- Ó, Tessa Wilson, hogy csesznéd meg a kurva kanapéd minden egyes rugóját, meg a mániádat, hogy a saját lábadra akarsz állni! - káromkodok csípőre tett kézzel, és lekapom a baseball sapkámat a fejem tetejéről, hogy megtöröljem a homlokomat, amely izzadtságtól gyöngyözve fénylik. A pulcsim már szinte tocsog, a nadrágomat folyton újra kell kötnöm, a cipőm ami reggel még hófehér volt, most olyan, mintha egy hónapig egy aluljáróban tároltam volna ajtótámasztékként. Minden tagom sajog, és még mindig nem végeztünk. - Hahó, fiúk, még itt van ez a komód is, ez sem sétál ki a saját lábán - kiabál a nő akitől Tessa a bútort vette, és amúgy kedves kis nőci, komolyan mondom, de ha még egyszer megszólal, felrúgom műholdnak. James kedvesen lép mellém, megérezvén közelgő haragom kirobbanását és a vállamra teszi a kezét. - Rendben, máris megyünk - integet, majd felém fordul. - Nyugi, már csak az a fotel van és a komód, aztán indulhatunk - szól kedvesen, és elindul a fiókos kis szekrényért. Persze rám hagyja a fotelt, amibe megfordulván sikeresen bele is rúgok, így egy percnyi cifra káromkodás és fél lábon ugrálás után sántítva hajolok le, majd emelem a fejem fölé a böhöm bútort, hogy fújtatva sétáljak fel vele a költöztető autó pallóján a raktérbe, és elhelyezzem a méretes, ülőalkalmatosságot a többin. James besasszézik a kis komóddal, majd rosszallóan néz rám. - Nem mondtam, hogy egyedül hozd be. A végén még sérvet kapsz - csóválja meg a fejét, de én csak lehajolok az ásványvizes palackért, és meglapogatom a hátát. - Sok a duma, kevés a munka. Induljunk - zárom le a beszélgetést, és a kocsi elejéhez megyek. Egyeztetek a sofőrrel a cégtől akitől a furgont béreli Tessa és meghagyom neki, hogy ha le mer hagyni, vagy elmarad mögöttem, kibelezem. Igaz, ezt finomabban közlöm, de a lényege akkor is ugyanaz. Aztán beülök a saját autómba, megvárom míg James helyet foglal az anyósülésen, és kissé normalizálva a vérnyomásomat elindulok az utcából. Fájó derekamra teszem a kezem, és bekapcsolom az ülésfűtést, mert amíg mozogtunk, addig nem volt baj, de most már érzem, hogy hideg van idekint és a kocsi is kihűlt. - Na, és hogy-hogy nem avatkoztál közbe Tessa lakásvásárlása ügyében? Azt hittem, lebeszéled a vételről és inkább valami csellel megoldod helyette a dolgot - nyújtózik ő is egyet. Látszik, hogy fáradt. Tegnap érkezett, de egész héten Tessa cuccait pakolta össze Seattleben, hogy a költöztető kocsira össze tudják pakolni és ide érjen időben. Látszik rajta, hogy fáradt, de Tessa ragaszkodott hozzá, hogy olyan emberek pakolják a cuccait, akik ismerik, akikben megbízik. Nem tudom miért. Talán így akart bosszút állni rajtunk a múltbeli sérelmekért, talán csak élvezi, ha láthat minket szenvedni, nem tudom. De bárkit kérdeztem meg, mindenki azt mondta, eljön és segít. És végül is reggeltől idáig egész jó kis muri volt a dolog. Igaz, csak dobozok voltak, meg cipők, könnyű szekrények, nagyobb nehézséget egyedül a hűtő okozott, de ketten Jake-kel pillanatok alatt felhordtuk a negyedikre. Elgondolkozok a kérdésen míg rákanyarodok a főbb útvonalra ami Brooklynba vezet, James pedig fáradt ugyan, de kíváncsian pislog ki az ablakon. Látszik rajta. igyekszik magába szívni a várost, emlékezetébe vésni az útvonalat. - Bele akartam - vallom be aztán, és amikor felém fordul, a szavakat keresem - Mármint...én tényleg nem akartam, hogy hitelt vegyen fel. Amennyire tudom, nem túl jó konstrukció, hosszú távon semmiképp. De aztán...nem akartam becsapni. Annyiszor voltunk már itt. Egymás háta mögött intézkedések, titkok. Elegem van belőlük, érted? Így aztán letettem róla. Úgy döntöttem, elég nagylány már ahhoz, hogy ha kell valami, úgyis szól, én meg nem vagyok az apja, hogy irányítsam az életét. - De végül mégis csak igazad lett - pillant felém James, én pedig elnevetem magam. - Hát, nem tagadom, kicsit hízott a májam amikor eljött és a segítségem kérte. Nem, ne nézz így, nem azért...inkább azért, mert végre eljutott idáig, hogy merjen tőlem segítséget kérni. Nekem nem nagy dolog ez, és papír van róla, de legalább nyugodt lehetek afelől, hogy a lakás már az ő nevén van. Bármi történik, lesz otthona. - És ha nem írt volna róla papírt? Ha nem ragaszkodott volna, hogy szerződést kössetek, mint a bankoknál szokás? Adtál volna? Most rajtam a sor, hogy úgy nézzek rá, mint egy elmeháborodottra. - Nem. Visszazavartam volna Seattle-be és kényszerítettem volna hogy kilakoltassa a lányodat a szobájából - jegyzem meg epésen és elindulok amikor zöldre vált a lámpa. James felteszi a kezét védekezően és röhög. - Jól van na, csak kérdeztem. Legutóbb még úgy láttalak titeket, hogy Tessa a pultra rakta az eljegyzési gyűrűdet, én pedig csak azért nem vertelek péppé mert jól nevelt vagyok és mert erre kért. Nem tudom azóta hogy alakult a viszonyotok. Megvonom a vállam, és indexelve megelőzök egy előttem tötymörgő autóst. - Megvagyunk. Békésen. Engem kiengedtek a kórházból két hete, addig dolgoztam odabent az új terveimen. Egy magánklinikát akarok nyitni. Tessával pedig megbeszéltük, hogy segítjük, támogatjuk egymást szakmailag, barátilag. Vásárolgattunk, miután megvette a lakást, a neten nézett bútorokat magának és nem erőszakoltam rá a bankkártyámat. Így pedig a viszonyunk kellemesnek mondható. James sokat sejtető pillantást vet felém, de nem viszonozom. Nem. Tessa és én jól vagyunk. Barátok vagyunk. Néha beszélgetünk, néha csak élcelődünk, általában véve viszont a kapcsolat köztünk kissé visszafogott, de barátságos. Tartjuk a két lépés távolságot, talán így lehetne megfogalmazni a kérdést. - Kellemes - ismétli vissza James - Érdekes, valahogy rólad meg Tessáról nehezen tudom elképzelni, hogy ez hosszú távon fenntartható lehetne köztetek - jegyzi meg és még a száját is elhúzza kissé. érdeklődve pillantok rá, majd vissza az útra. - Ezt hogy érted? - kérdem, mire felsóhajt. - Ne haragudj, nem akarlak meghazudtolni titeket, csak a sógornőm és te...hát, hogy is mondjam, mint a jég meg a tűz. Vagy még inkább a tűz meg a dinamit. Nem bírtok csak úgy a lagymatag vízben tapicskolni, előbb-utóbb valami kiváltja a heves reakciótokat. Erős érzelmeitek vannak, nektek a tíz százalék nem elég. - Dolgozunk rajta, hogy megmaradjon a békés viszony. Jobb ez így. Hidd el. - És kinek? - kérdez vissza, majd ismét felteszi a kezét - Félre ne érts, mert én is haragszom még amiért durva voltál vele. De tudom azt is, hogy Tessa és teközted különleges kapcsolat volt mindig is. Te voltál az első férfiember aki a közelébe merészkedett. Azt hiszed előtted nem voltak próbálkozók? Csodálkozva nézek rá. - Próbálkozók? - Persze. Az egyetemről. A gyakorlatról. Russell Morgan köreiből. A sógornőm ugyan, de tény, hogy bomba nő. Igen, sokan megkörnyékezték. Szerintem a legtöbbjük évekig terápiára járt utána impotenciával, úgy pattintotta le egyiket a másik után. Értetlenül pislogok rá, ezt miért mondja most nekem, aztán legyint. - Én csak azt mondom, hogy ez a kellemes hangulat jó, meg szuper, hogy barátok maradtatok, de a helyedben azért nem mondanék le róla végérvényesen, és neki sem kéne feladnia, csak mert te azt mondtad, nem lehettek együtt. Szerintem nagyon is jók voltatok együtt, akárki akármit mondjon. Ritkán látni ilyen lángoló szerelmet, és ezt még én is látom, pedig pasi vagyok. Persze a hibákat, a rossz kommunikációt ki kell javítani, nem onnan folytatni ahonnan abbahagytátok. De egy második félidőt igazán megérne mielőtt lehúzzátok a rolót. Szerintem. Elgondolkozok azon, amit mond. Talán igaza van. Elhamarkodottan döntöttünk, túl hirtelen. De vajon Jamesnek tényleg igaza lehet? Tényleg lehetne ebből újra valami nagyobb? Valami jobb? Vagy csak nem volt itt és nem látta amit mi igen. Azonban bekanyarodunk abba az utcába, ahol Tessa lakása van és a lelkes nőszemély már a járdán toporogva várakozik. Tudtam, hogy hiába kérem, hogy maradjon fent a meleg lakásban, túl izgatott lesz ahhoz, hogy fent maradjon. Azonban meglátok mellette egy igen kellemetlen személy is. Amikor eljöttünk megnézni a lakást (ő ragaszkodott hozzá, hogy megnézzem mire adja ki a pénzemet) egyből belefutottunk a szomszédjába. Prestonba. Aki egy személyi edző. Vagy zumba oktató. Vagy jóga. Nem tudom, lekötött az, hogy a pasas fiatal, dögös, és hogy zsigerből utáljam a pofáját. Azonnal rágerjedt Tessára, amiből ő nem tudom mit vett észre, de én túl sokat. A srác pedig kedvesen mosolyogva most is ott áll, a hátára vetett hátizsákjával, amiben valószínűleg a törölközőjét tartja és úgy néz a csajomra, mintha menten a falnak akarná dönteni. Hupsz, Jamie, ne feledd: nem a csajod! Leparkolok és kiugrok a kocsiból. Pár lépéssel Tessa előtt termek és látványosan átkarolom a vállát. - Édes kis málnás muffinom, meghoztuk a kanapédat meg a komódodat, meg a kutya fülét még amit összevásárolgattál. Kitaláltad, hová tegyük őket? - kérdezem, majd megpuszilom a kipirult kis pofiját két oldalról - Istenem, annyira jó látni, hogy ilyen izgatott vagy, Édesem! Hát nem gyönyörű? - kérdezem Jamestől a vállam felett, miközben az izgatott Tessa kis arcát a két tenyerem közé fogom - A sógorod egy kicsit hisztizett a nehéz bútorok miatt, el ne áruld, hogy elmondtam, de szerintem csak fáradt már - teszem hozzá suttogva, de a feltett kérdésre James helyett