Az elmúlt két hét több szempontból is nehéz volt: egy teljesen idegen országban kell a saját lábamra állnom, ami egyelőre döcögve megy, de lassan kezdem megszokni; a munkába is bele kellett vágnom, teljesen ismeretlen emberekkel kell együtt dolgoznom, minden nap meg kell felelnem az elvárásoknak, de mivel szeretem, amit csinálok, ezért örömmel teszem; aztán ott van még Pierre is, akivel valamelyest rendeztük a helyzetet, de magamban nem igazán sikerült még lezárnom azt az estét. Sokszor eszembe jut a beszélgetésünk, a csók, az ölelése, a kölnijének illata, a közös tánc… Nem akartam, és még most sem akarom felhozni, nem akarok beszélni róla megint, mert nem lenne értelme. Ugyanoda lyukadnánk ki, mint akkor este, azt a beszélgetést pedig nem szeretném még egyszer lefolytatni. Egyszer is elég volt beledögleni a felismerésbe, a fájdalomba, nem szeretném átélni még egyszer. Amennyire csak lehetett, kerültem az elmúlt két hétben. Nem tudok elbújni előle a saját házában, ez egyértelmű, de igyekeztem csak annyi időt a társaságában tölteni, amennyit feltétlen muszáj és amennyit tudtam színleléssel tölteni - a mosolyom azóta nem volt őszinte, mert amikor csak meglátom, egyből az az este jut eszembe. A gyomrom görcsbe rándul, az érzelmek elárasztanak. Nem tudom sokáig azt a látszatot kelteni, hogy minden rendben, ezért a közös időtöltést a minimálisra szorítottam. Így a távolságot is könnyebb tartani, a kísértés is kisebb, és a Lucasszal lefolytatott beszélgetések közben sem fulladok bele minden mondatba. Nagyban könnyít a helyzeten, hogy esténként szinte sosem találkozunk. Én sem érek haza korán, ő aztán végképp nem. Viszont minden éjszaka felébredek az ajtó nyílására, a lépéseinek dobogására, a matatásra és az apró neszekre, az ajtóm alatti résen mindig figyeltem a lámpák fényét. Egyszer sem fogalmazódtak meg bennem negatív gondolatok, sosem azt éreztem, hogy na, tessék, megint felvert a zajjal… Inkább örültem, hogy végre hazaért. Egyszer sem mentem ki hozzá az éjszaka közepén, egyszer sem köszöntem neki, amikor megjött. De örültem, hogy egyben megérkezett. Utána sokkal könnyebben és nyugodtabban aludtam el, mert tudtam, hogy ott van a szomszéd szobában, egészen közel.
Pokoli két hét volt, de idővel csak könnyebb lesz, nem? Idővel mindig minden könnyebb. Szeretném, ha ez igaz lenne, ha idővel sokkal könnyebben menne minden, felszabadultabban járkálhatnék a házban, őszintén tudnék Pierre-re mosolyogni, és az első itt töltött estémből is az maradna meg bennem, hogy végre kettesben lehettünk egy kicsit.
Az ébresztőm jellegzetes, idegesítő, viszont borzasztó hatásos hangjára pattannak ki hirtelen a szemeim. Fordulok egyet, hogy le tudjam nyomni az éjjeli szekrényen lévő telefont. Némi tapogatózás után sikerül megragadnom a készüléket, a képernyőn lévő kis ikont pedig elhúzom jobbra.
Kell még öt perc. Csak öt perc. Na jó, lehet, hogy tíz.
Ledobom az ágyra magam mellé a mobilt. Visszagubózom a takaró alá, egészen a nyakamig felhúzom. Összebgömbölyödöm a paplan alatt, a térdeimet felhúzom, amennyire csak tudom. Nem akarok felkelni, a fejem is szétszakad, mintha baltával vernék. Aludni akarok, egész nap az ágyban feküdni, csak a nagyon szükséges dolgok miatt kikelni, de aztán már jönnék is vissza. Fájnak a szemeim, égnek, úgyhogy eszem ágában sincs kinyitni. Ma mindenki hagyjon békén, ne szóljon hozzám senki, azzal jár a világ a legjobban. Viszonylag ritkán vannak ilyen napjaim, de most olyan mértékű fáradtságot érzek, ami ezt váltja ki belőlem. Senkivel nem akarok találkozni, senkivel nem akarok beszélgetni. Még szerencse, hogy mára nem vagyok beosztva, így valószínűleg több konfliktust is megúszok. Még Pierre-hez sincs most kedvem. Remélem, sok dolga lesz ma, ami miatt nem igazán fogunk találkozni, ráadásul szokásához híven valamikor az éjszaka közepén állít haza, amire én szokásomhoz híven felébredhetek majd. Nem lehetne ezt a mai napot csak úgy áttekerni? Mint a Simsben ott alul azzal a kis gombbal. Mit meg nem adnék most egy olyan kis gombért most.
Már pont az álom és az ébrenlét határán vagyok, amikor halk kopogást hallok az ajtó túloldaláról. Nyöszörögve sóhajtok a párnába; ezt szerettem volna elkerülni, nekem pedig van olyan pechem, hogy pont akkor támad kedve bekopogni, amikor a leginkább emberkerülő hangulatomban vagyok.
- Gyere csak - szólok ki végül álmos hangon. Amikor belép, még mindig be vagyok gubózva a paplan alá, onnan pislogok felé. Értetlenül nézem a kezében a tálcát, a karótnyelt testtartását és a pókerarcát. Összevont szemöldökkel figyelem, ahogy közelebb lépked. Az ágyam mellett megállva már visszavesz a színpadias stílusból szerencsére.
- Mi? Te… - megdörzsölöm a szemeimet, kimászom a vastag, meleg, puha takaró alól, ami alatt ilyen jól rejtőzködtem eddig. Nem igazán értem, mit szeretne, az agykerekeim nem forognak olyan sebességgel, mint kéne. Csak akkor esik le a tantusz, amikor az ölembe rakja a tálcát. Hamar elkerekednek a szemeim; kész terülj-terülj asztalkámmal készült nekem, ez pedig mosolyra késztet. A korábbi hangulatomon némileg old a kis kedvesség. A reggeli látványára a gyomrom is jelt ad: ideje lenni valamivel feltankolni, ha már tegnap este a vacsorát sikeresen kihagytam. Későn értem haza, már semmihez sem volt kedvem, elegem volt a rengeteg papírmunkából, amit a nyakamba sóztak, elegem volt az asztalnál való ücsörgésből, csak vízszintesbe szerettem volna tenni magam, ezért még a vacsorát is kihagytam. Éhes voltam, de se kedvem, se türelmem nem volt már a konyhában kutakodni. Az álom lassan kezd kimenni a szemeimből, úgyhogy alaposan végignézem a tálcán felkínált menüt; áfonya, málna - utóbbiból azonnal be is kapok két szemet, mert imádom, málnából egyszerűen bármikor bármennyit meg tudnék enni -, pirítós, croissant, narancslé, kávé és két szál virág. Képzelem mennyi energia volt ezt neki megcsinálni, mert hát… na… nem egy konyhatündér, az száz százalék. Szinte látom magam előbb, ahogy a konyhában sürgölődik, forog jobbra, forog balra, azt sem tudja igazából, mit csinál, de azért csinálja, hátha kisül belőle valami vállalható a végén.
- Köszönöm - fordulok felé, amikor leül az ágyra. A telefonomat arrébb húzom, nehogy ráüljön. Megigazítom a párnát a hátam mögött, hogy teljes kényelembe tudjam helyezni magam, ha már egyszer így elkényeztetnek már kora reggel. A zárkózott, “mindenkihagyjonbékén” hangulatom hamar a múlté, már mosolyogva falatozom a ropogós pirítóst és kortyolom a frissen facsart narancslevet. Érdeklődve hallgatom, mi is az a hátsó szándék, ami odáig vezérelte, hogy reggelit csináljon nekem. Ha már erre is hajlandó volt miattam, akkor valamit tényleg nagyon akarhat.
- Egy fantasztikus helyre? - kérdezem kétkedve, két falat között. A fantasztikus hely, a feledhetetlen este és a hasonló kifejezések Pierre szájából nem biztos, hogy azt jelentik, amikre egy normál ember gondolna. Ezt egyszer már bizonyította, szóval a gyanakvásom nem alaptalan. Kicsit kétkedve fogadom az ötletet, ráadásul ma nem is nagyon terveztem kimozdulni, de most már kíváncsi vagyok, mi az a fantasztikus hely, ahova szeretne elvinni. Nagyon jókedvűnek tűnik, ami szintén gyanús. Túlságosan jókedvű. Nem arról van szó, hogy egyébként folyamatosan búslakodni látom, lógatja az orrát, vagy hasonló. Nem, alapvetően is általában jókedvűnek szoktam látni, de ez most más. Érzem, hogy ez most más.
- Rendben, legyen - bólintok végül rá a közös programra, ami egyelőre még titok előttem. A pirítóst közben szépen lassan befejezem, a narancslevet is felhörpintem, és most már a gyümölcsöket eszegetem. A croissant még mindig ott árválkodik, és tényleg nem szeretném megbántani, de azt már nem fogom tudni megenni. A szemem kívánja, de túl sok lenne egyszerre.
A kérdésére bólintok; természetesen van nálam kényelmes ruha is, akármennyire is nehezen elképzelhető. A mondandója további részét rezzenéstelen arccal hallgatom végig. Még túlságosan reggel van, az ilyen poénokra pedig még nem vagyok vevő. Kell fél óra, hogy rendesen magamhoz térjek, utána már normálisan fogok működni. Na meg a kávé, amiért most oda is nyúlok. Nagyot kortyolok belőle, és legnagyobb meglepetésemre pont úgy van elkészítve, ahogyan én is meg szoktam csinálni magamnak; kis tej, három szem édesítő. Pierre tényleg mindenre próbál odafigyelni. Nem gondoltam volna, hogy ilyen apróságokkal is törődik, pedig pont az ilyen apróságok számítanak a leginkább. Lucas mind a mai napig nem tudja, hogy iszom a kávémat, de inkább fenn sem akadok rajta. Nem akarom már most ezen pörgetni az agyamat.
- Mit terveztél, hova megyünk? Vagy most is olyan titokzatos leszel, mint múltkor? - kérdezem a bögre fölött átnézve. Örülnék neki, ha megosztaná velem, merre megyünk, de ha önként nem szeretné, akkor majd ráveszem máshogy.
Miután kiiszom az utolsó korty kávét is, óvatosan leemelem a tálcát és kibújok az ágyból. Nem fetrenghetek ott egész nap, ha el akarunk menni valahova. Megigazítom a pizsamafelsőm pántját, ami menet közben lecsúszik. Mielőtt a lábam földet érne, belebújok az ágy mellé gondosan kikészített pihe-puha szőrös, pandafejes papucsomba.

A színlelés sosem tartozott az erősségeim közé. Az olyan, mintha megpróbálnék hazudni - nem megy, egyszerűen minden létező porcikám ellenkezik olyankor. Erre szerencsére elég korán rájöttem, még úgy nagyjából tíz éves korom környékén. Kicsiként nagyon vonzott a színészet, a színpad világa, hogy lehetőségem lehet más bőrébe bújni kicsit, egy rövid időre más lehetek, nem saját magam. Vonzottak a fények, a kosztümök, a pörgés, a változatosság, ez az egész színes világ egyszerűen beszippantott. Szerettem volna kipróbálni magam, erre a legjobb lehetőség pedig az iskolai színjátszó szakkör volt. Nagyon lelkes voltam, amikor felvételt hirdettek, a szüleim szerencsére nem ellenezték, úgyhogy semmi akadály nem állt előttem. Nagy nehezen bekerültem, de valahogy sosem olyan volt, mint amilyennek elképzeltem korábban: a legnagyobb szerepem egy fa volt. Igen, egy fa. Tipikus, szánnivaló, de ez van. Sokáig nem értettem, miért van ez így, aztán a színjátszó szakkör vezetője keményen a szemembe mondta az igazságot: olyan tehetségtelen voltam az egészhez, mint egy darab papír. Gyerek fejjel elég rossz néven vettem ezt a kijelentést, nem értettem, miért kell így beszélni velem, amikor semmi rosszat nem csináltam, egyszerűen csak szerettem volna kipróbálni valamit, amire - én úgy éreztem - még csak lehetőséget sem biztosítottak. A szüleimnek sokáig vigasztalniuk kellett, mert úgy éreztem, elvettek tőlem valamit, ami még nem, de már majdnem, az enyém volt.Rosszul esett, sokáig bezárkóztam miatta, de ahogy nagyobb lettem, megértettem. Teljesen igaza volt akkor a szakkör vezetőnek, a színészet egyáltalán nem nekem való. Később arra is rájöttem, hogy az ilyen hivalkodó, magamutogató, “álljunk ki a kirakatba, hogy mindenki jól lásson minket” dolgok egyáltalán nem az én világom, de szerencsére az élet egészen más irányba sodort el végül, ami miatt nem lehet okom panaszra. Megtaláltam, mi az, amit szeretek, amiben örömömet lelem még akkor is, ha az eddig megtett út - és a még rám váró része is - tele van buktatókkal és akadályokkal.
Ahogyan az később kiderült, hazudni és igazából színlelni sem tudok jól. Nem csak jól nem, még rosszul sem. Éppen ezért az elmúlt két hétben igyekeztem a lehető legkevesebb időt Pierre társaságában tölteni. Elég gyerekes, de képtelen voltam minden egyes alkalommal eljátszani, hogy minden rendben. Nem tudtam úgy ránézni, hogy ne jutott volna eszembe az az este, a csók, a tánc, a bizsergető érintése. Beszélni nem lett volna érdemes róla megint, mert ugyanoda jutottunk volna el, ahova múltkor is. Mindkettőnknek vannak érzelmei a másik iránt. A csókot is mindketten akartuk. Egyetlen kis picike akadály van csupán kettőnk között, mégpedig az a nehéz kő az ujjamon, aminek jelentősége van. Patthelyzet, egy elég kellemetlen patthelyzet. Úgy érzem, bármi is lesz a vége, valaki sérülni fog, valakinek fájdalmat fogok okozni akaratom ellenére. Távol álljon tőlem, hogy én szándékosan bárkit is bántsak, de… ebből a helyzetből nem lehet máshogy kievickélni. Ha tehetném, homokba dugnám a fejem, de olyan erővel nyomja ez a vállamat… Nem söpörhetem a szőnyeg alá, mint valami egyszerűbb problémát, amivel nem akarok foglalkozni. Csak azt nem tudom, hogy és mikor kéne ezzel foglalkozni. Szeretnék megoldást találni, azt szeretném, hogy mindenki a lehetőségekhez képest a legjobban jöjjön ki ebből a kacifántos helyzetből, de ez egyelőre lehetetlennek tűnik. Egyedül nem tudom ezt megoldani, bármi is legyen a megoldás. Ha belemegyek a házasságba, ha minden marad az eredeti terv szerint, akkor egy olyan házasságban fogok élni, amiben a történtek után nem lennék száz százalékig boldog. Nem tudnék úgy Lucasra ránézni, hogy ne Pierre-t keressem benne, nem tudnám magamban nem hozzá hasonlítani őt folyamatosan. A cselekedeteit, a szavait, minden egyes apró kis tettét az öccse tetteihez hasonlítanám, ami nem egészséges. Másrészt viszont tudom, hogy ő valóra tudja váltani az álmaimat, amit Pierre nem; ott lenne reggelente mellettem, ölelne, amíg szükségem van rá, családot alapítanánk, a nap végén pedig együtt bújnánk be a takaró alá. Pierre ezeket nem tudná nekem megadni. Ellenben mást igen. Az a fajta törődés, amit már az első napomtól kezdve kapok, az apró dolgok, a részletekre való odafigyelés, az igazán fontos dolgok… Ezeket tőle megkapom. Ha az eszemre hallgatok, akkor szépen, csöndben, a sorsomat elfogadva hozzámegyek Lucashoz, ha a szívemre, akkor viszont teljes egészében borítom a kártyavárat, óriásit kockáztatva szembe megyek mindennel és mindenkivel a saját boldogságom érdekében. Nem tudom, mi lenne a helyes, én ehhez egyelőre kevés vagyok.
