Courteney & Cleo

True friends are never forgotten they live within our hearts and souls forever and always dancing on our stage of memories.

A barátságomban Courttel talán pont az volt a legszebb, hogy soha nem vártunk el egymástól semmi olyat, amit egyébként képtelenek lettünk volna teljesíteni. Mi mások voltunk, mint a körünkben sokan: nem érdekelt minket a végzős lét, mert mindig úgy voltunk vele, hogy valahogy majd lesznek a dolgok. Lényegében amíg a többiek teljesen rá voltak pörögve – a pasimmal együtt – arra, hogy mennyire tanulni akarnak és milyen szinten fontos nekik, hogy bekerüljenek a legjobb egyetemekre – mert a borostyánligából sem engednek. Én ha őszinte akartam lenni, beértem volna az NYU képzésével is, mert lényegében nem az volt a lényeg számomra, hogy nagyzolhassak a teljesítményemmel. Ami azt illeti, szívesebben céloztam volna meg a Brown-t mert szimpatikusabbnak tűnt a diákélet a Yale és a Harvard helyett, illetve a Columbia jó lenne, mert helyben van. Persze minden bizonnyal fasza dolog a kollégium meg hasonlók, de így is elég nehéz kézben tartanom itthon a dolgokat... Hát mi lenne akkor, ha még el is mennék innen?
Titkon persze tudtam, hogy csak a saját pasimban vagyok képtelen annyira megbízni, hogy más egyetemet próbáljak meg. Tudtam, hogy valószínűleg szakítás lenne a vége, ezt pedig nem feltétlenül szerettem volna, magam sem tudom miért. Azon túl, hogy még mindig szeretjük egymást, ez nem igazán volt már olyan, mint régen.
Pont ezekről a dolgokról akarok részben megfeledkezni, mert folyamatosan nyomasztanak bizonyos helyzetek. Gondolok itt mondjuk arra, hogy mennyire nem bírok otthon megülni a fenekemen, amiért anyámék folyamatosan nyomják a faszságaikat. A baráti köröm nagy részével pedig egyszerűen csak nem volt kedvem találkozni, így az újabban levendulalilára festett hajamat – amiben volt egy jó nagy adag póthaj is, de nincs mese, segítenem kellett az egyik szomszéd lány fodrászvizsgájában, az eredmény pedig elképesztő lett! – egy szoros lófarokba kötöttem a tarkómon, majd felvettem egyet a rövid, csinosabb ruháim közül, neccharisnyával és egy térdig érő magas sarkú cipővel. Az arcomra viszonylag természetes smink került a normális mennyiségnél jóval több highlighterrel és vörös rúzzsal. Miután lekontúroztam magam és sikeresen késznek nyilvánítottam a kinézetem, egyszerűen csak lekaptam a gardróbom akasztójáról az egyik kedvenc bundám, majd magabiztos léptekkel indultam meg lefelé a lépcsőn.
- Nem lesz egy kicsit túl rövid az a szoknya, Cleopatra? – fordult utánam apám a konyhában, mire én csak rántottam egyet a vállamon. Alapvetően elcseszte azzal, hogy az amúgy nyíltan gyűlölt teljes nevemen szólított, így már minden titkolózás nélkül kaptam ki egy üveg vodkát a hűtőből és gyömöszöltem bele a táskámba.
- Majd jövök valamikor - jelentettem ki, elegánsan hátrafordulva a vállam felett, az ujjaimmal pedig az ajtó fölé bökdöstem, hogy jelezzem szándékom a távozásra.
- Cleopatra... – a többit lényegében nem hallottam, mert túl gyorsan kisurrantam a helyemről és már rutinos léptekkel indultam meg a buszmegálló felé. Volt autóm, de ha ittam sosem szerettem vezetni, így most offoltam a témát. Kellenek a napok, amikor az ember gyrosozik és hajnalig ugrál egy szórakozóhelyen, majd valahogy hazakeveredik. Most nekem is pontosan erre volt szükségem.
Pár perces utam volt csak, így feleslegesnek éreztem a fülhallgatóm használatába vételét. Ahogy leszálltam a buszról, szinte azonnal meg is pillantottam Courteneyt, akihez mosolyogva mentem oda, hogy megölelhessem.
- Sziaaaa – mondtam neki kissé elnyújtva a szót, miközben magamhoz szorítottam a testét – Holnap minden bizonnyal ki lennék nyírva, szóval nálatok kell aludnom. A te családod egy kicsit kedvesebb.
Nem mintha ez bármit számítana, hiszen ő is elég sok éjszakát töltött már nálunk. Akkor igazából a szüleim egész rendesek voltak, de lényegében nem ebben élek. Ő maga is tudja, hogy mivel van a problémám, és valahol tudom, hogy azonosulni is tud az egésszel.
- Amúgy komolyan gondoltuk, hogy a szabadban fogunk alapozni? Ha szofisztikáltan akarom magam kifejezni, akkor határozottan fel fogok fázni, de mivel magunk között vagyunk maradjunk annyiban, hogy be fog fagyni a lyukam – azért az utolsó mondatomnál már lehalkítottam a szavaimat, miközben kicsit megforgattam a szemeim és elmosolyodtam
- Viszont botrányt akarok csinálni, szóval határozottan alul kellett öltözni. Menjünk befelé – ezzel karon is ragadtam a lányt, és elkezdtem a park területére húzni. Már szürkült, így sietnünk kellett, hogy megtaláljuk azt a helyet, ahol a rendőrök nem tudnak minket nyilvános italfogyasztásért lekapcsolni – Hoztam vodkát.