Preston válaszol. - De, tényleg az - lelkendezik, a kezét felém nyújtva, de én szigorúan pillantok rá. - Nem téged kérdeztelek - morranok fel, ám nem túl kedves pillantást kapok figyelmeztetésül, így kelletlenül elfogadom a felém nyújtott jobbot - Oké, befejeztem. Hello, Preston, hogy s mint? - Kösz jól vagyok, épp edzésről jövök. Ne segítsek? - kérdezi, és először felháborodni készülök, de mivel James és nagyjából mindenki más is úgy nzé rám, mintha megöltem volna valaki anyját, szó nélkül sarkon fordulok és a nyitott kocsihoz megyek. Onnan kiveszek egy lámpát, visszasétálok vele, és a kezébe nyomom. - El ne törd, a tizenhetedikről hoztam le. És csak megsúgom, épp szerelték a liftet. Ha baja esik, az életeddel fizetsz - mondom, majd a tőlem telhető legbarátságosabb fejet vágom hozzá. Távolról talán kedvesnek tűnhet, közelről viszont elég ijesztően pislogok átható zöld tekintetemmel a srácra, aki nagyot nyel is. Ismét hátat fordítok, remélve, hogy Tessától kapok instrukciókat a bútorokkal kapcsolatban. James pedig a teherautó platóján ér be. - Mi van, Woodward, csak nem féltékeny vagy? - röhög, mire csak minden erőmet kifejtve felrántom a kanapé fotelját, ezzel is fitogtatva mennyire edzett vagyok még mindig, pedig még jógázni sem járok. - Kussolj és pakolj, vagy nem kapsz ma vacsorát - nyögöm, aztán majd megszakadok, de akkor is egyedül cipelem fel a lakáshoz a fotelt, és a lehető legkevesebb segítséget fogok kérni a további bútorokhoz is. Nem értem magam, de a féltékenységet ismerem nagyon is jól. Pont így akartam megnyúzni Jaredet is Sydneyben. Lehet, hogy Tessa nem az én nőm, de ez nem azt jelenti, hogy szabad préda.
Üdv a felnőttek világában Tessa Wilson, ahol neked kell egyedül számlákat fizetned, megvenni a havi kaját, főzni, és mosni. Mindenre vágytam, ami az önállósághoz kapcsolódik, beleértve a rossz dolgokat is, de valahogyan mégis izgatottan vártam, hogy ne maradjak egyedül az újdonsült lakásomban. Fura volt, hogy az újév kezdetén nem azon kellett morfondíroznom, hogy mikor utazzak vissza a Nagy Almába, hanem azon, hogy miképpen rendezzem be a lakásomat. Az enyém, nem másé, csakis az enyém. Az égre is felírnám, hogy még harmincéves korom előtt betartottam az egyik bakancslistás álmomat, hogy függetlenedem a szüleimtől, és New Yorkban (ez kicsit módosult, mert eleinte nem akartam ennyire távol kerülni tőlük, de a tervek, és a sors más útra terelt) kezdem meg az új életemet. A január rengeteg meglepetéssel szolgált. A kórházas beszélgetésünk után már biztos voltam benne, hogy itt a helyem, és nem mehetek el. Jamie számít rám, én is rá, és valahogyan ez a kapocs sokkal erősebbnek tűnt, mint holmi nagyvárosi munka. Nem tagadom, hogy egy icipici részem kíváncsi lett volna, hogyan állok helyt egy FBI szintű irodában. Nem könnyű, de valóban izgatta a fantáziámat. Az alapjaim megvoltak, de a viselkedéskutatás nem az én asztalom. A cikkem megjelenése nagy port kavart, több e-mailt kaptam, mint az elmúlt négy évben. Amerika szerte írtak nekem idegen szülők, hozzátartozók, hogy nem látogatnám meg őket, nem elemezném ki a gyerekeiket, mert nagyon tetszett nekik, sőt, ami nagyobb büszkeséggel töltött el, hogy elhívtak a Harvardra…engem. Nem ámítás, az egyik professzor felkeresett, hogy nem lenne-e kedvem bemutatni az írásomat a nagyközönség előtt a pszichológia tanszéken. Nem mondhattam nemet rá, és ha minden igaz, akkor két hét múlva ott leszek a világ egyik legnívósabb egyetemének az épületében. Tudom, hogy Jamie odajárt, ahogyan Jake is ott kutatott. Nekem ez az igazi visszacsatolás, szóval a boldogság csak úgy zúdult rám, és eljött a költözésem napja is. Anyáék nem rajongtak azért, hogy ebben a többmilliós metropoliszban egyedül akarok élni, a nővérem is aggódott a közelmúlt eseményei miatt, de valahogyan az az érv, hogy Jamie a közelemben van, mindenkit megnyugtatott. Most komolyan azt hiszik, ha ő ott van, akkor tulajdonképpen már nem is kell értem idegeskedni odahaza? Bosszantott eleinte, mert annyira megszerették, hogy anyám sütit küldött neki, apa meghívta tavaszra a nagy Wilson családi napra, és a nővérem is azt akarta, hogy látogassuk meg őket, ha már megszületett az unokaöcsém is. Sophie imádja a testvérét, akárhányszor beszélünk facebookon, vagy telefonon, csak azt hallom tőle, hogy Samuel imádnivaló, és a Jézuska hozta neki. Sosem hittem volna, hogy valakik így örülnek egymásnak majd. Visszaemlékeztem annak idején, hogy nekem milyen volt, és Molly cseppet sem örült nekem, pedig nincs is sok közöttünk, csak három év. Belegondolva, hogy ő már túl van a harmincon, és két gyermek anyukája…hogy is mondjam, de a társadalmi elvárások alapján el vagyok késve. Egyszer, karácsonykor elméláztam azon, hogy milyen anyuka lennék én. El tudtam képzelni, hogy Jamie gyermekét hordom a szívem alatt, de ott, és csak akkor esett meg, hogy én magamat egy anyaként könyveltem el. Az újév ismételten abba az irányba vitt el, hogy a karrieremet építsem, meg Jamie mellett legyek, mint barát, vagy több? Nem tudtam eldönteni, hogy a vallomásaink mennyire mélyen gyökereztek, de azt tudtam, hogy nem vagyok neki simán egy barát. Az Allegrás történet sem ért véget, sejtettem, hogy a barátnőm hamarosan megjelenik, és az sem tartja vissza, hogy Jamie kidobta. Jó érzés volt a lakásomon lenni, és a teli dobozokat lesni. James pár napja érkezett ide, és Jamie-vel azóta elválaszthatatlanok. Molly nem tudott jönni, anya náluk van Sam miatt, és Sophie is elég eleven már. A kórházban tett látogatásaim nem csökkentek azonban…volt dolog, amit nem árultam el neki. John és köztem maradt a veseprobléma, de ott is jól haladtam, és szigorúan tartottam a napi 3 litert. Nem futottam, a derekamat melegen tartottam, és gyógyszerekkel éltem. A szívemet meg nem értettem, mi az, hogy oké? A kardiológus majdnem lefordult a székről. Pár hónapja még csúnyán álltunk, de a két szív kiegyenlítette egymást, és szépen dolgoztak együtt, igaz a megterhelő fizika munkáról le is mondhattam, és a lakást is csak úgy vehettem meg, hogy volt lift a házban. A lépcsőzéssel halálra ítéltem volna magam. Na, de van egy új lakásom, és…új szomszédok. Preston személyi edző, és a közeli teremben dolgozik. Nagyon kedves velem az első pillanattól, még azt is bevállalta, hogy csinál nekem kaját, amit furán fogadtam, de nem utasítottam el. A sógorom elhozta az otthoni bútorokat is, megmaradt egy kis otthon Seattle-ből. Imádtam ott lakni, vagy éppen a nővéremékkel, de ez most új. Mélyen beszippantom a levegőt, és lejtek egy táncot, amint körbemegyek a nappaliban. Együtt van a konyhával, és az a legjobb, hogy van egy olvasó sarkam. Nekem. Saját fotel. Könyvespolc. Nagy, állólámpa, és az a sok plüss. Nem állítottam, hogy teljesen felnőttem volna. Anya becsomagolta, és utánam küldette a kutyáimat, a mesekönyveket is, meg azokat a naplókat, melyeket az első sorozat szerelmemről írtam. Nevetve vettem a kezembe a minap, és merültem el benne, de már nem volt sok idő, hogy Jamie és James ideérjenek. Nem is tűnt fel, hogy ugyanaz a nevük. Nekem fura lett volna a majmot James-nek hívni, ha már láttam Superman-es alsóban. Jamie örök gyerek. Sóhajtva döntök úgy, hogy lemegyek, mert perceken belül jönnek az utolsó bútordarabok is. A tányérokat nem mertem Jamie-re bízni, mert két poharamat már összetörte. A felvonóhoz megyek, simán bejutok, mikor Preston az utolsó percben csatlakozik hozzám egy széles mosollyal az arcán. - Szia Tess….na az utolsó felvonás? – kacsint rám, én meg kislányosan elmosolyodom. - Igen, most hozzák a fiúk a fotelt, meg néhány dolgot. Ha gondolod, majd körbevezetlek. – kinyitja nekem az ajtót, közösen megyünk le a ház elé, pont ekkor érkeznek meg a többiek is. - Helló neked is. – köszönök, mert úgy veti rám magát Jamie, mintha most jött volna el a zombi világvége, és óvnia kell az agyevőktől. - A málna és a muffin nem jó együtt, és igen már van ötletem, de Jamie… - sóhajtok egyet, és megforgatom a szemeimet, aztán intenék James-nek, de Jamie még mindig ölelget, és a hajamat szagolgatja. Bevált szokása, nem szólok érte. - Jól van, nem gond. – bokszolok bele a vállába, aztán egy puszit nyomok az arcára, de az én fülemet sem kerüli el Preston bókja. A fiúk acsarkodni kezdenek, és már azon megy a harc, hogy ki segítsen. - Nem most jöttél le? – érdeklődöm Prestontól, de mintha meg sem hallana. - Öhm, oké. – vakarom meg az orromat, és a sógoromhoz sétálok, aki már kaján vigyorral szemléli az őstulkokat. A kérdésére csak hangosan felnevetek, és mielőtt Jamie reagálna, én felelek. - Igen, az. – bekukkantok a platóra, és az egyik dobozt szúrom ki, de megállít benne James. - Majd mi, te pihenj. – kérlelően pillant rám, így félreállok, aztán úgy döntök bemegyek. - Fent megvárlak benneteket, mármint én lifttel. – mutatok a felvonóra, és éppen akkor érek oda, amikor beszáll a szomszédom is. - Szép lámpa. – csinál nekem helyet, én meg beszállok mellé. – Ez lesz az olvasó sarokban. – izgatott vagyok, nem is kell sok, hogy felérjünk, de mikor kiszállnánk, valahogyan összeakadunk, és a mellkasának sikerül nekiveselkednem. - Nahát, bocsi. – pirulok el, és kikászálódom, de már hallom Jamie hörgését is. - Hahó. – féloldalasan intek neki Preston takarásából. – Nem nehéz? – nézek rá.