Nem túl jókedvűen ébredek reggel, amikor az ébresztőm megszokott hangjára kipattannak a szemeim. Gyorsan lenyomom a telefonomat, mielőtt még a falhoz vágnám azt. Már éppen készülnék még egy kicsit visszaaludni, mert egyelőre nem érzem magamban az erőt a felkeléshez, amikor halk kopogást hallok az ajtó túloldaláról. Pierre lép be egy tálcával a kezében. Nem igazán értem, mit szeretne. Mindketten némileg távolságtartóak voltunk a másikkal azóta a bizonyos este óta, ez viszont gyökeres fordulat az eddigiekkel szemben. A kis tálcán gondosan meg van terítve; van rajta minden, mi szem-szájnak ingere. A málnából kezdek el először falatozni. Utoljára otthon ettem málnát, pedig imádom és ebből tényleg bármikor bármennyit meg bírnék enni.
Hálás vagyok a kis meglepetés reggeliért, képzelem, mennyire kitett magáért, hogy összehozza ezt a pár falatot. A kedvem is kezd egy kicsit jobb lenni; egyrészt az ágyba reggeli miatt, másrészt Pierre jókedve is némileg átragad rám.
- Áh, csak bedőltem az ágyba. Örültem, hogy eddig eljutottam - legyintek felhorkanva. Kedves Rene-től, hogy gondoltam rám, de a konyhába be sem mentem már az este folyamán. Rene érdekes nő, a személyisége elég sok ellentmondást mutat, de ettől függetlenül nagyon megkedveltem csupán pár nap alatt. Egyszer még egészen hosszasan el is beszélgettünk, amikor látta rajtam, hogy kifejezetten rossz kedvem volt. Még elég friss volt az első este élménye, nem tudtam teljesen feldolgozni - talán nem is akartam -, a nő pedig egyből kiszúrta ezt. Meglepő mód nem zárkóztam el a beszélgetés elől, sőt, egészen könnyen megnyíltam előtte. Nem mentem bele teljesen a részletekbe, hiszen azért mindent én sem teregetek ki, legyen bármennyire is jó a hallgatóság éppen. Elég volt annyit tudnia, hogy két tűz közé kerültem, és nem tudom, melyik karomat égessem éppen. Rene elég világosan kifejtette a véleményét a férfiakról utána: “Mindegyik disznó. Amelyik nem, az is az lesz előbb vagy utóbb.” Ezt sem alátámasztani, sem cáfolni nem tudtam, úgyhogy itt véget is ért a beszélgetésünk, de utána a nő még annyit azért hozzátett: “Azért vannak kivételek.” A gyors mentést sűrű kacsintások követték. Egyértelmű volt a célzás, de ebbe már végképp nem szerettem volna belemenni.
Gyanakodva vizslatom Pierre arcát, amikor beismeri a hátsó szándékát. Sejthettem volna, hogy valami ilyesmi lehet a háttérben. De nem bánom, végighallgatom az ötletét, de mivel semmi konkrétat nem mond, ezért rákérdezek reménykedve, hogy most nem fog úgy titkolózni, mint amikor azt a “felejthetetlen” estét szerette volna összehozni. Egyébként tényleg felejthetetlenre sikeredett az az este, csak nem olyan értelemben, amilyenben valószínűleg szerette volna.
Nyújtózva bújok ki a takaró alól, majd lábaimat a meleg, puha, szőrös pandafejes papucsomba csúsztatom.
- Hogy te milyen jó megfigyelő vagy, Pierre Larbaud - sóhajtok színpadiasan, de a végén elnevetem magam. Valóban, ez egy pandás papucs, úgyhogy meglepő módon egy panda van rajta. De én szeretem. Puha és meleg. És pandás. Csípőre tett kézzel várom a korábbi kérdésemre a választ, ugyanis bármit is akar, addig nem vagyok hajlandó egy lépést sem tenni, amíg nem árulja el, hova tervez vinni. Szerencsére nem titokzatoskodik ezúttal, a magyarázata pedig széles mosolyt csal az arcomra.
- Játszóház felnőtteknek? - kérdezem nevetgélve. - Na ezt nem néztem volna ki belőled - csóválom a fejem hüledezve. - Vagy várj… - emelem fel a mutatóujjamat, aztán a pandás papucsomban odacsoszogok közvetlen elé. - Ki vagy te és mit csináltál az igazi Pierre-rel? - faggatózom komoly arccal, amit nem tudok sokáig tartani. Elnevetem magam és csak legyintek. - Most megleptél - ismerem el bólogatva. Mondjuk nem igazán tudom elképzelni Pierre-t egy trambulinon ugrálni, vagy színes golyók között “úszkálni”.
- Igaza van - jegyzem meg halkan. Nem csak cukkolni akarom - egy kicsit tényleg húzom is az agyát -, de tényleg igaza van Rene-nek. Ha már egyszer megcsinálja a rendet, akkor illene vigyázni is rá.
Megvárom, amíg Pierre kisétál a szobából, hogy nyugodtan össze tudjak készülni. Még az ajtóból visszafordul, én pedig heves kézmozdulatokkal hessegetem kifelé.
- Na szia - nyomatékosítom szavakkal is, hogy ideje lenne mennie. Mosolyogva csóválom a fejem immár a csukott ajtónak csak, közben pedig azon kapom magam, hogy a világellenes hangulatom teljesen elmúlt és egészen jó kedvem lett. Először a fürdőbe megyek, veszek egy gyors frissítő zuhanyt, megmosom a fogam, aztán törölközőbe tekerve vonulok át valami kényelmes ruhát összeszedni. Egy egyszerű szürke póló és egy fekete capri nadrág mellett teszem le a voksom, ez tökéletesen meg fog felelni a célra. A hajamat gyorsan copfba fogom, összeszedem a telefonomat, irataimat, beledobálom azokat egy táskába, és mindent egybevéve nagyjából húsz perc után lépek ki a szobám ajtaján. Pierre a kanapén ül, nagyon bújja a telefonját, én pedig ezt kihasználva odaosonok mögé.
- Mit csinálsz? - kérdezem előrehajolva, a fejemet a háttámlára támasztva. - Ha már kiolvastad az internet minden bugyrát, akkor felőlem mehetünk - mosolygok rá, miután felegyenesedem, majd fogom magam és elindulok az ajtó felé abban az esetben, ha ő is indulásra kész.

Sok olyan lánnyal találkoztam már az évek során, akik egy drága ékszertől, egy csillogó-villogó gyűrűtől, nyaklánctól, fülbevalótól, vagy bármi mástól azonnal elaléltak. Az apró figyelmességek mindig másodrangúak voltak számukra, a külsőség, a vagyon látszata és a “kirakat” ezzel szemben elsőbbséget élvezett. A kedves szavak nem jelentettek sokat, a mély zseb viszont nagyon is. Nem egy ilyen osztálytársam volt régen, nem egy ilyen lányt ismertem meg apám munkatársain és barátain keresztül. Ott van például a legjobb barátjának a lánya, Camille. Nem sokkal idősebb nálam, talán három évvel, a férje viszont az apja lehetne jóformán. A pasi kőgazdag, mindent megvesz neki, amire csak ránéz. A kisujját sem kell mozdítania, mindent azonnal megkap. Gyémánt gyűrű, gyémánttal díszített nyaklánc, karkötő, mindenből a legdrágább, a legjobb. Camille-t ez állítása szerint boldoggá teszi, a férje, Donatien pedig előszeretettel használja ki, hogy ennyivel maga mellett tud tartani egy ilyen fiatal, nem mellesleg kiemelkedően csinos lányt. Butának sem mondható, mert pszichológiát végzett az egyetemen, és egyébként is van sütnivalója, csak annyira anyagias, annyira… könnyen megfogható. Egy kis csillogás, és a józan ész azonnal háttérbe szorul. Sosem értettem az ilyen nőket. Ezeknek tényleg nem számít a valódi törődés, a kedvesség, az odafigyelés? Vagy szerintük az a törődés, amikor valaki kapja az sms-t, hogy X összeggel megrövidült a bankszámlája, nem pedig az, amikor valóban ő maga tesz valamit a másikért? Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy lehet valakit ennyire könnyen kielégíteni érzelmileg is. Ezzel szemben Pierre tényleg kitesz magáért, mivel vigyorogva, még az én durcás kedvemet is elsöpörve hozza azt a tálcát, ül le az ágyamra és vázolja a mai tervet. Titokzatos, de úgyis ki fogom húzni belőle, mit akar.
A pandás megjegyzése egyszerre furcsa és… aranyos. Sejtem, hogy a lenge öltözetem hozza valamelyest zavarba, de hát istenem, ő jött be a szobámba, amikor én még nem voltam felöltözve, viselje férfiasan a következményeket. Pofátlan, pimasz, arcátlan és zavarba ejtő. Vörös arccal pislogok, mint hal a szatyorban. Hirtelen kedvem támad nagyon gyorsan magamra kapni valamit, de csak a takaró van kéznél, az pedig elég hülyén adná ki magát. Napokig kerültem, az elmúlt két hétben igyekeztem minél kevesebb időt együtt tölteni vele… közben meg szinte el is felejtettem, mennyire hiányzott már ez a Pierre. A bókok az elmúlt napokban sem maradtak el, de… most ez más. Most nem akarok minél gyorsabban elvonulni, ez nem a kötelező körök egyike. Hiányzott ez, a közös időtöltés, de az első este után nehezen tudtam volna elképzelni bármilyen közös programot. Most megtörni látszik a jég, ami még egy ok arra, hogy jobb kedvem legyen.
Végül csak elárulja a mai úti célunkat, ami abszolút minden korábbi rossz kedvemet elsöpör. Nem is tudtam, hogy van egyáltalán ilyen hely. Játszóház felnőtteknek? Azt gondolnám, valakinek nem volt gyerekszobája, de… jobban belegondolva nem rossz ötlet. Sőt, így talán végre mindketten kicsit felszabadulhatunk, nem kell komoly dolgokról beszélgetnünk, kerülhetjük a kínos témákat és elengedhetjük magunkat.
- Bolond vagy - nevetgélek a fejemet csóválva, amikor borzasztóan, leginkább egy “Zs” kategóriás film jelenetére emlékeztető módon utánoz egy robotot. Magához ránt, ezzel pedig sikerül kizökkenteni egy pillanatra, amit leplezni sem tudok. Az érintése, a közelsége…. Hiába a jó hangulat, a nevetgélés, a poénkodás, ezzel teljesen kizökkent egy rövid időre. Hirtelen eluralkodik rajtam a pánik: tényleg már csupán ennyivel képes elvenni az eszemet? Amilyen gyorsan csak tudok, kibújok az öleléséből és teszek egy lépést hátra. Sikerül gyorsan rendeznem a gondolataimat és a vonásaimat. Kitessékelem a szobából, amíg gyorsan összekészülök - magamhoz képest tényleg gyorsan. Még zuhannyal együtt is gyorsan. Kényelmes öltözetet húzok magamra, ha már egyszer olyan helyre megyünk, ami ezt megköveteli. A nappaliba kilépve látom Pierre-t a kanapén ülni. Fel sem néz a telefonjából, amikor közelítek felé. Szándékosan halkabban lépkedek, hogy mögé tudjak osonni. Huncut vigyorral az arcomon hajolok rá a kanapé háttámlájára és a figyelmetlenségét kihasználva hirtelen szólalok meg. A reakciója nagyon mókás. Hangosan nevetve egyenesedem föl. Bárcsak látná a saját ábrázatát.
- Azért ennyire nem vagyok ijesztő - jegyzem meg még mindig hangosan nevetgélve. Pierre Larbaud halálra ijesztése pipa. Nevetésemnek ő maga vet véget, amikor az öltözetemre tesz megjegyzést. Rosszallóan nézek rá, csóválom a fejem és sóhajtok. Igazán ideje lenne nekem is megszoknom tőle ezeket a kommenteket, de elég nehezemre esik.
A kocsiban egészen jó a hangulat, még az sem tereli el a gondolataimat, hogy a keze a sebváltón pihen, ami egészen közel van a combomhoz… Na jó, talán egy kicsit eltereli, de tényleg csak egy nagyon rövid időre.
