Fable & Sebastian

━━━ "You can take me"━━━

A banda menedzsere Tom, aki a ház ügyeivel is foglalkozik, én a siketségem miatt nem teszem, pedig szeretek új embereket megismerni, mégis úgy érzem ,hogy nincs hozzám türelmük másoknak. Ez pedig kicsit frusztrál. A lakóparkot szerencsére jól felszereltem, amióta megvettem, az egész tömböt ugyebár. A pincében egy jól felszerelt edzőterem van, medencével azok kedvéért akik úszni akarnának. De rájöttem,hogy New York annyira rohan, hogy sosincs idejük az embereknek magukra. Mindegy, ez zavart a legkevésbé. A mai napon súlyzós és erőnléti edzést iktattam be magamnak. Tudtam, hogy az a részleg kevéssé van használatban, ahol a lépcső egyenesen az ezdő terembe vezet. Az egyik lakó volt a recepciós, mindig kinyitott, lekiismeretesen, kapott érte fizetést is, másod állásban végezte persze, mert volt valami netes munkája is, mondjuk weblapszerkesztésből biztosan elélnék én is. Ezen kívül a belső kert, hála a ház miatti sajátos belső klímának, szinte mindig zöldellt valamilyen formában. Szerettem itt élni, az első hely amit Seannel a sajátunknak tudhatunk. A jogdíjakból és egyéb koncert turnéikból is kapok jutalékot. Az öcsém régóta fűz azzal, hogy ki kéne, mozduljak innen, koncertekre kellene járjak velük, de nem akarom őket hátráltatni. Büszke vagyok rájuk, hogy sikeresek. Csak azt sajnálom, hogy New Orleansból el kellett jöjjünk. Szerettem ott élni, az éghajlatot is szerettem, és az embereket is. Varázslatos hely az a környék, a vámpír mániájával együtt.
Amikor Seannel elég idősnek éreztük magunkat, visszamentünk San Franciscoba, épp időben. Anya már nagyon a végét járta, rengeteg sérülést szedett össze az apánktól. Nem vagyok büszke magamra, de egy ütéssel eltörtem annak az iszákos állatnak az állkapcsát. A többit a jóval kisebb termetű öcsém intézte, sajnos belesűrítettem abba a jobb horogba minden gyerekkori sérelmemet, közben a rendőröket is kihívták, Sean a másnap esti koncertjét majdnem lekéste a kihallgatás miatt, de végül elengedtek minket, apánkat pedig rehabra küldték és börtönbe zárták, hála az égnek. Így esett, hogy végül úgy döntöttünk San Franciscótol minél messzebbre megyünk, és a legvégső végállomás New York lett. Költözhettem volna egy felhőkarcoló legtetejére is, de az nem lett volna olyan buli, itt jobb szerettem, futás közben találtam rá erre a helyre, és egyébként is három lakást nyittattam egybe, és építettem össze, egy naggyá, ha itt van Sean, akkor legyen hol aludnia, ha Tom is épp nem egy csajánál aludt, akkor itt. Szerettem a nyüzsgést. A fejemen egy fejhallgató volt, csak azért, hogy a többiek ne szóljanak hozzám. Megesett, hogy amíg anélkül futkároztam edző ruhában fel-le a lépcsőn, megpróbáltak hozzám szólni, és mivel nem reagáltam, így még megpróbáltak belém kötni.
A zsebemben éreztem rezegni a telefonom.

„Haver, gyere ide! Az új jelöltnek , olyan a segge, hogy elájulsz! A mellei! Apám, a mellei! Es olyan hosszú combja van ,hogy Taira Banks is elrohanhat sírva tőle. Nem egy J.Lo, de baszki! Ha ezt látnád! Siess baszki!”

Igen, ez Tom volt, aki a körbevezetés közben küldött egy sms-t. Kevés csajról szokott ilyen véleménnyel lenni, az pedig, hogy sms-t küldött, azt jelentette, hogy valóban látnom kell, és olyan nagy falat lehet, akinél nem olyan könnyű bevágódnia. Ilyenkor szoktam jól kiröhögni. Az egyik lépcsőfordulóban álltam, és letöröltem az arcomat, majd a derekamon pihenő szürke kapucnis pulcsit felvettem, és felhúztam a cipzárját, hogy nehogy megfázzak. Lassan elindultam a kérdéses emelet felé, tudtam, hogy hol vannak, én javasoltam neki,hogy melyik szobát mutassa meg az új vendégnek. Jó a fekvése, lég kondi is van benne, arra az esetre, ha fáznának, vagy épp túl meleg lenne nyáron. Mondjuk, bútorozatlan, tehát azokat az ide érkezőnek kellene hoznia, de ha érdekli, úgyis kiveszi. Gondolom.
Meglepődtem, amikor nekem jött valaki, majd a nyakamba ugrott, csak egy elmosódott villanás volt az egész, de az illető máris a karjaimban volt, pislogva kaptam el, mégis… az illat, ami megcsapta az orromat. Áramütés szerűen rázta meg a testemet, és a francba, a picsába! Utáltam, jelenleg nagyon utáltam, hogy melegítő nadrág van rajtam, és nem egy szűkebb farmer, ott nem igazán lehet érezni, ha netán dudorodna valami, és most… Ez de ciki…  A nő egész biztos valami perverz állatnak fog nézni, ha nem vetünk gyorsan véget az ölelésnek. Nem is értem, hogy ki az, aki ilyen hirtelen letámad! Tomra pillantok, őt keresem a tekintetemmel, mire ő is ugyan olyan értetlenül pillant vissza rám, és látom hogy azt tátogja, hogy: „Flúgos?!”. Én csak a szemöldökömet ráncoltam, és próbáltam nem a karjaimba vetődött testre fókuszálni, ahogy a mellkasomnak simul az ő pihe-puha labdája… és ha kicsit lejebb mozdulna, akkor uh… ne is…. Ne. Elfúló morranást hallattam, és egy kicsit elvesztem a gondolataimban.




A levelező füzet fölött görnyedtem és neki írtam. Akartam venni egy tabletet, hogy azon keresztül irogassunk egymásnak, neki is egyet, és nekem is egyet. De a banda épp most kezdett befutni, egyre több fellépésük volt az öcséméknek. Veszélyes dolgot műveltünk. Ő tizenhat volt, én már huszonöt, és bárhonnan nézzük, idősebb nála, amiért kaphatnék is. Ha tudná, hogy éjjelente róla álmodom, és teljesen felforgatja a világom? Nem hiszem ,hogy baja lenne vele, hiszen az a cserfes mosolya, a kis manó orra.
Majdnem egy kisregényt írtam neki, leírtam a napomat, és azt, hogy mennyire szeretném, ha hétvége lenne, mert szeretnék kimenni a közeli vidékre, volt egy tisztás amit nemrég fedeztem fel,  madarakat etettem, tudom veszélyes rájuk nézve, mert odaszokhatnak, és a macskák könnyebben megfogatják őket, de tetszett az a hely, ezt is leírtam neki, és szerettem volna ha velem jön.
Sóhajtva dőltem hátra és félretoltam a füzetet, lehet, hogy kitépem azt a lapot, szoktam ilyet csinálni.
Hogy,hogyan ismerkedtünk meg? Vicces volt, egy középsulis bulira volt hivatalos a banda, akkor érkeztünk a városba. Még pihenni se tudtunk,egyenesen a koncertre mentünk, és nekiláttunk összeszerelni a felszerelést.  Épp a sarkon fordultam be az egyik erősítővel, és egyenesen belém szaladtak, néhány lány volt. Az egyik seggre ült, felsegítettem, majd tovább indultam, mire valaki elkapta a karomat, és megcibált. Kiabált velem, elhordott mindennek, én csak értetlenül bámultam rá, csak az arcommal tudtam kifejezni azt, hogy mennyire sajnálom, a lány szerint bunkó voltam, amiért nem kértem bocsánatot a földre huppant lánytól. Sean volt az aki kimentett a helyzetből, és elmagyarázta, hogy siket vagyok. Végigpillantottam a lányokon, köztük azon akit felsegítettem, és szomorkásan mosolyodtam el, majd ezután igyekeztem odafigyelni jobban, hogy nehogy nekiütközzek valakinek. Az biztos, hogy a közelébe se jövök ennek a sulinak, egyébként is csak seggre ült a lány, teljesen véletlenül és a nagyhangút se értettem, felsegítettem a barátnőjét. Mondjuk, akkor se voltam kis termet, és ha épp nem dalokat írtam, edzettem. Erősebbé akartam válni, olyanná, akit az apja nem tud bántani, meg persze, aki fél kézzel elbírt egy nagyobb erősítőt a vállán cipelve, még jó hogy az nem  esett a földre, mert tényleg ciki lett volna, ha ráesik valamelyik lányra.

