Ilyet még nem csináltam, de akkor összeszedem a gondolataimat.

Amit szeretek:
▲ citromos fagylalt
▲ répatorta
▲ lányok (!!!!)
▲ képregények
▲ kölykök
▲ barátaim
▲ nyári eső
▲ szex (mint mindenki más)
▲ a hajam (nem fűznék hozzá semmit)

Amit nem szeretek:
▲ sör
▲ galambok (gusztustalan kis lények)
▲ hisztis picsák
▲ ha valami nem sikerül (elsőre)
▲ amikor rajzolás közben kitörik a ceruza hegye
▲ hányni (előfordul egy-egy vizsgaidőszak végeztével - bulizunk, nem vagyok bulímiás vagy hogy hívják)
▲ a hazug embereket

Egyébként meg egy teljesen átlagos huszonéves vagyok, tele élettel és célokkal, csak általában ezek a célok nem az enyémek, így amennyire csak lehet, próbálom megtalálni az egyensúlyt. Hogy örömet szerezzek a szüleimnek, akik felneveltek anélkül, hogy egyezne a DNS-ünk meg magamnak is azzal, hogy azt csinálom, amihez kedvem van. Egyelőre még hánykolódom az élet tengerén, néha megfeneklik a hajóm, de olyankor van, aki kihúzzon.
Szóval élvezem azt, ami megadatott nekem.



Watson
A vér szerinti édesanyámtól kaptam. Az urbán legenda szerint ez volt az első gondolata, mikor magához tért a drog mámorából. Függőként jöttem a világra, heteket küzdöttem a kórházban, akkora voltam, mint egy zacskós tej, de már mindenki csodájára járt az azóta védjegyemmé vált hajamnak. A nővérek úgy érezték, nem illik rám ez a név, dühösek voltak anyámra, aki aztán végül ott hagyott a kórházban. Mindenféle beceneveket aggattak rám, többségük a hajammal volt párhuzamban, de azt mondták, elégedett voltam és folyton mosolyogtam. Miután végre sikerült lejönnöm a szerről. Közel négy hónaposan.

Ford
A szüleim nem voltak elégedettek az első keresztnevemmel, így hát adtak egy másodikat. Igen, jól gondolod, az autómárka után kaptam, mert apám az első randevújukon egy Forddal ment anyámért. Ők nem is szólítanak Watson-nak, legtöbbször csak akkor hívtak így, ha mérgesek voltak rám és az is inkább csak gyerekkoromban történt meg. Ja igen, a gyerekkorom… felhőtlen, boldog, vidám meg miegymás. De tényleg. Azok után, ahogy megszülettem, ahogy elkezdtem az életemet, nem is alakulhatott volna jobban. Nem voltam elkényeztetett gyerek, de megkaptam mindent, amit akartam.

Thyfault
Az eredeti nevem Watson Gallagher, de mivel anyám hosszas győzködés után végül lemondott rólam, így zárt örökbefogadás után a Thyfault családhoz kerültem. A szüleim sokáig próbálkoztak, hogy saját gyerekük legyen, de végül az adoptálás mellett döntöttek. Öt hónaposan kerültem hozzájuk, miután gyógyulttá nyilvánítottak. Elmondásuk szerint világ életemben mosolygós gyerek voltam, még akkor is, amikor ráébredtem arra, mennyire különbözöm tőlük. Sosem tulajdonítottam ennek nagy jelentőséget, ez leginkább az iskolában ütközött ki, amikor szekálni kezdtek a többiek. Nyilván mindenkinek szemet szúrt, hogy amíg a szüleim feketék, nekem hófehér bőröm van.

Watt
Mac… vajon ki más nevezné el az embert így. Meg egyébként is, ő volt az első, aki nem Ford-nak szólított és ettől valami ultra dögös glóriát kapott a feje fölé. Azt hittem, működhet a dolog kettőnk között, de valami oknál fogva, teljesen másként kezdett el viselkedni velem. Kezd üldözési mániám lenni… mindegy is, kezdem megszokni, hogy nem így neveznek, sőt, már magam is így mutatkozom meg a legtöbb helyen. Otthon ez egész másként van, ott továbbra is pokolra jut, aki Watson-nak szólít.