666 szó   || outfit

cleo&&courteney

Courteney & Cleo

True friends are never forgotten they live within our hearts and souls forever and always dancing on our stage of memories.

A szüleimnek és a barátomnak is tévképzetei vannak arról a bizonyos dologról, hogy mennyire lettem elkényeztetve. Nem tudok velük vitatkozni, lényegében a mai napig mindent megkapok, amit kiejtek a számon... Már ami a tárgyi dolgokat illeti. Nem állítom, hogy ne szeretnének engem, mert az már a helyzetem túldramatizálása lenne. Viszont az biztos, hogy nem ismernek.
A pasim egyre inkább kezdett egy olyan tempót felvenni, ami nekem már kevésbé tetszett. Mivel ő orvos akar lenni, ezért a szüleim nagyon szeretik, mivel úgy gondolják, hogy jó példa lehet számomra. Én pedig szintén nagyon szeretem őt, ezért talán túlságosan is könnyen hagyom magam befolyásolni neki. Mindig úgy cselekedet, ahogyan azt ők jónak látják. Mert tudom, hogy a szüleim jót akarnak nekem, a barátom meg... Talán ő is? Talán kissé konfucionista módon fontosabbnak tartom a közösség javát annál, amit én szeretnék?
Nem állítom, hogy gondot jelentene, ha békát kell boncolni bioszon. Rutinos vagyok, így még kávét sem szoktam ilyen esetekben inni, nehogy rosszul legyek már attól, hogy hozzá kell érnem az állathoz. Számomra egy cuki állatka minimum négy lábbal rendelkezik és legalább macska méretű. Nem kifejezetten vagyok oda értük sem, de előbb viselem el, ahogyan a lábamhoz dörgölőznek, minthogy egyáltalán rá kelljen néznem egy hüllőre vagy rágcsálóra. Az előbbiek közül talán a gyíkok egész aranyosak természetesen távolról... Az utóbbi esetben az agresszió az, ami megrémít az általam gyűjtőnéven pockoknak hívott kis zsírdisznóknál.
Nem vagyok buta és haszontalan lány. Tudom, hogy mit akarnék kezdeni az életemmel, de ezt a szüleimnek elmondani sem merem. 18 évesen úgy kell kiszöknöm otthonról, ha mondjuk bulizásra vágyom, vagy minimum összevesznem velük, mint ahogy most is tettem. Minden bizonnyal egy hétig papolni fog anyám arról, hogy erkölcsösebbnek kéne lennem – és a vasárnapi mise természetesen nem fog elmaradni – illetve a suliban is megkapom majd a magamét. Ez az egész még inkább arra késztetett, hogy ma tényleg kiüssem magam... Még ha az nem is túl nőies.
Court volt az egyetlen olyan ember jelenleg az életemben, akit tényleg a barátomnak mertem nevezni. Külső szemlélők számára ez teljesen másképp nézett ki, de mi ketten nagy játékosok voltunk. Pontosan tudtuk, hogy érdekből barátkoznak velünk a legtöbben, ezért egyszerűen csak összefogtunk amikor elkezdtük a sulit. Tekintve, hogy elég hasonló tempóval rendelkezünk és az életfelfogásunk is olyan amilyen... Néha meg tudok azon lepődni, hogy jobban kijövök az ő családjával, mint a sajátommal. Ilyenkor mindig arra tudok csak gondolni, hogy valójában elraboltak tőlük és Eastonból Cleopatra ribit neveltek belőlem.