Azon az estén éreztem meg először ezt az illatot, ami most is megcsapta az orromat.

Fable & Sebastian

━━━ "You can take me"━━━

10 évvel ezelőtt

Mintha a lánynak, aki egyébként nagyon csinos, együttérzést láttam volna csillanni a szemében. Nem akartam ezt. Annyira szerettem volna olykor ha sose betegszik meg a fülem, és hallok minden hangot, és olyan elmésen vissza tudok vágni azonnal, szavakkal, nem pedig kézjelekkel, azokat sokan nem értik, és úgyis kinevetnének. Nőt, lányt pedig nem ütök meg. Sose tenném, és ahogy leolvasom a szájáról, a szitkok közepette, tán még igaza is van, de a biccentésem senki sem láthatta. Azon a szőke hajú lányon kívül, akit felsegítettem, miután leraktam a méretes dobozt. Volt valami a pillantásában, és az illatában, ami megfogott. Azonnal olyan érzés kerített hatalmába, ami miatt akartam őt, de a banda fontosabb, az öcsém fontosabb, hogy jól fogadják. Így felülkerekedtem ezen az érzésen, ráadásul egy suli közelében vagyunk, és úgy terveztük, hogy még egy darabig ebben a városban maradunk, így nem volna jó semmibe se belebonyolódnom. Ő pedig… volt egy olyan érzésem, hogy nem csak egy éjszaka volna. Aztán hamar felülkerekedtem a kinti afféron, letettem az erősítőt a helyére és én is elfoglaltam a saját helyemet. Innen jól lehetett látni mindent,hogy az öcsémék hogyan énekelnek, és azt is, ahogy a tömeg fogadja őket. Új bandákat vegyes érzésekkel szokták általában, de én mindig igyekeztem pozitívan látni a dolgokat. Ráadásul az én dalaimat játsszák. Előbb éreztem meg a közeledtét, mint ahogyan azt bárki is gondolná, éreztem ahogy mögém lép, az illatát, ami korábban is betöltötte az orromat, és furcsán ugrott meg a gyomrom. Kíváncsian pillantottam le rá, tetszett, hogy ekkorka, és mégis a törékenysége mögött úgy éreztem, hogy egy igazi erős jellem bújik meg. Hátra tűrtem az egyik tincset a sörényemből, a fülem mögé, a fejem tetején pihent egy kis kontyba a hajam, de szokott rakoncátlankodni, meló közben általában felkötöm.
Végigmértem, miközben a telefonján pötyögött, közelebbről is csinosabbnak véltem, írt valamit, megállt közben és megrántotta a vállát, érdekelt,hogy mit ír, lágyan mosolyodtam el végül amikor felém nyújtotta a telefonját. Sokan egyébként félni szoktak tőlem, mert metszően kék szemeim vannak, ráadásul bizonyos helyzetekben elég kifejező tudok lenni. Sőt, egyenesen félelmetes, ha felveszem a siketek semleges arckifejezését. De most semmi fenyegető nem látszott rajtam, kicsit a vállam is eresztett a feszességéből, ahogy láttam, hogy a lány nem akar nekem esni,elvettem tőle a telefont és pislogva,meglepetten olvastam el a szöveget,majd újra rá pillantottam. A bátyám bandájára pillantottam, majd a lányra.

Egyáltalán nem haragszom, hozzászoktam. *megállt a kezem a billentyűzet fölött, nem tudtam, hogy megosszam vele, de inkább nem tettem, még csak most ismerjük meg egymást, nem kell tudnia, hogy ennél durvább esetekbe is beleütköztem már.* Hogy hívnak? *megint megállt az ujjam a billentyűzet felett és végig mértem, nem tűnt annak a fajta lánynak, aki minden buli után elmegy egy pasival egy; egy éjszakás kalandra. A barátnője annál inkább.* Miért szeretnél inni velem? *próbáltam visszaadni neki a telefont, úgy, hogy ne higgye azt, hogy drogos vagyok, mert bizony remegett kissé az izgalomtól a tenyerem. Lehet, hogy tényleg érdekeltem, vagy csak kompenzálni akarta a barátnője bunkóságát?

Jelenben.

Elenged, és van időm végig mérni, és a korábbi emlékképek, amelyet egy illathoz társítok, felvillannak előttem, próbálok komoly maradni, de nem megy, mosolygok, és karba fonom a kezem, nem néz rám, jellemző. Mindig így csinálta, ha írt, akkor nagyon rá koncentrált, ahogy most is. Hahó! Nézz rám Fab! A testsúlyom az egyik lábamról a másikra helyezem, és vicces, hogy pont most jutott eszembe az, hogy hogyan ismertem meg. Emlékszem az első szövegre, amit írt. A fiókom mélyén van egy régebbi telefon, a szám a régi, időnként előveszem, és feltöltöm, a régi smseket olvasgatom rajta, köztük ezt is. Talán nem tudja, de egyszer amikor nem figyelt, az összes üzenetét amit nekem írt, és csak vágólapra mentette el, elküldtem magamnak. Megvan az összes. Gyakran olvasgattam, mint valami kellemes emléket. Miután nem írt, és nem keresett, úgy vettem, hogy nem számítottam neki, hiszen én voltam az utolsó aki üzent neki, vagy butaságot csináltam? Biztos megrémítettem azzal amit az utolsó oldalon meséltem arról, hogy miért vagyunk úton folyton, és ezért nem keresett. Bár már ez az emlék régi és kopott, picit mégis szíven üt a jelenléte. A telefon nem itt fog csörögni, hanem a fiókomba, hagyom neki,hogy hadd írja végig amit szeretett volna, majd én kapom el őt egy hatalmas medve ölelésre. Szorosan, végig se olvasom a levelet, csak… ölelem, mint fuldokló az éltető levegőt, majdhogynem. Van egy szerintem rossz tulajdonságom, és lehet, hogy ezt már említettem, akiket kedvelek, azoknak nagyon tudok örülni, igen férfi létemre. Nem szégyellem az érzelmeim kimutatását a hozzám közel állóknak. Most én vagyok az aki elengedem őt, és bocsánatkérőn pillantok rá, majd gyengéden fogom meg a csuklóját és húzom magam után. Ilyenkor utálom, hogy eldöntöttem, hogy nem beszélek többet, hogy hallgatok és soha többé nem szólalok meg, mert nem akarom , hogy újra felpofozzanak azért, mert nekik nem tetszőn beszélek.
Remélem hagyja magát, húzni, Tom értetlenül áll a lakás ajtajában és emésztgeti a látottakat, remélem,hogy bezárja a lakás ajtaját azért. Végül elengedem a kezét és egyedül rohanok fel a lakásba, még jó, hogy nem dobtam ki azt a kártyát! A földre kuporodom, a komód előtt, és elolvasom az sms-t ami érkezett, majd gyorsan írni kezdem rá a választ.