Tessa költözése az egész ismeretségi körünket felbolygatta. Nadia aggódni kezdett, és tervet eszelt ki arra vonatkozóan, miként tud meglépni a csemetéitől pár órára, hogy hetente kaját hozzon neki. Az orosz energiabomba úgy tűnik a tánc mellett a gyereknevelésben és a sütés-főzésben találja meg a leginkább önmagát, mintha az egész várost ő akarná néha megetetni. Imádom a nőt és tényleg kincset ér. Jake azonnal ugrott amikor azt mondtam, bútorokat kéne pakolni, ahogy John is, és persze James sem véletlenül utazott ilyen sokat. Tessáért mind hajlandóak voltunk áldozatot hozni, sőt, délelőtt még Adrian is benézett, Cornelia párja. Igazán méltányoltam, hogy nem verte be a képem, bár hozzáteszem, idejét sem tudom, Cory mikor volt velem egy légtérben akár ruhában is, nemhogy anélkül. Karácsony óta meg már tudom is jól, hogy a szex nekem most nem lehet az elsődleges vágyam, mert abból jó dolog semmiképp nem sülhet ki. Persze ez nem jelenti azt, hogy magányos perceimben nem ábrándozok el arról a röpke pásztoróráról amit megélhettem Tessával. Most viszont a fülemben cseng még James csendes elmélete arról, hogy Tessa meg én még nem vagyunk lejárt lemez, és ez teljesen más megvilágításba helyezi bennem a dolgokat, de legalábbis eléggé erőteljesek ahhoz, hogy a vágyakozásomat, hogy hozzá tartozhassak igazolni tudja. A szív már csak ilyen. Aljas, megalkuvó. Mindent megragad annak érdekében, hogy igazolásra leljen, hogy amit érez az helyes és jó. Akkor is, ha ez őrültség. Izzadtan és elégedetten kanyarodok be az utcába, de meglátni Tessa mellett azt a bájgúnárt már nem ilyen felemelő. Preston tipikusan az a fajta szomszéd, akitől az apák védeni szokták a lányaikat. Látszik rajta, hogy egy szoknyapecér, semmirekellő gazember. Na jó, az az igazság, hogy csak annyi látszik rajta, hogy rendesen dolgozik, edzi a testét és a tükör sem törik össze ha belenéz és a képére mosolyog. Fogászati reklámokból ismert tökéletes fogsor, gondosan ápolt arcszőrzet, és olyan barátságos szemek, hogy az embernek kedve lenne tőle papírzacskóba hányni. Nem tehetek róla, de nagyon unszimpatikus nekem a srác. Jó tíz évvel fiatalabb nálam, és ez már csak hab azon a bizonyos utálat-tortán, amit sikerült megsütnie abban a pillanatban amikor megtudtam, hogy a szomszédjában fog lakni Tessának. Miért van az, hogy ezt a nőt állandóan betalálják? Mintha csak céltábla lenne a hátán. Nem tölt el örömmel az sem, amit James mondott róla. Hogy régebben is sokan megkörnyékezték. Hiába nem állt meg egyiknek sem (A benső istenségem kihúzza magát, hogy ő azért elért valami célféleséghez, de leültetem) , ettől még nem jobb és nem is könnyebb. Valós a veszély, vagy nem szabadna felvennem? Egyáltalán, van jogom féltékenységet érezni? Kipattanok az autóból és Tessához sietek míg a teherautó leparkol és vigyázva, hogy ne törjem le a lelkesedését édesgetem magamhoz. Másoknak talán ez nem épp baráti viszonyra utalhat köztünk, de én úgy érzem, már megengedhetek magamnak ennyi közvetlenséget. Végtére is a kezemben tartottam a szívét, ő pedig látta az agyam...lehetünk ennél mélyebben egymásban? A sráccal viszont nem kezdek el barátságosabban viselkedni, bár látom, hogy próbálkozik. Ó, haver, ha arra számítasz, hogy majd összebratyizunk és rajtam keresztül kaparintod meg Tessát, akkorát tévedsz, mint a pingvin aki betévedt egy fagyasztóba. Hiába van hideg, ez még nem az amit keresel. Nem segítek rajta. Nem állok kötélnek, mikor van elképzelésem róla mi járhat a fejében, és ez nekem egyáltalán nem tetszik. Viszont a társaság igen erőteljes nyomást gyakorol rám és a jó modoromra. Nincs mese, be kell adnom hát a derekamat, és Tessa puszija az arcomra na és persze a vállba boxolása is segít abban, hogy kicsit visszavegyek a harapós hangulatomból. A pasi felajánlja, hogy segít, mivel most ért haza, de Tessa mondta megüti a fülemet. Most jött le? Több sem kell, hogy felszívjam magam. Hülyének nézel, seggfej? Szórakozni akarsz velem? Szikét állítok a szemedbe, kivágom a nyelved, te kis szemétláda...de inkább befogom a pofámat. Nem fogom hagyni hogy ez a kis senkiházi elrontsa Tessa örömét. Mert most ennél nincs fontosabb. Minden úgy történik, ahogy ő szeretné. Bútorok amiket használtan vett, de jó állapotban, amiket az otthonából hozatott el, saját erejéből. És bármennyire is nehéz volt nem beleavatkozni, sikerült megállnom, hogy mire hazaér egy teljesen felszerelt, dizájnolt otthon fogadja, ami részemről felér egy tortúrával. De akkor is kibírtam. Mert végre megtanultam mit jelent a tisztelet. Hogy úgy szeressem őt ahogy neki van rá szüksége, nem úgy, ahogy nekem. Ez egyszerre volt felszabadító és idegen érzés, de érte nem volt kár változtatni magamon. James is ezen csodálkozott el. James nekem szegezi a kérdést, hogy féltékeny vagyok-e esetleg, és kicsit szíven is üt, hogy Tessa egyből észrevette, de nevet rajta, úgyhogy úgy látom annyira nincs is ellenére a dolog, szóval csak rámorranok Jamesre, aki persze ezen is jót röhög. Igen, féltékeny vagyok, de nem úgy, ahogy gondolják. Féltem Tessát. Mindenkitől. Ha Jake környékezné meg, talán könnyebben viselném, hisz tudom, hogy Jake milyen. De ezt a srácot nem ismerem. Így akár a kutya amelyiknek megközelítik a portáját, figyelmeztetően morgok. Ha közelebb jön, harapni fogok, mert a terület az enyém. És mint olyan, védelmezem, halálomig. Tessa persze közben rámozdulna a dobozokra, és már türelmetlenül szólnék rá, hogy ne merjen hozzányúlni semmihez, különben mérges leszek, de James szerencsére észnél van és időben megállítja. Hálásan pislogok párat és szeretettel pillantok a nőre. - Oké, menj csak, nemsokára mi is fent leszünk - bólintok, és szigorúan pillantok utána Prestonra, hogy egy kicsit összeugorjon a gyomra. Figyellek, barátocskám. A srác kissé meglepetten néz is rám, de aztán eltűnnek a szemünk elől és én foglalkozhatok a fotellal. Ami dög nehéz. És fel kell cipelnem a negyedikre. - Túl szigorú vagy a sráccal, nem gondolod? Nem is ismered - kezd bele James, miközben óvatosan leoldalazok a rohadt nehéz fotellal a platóról. - Nem érdekel. Nem szimpi a srác. Gyanús és kész - mondom majd nyögve megigazítom a fotelt és fújtatok egyet. James a komódot hozza utánam. - Ne segítsek inkább felvinni? - kérdezi, de csak morranok egyet. Sóhajt, majd elindul utánam - Ne izgulj. Nekem sem az - nyugtat meg, és örülök, hogy így gondolja. Nem tudom Jake hogy vélekedik, de a sógor támogatása eléggé jól esik. A dolgok viszont nem férnek be a liftbe, legalábbis a fotel semmiképp nem, így azt fel kell cipelnem a negyedikre. A hátamon folyik a víz, már minden tagom sajog, mikor felérek. Persze, hogy észreveszem a közvetlen kis mozdulatot, az elpirulást, és azokat az éhes szemeket ahogy a srác Tessára néz. A vérnyomásom ha eddig nem volt az egekben, most a plafont veri az tuti. Egyik lábammal megtámaszkodok az utolsó lépcsőfokon és megköszörülöm a torkomat, miközben érzem, hogy már a zoknimból is csavarni lehet a vizet. A halántékomon az ér lüktetni kezd. James kíváncsian hajol ki a hátam mögött és egy halk o-óó-t hallatva felkészül valami kirobbanásra szerintem. De rendes vagyok és nem kezdek el tombolni. - Nehéz? Ugyan, Kincsem, csak harmincöt-negyven kiló! Mi az nekem? Tartsam még egy kicsit, míg megbeszélitek a fontos dolgokat? - kérdezem, majd a srác felé pillantok - Látom nagyon kimerített felhozni azt a lámpát a lifttel, ha gondolod, tedd csak le, majd én visszajövök érte - mosolygok rá a tőlem telhető legelőzékenyebb mosolyommal, mire James halkan fuldokolni kezd a hátam mögött a röhögéstől. Ám állom a pillantást amit nekem ajándékoz, sőt, kihívóan emelem meg az állam. Gyere, haver, állj belém. Ha eddig nem tanultál meg, most kipróbálhatod milyen kirepülni a negyedikről, az tuti. De Tessa okosabb annál, mint hogy hagyjon gerincsérvet kapni, így amint kinyílik az ajtó, követem őt és a tőlem telhető legnagyobb óvatossággal teszem le a fotelt. Felnyögök. - Csak nem nehéz volt? - kérdezi James beérve a lakásba - Én mondtam, hogy ne hozd fel egyedül, majd én segítek. De te megint makacskodsz, nem igaz? Majd jól meghúzod a hátad és nézhetsz - csóválja meg a fejét, én pedig lekapom a fejemről a baseball sapkát, majd megszabadulok a pulcsitól és vele együtt a pólómtól is. Ezekbe törlöm az arcomat, hogy megszabaduljak az izzadtságtól. Félpucéran állok fel és Tessára nézek. - Nincs nálad véletlenül egy pólóm? Ezt már teljesen átizzadtam - fordulok felé, és visszateszem a baseball sapkát a fejemre. A srác ha eddig úgy nézett rám mint egy eszementre, most egy kicsit megrökönyödve méreget. Látom, hogy a tetoválásaimat nézegeti, az izomzatomat, amit most a pakolás és cipekedés még inkább kihangsúlyozott. - Te...nem valami doki vagy? - kérdezi, épp amikor Jake is belép néhány dobozzal egyensúlyozva. - De az. Valami doki. Na és? Talán orvosnak tilos edzenie? Vagy tetováltatnia? - áll mellé, és Jake szigorú, számonkérő pillantásától a srác szinte összemegy. Én viszont a pulthoz megyek, aminek a tetején ott van egy karton ásványvíz, majd kibontom, és kiveszek egyet. Egyet átpasszolok Jamesnek, majd egyet Jakenek is, és végül egyet én is kibontva egy hajtásra lehajtom a felét. A liftben csak nem volt olyan nehéz állni, hogy megszomjazzon a csóka, nem?