Meglepődve, elkerekedett szemekkel fordulok felé, amikor a gyerekkoromról kérdez. Nem számítottam rá, derült égből villámcsapásként ér. Nem azért, mert olyan sok dolgot szégyellnék, amit nem szeretnék megosztani vele, csak egyszerűen… nem gondoltam volna, hogy őt ez érdekli. Lucast mindig is untatta ez a téma. Emlékszem, amikor először találkozott a szüleimmel… Anyámnak mániája a fényképek mutogatása mindenkinek, akinek csak lehet. Annyi fotóalbuma van, hogy nem győzi az ember megszámolni őket. De tényleg… egy komplett könyvespolc csak fotóalbumokkal van tele. Szisztematikusan. Évek szerint. Szerintem ez kicsit beteges, de ha ő ebben örömét leli, hát legyen. Valószínűleg minden valaha készített fotót kinyomtatott, nem győzte a filmet vásárolni, később pedig a memóriakártyákat. A polaroidokról már ne is beszéljünk… az egy külön történet. Abból is komplett gyűjteménye van, amit nagy becsben tart. Szóval a fénykép mániája és a fotók mutogatásának kényszere miatt természetesen Lucasnak is meg kellett mutatni mindent, amit csak tudott. Kicsi Marion, kisebb Marion, újszülött Marion, pelenkás Marion, nyáron a medencében lubickoló Marion, kisiskolás Marion, copfos Marion, frufrus Marion, sírós Marion… Mindegyik fotóról külön sztorit mesélt, de olyan hévvel, hogy azon csodálkoztam, hogy nem hűl ki a gyomra. A történetek közül egyik sem volt rövid, ezért nagyon sokáig tartott átlapozni csupán pár oldalt is az albumokból. Lucas próbálta eljátszani, mennyire érdekli, mennyire tetszenek neki a képek, a történetek, mennyire érdekli, milyen voltam régen, de látszott az arcán a megjátszás, amikor meg nem figyelt egy pillanatra, amikor nem volt tökéletes az álcája, akkor az unalom is. Szerintem apám is észrevette, mert végül leállította anyát. Nem engedte, hogy többet meséljen, az albumokat elrakta, azóta Lucas társaságában egyszer sem hozta fel az én gyerekkoromat. Gondolom apa kicsit felvilágosította. Csoda, hogy nem riasztotta el ezzel egyáltalán őt. Amikor kettesben maradtunk, akkor hangot is adott Lucas a véleményének. Finoman szólva sem érdekelte, milyen voltam gyerekként, melyik fotóhoz milyen történet kapcsolódik, anyámat pedig nehezen viselte el. Rosszul éreztem magam miatta, bocsánatot is kértem anyám viselkedéséért, de ő csak legyintett. Amikor én kérdeztem az ő gyerekkoráról, nem akart róla beszélni. Szerinte lényegtelen, nem szabad hátrafelé nézni, csakis előre. Azóta a nap óta én sem kérdeztem rá a korábbi éveire, sem az öccsével való viszonyáról, sem semmiről. Ha esetleg szóba került véletlen valami, igyekeztem úgy tenni, mint akit nem ér annyira meglepetésszerűen az éppen adott sztori. Elvégre… ha valakihez hozzá készülsz menni, akkor elég sok mindent tudsz róla. Még a múltjáról is, a gyerekkoráról is. Lucasszal nem sokat tudunk egymás gyerekkoráról, ezért is érint ennyire váratlanul Pierre kérdése. Nem kéne, hiszen azt már magamban egy párszor tudatosítottam, hogy a két Larbaud fiú teljesen más, de ettől függetlenül nem tudom leplezni az enyhe döbbenetemet.
- Nem is tudom… - sóhajtok összefogott hajamon végigsimítva. Hol kezdjem? Mit mondjak? Mi az, amivel nem untatom? - Azért volt nekem is lázadó korszakom - sandítok Pierre-re megcáfolva a korábbi feltételezését. - Már egészen kicsiként is. Például sosem engedtem, hogy anyám rózsaszín ruhát adjon rám. Jobban szerettem a kéket, amiért elvileg sokan azt hitték, fiú vagyok, amíg nyilvánvalóvá nem vált, hogy nem - kuncogok fel halkan, ahogy eszembe jut, amit egy pár éve mesélt anyám. Az egyik asszisztense ment férjhez, épp az esküvőjére kerestem ruhát, anyám pedig egy halvány rózsaszín darabot akart rám aggatni, de nem engedtem. Helyette egy világoskéket választottam. Akkor mesélte el, hogy gyerekként, amíg nem engedtem megnöveszteni a hajam - mert valamiért nagyon szerettem a rövid hajat, de ma már egészen biztos nem vágatnék rövidet, az eszem még nem ment el teljesen -, sokan fiúnak néztek. - Oviban sosem aludtam, mindig inkább rajzolgattam. Régen a macskákat szerettem jobban, egyszer még haza is vittem egyet. Ott kóborolt a házunktól nem messze. Gyorsan kilógtam, aztán hazavittem, de a szüleim nem voltak feldobva miatta. Apám allergiás a macskaszőrre, úgyhogy nem maradhatott, pedig még el is neveztem Smaragdnak. Fekete volt a bundája, de hatalmas zöld szemei voltak. Nem is tudom, mi lett vele, csak elvitték - sóhajtok mélyet. Visszagondolva értem, miért nem maradhatott a szőrgombóc, de akkor ez nagyon megviselt. - Kutyánk anyám allergiája miatt nem lehetett, úgyhogy egyik nyáron egy csigát nevelgettem a homokozó mellett. Illetve csak nevelgettem volna, ha nem szökött volna el. Volt egy kis műanyag tálam, ilyen borzasztó ronda narancssárga volt, azt kibéleltem neki mohával meg levelekkel, de másnapra eltűnt - görbítem le ajkaimat színpadiasan, de nem bírom sokáig, így a végére elnevetem magam. - Amúgy alapvetően jó gyerek voltam, de egyszer éjszaka kiszöktem otthonról - ismerem be a fejemet csóválva. Még visszaemlékezni is rossz arra az estére. Egészen jól indult, az volt az első bulim, de aztán csúfos vége lett. - Az egyik srácnak volt a tizennyolcadik szülinapja, szóval kicsit mindenki a kelleténél jobban elengedte magát. A szüleitől kapott egy kocsit, villogni akart vele, szóval kitalálta, hogy aki akar, az menjen vele egy körre. Nyilván nem engedett senki mást vezetni, mert szegény csórikám egy Mustangot kapott. Voltunk páran olyan hülyék, hogy elmenjünk vele, miközben már ő is jóval többet ivott a kelleténél. Nem is emlékszem nagyon többre, csak arra, hogy az árokban kötöttünk ki, én másnap nem bírtam felkelni, annyira másnapos voltam, meg a szüleim arca van még előttem, a sipákolásuk, amiből sokat nem fogtam fel, mert úgy fájt a fejem, mintha légkalapáccsal verték volna, és azóta rosszul vagyok a vodka szagától is. - Egy rövid hatásszünet után Pierre felé fordulok. - De amúgy jó gyerek voltam - bólogatok az igazamat bizonygatva. De ha már itt tartunk… - Most te jössz, te mesélj. Milyen volt Pierre Larbaud gyerekként? - szegezem neki a kérdést. - Lucasszal mindig ennyire feszült volt a viszonyotok? - puhatolózom tovább, hátha most lehetőségem nyílik egy kicsit megtudni, hogy mentek a dolgok kettejük között régen.

Az elmúlt hetek megjátszott színpadiassága, a kötelező körök, a rövidre fogott beszélgetések, a hamis mosoly mögé rejtett kimondatlan gondolatok és szavak sokszor eléggé rányomták a bélyegüket a hangulatomra. Ez leginkább Pierre házában történt meg, a munkában legalább volt mivel elterelnem a gondolataimat; egy pillanatra sem engedhettem meg magamnak, egyetlen kósza pillanatra sem, hogy a szőnyeg alá söpört problémák felül kerekedjenek rajtam, ami esetlegesen a munka rovására ment volna. Ahogy átléptem a kórház küszöbét, el kellett nyomnom magamban minden otthoni stresszt, meg kellett feledkeznem a szinte folyamatosan gyötrő lelkiismeret furdalásról és magáról Pierre-ről is. Minden figyelmemet a munkámra kellett fordítanom, akármennyire is nehezemre esett, főleg eleinte, amikor még friss volt az élmény, még szinte minden egyes szavát szóról szóra vissza tudtam volna idézni, amit a parkban mondott. Nehezen ülepedett le, ami történt. Egy részem szeretett volna beszélni róla vele, de a másik nem. Rengeteg dolog maradt bennem azon az estén, sok olyan volt, amit nem mondtam el neki. Talán jobban is jött ki, hiszen csak rontott volna az amúgy is kellemetlen, frusztráló helyzeten. Kimondtuk mindketten, amit feltétlen szükséges volt, de… vajon tényleg ki kellett mondanunk ezekt? Nem lett volna jobb, ha magunkban tartjuk? Mi lett volna, ha akkor nem beszélünk őszintén, hanem továbbra is kerülgetnénk egymást, mint macska a forró kását? Kár feltételes módban gondolkodni, de hazudnék, ha azt állítanám, egyszer sem játszottam el ezzel a gondolattal. Azután már nem beszéltünk róla. Hülyén jött volna ki, ha szándékosan kerülgetni kezdtük volna egymást a lakásban, nem is fordítottam neki hátat, amikor megláttam, pedig párszor nagy volt a kísértés. Sokszor nehezemre esett a szemébe nézni, sokszor vissza kellett fognom magam, nehogy megint felhozzam azt a témát, de végül csak szépen, csöndben mosolyogtam helyette, és igyekeztem általános dolgokról beszélgetni vele, amikor úgy adódott. A másik felem viszont legszívesebben begubózott volna a szobámba, bebújt volna a takaró alá, megvárta volna, amíg elmegy, bemegy a szobájába, elalszik, hogy még véletlen se fussak vele össze. Amikor csak megláttam, eszembe juttatta az első estét, ami elég jól felvezette, mire számíthatok az elkövetkező két évben. Jó lett volna elbújni, jó lett volna nem színlelni előtte, jó lett volna egyszer sem a szemeibe nézni, közben pedig mosolyt erőltetni magamra. Minden nap abban bíztam, hogy korábban elment, ahogy én felkeltem, később jön, mint ahogy én elalszom, de… ennek ellenére sokszor csak azért fent maradtam, hogy halljam, hazaért. Néha benyitott a szobámba, amitől a gyomrom azonnal görcsbe rándult. Ilyenkor gyorsan lehunytam a szemeimet és addig úgy tartottam, amíg el nem ment. Azt hittem, életem legjobb döntése lesz idejönni, elszabadulni a szüleimtől, egy kicsit Lucastól is, kiszabadulni az otthoni kalitkából, egy kicsit máshol lenni, más emberek között élni, egészen pontosan egy másik kontinensre repülni, ahol aztán tényleg magam mögött hagyhatnám az otthoniakat. Ehhez képest… már egyből az első estének pocsék vége lett.
A korai meglepetés, a váratlan ágyba reggeli és a még annál is váratlanabb programajánlat talán egy jó kezdet lehet ahhoz, hogy a kettőnk között kimondatlanul is felhúzott falat lebontsuk. Nem azonnal, nem egyből, mint egy buldózer, nem rögtön, minden kérdés nélkül, de szép lassan talán igen. Ellenkezhettem volna, nemet is mondhattam volna, de nem akartam elszalasztani ezt a lehetőséget. Ráadásul az érkezésem utáni estét leszámítva ez lesz az első közös programunk. Még jól is elsülhet, jól is érezhetjük magunkat. Itt nem kell feszengnünk egymás mellett, nem kell mosolyt színlelnünk, hamis nevetéssel meggyőzni egymást a másik jókedvéről.
Csöndes, nyugis útra számítok, viszonylag kevés forgalommal. A forgalomról azonnal eltereli Pierre a figyelmemet a váratlan kérdésével. Elkerekedett szemekkel nézek rá eleinte, aztán sűrűn pislogok, mielőtt válaszolnék.
- Nem, nem igazán - csóválom meg a fejem. Lucast sosem érdekelte a gyerekkorom, nem hittem volna, hogy Pierre-t érdekelné. Mesélek neki én mindenről, ami hirtelen eszembe jut; egészen kicsi koromról, a rózsaszín szín iránt érzett ellenszenvemről, az állatok iránti szeretetemről, arról a kellemetlen autóbalesetről, amire nem vagyok túl büszke és az utána lévő másnapról. Egészen megered a nyelvem, részletesen megosztok vele egy-egy történetet.
- A fehér virágos bokor alá, mi? - kérdezem felvont szemöldökkel, halkan kuncogva. Ismerős a jelenet, azt hiszem első osztályos voltam, amikor egy fiú, Ranier több kíváncsi lányt is elcsábított az udvar legmesszebbi sarkában lévő vastag törzsű fa mögé. Páran bevették a meséjét, de sokan nem mertek odamenni vele. Én utóbbiak közé tartoztam, pláne mivel Ranier mindig büdös és izzadt volt. Folyamatosan folyt róla a víz, a szája meg mindig olyan szinten bűzlött a hagymától, mintha azzal mosott volna fogat.
Azt hiszem, élvezem és kifejezetten örülök neki, hogy a bátyjával ellentétben őt érdekli a gyerekkorom. Természetesen nem hagyhatom ki, hogy ne szegezzem neki is a kérdést, de nem állok meg ennyinél. Kicsit puhatolózom a két Larbaud kapcsolatáról, hátha egy kicsit meg tudok róluk többet. Lucas sosem mesélt róla, milyen volt a viszonya régen Pierre-rel, hiába kérdeztem. Kíváncsian és türelmesen várom a választ, mert Pierre nem reagál azonnal. Félek, esetleg valami olyat kérdeztem, amit nem kellett volna, de végül megszólal. Mosolyogva hallgatom, milyen volt Pierre gyereknek. Ha rövidre akarta volna zárni, annyit is mondhatott volna, hogy olyan volt kicsinek, mint amilyen most is.
- Tessék?! - kérdezem tekintetemet rámeresztve azonnal, ahogy elhagyja a politikus elkényeztetett lányáról szóló mondat a száját. Tettetett sértettséggel nézek rá, de persze tisztában vagyok a sokakban élő sztereotípiáról. Gazdag politikus, elkényeztetett, nyafka, kiállhatatlan lánygyerek… A színlelt duzzogás egészen addig tart, amíg fel nem emlegeti az első találkozásunkat.
- Jajj, ezt ne is említsd - csóválom meg a fejem, arcomat pedig a kezeimbe temetem. Olyan kínos volt… Be voltam csípve, amikor Lucas bemutatott a családja maradékának, de hát… sokukat nem lehetett máshogy elviselni.
Csöndben hallgatom, ahogy Pierre mesél. A világért sem akarom félbeszakítani, mert most néhány perc alatt többet tudhatok meg róluk, mint az elmúlt időszakban bármikor. Furcsa hallani, hogy Lucas sem volt mindig ilyen karótnyelt, az elvárásoknak élő, szabályok és előírások szerint létező férfi. Ha azt a Lucast ismertem volna, talán eszembe sem jutott volna Pierre-re másként gondolni, mint a sógoromra.
Egészen előrehajolva nézem a hatalmas épületet a szélvédőn keresztül. A két felfújható figura egy kicsit bizarr, kicsit sok. Ha egy sötét, lepukkant környéken lennénk, még azt hinném, valami horror film kellékei az egyébként hívogatónak és barátságosnak szánt angyalka és hóember.
- Egy próbát megér - sandítok oldalra, még mindig az épület felé fordulva. Sóhajtva dőlök hátra, pattintom ki a biztonsági övet és már szállnék is ki, de elengedem a kilincset a kérdés hallatán. Összevont szemöldökkel nézek Pierre-re. Mélyen beszívom, aztán kifújom a levegőt, mielőtt válaszolnék.
- Talán - felelem végül. Meg kell elégednie ennyivel, mert ennél konkrétabb választ nem fog kapni. Ha nincs több kérdés, akkor kiszállok a kocsiból és egyből az ajtó felé indulok.
- Ne maradj le - szólok Pierre-nek hátra a bal vállam fölött. Már éppen nekifeszülnék az ajtónak, amikor egy nagy lendülettel érkező férfi bentről ront ki, sarkában feltehetően a barátnőjével. Az utolsó pillanatban állok félre, mielőtt arcon csapna az ajtókeret. A férfi elég zabosnak tűnik, az utána érkező nő próbálja nyugtatni, vagy inkább… mintha bocsánatot akarna kérni valamiért.