Emlékszem rád Fab! Hiá…*húzom át az utolsó szót és törlöm is ki végül, elakadnak a szavaim, ahogy a képernyőre pillantok. Ott ülök a földön, és a tenyerembe temetem a homlokomat, mit keres itt, miért most bukkant fel annyi idő után? Tényleg keresett?* Megiszunk valamit? * kérdezem én ezúttal ő tőle, és gyorsan felkelek a földről, ha nem jött utánam, akkor meg kell keressem, ha itt van a lakásomban, megnyugodva pillantok rá.

Fable & Sebastian

━━━ "You can take me"━━━

Az első mondatát olvasva pislogok, és szemöldök ráncolva pillantok rá, majd könnyedén rántok vállat. Igaza van, nem kellene, de egy idő után belefárad az ember abba, hogy folyvást hadakozik az emberekkel. Elvoltam, jutott időm magamra és a gondolataimra, kicsit talán jóval több, mint másoknak, de élveztem azt amit csinálok.

Neked, melyik tetszene jobban? Egyébként, beszélgetsz, hangosan is, tudok szájról olvasni. *kicsit várok Csak, ha hozzám beszélsz, kérlek, nézz rám, vagy érintsd meg a karom, hogy tudjam, figyelnem kell rád. Szeretem nézni az embereket, miközben beszélnek, és egyáltalán nem fáraszt, hogy a szájukról olvasok. *pötyögöm ezerrel a sorokat, most az én „nyelvem” eredt meg kissé. Érdekelt, hogy milyen az, amikor beszél, milyenek a gesztusai, hogy milyen lehet ő.
Sebastian St. Vincent, Seb, vagy Bastian esetleg Vince, vagy Vincent. Szoktak ilyen formában is becézni. *húzom az ajkam egy fél mosolyra, és be kell vallanom, hiába vagyok banda tag, meg bármi, nem nagyon szoktam csajozni. Csak ülök a koncert után a többiekkel, és amíg a többiek beszélgetnek, előbb utóbb úgyis az ölembe mászik egy csaj, és ott egyértelmű, hogy mi a téma, arra a pár órára, ha épp nem akar nyakon hányni a sok piától, mert jártam már úgy. Azóta vigyázok.
Amikor a következő sorait olvasom, alig bírom elrejteni a mosolyom, úgy takargatom a szakállamat a kezemmel, de végül, a sátor teteje felé pillantok, és hangtalanul nevetek, rázkódik a testem. Aranyos lány. Végül is, fő a változatosság, nincs szükségem a barátnőjéhez hasonló , magukról nagyot képzelő lányok alkalmi légyottjára állandóan, miért ne elegyedhetnék vele szóba , csak úgy simán? Biccentek.
Ma érkeztünk egy másik városból, szeretnéd megvárni a koncert végét, vagy azonnal innál? Nem hagyom ki egyetlen koncertjüket sem, lehet, hogy túl közel állok a hangfalhoz, ha téged ez zavar, akkor jelezd! -visszaadom a telefonját, és a kezébe nyomom, várok még néhány pillanatot, és felé nyújtom a kezem, hogy átvezessem egy olyan helyre, ahol láthatom és érezhetem is az öcsémék bandájának zenéjét. A kordonon belül állok meg Fablevel, ahova egy-két srác még bejöhetett, de csak azok, akiknek különleges nyakba akasztójuk volt.
- Haaaahóó Srácok! Hallottuk, hogy megnyerte a rögbi csapatotok, az idei év szezonzáró mérkőzését, és ezzel ők lettek a győztesek. Mi a Lunar Eclipse Banda vagyunk, néhányan hallottatok már minket, néhányan még nem. Remélem mindenkinek tetszeni fog az előadás. Szóljon ez a dal, Krokodil Fog csapatának! – a testvéremék belecsaptak egy zúzósabb számba, én megálltam Fable mögött, és két oldalról megtámasztottam a vaskordont mellette, mert nem igazán akartam, hogy az itt is elkezdődő bevadulós tagok fellökjék. Jó pár vad számot leadtak, a basszus gitárostól kezdve, az elektromos doboson át, mindenki tette a dolgát. Afféle nu metal banda kevés ilyen banda van még szerencsére és nagy a sikerük.
- A következő szám, pedig a bátyám nagy kedvence, igazából a dalainkat is neki köszönhetitek! Seb! – kacsintott felém a sorok közt, amikor megéreztem a basszusokat, és a dobot szólni, megfeszült a karom, ezt nemrég találtam ki, és imádtam, felállt a karomon is a szőr, és vigyorogva biccentettem. Ha nem vigyázok, magam kezdek ugrálni, az újdonsült ismerősöm mellett, akit épp óvnék a többiektől. De lehetett érezni, hogy hevesebben dobog a szívem is.


Jelenben.

Mókás és egy kissé kínos is volta helyzet, amibe csöppentem, bárcsak tudna jelelni Fab, akkor kicsit gyorsabban kommunikálnánk. De sose kértem senkit sem arra, hogy miattam tanulja meg, és most sem fogom. Ráadásul nem öt perc az egész.
Lassan felkeltem, és hálásan mosolyogtam rá, örültem, a válaszának.

Egy pillanat, megfürdök, épp edzettem. – félre teszem a telefont az ágyamra, majd felé fordulok, mosolyogva.- Örülök, hogy újra látlak! – tátogom felé, és annyira, azért elfelejtkeztem magamról, hogy jeleltem is mellé, és egyetlen apró jelet még hozzá tűztem, amit Tom pont meglátott, és ott állt Fab háta mögött a nappaliban.
„Mi a fasz ember?! Virágszál?! Ez az, a Fable Hill?! Ne szivass bazmeg!!!” – jelelt felém,a szemöldököm felszalad a homlokomra.
„Kussolj! Ha rástartolsz, esküszöm, kinyírlak! Ha tudsz, sőt! Nem ha tudsz, adj kedvezményt, a bérleti díjból, ne keressünk rajta a plusz bérleti díjakkal, elég ha a rezsit kifizeti, meg amit fogyaszt! Ne engedd, hogy elmenjen!” – hevesen gesztikuláltam a karjaimmal, és már nem is igen tátogtam, de igen csak bosszús voltam, és mérges Tomra, amiért a kíváncsiságából fakadóan, csak utánunk jött.
„Jó, jó jó, vegyél vissza, tabu a csaj értem. De azért nézni szabad, istenem! Tizenhat volt, te huszonöt, engem nem érdekelt, volna az, hogy gyerek –e még.”
Vettem egy nagy levegőt, és el kellett számoljak tízig, mert majdnem átrongyoltam a nappaliba, és inkább bevertem volna neki, minthogy erre válaszoljak, végül csak a lófasz egyezményes jelét mutattam be neki, igazán könnyedén, és távoztam fürdeni. Szerintem most már sejtette, hogy róla szólt a társalgás, ezért a menet közben felkapott telefonomról küldtem neki sms-t, még gyorsan zuhanyzás közben.
Szia…! : ) Remélem nem ijesztettünk el, Tom néha eléggé pöcsfej tud lenni. Mindjárt kész vagyok, de szólj ha dolgod van… - küldtem el végül neki az smst, majd kiszálltam a zuhany alól és a derekam köré tekertem egy fürdő lepedőt, majd felmarkoltam a telefont ismét, és elindultam a szobámba, minthogy a fürdőben nem tartok tiszta ruhát, és a szekrény is, a túloldalt van, ami egy kisebb gardrób, így oda tartottam. Őszintén szólva nem figyeltem arra, hogy nyitva van-e a szoba ajtó vagy sem. Az volt a célom, hogy minél hamarabb felöltözzek, és mehessünk. Meglehet, hogy nyitott ajtóknál öltöztem fel, alsó, farmer, majd egy könnyű cipő és egy fehér póló, majd egy pulcsi, és menetre készen kerestem meg a telefonjaimat, meg a tárcámat.
Baromira izgultam, hogy velem tart-e és végül nem-e mondja vissza. Kíváncsian várakozva álltam meg előtte és mértem végig újra. Sokat változott, még nőiesebb lett, és igazán csinos. Megtudtam érteni, hogy Tom miért volt oda,a lábai… zavartan kaptam el a pillantásomat Fableről, és Tom felé pillantottam, aki épp a kefélés jelét pantomimezte, mire csak úgy elegánsan bemutattam neki, esküszöm sose fog felnőni.
Elkísértem az ajtóig Fablet, majd becsuktam , még magára hagytam ezt az ökröt a tv-jével együtt, és elindultam a liftek irányába, mert azért van lift is itt.
Csinos vagy, sokat változtál. Hogy kerültél ide New Yorkba? -önzőség lett volna azt kérdezni, hogy miattam jöttél ide, ugye? Közben tudtam ,hogy nem, biztos nem így van. – Mit csinálsz, tanulsz még? Ügyvéd leszel? – faggattam megállás nélkül, miközben őt figyeltem.  Magammal akartam akkor hozni, de Sean lebeszélt róla, hiszen nem rángathattam bele az életembe, ráadásul ő tanult még javában akkor, és álmai, céljai voltak, már akkor, sokkal nagyratörőbbek mint az enyémek. Iskola, és egy biztos munka. Ezzel szemben, én? Dalszöveg író, és nemrég a recepciósunktól elkezdtem venni weblap szerkesztés órákat. Hasznos dolog, egyre keresettebb, főleg ha valaki ügyes benne.

