Már végzett: politológia, történelem és jog szakokon - jelenleg a doktori címével foglalkozik. Valamelyikkel, ki tartja már számon..
Ha dolgozik//Munkabeosztás:
Független publicista/youtuber
Ha dolgozik//Munkahely:
Az összes erre alkalmas folyóirat és közösségi média felülete
Hobbi:
Kritizálni mindent, amivel kapcsolatba kerül - utána pedig a változatosság kedvéért kritizálni azt, amivel nem: lazításképp film és sorozatkritikák készítése
Play by:
Domhnall Gleeson
Jellem
Mr. Polignac - ezen a néven már nem az első - gyerekkori kedvenc szórakozása a tüntetések rendezése volt, miután egyet volt alkalma látni távolról, az édesanyja kezét fogva, nyilván valamelyik bemutató próbája előtt vagy után. Mikor a gyülekező, pályakezdő színésznők köre bájosnak nevezte ezt a tevékenységét, megkérdezte tőlük, nem volna-e okosabb transzparenst ragadni a béreik okán. Valószínűleg ez volt az utolsó alkalom, hogy Mr. Polignac bárki előtt is bájosnak tűnt.
Joff - ezen a néven sem kifejezetten úttörő - középiskolásként azzal lepte meg a különben konzervatív magániskola közönségét egy alkalommal, hogy színpadra lépett az adománygyűjtő estélyen. Szülei, akik ekkorra igencsak megszokták már a meglepetések, váratlan események, derült égből érkező villámcsapások különböző változatait, nem tudták, mi lepte meg őket jobban: fiuk dalválasztása, amely Madonna Like A Prayer c.klasszikusa volt gregorián stílusban, vagy David Bowie-arcfestése. Az ifjú Joff a kérdésekre csak annyit válaszolt - amivel addig egy hetes kizárása drasztikusan megnőtt - hogy Isten a hamis dolgokat ítéli el - én pedig nem voltam az.
A Napoleon név nem sűrűn került elő, - és ebből is akadt előzmény azért - kivéve persze mindhárom diplomaosztó alkalmával, amelyeken kifogástalan öltönyben, és a már szinte védjegyének számító ellenszenves arckifejezésével jelent meg. Hogy később olyan irányba fordult egyébként is követhetetlen érdeklődése, már érzékelhető volt a számtalan Star Wars idézettel, minden köszönőbeszédét úgy ellepték, mint száját a diadalittas vigyor, mikor nagy jövőt jósolt - saját magának. Persze egy ilyen név tulajdonosaként másként nem is nagyon lehet két másik utódjaként.
Múlt
"Mr. Polignac - kontextusunkból érthetően az ifjabb - éppen az, amire a kritika műfajának szüksége volt, csupán az kérdéses, nekünk volt-e. Hogy mi megérdemeltük-e, hogy Szodomához hasonlítsanak bennünket. Polignac úgy bukkant fel a szakma egén, mint egy csillag - reméljük, hullócsillag, mert kétlem, hogy sokáig képesek lennénk elviselni." Mr. Polignac olyan háttérről vált le, és lépett közénk, amelyből lehetetlen lett volna nem tökéletesen magabiztosan állítani, hogy nem egy társadalmi piedesztál, amelyre valaki annak idején egy bölcsőt állított. Első kritikáját még középiskolásként alkotta meg az intézmény lapjába - Videójátékok: társadalomkritika egy másik generációtól címmel - és azóta sem feledkezett meg minden alkalommal kinyilvánítani, pontosan mit és hogyan gondol az őt körülvevő világról. Mióta átlépett a vörös alapon fehér háromszög platformjára, inkább tűnik egy végtelenül unszimpatikus megmondóembernek, akinek jósoltak már nőket, férfiakat, kecskéket feltehető szexuális kielégületlenségének orvoslására, űzték ráolvasással és sárkányfűvel - Az alternatív gyógymódok, mint az ostobaság holokausztja c. videós remekmű válasszal - és nevezték különböző neveken, hogy arról már ne is beszéljünk, ezzel a keresztnévvel éppen most milyen nagyot mehet valaki a poszt-GoT korszakban. Mr. Polignac nehéz természetéhez kérlelhetetlen intellektus is tartozik, de sötét megjegyzései között általában ritkán fedezik fel a valóban jobbító szándékot - kevesen értünk egyet, mikor Szodomához hasonlítanak bennünket.