- Nem hiszed el – kezdtem bele a szemeimet forgatva, miközben hevesen gesztikuláltam – De pont belefutottam apába. Be kellett csicskítani azért, hogy el tudja jönni. Épphogy nem kezdte el a szokásos hegyibeszédet.
Courteney amikor nálunk aludt, hát... Maradjunk annyiban, hogy volt szerencséje premier plánból végignézni azt, ahogyan a szüleim a ruhatáramat veszik gorcső alá. Az ő szemükben minden túl rövid, túl feszes, túl feltűnő és túl kurvás. Nem tudom mit vártak, miután elneveztek egy egyiptomi uralkodó után. Tekintve, hogy a leghíresebb névrokonom a szó legjobb értelmében is egy kis ribanc volt, hát... Nem a legjobb döntés a születendő lányodat ilyen dologgal megáldani, mert onnantól kezdve indokként fogja felhasználni ellenük. Az már egy másik kérdés, hogy ez mennyire állja meg a helyét az érvelésem ilyenkor.
- Jaj Court – sóhajtottam fel halkan, miközben megráztam a fejem – Ennyire ne akarj imponálni. Ha csak ezért kedvelne, akkor minden bizonnyal egy barom.
Mondjuk talán pont nem nekem kéne úgy párkapcsolati tanácsokat adni másnak, hogy a saját kapcsolatom sincs rendben. Legalábbis az minden, csak nem a rendben kategória, ami mostanában megy Cole és közöttem. Amúgyis voltak dolgai – nem túl magas srác, tehát nem vehetek fel mellé olyan cipőket, amiket alapból viselnék – amik megkérdőjelezhetők, de mostanában úgy érzem, hogy nagyobb befolyással van rám. Néha elgondolkozom azon, hogy talán szakítanom kellene vele, de mindig elvetem a dolgot a fejemben amiért szeretem őt.
- Ilyenkor örülök neki, hogy egyke vagyok – sóhajtottam fel halkan – Bár újabban Cole játsza a radart. Nagyon bevágódott anyáéknál és azóta ellenem fordult.
Gondolok itt mondjuk arra, hogy már kerültem miatta szobafogságba. Ilyenkor megkaptam, hogy mindenki másnak fontos a jövőm, csak nekem nem. Konkrétan a fejemhez vágta egy veszekedés alkalmával, hogy ha majd idősebb leszek elcsúnyulok és csak egy buta colos leszek. Ezt mondjuk azóta sem felejtettem el neki, de erre most nem akartam gondolni. Courteneyt határozottan húztam magam után a parkba, miközben elkezdtem összeszedegetni a fejemben azokat a pletykákat, amiket a suli folyosóján elkaptam.
- Tudom köszönöm – határozottan mosolyodtam el a kijelentésére – Nem mellesleg Lora és Peter szakítottak. Mondtam, hogy mérjük Pete eszéhez a dolgot. Elvileg megcsalta őt Lora.
Már egyszer beszéltünk erről a dologról, annak idején pont ő hozta fel nekem, hogy összejöttek. Én kifejezetten nem voltam meglepve, ami a lezárást illette.
- Tehát csak remélem, hogy a csajjal nem fogunk összefutni. Egyszerűen nincs kedvem hozzá – lehet, hogy gonosz, de amikor én szórakozni akarok, nem feltétlenül akarom hallgatni más szerelmi drámáit. Épp elég nekem vagy Courtnek a sajátja, amit szigorúan egymással beszélünk meg. Nem kell még egy olyan csajé is, akit lényegében nem is kedvelünk.