Fable & Sebastian

━━━ "Behind Blue Eyes"━━━

Már éppen olvasnám Fable második üzenetét, amikor hátulról a nyakamba vetődik Tom, és meglepetten pislogok, majd fordulok vele szembe, tudom, hogy eddig is megvolt a maga bunkó stílusa, de akkor is…
- Haver, megyek. Tietek a pálya, még pár lakást úgyis meg kell mutassak a jelentkezőknek. – engem visszaterel a lakásba és döbbenten pislogok utána, majd kérdőn nézek a régi ismerősömre. Szinte még ott virít az ajka szegletében az-az ördögi vigyor, amit akkor pillantottam meg, amikor felöltözve kiléptem a szobámból, ezek szerint végignézte, hogy öltözködtem. Hát… kellett nekem azt gondolni, hogy becsukják utánam az ajtót, elvégre én vagyok itthon.
„Visszajössz?” –. tátogtam Fablenek, így már nem volt olyan nagy kedvem elmenni itthonról, és lehet, hogy olyasmik is szóba fognak kerülni, amik nem tartoznak másra. Megvártam, hogy belépjen, és utána becsuktam az ajtót, aztán végre a telefonomat is kihúztam újra a zsebemből. Szégyellős pislogásomat, egy meglepett váltotta fel, ahogy elolvastam az anyjáról szóló sorokat, és végül, büszkén mosolyogtam rá, elérte amit szeretett volna, egy cégnél gyakornok, ez is nagy szó és…egy döbbent nyikkanás szökött ki a torkomon,a szám elé is kaptam a kezemet, és felfújtam az arcom, mint egy lufi, majd leeresztettem. Mindent értett?! Mindent?!
„Mi a baja az édesanyádnak? Elvonó?” –.  kezdtem jelelni neki, aztán folytattam. „Büszke vagyok rád, legalább azt fogod csinálni, amit szerettél volna mindig is, ennek őszintén örülök.
Nem, én már három éve itt lakom, és ritkán utazok csak el velük, ha olyan helyre mennek, ahol még én se jártam. Még mindig én írom a dalaikat. Bár… egy ideje… mindegy.”-.  rántottam meg a vállamat.
"Mikor akartad elmondani, hogy tudsz jelelni, úristen! Amit Tom is mondott, és mindent amit én és… és… Fable? Össze vagyok zavarodva. "–. vallottam be végül és a hűtőhöz sétáltam, majd kivettem onnan két sört, és kinyitottam mindkettőt, de én nem nyúltam a sajátomhoz, csak álltam felette és elgondolkodva pillantottam a barna üvegre.
„Miért nem írtál vissza a füzetre sms-t, sose? Megbántottalak?” –. a jelelés utána megböködtem az üvegem alját és belekortyoltam a sörbe, nem akartam, nem mertem felpillantani rá, kibontottam a sörényem is, és megráztam a fejem. Így jobb, így el tudok menekülni az elől, hogy könnyebben olvassanak az arcomban, én ebből a szempontból szoktam olykor nyitott könyv lenni, de kezdtem megacélozni magam, a siketek sajátos kifejezéstelen arcával, bármit is fog mondani, jelelni, nem tudom, hogy megakart-e bántani, vagy sem. Tíz év hosszú idő. Nem tudtam visszafogni magam, csak kibukott a kérdés belőlem, ahogy egyedül maradtunk. Ő már biztos, hogy túllépett rajtam, vajon én igen, ő rajta?


10 évvel ezelőtt

Két nap telt el azóta, hogy az after partyra is elhívtam, sütögettünk, és rengeteget írogattunk a telefonján, még le is merült, ekkor került elő a füzetem. Amiben dalok voltak, széljegyzetek, vázlatok, emberekről, hiszen ha nem beszélek, gyakran észre se veszik, hogy ott vagyok. Nem feküdtem le vele, valahogy sokkal jobb volt mint más lányok, kellemes volt a társasága, és most is, két nap elteltével eszembe jut, hogy mi lehet vele, vajon nagyon kikapott, hogy hajnalig elvolt? Azóta írtam két dalt, bár nem a megszokott füzetembe, mert nála maradt az első. Kis bőr fedeles madzagos füzet, rengeteg lappal, valamelyik városban egyedileg köttettem magamnak. Kalligrafikusan beleírták a monogramjaimat, a belső oldalára. Imádtam. De még a hétvégén meg kellett ejtenem egy pláza írószer részlegét, naplók miatt, jegyzetfüzetek végett, és írószerek miatt. Nem vettem meg mindent,  csak szörnyen válogatós tudok lenni, hogy mibe írjak. A telefon sokszor lemerül, az is jó lenne beszélgetésre, de… kicsit leragadtam a kézzel írásnál na, dalírásnál egyébként is papírra írom a szöveget.
Sikerült találnunk a régi New Orleans környékén egy kertes házat, megfelelő áron adta ki a bérlő, és bevállaltuk, hogy felújítjuk, amíg itt vagyunk, így kevesebbet is kellett fizetni a bérleti díjért. Hatan pedig elfértünk simán, mindenkinek volt egy szobája, én az utcafrontra nézőt kaptam, választottam, amin erkély is volt, a többiek nem tudtak az onnan beszűrődő zajok miatt aludni, állítólag. Nekem meg amúgy is mindegy volt. Rövidnadrágban ücsörögtem az erkélyen, és alkonyatkor láttam neki a dalírásnak, a mellkasomhoz húzva pihent a gitár, és nyüstöltem, kellemes lágy dallamok szálltak fel belőle, próbáltam a szöveghez igazítani a dallamot, de bosszúsan húztam végig a húrokon a tenyerem, majd felkeltem, és nyújtózkodtam. A kertváros végében volt egy bolt, ideje volt lemennem és venni valami kajának valót, még van, tele a hűtő, de annyit megtudunk enni, mint egy kis óvodás csapat.  A bevásárlás után, ismerős alakot pillantottam meg előttem, talán iskola táska volt rajta, talán… nem is tudom, de mit keres itt erre? Nem akartam hülyeséget csinálni, így utána siettem, és kicsit előre, léptem, majd az arcára fókuszáltam, és meglepetten nyúlt meg az arcom. Megkocogtattam a lány vállát, és szélesen mosolyogtam rá, na most legyek okos! Még a telefonszámom se adtam meg neki, teljesen elfeledkeztem arról, fenébe! Most biztos, hogy hülyének néz. Kivettem a zacskómból egy almát és felé nyújtottam, csak úgy. Mert miért ne kaphatna nem?
Ha megálltunk, mosolyogva pillantottam rá, és elővettem a telefonomat, bepötyögtem a telefonkönyvbe a nevét és felé nyújtottam azt, reméltem érti a célzást. Ha megtörtént a telefonszám csere, már pötyögtem is fél kézzel.
Ne haragudj, hogy így letámadtalak, csak megörültem, amikor megláttalak. Most meg hülyén érzem magam, hogy nem kértem el akkor, a telefonszámod. Nem maradt véletlenül nálad a füzetem? A kis barna bőrfedeles cucc? Hiányzik… Egyébként mit keresel itt, erre laksz?”.

