Teljesen fel voltam pörögve, nemrég pattant ki az ötlet a fejemből, és Tom teljes mellszélességgel támogatott. Valamiért a fenti lakásokat nem igazán akarták venni, és igazán nem bántam, ami azt jelentette, hogy nem kell külön stúdiót kibérelnem valahol, a tőke megvolt hozzá, hogy készítsek legalább hármat, egy tárgyalóval, meg néhány kisebb irodával. Csak építészeket kellett találnom, voltak olyanok akik elrugaszkodott ötletekkel bombáztak, és meg sem hallgatták az én ötleteimet. Így legalább lesz helyem kitenni az öcsém bandájának lemezeit is. Persze, volt kiadónk, de egy ideje leváltunk róluk, mert nem engedték, hogy szabadon alkossunk, és megvolt a cég, aki a lemezek gyártásával és a többivel foglalkozott, én mégis többet akartam, appok, google, istore, minden felület, ahol meglehet venni és letölteni pénzért is a dalaikat. Elvégre a hűséges hallgatóink, megveszik, ezzel is támogatnak minket. Tom volt, aki fordított nekem, az építészek kapcsán, nyolc óta nyomtam az interjúkat, és délután ötre már elegem lett belőle. Meg az öltönyből is kissé, de rengeteg pozitív ötlettel gazdagodtam, és legalább lekötött valami. Mégis, ledobáltam a ruháimat, és átvettem valami lazábbat, és felnyaláboltam az edzéshez használt táskám, benne volt minden, és ma anya a felelős a recepcióért. Kiváló shaket tud készíteni, egyáltalán nem bántam, hogy nincs felkapatva a hely, jártam olyan helyen ,ahol még egy zsebkendőt is alig lehetett leejteni, és sorba kellett állni a gépekért, ide is vettem azért több gépet egy fajtából, hátha… netán felfedeznék a helyet, lézengtek emberek, és a zene is jó volt, de ide tényleg edzeni jártak a hozzám hasonlók, nem pedig divatozni. Leérve, valóban anyát találom a recepciós pultnál, nyomok egy puszit a homlokára, és elmegyek átöltözni, felveszem a cuccaimat és nekiállok a bemelegítésnek, a fejemen ott pihen az elmaradhatatlan fejhallgató, csak a látszat kedvéért. Anyám épp a nyújtásoknál áll elém, és várja meg, hogy rá figyeljek. „Gyere, fiam. Van itt egy férfi, szeretne csatlakozni, tagságit szeretne kiváltani” – magyarázza lelkesen, igen, ide nem mindennap szoktak lejönni azért, főleg nem idegenek, anya tudja,ha valaki itt lakik és az szeretne kártyát kiváltani. Az illendőség kedvéért leveszem a fülest a fejemről és a nyakam köré teszem. Anyám beszél helyettem, hangosan. „Üdvözlöm, a nevem Sebastian St. Vincent, ennek a helynek a tulaja.” – nyújtom a kezem, egy kézfogásra. – „Általában nem szoktunk nem itt lakóknak tagságit adni, ki tudja, hogy kit engedünk be a privát terembe, tudja, a szabályok, amik borzasztó egyszerűek, a tisztaságról szólnak leginkább, nem tudjuk, hogy ki, mennyire tartaná be. De talán… kivételt tehetünk.” . .– mérem végig az idegent újra. – „ A mai edzését ajándékba kapja, ha tetszik a hely, az edzés végén, itt lesz Mrs St.Vincent és segít a regisztrációban.. ” –mosolygok az anyámra. –„ Egyébként külön öltöző van a férfiak és nők számára, ezenkívül van egy szauna, yakuzzi, és úszó medence is hátrább, ha gondolja körbevezetjük?”. Ajánlottam, persze nem akartam magam sem akadékoskodó lenni, de szerettem volna némileg jobban megismerni, nem tűnt olyan züllött alaknak, és a testére legalábbis látszatra ő is adott. Az öltözéke is arról tanúskodott, hogy jó módú, talán hallhatott valakitől a teremről, és ezért jönne ide kipróbálni, amit nem bántam, a nyugis embereket mindig is szívesen látom. „ Van saját kis büfénk is, természetesen táplálék kiegészítők is vannak, és bármit szívesen elkészít az épp itt levő recepciós.”. – toldottam hozzá a mondandómat, ami még menet közben az eszembe jutott.