- Colorful Happiness - jegyzem meg ironikusan, a levegőbe macskakörmöket rajzolva Pierre-nek, ha utolért. Bent az épületben minden annyira sokkolóan színes. Egy pillanatra megtorpanok, hogy be tudjam fogadni a látványt. Színes golyós medence, hatalmas trambulinok, mászófal, mindenféle csúszda, felfújható ugrálóvár, játékos akadálypályák… Te jó isten, mire vállalkoztam. Első ránézésre szerencsére nincsenek olyan sokan, és remélem, ez így is marad.

Anyám világ életemben két dologra tanított, ami a kapcsolatokat illeti: hűség és bizalom. Bármilyen kapcsolatról legyen szó - baráti kapcsolat, rokoni kapcsolat, munkatársi kapcsolat, vagy akár ennél sokkal szorosabb és közelebbi -, a hűség és a bizalom elengedhetetlen ahhoz, hogy az a kapcsolat működjön. Kicsi korom óta rendszeresen emlékeztet erre. Ezek nem olyan dolgok, amiket a szülők a gyerekekbe belevernek, rájuk erőszakolják, vagy éjszaka álmukból felkeltve kérdezik ki tőlük. Ezek olyan dolgok, amiket már nagyon régen megértettem és teljesen egyet is értek velük. Ha ez a kettő nincs meg, akkor miről is beszélünk? Mindig is olyan embernek tartottam magam, akibe megéri bizalmat fektetni, hiszen eddig még soha nem éltem vissza vele. Én sem szeretném, ha fordítva megtörténne, ezért én sem játszom el más bizalmát. Nagyon kevés ember van, akiben teljesen megbízok, vagy akit annyira közel engedek magamhoz, hogy a száz százalékos bizalom oda-vissza működjön, de akivel ilyen kapcsolatban vagyok, annak eszem ágában sincs eljátszani a bizalmát. A hűség is olyan dolog, amit feltétel nélkül megadok valakinek, de cserébe én is elvárom ezt. Az igazán szoros kapcsolatokban ezek annyira maguktól értetődő dolgok, amiken nem gondolkozik az ember, amik csak új jönnek maguktól, kimondatlanul is érvényesülnek, mintha egy képzeletbeli szerződés részei lennének. De mi van akkor, ha elgondolkozik az ember ezeken? Mi van… mi van, ha van egy kapcsolat, amit illetően elgondolkodtam? Rossz ember lennék ettől? Kevesebb? Nem tudom. Rengeteg kétség gyötör, rengeteg kérdőjel ugrál a fejemben, a megválaszolatlan - és valószínűleg még egy darabig megválaszolatlanul maradó - kérdések tömkelege ott visszhangzik szinte folyamatosan. Apró, halk, de mégis folyamatos visszhangot keltő hangok, amik elbizonytalanítanak. Még sosem voltam korábban ennyire bizonytalan, még sosem éreztem azt korábban, hogy valami, amiben egykor ennyire biztos voltam, most… most annyira mégsem biztos a részemről. A gondolataim pedig csak tovább gyűrűznek, és gyűrűznek, és gyűrűznek, és néha már nekem is nehéz nyomon követni őket. Néha egyszerűen csak elhessegetem őket. Van, amikor könnyen mennek, van, amikor nem. Van, amikor minél jobban szabadulnék tőlük, azok annál inkább ott motoszkálnak a fejemben. Szerencsére a mai napon az egyik legfontosabb kapcsolatomat illető kétségeket és az elbizonytalanító hangokat, a sok kételyt és felesleges kérdéseket, amikkel csak magamat őrölöm fel szépen lassan, sikerül most egészen könnyen elnémítani. Talán a programnak is köszönhető, az útközbeni egészen hosszú beszélgetésnek, a jó hangulatnak és az elhatározásnak, hogy nem hagyom, hogy a második közös programunkat elrontsa valami apró hülyeség is akár. Nem akarom, hogy ez is hasonlóan végződjön, mint az első estém itt. Jónak indult, de aztán egyre csak történtek a dolgok, röpködtek olyan mondatok, amiknek nem szabadott volna, és a képzeletben nagyon szépen felépített kártyavár úgy dőlt össze, mintha vihar tornádó pusztította volna el. Ez most nem történhet meg. Ma mindennek jól kell elsülnie. Mindkettőnknek szüksége van rá, hogy egy kicsit úgy tudjunk időt eltölteni egymás társaságában, hogy ne feszengjünk, hanem jól érezzük magunkat, ne kelljen színlelni a mosolyokat, hanem őszinte legyen minden pillanat.
- Értem - bólogatok komolyan, amikor a bátyjáról tesz egy cseppet sem kedves megjegyzést. - Észben tartom majd - sandítok rá, közben az utat figyelem. A továbbiakra csak sóhajtok, már nem reagálok semmit inkább. Nagyon is olyan érzésem van, hogy egyébként bele akar szólni, hiába állítja az ellenkezőjét. Viszont igaza van, Lucas sosem érdeklődik ilyen dolgok iránt; nem szokta megkérdezni, milyen napom volt, nem szokta megkérdezni, hogy éreztem magam, ha éppen elmentem valahova. Őt ezek a dolgok nem érdeklik. Eleinte ez is másként volt. Régebben azért sokkal kíváncsibb és érdeklődőbb volt, de mostanra ellaposodott ez az egész… Szeretem, igent mondtam neki, de… De nem boldogít annyira a tudat, hogy nemsokára az apám oldalán az oltárhoz vonulok és hivatalosan is összekötjük az életünket. Azt érzem, ezt még megbánhatom, de… nem tudom, mit kéne csinálnom. Tanácstalan vagyok. Életemben először vagyok annyira tanácstalan, hogy fogalmam sincs, mit tegyek. Most még csak tanácsot sem tudok kérni; anyám egyenesen hülyének nézne a kétségeim miatt, apám anyám pártját fogná, a barátaim szerint Lucas egy főnyeremény, Pierre mindennek az ellenkezőjét állítja. Bárkit kérdeznék, semmivel sem lennék beljebb. Egy helyben toporognék, ki tudja meddig.
- Persze, persze - motyogom arcomat a kezeimbe temetve. Végül hagyok a próbálkozásnak, engedem, Pierre hadd fejtse le ujjaimat az arcomról. Rákvörös arccal egyenesedem fel, a tekintetemet az útra szegezem. Nagyon kínos emlék, már szinte el is felejtettem, erre tessék, fel kell hozni. Kuncogva csóválom a fejem, ahogy szép lassan előjönnek az emlékeim arról az estéről.
- Lásd be, máshogy nem lehetett elviselni… Mintha a saját temetésemre küldtek volna, legalább annyira jó volt a hangulat - nevetgélek tovább. Nem életem estéje volt, mindenki olyan karót nyelt volt, pedig egy kötetlen, jó hangulatú estének kellett volna lennie.
A hely egészen barátságosnak tűnik, bár a hatalmas figurák, amik őrként állnak a bejárat két oldalán, kicsit bizarr külsőt kölcsönöznek az egésznek. Mint egy rossz horror, amiben az ilyen nagy figurák életre kelnek.
- Elégedj meg ennyivel - szólok még hátra, amikor panaszt tesz a válaszomra. Éppen nyúlnék a kilincs felé, amikor egy fickó hatalmas lendülettel vágja ki az ajtót, és csak a szerencsén múlik, hogy nem leszek gazdagabb egy puklival de legalább egy monoklival.
- Nyugi - szorítom meg Pierre karját, amikor látom rajta, mennyire felidegesítette a férfi figyelmetlensége.
A bent minket fogadó látvány egy pillanatra elképeszt. Annyira színes. Itt mindenen lehet ugrálni, mászni, kúszni, csúszni… Ez tényleg egy hatalmas játszóház, csak a méretek nagyobbak a megszokottnál, amivel a felnőtteknek kedveznek. Hirtelen megfordul a fejemben, hogy talán rossz ötlet volt beadnom a derekam, de nincs sok időm ezen gondolkozni. A recepció irányából egy csilingelő női hang azonnal Pierre-t szólítja meg. Kíváncsian fordítom a fejem a fiatal lány irányába, akinek a tekintete mindent elárul. Csöndben hallgatom végig a rövid kis párbeszédet, ami kimondatlanul is elárul mindent - még azt is, amire nem feltétlen voltam kíváncsi. A lány alig lehet húsz fölött, bár az erős smink és ez a rettenetes műköröm sokat dob rajta. Feltűnően mérem végig a pult mögött álló lányt. Féltékeny lennék? Talán egy kicsit.
A kulcsokkal a kezünkben indulunk el beljebb, bent pedig egy padra telepedünk le. A cipőmet átcserélem az itteni viseletre, ami kényelmetlenebbnek bizonyul, mint egy bowling cipő, ami aztán már tényleg nagy szó.
- Nincs ilyen válasz? - pillantok fel rá. - Szerintem van - nézek rá komolyan. - Talán - vonom meg a vállam. - Talán igen, talán nem. Amikor te óvodás voltál, én még meg sem születtem, szóóóóval… Elég elképzelhetetlen lett volna - kerülgetem továbbra is az egyenes választ. - De ha mondjuk ez nem számítana… Akkor talán igen - bólogatok végül. - Ennél konkrétabb választ nem fogsz kapni - emelem fel mutatóujjamat figyelmeztetésként, hogy ne provokáljon tovább. Nincs semmi fenyegető él a hangomban, az arcom sem arról árulkodik, hogy bármi következménye lenne, ha mégsem hagyná annyiban a témát, de ennél konkrétabb választ tényleg nem fog kapni.
- Képes lennél szembe menni a családoddal azért, hogy megkapj valamit, még akkor is, ha ezzel sok embert megbántasz? - teszem fel a kérdést gondolkodás nélkül. Párszor már megfogalmazódott bennem a parkban megejtett beszélgetésünk után, de ha már így felajánlja a lehetőséget, hogy bármit kérdezhetek, akkor ki is használom azt.
- Szóval mivel kezdünk? Falmászással? - kérdezem a fal felé mutatva, amin különböző méretű és formájú, szabálytalan, rücskös kapaszkodók vannak. - Tied lehet a kezdés, én még sosem csináltam ilyet.

Tisztán emlékszem arra a napra, amikor először beszélgettünk a szerelemről.
Forró nyári nap volt, kora reggel az ablakon beszűrődő napsugarak adták a tudtomra, hogy reggel van. A sugarak az arcomat érték, én viszont még látatlanban is túlságosan korainak véltem az időt a felkeléshez. Hétvégén pedig pláne. Az oldalamon fekve, nyöszörögve kapaszkodtam bele apró ujjaimmal a paplan szélébe, feljebb húztam azt, egészen a homlokomig. Utáltam, ha arra ébredek, hogy a nap az arcomat. Nem bírtam sokáig a takaró alatt; elfogyott a levegő. Egy kicsit megemeltem a paplant, engedtem be némi oxigéndús levegőt. Ezt párszor eljátszottam, amíg nem végül úgy döntöttem, csak az orromat kidugom. De csak azt! Semmi mást. Így már szabadon tudtam lélegezni, semmi sem akadályozott volna meg az alvásba, kivéve anyukám csilingelő nevetése, ami a nyitott ajtónál tisztán behallatszódott a szobámba.
Miért volt egyáltalán nyitva a szobám ajtaja? Estére mindig be szoktam csukni, mert a szüleim sokkal tovább ébren maradtak, mint én, én viszont nem szerettem, ha az égő világítás és a mászkálás miatt az árnyékok látszanak a résen, úgyhogy mindig becsuktam az ajtót. Mindig. Úgy tűnik, tegnap ez először elmaradt. Átfordultam a másik oldalamra, mintha így kevésbé hallanám a nevetést. Igaz, így már nem az ajtó felé néztem, de még így is tisztán hallottam mindent. Anyukám után apukám is rákezdett. Az ő nevetése teljesen más volt, mint anyué. Anyu hangja ilyenkor olyan volt, mintha sok kis tündér trillázna egyszerre, apu hangja ezzel szemben sokkal mélyebb és öblösebb volt; akár egy medve. Képtelenség volt ilyen zajok mellett aludni. Durcásan dobtam le magamról a hófehér takarót, majd hanyatt vetettem magam. Össze kellett szednem minden erőmet, hogy ki tudjak kelni az ágyból - hétvégén ez mindig nehezemre esett. Nagy nehezen ülő helyzetbe tornáztam magam, de egy darabig nem mozdultam az ágy széléről. Hatalmasakat ásítoztam - anyu ilyenkor mindig azt szokta mondani, hogy egyszer berepül egy óriási bogár a számba, ezzel pedig könnyen rá tudott venni a visszafogottabb ásításra (ha létezik ilyen), mert nagyon féltem a bogaraktól -, legalább ugyanakkorákat nyújtóztam, és a lábaimat lóbáltam, amíg le nem csusszantam a padlóra. Talpam éles csattanással ért le a lakkozott parkettára. Megkerestem a papucsomat; az egyiket az ágyam alá rúgtam be este, ehhez le kellett hajolnom, a másik az éjjeli szekrény mellett hevert a hátára fordulva, mint egy haldokló poloska.
Fúj, amúgy egész életemben utáltam a poloskákat.
A pandás papucsomban csoszogtam ki a folyosó felé, amikor feltűnt valami. A sarkam a földet érte minden egyes lépésnél. Ez csakis egyet jelenthetett, amiről meg is bizonyosodtam abban a pillanatban, amikor lenéztem. Kezdtem kinőni a pandás papucsot. Ezt is.
Új pandás papucsot kell venni. Ezt meg is mondom anyunak.
A folyosón szétnéztem, de senkit nem találtam az emeleten. A korlátnak támaszkodtam, előre hajoltam, hátha lent látok valakit - apu ilyenkor folyton rám szólt, mert “Egyszer le fogsz esni az emeletről, Marion…”, de még sosem estem le. Most sem. Letrappoltam a lépcsőn, az irányt pedig egyből a konyha felé vettem. Éhes voltam, korgott a gyomrom. Vacsorára nem akartam megenni a borsót.
Utálom a borsót mind a mai napig.
Már messziről hallottam, hogy anyuék a konyhában vannak. Még mindig nevetgéltek, bár nem értettem, min. Mi lehet a felnőttek számára ennyire vicces? Sosem értettem a felnőttek világát, de azzal szoktak nyugtatni, hogy egyelőre nem is kell. Apa az asztalnál ült, olvasta az újságot. Minden reggel újságot olvasott.
Mostanában sosem olvas.