Fable & Sebastian

━━━ "Behind Blue Eyes"━━━

Úgy éreztem, hogy ha azokat a témákat ragadom meg, amiket  ő is írt az sms-ben, nem fogok rossz útra tévedni, és valóban örültem, hogy látom, de annak, amiért itt kötött ki, hogy az anyja segítségre szorul, kevésbé és ez kissé meglepett. Erről nem tudtam, sosem osztotta meg velem, hogy problémái vannak otthon, valahogy mindig más lett a téma, és sosem firtattam, tovább a témát. Én elmondtam, hogy úton vagyunk, a testvéremmel és a bandánkkal, a szüleink távol vannak. Mondjuk, én is bezárkóztam, ha a család téma esett szóba. Így nem kárhoztattam ezért, hogy csak most tudok róla, és ha nem is látszik, mégis megdöbbentem. Számos megjegyzés jut eszembe, de mind klisés, hogy miért nem mondta, hátha tudtunk volna segíteni? Huszonöt voltam, vándoréletmódot folytattam, neki sem hiányozott volna más, hogy vándoroljon velünk.
„Sajnálom, az édesanyádat, nem lehet egyikőtöknek sem könnyű. Tudom” – de nem fejezem be a mondatot, ahhoz kéne beszélnem az apámról, lehet,ha megtenném, egy lépéssel közelebb kerülnénk egymáshoz? Nem tudom, annyi mindenről kellene beszélnünk, de tényleg nem tudom,hogy hol kezdjem.
„Te legalább iskolát végeztél, nem úgy mint én.” ismerem be szerényen, és ez valóban így van, tényleg el lehet iskola nélkül is érni, olyan hihetetlen dolgokat, minthogy valaki dalszöveg író legyen, és a siketsége ellenére is tudjon gitározni, de, én nem tudom… amit tudok, úgy általánosságban, azt magamra szedtem, mert nem szerettem ,ha hülyének néznek, persze nem is vagyok az. Vannak dolgok, amikhez jobban értek, mint mások, és vannak olyasfélék, amikhez kevésbé.
„ Egyszerűen… csak… megvan a dallam… de valami hiányzik.” –vonom meg a vállam könnyedén, és nemtörődöm módon, pedig ez a része fáj a legjobban, hiába akarom, talán túlságosan erőltetem, vagy valami iránt sóvárgok, vagy egyszerűen csak besokalltam, hogy szeretném hallani, de nem lehet, amit alkottam.
„Seggbe fogom rúgni, komolyan, nagyon megbántott? Nagyon-nagyon tapló tud lenni, és időnként észre se veszi magát, Tom egy igazi ökör. Mit szólnál hozzá, ha nem mondanám el neki, hogy tudsz jelelni, és egyszer hangosan beszólnál neki? Az igazi pofára esés lenne a számára!”  – lelkesen, kíváncsian pillantok rá, és várom a válaszát, remélem, hogy belefog menni. Imádom megviccelni Tomot és a másik bérlőnket, ők is megszoktak engem, ez az én elégtételem.
Aztán a hangulat is egyre inkább befeszül, meglátom rajta, hogy ő is megérzi, ahogy a légkör megváltozott egyik pillanatról a másikra, végül felpillantok rá és akkor belefog a magyarázatba. Sértett, haragos és ezt nem értem. Hiszen… leírtam neki mindent, végül értetlenkedve ráncolom a homlokomat, és amikor az utolsó szavak is elhagyják a torkát, összeszorul a gyomrom, érzem, hogy erősebben kezd verni a szívem, nem engedhetem meg, hogy kisétáljon azon az ajtón!
- Fable! –  szakad ki hangosan a számon a neve, a hangom kissé rekedt, mély, és riadt, azt hiszem, ha hallanám. Átszelem a távolságot köztem és az ajtó közt, és megállok vele szembe, megérintem a vállait, majd elengedem, kérlek! Kérlek, nézz rám! Ha ez megtörtént, az ajkamba harapok és szinte érzem kiserkenni a vért is belülről.
„Nem mehetsz el! Írtam neked, megírtam, hogy miért megyünk el, hogy annyira szeretném… ha velem tartanál, de neked ott az iskola, nem lehetek önző, hogy… - kezdem magyarázni, sebtében gesztikulálok, és olykor feltör a torkomból is egy-egy kétségbeesett hang, persze a verset, száz-százalékosan nem tudom visszaadni, de elmondom azt is, hogy oda rejtettem, a szokásos helyünkre, az nem lehet, hogy nem találta!!!  

Kedves Fable! Ez az utolsó este, amikor ebbe a füzetbe írok, kettőnk levelező füzetébe, itt hagyom neked, hiszen nálad biztonságban lesz, tudom,hogy vigyázni fogsz rá, én félek elveszteném. Te vagy azt hiszem, az első olyan lány, aki képes volt elfogadni, így ahogy vagyok. Örökre a szívembe zártalak, ha vége az utamnak, amelyen ketten az öcsémmel indultunk el, visszajövök érted. Ha szeretnéd, hogy visszajöjjek érted, csak küldd el sms-ben, a virág emojit… Ezt a dalt neked írtam, szeretném, ha majd újra találkozunk, eljátszhatnám neked. De egyelőre csak leírom, a fejemben szinte hallom, hogy velem énekelsz. Számtalanszor elképzeltem, hogy milyen lenne hallani igazából a hangod, nem csak akkor ,amikor a mellkasomra hajtod a fejed, és érzem a hangod rezgését, néha még emlékszem arra, hogy milyen volt régen, amikor hallottam. Énekelni is biztosan szépen tudnál, de ahogy a nevemet ejted…

Itt a dalom, ezt neked írtam, csakis a tiéd, ha újra találkozunk, elfogom játszani neked.:

Seb, régi dala:

Minden napot, amit távol leszek tőled, a visszaszámlálással fogom tölteni, ha eljön az idő, a kis virág sms-ed után, ott fogok állni, a sorban, amikor átfordítod a bojtot a sapkádon. Sikerülni fog, ügyes vagy, mert tudom,hogy hiába botlasz el, felállsz és folytatod az utad, erősebb leszel. Tudom, hogy Önzőség tőlem, hogy elmegyek, de nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy tönkre tegyem az te életedet is. Eddigi huszonöt évem legszebb nyara volt amit veled tölthettem, és az, amit irántad érzek, erősebb bárminél, ez tudom,hogy nem múlik el egykönnyen. Várok rád, ameddig kell.
Szeretlek Fable Sarah Hill. Emlékszem a második találkozásunkra, te is…? Melletted éreztem először azt, hogy szeretnék újra hallani. Akarlak téged hallani.
Mellette lépkedek, és le se lehetne törölni az ajkamról a vigyort, amit ez a pár szó vált ki belőlem. Imádom a mosolyát, ahogy rám tekint, és úgy egészében minden bejön vele kapcsolatban. Amikor a második sms-t olvasom, kicsit lábujjhegyre állok, nem, egyáltalán nem akarok magasabb lenni, csak időnként előjön belőlem a gyerek, és most nagyon megörültem a naplómnak, nála van!
„ne viccelj, én abban a fura zöld színűben lakom!””. küldöm el az smst és hangtalanul rázkódom a nevetéstől. Ha engedi, ha nem, felveszem a földről a táskáját és a vállamra dobom, nekem még így is van egy szabad kezem, amivel tudok pötyögni, bár a kajás szatyor miatt nehézségekbe ütközök, annyi mindent akarok egyszerre.
„átjössz hozzánk? a fiúk elmentek bulizni, nekem nem volt kedvem velük tartani, és főzőcskézni terveztem. Lehetnél a kuktám, vagy az elő kóstolóm?” – ”. oldalra pillantottam és az arcát lestem a kérdésem hallatán. Lassan sétáltam, az ő tempójában, elvégre az én lépésem, egy kis embernek, egy 180 cm alatt levőnek is, okoztak nehézséget, mondjuk, két vagy három, esetleg négy lépésbe telt nekik az én nagy sietősöm. Így most én sétáltam sokkal ,de sokkal lassabban. De bosszantott, hogy tele van a kezem, annyira hátra simítottam volna az arcából a haját, hogy lássam, hogy mosolyog éppen. Gimi óta nem volt tartós kapcsolatom, a rögbis incidens óta. Mondjuk, azóta vagyunk úton, de miért éreztem Fable mellett olyan bizsergetőn magam, sürgetőn? A kisugárzása, biztos az vonz.

