Hősünk egy nagyon zárkózott és visszahúzódó személyiség, ami a pszichológusa szerint súrolja a betegesség határait. Rendkívül nehezen alakít ki emberi kapcsolatokat, a szó hagyományos értelmében. Inkább az online térben, vagy más izolált környezetben mozog otthonosan, ahol egyértelműek az alá-felé rendeltségi viszonyok. Ehhez jön a mániákus szabály követése, precízsége és tisztaság mániája, amelyeket egy kis maximalizmus is fűszerez. Nem csoda, hogy csak  a kockák és hadsereg kötelékében tudott teljesen beilleszkedni. Szótlansága és az általa viselt sztoikus nyugalom álarca azonban, nem jelenti, hogy ne lenne  határozott vagy erős személyiség. Sőt, éppen az ellenkezője az igaz, azonban jobb szeret csak akkor megszólalni, ha a mondandójának értelme is van. Ilyenkor azonban elvárja, hogy mindenki figyeljen arra is, amit mond. Megadja mindenkinek tiszteletet aki megérdemli, de másoktól is ugyan azt várja el. Szerencsére hangjának határozott mélysége általában azonnali hatással van a környezetére. A furcsaságait és különc dolgait pedig büszkén felvállalja, nem törődik mások véleményével.

Érdekességek:
- Fiatalon videojáték készítéssel és képregény rajzolással akart foglalkozni.
- Kiváló sakkozó, atléta, és e-sportoló.
- A fentiekből következik, hogy jó a műszaki érzéke, és szépen tud rajzolni.
- Tanulmányainak köszönhetően jól beszél franciául, nagyjából középfokon beszél spanyolul és elboldogul a latinnal is.
- Több önvédelmi stílusban és harcművészetben jártas.
- Van helikoptervezető engedélye és korábban rendelkezett teherhajó jogosítvánnyal is. Ezen felül gyakorlottan vezet kamionokat, tankokat és más nagy járműveket.
- Tűzszerészeti és tüzéri tovább képzésben is részesült.
- Bár katona volt, de nem egy világbajnok céllövő (egy átlag embert így is leiskoláz.)
- Tagja több hagyományőrző és szerepjáték klubnak.  
- Hatalmas könyv, képregény és társasjáték gyűjteménye van.
- Borzalmasan énekel és szörnyű a ritmus érzéke.
- A hadsereg fizette a tanulmányait és ahol egészen a közelmúltig századosként szolgált.
- A PHD-ját nemzetközi katonai jogból szerezte.


Jonathan Seattle belvárosának egyik kórházában született, megközelítőleg harminchárom évvel ezelőtt. Édesapja még fiatalon elhagyta őt és édesanyját, így nagyon nehéz körülmények között minden apai szeretett nélkülözve kellett felnőnie. Sokszor az anyai felügyelet is hiányzott, mivel egyetlen szülőjének két állásban kellett dolgoznia, vagy nehéz-fárasztó munkát kellett elvállalnia, hogy megtudjanak élni.
Idejének nagy részét  a közelben lakó rokonainál töltötte, akik kiváló példákat állítottak elé. Különösen nagy hatással volt rá Lizzy néni, aki nagyapjának volt a testvére és egyike volt az első katonanőknek. Tőle hallott a család háborús múltjáról, valamint az akkor már sajnos halott, rendőrként szolgáló nagyapjáról történeteket. Mivel főleg felnőttek társasságában volt és odahaza pedig rengeteg segítséget kellett nyújtania az anyjának, nem igazán tudott barátkozni a többiekkel. Szokatlan intelligenciája is elválasztotta a hasonlókorúaktól,  hamar megtanult írni és olvasni, matematikából pedig már-már zseniális szinten teljesített. Teljesen bezárkózott a saját kis világába, napjainak nagy részét számítógépezéssel és olvasással töltötte. Az általános iskola maga volt számára a földi pokol. Bár mindig is magas volt, de akkoriban még vékony testalkattal és gyenge fizikummal, rendelkezett. Ezen felül a többieket zavarta felnőttes viselkedése, szabálykövetése, ő pedig egyáltalán nem értette meg a világukat.
