Folyamatosan gondolkodik.
Nem úgy, mint ahogyan mások. Nem csak alapvető funkciók kitöltésére használja a fejét, sokkal inkább összefüggésekkel van tele a feje. Mindig másokat akar megfejteni, hogy vajon milyen életet élhetnek, mi járhat a fejükben. Mivel töltik a mindennapjaikat, mire gondolnak. Sokszor hallgat bele a metrókon idegen emberek beszélgetésébe és próbálja elképzelni az életvitelüket. Nagyon foglalkoztatják azok a dolgok, amiket az emberek valójában éreznek. Érdekli, hogy a környezetével mi történik, hogy miként halad más emberek sorskereke előre. Nyitott a világra.

Nehezen, vagy egyáltalán nem nyit mások felé.
Itt jön képbe a rendellenessége. Fél megnyilvánulni és önmagát adni olyan emberek előtt, akiket nem ismer. Társaságban talán könnyebben össze tud barátkozni emberrel, de kifejezetten tartós kapcsolatai nincsenek. Egyetlen család áll közel hozzá, ami a fényt jelenti számára a saját életében. A menedéket, a pici jót, amit mindenben képes meglátni. Ha valaki jobban megismeri, akkor rájön, hogy a rideg külseje ellenére kifejezetten jószívű, bár kissé ijesztően fekete humorral bír. Sokan szociopatának gondolják, pedig csak szüksége lenne kapcsolatokra, hogy ki tudjon bontakozni.

Sikkes és rideg a megjelenése.
Ami miatt sokan egyszerre képesek tartani tőle, és csodálni őt. Igazából elég jó stílusérzékkel rendelkezik és szívesen változtatja az eredetileg fekete hajszínét. Sokan nem tudják – mivel gondoskodik róla, hogy ne tudják – hogy mivel kicsi korában sokat játszott kint a napon, kiszeplősödött az arca is. Mivel ezek önbizalomhiánnyal töltik el rossz emlékek miatt, általában lefedi őket, valami erre szolgáló kozmetikummal.

Nagyon kíváncsi és szeret tudni.
Rengeteg ismeretterjesztő filmet néz, amikor szabadideje van, de nem kifejezetten mondható jó tanulónak. Soha nem fogta meg az a fajta lexikális tudás, amit az iskolapadban próbáltak a fejébe tuszkolni, így nagyjából tíz percig tud egyhuzamban jegyzetelni, utána pedig csak a lapok széleit díszíti ki a tananyag keretein belül. Éppen ezért a biológiafüzetében lényegében a sejtosztódás folyamatából, az angol füzetében pedig Shakespeare Hamletjének a jeleneteit rajzolta le. Sokan lustának és nem túl intellektuálisnak tartják, de ennek pont az ellenkezője igaz. Rengeteg filmet nézett a Föld kialakulásáról a Fekete lyukakról, illetve kifejezetten érdekli a csillagászat és szereti a természettudományokat. Nagyon intelligens srác, aki szeret a saját módszerei szerint tanulni.

Jószívű és mosolygós.
Legalábbis azokkal, akikkel szívesen tölti az idejét. Ha valaki társaságában eléggé fel tud engedni, akkor könnyen megtalálja vele a közös hangot. Szívesen hallgat másokat és gyűjt magának kedves emlékeket, még ha mindezeket nem is tudja tökéletesen kifejezni. Szeret másokra figyelni, illetve másokról beszélgetni. Sok mindent tud az emberekről, de az információkat nem használja fel mások ellen. Ő a saját gyerekkoráról és rendellenességeiről sosem mesél másoknak, mert nem akarja azokat a perceket is tönkretenni, amiket boldogan tölthet el, így lényegében a legtöbbször ura a szituációknak.

Végtelenül szomorú.
Lényegében tisztában van azzal, hogy a sok dolog igazságtalanságból történik vele, viszont igyekszik minden kis apróságba kapaszkodni, ami életben tarthatja. Nagyon könnyen tud értékelni apróságokat, például a finom ételeket, egy szép ruhadarabot, a jó időt... Lényegében bárminek tud örülni, de ezek a dolgok mindig csak neki maradnak meg. Kifejezetten érzékeny lelkivilággal lett megáldva, ami miatt nagyon nyitott mindenféle művészet felé. Lényegében bármi le tudja nyűgözni: legyen az egy jó könyv, egy érdekes kérgű, öreg fa, vagy éppenséggel a tökéletes emberi kapcsolatok. Ezek a dolgok tartják a leginkább felszínen őt. Viszont ettől függetlenül, ha elmerül a gondolataiba és szembenéz a saját helyzetével, annak nagy valószínűséggel nem igazán van jó vége. A szőnyeg alá akarja söpörni a problémái nagy részét, de sokszor túl lelkiismeretes ehhez magával szemben is. Emiatt pedig sokat szenved.

