Ha másokat kéne megkérdeznem, biztos, hogy az első szó, ami az eszükbe jutna rólam, az a fura lenne. Tény, hogy vannak érdekes dolgaim, de, csak azért mert nem állok be a sorba a többi birkához, még nem jelenti azt, hogy fura vagyok. Egyszerűen csak unom magam köztük és szeretek kilépni a szürke hétköznapokból. Egyszer élünk, akkor azt ne agyon szabályozva töltsük, merjünk önmagunk lenni. Egy művészt amúgy sem lehet bezárva tartani és megmondani, hogy mikor mit tegyen.
Sokszor megkaptam már azt is, hogy elég hűvös a jellemem. Hát valakinek az is kell lennie nem? Úgy kerek a világ. De ha nagyon érdekel, akkor elárulom, hogy csupán beleuntam az emberekbe és nincs kedvem nagyon ismerkedni, nyitni mások felé. Egyszerűbb elriasztani az embereket már az elején és akkor nem zaklatnak többet. Mondhatni tökélyre fejlesztettem a szemmel ölést is. Persze ritkaságok egyike, de vannak kivételek, akiket, picit közelebb engedek.
Gyűlölöm a monogámiát! Ez van hölgyek, sajnos nem tudok elköteleződni. Elég hamar rátudok unni a banánra, így vagy hamar cserélgetem a barátnőimet, vagy egyszerre többet is tartok, hogy hangulatomnak megfelelően válogatni tudjak belőlük. Tudom, ez nem ruhás szekrény, de még nem találtam olyan embert, akiben minden meglenne egyszerre, amit én keresek.
Nem szokásom mások érzelmeire figyelni, nem pátyolgatok senkit sem és gyakran használok szarkazmust is. Van, hogy láthatóan, mindenféle lepel nélkül nézem le az embereket, nem nyalizok senkinek sem, szívem szerint cselekszem.
Imádok mindent, ami füstöl (és jó illatú, azért ha odaég a kaja, az nekem sem kellemes), legyen az cigi, vízipipa, e-cigi, vagy füstölő.
Van egy karórám amit nagy becsben tartok, ugyanis a bátyámé volt. Sajnos már csak ez az egy dolog maradt meg tőle, illetve egy pulcsi, ami valamennyire még mindig őrzi az illatát, de az emlékeit biztosan. Mondhatni ez a két tárgy kabala a számomra, mindenhova jönnek velem és senki sem érhet hozzájuk!
Imádom a figyelemfelkeltő, egyedi, nem megszokott dolgokat, így szinte minden őrült trendet képes vagyok követni, egy kicsit a saját szám ízére szabva. Ha más férfi szekrényébe nézünk be biztos csak fekete vagy fehér, egy színű zoknikat látunk, ám nálam van az avokádós mintástól kezdve mindenféle különlegesség is. Így ha valamilyen ajándékon törnéd a fejed netán, akkor lehet, hogy az egyedi, mintás zoknival jársz a legjobban, amit pár centért beszerezhetsz az Ebay-en is, vagy az Amazon-ról. De ugyanúgy tudok örülni egy új ecset készletnek is, vagy új festékeknek. Festék téren sem válogatok, lehet akril, olaj, víz, sőt még fal festék is, mindnek hasznát tudom venni. A lakást is havi rendszerességgel festem át, vagy pingálom össze, ha unatkozom, vagy nem tetszik a jelenlegi atmoszféra. Sokszor van, hogy átrendezem a lakást is, így aki ritkán jár hozzám, mindig új kinézet fogadja. Videojáték helyett ezzel töltöm az időmet inkább.
Nem vagyok annyira szokások híve, de azért van egy nap az életemben, ami szinte mindig ugyanúgy néz ki. Ez pedig a szombat. Minden szombaton eljárok úszni, hagyományos kínai kaját eszem és megnézem az aktuális sport meccset. Anno ez tesós program volt és valahogy Gary halála után is rajtam maradt. Bár tény, hogy egyedül annyira nem finom a kínai kaja.