Fable & Sebastian

━━━ "Behind Blue Eyes"━━━

Fáj, hogy nem avatott be az életébe, akkor amikor ott voltam mellette, felmerül bennem a kérdés, hogy nem is lehettem neki akkor annyira fontos? De hisz tíz éve volt! Ő… mi javában fiatalok voltunk még. Jól lehet, hogy manapság már jobban vágynék valami állandóra, de… sosem tudtam meg mi az az állandó szeretve levés, anyámon kívül persze, de ez ameddig élek és ő is él, kitart. Szeretni fog, anyai szeretettel. Nem vetíthetem rá, Fabre az érzéseimet, ilyen hirtelen meg pláne nem, eltelt rengeteg idő, mindketten más úton indulunk el, kérdés az, hogy most, hogy így újra összetalálkoztak az útjaink, van-e számunkra közös út? Közös haladási irány?
„Honnan gondolod, hogy ugyan olyan jó ember vagyok, mint akkoriban?”. emelem rá, kék csodálkozó szemeim. Érdekelt, hogy miből szűrte le, mert nem tudom, én nem szoktam magamat megvizsgálni külső szemlélőként, egyszerűen azt teszem, amit helyesnek vélek.
„Három éve vagyok itt, három éve vigyázok az öcsém barátnőjére, immunrendszer problémák. Míg az öcsém turnézik, én vigyázok a kedvesére. De már nem folytatok olyan vándor életmódot mint régen. Ez…az én mentsváram.” . – intettem körbe a falak irányába, és az egész lakótömbre is céloztam, de ezzel nem akartam nagyzolni, egyáltalán nem az én szokásom volt.
Aggódva figyelem az arcán átfutó érzelmeket, és azt, ahogy végül megosztja velem, amire rá jött, a szívem majd kiugrik a helyéről, ki tehette ezt?!
Csak álltam Fabbel szembe, és próbáltam nyugodt maradni, pedig egy világ dőlt össze bennem, ha tényleg nem kapta meg a levelem, semmit nem olvasott belőle, semmiről nem tudott, nem tudott a vallomásomról sem! A…a…dalomról sem! Amit neki írtam. Az ajtónak támaszkodom, és lehorgasztom a fejem, annyi érzés hullámzik át a testemen, amivel hirtelen képtelen vagyok megbirkózni. Ha nem olvasta, nem tudott róla, hogy mennyire szeretem, én hülye meg titokban még vártam rá, ezért tartottam meg azt a régi telefonszámot is, noha kártyákat kellett cserélni olykor a készülékbe. Reménykedtem, hogy egyszer feltűnik az-az sms. Nem kérdezhettem rá, hogy van-e barátja, noha a lakást egyébként egy személyre hirdettem, ebből kifolyólag talán nem két ember szeretett volna ott lakni.
„? Akkor nem azért jöttél ide, mert tudtad, hogy itt lakom…?”. Ettől kissé elszomorodva pillantok magam elé, és kutatom Fabe pillantását, a boldogság lufim, pillanatok alatt pukkadt szét, válaszokat kellett kapnom a kérdéseimre. De, nem tudtam hogy hogyan tehetném fel azokat. Mert tény, hogy más a viszonyunk most már mint akkor, ha nem tudott a levelemről, megbántva érezheti magát az irányomból, ez pedig nem jó.

10 évvel ezelőtt.

A teintetemmel követem minden mozdulatát és, mosolyogva lépkedek mellette, amikor pedig megkapom az sms-t, a számat takargatva nevetek, hangtalanul, és alig hiszem el, hogy pár mondattal képes feldobni a napomat.
„Kíváló szakács vagyok, emiatt ne aggódj, mind a tíz ujjad le fogod nyalni és a tányért is!” – . somolyogtam rá féloldalasan, és nem lódítottam, annyira, csak egy kicsit.
„Nem hiszem, szeretnek társaságban enni, van akinek nem volt családja, van akinek kis létszámú, és… mi szeretjük, ha minél többen vannak az asztalunknál, mint a sütögetés éjszakáján is. Egyébként, engem egyáltalán nem zavarnál, sőt!” .
Így elindultam Fablevel az almazöld színű ház irányába, beengedtem előre, mivel épp nekiláttunk a felújításnak, a folyosó le volt takarva fóliával, és bontatlan festékes vödrök voltak mindenhol. Felakasztottam Fable táskáját az egyik fogasra, és elindultam a konyha irányába. Kézmosás után pedig elkezdtem kikpakolni a holmit a szatyorból.
Előkerült a füzetem, egy másik, amit sima jegyzetelésre szoktam használni, és a konyhapult felé fordultam.
„Milyen suliba jársz. ? És mi szeretnél lenni, ha majd nagy leszel?Mi a kedvenc virágod? Kajád, ilyesmiket is...” – eltoltam a füzetet, miközben elővettem a vágódeszkát, és kivettem a hűtőből a húst.
„Ha szeretnéd a zöldségeket felvághatod, kockákra? De ülhetsz és nézhetsz is, vagy csak… mesélj, írd le, hogy milyen napod volt, szeretem mások élményeit olvasni. Beleszőhetem azokat a dalaimba, vagy csak jót mosolygok rajtuk…” .
Nekiláttam a főzőcskézésnek, és fél szemmel mindig Fablere pillantottam, rajta felejtettem a pillantásomat, hogy lett lisztes a homloka? Hangtalanul nevettem, ahogy megláttam, mennyire belemerült az egyik munkafolyamatba, megálltam mellette, és megérintettem a karját, finoman, aztán egy konyha kendővel közelítettem felé.
„maszatos vagy!”. tátogtam mosolyogva.