Olyan furcsa érzés a liftben állni, és úgy tenni, mintha az előbbi jelenet nem lett volna baj. A számat harapdálom, és a mellkasom előtt fűzöm össze a két kezemet. A kinézetem sem mondanám, hogy túlzottan előnyös ezzel a leggins-szel, meg a nyúlt Stanfordos pólómmal, azonban a hajamat most az egyszer fonatba rendeztem, és tetszett az összhatás. Az utolsó hajvágatásom óta egy picit nőtt, és sokkal dúsabb is lett, de elhanyagoltam. Nem tudom, hogy miért, de ma még ahhoz is kedvet kaptam, hogy egy kis parfümöt vigyek fel, holott ennek semmi jelentősége nem volt a költöztetés szempontjából. Jamie és a sógorom is időben érkeztek, a drága Mr. Hóbortom pedig úgy döntött, hogy megküzd a gravitációval, és egyedül viszi fel a harmadik, de ha a felső földszintet számoljuk, akkor a negyedik emeletre a fotelemet. Nem mondom, hogy nem imponált, ha Jamie megjátszotta a hős lovagot, de most nem volt szüksége rá, hogy farok méregetésbe menjen bele egy nála sokkal fiatalabb férfival. Preston az a típus, aki begerjeszti a legszűziesebb lányt is, de hosszú távon nem tud mit kezdeni a női nemmel. Például ez az ingyen kaja, már csak a bor hiányzott mellé, és úgy tűnt volna, hogy rám akar mászni. Eddig elkönyveltem egy kedves szomszédnak, de most először üti fel a fejét a gondolat, hogy mi van, ha tényleg rám nyomult? Az ajkait fixírozom…hibátlan a fogsora, ahogyan a lámpámat tartja, és kidülleszti a mellkasát. Az ősi jelképe annak, hogy ő a legerősebb a csordában, vagy éppen a legokosabbnak hiszi magát. Könnyedén veszem fel a párbajt, és mosolygok vissza ártatlanul. Tetszik, ha tesztelhetem a velem egykorúakat. Borzalmas tudok lenni, ha belelendülök, így nem is szólok semmit, hadd higgye azt, hogy megbámulom. Tagadhatatlan, hogy foglalkozik a testével, egy fél percet megérdemel, na jó többet is. A felsőrésze, hogy is mondjam, de arányosabb, mint Jamie-nek, viszont neki nincsen egy „Tessa” felirata a csípőjén. Hmm…ráharapok az ínyem belső felére, mert kavalkád indul a gyomromban. Mi van, ha többet nem láthatom azt a csípővonalat, mert nem akar tőlem semmit? Barátok vagyunk, nem fogadtunk meg semmit, a randi szabályokra sem tértünk ki, szóval elvileg mindketten szabadok vagyunk. Nem tetszik, hogy újra a piacon van, mert Allegra egy dolog. Ismerem a barátnőmet, és a trükköket is, melyeket bevetett, de nem volt elég hasznos. Jamie érzékeny, olyan hangszer, mellyel tudni kell játszani. Egy hárfa is csak akkor szól szépen, ha a megfelelő kezek érnek hozzá. A felvonónak vetem a hátamat, jön a csábos pillantás. Nem az én részemről, mert én valahol egy forró zuhany alatt állok a karácsonyi dalok világában, ahol kétszer is elfelejtettem, hogy férfi vagyok-e, vagy nő. Preston láthatólag közelebb lép, nem bátortalan, és tetszene is, ha az esetem lenne. Vajon Jamie mikor jön rá, hogy a test nem minden? Nem tudom, mert nehéz arról beszélnem, hogy nekem milyen szexuális vágyálmaim vannak. Szeretem a szerepjátékokat. Kiskorom óta a könyvek megszállottja vagyok, és úgy építem fel a saját világomat, mint mások egy sima házat a semmiből. Egy jól választott szemüveg, egy okos tekintet, és simán kimászom a bugyimból. Kérni sem kell…az agresszió ama fajtája izgat fel, ahol tudom, hogy préda lehetek, de ha fordul a kocka, akkor a vadász is. A stratégiai feladatok megszállottja vagyok, nekem nem simán bekapcsol egy érzékem, és elmegyek. Annyiszor játszottam meg már orgazmust…de nem Jamie-nél. Ő kiprovokálta, hogy neki essek, vagy kiakadjak, mert annyira idegesítő tud lenni. Most is eszembe jut néhány rossz szokása, és a vérnyomásom az egekbe szökken. A hatása alatt állok, keresztbe is teszem a két lábamat, mert megugrik a gyomrom, és azért fohászkodom, hogy minél hamarabb feljussunk az emeletre. A kis csengő jelez, egy szintbe kerülünk, és megindulok az ajtó irányába, de ő gyorsabb, és ki akarja nyitni, de egyszerre igyekszünk átlépni rajta. Oldalasan elfordítom a törzsemet, és kisasszéznék, de ugyebár ezzel azt érem el, hogy a felsőtestünk összeér, és kellemetlen, vagy éppen számára kellemes szituba terel. A lámpa is értékes, de az én testi épségemnél semmi sem fontosabb. Nyelek egy nagyot, már hallom a többieket is, és Jamie hamarosan feltűnik. Mennyi időm maradt? Igazából már ki is futottam belőle, mert James röhögése jelzi mindenkinek, hogy ez a jelenet már nem marad kettőnk között. - Jól van, értem. – már azzal vagyok zavarban, hogy Jamie ennyire tapló is tud lenni, és azt hiszi, hogy holmi kisfiúval kikezdenék. A szemeimet megforgatva nyerek teret, és Preston sem ellenkezik, hogy előremenjek, és kinyissam a bejáratot nekik. A lakásom egy őskáosz, de jól elboldogulok vele, a fejemben már egy rendezett terv alakult ki. Félreállok az útból, Jamie már hozza is a kedvenc lakrészem utolsó előtti darabját, és lehelyezi a földre. Látom, hogy leizzadt, és mondanám neki, hogy nyugodtan üljön le, de helyette mással talál be. - Nem kellett volna engedned neki. – okoskodom, de a pillantásom megakad a mozdulatsorán. Most komolyan levetkőzik előttem, és nem is zavarja, hogy itt vagyok?! A szám tátva marad, és a pirosból amolyan vörös rózsa effekt lesz. A szirmaim kiszáradnak, nem helyes, de megnyalom őket, és nézem, ami nem lehet az enyém. Látom, hogy engem néz, de megszólalni nem tudok. Megfagytam, az ereimben már más folyik, és megbicsaklanak a térdeim is. - Mi…törölköző? Az még nincs. – válaszolok, de James felnevet mögöttem, és csak ránt egyet a vállán, mintha hülyék lennénk. El is feledkezem, hogy többen vagyunk a lakásban, erre befut a másik jómadár is, és én kerülök hátrányba. Jake hozza a formáját, szerinte marha menő, ha beszól az új szomszédomnak. - Skacok, elég. – megpróbálok észhez térni, és előbb Prestonra mosolyogni, de szegénykém nem tudja, hogy mit feleljen. - Ne is foglalkozz velük. – tolom kifelé, de nagyon nehezen megy. - Köszi a lámpát. – azért még nem vagyok tapló, és megköszönöm neki a segítségét, de itt ma eleget segített. A fiúk már a vízzel vannak elfoglalva. Én ügyesen lavírozok a folyosóra, és még mondana valamit a szomszédom, de rácsukom az ajtót, és nekidőlök a hátammal. Mély levegő Tessa, nem bámulhatod meg újra! Ez az én lakásom, és én döntöm el, hogy mi szabad, és mi nem. A pucérság nem okés, még ennyire sem, mert ki tudja, hogy mit látnak a szomszédok, vagy a kuksolók. Beszippantok egy nagyobb levegőadagot, és úgy teszek, mint akivel nem történt semmi jelentős, és csatlakozom a barmokhoz, de amint belépek a tekintetem automatikusan siklik végig Jamie felsőtestén. - Jake…mi van Maddie-vel? – kérdezi meg a sógorom, és kapok is az alkalmon. - Woodward, gyere. – intek az ujjammal, hogy kövessen, erre elhallgatnak a többiek, de nem állnak le, és belemerülnek valamibe, én meg bekísérem a hálóba Jamie-t. Magunkra csukom az ajtót, és megpróbálok az arcába beszélni. - Hogy képzelted ezt? – mutatok a mellizmaira. – Itt nem szaladgálhatsz így. Ez az én lakásom. Nem hatalmaztalak fel rá, és különben is, nincs is ennyire meleg. Tél van, az istenit. Öltözz fel normálisan, és nincsen semmilyen törölközőm. – hadarom, de a végére már a tekintetét is kerülöm. - Nincs pucérság. – mormogom az orrom alatt, és a mellkasába bökök. – Érthető? – a szempilláim alól lesek fel rá.
