A nevéről
✘ Görögországban elterjedt dolog a lányoknak Cleopatra, illetve a fiúknak Cleophus neveket adni. Mind a két esetben Cleonak becézik az adott személyeket, aranylányunk szerint pedig sajnálatos bűn ezt a két nevet adni egy gyereknek.
✘ Ettől függetlenül sokan úgy gondolják, hogy a lány eleganciája, megjelenése valóban egy egzotikus királynőre emlékezteti az embert, mivel mindig kihúzott derékkal, kidüllesztett mellkassal és behúzott hassal közlekedik.
✘ Emellett háromszor lett az iskolai évek alatt bálkirálynő.
✘ Ha valaki Cleopatranak hívja, azt pedig nemes egyszerűséggel megtámadja és elássa egy sötét, hűvös éjszaka folyamán.

Ahogy a legtöbbször láthatod őt
✘ Nagyon magas lány, viszonylag erős, de ennek ellenére is csinosnak mondható alkattal. Olyan valakinek tűnik, aki fittyet hány mások véleményére, aki tökéletesen tisztában van a saját szépségével, és egyáltalán nem érdekli, hogy alapból is 170 centi felett jár, szívesen visel olyan cipőket, amik akár még plusz tízzel megfejelik a magasságát.
✘ Minden egyes ruhája nagyon divatos és márkás darab. Emellett, mivel büszke az alakjára – arra, hogy van feneke, melle, csípője – csak feszes nadrágokat, rövid felsőket és gyakran olyan szoknyákat hord, amik sokat megmutatnak belőle.
✘ A legtöbben latolgatják azt, hogy a haját felturbózzák-e a fodrászok, de a válasz egy határozott nem. Világ életében egy oroszlánt megszégyenítő sörénnyel rendelkezett.
✘ Nem ritka, hogy sok sminket visel magán, vagy erősebben festi ki magát, mert szeret sminkelni és mindig odafigyel a megjelenésére.
✘ Szoláriumba sem jár... Illetve nem mindig. Kifejezetten szereti, ha a bőrszíne is egzotikusabbnak tűnik.
✘ Műkörme van... természetesen.

Amit első ránézésre gondolsz róla
✘ Egy hülye picsa. Nem kell ezen szépíteni, a legtöbben ezt hiszik róla. Persze ő erre a dologra szeret is rájátszani, hiszen élvezi a rá irányuló figyelmet.
✘ Egyáltalán nem igyekszik megváltoztatni a róla alkotott képet, mert van egészséges önbecsülése. Jobban tisztában van önmagával, mint sok felnőtt ember, amiatt pedig már nagyon fiatalon megtanulta azt, hogy hogyan szeretheti magát.
✘ Sokan nem gondolnák, de igazából imádja a róla generált pletykákat hallgatni és rengeteget ő indít el saját magáról, utána pedig nevet az embereken, akik elhiszik ezt.
✘ Sokan azt gondolják, hogy mivel népszerű lánynak számít, ezért lenéz másokat.
✘ Nem nagyon szeretnek barátkozni vele az emberek, mert azt hiszik, hogy a kalóriabevitelen, a legcsinibb hajtrendeken, és a ruhákon kívül más beszédtémával nem rendelkezik.

Minden, amivel szembesülsz, ha megismered
✘ Egyáltalán nem karakán természetű, sokkal inkább mondható kedvesnek, illetve állandóan mosolyog.
✘ Szeret másoknak segíteni. Elég sokat jótékonykodik a családjával, illetve szinte havonta átválogatja a ruháit, hogy mindet eladományozhassa, ami már nem kell neki.
✘ Ha nincs hol aludnod éjjel, akkor valószínűleg az ő ajtaja nyitva fog állni előtted. Illetve ha barátok vagytok, bármikor zaklathatod bármivel, mert segítséget fog nyújtani neked.
✘ Meglepően okos, illetve évek óta minden egyes tantárgyból kitűnő. Elég előrelátó és világosan gondolkozó lány, ami miatt már fiatalon felfogta, hogy a jó tanulmányi eredményei fontosak ahhoz, hogy később szélesebb választási köre legyen, ami az egyetemet illeti.
✘ Kifejezetten szereti olvasással elütni az idejét. Pont ezért elég jól ki tudja fejezni magát, mind szóban, mind írásban, holott a humán tudományokra nem fordít túl nagy energiabefektetést. Az órái nagy részére nem is jár be, de ettől függetlenül készül rájuk.
✘ Logikus a gondolkodása. Épp ezért is szeretne később orvosként tevékenykedni... de erről majd később beszélünk
✘ Minden körülmények között első sorban magára gondol és ez nem önzőség a részéről. Csupán csak nem akar feleslegesen bajba keveredni.
✘ Ha valamilyen érvet magával kapcsolatban nem tart jogosnak, akkor nem rest kinyitni a száját, bármilyen helyzetben meg tudja védeni magát... Bárkivel szemben... De erről is majd később beszélünk.
✘ Sokat bulizik. Túl sokat, ami miatt lényegében heti szinten jár haza részegen. Általában ilyenkor tele van kék és lila foltokkal a lába.
✘ A bulik motorja. Mindig ő az, aki megszervezi a találkákat, és sokszor hajlamos fizetni azért, hogy leitassa a barátait.
✘ És ezek ellenére sem képes megbízni senkiben... Mert nem látják az emberek, hogy mennyire esendő valójában.

