Kérlek ne ijedj meg a hálás üdvözlésemtől... De mi nem vagyunk barátok. Kezdetben szórakoztatónak tartottam, ahogyan Saffron körül csaholsz, mint egy kiskutya, de idővel egyre idegesítőbb lettél számomra. Cuki a kitartásod, de sok. Egyikünk sem kér belőled... Vagyis hát én határozottan nem, mert a számomra legszórakoztatóbb lányt próbálod meg elcsaklizni előlem. Nem igazán érzem azt, hogy egy szinten lennél velem. Már a kezdetektől fogva lenézlek téged, te pedig ezért egyáltalán nem kedvelsz engem. Ha mi most a Csontváros sztoriban lennénk benne, akkor határozottan én testesíteném meg Jace-t, te pedig Simont. Sosem fogunk kiegyezni, mert ugyanazt a dolgot akarjuk... És én nem szeretném lelkesen átnyújtani a tálcán azt a lányt a számodra, aki értem van odáig. Hiába tagadja, ezt tényként kell kezelni. Mindenesetre, ha te vagy a kedves és segítőkész, akkor én a rideg és titokzatos... Azaz te lennél Saffron számára a tökéletes pasi, de valamiért ő ezt bennem látja. Sok lánnyal ellentétben, pedig ő határozottan más nekem. Valamiért érdekel, hogy mi van vele és ebbe a képbe te egyáltalán nem illesz bele az én szemszögemből. Idegesít, amikor körülötte vagy és kedves veled, mert azt az időt nem mellettem tölti. Tehát lényegében csak azért utállak, mert rossz lányra vetettél szemet... Szívesen segítek másikat találni, vagy ha nagyon nem veszed a lapot, akkor még megismerkedhetsz az öklömmel is közelebbről.

// Én aztán főleg nem szeretnék megszabni semmit a hirdetéssel kapcsolatban... Tőlem aztán a nagy kakaskodás végére valami haverság szerűt össze is hozhatunk, bár nem ragaszkodom hozzá. Mindenesetre a nőmnek szüksége van rád, szóval remélem megérkezel és velem is élvezetes játékokat tudsz majd lebonyolítani... Várunk szeretettel mind a ketten.

Alig pár éve ismerkedtünk meg, az egyetemen. Mindketten nagyon be akartunk kerülni az NYU Media Lab csapatába, újoncként pedig kifejezetten sokat lógtunk együtt, főleg mert egymással könnyebb volt jobban megismerkedni, mint megpróbálni rögtön egy felsőéves barátjává válni. Azóta eltelt néhány félév és mi lettünk azok a bizonyos seniorok, akiknek nehéz a köreibe férkőzni. Különösen mert sokszor ahelyett, hogy a csapat többi tagjával is foglalkoznál, engem hívogatsz és velem akarod tölteni az idődet.
Barátok vagyunk, ezt hezitálás nélkül és teljesen őszintén ki tudom jelenteni. Én szociológiát hallgatok, ezért nagyon jól jött a te informatikával és médiatartalom szerkesztéssel kapcsolatos tudásod ahhoz, hogy igazán fejlődhessek. Néha még most is olyan kérdésekkel fordulok hozzád, ha szerkesztésről, vagy vágásról van szó, hogy valószínűleg totál hülyének nézel - de minden alkalommal csak kinevetsz és leültetsz magad mellé, hogy nézzük át újra, az elejétől.
Együtt lógunk a csapatépítőkön és van, hogy az ebédszünetekben is, sőt az egyetemi bulikban is összeülünk néha egy-egy italra. Te nem nézed jó szemmel, ahogyan egy olyan srác miatt harcolok az érzelmeimmel, aki talán csak játszik velem, én meg határozottan nem kérdeztem a véleményed, mert úgy hiszem, hogy ki tudok állni magamért, ha szükséges. Meg akarod nekem magyarázni őt, "mert te érted, mi van egy pasi fejében" és azt mondod, csak baráti kötelességből teszed.
Néha azonban olyasmit vélek felfedezni a pillantásodban, amit ha szavakba is öntenél, őszintén nem tudom hogyan tudnék reagálni rá úgy, hogy ne bántsalak meg. Én ugyanis sosem tekintettem rád többként, mint jó barát, vagy testvér. Szeretem a társaságod - habár néha az idegeimre mész, de sokakkal vagyok így -, jó a humorod és őszintén nem bánom, hogy akkor, a média laboros "karrierünk" kezdetén mi egymásra találtunk. Az egyenletnek talán csak annyi a hibája, hogy én ennél sosem gondoltam többre, te viszont nem adod fel.

// Nos, örülök, ha eljutottál idáig és remélem, hogy eléggé megtetszett a karakter ahhoz is, hogy megalkosd, én mindenképpen nagyon várlak. Ahogyan fentebb is olvasható, egy kifejezetten viszonzatlan vonzalomról (/szerelemről) van itt szó, amit Saffron annak ellenére sem utasít vissza, vagy hűt le, hogy tisztában van vele. Ebből azt hiszem egészen aranyos, vagy éppenséggel frusztrált helyzetek is kerekedhetnek a játéktéren, az ötletelés persze közös lesz - én úgy gondolom rengeteg lehetőségünk van, de van aki erről azt hiszem másképp vélekedik, khm, Ah In.
A karakterek kapcsolatán és azon kívül, hogy egy egyetemre járnak igazából minden mást szeretnék viszonylag szabadon kezelni, a megalkotóra bízni. Kérdés, óhaj, sóhaj, ötlet, bármi esetén pedig várom a PM-et, na meg téged is, szóval gyere csak gyere!