A lépcsőn felérve mindennapos, számomra mégis bosszúságot okozó jelent tárul a szemem elé, és meg kell mondjam, cseppet sem tölt el örömmel. A srác kezd az agyamra menni. Mint a gyakornokok akik műtétért lihegnek a nyomomban folyton. Egyszerűen csípi a szemem a jelenlétük, mert tudom mi járhat a fejükben. Most is így áll a dolog. A srác nem szimpi, mert tudom, mire hajt. És ez egyáltalán nem tetszik. Mentségemre legyen szólva, hogy bár küzdök, tiltakozok ellene kézzel-lábbal, a szívem azért csak Tessához húz. Ráadásul a saját sógora adott nekem úgymond zöld utat, hisz úgy tűnik épp ő a legnagyobb támogatóm. Magam is meglepődtem ezen, de tény, hogy így van. Szóval az, hogy így reagálok egy nálam fiatalabb, majdnem dögösebb, de mindenképp...hát, más típusú pasas látványos közeledésére az exemhez azt hiszem részemről több, mint normális reakció. Végtére is, mit tudhat ez a srác, amit én nem? Sőt, tovább megyek: Mit adhat Tessának, amit én nem? Kissé nyers modorom pedig híven tükrözi a mondást, miszerint jómodort nem lehet diplomával venni. Nos, én most tökéletesen bizonyítom is ezt az állítást, mivel olyan tapló vagyok vele amennyire csak lehetséges és még nem jogszabályt sértő. Tekintettel, hogy nem a gyakornokom, ennél messzebb a lealázásban nem is mennék, de úgy tűnik, ez épp elég is neki. Nem nagyon bírja felvenni a fonalat. Tessa szerencsére még azelőtt enged be a lakásba, mielőtt a srác úgy begorombul, hogy ledobja a lámpát és lelök a lépcsőn a fotellal együtt, így a lakásba bejutva már kissé mérsékeltebben tudok viselkedni, mivel a fotel elég nehéz volt és be kell valljam, meg is viselt. Ezt mondjuk inkább halnék szörnyet itt helyben, minthogy bevalljam. A puha ülőalkalmatosság a helyére kerül, legalábbis az ideiglenesre, én pedig megszabadulok az időközben rám izzadt felső ruházatomtól. Rá is kérdezek Tessánál, nincs-e egy pólója számomra, de amikor ránézek, épp elkapom a pillantását és azt ahogy megnyalja a száját. Muszáj elejtenem egy kíváncsi szemöldökrándulást és egy sanda félmosolyt. Na mi van, Cicus, azért mér emlékszel pár dologra velem kapcsolatban? Bevallom, egészen meglódítja a fantáziámat ahogy egy kis ideig a testemen kalandozik a tekintete. Volt egy téli hajnal, amikor hasonló pillantással méregetett a zuhany alól is. A törölközős megjegyzésére azonban kissé tényleg felvonom a szemöldököm, de nem szólok semmit. Annyira azért nem kaphatott sokkot mert nincs rajtam póló, hogy azt sem tudja, mit mondtam neki előtte, nem? Preston "személyiedzővagyoktehátrohadtizmos" szomszéd most kicsit úgy tűnik hátrébb is lép attól a bizonyos karámtól, amelyen belül a lefitymált bika legelészett. Nem vagyok húsz éves, ez tény, és bizony, nekem is vannak testi hibáim. De az utóbbi időben másra sem volt időm, mint az elmémet és a testemet pallérozni, nem csoda hát, ha olyan szálkásra gyúrtam ki magam, hogy sajtot lehetne reszelni a hasizmaimon. Persze nem vagyok olyan, mint ő, mivel ő úgy látszik, atletikusabb. De akkor sem vagyok elhanyagolható. A kinézetem meglepő reakciót vált ki belőle is, amire Jake ad igen helyrepofozgatós választ. Diszkréten csak vigyorgok magamban, és gondolatban küldök egy ötöst a cimbimnek. Ő is tudja, érzi, hogy ezt a hapsit nem fogjuk szeretni. Ilyen a férfias összetartás. A srác úgy érezheti magát, mint mikor randira hívja a nyolcadikos lányt, majd megjelennek annak a bátyjai meg azoknak a legjobb haverjai. Tessa az, aki ismét inkább a békességre törekszik és kitessékeli, míg mi letoljuk a vizeket magunkon. Meglehetősen jól esik most ez a pár hűs korty, és most, hogy Preston finoman haza lett tessékelve, megnyugszom. - Szerintetek is kéne vennem itt egy lakást? - teszem fel a kérdést halkan míg Tessa kirakja a szűrét, ám válaszra nincs idő, mert amikor visszajön, eléggé indulatosnak tűnik. Meglep a hang amivel maga után parancsol, de engedelmeskedek neki. A hálószobába érve türelmesen fordulok meg és nézem, ahogy becsukja az ajtót maga mögött. Ajjaj, most félnem kellene? Lőfegyver van a házban? De nem szólok, csak kissé meglepett arcot vágva hallgatom amit mond, nézem az ujját ahogy a mellkasom böködi, és őszintén nem értem, most min borult így ki a bili? Csendesen bólogatok, majd mikor kifogyott a szuflából, ártatlanul lépek egy lépéssel közelebb. - Pucérság? Ki pucér itt, harcicica? Tudod mikor lennék pucér? Ha nem lenne rajtam ez a melegítő - dugom be az ujjam a melegítőm szélébe a csípőmnél, és pár centivel lejjebb húzom, majd még egy lépést teszek felé - És tudod mi nem lenne mér rajtam? Alsó nadrág - dugom be az ujjam ezúttal az alsóm szélébe, majd azt is lejjebb tolom, de csak addig, hogy kellő távolság legyen a tisztességes vonal és a majdnem megadom magam szint között. Tessát lassan az ajtó lapjához szorítom, a hangom is lehalkítom. Fölé magasodva a fejem oldalra biccentve tekintek végig rajta. Éhesen. Zöld szemeimben valami furcsa, ősi vágy pulzál. Vadász és a préda. Ez a préda pedig csak az enyém. Akkor is, ha nem akarja. Akkor is, ha nem akarom. - Zavarba jöttél a látványomtól? Pedig régebben egyáltalán nem zavart, ha így láttál, nem igaz? - mormogom, majd lassan felemelem a kezem és a füle mögé tűrök egy elszabadult hajtincset. A parfümje illata az orromba kúszik, az ágyékom lüktetni kezd a felcsapó lángoktól, amelyek a lelkembe marnak. Az ajtónál a feje két oldalán támaszkodok meg. Gyönyörű vagy, az Istenit! Miért nem kaphatlak most meg? Itt. Azonnal! Tessa, és ez a félhomály, meg a holdfény.... - Mellesleg...pólót kértem, királylány. Nem törülközőt - suttogom a fülébe, és az alsó ajkamba harapva nézek a szemeibe, majd rákacsintok szemtelenül. Ám a józan eszem felülbírál és észhez térít. Kissé megcsóválom a fejem, majd megcirógatom az arcát. Odakint feltámad a szél, megrázza az ablakokat. - De ha nem tetszem, semmi gond. Visszaveszem a pólómat. Amit csak szeretnél - távolodok el, és egy lépést hátrálok. Szabad utat adok neki, nem kell, hogy csapdában érezze magát. Megfogadtam egyszer, hogy többé semmire nem kényszerítem, amit ő maga nem akar. Milyen kár, hogy ezt igyekszem most is betartani.