Minden, amit eltitkol előled
✘ Annyira nem tagja egyetlen közösségnek sem, mint ahogyan azt a legtöbb ember gondolná. Valójában az emberi kapcsolatai 90%-a mérgező.
✘ Az az álma, hogy gyermekpszichológus legyen és a hozzá hasonló fiatal felnőtteknek, illetve gyerekeknek segíthessen. Szívesen dolgozna akár gimnáziumokban is iskolapszichológusként, de mindezt nem meri elmondani senkinek.
✘ Édesanyja biomérnök, az édesapjának pedig egy vállalata van. Egyiküknek se nagyon volt ideje a lányuknak, így nevelőket fogadtak mellé kicsi kora óta.
✘ A baráti köre és a szülei gondolják azt, hogy jó lenne neki egy orvosi kar.
✘ Fél ellenkezni a környezetével. Mindig arra gondol, hogy ha megteszi, akkor esetlegesen rossz döntést hoz. Ezt az érzést pedig alapvetően utálja, mert nem különösebben érdekli a nagy tömeg véleménye, azonban a hozzá közel álló embereké annál inkább.
✘ Talán nem mutatja ki, de tényleg mindent megtesz azokért, akiket szeret. Emiatt pedig sokszor nehéz időket él át.
✘ Az otthoni személyzettel úgy viselkedik, mint egy diktátor kurva. Mert összességében annyi negatív atrocitás éri a szülei és a közvetlen környezete által, hogy máshogy képtelen kezelni már ezt.
✘ Megrögzött hazudozó. Szemrebbenés nélkül, bárkinek az ellenkezőjét tudja állítani annak, amit tesz vagy gondol. Ezáltal már magának oda is ítélt egy Oscar-díjat, a mindennapi alakításaiért.
✘ A legjobb hasonlat rá, egy kalitkába zárt madárka, aki megtanulta kinyitni annak a zárát, azonban tudja, hogy tartósan sosem szabadulhat meg a lakhelyétől, ezért mindig hazatér, mielőtt észrevennék, hogy eltűnt.

- Na mizu? – tette fel a kérdést Courteney abban a pillanatban, amikor helyet foglaltam mellette, a büfében szerzett joghurttal a kezemben. Lényegében olyanok voltunk, mint Blair és a sleppje a Gossip girlben. A lépcsőn helyet foglalva fogyasztottuk minden egyes alkalommal a natúr joghurtunkat, amibe némi gyümölcsöt is kértünk a büfés nénitől. Lényegében csak a hajpánt hiányzott, de egyikünk sem volt Courttel egy, az ilyen borzalmakat viselő lányok közül. Szerintem ő csak utálta, ha valami van a hajában és az idegesíti, én pedig szimplán bűnnek tartottam hat év felett ilyen hülyeségekkel terhelni magam.
- Áh – rázta meg a fejét – Teljesen kivagyok attól, hogy Peter és Lora összejöttek.
Én magam is elhúztam a számat a hír hallatán. Lényegében sosem értettem azokat a srácokat, akik lusták voltak felmászni a fára, emiatt pedig beérték a rohadt almákkal is. Nem számított, hogy milyen szépen vöröslöttek a gyümölcsök fent, lényegében túlságosan rizikósnak és veszélyesnek találták a helyzetet... Legalábbis én szerettem volna ezt hinni. Hogy a fiúknak is van önbizalomhiányuk és egy olyan szép lánnyal félnek kezdeni, mint amilyen mondjuk Court... Abba már nem akartam belegondolni, hogy a buta és egyszerű típus lenne a számukra járható út.
- Ezek szerint Peternek annyi esze van amennyi látszik – vontam meg finoman a vállam, majd a lányra mosolyogtam – Lesz egy buli a hétvégén, ami egész jól hangzik, szerintem mennünk kéne.
- Én kiesek – sóhajtott fel halkan – Pedig nagyon szívesen mennék, azt elhiheted. Viszont anyámékkal elutazunk, ez alkalommal pedig nem fogok tudni meglógni sajnos.
- Nem baj – mosolyodtam el, miközben megpaskolgattam a lány alkarját – Majd máskor megyünk.