Anya ott állt mellette, szürcsölgette a kávéját. Meleg lehetett, mert majdnem minden korty után fújt rajta egy kicsit. A csoszogásra lettek figyelmesek, így tűnt fel nekik, hogy felkeltem. Ott maradtak velem, amíg megettem a szokásos adag müzlimet, aminek pont olyan meleg tejben kellett úsznia, hogy az étcsoki darabig megolvadjanak egy kicsit, de ne teljesen. Reggeli után anyu feljött velem, segített kiválasztani, mit vegyek fel aznap. Felöltözni már egyedül öltöztem, de segíteni gyakran segített anya. Ő ruhákkal foglalkozik, szóval ért hozzá. Én nem, úgyhogy nem értek hozzá. De azt ígérte, egyszer megtanít majd rá. Miután felöltöztem, leültem a fésülködő asztalhoz, és megvártam anyut. Ő szerette a hajamat fésülgetni, én pedig szerettem, ha ő a hajamat fésülgeti. Odaadtam a kezébe a fésűt, azt a nagy barnát, amit nemrég kaptam a nagyitól. Óvatosan kezdte el kibontani a hajamat, tincsről tincsre.
- Min nevettetek annyit apuval az előbb? - kérdeztem érdeklődve, a tükörből figyelve őt.
- Csak beszélgettünk… - vonta meg a vállát.
- De miért nevettetek ennyit? - érdeklődtem tovább.
- Szoktunk apáddal együtt nevetni - válaszolta egyszerűen. Ezt én is tudtam, ők tényleg sokat nevetnek együtt. Sokkal többet, mint mások, amennyire én látom. De nem elégített ki a válasza. Volt rajtuk valami fura, amit nem értek. Többször láttam már azt a fura dolgot, de még nem kérdeztem rá. Próbáltam magamtól rájönni, de valószínűleg még ehhez is kicsi vagyok, mint sok máshoz. Legalábbis egyesek szerint. Apu szerint. Szoktam a munkájáról kérdezni, de mindig azt mondta, ehhez még kicsi vagyok. A politika bonyolult, nem egy hétéves kislánynak való dolog.
- Ajj, anya… - csaptam a combomra. Pontosan tudta, mire gondoltam, de nem válaszolt. Annyira nem szerettem, ha nem válaszolt. Miért nem válaszolt? A hétévesek ehhez is túl kicsik?
Igazságtalannak éreztem.
- Mondjad - pillantott rám várakozóan a tükörből, mintha én tartoztam volna neki magyarázattal. A felnőtteknek valahogy van ez a szuperképességük, hogy saját magukat hozzák ki jobban a helyzetből. Ez annyira bosszantó. Én is meg akartam tanulni.
- Tudni akarom, hogy miért nevettek folyton ennyit, meg mi az a fura dolog, amit úgy szoktatok csinálni… Tudod…
- Nem, nem tudom. Milyen fura dologra gondolsz? - kérdezte a fejét oldalra billentve, közben a hajam végén bontott ki egy csomót, ami az éjszakai forgolódások eredménye lehetett.
- Az a nézés, vagy nem is tudom… Az a FURA nézés. Azzal a fura nézéssel nézel apura, de a papára például nem. Meg apu is azzal a fura nézéssel néz rád, de másra nem.
- Ááá, az a fura nézés - bólintott a szemöldökét ráncolva. Még mindig a csomóval bíbelődött. - Az a fura nézés, az a szerelem - magyarázta el röviden, miután végzett a csomóval. Sóhajtott, letette a fésűt az asztalra, és magával szembe fordított. - Ezt hívják szerelemnek - ismételte saját magát.
- Az a fura dolog a szerelem? - kérdeztem bizonytalankodva.
- Pontosan. Az a fura dolog a szerelem.
- De annak jónak kéne lennie, nem? Akkor miért fura?
- Miért gondolod furának?
- Mert olyan furának tűnik - vontam meg a vállamat. Nem tudtam ennél jobb magyarázatot adni. Csak olyan furának tűnt és kész.
- Hidd el nekem, nagyon is jó dolog - mosolygott rám azzal a finom, nőies mosolyával, amivel bárkivel bármit el tudott hitetni bármikor. Elhittem neki, hogy a szerelem jó dolog.
- Akkor ez jó fura?
- Ez jó fura. Egyszer majd te is megtapasztalod.
- Én is megtapasztalom? - néztem rá hatalmas, kerek szemekkel. Ezt nem akartam neki elhinni. Én miért tapasztalnék fura dolgokat?
- Igen, ha találkozol a tökéletes férfival.
- Van olyan, hogy tökéletes férfi? Mármint… Adele néni mindig az ellenkezőjét mondja - biggyesztettem le ajkaimat, mert eszembe jutottak Adele néni mondatai. Szerinte a férfiak borzasztóak, nem lehet bennük bízni, csak szemétkednek a nőkkel, és az összes egy disznó. Adele néni gyakran másik bácsival jött el hozzánk a családi ebédekre és vacsorákra egyébként.
- Adele néni is meg fogja találni a számára tökéletes férfit.
- Számára tökéletes?
- Igen. Nem mindenki ugyanazt szereti. Lehet, hogy számára egy magas, szőke a tökéletes, de valaki másnak pedig egy alacsonyabb, barna hajú.
- Ezt nem értem, ez bonyolult. Ez a szerelem dolog bonyolult.
- Ezt jól látod - sóhajtott hatalmasat, de a végén elnevette magát.
- Én is leszek szerelmes?
- Egészen biztos.
- És akkor olyan furán fogok nézni valakire, mint te apura?
Bólintott.
- És ez ilyen jó fura, ugye?
Megint bólintott
- Mikor leszek szerelmes szerinted? - kérdeztem felvillanyozva. Kezdett tetszeni ez a szerelem dolog.
- Nem tudom, kicsim, majd amikor eljön az ideje.
- És az mikor lesz?
- Ez mindenkinél más. - Visszafordította a széket, így már megint a saját tükörképemmel találtam szemben magam. A kezébe vette a fésűt, és folytatta, ahol abbahagyta.
- Lehetek holnaptól szerelmes?
- Ha találkozol addig valaki olyannal, akkor akár igen…
Egy darabig csendben voltunk mindketten, csak a fésű hangja hallatszott.
- Szeretnék szerelmes lenni - mosolyogtam anyura a tükörből. Ő nem mondott semmit, csak szintén elmosolyodott, aztán csöndben fésülte tovább a hajamat, utána befonta, aztán kimentünk az udvarra és medencéztünk.
Igaza volt, ez bonyolult dolog. Hétéves fejjel nem láttam át, mennyire bonyolult is. Ironikus, hogy Lucasszal összezárva ez a beszélgetés sosem ugrott be ennyire részletesen, mint most. Most, amikor ez a mű, vakolt arcú, de mindezek ellenére csinos lány a nevén szólítja Pierre-t, bennem pedig fellobban a féltékenység.
- Nyilván így történt - bólintok a nem mindennapi, viszont annál rosszabb magyarázatot hallva. - Vaaaagy, az is lehet, hogy pontosan tudja, ki vagy - emelem meg szemöldökömet. - Nem ő lenne az első - jegyzem meg észrevétlenül némi éllel a hangomban. Igen, kifejezetten féltékeny lettem, amit most nehezen leplezek. Nem ez az első eset, hogy olyan nőnemű egyedbe botlunk egy közös program során, akinek “valamilyen” köze volt Pierre-hez, de felteszem, nem is ez volt az utolsó. Nem gondoltam volna, hogy New York ennyire kicsi város. De az is lehet, hogy nem kicsi, csak Pierre-nek minden sarkon “rajongói” akadnak. Meg az is lehet, hogy szimplán túlreagálom az egészet…
Próbál konréktabb választ kihúzni belőlem a már egyszer megválaszolt kérdésre. Korábbi válaszom a jelek szerint nem elégítette ki az elvárásait, de ahogy látom, a mostani sem. Egyszerűen igent is mondhattam volna, de… de talán csak nem mertem kimondani. Félő, hogy az elindított volna bennem egy újabb lavinát, újabb gondolatmeneteket, amiknek nincs itt a helye és ideje. Csak jobban elbizonytalanodtam volna az esküvőt illetően, az érzelmeimen kezdtem volna gondolkodni, elkalandoztam volna, most viszont semmi ilyennel nem akarok foglalkozni. Egyszerűen szeretném magam maradéktalanul jól érezni, ha már egy ilyen helyen vagyunk. Az előző közös programunk nem éppen úgy ért véget, ahogyan arra bármelyikünk is számított volna. Nem szeretném, ha hasonlóan végződne. Szeretném, ha ma minden jól alakulna. Ennek ellenére egy olyan kérdést teszek fel neki, ami a választól függően, engem is előrébb visz valamilyen módon; megbizonyosodhatok valamiről, vagy épp ellenkezőleg… Akár az is kiderülhet, hogy feleslegesen gyötröm magam, igazából nem is vagyok két tűz között. Amennyire komolyan gondoltam a kérdést, annyira komolytalan választ kapok. A fejemet csóválva sóhajtok. Semmivel sem kerültem előrébb, még mindig a sötétben tapogatózom. Szeretnék egyről a kettőre jutni, de nagyon nehezen megy. Ha belegondolok, hogy itt leszek két évig, vele összezárva… Jézusom. Nem tudom eldönteni, hogy ez a pokol vagy a menny? Kicsit ez is, kicsit az is.
- Nana! - fordulok felé hirtelen, amikor megpaskolja a hátsómat. A hangom játékos, de remélhetőleg érzi a hangsúly jelentőségét is. Lehet, hogy a sok némberrel ezt megcsinálhatja, de velem nem. Lehet, hogy az agyon vakolt mű nőknek erre van igényük, nekem nem.
Nem kell taszigálnia, magamtól megyek a mászófalak felé. Nem sugárzik belőlem a magabiztosság, mert be kell valljam, egy kicsit ijesztőnek tűnnek ezek a falak; csak ilyen kis izék vannak rajtuk, amikben meg lehet kapaszkodni, de azok a kis izék is nagyon kicsik, szóval nem tudom, hogy fogok egyáltalán egy lépést is megtenni.
- Szerintem több időt fogok a szivacsok között tölteni, mint a falon - nevetem el magam. Tényleg ezt gondolom, ráadásul kényelmesebbnek is tűnik. bár elég koszosnak is. Az némileg megnyugtat, hogy mindenféle biztonsági dolog védeni fog minket, de ügyesebb nem leszek tőlük, az biztos. Amikor megérkezünk a falhoz, egy darabig csak felemelt fejjel nézem a tetejét.
- Hát… ez jó lesz - jegyzem meg ironikusan, közben már pörgetem lelki szemeim előtt a jeleneteket, amikor lezúgok a szivacsok közé. Mélyet sóhajtok, lassan fújom csak ki a levegőt, közben hallgatom Pierre-t.
- Hehe - ismétlem őt a kelleténél kicsit komolyabban. Be vagyok feszülve, de nem értem, miért. Ennek a helynek az a lényege, hogy az ember elengedje magát, szórakozzon, nevessen, élvezze minden itt öltött pillanatát. Ehelyett itt állok egy ilyen hülye fal előtt, és teljesen be vagyok feszülve. Talán azért, mert jóformán mindig azt várta el tőlem a környezetem, hogy mindent jól csináljak, jól teljesítsek. Olyan érzésem van, mintha a szüleim itt lihegnének a nyakamba és figyelnének. Még így sok ezer kilométeres távolságból is a nyamvadt elvárásaiknak akarok megfelelni. Bennem van a kényszer, hogy mindent jól kell csinálni - hát akkor ezt is!
A falat méregetem, közben várom, hogy Pierre is elkészüljön. Akárhogy nézem, nem lesz kisebb, nem tűnik könnyebbnek. Nem. Ez nagyon magas és nagyon nehéznek tűnik. Merengésemből egy váratlan érintés ránt vissza. Engedelmesen fordulok vele szembe. Meglepetten nézek rá, de a közelsége… Egy pillanatra elveszek a tekintetében, fél lépéssel közelebb is araszolok hozzá. A korábbi feszültségérzetem azonnal elszáll, teljesen megszűnik. Tekintetem ajkaira siklanak, csak nagy erőfeszítéssel sikerül ismét a szemeibe néznem. Némán hallgatom az utólagos választ a kérdésemre, amivel aztán végképp belém fojtja a szót. Tessék? Mi van? Hogy? Mi, mi, mi? Ez most…? Ezt most jól értettem? Úgy kell egyáltalán értenem, ahogy értettem? Vagy nem kéne sehogy értenem, hanem csak egy tényt közölt? Csak én látom a mögöttes tartalmat, vagy tényleg van mögöttes tartalom? Célzás volt? Akármi is volt a célja, az arcom lüktet, a szívem szinte a torkomban dobog. Csak azért fordulok a mászófal felé, hogy ne lássa rákvörös arcomat. Olyan jó lenne tudni, mire gondolt igazából. Mély levegőt veszek, mielőtt az első kapaszkodó izéhez nyúlnék. Ezek után nehéz lesz nem folyamatosan gondolkodni, akármennyire is szeretném jól érezni magam. Az agyam ezen fog pörögni…
Közelebb lépek a falhoz, a lábammal pedig az egyik szimpatikus, viszonylag nagy kapaszkodóra lépek. Biztonságosnak tűnik, úgyhogy kiszemelek egy másikat, amin már kézzel kapaszkodom. Sikerül a másik kezemnek és lábamnak is biztonságos pontra találnia, de ezek után nem igazán tudom, mit kéne csinálnom. Nézegetem a fogásokat, inkább a nagyobbakat, a kisebbek nem túl bizalomgerjesztőek. Tanácstalan vagyok. Némi gondolkodás után találok egyet, ami ránézésre jó lehet. Óvatosan kapaszkodom bele. Csak akkor dőlök rá a súlyommal, amikor meggyőződöm róla, hogy elég stabil. A lábaimmal is sikerül tovább haladnom. Minél gyorsabban szeretnék tovább menni, mert a cipő ellenére is baromi kényelmetlen ezeken az izéken állni, meg beléjük kapaszkodni. Kicsit reményvesztetten nézegetem a falon lévő kapaszkodókat, de nem igazán találok olyat, amibe meg mernék kapaszkodni. Egyet találok végül, megpróbálok oda nyúlni, de akármennyire nyújtózom, nem érem el, túl messze van. Hátranézek, kíváncsi vagyok, mennyit sikerült haladnom eddig. Elképedve látom, hogy fölöttébb keveset.
- Ezt nem nekem találták ki - nevetem el magam. Nem maradhatok itt, úgyhogy ismét megpróbálkozom tovább menni. Most egy közelebbi izét nézek ki, ami sokkal kisebb, de legalább elérem. Igyekszem kapaszkodni, amíg a lábaimmal találok olyan pontokat, amiken már biztosan meg tudom tartani magam, de mielőtt stabilan megállhatnék, lecsúszik a kezem, megbillenek és a szivacsrengetegben kötök ki. Nyakig merülök a büdös, koszos, valószínűleg évek óta ott porosodó szivacsok között, de csak nevetek saját magamon és a bénaságomon. Elindulok kifelé, de még ez is nehezebb, mint amilyennek mondaná az ember. Egyrészt a nyakig merülve nem lehet lépkedni, másrészt, ahogy lépnék, a lábam úgy süllyed le, úgyhogy leginkább egy partra vetett hal utolsó csapkodásaihoz hasonló mozdulatokkal tudok kivergődni a szivacsokkal teli gödör szélére.