Főzni konkrétan nem tudok, sosem követem a recepteket mindig csak próbálkozom, kísérletezgetek a konyhában. Már mikor nem felejtek el bevásárolni hozzá és van is kedvem kínlódni a takarítással utána.
Mint mindenkinek, úgy nekem is van fétisem, csak én nem szégyellem. Szeretem fojtogatni az embereket az ágyban. Persze, azért figyelek arra, hogy ne vigyem túlzásba, eddig még nem jött panasz és a hullaházba sem került senki. Emellett szeretek még egyéb nyomokat hagyni a kliensemen, de ha szépen megkérsz rá, akkor nem látható helyre teszem.
Nem vetem meg az alkoholt és néha a vicces cigit sem, főleg akkor ha elfogy az ihlet és határidős a munka. Olyankor jól tud jönni egy (esetleg több) üveg bor. Olyankor alkotom a legszebbeket.
Nem vagyok szégyellős sem, erőszeretettel járkálgatok meztelenül otthon, vagy más otthonában, alváshoz sem viselek semmit úgy sem. Szerintem nincs mit takargatnom, a felnőttek előtt. Gyerekes övezetben azért megtudom emberelni magam egy alsóhoz.
Sosem szoktam előre szólni, ha meglátogatok valakit, legyen csak meglepi, aztán érjen rám, ha jót akar magának.
Volt már olyan, mikor üresnek érezted magad? Mikor minden érzelem és gondolat elszállt belőled, mikor egy senkinek érezted magad a világ közepén? Na én pontosan ezt érzem immár 7 éve. Bármit teszek...egyszerűen nem lelem benne örömöm, elvesztettem magam. Már nem is tudom, hogy ki vagyok és mit is akarok. Régen volt egy álmom, ami végül a semmibe lett, mikor a bátyám meghalt. Persze próbálom túltenni rajta magam, de nem megy. Lehet azért mert igazából sosem sikerült elengednem, sosem sikerült kisírnom a lelkem utána. Hiszen miért is sírtam volna? Nem, nem amiatt, mert pasiknak nem szabad, csak így már legalább nem szenvedett tovább. Ő már nem, csak mi. Mióta az eszemet tudom, mindig is Gery nyakában csüngtem. Szerettem Rea-t is -és bár nem vallanám be semmi pénzért, még most is szeretem -, de ő mégis csak a nővérem. Egy fiúnak az apa után a bátyus a minden. S, hát miután elment, magával vitt egy darabot belőlem, ami okozza a mostani ürességem.

Kedd van, reggel nyolc óra. Ideje lennem kikelni az ágyból, hogy elinduljak, de nem tudok. Gyengének érzem magam, így csak a plafont bámulom. Minden nap ugyanaz van szinte. Egyetem, barátokkal való műmosolyos bájcsevej, bevásárlás, késő estig való alkotás, Novaval való veszekedés, szex, majd alvás és kezdődik minden elölről. Szeretem a sulit, szeretek alkotni is és hát ebből élek meg, ebből van ez a kecó is, meg hát én is szeretve vagyok, mert egy csinos nő van az oldalamon, de mégis...minden olyan sivár. Ez megy már évek óta, de reméltem, hogy majd azért az egyetem változtat rajta, hogy majd New York kihozza belőlem a maximumot, erre, semmi. Fogalmam sincs, hogy hol a baj, hol rontom el mindig, hogy mit javítsak. Az se lehet mondani, hogy a mellettem alvó lánnyal van a gond, mert már nem az első alanyom és ő végül is, eddig a legelfogadóbb, de valahogy...unom? Talán nem ez a legjobb kifejezés, nem tudom. Talán a külvilágnak egy hűvös és kissé elvont művész vagyok, akit jobb nem megközelíteni, csak távolról csodálni, ám belül igen is aggódom magamért.
