Jonathan Brad ford negyven évvel ezelőtt látta meg napvilágot, igazi katona családba. Édesapja az amerikai hadsereg őrmestere volt, édesanyja pedig katonai ápolóként dolgozott. Mind a két nagyapja katona volt, sőt apai ágon a dédnagyapja is. Lényegében minden nagyobb konfliktusban harcolt valamelyik családtagja, ami elmúlt száz évben történt.
Gyerekkora kezdetben boldogan és viszonylagos anyagi jólétben telt. Egészen kis gyerekként, még katonai bázisokon élt, majd Baltimore-ban vették egy szép kertes házat, amikor édesapja leszerelt. Minden a legnagyobb rendbe volt vele, szeretett a többiekkel játszani, jól tanult, imádott sakkozni és édesapja révén több sporttal is megismerkedett. Az iskolában is jó tanuló volt, különösen szerette a matematikát valamint az angol nyelvi tárgyakat. A boldog békés korszaknak tizennégy éves kora körül szakadt vége, amikor édesapját visszahívták, hogy részt vegyen a II. Öböl háborúban. Bár az invázió alig egy hónapos volt, de az apukája soha többé nem térhetett már haza, szolgálat teljesítés közben életét vesztette.
A gyász hír alapjaiban rengette meg a családot, mivel nem csak a védelmezőjüket, de a fő kenyérkeresőjüket is elveszítették. A hadseregtől kapott pénz és segítség is kevésnek bizonyult, mert korábban nagy kölcsönt vettek fel a házra, továbbá nem kevés adótartozást is kaptak a nyakukba. Kénytelenek voltak, minél hamarabb elköltözni a New Yorkban élő nagyszülőkhöz, akik örömmel fogadták érkezésüket. Innentől főleg anyai, kisebb mértékben az apai nagyszülők nevelték, mert édesanyjának rengeteget kellett dolgoznia, hogy a felszínen maradjanak. A középiskolát, Qeens egyik kevésbé jó, külvárosi iskolájába kezdte meg. Később felvették, egy belvárosi sport iskolába, ahol nagyon keményen kellett dolgoznia az ösztöndíjas helyért. Ebben az időben hagyta abba sakkot, de több sportot is űzött, valamint szinte minden szabadidejét a tanulásnak szentelte. Teljesen magába zárkózott, közösség életében alig vett részt. Emiatt több főiskola is elutasította a felvételét, és rengeteg ösztöndíj lehetőségről lecsúszott. Bár először nem akart katona lenni, de az előbb említett oknál fogva beadta jelentkezését a Weist Pointra. Mivel otthon igen nyomorúságos körülmények fogadták, a szerető nagyszülők is egyre kevésbé tudtak nekik segíteni, ezért előre hozott érettségit tett és mind össze tizenhét évesen kadét lett.
A tiszt képzőt példás eredményekkel végezte el, szinte minden tárgyból kitüntette magát. Rendszeresen nyert boksz versenyeket és részt vett egyetemek közötti matek bajnokságon is. Miután minden akadályon sikeresen túljutott, huszonegy évesen megkezdte hivatalos szolgálatát, az amerikai haditengerészet hadnagyaként. Két évig szolgált hagyományos sor állományba, amely alatt kétszer is megjárta a közel-keletet. Huszonnégy éves korábban felvételt nyert a John Hopkins egyetemre, és átmenetileg felfüggesztették a szolgálati idejét. Itt már koránt sem volt olyan jó tanuló, és kevésbé volt szorgalmas, ráadásul egy évre meg is kellett szakítania a tanulmányait, mert behívták az akkoriban készülődő közel-keleti invázió miatt. Orvosi diplomát huszonnyolc éves korában szerzett, ezzel együtt megkapta a századosi rangjelzést és New Yorkban lévő katonai kórházban kezdett el dolgozni. Ismételtem többször megjárta Kis-Ázsiát, sőt rövid ideig egy anyahajón is szolgált rezidens orvosként. Harmincegy évesen, traumatológusi, harmincöt évesen sebész orvosi szakvizsgát tett, Miután megkapta az őrnagyi rangot. A karrierje szépen haladt előre, ám a magánélete igen csak hullámzóan alakult. A középiskolai barátjával sokáig randevúzott, de nem akart katona feleség lenni, így szakítottak. Ezt követően egyik feletesse lányával, egy faital katonai ápolóval jártak sokáig, de nem sokkal esküvő előtt elhagyta. A helyzetét nehezítette, hogy először a nagyszülőket veszítette el szépen sorban, majd az édesanyja is életet vesztette.
Harminc ötéves korábban a West Point-hoz tartozó orvosi létesítménybe kezdett el dolgozni, miközben tanított az egyetemen és jelentkezett a Columbia phd programjába. Miután megszerezte a phd minősítést, magánéleti okokra hivatkozva beadta leszerelési kérelmét, de mint szerződéses orvos, a hadsereg kötelékében maradt egészen a közel múltig. Jelenleg egy éves kanhadári szolgálat után, végleg felkészül hagyni a harccal. Ebben nagy motivációt jelent neki új állása, ami megfelelő fizetést ad neki a megélhetéshez és jó előmeneteli lehetőséget biztosít neki, a karrierje tovább építéséhez.