- Segííííííts - nyújtom Pierre felé nyöszörögve az egyik kezemet. Falmászás kipipálva, de egyszer egy bölcs ember azt mondta, hogy ami nem megy, azt ne erőltessük. Ez pedig most nagyon illik ide.

Pierre közelében mindig is furcsa érzések kerítenek hatalmukba. Nehéz szavakba önteni, mert annyira kettős az egész. Jó is, rossz is. Nem egyértelmű, nem tudnám egyszerűen kimondani, mit érzek, mert annyira vegyes… Egyrészt bűntudatot érzek, mert képes lennék hátat fordítani mindennek, ami otthon vár, másrészt viszont minél több időt szeretnék vele tölteni, mert ő teljesen más, mint az emberek, akikkel eddig találkoztam. Az elmúlt két hét nem volt könnyű. Próbáltam kerülni, de az ő házában ez teljesen lehetetlen volt, viszont amikor a közelében voltam, a gyomromban hirtelen ezernyi pillangó kapott szárnyra, a szavak sokszor nehezen jöttek. Megmagyarázhatatlan hatással van rám, ami azért rémisztő, mert ilyen hatást Lucas sem gyakorolt rám még soha - akkor sem, amikor eleinte valóban boldog voltam mellette, amikor nem csak egy kirakati tárgynak éreztem magam az oldalán, amikor nem csak annyi volt a dolgom, hogy szépen mosolyogjak mindenkire, miközben csöndben bólogatok. Kapcsolatunk hajnalán még ő is más volt. A mosolyom őszinte volt mellette, csodálattal néztem rá, szinte minden időmet vele akartam tölteni. De ilyen erős hatással nem volt rám. Most pedig… amióta sokkal inkább érzem magam trófeának mellette, mint valódi társnak, azóta a kapcsolatunk sem a régi. Igent mondtam, mert ezt éreztem helyesnek, de a mosolyom nem őszinte mellette, nem kapaszkodom a karjába, amikor mellette vagyok, nem nézek rá olyan csodálattal, amikor összetalálkozik a tekintetünk. Szeretem, de ez már nem az, ami volt. Sokáig tartott erre rádöbbennem, kellett idő, hogy ezt beismerjem magamnak, és azt hiszem, Pierre ebben nagy löketet adott. Talán szándékosan, talán nem, de már más megvilágításban látom az ottani életemet. Bepillantást nyerhettem egy másik világba, kiléphettem a kalitkából. Megízlelhettem a tiltott gyümölcsöt, csak attól félek, túl mohó leszek egy idő után, és majd egyre többet akarok belőle.
Valószínűleg Pierre-nek is feltűnt a féltékenység, ami leplezetlenül bukott ki belőlem. Csak sóhajtok, inkább nem mondok már semmit, nem akarom tovább tetézni a helyzetet. Vitatkozni sem szeretnék, hiszen nem ezért jöttünk, plusz nem is ítélkezhetek felette; felnőtt ember, azt csinál és azzal, amit és akivel szeretne. Ettől függetlenül bánt a dolog. Az a lány megkaphatta, amire én csak vágyhatok. Nehéz lesz ez a két év. Hülyeség volt belemenni abba az alkuba, hogy nála lakjak. Keresnem kellett volna egy kis lakást, ahol esélytelen kísértésbe esni.
Öltözés közben tovább firtatja az óvodás kérdését, én viszont látszólag nem azt a választ adom, amire ő számít. Tőlem már ez is nagy dolog. Ha kimondanám, azzal olyan lavinát indítanék el saját magamban, amivel nem szeretnék szembe találkozni. Elvesznék az érzelmeim tengerében, és félő, hogy belefulladnék. Ha kimondanám, akkor valóságos lenne, sokkal valóságosabb, mint most. Félek tőle, félek, milyen érzés lenne, ha kimondanám. Gyáva vagyok? Lehet. De már így is eléggé bizonytalan vagyok az esküvővel kapcsolatban, így is túl sokszor fordult meg a fejemben, hogy nem akarom. Ha kimondanám és elismerném az érzelmeimet, azzal csak rontanék az alapból vacak helyzeten.
A fenékcsapkodás nem az én műfajom; közönségesnek tartom, ezt pedig Pierre tudtára is adom. Eleinte köti az ebet a karóhoz, de egy szúrós pillantás, és visszavonulót fúj.
- Helyes - bólintok szigorú tekintettel, de a végén elmosolyodom. Nehéz komolynak maradni mellette, a helyszín csak még egy lapáttal rátesz. Komolyan, ki tud faarccal sétálgatni egy játszóházban?!
A mosolyom rögvest lefagy, amint megpillantom a mászófalat. Kialakulhat ilyen hirtelen tériszony? Csak nekem tűnik ilyen magasnak, vagy tényleg szinte égig ér a különböző méretű és színű kapaszkodókkal teletűzdelt fal? Sóhajtok egy nagyot, amikor megérkezünk ahhoz a ponthoz, ahol nekünk kéne másznunk. Bátortalanul lépek oda a fal elé; az óvodában rengeteget másztam fára a tiltások ellenére, de ez teljesen más. Ott nem féltem, sőt, szinte vakmerően kapaszkodtam egyik ágról a másikra át, ez viszont nehezebbnek tűnik. Körbenézek; néhányan nagyon könnyen veszik az akadályokat, úgy másznak egyre feljebb és feljebb, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, de akadnak olyanok, akik megfontoltan, lassan, nem túl magabiztosan próbálnak megfelelő pontot találni. Az az érzésem, sokkal több időt fogok a szivacsgödörben eltölteni, mint a magasban - nem csak a fizika törvényei, de a saját ügyetlenségem miatt is.
- Hmm… - a szivacsok felé fordulok. - Tényleg kényelmesnek tűnnek - bólogatok hümmögve. - Meg koszosnak is - húzom el a számat. Alaposabban megnézve, valóban elég piszkosnak tűnnek, de nem várható el, hogy ezeket tisztán is tartsák. - Én egész biztos nemsokára megtudom - vonom meg a vállam nemes egyszerűséggel, úgyis hamarosan ott fogok kikötni. - Majd elmesélem, milyen volt - kuncogok halkan. Mielőtt megpróbálkozhatnék a mászással, választ kapok a korábban feltett kérdésemre. Nem is akármilyen választ! Szeretnék válaszolni, de nem tudok. A torkomon akad a szó. Csak nézek rá, elveszek azokban a varázslatosan kék szemeiben, amik a vesémig hatolnak. Közelebb lépek, a tekintetem az ajkaira siklik. A szívem szinte a torkomban dobog, a hátam bizseregni kezd, amikor magához húz. Kezeim a vállaira siklanak, még közelebb akarok húzódni hozzá, de mielőtt erre lehetőségem lenne, megigazítja a hevedert. Ez kiránt a rózsaszín ködből, a torkomat köszörülve lépek hátra és fordulok a fal felé. Veszek egy mély levegőt, majd nekivágok a falnak. Nem értem, egyesek hogy tudnak ezen gond nélkül végigmenni. A biztatás ellenére sem érzem, hogy jól csinálnám, amit az is alátámaszt, hogy a következő pillanatban a gravitációnak köszönhetően egyszerűen leesek. Halk puffanással merülök majdnem nyakig a szivacsok között. Próbálok valahogy kikecmeregni, de mintha egyáltalán nem haladnék semerre. A kezemet nyújtom, hogy Pierre segítsen kijutni innen végre, de ahelyett, hogy szilárd talajt tudnék a talpam alatt, csak berántom őt is. Mókás látványt nyújt, ahogy bezuhan a gödörbe, én pedig nem bírom ki nevetés nélkül. Én a hátamon, ő fölöttem… Ez a póz egészen kellemes is lehetne, ha nem évek óta itt porosodó szivacsok között lennénk.
- Mondhatni - mosolygok rá őszintén. Halkan, röviden feliskoltok, amikor átfordít; nem készültem fel a váltásra. A derekán ülök, a mellkasán támaszkodom, így nézek le rá. - Igazi szőke herceg fehér lovon - ironizálok mosolyogva. Nem élvezhetem sokáig a frissebb levegőt, mert megint fordít magunkon. Nem tiltakozom, hagyom, hadd magasodjon fölém.
- Ezzel én is - bólintok, a mosolyom pedig közben fokozatosan fagy le az arcomról. Élvezem a helyzetet, hogy így vagyunk ketten, viszont óriási késztetést érzek rá, hogy megízleljem ajkait. Nagyot nyelek, mélyet sóhajtok. Most kéne még elhúzódnom, most kéne még eltolnom magamtól, amíg nem késő. Ráadásul… egy csókra még mondhatja az ember, hogy véletlen megtörtént - bár ez is elég hihetetlen magyarázat -, de kettő már nem véletlen. Akarom, nagyon akarom, de nem szabadna. Nem lehetek ennyire önző, nem csinálhatom ezt Lucasszal, az egész családdal. Addig kell leállítanom, amíg még van rá lehetőségem. Ahelyett, hogy ellökném, kimásznék alóla, esetleg elküldeném a francba, amiért megint közeledni akart hozzám, a szenvedélyes csókot hasonló hévvel viszonzom; mohón falom ajkait, telhetetlenül igyekszem csillapítani a vágyat, ami hirtelenjében lobban fel bennem. Egyik kezem a hátára siklik, közelebb húzom magamhoz, a másikkal a hajába túrok. Kapkodom a levegőt, de az sem érdekelne, ha megfulladnék most. Ahogy a keze lejjebb csúszik, automatikusan kicsit megemelem a csípőmet. Ezzel végleg leleplezem magam. Legalább ugyanannyira akarom őt, mint ő engem. Követelőzve csókolom, egyre többet akarok belőle. Ennél kevesebbel már nem fogom beérni többet. Átléptem azt a határt, amit messzire el kellett volna kerülnöm. Túl hamar ér véget ez a pillanat. Halkan felnyögök, mikor beszívja az alsó ajkamat. Pierre Larbaud, egyszer az őrületbe fogsz kergetni. Ez a csók más volt, mint az előző. Nem veszekszünk, nincs hangos szóváltás, egyszerűen csak… megtörtént. Én pedig hosszú idő után először érzem, ahogy a boldogság átjárja minden porcikámat. Rosszul kéne éreznem magam, amiért ezt teszem Lucas háta mögött, de most nem érdekel Lucas. Sem a szüleim. Sem az ő szüleik. Senki. Csak boldog vagyok és kész. Ennyi kijár nekem is. Kell néhány másodperc, amíg összeszedem magam annyira, hogy meg tudjak szólalni. Kapkodva veszem a levegőt, akárcsak egy maratoni futó.
- Olyat inkább nem ígérek, amit nem tudok betartani - válaszolom némi játékossággal a hangomban, közben az arcát fürkészem. Az előző mondata felhívás volt keringőre, nekem pedig eszem ágában sincs hárítani. Most nem. Jól érzem magam itt. Jól érzem magam vele. Az előző közös programunk során is jól érezhettem volna magam a társaságában, de feszült voltam, ideges, minden áron a családi elvárásoknak akartam megfelelni még így sok ezer kilométerrel arrébb is, attól rettegve, hogy az otthoniak közül azonnal tudomást szerez valaki arról, ha valamit nem úgy csinálok, ahogy kell. A mi családunkban mindenkinek ki van osztva a szerepe, mindenkinek megvan, hogyan kell viselkednie bármilyen körülmények között. Sok-sok évig engedelmesen követtem az előírásokat. Így neveltek fel, ilyenek a szokások nálunk, ráadásul egy olyan férfival készülök hamarosan - ijesztően hamar - összekötni az életemet, aki szintén elvárja a szerepkörök tartását. Sokáig meg sem fordult a fejemben eltérni az elvártaktól, a felállított követelmények természetesek voltak. A mindennapok részévé váltak, olyan szerves részét képezték az életemnek, hogy sokáig fel sem tűnt: nem ez a normális. Nem volt senki, aki miatt valaha nemet mondtam volna valamilyen kötelezettségemnek - tinédzserként persze nekem is volt lázadó korszakom, de az más tészta. Mindig azt csináltam, amit elvártak, akárki is személyesítette meg a kísértést. Nem ellenkeztem, egyszerűen meg sem fordult a fejemben. Tudtam, hol a helyem, mikor kell megszólalnom, mikor kell csendben maradnom. Tudtam, mikor mit csináljak, mikor ne csináljak inkább semmit. Tudtam, kivel hogyan viselkedjek, hogyan szóljak, közeledjek hozzá, vagy éppen maradjak tőle távol, tartsam a három lépés távolságot - vagy tiszteletből vagy az elvárások végett. Mindig mindent tudatosan csináltam, ahogy megtanultam. Nem, ahogy akartam. Ahogy tanultam. Még sosem akartam semmit annyira, hogy ne azt tegyem, amit a szüleim, a családtagok elvárnak tőlem. Néha eljátszottam a gondolattal, milyen lenne mindent teljesen máshogy csinálni. De ezek csak kósza gondolatok voltak; jöttek, mentek, de nem maradtak. Most viszont… Pierre közelében először azt érzem, hogy azt akarom csinálni, amit valóban én akarok. Francba a szabályokkal, az elvárásokkal, nem érdekel, kinek kell megfelelnem, ki mit vár el tőlem. Egyszer végre azt szeretném csinálni, ami nekem jó. Ahhoz, hogy erre ráébredjek, át kellett repülnöm az óceánt felett. Talán azért is voltam a Rouge-ban annyira feszült, azért ellenkeztem, azért tűnhettem úgy, mint egy karót nyelt, frigid némber, mert megijedtem. Megijesztett, hogy a saját akaratomat erővel kellett elnyomnom. Akkor először azt éreztem, képes lennék fittyet hányni a szabályokra, az elvárásokra, és simán megcsinálnám, amit akarok. Mérges voltam egy pár napig ezért magamra, mert olyan közel még sosem voltam ahhoz a bizonyos határhoz. A csókkal talán át is léptük, sőt… Egészen biztos átléptük. Legalábbis én biztos. Vőlegényem van, ráadásul Pierre testvére. De… Pierre egy olyan oldalamat csalogatja elő, amivel eddig még én sem találkoztam. Talán ott volt mindeddig is, csak elnyomva. Talán pont arra volt csak szükségem, hogy itt legyek, a közelében legyek, és egy kicsit megismerhessem az érem másik oldalát is. Nem tudom, hogy ez jó vagy rossz, csak azt tudom, hogy Pierre mellett nagyon jól érzem magam, de az eddig elnyomott érzelmeimet nem tudom, meddig leszek képes továbbra is a felszín alatt tartani.