821 szó || outfit

cleo&&courteney

Courteney & Cleo

True friends are never forgotten they live within our hearts and souls forever and always dancing on our stage of memories.

Talán nem a legjobb módszer volt azzal összehozni Kait -a ki elsőre minden volt nekem, csak éppen szimpatikus nem – és Courteney-t, hogy a lánynak lényegében nem hagytam kiürülni a poharát. Ugyanakkor én a barátnője vagyok, nem az apja. Egyáltalán nem tisztem rákényszeríteni arra, hogy a kedvem szerint cselekedjen, ugyanakkor megmondtam neki azt is, hogy tudnék még olyan helyes srácokat felsorolni, aki mellett jobb dolga lenne. Mondom ezt úgy, hogy anno a suli main fuckerjével kötöttem barátságot. Talán ez volt a legbiztonságosabb módszer arra, hogy engem ne próbáljon meg becserkészni, illetve amióta megvagyunk Cole-lal, már nem is érdeklődik úgy irántam. Ettől függetlenül határozottan ő az, akivel annyira egy körökben mozgunk, hogy szabályosan merek elit módjára bulizni és bárokban szórni más havi fizetését. Pontosan tudom, hogy emiatt barátkoznak velem sokan, viszont Court és Braylen egy-egy szelete voltak annak a bizonyos tortának, akikért tényleg megéri küzdenem. Mind a ketten hasonló cipőben járnak, mint én, csak erről igyekszünk nem beszélni, szimplán színlelünk és éljük az életünket anélkül, hogy bármi fájdalmat kimutatnánk. Azzal megbirkózunk magunk, egy bizonyos szintig.
- Most leginkább a szoknyám hossza verte ki nála a biztosítékot. – sóhajtottam fel halkan, aztán egyszerűen csak megráztam a fejem és úgy pletykáltam tovább a szüleim nézeteiről, mintha ezekről Court először hallana – Szerintem ha nadrágba mennék sem verné kevesebb pasi a nyálát rám, mint most.
Mondjuk nem tartok attól, hogy apám a rég elszórt szüzességem, vagy éppenséggel a lelki épségem érdekelné ennyire. Néha képtelen voltam rájönni arra, hoyg a szüleim fejében mi jár. Vannak pillanatok, amikor tényleg azt érzem, hogy fontos nekik, illetve vannak olyan gyerekkori emlékeim is – bár tény és való, hogy nagyon kevés – amik kedvesek számomra. Viszont ahogy idősebb lettem, egyre ridegebb lett a környezet, most pedig már ott tartunk, hogy egy teljes külön lakrészben élek egyedül, ők pedig lényegében leszarják azt, hogy miből és mennyit fogyasztok. Ez a része mondjuk pont nem hátrányos.
- Azért legyél óvatos, jó? Nem akarom, hogy megbántson – finoman simítottam végig a lány karján és őszinte volt a pillantásom ahogyan ránéztem. Nem igazán bíztam a fiúkban. Lényegében sosem gondoltam volna, hogy a saját kapcsolatom is olyan vizekre fog evezni... És nem szeretném, hogy Court hozzám hasonló kétségek között vergődjön. Nagyon szeretem Cole-t, de ugyanakkor néha elgondolkozom a kapcsolatunk létfontosságán. Sok szenvedést és fejfájást okozun k a másiknak, ami miatt talán nem feltétlenül kellene erőltetnük ezt az egészet... Ugyanakkor meg nem is igazán emlékszem arra, hogy előtte nekem milyen volt. Jobb valakihez tartozni, mint egyedül menni szembe az árral, nem? Még akkor is, ha az a bizonyos valaki pontosan azt szeretné, hogy te ennek az ellenkezőjét cselekedd.
- Megvagyunk – igyekeztem elmosolyodni annak ellenére, hogy ez nem volt a legjobb megfogalmazása a dolognak – Sokat tanul, mert készül az egyetemre... Tudod milyen. Reménykedek benne, hogy ha ezen az egészen túlleszünk, akkor szórakoztatóbb módon is el tudom tölteni az időmet vele.