Nehezemre esik összekapni magamat, de muszáj, hiszen ha már sikerül ösztöndíjjal bejutnom, nem kéne azt is elbaszni. Sietősre veszem lépteimet, hogy legyen még esélyem elérni a buszt, hogy aztán kissé szétszórtan, de még időben betoppanjak a tanár előtt. Rajz óra, legalább valami ami kicsit leköt. El is foglalom a szokásos helyemet, hogy aztán kíváncsian figyeljem a mai témát.

Meglepettségemre azonban az ajtó felé fordul a tanár, hogy beengedje az alanyt, akit le kell pingálnunk. Már kezdtem reménykedni, hogy valami jó nőt kapunk, mikor egy félmeztelen srác jött be, hogy aztán a megadott pózba beálljon. Ez most egy vicc, ugye? Korán reggel van még ehhez, nem vagyok hajlandó egy félmeztelen pasast nézegetni. Ha tudom inkább be sem jövök. Értem én, hogy néha a lányoknak is kedveskedni kell, de azért a srácokra is gondolhattak volna. Morogva látok neki azért mégis csak, hogy legalább a vázlatot elkészítsem és hálát adok az égnek, hogy nem jutott idő ennem, így legalább nincs mi kijöjjön.
Elég lassan telt az óra, de végül is túléltem. Megrohamozom a mosdót, hogy megtisztálkodjak, mert tiszta grafit lettem és hiába tudják, hogy művészetis vagyok, azért nem így kéne odaállni a büféhez. Sajnos nem a legtisztább szakma, de itt nem kell megerőltetnem magam és egész jól kereshetek vele. Így is van pár képem amivel vagy nyertem valamit, vagy meg is vették, pedig még van hova fejlődnöm. El se merem képzelni, hogy mennyi pénzt kaphatok majd akkor, ha híres lesz, ha már most ennyit dobálnak elém az emberek.

Lassan megszabadulok a szürkeségtől, így irányba veszem a büfét, ahol egy nagy hamburgerrel huppanok is a kitett asztalokhoz. Alig harapok kettőt, mikor valaki levágódik mellém két kávéval. Tekintetem először a kávéra, majd az illetőre irányul. Valahogy visszatér a hányinger, mikor meglátom, hogy az előbbi srác az. Mi a tökömet akar pont tőlem? - Láttam, hogy elég álmos vagy és, hogy nincs ínyedre a feladat, így gondoltam kicsit kárpótollak. - mosolyogva tolja felém az egyik poharat, amin éppen a nevem szerepel. - Kösz...de Starbucksos szarokat nem iszok...Egyébként, honnan is tudod te a nevemet? - lassan, de azért eljut a tudatomig a lényeg is. Ugyan is, az nem a kávé, hanem az, hogy tudja a nevem. Na most már tényleg kezdek aggódni, mivel esküszöm, hogy még életemben nem láttam ezt a faszit. -Tudod, a múlthónapban te fotóztad a csapatomat és ott szóba elegyedtünk, akkor mondtad, hogy Finnek hívnak. De akkor gondolom nem emlékszel az én nevemre... - kissé zavartan vakarja meg a tarkóját és olyan lelkesedéssel meséli a sztorit, mintha az lett volna élete legjobb napja. Nekem viszont rohadtul nem rémlik a srác és őszintén, olyan nagyon nem is érdekel a neve. Nincs szükségem új barátokra és attól még, hogy váltottunk két szót, attól még nem leszünk haverok. Biztos csak azért szóltam hozzá, mert már az agyamra ment a kérdéseivel. - Neked nincs most jobb dolgod? Mondjuk edzeni, vagy a tornász csajokat terrorizálni, vagy valami? - vonom fel a szemöldökömet, finoman jelezvén, hogy most semmi kedvem társaságra, főleg nem az övére, mire ő csak fejet ráz. - Tudod, szeretném ezt békésen elfogyasztani...EGYEDÜL! - nyomom meg az utolsó szót, hogy jobban eljusson a tudatáig, miközben a hamburgeremre bökök. Láthatóan őt bezzeg ez mit sem érdekli, mert csak elkezd beszélni, amit persze én nem is figyelek. Egy idő után aztán megunom a süketelését és megfogva a kajámat felállok és minden szó nélkül elindulok, hátrahagyva őt és a drága lónyálait. Kell a francnak az az ízetlen valami. Lehet amúgy, hogy bele is köpött.