"Joff elsősként tenyérbemászóan tudálékos volt, egy smooth bastard, aki csokornyakkendőt kötött, mikor mi az egyenruhához tartozót sem tudtuk megkötni önállóan, és mindig megvert minket sakkban, meg az éves 'ki tud messzebb csúszni a folyosón zokniban' versenyeken. Szerintem egy önjelölt hollóhátasnak nem kellene ennyire profinak lennie, vagy ha már itt tartunk, ilyen nyíltan megúsznia minden neki szánt fogkiverést, de a hegyitroll-méretű arca mindenből jól jött ki: imádták a tanárok, jók voltak a jegyei, és állítja, hogy sosem került büntetésbe semmiért. Ezt a mennyiségű hajzselét, azt, amilyen hangosan rág, és hogy mindenről képes elkésni.. szerintem ez büntetendő kategória, legalábbis annak kéne lennie. Ez az ember önként iratkozott be balettre, és még mindig több csaja volt, mint nekem!" Joff - ezen a néven nyilván nem az első - nem kifejezetten rajongott az anyja darabjai iránt gyerekként, túlságosan nőközpontúnak és populistának tartotta őket, de mert ezt kifogástalan választékossággal magyarázta el franciául és angolul, emiatt nem kapott ki - az anyja művészi nagyságát bizonyítandó - hamar megértette, hogy személyisége megosztósága olykor inkább előnyt szül, és ekkor nem is sejthette még, hogy a keresztneve és arckifejezése együtt amúgy is olyan hátrányt jelent majd, amit lehetetlen ellensúlyozni. Titokban rajongott a zenés darabokért, ha az érdeklődő gyakran benyitott volna a szobájába, rajtakaphatta volna, amint a dalaikat dúdolja egy sajátos koreográfia keretén belül, magát álomszerepében Elphabának képzelve, de mert énekhangja tökéletesen alkalmas lett volna egy ilyen karrierhez, neki természetesen olyat kellett választania, ami a lehető legkevesebb elismerést hozza számára. Mert csak. Joff életében egyetlen egyszer szerepelt a nagy sikerű adománygyűjtőn kívül közönség előtt - legjobb barátja temetésén, egy különösen tragikus végkimenetelű nyári tengerparti látogatást követően. Az esetről végül hivatalosan csak a rendőrséggel beszélt, mivel a pszichiátere úgy ítélte meg, minden bizonnyal nárcisztikus vonásainak radarjai alatt úgysem szűrődik át belőle semmi - Az első kérdése az volt, melyik egyetemen szereztem az diplomámat! - és hogy pontosan hogy dolgozta fel, feldolgozta-e egyáltalán, azóta sem tudunk. Ha megkérdeznénk.. nos, arra a személyeskedésre nem lehetünk felkészülve.
"Azt kérdezte tőlem, ki volt Napoleon, én pedig csak a ruháit akartam összehajtani - azt mondtam neki, hogy egy zsarnok, amennyire emlékszem, aki belelövetett az ártatlan emberekbe az ágyúival, hogy lezárjon egy forradalmat, de mert öt éves volt, úgy éreztem, azt is hozzá kell tennem, hogy a név nem jelent semmit, ő a nevét az anyja egy kedvenc drámájából kapta. Csalódott volt. Azt mondta, ő inkább a másik Napoleon után szeretné, ha elnevezték volna - hogy szívesebben lenne rossz, ha abból jó lesz." Rejtély, hol olvashatott Napoleonról - az elsőről ezen a néven - de a játszódélutánra áthívott kis barátainak is előszeretettel tartott történelemórákat, némi ferdítéssel persze, emiatt aztán a testvéreiben is sokáig él még a kép, hogy ezek az alakok, akik hatalmas könyvek kevés képes oldalain bukkannak fel, mind meggyőződésből tették, amit, ennél fogva aztán elítélhetetlenek. A kis Napoleon is meg volt győződve minden apró lázadásával kapcsolatban arról, hogy az teljesen jogos, és hacsak hozzájutott valami, felnőttek világában is felhasználhatóak tűnő információhoz, azt lelkesen ki is forgatta a délutáni alvás, a megvont második puding és más, szerinte igazságtalan ügyek esetében. Szeretett egy szippantásnyit kunyerálni az apja kávéjából, és szeretett az anyja ölében elaludni - általában jó érzékkel akkor, mikor annak ihlete adódott a legújabb műve előtt - szerette, ha vendégeik vele foglalkoztak elsősorban, ezért amikor korán lefektették egy-egy érdekes vacsora kedvéért, gyakran volt látható kíváncsi, kicsit sértett arca a lépcső korlátjai között, amint egy elcsent latin kifejezést mormol annak megértése nélkül. Első tanítási napján, mikor megkérdezték, mi szeretne lenni, ha nagy lesz, azt válaszolta, szívesen lenne olyan ember, aki belelő a tömegbe, ha lezárhat vele egy lázadást - és valószínűleg sosem értette meg teljesen, miért sápadnak el az arcok erre a kijelentésére: de nagyon élvezte, és élvezi a mai napig, már a megértés súlyával együtt.
A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.
Egy olyan személyt ismerhettünk meg leírásod során, aki nem fél az őszinte véleményének kinyilvánításától, ahogyan attól sem, hogy szavaival sérelmet alakítana ki a másikban. Nem tart attól, hogy gondolatait megossza és különösen élvezi azt, amikor másik hüledezve fogadják a leírtakat. Én úgy gondolom a másoktól kapott negatív vélemények ellenére te egy igazán érdekes személy vagy, akinek ugyan megvan a maga természete, mégis önmagában egy egyéniség és ha valaki ezt elfogadja, akár egy jobb éneddel is találkozhat. Tetszett, hogy a neved kapcsán kaphattunk bővebb leírást a személyiségedről, ami tovább olvasva csak még inkább értelmet nyert. Én úgy gondolom jó, hogyha csak magadnak felelsz meg és megosztod a gondolataidat a világgal. Az embereknek úgysem jó semmi sem és mindig találnak valamit, amiből veszekedést generálhatnak vagy problémát okozhatnak, így miért ne tehetnéd te is azt, ami számodra kedvező? Meglehet nem sokszor hallod ezt, de maradj mindig is ilyen, amilyen most vagy, mások meg majd alkalmazkodnak, ha szükségét érzik annak!
Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék! Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran! Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!
Kezdőlap