Mindig szomorú dolog az, amikor megszűnik valami, ami állandó volt az életünkben. Szerencsére nem halt meg senkim, de bezárták a konditermet, ahová jártam edzeni. Már nagyon régóta jártam edzeni. Igazából az egész még Dániában kezdődött. Nem túl jó környék volt az, ahol éltünk. Rengetegszer megvertek az utcán az idősebbek, vagy épp otthon a saját apám. Elegem volt belőle, szóval elkezdtem otthon edzeni és verekedni tanulni. Nem voltam akkor nagyon izmos, de onnantól számítom. Utána New Yorkba kerültem nevelőszülőkhöz. Gazdag család volt. Az öcsémtől elszakítottak, ezt nehezen tudtam feldolgozni, szóval gyakran elszöktem a villából, amiben éltem. Általában bulizni mentem a haverokkal. Olyankor minden előkerült, aminek köszönhetően a súlyomból is vesztettem. Elég vékony srác lett belőlem és ezt kezdték a lányok is a tudtomra adni. Muszáj volt egy kis izmot vissza szednem, ha minden átbulizott éjszaka után más lány mellett akartam felébredni. Ez volt a célom, hisz csak így tudtam betölteni azt az űrt, amit a tesóm hiánya okozott. Szóval eljártam edzeni, hogy a régi alakomat vissza tudjam szerezni. A vagyonos helyzetem miatt sikerült felbérelni egy profi személyi edzőt, aki nem csak hogy segített visszaszerezni a régi alakom, de tovább is fejlesztett. Azóta rendszeresen járok futni és a konditermet is szinte naponta látogatom. Minden hónapban minimum egy alkalommal jön velem az új edzőm is, aki frissíti az edzéstervem és még egy profi étrendet is összerakott nekem. Nem az a célom, hogy profi testépítő legyek és hatalmas, kigyúrt állat legyek. Az nem állt volna jól nekem, meg tényleg nem akartam semmi komolyat elérni a kondizással. Annyi volt a célom mindig is, hogy sportos alakom legyen és fittnek érezzem magam. Sokkal boldogabb az ember, ha fitten éli a napjait. Viszont megszűnt a konditerem, ahol eddig edzettem. Újat kéne keresnem, de eddig nem nagyon jutottam odáig. Ma is rengeteg dolgom volt. Reggel volt időm egy rövid futásra, de utána rengeteg ügyfelemhez el kellett mennem, mert sokan készpénzben fizették ki a bérlési díjat. Szerencsére már végeztem és mennék haza, de eszembe jut, hogy ajánlottak egy csendes konditermet, szóval megváltoztatom az uticélom. Leparkolok, majd kiveszem a csomagtartóból a sporttáskámat, amiben az edzős felszerelésem van. Egy alagsorba megyek le és a pultnál egy idősebb nő áll. Köszönök neki, majd a tagsági kártya felől érdeklődöm. Nem tudok meg semmit a kártyával kapcsolatban, válasznak csak annyit kapok, hogy várjak. Biztosan elment szólni a főnöknek, úgyhogy várok. Pár pillanat múlva meg is jelenik, az oldalán egy óriással. Látszik rajta, hogy konditerme van. Kicsit meglep, hogy az idősebb nő beszél helyette, de hamar levágom, hogy mi a szitu. - Üdvözlöm, én Nathan Drom vagyok! - mosolygok rá és kezet fogok vele. Te jó ég! Életemben nem fogtam ekkora tenyeret. - Elnézést, nem mondták nekem, hogy ez az itt lakóknak van fenntartva. Tudja most zárt be az előző hely, ahová jártam és kevés jó hely van a városban, ami nincs tele. - A legtöbb teremben rengeteg időt kellett várni, amíg géphez juthattam. Látom, ahogy végigmér. Szerencsére most csalóka az öltözékem. Nem szeretem az elegáns ruhákat, de az üzleti élet megköveteli, viszont most jól jött. - Rendben, köszönöm. - mosolygok én is. - Wow, jól felszerelt ez a hely. - elismerem, tényleg menő. Minden van, amire szükség lehet. - Azt megköszönném, de kezdjünk az öltözővel, mert már megszabadulnék ettől a szűk ingtől. - már ki is gombolom a két legfelső gombot, miután lazítottam a nyakkendőmön. - Majd akkor azt is megtekinteném. - Reménykedek, hogy valami csinos, fiatal lány a büfés és nem egy másik idősebb rokona. Jó lenne, ha itt is tudnék néhanapján csajozni, mert az előző helyen elég sok lány megfordult.