Kivánszorgok a parkba, hogy hátha ott befejezhetem a reggelimet anélkül, hogy bárki megzavarna. Most úgy is kellemes idő van, ki kell ezt használni. Ám reményeim szertefoszlanak, mikor megrezdül mellettem a pad. –Mi az istent csinálsz te? Majdnem lerúgtad a fejem! – morrantam rá a hülye gyerekre, aki hátulról ugrotta át a padot és csak pár centin múlt, hogy ne találkozzak a sáros cipőjével. – Jaj Finnie, ne reagáld már túl… Mi van, menstruálsz? Azt hittem azt csak a csajod szokott. – nevetve pillant rám a sütőtök képével egy régi jó ismerős. –Szívesen eltorzítom azt a több ezer dollárt érő arcodat és akkor majd nevetgélhetsz itt nekem. – mordulok rá, mire ő csak helyezkedik a padon, hogy egy kényelmes pozíciót találjon magának, hogy nekem szentelhesse a figyelmét. – Na, miért vagy ilyen pukkancs? A szokásosnál is elviselhetetlenebb vagy. Hanyagolnak a csajok, vagy mi bajod van? – már egészen aggódva pislog rám, mikor eszébe jut megnézni a naptárját. –Várj, ugye most nem az a nap van? – emelkedik magasra a szemöldöke, mire én csak egy tockost nyomok le neki. –Hihetetlen, még ennyi év után sem sikerült, még csak a hónapot sem megjegyezni, mi?! – vagyis, ő a bátyám halálának az évfordulójára gondolt, aminek még most nincs itt az ideje, szóval nem is tudom, hogy jutott ez az eszébe. –Jó na, nem házassági évfordulóm, hogy megjegyezzem. Csak egy gyenge tipp volt… De akkor mondd már el, hogy miért vagy ilyen morci maci, mert nem akarok többet találgatni. A végén még bele löksz a folyóba. – bökdösi meg a karomat és türelmetlenül pislog rám, mint egy aranyos kis kutya kölyök a gazdira, azt leszámítva, hogy ő nem aranyos. – Csak bal lábbal keltem. –vonom meg a vállam, mire kapom is a választ, hogy az nálam nem újdonság. –De most tényleg. Futva jöttem, mert a saját buszomat nem értem el, a másik meg csak félútig volt jó. Majdnem elütött egy kocsi, erre mire nagy nehezen beérek egy majdnem pucér srácot nyomtak az arcomba, hogy ő lesz a modell. És ha ez még nem lenne elég, óra után letámadott egy kávéval és bárgyú mosolyok között kezdett el nekem mesélni valamit, ami egyáltalán nem is érdekelt, és ezen még ő volt felháborodva, mert, hogy múltkor olyan jót beszélgettünk, miközben fotóztam őt és a csapatát. Én meg azt sem tudom ki ez, életemben most láttam először, de nem hagyott magamra, hiába kértem, így inkább kijöttem ide, hátha elmúlik a hányingerem és befejezhetem a kajámat, de mire ezt így elmesélem neked, addigra már ki is hűl, így jössz nekem egy ebéddel és nem érdekelnek a kifogásaid, hogy mennyire nem érsz rá, legalább egy mekis menüt bassz hozzám. – hadarom el egy szuszra, mire ő csak néz, majd nevetésben tör ki, amit nem tudok mire vélni. Mi ennyire vicces, de most komolyan? Kérdőn pillantok is rá, mire ő könnyeit törölgetve borzol a hajamba. – Finn, te semmit nem változtál. Olyan apróságokon húzod fel magad, hogy az már vicces. Csak barátkozni akart a srác, most mi bajod vele? Neked sem ártana pár új emberi kapcsolat. Pár normálisabb, mint ami most van. Az egy dolog, hogy van egy társaságod, akikkel eljársz bulizni, vagy, hogy tapadnak rád a csajok, akiket előszeretettel használsz is ki, de… ezekkel mit