Mindent elfojt.
Úgy éli az életét, akárcsak egy robot. Érzéketlennek tűnik, üres tekintettel jár fel-alá a világban. Nem akar másokat, megismerni. Nem akarja a véleményét kinyilvánítani, nem akarja az erejét fitogtatni. Nem akarja senki számára bebizonyítani, hogy ő jó ember, ahogy ennek az ellenkezőjére sem törekszik. Nem akar másoknak gondot és fejfájást okozni. Egyszerűen csak élni akarja a saját életét célok és miértek nélkül... Lényegében azért él, hogy megtalálja önmagát, mert neki ennyi jutott a sorstól, ő pedig ezt elfogadta. Nem sajnáltatja magát, nem mondd semmit, ellenben az embertársaira jobban odafigyel, mint bárki más. Mert utál fájdalmat és csalódást okozni.

- Nem vállalhatnám el a műszakot? – tettem fel a kérdést kíváncsian, majd egy halk kis sóhaj kíséretében figyeltem a férfi arcát. Igazából valahol tudtam, hogy lényegében már veszítettem, mert eléggé kardoskodott a dolog ellen.
- Ki kéne javítanod a matekjegyeidet – válaszolta nekem a férfi, mire szomorúan bólintottam egyet. Nem szerettem otthon tölteni az időmet, illetve a tanulással is csak azért foglalkoztam, mert lényegében ők azt szerették volna, hogy foglalkozzak. Mert nem hagyták, hogy otthagyjam az iskolát és a saját fejem után menjek.
- Majd én beugrom helyetted – jelentette ki a lányuk, megpaskolgatva a vállam. Igazából nem kifejezetten tett ez boldoggá. Általában ő mellettem szokott állni, de ezek szerint a matekjegyem neki is irreálisan fontos lehet. Mindenkinek fontosabb nálam... Valahol boldog voltam azért, amiért törődtek velem, így eldöntöttem, hogy egy gyenge kettesre feltornászom majd az átlagom, amit a következő órán meg is tehetek... Hiszen akkor írom a javítódolgozatomat, amire természetesen még semmit sem készültem.
- Hát akkor... Elmegyek a könyvtárba tanulni – bólintottam beletörődve a sorsomba a férfi pedig a tincseim közé fúrta az ujjait, majd kiterelgetett a konyháról.
Sokakkal ellentétben én magam szerettem vendéglátásban dolgozni. Jó érzéssel töltött el, hogy más emberek javára dolgozhatok, még ha ez csak a pincérkedésben is merült ki. Illetve volt némi sikerélményem, ha magas borravalóval távoztam. Ilyenkor elhittem azt, hogy ténylegesen tudok megnyerő lenni, hogy kedvelhetnek mások csak azért, mert könnyedén mosolyogva fejtegettem a körülöttem levőket, a választott ételek alapján. Gyorsan és pontosan dolgoztam. Nem jelentett problémát, hogy tartsam a kiszolgálási időt, a rendelések nagy részét pedig csak a biztonság kedvéért írtam fel. Általában mindent megjegyeztem. Szerettem minimálisra csökkenteni a hibák lehetőségét, hogy másoknak örömet okozhassak.
Pont ezért pedig szívesen töltöttem volna az időmet ismét pincérkedéssel. Mert ilyenkor túl nagy volt a zaj és a nyüzsgés körülöttem ahhoz, hogy ténylegesen gondolkodjak. Ez pedig tetszett nekem. Viszont a matekjegyeimet előtérbe kellett helyeznem... Mindezzel én is tökéletesen tisztában voltam. Sosem voltak továbbtanulási terveim, mert nem élünk annyira nagy lábon, hogy lényegében bármit megengedhessünk magunknak.