Gondolok itt arra, hogy kerek egy hónapja annak, hogy nem feküdtünk le. Én magam sem értettem, hogy pontosan miért csinálja ezt velem, de néha nagyon meg tud bántani, amikor mondjuk megjegyzi, hogy ne vegyek fel magassarkút. Sosem zavart engem, hogy határozottan a magasabb lányok táborát erősítettem, szívesen hordtam olyan cipőket, amikben más egyszerűen kitörné a bokáját. Egészen addig a pontig, amíg Cole meg nem jegyezte nekem, hogy a túl magas lányok férfiasak, nem pedig csinosak.
- Tudod, hogy mindenki ilyen körülöttünk – sóhajtottam fel halkan, miközben megcsóváltam a fejem – Ha elfelejtem neki a dolgot pár nap alatt, akkor nincs gáz, de valamiért mindenki jobban tudja azt, hogy mi jó nekem, mint én. Legalábbis ezt hiszik. Ennyire szörnyű elképzeléseim lennének a saját jövőmről?
Távolról sem gondoltam azt, hogy a pszichológia egy olyan tudományág lenne, amiben annyira egyszerű diplomát szerezni, ráadásul határozottan hasznos szakma. A családom viszont nem volt hajlandó elismerni azt, hogy bizonyos emberek szenvednek a mentálisan. Ráadásul nekem is tengernyi lehetőségem van a pályán. Ha úgy érzem, hogy sok lenne ténylegesen foglalkozni másokkal, akkor akár taníthatok is, tehát lényegében egy biztos és jól kereső állást tudhatnék a magaménak. De ezt elég nehéz megmagyarázni olyan szülőknek, akik lényegében a saját lányuk irányába nulla empátiát táplálnak. Én pedig talán pont ezért nem is mertem soha feltárni előttük és nagyon a barátaimnak se mondtam, hogy lényegében nehezemre esik minden egyes fizikaleckét a fejembe verni... Hogy képtelen vagyok felkészülni arra is, hogy egyáltalán orvos legyek. Mivel tényleg elég jó tanuló voltam, a barátaim nagy része meg volt győződve arról, hogy jó orvos lenne belőlem, ez pedig önbizalmat adott nekem. Nem szeretek elbukni vagy csalódást okozni.
- Úristen, miből próbáltatok meg kihagyni? – finoman a lány vállára csaptam az egyik kezemmel a másikkal pedig próbáltam elrejteni a hüledező arckifejezésem. Egyszerűen elképzelni sem tudtam, hogy néhány lánynak mi zajlik le a fejében. Úgy éreztem, hogy én több és jobb lennék annál, hogy bármilyen pletykának táptalajt adjak magammal kapcsolatban. És az nem számít, amit direkt generáltam ki magamnak több alkalommal is csak azért, mert voltak pillanatok, amikor élveztem, ahogyan az élettelen kis picsák rajtam csámcsognak. Titkon mindegyik irigyelt minket – Mit keresett ott? És kivel volt? Valami feltételezés kering már ezzel kapcsolatban?
Magam sem voltam biztos, hogy ebből a dologból azért maradtam ki, mert pusztán máshogy lőttem be az óráimat, mint a többieket és a szünetek közben sosem került szóba a dolog, de határozottan kezdett izgatni a téma. Lényegében mondjuk minden egyes pletykán szívesen csámcsogtam és a baráti köröm is hasonló volt... Braylennel az élen. Ő mindenkiről és mindenről is tudott mindent.
- Nem kapsz belőle, ha nem mondasz el mindent – talán a kelleténél kicsit hangosabban jegyeztem meg a dolgot, hiszen egy csapatnyi fiú felénk kapta a pillantását. Én már nem foglalkoztam az arcukra kiülő mosollyal, amivel végigmértek minket. Cole is tartotta magát ahhoz, hogy hűséget fogadott, nem pedig vakságot, így azzal sem lehetne reálisan baja, ha valaki engem néz meg. Ami meg az elméletemet illette... Inkább csak Court kezébe nyomtam az alkoholt, hátha az jobban megoldja a nyelvét és véletlenül sem hagy ki egyetlen szaftos részletet sem.

975 szó || outfit

cleo&&courteney