Hát Preston minden, csak nem szexuális ajzószer, mikor össze tudom mérni a vetélytársával, aki a tudta nélkül dönti romokba az önbizalmát. Jamie féltékeny volt odalent, mert azt hitte, hogy egy kisfiú megkaphat. Nem értem, hiszen ismer, és ha csak egy kicsit is figyelne a részletekre, akkor sosem ragadtam le a fiatalabb generációnál. Az újságokban is az idősebb modellekre csorgattam a nyálamat, az egyetem alatt a professzorok jöttek be, és ha belegondoltam, akkor sosem mondtam neki, hogy izgatna, ha mondjuk, elsétál mellettem egy kisportolt hímegyed, aki nem üti meg a mércét sem agyban. Nem tagadom, hogy a kinézet is számított, de mit értem volna vele hosszabb távon? Hírből sem ismertem az egyéjszakás kalandok lényegét, amíg a képbe nem került a híres gyereksebész. Nem tártam szét a combomat akárkinek, az ég tudja, hogy éveken át szűzies életformát követtem, és nem is akartam kibújni a csigaházamból, de ő előcsalogatott, és onnan nem volt megállás. Úton-útfélen bagzottunk, mint a nyulak, és sosem lehetett megmondani, hogy éppen mi gyújtotta meg a szikrát. Jamie vehemens reakciója, lealacsonyító megközelítése a munkámnak, vagy éppen a hozzám fűződő magatartása? Az ellenséget láttam benne, de közben a nőt is, és ez a kettősség felőrölte, ahogyan engem is, hogy a betegem is volt, meg a felettesem is. A kórházban neki nagyobb szava volt, mint nekem, mégis én győztem le hazai pályán, és erre az eredményemre azóta is büszke vagyok. A szavak nem is kellenek ide, mert jól látszik, hogy nekem egészen máshol járnak a gondolataim, de még a kékjeim is, amikor megválik a felsőjétől, és eléri, hogy a karácsony óta eltemetett vadabb énem egy szemvillantás alatt keljen életre. Mi volt más, mint akkor? Nincs Allegra, többen is körülvesznek bennünket, és elvileg mindkettőnknek tabu a másik. Nem feküdhetek le vele, mert barátok vagyunk, és a barátok nem dugnak. Aranyszabály, és ehhez tartom is magam, mert nem szeretném elveszíteni őt. Eszembe kellene jusson az is, hogy beteg, mármint nincs jól lelkileg, de ki a faszt érdekel, ha így szambázik előttem? Kell egy kis idő, hogy magamhoz térjek, és ne csöpögjek a földre, vagy a nyálamat ne kelljen felitatni a pulcsimmal. A kérdésére gyorsan felelek, nem értem, hogy minek neki törölköző. Szívem szerint ráüvöltenék, hogy öltözzön vissza, de befut a másik félnótás barátja is, és nekem ott lőttek. Ha Jake Lester megjelenik, akkor összedől a világ, mert ezek ketten rosszabbak, mint Stan és Pan, vagy Bonnie és Clyde összezárva. Prestonnak lépnie kell, ha még az életben szóba akarok állni vele. Megköszönöm neki, hogy itt volt, és segített a lámpával, de amúgy már el fogunk boldogulni. Szinte kilököm az ajtón, de elszámolnivalóm van a másik hülyével, és az most sürgetőbb, mint más. Be se zárom még az ajtót, de már erélyesebben rá is szólok, hogy kövessen, az ujjamat használom útmutatónak, és ha elindul befelé, akkor a hálóban folytatjuk a kettőnkre tartozó vitát. Becsukom a nyílászárót, és nekiveselkedem a mondandómnak, de úgy elég nehéz, ha közben bámulom, és arra gondolok, hogy rám férne egy dugás. Most eljátszhatnánk, hogy én vagyok a beteg, és ő gyógyít meg a szurival, de azt hiszem, hogy nem lenne túl ildomos, főleg mivel Jake és James is itt vannak a másik helyiségben. Magyarázok, mint valami okos, aki ért hozzá, de a felének semmi értelme, a másik fele meg amúgy nonverbálisan zajlik le. A végén nyomatékosítom a kérésemet, amikor a mellkasába bökök, de már kapkodom a levegőt. Bólogat, de amikor közelebb lép, akkor úgy érzem, hogy összemegyek, és az ajtónak feszülök neki a hátammal. - Igen, arról beszéltünk. – bólogatok, de minek kell…ó, csak azt ne! A gatyájába akasztja be az ujját, nyilván a tekintetem követi a mozdulatsort, és hirtelen megugrik a pulzusom. A melegség fogalma új értelmet nyer, mert hiába emlegettem másodpercekkel ezelőtt, hogy tél van, nekem most a hőség tombol az ereimben, szerintem felforrt a vérem, és lassan szétrobbanok. - Alsó…ugye van rajtad? – kérdezem meg elcsukló hangon, de még azt is megteszi, hogy lejjebb tolja, és ott maradnak a kék íriszeim. Ugye nem fog felállni neki? Mi lenne, ha bennem lenne? Sóvárogva szemlélem a kis társamat, hogy lesz-e élet, de bizony már láthatóan dudorodik. Kíván, bassza meg, és le sem tudja tagadni. Őrület, hogy mit hoz ki belőlem a közelsége. Mennyire bírok összemenni, hogy ne is vegyen észre? Elégek a zöld szembogarak kereszttüzében, de nem hatja meg, mert az agyamat húzza, és csak azért is megmutatja, hogy ki a góré. Nem felelek az evidens kérdésére, mert ő is tudja, hogy mi zajlik bennem. A mellkasom gyorsabban emelkedik meg, mint előtte, és hullámzó effektusba kezdve már sejtheti, hogy nem a félelem munkál bennem, hanem valami sokkal veszélyesebb. Még a szememre is veti, hogy elrontottam a dolgokat. Jól van, édesapám, nem most kezdtem a pályát. - Én is tévedhetek, nemcsak te. – vetem fel az államat, és konokul állam a pillantását. Annyira ott van már az orromban, hogy szinte érzem a kis izzadtságcseppek keveredését ezzel a különleges pézsmaillattal. Begerjeszt, és a melleimet is kidüllesztem, hogy egymásnak érhessünk, de amint eltűri a hajamat, el is megy. A távolságtól a hideg futkos a hátamon, és lúdbőrös leszek. - Amit csak szeretnék? – remegnek meg a szirmaim. – Tudod, Woodward szemét vagy. Igen, vedd fel, és ne is lássam ezt. – rajzolok egy kört a kocka hasa, és a mellizmai köré. – Nem akarom látni, de te sem fogod őket. – emelem meg az ikreket. Sajnos megduzzadtak, és direkt vagyok annyira szemét, hogy kihangsúlyozzam a megkeményedett mellbimbóimat is. – Preston biztosan értékelné, hogy nincs rajtam melltartó, de tudod mit, meg is kérdezem tőle. – fordulok is, hogy megfogjam a kilincset, és kimenjek a szobából. Nemcsak te tudsz szemét lenni Jamie, én is.
A srác kipenderül a körünkből, és még csak nem is bánom a dolgot. Ami azt illeti, kicsit elégedett is vagyok vele, hogy most az egyszer nem én lettem mellékvágányra terelve. Persze gondosan tagadom magam előtt a lehetőséget, hogy a Tessához fűző viszonyom kevésbé számít most, mint az ígéret, hogy segítek berendezni a lakást és felcipelni minden bútort és dobozt amit a kisasszony a ház elé rendelt. A fiúk azonban egyértelműen osztoznak azon véleményemen, hogy Preston lehet bármilyen kedves meg segítőkész, kívül esik a komfort zónánkon. Közös erővel utáljuk, mert...csak. Pontos indokot nem tudnék felhozni amúgy ellene ha bárki megkérdezné, miért is nem csípem a srácot. Ez olyan mélyről fakadó dolog. Mint mikor az ember hazatér az egyetemi kollégiumból, és a húga azzal fogadja, hogy összejött a focicsapat kapitányával. Lehet a srác akármilyen jófej meg kedves, meg hozhat virágot a családi vacsorára, attól még legszívesebben beletörölném az arcát az ajtófélfába amiért szemet vetett a húgomra. Ennél már csak az lehet rosszabb, ha a lány nem is a húgom, hanem az exem akibe titokban még mindig bele vagyok zúgva. Fel is ötlik bennem a gondolat míg Tessa kitessékeli Prestont, hogy vennem kéne itt egy lakást a biztonság kedvéért, de a fiúktól nem kapok érdemleges választ arra vonatkozólag, hogy jó ötlet-e, vagy ha megteszem aláírom a saját végítéletemet. Tessa visszatértével ugyanis kiszorul a szobából a meleg levegő. Haragja kézzel fogható, és csak azért nem egyértelmű mindenkinek, mert kiérződik belőle a zavarba jött lány frusztráltsága és a felnőtt nő tudatos visszafogottsága. Nekem sem nyilvánvaló, bár az, hogy Woodwardnak szólít előre sejteti, hogy most nem azért hív félre, hogy hálát rebegjen nekem a segítségemért. Követem a kérésének megfelelően a hálószobába, és türelmet erőltetve magamra figyelem ahogy becsukja az ajtót magam mögött. Amikor nekiáll kioktatni mit illik és mit nem egy ilyen helyzetben, elsőre igencsak meglep. Nem első eset, nem is utolsó, hogy egy férfi lekapja a pólóját ha melege van. Azonban most már ő maga ad bizonyságot arról amit odakint csak sejtettem, és ez bevallom, nagyon elégedetté tesz. Zavarba jön a látványomtól, ami azt jelenti, még mindig hatással vagyok rá, ez pedig számomra több, mint jó érzés. Talán túl hirtelen ítéltem meg a srácra vetett pillantásait, és azok nem is komolyak? Kifakadásával azonban csak egyet ér el: felhergel engem is. Nem akarok kikezdeni vele, de úgy ítélem meg, nem árt, ha emlékeztetem a kisasszonyt arra, amire gondolt épp. Egy kis évődés még senkinek nem ártott meg, jót tesz a férfiember kissé megingott önbizalmának is, és persze addig kell ütni a vasat amíg még meleg. Így csendes beleegyezéssel nem kérem ki magamnak sem a hangnemet, sem pedig azt, amiért teljesen irányítani akar. Inkább az igen kellemes ruhátlanság és a mostani öltözetem közötti különbségekre hívom fel a figyelmét, eléggé szemléletesen. Muszáj halkan, rekedten felnevetnem azon, ahogy nagyot nyelve érdeklődik az iránt, van-e rajtam alsó, és most először fordul meg a fejemben, hogy hiba volt reggel abba is beleugranom. - Édes vagy - mondom halkan és