tudsz kezdeni az életben? Hány igazi, használható barátod van rajtam kívül? Látod? Egy sem, mivel nem vagy hajlandó senki felé sem nyitni. Gery halála óta mindenkinek azt mutatod, hogy jól vagy, de én látom rajtad, hogy nem. A lányokat semmibe veszed, ha egy srác meg haverkodni akar veled, már egyből hisztissé válsz. Értem én, hogy hiányzik, de basszus Finnegan, férfi vagy, akkor viselkedj már úgy! Lépj túl a múlton és ne légy ilyen elbaszott, mint most, mert így hamar a drog mellett fogsz kikötni. Tudom, mert múltkor találtam egy kis maradékot mikor nálad jártam. Ez így nem lesz jó és ezt te is tudod jól… Ne okozz csalódást a családodnak, nem érdemlik meg! – hallom is szentbeszédét és legszívesebben már a monológja közepén leütném, de sajnos igazat kell adnom neki. Pisis korunk óta ismerjük egymást, mindent tud rólam, jobban ismer, mint én saját magamat. Ott volt mindig nekem, még akkor is, mikor nem voltam önmagamnál, és olyanokat tettem vele, amit meg sem érdemelt volna. Jött velem egyetemre is, hogy szemmel tartson, és néha már úgy érzem, hogy próbálja valamilyen szinten betölteni a bátyám helyét, hogy hátha azzal kihúz a gödörből, de ő ezekért a fáradozásokért sosem kapott semmit. Nem is értem mit keress még mellettem, de be kell látni, hogy igaza van, már megint, így nem is tudok mit mondani rá.

Inkább csak csipegetem tovább a kihűlt hambimat, így egy kis időre csend áll be kettőnk közé, amit egy idő után igyekszik megtörni. – Mi a helyzet a barátnőddel? Sikerült kidobnod? – érdeklődve pislog rám, mire csak megrázom a fejem. –Hihetetlen vagy… Itt panaszkodsz róla mindig és folyamatosan csalod a háta mögött, akkor miért nem ejted már végre? Tuti nem lenne nehéz dolgod, elvégre kibírt melletted már több hónapot, biztos rád unt ennyi idő alatt, lehet pont ezt várja és ezért veszekedik veled mindig, hogy te megtedd azt amit férfiként a dolgod, mi olyan nehéz ebben? – kérdésére ismét csak elgondolkozom, hiszen magam sem tudnám megmondani, hogy miért nem léptem még ez ügyben. Mert ahhoz képest, hogy már ilyen sok ideje együtt vagyunk, nem érzem, hogy változott volna valami, bár lehet, hogy pont ez a baj, hogy minden olyan sivár. Nem is értem amúgy miért vagyunk együtt, hiszen nem is rendelkezünk azonos érdeklődési körrel és mindig csak vita van mindenből. Jó elismerem, néha az én elviselhetetlen jellemem is rátesz, de akkor meg pont ez az, amiért ejtenem kéne ezt a kapcsolatot. Úgy sem megy nekem ez az elköteleződés és semmi izgalmat nem érzek már, amiért régebben összejöttünk. Sóhajtva ejtem a fejem a mellettem üllő vállára és csak úgy bambulok előre. – Nem tudom. Egyszerűen csak abban reménykedek, hogy majd ettől jobb lesz a közérzetem, hogy tudom, hogy valaki van mellettem rajtad kívül is és így nem kell folyton rád akaszkodnom. De már tényleg idegesítőnek tartom, szóval még a héten kiteszem e szűrét! Mondjuk, elég hideg van már kint éjszaka,de még egy félévet nem várhatok csak emiatt…
-Nahát Finn, neked tényleg van szíved? Azt hittem tétovázás nélkül kilöknéd még a hóra is. –cirógatja meg hajamat, mire én csak a hasába könyöklök egy nagyot, mert nincs kedvem a hülyeségéhez. –Kussolj tökfej, aludni akarok!