Fable & Sebastian

━━━ "Behind Blue Eyes"━━━

Megmosolyogtat, hogy a tekintetemmel jön, feltűnik viszont, hogy ő kerüli az enyémet, régen annyiszor nézett a szemeimbe, ahányszor csak lehetett, hisz lényegében én… így tudok kommunikálni, ha nem látom, akkor… nehezen veszem észre, hogy velem beszélnek. Szeretném látni, hogy mit gondol, hogy mit rejteget előlem. Nem egy egyszerű falat éreztem kettőnk közt, hanem…egy egész egyet, vagy magát a bolygót!
„A te szemeid is beszédesek voltak, régen.”. – mutogatom lassan, és kivehető a szomorúság a mozdulataimból, és az arcomból is. Ha belegondolok, hogy én is a mostani Fable okozója vagyok, ez mélységesen elszomorít.
„De… szeretnék magamhoz képest túl önző lenni, de amíg nincs kivel elmennem, nyaralni, addig… nem fogok, be kell pár projektet is fejeznem. Egy hangszigetelt hangstúdiót építtetek az egyik nem használt szárnyba, a bandának. Egyedül egyébként is unalmas kimozdulni, Hawaii vagy Ausztrália a nagy vágyam még mindig….”. -rántom meg a vállam könnyedén. Mondjam el neki,hogy titkon valahol mélyen őt vártam, ezért is van még meg a régi számom, amit csak ő ismer? Nem merem, végül nem osztom meg vele ezt a számomra tényt.
„Sok mindent szeretnék…”-. pillantok rá komolyan, miközben a tekintetem az ajkára siklik, és egy pillanatra a melleire is, de onnan elkapom a pillantásomat. – „ Egy részük némi türelemmel megvalósítható, a másik része, lehet, hogy sose lesz már ugyanolyan, mint régen volt.” . – igen, kettőnkre céloztam.
Hosszan figyelem őt, és kicsit megvonaglik az arcom, elfordítom felőle, hogy most ő ne lássa az én reakciómat.
„Hagylak…akkor menni, a barátod…biztos vár.” . – jeleltem olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tudtam, egy mázsás súlynak éreztem a testem, minden porcikám, nem akartam ,hogy elmenjen, nem akartam ,hogy újra kicsússzon a kezeim közül, hogy…hagyjam hogy elveszítsem. Az is az én hibám volt, ahogy a mostani is az lesz.
Megérintettem a karját, ahol mindig szoktam a hallókat, hogy tudják, hogy én szeretnék hozzájuk érni, régen mindig megsimogattam Fabe felkarját, most is így tettem, vettem egy nagy levegőt, és hangosan belekezdtem, a hangom többször elcsuklott, nagyon rég volt már, hogy ilyen hosszan beszéltem volna, eltelt több mint harminc év is.
- Sz-eretnék … bocsánatot kérni, azért…bár tudom,hogy késő… De…akkor is, belátom, hogy hibáztam, akkoriban, nem levélben kellett volna írnom neked. Hajlamos vagyok elfeledkezni arról, hogy… régen én is hallottam, és… és szavakkal könnyebb… könnyebben értitek meg egymást. Hibáztam, hogy nem úgy köszöntem el tőled, ahogy illett volna, személyesten, szemtől szemben. Sajnálom. –. az ajkamba haraptam erősen, beszéd közben többször a sörényembe túrtam, a mellkasom kissé hullámzott, és az idegességtől remegett is a hangom. Becsuktam a szemeimet végül, és a tarkómon átfogtam a kezem, a tenyerem és összefűztem az ujjaimat, így védtem az arcomat az ütésétől, megérdemeltem, inkább így váljunk el, hogy tudtam, hogy tudom,hogy pofont fogok kapni tőle, és akkor… így talán utálhatom őt. Így talán könnyebb lesz. Lehet, hogy kiabáltam, nem tudom, lehet, hogy túl hangos voltam, és nem tetszett neki amit mondtam. Sean! Valaki!

10 évvel ezelőtt

Boldog voltam, nem tudom, hogy miért. Az ő jelenlétében kellemesen éreztem magam, úgy éreztem, hogy nem zavarja, hogy nem beszélek, hogy… nem szeretek már beszélni, és az se, hogy írnia kell, vagy lassabban, kell artikulálnia. Tetszett a csintalan pillantása, és a kétértelmű megjegyzése! Azon jót somolyogtam.
„Azt szeretném én látni!”. - írtam vissza neki merészen, mert ugyebár, ezt a játékot ketten játsszák.
A szemeimet forgattam.
„Ha tudnád… 4 éve vagyunk egy banda, igaz, majdnem, mint egy család, de mindenki máshonnan jött, mi Seannel, San Francisco környékéről, a Tom, és a dobosunk, egy közép suliba jártak, Forks környékéről, Seattle körül van. Elég kicsi, rohadt unalmas városka, mi vittünk színt a hely életébe, amikor megalapítottuk a nu metal bandát. Az öcsém az énekes, mint azt már tudod, Élodie a dobos…” .
Elhallgattam egy kis időre, míg lepakoltuk a holmijainkat, és nekiláttunk a főzés első fázisának, én az enyémmel már kész voltam, és a hús is ott rotyogott a lábasban, a végén mehetnek hozzá a zöldségek is. Recept könyvekből és hasonló újság kivágásokból tanultam meg főzni, mert azért, ennyi éhes szájat teletömni, igazán nehéz volt. Az első időkben pláne, eltalálni a megfelelő mennyiséget. Ráadásul van a gyúrós kaja és a normál, én külön étkeztem, lásd a zöldségeim, aminek egy részét, majd megpárolok, igen, tettem félre húst is magamnak, amit szintén odaraktam már párolni. Ennyire odafigyelek magamra.
„ Katolikus iskola?! Borzalmas lehet, én utálom az ilyen megkötöttségeket, az egyik városba, kis város volt, tüntetést szervezett a pap, mert szerinte sátántól valóak a banda számai, végül… miután meghallgatta a koncertet, jött rá, hogy ebbe semmi rossz nincs. Csak az érzéseinket írjuk, éneklik ki a srácok, és adják elő a maguk módján, ahogy jól esik. Rájött, hogy nem öngyilkosságra buzdítunk, csak az érzéseink elmondásáról, de ez időnként sokkal könnyebb egy dalszöveg köntösébe bújtatva, mint szemtől szembe….”. -csak úgy sercegett a papíron a tollam.
„Amióta csak az eszemet tudom, mindenhova dalszövegeket írkáltam, azóta, hogy írni tudok. Voltak furcsa próbálkozásaim, de aztán egyre jobbak lettek, ahogy a nyelvtant jobban megtanultam. Akkoriban még énekelgettem az öcsémnek is, ő volt az egyedüli közönségem. Az én altató dalomra aludt el sokszor.”. – túlságosan belelendültem, de nem bírtam leállni, annyira természetesnek éreztem magam a közelében, még egyetlen nő mellett se éreztem magam így, egyáltalán bárki idegen nő mellett.
„Sosem voltam biztos benne, hogy azzal szeretnék foglalkozni, régen nagyon szerettem énekelni, de most már a dalszerzés az ami leköt, tetszik, és látom ,hogy az öcsémnek is, amit kitalálok, ha pedig a dallam esetleg hasonlítana valamire, ő átírja, és korrigál rajta. Tudod…nem könnyű úgy dalt írni, hogy írsz, és közben nem tudhatod,hogy hasonlít-e máséra a szöveg, vagy a dallam, de élvezem a kihívást. Tetszik, mit tetszik?! Imádom!” .
Újra a rotyogó husokkal foglalkozom, hogy nehogy odaégjenek, de mire felnézek, addigra nem tudom,hogy hogyan, de máris összemaszatolta magát Fabe, mosolyogva léptem hozzá közelebb, már fogtam is a konyharuhát, és elakadt a lélegzetem, amint megéreztem a nekem nyomódó puha halmokat. Mióta voltam nővel? Úgy igazán… ahol… tényleg számított az érzelem is? Bő négy éve, miért számít, miért érzem ezt fontosnak mégis…? Az öcsém is azt mondta, hogy mintha vibrálna a levegő körülöttünk, ha együtt vagyok Fabevel, ilyet pedig egyetlen csaj közelében se látott, ha másokkal voltam.
Mióta álmodtam arról, hogy megcsókolom? Két napja! Mióta álmodtam arról, hogy a karjaimban tartom?! Két napja! Az illata, ami körüllengett, megbolondított, akartam őt!
„Finom…az…illatod…”. – tátogtam és haraptam az alsó ajkamba, és megérintettem a derekát, miközben közelebb húztam magamhoz, hogy ő is érezze, hogy mit váltott ki belőlem. Letöröltem a konyharuhával a homlokát, aztán közénk ejtettem a holmit, és a hüvelykujjammal simítottam végig az ajkán. Kicsit lejjebb húztam az alsó ajkát, a cseresznye piros szín megvadított, amióta láttam. Lehajoltam, és mohón markoltam a fenekébe, hogy a csípőmre ültessem, és addig csókoljam, amíg mindketten kapkodva nem vesszük a levegőt. Kezd zavarni a pólója, az enyém is, érezni akarom magamon a dús halmait, ahogy az incselkedő bimbók a bőrömet karistolják. Nagyon ügyelek arra, hogy ne törjön fel a torkomból egyetlen hang se, nem akarom elrontani ezt a pillanatot, ahogy azt sem akarom ,hogy emiatt utáljon meg. Felültetem a pult másik részére és úgy csókolom tovább az ajkát.