1994.02.04.
Röhejes, ha azt mondom, hogy szülő anyám születésnapján jöttem a világra? Mert szerintem az. Betöltötte a tizenhatot, amikor felsírtam a kórteremben. Néha eszembe jut, hogy vajon mi lehet vele? Él e még egyáltalán és gondolkodott e valaha azon, hogy felkeressen engem? Nem zárkózom el a találkozástól, de nem is erőltetem. Nem én leszek az, aki foggal-körömmel ragaszkodik a nagy egymásra találáshoz, abból már kinőttem. Kisiskolásként minden vágyam az volt, hogy láthassam akár egy percre is. Ma már nem érdekel különösebben.

25
Még nincs egy hete, hogy betöltöttem. Nem érzek különbséget, bár azt mondják, közelebb kerültem a bűvös harminchoz. Az évek múlását most már inkább abban mérem, hogy mennyi időm van még az egyetemből. Elvileg mire tényleg harminc leszek, addigra végzek a szakosodással is. Szóval igazából leszarom, hány éves is vagyok, a lényeg, hogy tök jól érzem magam.

Queens
A szüleim Manhattan-ben élnek, egy puccos házban. Apám általános sebész, anyám pszichológus, nem hétköznapi család vagyunk az biztos. Rendszeresen voltam anya  elemzéseinek tárgya, főleg gyerekkoromban, amikor azt hitték, továbbra is szenvedek a szülőanyám okozta drogfüggőség miatt.
A lakást, amiben élek akkor kaptam, amikor felvettek az egyetemre. Négy hálószobás, nagy erkélyes, gond nélkül eléldegélünk benne. Néha kész bolondok háza és olykor nem tudom, ki kinek a valakije, meg kihez tartozik, de az biztos, hogy Mac és Dante az állandó lakótársaim.

100 % hetero
Ez nem is értem, miért kérdés… talán azért, mert kicsivel több időt töltök a tükör előtt még nem jelenti azt, hogy meleg lennék. Vagy talán igen?! Baromság. Nézz már rám! A hajam külön mutatvány és ha anyámon múlna, már rég levágta volna álmomban, de ragaszkodom hozzá, mindenki így ismert meg. El kell bíbelődnöm vele az igaz, és szeretek vásárolni is, de hé, ez még nem jeleneti azt, hogy…. szent szar, tényleg azt hiszik rólam, hogy képes lennék félmeztelenül végigvonulni az utcán, szivárványszínes ruhában?!

Öhm… van
Lányok, hangsúlyozom, lányok társaságát keresem, találom, illetve ők találnak meg, szerintük cuki vagyok, de ez a lehető legrosszabb dolog, amit egy pasinak mondhatnak. Le is lomboz rendesen. Legutoljára két hete voltam nővel, az se volt egy nagy hűha, leszögezném, nem az én hibámból. Tényleg nem én miatta alakult úgy, ahogy.

Diák – NYU
Ötödéves vagyok. Eleinte gyűlöltem, de a háttérből érkező nyomás miatt belevágtam és továbbra is folytatni fogom, de nem tudom, leszek e valaha olyan általános gyerekorvos, aki a szakmájában tevékenykedik majd. Mert imádom a lurkókat, leginkább azokat, akik 0-1 év között mozognak. De csak mert azt csinálják, amit te mondasz nekik.
Az apám orvos, elsírta magát, amikor felvettek, a világ legbüszkébb embere, de határozott elképzelései vannak és nem fél kimondani azt, amit gondol. Be kell fejeznem az iskolát, nincs más választásom.

Forbidden Planet Comic Store
A legkirályabb hely a világon, lassan másfél éve dolgozom itt. A tulaj egy marha jófej, középkorú pasas, aki szombatonként zárás után megengedi, hogy átböngésszem az össze képregényt. Néhány skiccemet bevittem neki és eléggé rápörgött a dologra, szóval még az is lehet, hogy lesz egy saját újságom, amit limitált kiadásban kiadhatok. Nem lenne rossz, tekintve, hogy nem az orvoslás életem munkája.ű

Hercegnők és szuperhősök
Amikor épp ráérek, szívesen pingálom a kórházak, óvodák falaira a kölykök kedvenc mesehőseit Elsa-ban vérprofi vagyok, ha akarod szende és szűzies, máskor kurvás, de inkább az eredetit festem a falra. Szeretem, amikor először látják meg a munkám és totál elvarázsolva ölelnek meg. Ilyenkor néha elgondolkodom azon, hogy az egyetem befejeztével, maradok orvos, de amint belépek a képregény boltba, elszáll ez az agyament ötletem.