Az utolsó szavait leolvasva a szájáról, biccentettem, és intettem neki, anyám leakasztott egy kulcsot az tárolóról, és Nathan kezébe nyomta, és biccentett. Csak azért tartott velem, ha esetleg fontos volna, fordítani. Kinyitottam előtte az ajtót és beengedtem, be már nem követtem, egyedül is át tud öltözni, nem kell hozzá asszisztálnom. Eközben anyával beszélgettünk arról, hogy mi legyen, természetesen tudott jelnyelven, apánk mellett is elkezdte tanulni titokban, az első jeleimet tőle tanultam meg, majd amíg még iskolába jártam, tizenöt éves koromig, teljesen megtanultam, ha apám nem látta, akkor titokban tanítgattam anyát. Azóta meg… eltelt pár év, és itt van velünk, így könnyen megtanulta a jelelést. Mellettem, nekem legalábbis nem kell beszélnie, így hangtalanul kommunikálunk, az odabent öltözködő ebből mit sem vesz észre. Tulajdonképpen róla beszélünk, mert mindketten kíváncsiak vagyunk rá, annak idején kitaláltam külsősöknek is egy havi díjat, mert azért elég jól felszereltem a termet, csak ugye, jött a tiltás, és onnantól kezdve nem engedtem be senkit a lakókon kívül. Nem a terem működtetéséből élt a ház tulajdonképpen, hanem a lakók bérleti díjából. Elmondom anyának, hogy ha úgy döntene, ugyan úgy regisztrálnia kell a rendszerbe mint egy sima lakót, csak nála másképp kell beállítani a fizetési módokat, hm…szerintem ebbe majd segítek neki. Ugyanis nem sűrűn regisztrált még. Türelmesen várunk Nathanre, hogy kijöjjön, és intek neki, hogy járjon körbe nyugodtan, ám anyám a kezembe nyomott egy kis jegyzetfüzetet, biztos ami biztos. -Járjon körbe nyugodtan, ha valami kell szóljon neki, ha tud szájról olvasni, akkor nem vagyok szüséges fordítani, Mr. Drom?- jegyzi meg anyám teljesen nyugodtan, és mosolyogva hagy minket magunkra. Anyámra teljesen büszke vagyok egyébként, amióta velünk van, kivirágzott, azt mondanám, hogy egy csinos milf, de ugye ő az édesanyám! Az első időkben szinte lökdösni kellett a szépség szalonba, hogy elmenjen, most már ő maga az, aki bejelentkezik oda, és tényleg csodásan fest. Anyámra mosolygok, aztán kérdőn pillantok Nathan irányába, hogy tudjam, hogy mit döntött, először körbe kísérjem, vagy inkább megnézné a gépeket. Egyébként mind karban van tartva, ha pedig valamelyiken hibát észlelek, azt azonnal szervizbe küldöm, vagy kicseréltetem, bár amennyin használják, így nem veszélyes a kopás sem, egyik gép esetében sem. Végül úgy tűnt, nem változtatott a döntésén, így intettem neki, egy folyosó irányába indultam el, ha volt az öltözőben, ott láthatta, hogy a zuhanyzók után van még egy keskenyebb kijárat, és arról tiszta klór szagot is érezhetett beáramlani. Itt is volt egy kis út és afféle u alakú labirintusként lehetett körbemenni a folyosón,a folyosó becsatlakozott az öltözőkhöz, az egyik oldalán a férfi, a másikon a női öltöző kijáratával, itt volt az úszó medence, ezt tényleg csak úszásra lehetett használni, mert itt még az én lábam se ért le a maga 3 méteres mélységével. Ahogy a szélén elhaladtunk, újabb u alakú kisfolyosó következett, ami után a szauna volt, és nem messze tőle a jakuzzi, és itt is volt lehetőség zuhanyzásra. A kis házi szabályzatra mutattam, hogy mi a menete annak,hogy használja ezt a helyet. Bármelyik helyet akarta használni, meg kellett zuhanyoznia előtte. Legalább a jakuzziba ne edzéstől izzadt testtel menjenek be, nem? De. Ezután körbe mutattam és kitártam a kezeim, majd kicsit megvontam a vállam. A szaunához is volt használati utasítás, rém egyszerű, be kellett kapcsolni, a kis táblán, és ennyi, aztán beindult a rendszer, vizet pedig ha nem volt, nem ártott megnézni előtte, hogy fel van-e töltve a vödör. „ Nem akarok rajtad lógni, szóval… tied a terep. Ha nem tetszik, hogy csöndes a terem, kérhetsz zenét is. Amúgy szinte mindenhova le van írva , hogy mit hogyan kell használni ,ha betartod, akkor nem lesz gáz.” Inkább nem tátogtam, leírtam, mert így tisztább, senki sem érzi magát ennél kényelmetlenebbül, tudtam, hogy ha egy halló közelébe kerülök, annak lehet, hogy szokatlan, vagy kényelmetlen. „Szólj nyugodtan, ha bármelyik súlynál segítség kell, bökj meg valahol ha épp nem a súly alatt fekszem én is…” Eresztettem meg az utolsó mondatnál egy vállrándítás kíséretében egy mosolyt, aztán elindultam vissza a terem irányába.
Kezdőlap