- Tehát – kezdett bele már vagy ötödjére Cole, miközben a ceruzájával mutatta a füzetemben a kémiai összefüggéseget egy bonyolult egyenletben. Egyetlen lusta pillantást vetettem oda, de aztán a pillantásom rögtön a fiú göndörödő, szőke tincseire terelődtek. Szerettem volna látni a szemeit, de jelen esetben mivel a lapokra szegezte a tekintetét, esélyem sem volt ilyesmire. Halvány kis mosoly költözött az arcomra, miközben a kellemesen mély hangját hallgatva koncentráltam lényegében mindenre, ami nem kapcsolatos a kémiával... Bár ez nem teljesen volt igaz, ugyanis engem valami teljesen másféle kémia kötött le.
- Érted? – nézett rám végre, én pedig megengedtem magamnak azt a luxust, hogy elvesszek a tekintetében, mint minden alkalommal, amikor megpillantom azt. A szám széle finoman megremegett, ezért beharaptam azt, majd inkább elfordítottam a fejem, és a padra fektettem az arcom.
- Tartsunk szünetet – tíz perc alatt már másodjára mondom ezt neki. Ezzel próbáltam leplezni azt, hogy igazából fogalmam sincs, hogy mi a fenéről beszél, de ő csak felsóhajtott és megsimogatta a hajam. Én szinte azonnal lehunytam a szemeimet és próbáltam nem foglalkozni a fejemben zsongó gondolataimmal.
- Olyan régen csináltunk már valamit a tanuláson kívül – motyogtam az orrom alatt, majd rápillantottam – Más párok hetente randizni mennek, mi pedig a kémialaborban maradunk bent és hülyeségekkel tömjük a fejünket. Mikor fogjuk ezt az életben használni?
- Az mindegy – rántott egyet a vállán – biológia, fizika, kémia, matek. Ezekből mind nagyon jónak kell lennünk, ha be akarunk jutni az orvosira.
- Hát persze – motyogtam az orrom alatt, ahogyan előrenyúltam és játszani kezdtem az aranyló hajával – Ettől függetlenül kissé túlzásnak érzem azt, amit most csinálunk. Nem lehetne az, hogy csak egyszer lazítasz?
- Mit találtál ki? – pár másodpercnyi csend után kérdezte meg. Ebből már nyilvánvaló volt számomra, hogy mit fog mondani válaszként, de ettől függetlenül is... A remény hal meg utoljára nem? Így fogtam és elé csúsztattam egy lapot a szilveszteri, Gatsby témájú, álarcosbálról. Egyetlen pillantást vetett rá, és már láttam, ahogyan elsötétül a tekintete. Kár, hogy nem lottózom.
- Cleo – kezdett bele, mire én inkább visszafeküdtem a padra és ismét lehunytam a szemem. Szentbeszéd következik – Már ezerszer elmondtam neked, hogy az ilyen bulik túl sok időt vesznek el tőlünk. Ráadásul hétköznap van, így ki kéne hagynunk a sulit is miatta... Le fogunk maradni az anyaggal.
- Három fejezettel az órai anyag előtt járunk – világosítottam fel a fiút, majd halkan felhorkantottam – Komolyan ezt fogod csinálni?
- Én is ugyanezt szeretném kérdezni tőled, Cleo – nézett halálosan komolyan a szemembe – Én nem ilyen komolytalan lányként ismertelek meg téged.
- Én meg nem hittem, hogy 18 évesen valaki ennyire besavanyodott lehet – jegyeztem meg, a pillantásom meg egyre inkább hitetlenkedővé vált. Ezt tényleg a fiú, akivel már vagy két éve párkapcsolatban élek?
- Végzősök vagyunk, ha nem tűnt volna fel.
- De feltűnt – szólaltam meg – És így is teljesen jó jegyeim vannak, nem értem mi bajod van most. Egyszer az ember csak elmehet szórakozni, nem?
- Az élet nem ebből áll – jelentette ki. Akartam valamit mondani neki még, de végül inkább becsuktam a számat, és lesütöttem a tekintetem. Szerettem volna elhinni, hogy lényegében az egész éves erőfeszítéseimért ennyi jár, hiszen keményen tanultam, hogy feljebb tornászhassam a pontjaimat... Nem beszélve arról, hogy még nagyobb hangsúlyt fektettem a közösségi munkára is.
- Hol is tartottunk? – tettem fel végül a kérdést, mire ő elmosolyodott és tovább magyarázta az anyagot, amiből egy szót sem értettem. Szinte biztos voltam benne, hogy ha fel is vesznek az orvosira, az első órámon egy szót sem fogok érteni. És ha majd nagy nehezen elszenvedem magam egy gyakorlati órára, valószínűleg rosszul leszek. Ha netán nagy nehezen lediplomázom – már ha egyáltalán sikerül, akkor az első adandó alkalommal meg fogok ölni valakit azért, mert remegett a szike a kezemben. Az ajkamat beharapva pislogtam vissza a könnyeket, amik próbáltak utat törni maguknak, miközben próbáltam elhitetni azt saját magammal, hogy ez az egész nem az én hibám. A reál tárgyak szimplán affinitáson múlanak, nekem pedig nincsen hozzájuk ilyenem.