5 dolog, amit nem tudtál rólam
o 5 éves korom óta sportolok
o gumicukor a kedvenc édességem
o nem szoktam nőzni
o odavagyok a sebességért – talán ez lesz a vesztem
o érzékenyebb lelkületű vagyok
5 dolog, amit tudtál de azért elmondom
o egyke vagyok
o vegánul étkezem
o a szüleim elváltak majd összejöttek mikor elkísértek az első olimpiámra
o a szőke lányok a gyengéim
o nem szoktam alkoholt inni
Céltudatos kissé akaratos de amúgy kétlábon a földön járó típusú személy vagyok. Nem szállt a fejembe a siker, amit a sportágamban érek el, mert valahogy úgy fogom fel ez csak egy játék. Egészen addig míg így gondolkodom nem érzem kényszernek a dolgot. Amúgy imádok enni, s habár sokan nem értik az étkezési módomat nekem ez valahogy könnyen jön. Már kiskorom óta ez van, sosem szerettem a húsokat, a többi meg jött magától.
Szeretek bulizni, táncolni a lányokkal és a haverokkal ökörködni akik normális emberként kezelnek. Utálom mikor felismernek és elkezdenek rajongani értem illetve próbálnak rajtam keresztül felkapaszkodni, talán emiatt van az, hogy nem szoktam sok mindenkit közel engedni magamhoz. A legjobb barátaim száma nem haladja meg a 10-et, és amikor ismeretlenekkel beszélgetek akkor inkább viselkedek lelki szemetesládaként mintsem rólam legyen szó. Nem szeretek a középpontban lenni.
Imádom a zenét, ez a mentsváram így legtöbbször a fülem be van dugva. Imádok meditálni a zene pedig elősegíti a nyugalomhoz vezető utamat. Reménytelenül pozitív vagyok és próbálok mindenben a jó oldalt megtalálni.

Érzem a szívem dübörgő zakatolását a fülemben, az adrenalin teljesen átjárja az egész testemet és bár remeg a kezemben a tör mégis minden izmommal azon vagyok, hogy szorosan megtartsam. Szerencsére a nézőtéren honoló zajt kevésbé érzékelem saját testem koncertje miatt, de azt tisztán kihallottam az előbb, hogy a szüleim befejezték a veszekedést és együtt drukkoltak nekem.
Peregnek a percek szélsebesen, mi pedig egyre erősebben harcolunk a címért és mikor tőröm hegye újból hozzáér a mellkasához… fülsüketítő hangon szólal meg az idő lejártát jelölő jelzés mire megdermedek. Hirtelen nem tudom mi lehet az eredmény, már egy ideje nem számoltam, próbálom lenyugtatni a légzésemet és közben leveszem fejemről a védőt.
Anya sír, apa hatalmas karcsapásokkal tapsol mire elmosolyodom, a fáradtságot hirtelen veszi át a boldogság érzete. Megvilágosodok és teljes testemben érzem a győzelem nyújtotta eufórikus érzést, de jól nevelt vagyok így ellenfelem irányába haladok és kezet nyújtok neki.
-Köszönöm a vérre menő harcot. – mosolygok rá, mire elneveti magát és gratulál. Hihetetlen számomra, hogy ennyi idősen sikerült egy ilyen jellegű címet megszereznem. Olyan hihetetlen, mégis elképzelhető hiszen erre vágytam mindig is.
Ez három éve volt, de még most is bennem ég az élmény, mintha csak tegnap történt volna. A szüleim annyira örültek a sikeremnek, hogy újból egymásra találtak, aminek én természetesen örülök hiszen mindkettő a karrieremet egyengeti és így nem lesznek fölösleges viták. Közben tüzetesen készülök a következőre, ami már Tokyo-ban kerül megrendezésre.
Nagyon várom, hogy kiutazzak és eltöltsek ott huzamosabb időt. Arról nem is beszélve, hogy miután végeztem a versennyel még több időt maradok kint, bejárom a környéket és talán kitalálom mit fogok kezdeni az életemmel. Mert nem akarok örökre versenyszerűen vívni, ráadásul most más gondok is gyötörnek.
A lányok sosem játszottak nagy szerepet az életemben, mindig is voltak körülöttem, próbálkoztak és én is, de valahogy sosem jött össze huzamosabb ideig. Nem mintha lenne időm rájuk, de most, mióta letöltöttem a tinder nevezetű appot és elkezdtünk beszélgetni Ingriddel… nos, azóta mindent másképp látok. Szeretném jobban megismerni de közben meg nem akarom felfedni magam, mert nem tudom miként viselkedne velem.
De hát… próba cseresznye, nem? Bezony! Éppen ezért írok is neki, hogy fussunk össze egy kávéra.