- Gyere anya – sóhajtottam fel, miután letudtam a matekkorrepetálásom – amit saját magamnak adtam, szóval annyira nem is számított – és hazaértem. Anyámat, mint minden egyes nap, most is részegen találtam az előszoba közepén. Kezd egyre jobban elfajulni a helyzet, hiszen régen legalább a konyháig vagy a nappaliig eljutott, de most már a földön ülve iszik – Fel fogsz fázni.
Ahogy finoman felhúztam a földről, meglepődtem azon, hogy mennyire hagyta magát. Nem szerettem ezt a nőt, de tiszteltem a kora miatt meg azért, mert életet adott nekem. És azért elég tré lenne, ha képes lennék a sorsára hagyni, amikor elég látványosan nincs senkije rajtam kívül... És nem tudom mi lenne vele, ha én nem gondoskodnék magunkról.
- Ez az egész miattad van – nézett rám könnyes szemekkel, én pedig érzelemmentes arccal, vontam meg a vállam. Nem értettem egyet vele, és már nem fájtak annyira a szavai. Lényegében tisztában vagyok azzal, hogy ott volt neki az abortusz lehetősége, ha nem akart volna megtartani. Nem mintha ez a helyzet anyai érzésekről és szeretetről szólna... Pusztán az apámat akarja kizsigerelni, aki nyilvánvalóan nem kér belőlem. Hogy mekkora sebeket ejtett ez rajtam, az részletkérdés, mert már megtanultam elfogadni a helyzetet és kizárni a saját érzéseimet.
- Most megfürdetlek, aztán lefekszel – jelentettem ki, kicsit rászorítva az asszony karjára, miközben berángattam a picike fürdőszobánkba. Épphogy volt időm ráengedni a hideg vizet – hátha valamennyire magához tér tőle, bár józanul talán még elviselhetetlenebb – amikor megszólalt a csengőnk. Anyámra inkább rácsuktam az fürdőszoba ajtaját. Nem szerettem ha az emberek ilyen állapotban látják.
Azt hittem, hogy talán a kínai szomszédaink lehetnek azok, akiknek az éttermükben dolgozok, vagy az egyik osztálytársam, aki megígérte, hogy áthozza nekem a leckét. Itt lényegében ki is merült a baráti köröm, de engem ez a tény nem zavart. Ennek a kevésnek is örülni tudtam.
- Nyitom! – kiabáltam ki előre, miközben a kulccsal zörögtem. Nem szórakoztam az ajtólánccal, hiszen mindig ismerősök jöttek csak át hozzánk, így rögtön szélesre tártam azt... Ami előtt egy idegen férfi állt.
- Fiam, nem gondolod, hogy felelőtlenség mindenkinek ilyen bizalommal kitárni az otthonod kapuit? – tette fel a kérdést, az ajkain viszont egy kis szórakozott mosoly játszott. Rajtam valószínűleg látszott, hogy nem igazán értem azt, amiről beszél, mivel nem húzta hosszúra a magyarázat idejét – A gyámügytől jöttünk. Egy névtelen bejelentés alapján kiskorúként tarthatatlan állapotokban élsz, így a felügyeleti jogodat egy más élő rokonodra kellene átruháznunk. Ezért jöttünk el felmérni a terepet.
- Nincs más élő rokonom – jelentettem ki rögtön és elálltam a bejáratot a lakásban. Reménykedtem benne, hogy ha anya józan lenne, ezt az egészet nem hagyná. Hogy a nyers szavak ellenére képes arra, hogy legalább egy picikét szeressen engem. Csak annyira, hogy küzdjön értem.
- Megkaptuk a végzést – tartotta fel a férfi a papírt – Tehát be kell engedned. Több szomszédotok is megerősítette, hogy nem tartják alkalmasnak a szülődet arra, hogy a gyámod legyen, így meg kell bizonyosodnunk arról, hogy ez tényleg így van-e. A te érdekedben.

- 45,6%-ban egyezik a dns állománya a fiával. Gratulálok – jelentette ki az orvos a férfinak, akit az anyám azzal vádolt, hogy az apám. A helyzetet még én is nevetségesnek találtam, viszont abban a pillanatban, amikor meghallottam ezt, szinte sokkot kaptam. A kalapács lecsapott, új családhoz kerültem. Egy olyan családhoz, ahol már alapból három gyerek van, és mindegyik idősebb nálam. Én ezt az egészet nem akartam, de a bíróság határozottan úgy döntötte, hogy jogom van Yangként élni abban a palotában. Hogy jogom van a jobb életkörülményekre, ami talán egy még borzalmasabb életet tart magam előtt.
Eddig legalább közel voltak hozzám a barátaim, de most minden bizonnyal új iskolába fognak íratni, ami még nagyobb súlyokat helyez a vállamra az ismerkedés terén. Új emberekkel kell együtt töltenem az időmet, új élethelyzetek elé leszek állítva... És nem utolsó sorban meg kell ismernem a kettő nővéremet és az egy bátyámat. Szinte láttam magam előtt a reakciójukat az érkezésemre, hiszen a férfi egészen a végzés idejéig tagadta a létezésem. Tehát bebizonyosodik róla egy hazugság, ami rajtam fog majd csattanni... Ezt az egészet nem akartam, mégis felnéztem a férfira, amikor a vállamra simult a keze. A mozdulatban nem volt semmi szeretet, lényegében elég ügyetlennek tűnt. Ha nem tudnám, hogy van rajtam kívül három gyereke, akkor határozottan azt hinném, hogy egész eddig agglegényként tengette az életét.
Lényegében az érintése is leginkább arra szolgált, hogy elindítson maga előtt, aminek hatására gyorsan lépkedni is kezdtem. A kocsiban nem szóltunk egymáshoz, ahogyan csak pár pillantást vetettem a családjára... A családomra, mikor beléptem. Egyetlen elég volt ahhoz, hogy rájöjjek mi folyik jelenleg ott. Lényegében teljesen felkavartam az érkezésemmel az életüket, ez mindannyiukon látszott, kivéve talán a fiatalabb lányon. Pont ezért amikor bekísértek az újdonsült szobámba, lényegében ki sem mozdultam onnan egészen addig, amíg úgy nem ítéltem, hogy mindenki más lefeküdt aludni.