Barátai csak felsőben lettek, ahol pár idősebb kocka srác befogadta maga közé és csatlakozott a lakásához közeli képregény boltban összeülő DnD partihoz. Ebben az időben az anyja összeköltözött egy idős, kedves elvált úriemberrel Jeff-l. Bár Jon soha sem tekintett rá apaként, de nagyon jó baráti viszony alakult ki közöttük, ami mind a mai napig tart. A középiskolában illetve az azt megelőző egy-két évben az élete nagy változásokon ment át. Hirtelen rengeteget nőtt és Jeff tanácsára birkózni, valamint boxolni kezdett. A sok bántalmazás és tűrés erőssé tette lelkileg, amihez elkezdte megszerezni a megfelelő fizikumot is. Már nem hagyta, hogy bántsák sőt egyre inkább ő kezdte bántalmazni, azokat akik a gyengébbeket szekálták. A középiskolában már nem csak a tanulásban és sportokban is kiemelkedett. Tagja volt az atlétikai csapatnak, valamint focizott. Matlétaként országos szintű versenyeket is megnyert. Közben helyi újságnak rajzolgatott, szerepjáték találkozókat szervezett és különórákra járt, hogy minél több esélye legyen egy jó főiskolára bejutni. Emiatt hihetetlen eredményei ellenére sem került be a menők közé, sőt korábbi barátai egy részétől is eltávolodott. Szinte semmi magánélete nem volt és végleg ráragadt a különc csodabogár jelző.
Több neves egyetem és főiskola is érdeklődött utána, de aggódott a karrier lehetőségek és az ösztöndíjak feltételei miatt. Ezért végül úgy döntött, hogy bevonul a West Point akadémiára. Első körben pszichológiai okok miatt nem akarták felvenni, féltek a személyiségzavarba hajló zárkózottságától. Ezért levelet írt New York állam szenátorának, aki családja több generációs katonai múltját és kiváló eredményeit figyelembe véve, bejuttatta a kadétok közé. A bizalomra rá is szolgált, szinte minden tárgyból jelesei voltak, matematika, box és vívó meccseken öregbítette az egyetem hírnevét, valamint aktívan kivette a részét a diákéletből is.  Különösen sokat segített a fiatal kadétoknak, és több nemzetközi rendezvény lebonyolításában is szerepet vállalt. Végül kitüntetéssel végzett és hadnagyként kezdte meg a szolgálatait a 301-s műszaki alagység parancsnokaként. Az osztag elsődleges feladata a katonai épületek állágának ellenőrzése és lebontása volt. Egy év szolgálat után, a frontra küldték ahol első vonalban végzett tereprendezési és aknaszedési munkálatokat. Többször meg is sérült közben, ami tovább növelte érdemei és kitüntetései számát.
A szolgálatának a második éve után megkezdte a Columbia-n jogi tanulmányait,  amely alatt továbbra is aktív állományban maradt. Weist Pointra tért vissza, ahol frissen kinevezett főhadnagyként oktatott és az erőd műszaki csapatainak vezetőjeként tevékenykedett. (Igen körülbelül ő volt a főgondnok.) Korábban problémás magánélete is rendeződni látszott. Újra látogatni tudta tőle messze lakó édesanyját és sajnos egyre fogyatkozó tágabb rokonságát. Szerelmi élete ha nem is nevezhető rendezettnek, de legalább tudott ilyesmire is időt szakítani. Az egyetem alatt viharos kapcsolata volt, az egyik kolléga nőjével, aki azonban az Iraki szolgálat alatt elhagyta őt. A jogi egyetem alatt együtt járt, egy volt középiskolai osztálytársával, akit el is jegyzett. Ám amikor befejezte, az iskolát és állást ajánlottak neki a Whasingtoni katonai ügyészségen, a szerelme nem akart vele költözni. A katonai ügyészként négy évet tevékenykedett. Közben nem túl komoly kapcsolata volt egy gy nála néhány évvel idősebb ezredesasszonnyal. Miután gyakorlatot szerzett, mint védőügyvéd és ügyész, századosi rangot kapott. Közben próbálta megszerezni a phd fokozatot, hogy karrierjét előre lendítse, ám ezen a téren nehezen haladt előre. Ennek érdekében féléves szolgálatot vállalt egy hadihajón és további félévet töltött a párizsi amerikai nagykövetségen. Itt érte a már hosszú ideje betegeskedő édesanyja halálhíre. Miután mindent elrendezett és befejezte a doktori disszertációját, a sereggel közös megegyezéssel leszerelt.
Az utóbbi félév-évben, hobbijaira koncentrált. Egy lövöldözős indie játék, fejlesztésében segédkezet, miközben fokozatosan tér vissza a munka világába ezúttal civil ügyvédként.