáltalán nem esett nehezemre elmondanom neki a dolgot.
- Ha akarod, találkozhatsz vele majd te is. Hátha helyes lesz, és össze tudsz vele jönni – ezt már akkor jegyeztem meg, amikor odafordultam felé az innivalójával – Mi van azzal a munkával, amit korábban említettél?

854 szó || Öltözék

**Karolina Kwak**

Nina && Kara

'I think of my sister and I know she'll be the person who will be there for me when I can't be there for myself, who will cheer me to my greatest heights and who will console me when I've fallen down. She will stand up for me and lie down beside me. She will forgive me when I've hurt her and will, occassionally, even bite her tongue when she could so easily have said: 'I told you so'. '

Nem igazán terveztem a mai napon elzarándokolni a város másik végébe csak azért, mert anya küldeni akart ételt a nővéremnek, aki amúgy a saját döntés alapján lakott tőlünk annyira távol és egyedül. Utóbbival kapcsolatban már nem vagyok benne biztos, hogy száz százalékig hiteles az információ, mert Nina emlegetett valami lakótárs-keresést üzenetben, de annyira nem mentünk aztán bele a részletekbe, hogy kiderüljön, vajon mennyire járt sikerrel, nekem pedig kiment a fejemből, hogy rákérdezzek. Lehet, hogy nem is lesz egyedül és kifogott magának valakit, aki titkon egy igazi séf, a nővéremnek pedig nincs is szüksége azokra az ételekre, amiket én szállítok neki. Akkor pedig teljesen felesleges lenne az utam és az is, hogy a mai napon egyáltalán kimásztam az ágyból.
Nem azért nem volt kedvem ehhez az egész kiruccanáshoz, mert annyira durva lett volna a buli éjszaka, hogy szétcsaptam volna magamat, egyébként is olyan helyen voltunk, amit kifejezetten huszonegy éven aluliaknak tartanak fent és ahol nem szolgálnak ki alkohollal. Inkább csak olyan sokáig húzódott az egész, hogy mire hazaértem, szerintem már láttam a felkelő nap sugarait. Habár amikor a fejem leért a párnámra, azt hiszen nem telt egy másodpercbe sem, hogy elaludjak, így nem ellenőriztem duplán. Aztán anya rám törte az ajtót, mert olyan kedve volt, most pedig a metrón ülök.
Tartok tőle, hogy ha Nina meglát, le fogja harapni a fejemet, amiért egyedül jöttem hozzá, mert vele ellentétben nekem nincsenek olyan óráim az egyetemen, ahol önvédelmet tanulok, vagy komolyabb fizikai erőkifejtésre lenne szükség. Tulajdonképpen még egyetemre sem járok, szóval össze sem igazán hasonlítanám magamat a nővéremmel, mert irtóra más dolgok érdekelnek bennünket. Mindenesetre igyekeztem úgy felöltözni, hogy sem a metrón utazó fura alakoknak, sem az utcán lófráló szintén fura alakoknak ne támadjon kedve ismerkedni velem. A meleg kabát azért is volt jó választás, mert amikor álmos vagyok - pont mint most is -, általában automatikusan elkezdek fázni, függetlenül attól, hogy pontosan milyen az időjárás. Nem tudom mennyire lenne ciki, ha elaludnék Ninánál, főleg ha végül sikeresen szerzett magának egy lakótársat, akit még nekem is meg kell ismernem. Ha csak ő lenne otthon, akkor egyáltalán nem gondolkoznék a dolgon.
Egyébként nagyon szívesen töltöttem vele az időmet és akartam már látni. Picit talán még mindig haragudtam rá azért, mert képes volt engem otthon hagyni egyedül a szüleinkkel. Több pénzt spórolhatott volna azzal, ha inkább nem bérel lakást, habár akkor nem kaphattam volna meg az ő szobáját otthon, ami valamivel nagyobb volt az enyémnél, így jobban elfértek a cuccaim. Ráadásul olyan környéken lakik, ahol nem csak a hozzá érkező vendégek testi épségéért kell aggódni, hanem az övéért is. Szóval, ha már ott tartunk, hogy kinek kellene vigyáznia, akkor ugyanannyira le tudom tolni én is őt, még annak ellenére is, hogy én vagyok a fiatalabb.
Könnyedén nyomtam be a lépcsőház ajtaját, mert valaki elfelejtette teljesen becsukni. Sietős léptekkel trappoltam a lift felé, amiből szokás szerint két szinttel lentebb szálltam ki Nina lakásához képest, hátha a szinten lakó helyes srácnak épp most van dolga, és sikerülne összefutnunk. Kicsit szomorúan konstatáltam, hogy ez nincs így, és indultam tovább a lépcsőn. A nővérem lakása előtt lefékeztem és ütemes kopogással jeleztem a megérkezésemet. Mivel várakoznom kellett, már a csengőt is megnyomogattam. Amikor végre kinyílt előttem az ajtó, mosolyogva pillantottam a nővéremre. - Szia, Ninus! - Halkan nevetve topogtam hozzá közelebb, hogy rögtön átölelhessem, nem foglalkozva azzal, hogy ő épp akarja-e ezt, vagy sem. - Meglepődtél? - Ha anya elárult és már írt neki üzenetet, akkor muszáj leszek vele váltani otthon egy-két szót.
- Hoztam neked ételt. Anya csinálta, és irtó nehéz volt eddig elcipelni, szóval engedj be! - Nem voltam túl követelőző, de a szándékomat akkor is elég határozottan kinyilvánítottam. Arra például úgysem számítottam, hogy mondjuk pasi van nála, mert... Nos, megvolt az oka. - Kaphatok valamit inni? - A zsebeimbe nyomtam a kezeimet, miközben Ninára pillantottam, és vártam, hogy rendes házigazda legyen a húgával is. - Mizu? Mit csináltál éppen?

637 ✮✩ outfit ✮✩ szeress! color the calendar ~ (Niko+Karo)lina 3719483937

✮✩ ✧✦

Ajánlott tartalom

» Color it again- Marion & Pierre
» - what color are waves; Bree & Soren
» color in my moods ~ Maia & Noel
» E&H ~ paint over the drawing, draw over the color line
» Cat & Lina