Fable & Sebastian

━━━ "Behind Blue Eyes"━━━

Annyira abszurdnak éreztem, hogy életvezetési tanácsokat ad nekem, betoppan, mint az új, leendő bérlőm, és… életvezetési tanácsokat ad nekem. Ezen kissé megütköztem. Nem értettem, hogy miért fontos neki az, hogy nekem igen is ki kellene kapcsolódnom. ha tudom, tényleg megteszem, ott van a lenti medence, és a tetőn is van, egy üvegházban, nyáron pedig leengedem az elektromos albakokat, és oilá! Kész is a nagy medence a meleg időre. Három éve találtam ki, és imádom ezt a helyet, jól lehet, hogy szerettem volna, ha igazán az otthonommá válik. De, lehet, hogy csak én gondoltam ezt ilyen furcsán, hogy egy lakóparkot szeretnék az otthonomnak, ez biztos az elbaszott gyerekkorom hozadéka. Már emelném a kezem, hogy megcirógassam vigasztalóan az arcát, mert én szeretném látni őt, teljes valójában, hogy mit gondol, érez. Hiányzik a régi Fable, akivel órákat írogattam, telefonon, smsben, bármiről. Ha nem volt mellettem, akkor elképzeltem, hogy milyen lenne, ha azt személyesen mondta volna el, és milyen gesztikulálásokat használt volna hozzá.
Nem tudom, hogy mit mondhatnék arra, hogy ő is megváltozott, egyáltalán…egyáltalán azt se tudom, már ,hogy hagyná-e hogy megismerjem, az új énjét, de ezek szerint nem, ahogy megkerül, és figyelmen kívül hagyja a kérdésemet is a pasijáról, de…tiszteletben kell hagynom a vágyait és a ki nem mondott figyelmeztetését, ami szerint jobb ha távol maradok tőle. Érzem az ilyesfajta testbeszédet és általában hamar teljesítem is őket a magam módján. De…nem most. Az imént mondta, hogy legyek öznő, hogy csináljam azt amit szeretnék, hát…most bocsánatot kérek tőle. Amiért nem tisztességesen búcsúztam el tőle.
Miután elmondtam, amit akartam, nem bírtam rá nézni, jóllehet gyávának éreztem magam, amiért becsuktam a szemem és próbáltam magam védeni a pofontól. De… még így is megrezzentem a gyengéd érintéstől az arcomon, őrülten dobogott a szívem, éreztem a mellkasomban verni az ütemét, kontrollálatlanul, sokkal intenzívebben, mint egy „átlagos” HIIT edzéstől. Az adrenalin is munkálkodott bennem az idegességtől, mégis… feltört az ajkaim közül egy meglepett nyögés, ahogy gyengéden szétfeszítette a nyelvével az ajkaimat, először csak döbbenten álltam, és pislogtam rá, nagyjából, tátott szájjal, amit ő nyitott ki a nyelvének finom közeledésével, ahogy a nyelveink találkoztak, úgy hunytam le a szemem, és öleltem magamhoz a derekánál fogva. Számtalan kérdés cikázott át bennem, rengeteg. De… ebben a pillanatban nem számított semmi, csak az, hogy őt tartom a karjaimban, tíz év alatt pedig igen csak kikerekedett, ott ahol kellett. De végső soron nem ez volta fontos. Hanem az, hogy…az otthonomat tartottam a karjaim között. Sosem mondtam el neki, de ha vele voltam, akkor… olyan furán meghitten éreztem magamat. Úgy éreztem, hogy otthon vagyok, nem érdekelt, hogy hol vagyunk, az utcán ücsörgünk a földön a pokrócon, vagy a padon, a bérházunk padlásán, vagy a szobámban, ha ő ott volt, sokat jelentett a számomra.
„Ateista vagyok, vagy…inkább azt mondanám, hogy érdekelnek vallások, de semmiképp sem az elvakult egy isten hívők táborát erősítem. Tetszik a buddhizmus, és a keletiek szellem hite, még a legkisebb legjelentéktelenebb témának is képesek kitalálni egy szellemet aki azzal foglalkozik, és attól kezdve ahhoz fohászkodnak. Na, mindegy,nem akarok ilyesmiről írogatni. Csak untatnálak vele”[/font"> – nem akarom ilyesmivel untatni, mert még most is azon jár az eszem, hogy a szoknyája alatt milyen színű lehet a bugyija, vagy az… hogy milyen színű a melltartója? De várjunk, mi van ha nincs is neki? Mert még nincs szüksége rá? Vagy…hagyd abba! Korholtam magam gondolatban.
„ Fable…én…nem éneklek, nem megy. Nagyon régóta nem, és emiatt a közönség elé se szeretek kiállni, elég nekem, ha a testvéremet figyelhetem. Ez sokkal többet jelent nekem.”” – persze kicsit hazudtam, jó lett volna ha hallom. „ Mondjuk… minden vágyam az, hogy ne legyek beteg, és halljam őt, őket, mindenkit, és én is ott legyek velük, de valamit, valamiért.”
Sután elmosolyodtam, és megrántottam a vállam, a kajával foglalkoztam, miután sikeresen elrontottam a hangulatot, nem kell tudnia róla, hogy miért nem szeretek már megszólalni sem, noha tudnék. Igen, is tudnék, de nem merek.
Végül a maszat leszedés után felpörögnek az események, és már a pulton ül, és érzem ahogy a nyögése végig rezeg a torkomban, a bőrömön, tetszik ez a finom rezonálás, és mosolyogva falom tovább az ajkát, mindig is büszke voltam a testemre, és örülök,hogy most Fabe az aki felfedezi, és körbe tapogat, az ujjai csak olaj a tűzre, ahogy bebarangolja a kockáimat, és tovább perzsel minden érintése, és hullámzik a bőrömön. Hiszen, a szemem és az érintésem amire támaszkodhatok,meg az orrom. Lehúzom róla a pólóját, szintén, és a hátára siklik a tenyerem, hogy magamhoz nyomjam a felső testét, és a melltartóján keresztül érezzem a nekem nyomódó melleit. Az egyikről, mohón húzom le az anyagot,ami így megemeli a selymes domborulatot, több se kell, a nyelvemmel táncolom körbe a keblét. Aztán pedig kikapcsolom a melltartóját, és kéken szikrázó szemeimmel Fable pillantásába mélyedek, miközben mindkét tenyerembe belefogom a gyönyörű halmait, ahol a bimbók érintésért ágaskodnak, még többért! Előbb az egyiket veszem a számba és szívogatom, cuppanva, majd a másikat, tetszik Fabe légzése, és az egyre izgatottabbá váló illata. Fájón lüktet a nadrágomban a farkam, másra se vágyok igazából, csak rá. Attól a pillanattól kezdve, hogy odajött hozzám, és elhívott sörözni. Csak én nem vagyok az-az ajtóstól rontok a házba, minimum randira kellene hívnom… Teszek a randira! Elkaptam a derekát , és közelebb húztam az ágyékomhoz, halkan szuszogtam, ahogy az orromon vettem a levegőt, mögé tenyereltem, és hátradöntöttem az asztalon, fölé hasaltam, és a tenyeremmel felsimítottam a bugyijáig. A két ujjam pedig elidőzött a dombján, mire végül az anyagon keresztül simítottam végig a két ujjammal a testén. Alig bírtam visszafogni magam, hogy ne lökjem előrébb ösztönösen a csípőmet, pedig…szerettem volna már benne lenni. Ő volt most az én gitárom, és éreztem minden rezdülését.