mosolygok, de nem felelek azonnal. Nem röhögöm ki, hanem pont ellenkezőleg, olyan szeretettel (szerelemmel) pillantok rá, amennyire őszintén csak tudok. A látványa azonban engem épp annyira ingerel mint amennyire zavarba ő jön tőlem, és ez a kis macska-egér játék most kifejezetten ínyemre is van. Valamiért őrülten izgató Tessában ez a kettősség. Az ártatlan, kislányos báj és a tudat, hogy a villanó macska szemek mögött egy igazi ördögi boszorkány lakozik. És tudni, hogy ez a kettőt csak én ismerem igazán... Lejjebb húzva a melegítő nadrágomat akasztom be az alsómba az ujjam, hogy láthassa, hogy van rajtam az is. Még. Legszívesebben megkérdezném tőle, legyen-e a továbbiakban, de csak a pillantásom játékos és kihívó csillanása árulja el, hogy mire is gondolok. Az ajtó lapjához szorítom gyengéd erőszakkal, de nem érek hozzá. Csak félre biccentem a fejem, és figyelem, ahogy a tekintetét nem tudja levenni a csípőm vonaláról, az oldalamon minden lélegzetnél táncra kelő feliratról amely a hozzá való hűségem és örök szerelmem jelképe lett, és persze az ágyékom látványos, de még nem bántó ébredéséről. Közelebb lépek és a füle mögé tűrök egy elszabadult hajtincset. Az ember azt hihetné, csak egy tökéletes smink, egy őrülten szexi, kihívó ruha, vagy egy kivillanó combfix tudja beindítani. De a smink nélküli Tessa, ahogy be van fonva a haja, ahogy olyan hétköznapi a kinézete, mint bármely átlagos nőnek...és a tudat, hogy mennyivel több lakozik benne annál, hogy elvesszen a névtelen tömegben épp elég ajzószer számomra. Rákérdezek arra, ami félreérthetetlen, és élvezettel sütkérezem abban, ahogy azt sem tudja, mit tegyen. Bárcsak bele látnék a fejébe! Vajon még mindig ugyanazok járnak benne, mint karácsonykor, vagy azóta rádöbbent már, hogy tévedett? Az érzései voltak-e olyan szilárdak, hogy még mindig tartsanak, vagy csak a láz és a tudat dolgozott benne, hogy akkor ép mással voltam? Szeretném tudni, Jamesnek igaza van-e velünk kapcsolatban, és hogy a szívem miért zakatol még mindig ilyen hevesen, ha a közelembe kerül. Miért szeretném a pólóját a padlóval megöleltetni, és érezni ahogy a meztelen bőre az enyémhez simul? Jesszusom, ha most is a nyakában lenne egy sztetoszkóp, esküszöm nem tudnék megálljt parancsolni magamnak. A gondolataim közé akaratlan csúszik be a jelenet, amikor rajtam ült, majd mozgott, miközben a nyakában volt az orvosi eszköz... Veszélyesen közel merészkedem a tűzhöz, amely éget, felmarja a sebeket, de az ember képtelen távol maradni a melegétől mert úgy érzi, enélkül halálra fagy a végtelen világban. A feje két oldalán támaszkodom meg az ajtó lapján és a fülébe suttogom, hogy nem is törülközőt kértem, hanem egy száraz pólót. Az alsó ajkamba mélyesztem gyöngy fogaimat, majd hagyom, hogy végigszántsa az érzékeny felszínt míg visszatér az eredeti helyzetébe, majd rákacsintok. Ismét mosolyra fakaszt ahogy dacosan felszegi az állát, majd vigyázva, nehogy megszegjem a saját ígéretemet hátrálok egy lépést. Talán másra számított tőlem, és valamilyen szinten örülök, hogy még tudok neki meglepetést okozni. Egyszer veszítettem el a fejem, és akkor és ott majdnem mindenem odalett. Ezt pedig többé nem fogom elkövetni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem tehetek olyan lépéseket, amelyekkel kicsit a magam oldalára billenthetem a mérleg nyelvét és nem provokálhatom a kisasszonyt. Csak a szemöldököm rándul meg érdeklődve amikor közli, hogy nem akar többé így látni. Kíváncsian figyelem mit hoz ki a helyzetből, és azon jár az agyam, ez vajon annak szól-e, hogy nem mentem tovább, vagy ténylegesen elege lett. A felhívás azonban nagyon is elevenembe talál. A pólóján átütnek a mellbimbói, amik így igéznek meg engem a józan ész határáról csábítva vissza a vágyak birodalmába. A pofon csak akkor csattan, amikor Tess már az ajtó kilincsét szorongatja, hogy megtegye amivel fenyegetni akart. Késve fogom fel amit mondott, mert a duzzadó mellek látványa erősen lefagyasztotta az agyam. A vágyakozó pillantást azonban pár másodpercig felváltja a zavartság. - Hogy...mi? - kérdezem, és pislognom kell párat, hogy le is essen miről beszélek. Azonban ahogy felfogom mit is mondott, az épp nyíló ajtóra úgy csapok rá a tenyeremmel, majd csukom vissza, hogy csak úgy nyekken. S Tessa szembe találhatja magát vészterhesen villámló zöld szemeimmel. - Ha a közelébe mész, esküszöm, amnéziásra verem az agyát - sziszegem figyelmeztetően. A távolságot csökkentve megfogom a vállát az ajtó lapjának nyomom, vigyázva, hogy nehogy fájdalmat okozzak, de mégis megérezze, hogy ezúttal túl messzire ment. De okozhatok-e neki ezzel akkora kínt, mint amit nekem okozott ezzel a néhány szóval most? Lapos, alattomos pillantást vetek rá, szinte tüzet hányok a hirtelen fellobbanó féltékenységtől. Méghogy Preston? Mit tudhat ez a Preston? A mellkasommal a melleinek feszülök és az álla alá nyúlva emelem fel a fejét, kényszerítve, hogy rám nézzen. - Én nem értékelem eléggé? Szerinted rám nem vagy elég nagy hatással? Én nem vettem észre, hogy hogy vagy felöltözve? Hogy körbe leng a samponod és ez az izgató parfümillat, amitől alig bírok a munkára koncentrálni? Szerinted én nem látom, hogy hogyan feszül a fenekeden ez a nadrág? Hogy valahányszor hátat fordítasz, kényszerítenem kell magam, hogy elforduljak? Hogy táncol minden lépésnél rajtad ez a póló? Hogy mennyire kibaszottul szexi ez a haj, mert látszik tőle a nyakad és a vállad találkozásának az íve, amitől állandóan agyfaszt kapok, olyan izgató látvány? - fogok rá finoman az állára, majd még közelebb simulok hozzá. Lejjebb hajolok és a szájához érintem a számat, de nem csókolom meg. Csak suttogok, miközben az ajkaim az övéit súrolják. - Szerinted nem vettem észre, hogy hogy néz rád? Mint aki rögtön ágynak akar dönteni...és biztos vagyok benne, hogy nem lenne rossz vele. Talán neked is eszedbe jutott...de ha én erre gondolok, szét bassza az agyam az ideg. És te hozzá mennél, hogy rajtam revansot vegyél? Tudna ő úgy nézni rád, ahogy én nézek? - kérdezem, és a tekintetébe fúrom az enyémet. Az orra vonala az enyémmel van egy magasságban, milliméterek választanak el tőle. A hőmérséklet az egekbe szökik - Tudna ő úgy érinteni, ahogy én érinteni tudlak? - szorítom a tenyerem a nyakára és vicsorgok egyet, ahogy kényszerítem magam, hogy ne csókoljam meg. Düh marja a lelkem és az emésztő tűz, amely arra ösztökél, hogy lerántsam róla a nadrágot és a magamévá tegyem, bizonyítva, hogy többek vagyunk annál, mint amit most gondolunk magunkról. Megfogom a két vállát és villám gyorsan megfordítom a tengelye körül, hogy most hátulról simuljak hozzá. A hajfonatának tövét fogom meg és feszítem kissé hátra a fejét míg el nem érem a nyakának kecses ívét. A fogaimat gyengéden a bőrébe vájom és szuszogva perzselem a leheletemmel a bőrét. - Ha csak a közeledbe mer jönni az a kis patkány...ha csak arra gondolok, hogy hozzád ér...megcsókol...- elengedem a haját és a tenyerem a vállára simítom, majd előre nyomom a lapockái között, hogy előrébb dőljön, miközben a csípőjét az ágyékom irányába húzom. Tekintetem végigsiklok a gerince vonalán, a csípője nőies, gömbölyded ívén, a feneke izgató domborulatán ahogy tökéletesen beleillik az alhasam ívébe. Négy vékony textil csupán ami elválaszt a gyönyör kapujától. A szűk, édesen izgató, nedves réstől amelyben elmerülni jobb, mint a legfinomabb heroin, de épp olyan veszélyes és épp olyan függőséget okozó. Alig bírom ki ép ésszel, hogy ne tegyek olyat, amit magunk is megbánnánk. Aztán végigsimítva a fenekén és a csípőjén a hasa irányába veszem a kezemmel az irányt. A füléhez hajolok és morranok egyet a mellkasom mélyéről. Nem állok meg a melle alatt, rámarkolok a duzzadó keblekre, körkörösen izgatva tovább a már így is kőkeményen ágaskodó mellbimbóit. Nem kellene sok, hogy itt helyben elélvezzek, mert a düh és a vágy elegye épp elég lenne hozzá. Ismét a füléhez hajolok. - Miért kell megőrjítened? Miért kell kihoznod a sodromból? Miért játszadozol velem? - kérdezem haragosan, és a féltékenység szinte elveszi az eszem. Ám ekkor valaki hangosan megveregeti az ajtó lapját. - Hé, odabent. Kijöttök már végre? Az a kurva kanapé nem hozza fel magát és nekem lassan mennem kéne - kiabál be Jake, megtörve az izgató, észbontó pillanatot. Odakint egy macska nyávog fel haragosan és a szél ismét megrázza az ablakokat. Meglibben a függöny, pedig csukva van a nyílászáró. Rólam folyik a víz, a mellkasom sűrűn emelkedik, érzem, ahogy az izzadtságot a melegítő gatyám korca szívja fel. Elengedem Tessát, hogy szembe fordulhassak vele. A tekintetem izzik a felfokozott vágytól, a nadrágom nem elég szűk ahhoz, hogy elrejtse izgatott állapotomat de a lelkemet az eltemetett szerelem és a féltékenység tüze marja. Mire jó ez? Miért csinálja ezt velem? Bárcsak meg tudná magyarázni. Bárcsak én is meg tudnám, miért akadtam így ki. Elárultam magam ismét előtte, és nem tudom, ez mennyire lesz pozitív hatással a kapcsolatunkra.