Féloldalasan elmosolyodom. Tekintetem ide-oda cikázik a szemei és az ajka között, miközben a reakciójára várok; az eddigi kibúvással, hárítással és meneküléssel szemben most belementem a kis “játékába”, ami talán meglepő lehet számára. Kicsit magamat is sikerült meglepnem, hiszen korábban még nem tettem ilyet, de az idő múlásával én is kezdek máshogy hozzáállni ehhez az egész helyzethez… meg Pierre-hez is. Idáig azt gondoltam, menekülnöm kell előle, amikor csak lehet, mert ő pont mindennek az ellentéte, amit én képviselek, és ez rossz. Tényleg mindenben az ellentétem, de… ez nem rossz. Más, de nem rossz. Kezd érdekelni, egyre jobban. Az esküvőre egyre kevesebbet gondolok, pedig az lenne a helyes, ha folyton azon járna az eszem. Egyre kevesebbet gondolok rá, ha mégis eszembe jut, semmi kedves gondolatot nem tudok hozzá társítani. Félek tőle, nem vagyok benne biztos. Egyre bizonytalanabb vagyok, minden Pierre közelében töltött nap után egyre kevésbé akarom. Azt még nem tudom, hogy Pierre "elront", vagy csak felnyitja a szemem, ami egész eddigi életemben csukva volt, de… már máshogy látok dolgokat. Pierre-t sem magának az ördögnek látom, ahogyan sokan a családból lefestik őt, hanem valaki olyannak, aki mellett jól érzem magam, aki mellett önmagam lehetek, és aki nem állít fel minden egyes pillanatban olyan elvárásokat velem szemben, amiknek kivétel nélkül meg kell felelnem. Egyszerűen csak… jó vele.
- Viszont másszunk ki innen, mielőtt a tüdőszűrő lesz a következő közös programunk - köhécselem egy piszkos szivacsot a fejem mellől eltolva. - A színes golyók sokkal tisztábbnak tűnnek, szóóóóvaaaaal… - sóhajtok, közben kikecmergek Pierre alól. - Ott is folytathatjuk - mosolygok rá cinkosan. Értse, ahogy akarja. Tőlem ezt is folytathatjuk, de akár a célnak megfelelően is használhatjuk a játszóház eszközeit… ahogy eredetileg terveztük. Nagy nehezen kimászok a szivacsrengetegből, a szilárd talajon állva pedig kényszeresen leporolom magam, mintha látható kosz lenne rajtam. - Csak utánad, én azt sem tudom, hol vagyok. - A kezemmel jelzem, hogy menjen előre, vagy legalább vezessen, mert számomra ez ismeretlen terep. Ő bizonyára jobban ismeri a helyet, mint én - még akkor is, ha nem járt itt eddig. - Az jutott eszembe, hogy este felbonthatnánk azt az üveg bort, amit hoztam - fordulok felé hirtelen. Gyorsan jött az ötlet, de egy jó napot - mert eddig nagyon is jónak tűnik, leszámítva a kis közjátékot a recepciónál - érdemes valami jóval nyugtázni.

Régebben sosem értettem, minek annyi szabály. Annyi mindenre szabályunk volt otthon, hogy némelyiket nehéz volt észben tartani. Zavartak, feleslegesnek, sőt, egyenesen bosszantónak találtam őket. Aztán idővel megszoktam. Mindennek megvolt a maga rendje és mikéntje. Elfogadtam, hogy ameddig a szüleimmel élek, addig az ő szabályaik szerint kell otthon csinálnom mindent. Sosem volt ebből probléma igazából. Így nőttem fel, így neveltek fel, úgyhogy természetes volt szabályok szerint élnem a mindennapjaimat. Nem okozott gondot másokhoz alkalmazkodni, együttműködni, mert folyamatosan ezt csináltam. Nem ismertem a szabályok nélküli hétköznapokat, a szabályok nélküli életet. Annyira nem is érdekelt, mert ez volt a normális számomra. Titkon bíztam benne, hogy itt nem lesznek szabályok, amiknek a betartására ügyelnem kell, de Pierre már a reptérről hazafele letörte a szarvaimat; neki is vannak saját szabályai, amiket kénytelen voltam elfogadni. Hiába vannak szabályai neki is, itt valahogy mégis sokkal szabadabbnak érzem magam. Megéreztem a szabadság édes ízét, és rá kellett jönnöm, mennyi mindenről maradtam le, főleg az utóbbi időben, amióta megtörtént az eljegyzés. Eleinte ijesztő volt, de most már tetszik. Sőt, most már igényem van rá. Megismerhettem egy teljesen más országot, belecsöppentem a nagy ismeretlenbe. Nem tudtam, mi vár majd itt rám, nem tudtam, mire számítsak. Kinyílt előttem a világ, ez pedig otthon sosem történt volna meg. Attól tartok, ha hazamegyek, a világ, ami kitárult itt elém, be fog szűkülni. Be fog szűkülni, be fogják zárni a kalitka ajtaját, a kulcsot pedig eldobják jó messzire. Ha nem jöttem volna ide, akkor erre nem ébredtem volna rá. Most már viszont nem akarok visszamenni a kalitkába, abba a szűk világba, amiben eddig éltem. Egyszerűen nem. De sem a családomat, sem Lucast nem akarom megbántani. A kettő együtt azonban nem fog menni...
Talán az elmúlt két hét lappangó feszültsége, talán az elfojtott és elnyomott vágy, a sóvárgás és a csábításnak való félig-meddig történő megadás, ami kiváltja belőlem a reakciót. Eltolhatnám, hiszen nem akarok átlépni egy határt, amit az erkölcs diktálna - legalábbis az én erkölcsi értékrendem. Nem kéne… nem szabadna viszonoznom. Nem helyes, hogy ezt teszem. Akaratomon kívül bántom azt a férfit, akinek hónapokkal ezelőtt igent mondtam, akihez nyár elején hozzá készülök menni, akivel hamarosan összekötöm az életemet, és akinek záros határidőn belül örök hűséget fogadok. Ha már most sem vagyok képes rá, ha most sem tudom tartóztatni magam, akkor egy szertartás után képes lennék rá? A tömeg, a puccparádé tudna ekkora nyomást gyakorolni rám? Nem vagyok benne biztos. A lelkiismeretem talán, de… Pierre olyan, mint egy tiltott gyümölcs; megízleltem, ezek után pedig csak még többet és többet akarok. Nem érem be ennyivel, nem érem be a közelségével, a beszélgetéseinkkel, azzal, hogy egy fedél van a fejünk fölött. A szomszéd szobában alszik, csak egy ajtó választ el tőle minden nyamvadt este, de bár ne így lenne. Bár ne kéne tőle távolságot tartanom, bár szabad akaratom szerint léphetném át azt a rohadt határt, amit megfogadtam, hogy nem fogok. Borzasztóan haragszom magamra emiatt, de ez nem Pierre hibája. Nem az ő hibája, hogy túlságosan elgyengülök a közelében, hogy ilyen hatással van rám, hogy képes lennék szembe menni a szépen elrendezett, eltervezett otthoni kényelemmel. Lehet, nem is akarok annyira hazamenni. Lehet, nem is akarom annyira azt az esküvőt. Lehet, nem is akarom annyira igába hajtani a fejem Lucas oldalán. Egész biztos, velem van a baj, mivel otthon mindenem meglenne, semmi miatt nem kéne soha többet aggódnom, minden téren biztonságban lennék, nekem pedig csak boldog haszonélvezőjének kéne lennem a flancos életemnek, ami ott vár rám, de… minden szépségével és a jól hangzó ígéretek ellenére is, jobban érzem itt magam. Különösen most, hogy végre együtt tudunk tölteni úgy egy kis időt, hogy egyikünk sem feszeng, mint korábban. Szórakozunk, jól érezzük magunkat, egymással és egymáson nevetünk… Lucasszal sosem csináltunk ilyet. Nekem pedig szükségem van erre. Mostanáig nem is tudtam, mennyire szükségem van erre.
Visszacsókolom, természetes reakció ez tőlem. Annyira ösztönösen, annyira szívből jön. Mintha Lucas nem is létezne, mintha nem lenne a gyűrű az ujjamon, mintha nem kéne attól tartanom, hogy ezzel mennyi mindenkit bántok meg, és mennyi mindent teszek esetlegesen tönkre. Önző mód mindezt félreteszem, és csak a pillanatnak élek. Élvezem ajkaink édes táncát, ami leginkább a latin táncok szenvedélyét idézi. Nem gondolkodom, mindent kizárok, az én világomban most csakis Pierre létezik, ő az, aki képzeletem minden szegletét kitölti. Még így, lehunyt szemekkel is őt látom magam előtt. Hátánál fogva húzom közelebb magamhoz, mellkasomat az övének préselem, amennyire csak tudom. Minden porcikámmal érezni akarom, ennyire még sosem őrjített meg senki. Mellkasom ütemesen süllyed és emelkedik, ahogy a levegőt veszem, közben úgy fészkelődöm, hogy csípőmmel is közelebb kerüljek hozzá. Kellemes bizsergés fut végig a gerincemen, az agyamat teljesen ellepi a köd, amiből magamtól egészen biztos nem jutok ki. Nem ilyen helyen kéne ezt csinálni, nyilvános térben ez sokakat megbotránkoztathat, meg amúgy sem vagyok az a fajta, aki képes lenne ilyenre, de… nem csak az ital erkölcsromboló, amit Pierre itatott velem múltkor, hanem ő maga is. Kettőnk közül ő az, aki véget vet a csóknak - még szerencse, hiszen én képtelen lettem volna rá. Csillogó, sóvárgó tekintettel nézek fel rá egy darabig, szótlanul. Azt hiszem, arcom mindent elárul még így, szavak nélkül is. Kellően felcsigázott ahhoz, hogy szükségem legyen most néhány másodpercre. Nehezen kapkodok a levegő után, akárcsak egy maratoni futó. Kell pár mély levegő, hogy össze tudjam szedni magam és a gondolataimat, amik egyelőre az előbbi csók körül forognak. Az arcát fürkészem, megint elveszek azokban az észveszejtően kék íriszekben.
- Most aztán megfenyegettél - mosolyodom el huncutul. Ha minden egyes alkalommal így kell nála lerónom az adósságomat, hát állok elébe. A falmászás után valami barátságosabb, kevésbé koszos, de hasonlóan szórakoztató tevékenység felé indulnék, de teljesen megfeledkezem a még mindig rajtam lógó hevederről. Halkan kuncogok, amikor lefesti, hogyan fogok kinézni, amennyiben rajtam marad a biztosító felszerelés és valamilyen ügyetlen mozdulat közepette sikerül fellógatnom magam a hálóra. Nevetésem áramszünet szerű hirtelenséggel hal el abban a pillanatban, amikor ajkainak érintését megérzem a nyakamon; ezzel belém fojt minden hangot, az éppen a tüdőmből kifelé áramló levegőt, és a külvilág - ha csak egy fél pillanatra is - megint eltompul, elhalkul és elszürkül. Nyakamon, hátamon és karjaimon libabőr fut végig azonnal. Ha nagyon rövid időn belül nem akarom elveszíteni teljesen az eszemet mellette, akkor le kell állítanom. Le kéne, de… de nem akarom. Talán el akarom veszíteni az eszemet, talán meg akarok egy kicsit őrülni. Mellette erre lenne lehetőségem, mellette olyan dolgokat csinálhatnék, amikre eddig nem volt lehetőségem. Otthon viszont nem ezt várják el tőlem. A saját akaratom áll szemben a családom akaratával, a mérleg nyelve pedig egyelőre semerre sem dől. Zavar ez a tétlenség, amit az én döntésképtelenségem, az én szerencsétlenségem és határozatlanságom okoz, de még sosem kellett ekkora volumenű, ilyen súlyú és ekkora hatású dologban döntésre jutnom. A legrosszabb az egészben az, hogy Lucas és a szüleim még nem is tudnak róla, hogy egyáltalán kialakult bennem egy olyan helyzet, mi szerint döntenem kell. Ők meg vannak győződve a saját fejükben kialakított képről, és arról is, hogy én nem mondok ellent. Ha tudnák, mi folyik most itt… Ha tudnák, mi minden forog a fejemben, mi mindenen gondolkodom, és mennyire bizonytalan vagyok az esküvővel kapcsolatban is… Rám sem ismernének.
Csöndben, Pierre kezét fogva sétálok arra, amerre mutatja, amíg el nem érünk két medencéhez. Mindkettőben színes golyók vannak, ránézésre csak a méretükben különböznek, de ahogy a bennük lubickoló embereket nézem, úgy feltűnik, hogy a nagyobbak jóval puhábbak kisebb társaiknál. Kérdő tekintettel fordulok Pierre felé, aki megindul a nagyobb golyókkal teleszórt medence felé. Ő velem ellentétben nem habozik, azonnal a gömbök közé veti magát, mintha csak vízzel teli medencébe ugrana.
- Kihagyhatatlan - jegyzem meg ironikusan a hasonlatot hallva. Tényleg szilikon mellekhez kell hasonlítania egy játszóházi golyót? A szemeimet forgatom és a fejemet csóválom, mielőtt a peremre ülnék, hogy onnan lassan beereszkedjek én is. - Szóval ilyen egy szilikon mell - nyomogatom meg az előttem lévő kék golyót. - Sok tapasztalatod lehet velük, ha ilyen hamar rávágtad a hasonlatot - provokálom fél szemmel Pierre-re sandítva. Féloldalas mosolyra húzom ajkaimat, kíváncsi vagyok a reakciójára. Már a recepciós lánynál is szívtam a vérét a nőügyei miatt, érdekel, mennyire veszi magára. Félredobom a kék gömböt, amit idáig nyomogattam, hogy elindulhassak Pierre felé, de ő megelőz. Rutinos mozdulatokkal küzdi át magát a színes áradaton, aztán egy határozott mozdulattal átkulcsolja a derekamat. Most sem tiltakozom; ölelésébe simulok, kezeimet pedig vállain pihentetem.
- Remélem, poroltó is van - csipkelődöm vele huncutul. Meglepő az ötlete, hogy ő akar főzni, de nem akarok semmi jónak az elrontója lenni. - Ha mégsem lennél a lelked mélyén Gordon Ramsay, akkor legrosszabb esetben rendelünk valamit - vonom meg a vállam. - Egyébként meg nem gondoltam, hogy pornót néztél - jegyzem meg mellékesen. - De ezek szerint nem lett volna alaptalan gondolat - vonogatom vigyorogva a szemöldökeimet. Nem tudom, mi van velem, hogy ennyire felbátorodtam és elengedtem magam. Jól érzem magam, végre nem feszengek, nem görcsölök semmin. Amilyen szkeptikusan fogadtam a játszóházas ötletét, annyira jó ötlet volt egyébként. Kívülről komikusnak tűnhet a ringatózó mozgás, amiben száz százalékig partner vagyok. Ezek között a golyók között nehéz mozogni, minden oldalról beterítenek, és kifejezetten nem táncra lettek kitalálva. Meglepetten pislogok rá, amikor megkérdezi, mi akartam lenni kicsiként. Elhúzódnék, de a mozdulatai és ajkainak őrjítő közelsége bilincsként láncol magához. Lemerevedek, már nem mozgok vele a képzeletbeli ütemre, ahogy korábban. Szemeimmel ajkait fixírozom egy darabig, mielőtt válaszolnék.
- Kicsiként nem igazán tudtam, mi akarok lenni - kezdek bele végül. - A biológiát és a történelmet szerettem az iskolában a legjobban, aztán középiskola végén az orvosi mellett döntöttem. A szüleim még örültek is neki. Apám kifejezetten boldog volt, amikor közöltem vele, hogy utálom a politikát - nevetem el magam, ahogy eszembe jut a beszélgetésünk erről. Mindketten félve kezdtünk bele. Én azt hittem, ő padlón lesz, amiért ennyire idegenkedem mindentől, ami a politikával kapcsolatos, ő pedig pont attól félt, hogy érdekelne az ő világa. Szerencsére kiderült, hogy közös nevezőn vagyunk, apám ezután teljes vállszélességgel támogatott az orvosi pályán, és az odáig vezető úton. - Mondjuk anyám egy kicsit le volt törve, amiért engem annyira nem érdekel a divat, de nem vette túlságosan zokon. Mielőtt ők is megismerték Lucast, egészen normális emberek voltak, akármennyire hihetetlen - merengek el egy kicsit a régi időkön. Lucas érkezése a családba valahogy őket is megváltoztatta. Főleg az eljegyzés óta. Nem tudnám megmagyarázni, hogyan, de megváltoztatta őket. - Miért érdekel ennyi minden? - kérdezem a fejemet oldalra billentve. A tekintetem egy pillanatra elszakad arcáról, pont annyi időre, hogy feltűnjön egy apró dolog - illetve annak a hiánya -, amitől azonnal elsápadok. Hirtelen húzódom el, az arcom eltorzul, a szemeim elkerekednek.
- Nem, nem, nem, nem - pánikolok rögtön, amikor eljut az agyamig: leesett a gyűrűm. - Hol van, hol van? - kutakodni kezdek a színes golyók között, egyiket a másik után dobálom az ellenkező irányba, de mintha tűt keresnék a szénakazalban. Ennek a tűnek viszont meg kell lennie, mert ha nem lesz meg, akkor nekem annyi.

Ha valaki nekem egy héttel ezelőtt azt mondja, hogy Pierre-rel egy játszóházban fogok kikötni, valószínűleg arcon röhögöm. Annyira abszurd a feltételezés is csupán, ehhez képest tessék, itt vagyunk! És be kell valljam, jól érzem magam annak ellenére is, hogy a falmászás nekem inkább falról esés volt, mert mászni nem sokat sikerült. Lucas gyerekesnek és nevetségesnek találná a helyet, a szüleim szerintem megijednének, hogy elkaptam valami fertőzést, amiből hátra maradt némi agykárosodásom, de igazából nem érdekel, melyik mit gondolna. Most először tényleg nem érdekel.
- Gondoltam, hogy profi vagy - jegyzem meg ironikusan, majd én is lassan, óvatosan bemászok a szilikonos golyók közé. Jobban jártam volna, ha fogom magam és beugrok, mert így zavaróan sokáig süllyedek, úgy meg csak egy pillanat lett volna az egész.
- Legalább annyira természetes, mint Tina? -  kérdezem oldalra döntött fejjel. - Már, ha emlékszel még rá egyáltalán - forgatom a szemeimet színpadiasan. A műkörmein kívül más mű is volt rajta, bár egy férfi talán nehezen mondja meg, ha nincs eltúlozva az ajkakban a hialuronsav.
- Ahogyan senki más, abban biztos vagyok - bólogatok vigyorogva. Maximum ezt tudom elképzelni, de ezt sem pozitív értelemben véve. Már a reggelinél is romokat takarított el állítólag a konyhából, pedig az csak egy reggeli volt. Előre félek, mit fog este művelni. Egyrészt kíváncsi vagyok rá, másrészt viszont talán nem akarom látni. Tudja egyáltalán, hogy a konyhában mit mire kell használni?
- Igazad van, nem érdekelnek a részletek - vetem oda tettetve a durcás kisgyereket. Rá sem nézek, inkább a fejemet is elfordítom kicsit, és az egyik távoli falon lévő repedést nézem. Bármit, csak ne kelljen most a szemeibe nézni, mert akkor rákvörösre pirulnék. Nem azért, mert mindenféle gondolatok fordultak meg a fejemben… Még véletlen sem. Na jó, talán mégis. De csak egy kicsit… amiről neki nem kell tudnia.
Elmerengve, magamban felidézve a régi emlékeket mesélek neki arról, hogy kötöttem ki végül az orvosin, és arról, hogy a szüleim régen egészen normálisak voltak, mielőtt még Lucas bejött a képbe. Amióta ismerik őt, anyám teljesen rá van pörögve a “mikorleszesküvő” - tessék, anya, lesz esküvő - és a “mikorleszgyerek” témára. Mint egy tinilány, aki a kedvenc fiúbandáját láthatja hamarosan egy koncerten. Vagy rosszabb. Apám büszke, de talán csak a Lucas nevén lévő bankszámla egyenlegére. Szerintem azt a sok jegyű számot jobban kedveli, mint Lucast.
- Nem tudom, feltűnt-e, de nem játszunk doktornéniset. Nem is játszottunk. És nem is fogunk - jelentem ki határozottan. Ezzel a témát lezártnak tekintem.
Villámcsapásként ér a felismerés, amikor tekintetem egy pillanatra a kezemre siklik: eltűnt a gyűrűm! Riadtan húzódom el Pierre-től, a pánik azonnal minden porcikámat elönti. Magamról nem tudom megállapítani, de valószínűleg le is sápadok; ha tükörbe néznék most, akkor nagy valószínűséggel önmagam falfehér mása nézne vissza rám. Nem hiszem el, hogy az a rohadt gyűrű is most veszik el! Le kellett volna vennem, mielőtt bejöttünk ide, de akkor is… Miért pont most kellett leesnie valahol? Miért most döntött úgy, hogy önálló életre kel, lemászik az ujjamról, rám hozza az infarktust, ezzel pedig nem kívánatos közjátékot okoz a mai kellemesnek induló napban? Miért kell ennek velem megtörténnie? Miért pont Pierre társaságában? Kapkodva dobálom az utamba kerülő golyókat, hátha megpillantom valahol az értékes ékszert, de akárhogy keresem, nem találom.
- Mi van? - kérdezem hirtelen, a kelleténél ingerültebben, amikor lefogja mindkét kezemet. Nem rajta kéne levezetnem a minden előzmény nélkül rám törő feszültséget, de ő van itt sajnos. Hiába int nyugalomra, képtelen vagyok lehiggadni. Ha Lucas megtudja, hogy elhagytam a gyűrűt, nekem annyi. Ha ide jön, meglátja, hogy nincs az ujjamon az a bizonyos ékszer, egész biztosan kérdőre von, ha ő kérdőre von, abból én sosem jövök ki jól. Mégis mit fogok neki mondani? Mit kéne mondanom? Őőő, izé, éppen az öcséddel enyelegtem, amikor feltűnt, hogy elhagytam. Aztán kerestem, de nem találtam. Bocs, ez van. Nagyon jó lenne, tényleg. Még a végén ő bontaná fel az eljegyzést… Vagy inkább venne egy másikat, de csak miután végighallgattam a szent beszédet, mi szerint szétszórt vagyok, képtelen vagyok odafigyelni a dolgaimra, nem is kéne ilyen drága dolgot rám bíznia amúgy… De az is lehet, hogy túl optimista vagyok, és ennél sokkal rosszabb beszélgetésben lenne részem. Egy biztos: egyoldalú lenne a beszélgetés. Ő beszél, én hallgatok. Több hasonló forgatókönyv lezajlik a fejemben, mire valamelyest sikerült Pierre-re koncentrálnom. Bólintok, talán tényleg a mászófal környékén eshetett le a kezemről. Ott még egészen biztosan megvolt, legalábbis akkor még nem tűnt fel, hogy nincs rajtam. Hagyom, hadd menjen Pierre előre, én addig centiről centire átfésülöm az útvonalat, amin a színes golyókkal teli medencéhez mentünk. Letérdelek, a kezemmel a földet tapogatom, hátha megérzem, ha látni nem is látom. Már szinte az egész útvonalat felkutatom, de végül feladom. Itt nincs. Kezdek egyre jobban kétségbe esni. Mi van, ha tényleg nem lesz meg? Akkor valóban elő kell állnom valamilyen elfogadható magyarázattal Lucasnak, a szüleimnek, az ő szüleinek, meg még ki tudja, talán a sarki boltosnak is… Idegesen túrok a hajamba, ahogy feltápászkodom a földről. A kezeimet tördelve megyek arra, amerre Pierre is ment. Abban a pillanatban kiszúrom a gyűrűt, amikor a kezébe veszi; pont úgy csillan meg rajta a fény, hogy még a vak is észrevenné. A sokktól még mindig izgatottan, de valamelyest megkönnyebbülten szaladok oda. Elképedt arcomon halvány mosoly jelenik meg, amikor közelebbről is meglátom a gyűrűt; azon kívül, hogy kicsit poros lett, semmi baja. Már venném is ki a kezéből, de ő nem adja oda. Értetlenül figyelem, ahogy elhúzza az orrom elől. Megint érte akarok nyúlni, de ismét hiába; nem adja oda.
- Egy jel? Ezt te sem gondolhatod komolyan… Újabban a horoszkópban is hiszel? Az is legalább annyira releváns, mint az ilyen "jelek" - nevetek fel ironikusan, a levegőbe pedig macskakörmöt rajzolok, amikor az általa jelnek hívott incidenst emlegetem.
Mégis hogy ígérjek meg neki valami olyasmit, amibe nekem kevés beleszólásom van. Szeretnék azonnal rábólintani, szeretnék belemenni az általa felajánlott alkuba, de fogalma sincs, milyen nehéz helyzetben vagyok. Két tűz közé kerültem, napról napra közelebb az esküvő… az meg senkit nem érdekel, hogy én mit akarok és hogy döntök.
- Ez ennél bonyolultabb - sóhajtok lemondóan. - Nem ilyen egyszerű… - csóválom a fejem. Szeretnék beszélni vele a bennem lezajló dolgokról, őszintén elmondani neki a kétségeimet, a félelmeimet, az érveimet, amik az egyik vagy másik oldal felé húznak. Jó lenne végre valakivel beszélni ezekről, hogy ne csak magamat emésszem az egyelőre még csupa kérdőjel jövőm miatt. De most ennek nincs itt sem a helye, sem az ideje. Mélyet sóhajtok, amikor közelebb lép. Ezzel cseppet sem segít, sokkal inkább plusz nyomást helyez rám. Nem tudom, miért, de így érzem.
- Persze, hogy jól érzem magam veled - ismerem el az igazságot. Eddig is egyértelmű volt, csak nem mondtam ki ilyen nyíltan. A közelében tényleg jól érzem magam. Mintha kicserélnének olyankor - még féltékeny is vagyok, pedig semmi jogom nem lenne rá?! Nem kell megjátszanom magam mellette, nem egy szerepet játszom, ha vele vagyok. Bárcsak mindez elég indok lenne arra, hogy ne kelljen többet felhúznom azt a gyűrűt. Bárcsak ez elég magyarázat lenne a szüleim és Lucas számára. Bárcsak ilyen egyszerűen menne… A kérdésére nem válaszolok. Persze, hogy megérdemel egy esélyt, sőt… Már sokkal többet is adtam neki, mint egy esélyt. Akinek csupán egy esélyt adok, annak a csókját nem viszonzom ilyen hévvel. Nem csak egy esélyt szeretnék neki adni, hanem ennél sokkal többet, de… van pár akadály; Lucas, a szüleim, az ő szüleik. Bele sem akarok gondolni, mit indítana el az, ha felbontanám az eljegyzést. Lucas egész biztos Pierre-t hibáztatná. Azt sem akarom, hogy Pierre kellemetlen helyzetbe kerüljön, vagy ennél nagyobb feszültség legyen közte és a családja között miattam. Alaposan végig kell gondolnom, mit csinálok, mert nem csak a saját jövőmmel játszom. A tenyerembe zárom a gyűrűt, mélyet sóhajtok, majd leengedem mindkét kezemet. Szeretném jól érezni magam, ha már itt vagyunk, de ez a beszélgetés megint kezd olyan irányt venni, aminek múltkor sem lett jó vége. Komoly dolgokról beszélgetünk megint, még akkor is, ha Pierre próbálja lazábbra venni a derűs hangvételével, de számomra ez semennyivel nem könnyebb így. Sebezhetőnek érzem magam, most sokkal jobban, mint eddig bármikor. Kétségbe vagyok esve, és azt érzem, napról napra tehetetlenebb leszek. Döntésképtelen vagyok, csak toporgok egy helyben, a május vége viszont lassan bekopogtat. Jó lenne, ha valaki megmondaná, mit csináljak. Ha nem az én vállamat nyomná a döntés terhe, ha valaki észérvekkel tudna helyettem dönteni. Még nem bántottam soha senkit; így meg pláne nem. Fel lehet erre készülni egyáltalán? Hogy csináljam? Mikor? Várjak az utolsó pillanatig, vagy inkább minél hamarabb közöljem? Begyakoroljam, mit mondok, vagy csak improvizáljak? Annyira tanácstalan vagyok, a következményektől pedig félek. Bárhogy is döntök, már most tudom, hogy bánni fogom. Nem akarom elengedni Pierre-t, ő annyira más, mint a többiek. Vele igazán önmagam lehetek, és ő olyan dolgokat mutat, amiket még soha nem tapasztaltam. Lucas mellett viszont ott lenne a biztonság minden szempontból, ő reggelente mellettem ébredne, este mellettem aludna el. Nem tudom… Egyszerűen nem tudom…
Óvatosan, finoman csókolom vissza, ahogy ő is kezdeményez. Bűntudatot érzek, amiért ilyen természetes módon viszonzom a csókját. Vőlegényem van, akit elméletileg szeretek, szóval nem kéne. Valahol ostorozom is magam értem, valahol viszont annyira jó megízlelni a tiltott gyümölcsöt. Miután elhúzódom lehajtom a fejem és megvonom a vállam. Nem tudom, mit akarok most már csinálni. Közelebb araszolok hozzá és szorosan átölelem, a fejemet a mellkasára hajtom. Kell egy kis idő, hogy leülepedjen az előző párbeszéd, és fejben megint itt legyek. Fogalmam sincs, meddig állhatunk így, mire végül képes vagyok őszintén elmosolyodni és a szemeibe nézni.
- Hát… A csúszdákat még nem próbáltuk ki, úgyhogy nézzük meg azokat - húzódom el tőle, és elindulok a színes medencéknél lévő csúszdák felé. - Ha csak nem futamodtál meg - fordulok vissza pimaszul vigyorogva, a szemöldökömet felhúzva.