Eleinte csak mosollyal az arcomon fogadtam volna, ha ellenséges egy másik férfival, aki szemet vet rám, de amikor még az emeleten, a saját életem, első igazi napján is úgy viselkedik, mint egy igazi görény, akkor már el kell gondolkodnom azon, hogy hol működünk barátokként, és hol kezdődünk, mint két féltékeny ex. Jamie a vőlegényem volt, nem is egy állomás, ahol éppen lecövekeltem volna, hanem egy bizonyos státuszban lévő férfi, akihez egyedül csak Scott állt közel, és más meg sem közelítette ezt a posztot. Az ismeretségünk legelső pillanatától tudtam, hogy valami lesz. Belül éreztem, hogy ő más lesz, nem könnyű, nem is a járható út, de az lesz, aminél végül kiköthetek. Annyi ellenlábas után, ahol még a rokonságunk is fogást talál a kapcsolatunk mivoltában, hogy is mondjam, de nehéz az ellenszélben úszni. Az anyja le akart fizetni, hogy kezeljem tovább, és oltsam ki magamban a vágy legkisebb magját is, mert nem vagyok méltó arra, hogy egy olyan férfit szeressek, mint Jamie Dylan Woodward, a híres gyereksebész, az orvosi berkek ünnepelt sztárja. Nem így láttam, küzdöttem is ellene, hogy beleessünk ebbe a hibába, mégis utolért a végzetünk, és egymás kardjába dőlve jöttünk rá, hogy nem vagyunk képesek elviselni hosszú távon a másikat. A gondjaink száma nem csökkent, hanem éppenséggel növekedett azáltal, hogy nem vallhattam színt előtte, a titkaink súlyossága felemésztette a bensőmet. Nem kérdezte meg senki tőlem, hogy miképpen viszonyulok ahhoz a férfihoz, aki visszahozott a halál torkából, megmozgatott minden követ, hogy életben tartson, mégis ő volt az, aki a legnagyobb kést is szúrta belém egy azon időben. Nem értettem sosem, hogyan lehetséges az, hogy egyszerre szeretünk is valakit, de ugyanabban a momentumban a gyűlölet heve is az égig ér. Sosem vágytam arra, hogy függjek egy férfitól, nem éreztem hálát, amiért megmentette a szívemet, ami lényegében az övé volt. Victoria és én egybefonódtunk azokban a hónapokban, és szépen lassan eljutottam arra a szintre, hogy depresszióba taszítson a tény, hogy egy halott menyasszony lenyomata vagyok a jelenben. Nem mondtam ki, hogy féltékeny voltam, pedig így volt. Még jöttek újabb tőrdöfések, benyújtottam a számlát a gyűrűm visszaadásával. Nem kellett hozzámennem, amíg nem lehettem biztos abban, hogy csakis engem akar.
Preston egy szerencsétlen, aki rossz helyen volt, rossz időben…mint kiderült. Mit tehetne szegényke egy Jamie-Jake-James trió ellen, akik nem látják szívesen, holott én számítok ebben a képletben? Jamie fitogtatja a felsőbbrendűségét, csatát akar nyerni egy nem létező ellenséggel szemben, de kis apám nem az a nő vagyok, aki nem fog felvilágosítani arról, hogy mekkorát tévedsz. A harc elejét veszem, és rövid időn belül penderítem ki az új szomszédomat, de megpróbálok kíméletes lenni. A fejemben zsongnak a múlt eseményei, valahogyan mindig rosszra fordulnak a dolgok, de azt sem tagadhatom le, ami nyilvánvaló. Epekedem Jamie után, nem is látok más férfit, ha a közelemben van, és ez nem egészséges. Évek óta csináljuk ezt, meddig húzzuk még egymás agyát? Úgy érzem, hogy képes lennék döntést hozni, de amikor rám pillant, ismételten összezavarodom, és a hálóba csábítom be, hogy ezt négyszemközt zavarjuk le. A fiúk elvannak, legalább azért nem kell könyörögnöm, hogy kövessen, és az árgus szemek elől bejussunk a fel nem avatott szobámba. Megfordult a fejemben, hogy mi lesz, ha kettesben maradok idebent vele, de ez a forgatókönyv még nem született meg, ami most zajlik. Az ajtónak vetem a hátamat, mert a másodperc törtrésze alatt veszi át az irányítást, és úgy tereli el a gondolataimat, mint annak idején Rhett Butler az Elfújta a szélben Scarlett akaratát. Az ajkaimat nedvesen tartom, beszívom az alsó peremét, és a tekintetében veszek el, mert az még egy biztos pont. Játszadozik velem, élvezi, hogy rájött az egyik titkomra, és most meglovagolja a helyzet adta lehetőséget, de arra nem jön rá, hogy megint egy vészes szakadékon táncolunk. A vágy felizzik bennem, a kékjeim mélységesen emlékeztetnek a legvadabb viharra, amiből természeti pusztítás lesz hamarosan, de még csak az előszelét küldi, hogy érzékeltesse, nincs menekvés senkinek sem. A nadrágja korcát tolja lejjebb, nem látok jól, kicsit liftezik a pillantásom, mert nem normális, ahogyan megbámulom, de mit tehetnék, ha szinte csípőtáncot jár előttem, mint egy hot man dance táncos? Az élcelődés úgy válik komollyá, ahogyan az ajtónak feszülök. Nincs közöttünk sok, mégsem ér hozzám. Egyszerre ejt kétségbe, és vonz is, hogy én tegyem meg az első lépést, mégsem mozdulok. A hajamat tűri el, cicázik, még jókat is mosolyog magában. A szeme körülötti ráncok eltűntek, sokkal fiatalabbnak tűnik, mint a valós kora. Nem értem, mi az, ami igazán a rabjává tesz. A teste, az esze, a hóbortos jelleme, a veszélyes oldala? Mi kell ahhoz, hogy valaki ennyire a fejedben legyen, úgymond az élő lelkiismereteddé avanzsálódjon, és a szíved őrzőjévé nője ki magát? Várat emelt elé, nem engedi, hogy más is megkapja, miközben ő sem mer belépni a várba, csak kisajátítja az épületet. A párbeszédünk nem túl hosszú, de korántsem ért véget a testi kommunikáció. Vonaglanék, halkan sikongatnék, ha nem éppen az elmém űzne velem csúfos játékot. A szemeim előtt táncol a tiltott gyümölcs, de nem érinthetem, mert elhátrál, azonban ő kénye és kedve szerint a fülem mögé tűrheti a hajamat, én meg itt maradok árván, egyetlen be nem teljesült ígérettel. Döntést vár tőle, dacosan nyújtom át neki ezüsttálcán az általa elkészített ételt, és negédesen közlöm vele, hogy ne szambázzon itt előttem, és ha neki nem kellek, akkor majd jön más. Preston nem érdekel, de jó ürügy arra, hogy leléceljek, és kiszellőztessem a fejemet, mert szét fog robbanni, ha nem kerülök ki a bűvköréből. Az ajtó kilincsére markolnának rá az ujjaim, de csak a levegőt kapom meg. Ránk csapja a nyílászárót, és észbe kap, hogy amit mondtam, azt meg is fogom csinálni. Kőkeményen ütnek át a pólómon a mellbimbóim, mint két ékszer. Szaggatottan veszem a levegőt, és azt várom, hogy mondjon már valamit. - Te nem mondhatod meg nekem, hogy mit tegyek. – lökném el a kezét, de a vállaimnál fog vissza, és a vészjósló pillantás maradásra bír. A fenyegetése üres fecsegés, nem bántaná…de aztán felrémlik a kórházban tett orrtörés, amit azért kapott egy mások doki, amiért nem látott el időben. No lám, még vannak tartalékaid Woodward, csak rejtegetted előlem? Az állam alá nyúl, direkt ingerelve nekem törleszkedik a mellkasával. Fájón lüktet mindkét mellem, már a súlyok húz lefelé, de nem adom meg neki az elégtételt. - Dehogynem vettem észre… - sejtem, hogy ennek nem lesz jó vége, ha abból indulok ki, hogy a tűzzel játszom én is. Meleg lehelete végigsúrolja a számat, a hideg futkos a hátamon, a gyomrom összeszűkül, és valami fura gombóc bontakozik ki benne. - Revansot? Ó, hogy te… - akadok ki, mert nem látja a fától az erdőt. Az orrom hegye az övét érinti, csak egyetlen fejbiccentés, és megízlelhetném őt, de ezek csak vágyak maradnak. – Soha nem tudna úgy érinteni senki, mint te. – vallom meg a vétkemet, és mennyire önző is, hogy ezt kierőszakolta belőlem. Megfordít a tengelyem körül, a hátam mögé tolakszik, és keményen ragadja meg a fonatomat. Édesen fáj, ahogyan ural, de tudja, hogy ehhez én is kellek. A nyakam mentén égeti fel a múltunk árnyalt hídjait, és építi újra, miközben a légzésünk közös útra lép. Megdönt, és mérgesen dugna meg, ha lenen rá ideje. Minden mozdulata őrjítő, a melleim érte imádkoznak, és amint megfogja, már elvesztem. Hangosan nyögök fel, nem is hallom, hogy mit mond nekem. - Én játszani? – túlságosan a hatása alatt állok, amikor bekopognak, és a jelenbe tolakszik keményen a valóság. Pihegek, és le kellene higgadnom, de ha most elengedem, sosem mondom el neki, ami a szívemet nyomja. - Menjetek el, vidd vissza a kanapét, mit bánom…Jake. Ott van Jamie lakása, és vidd James-et is. – rivallok rá erélyesen, mert ez túlságosan intenzív, hogy befejezzem, és gyűlölöm a történetet a vége nélkül. Szemben találom magam a nagybetűs Végzettel. Lefutottunk egy maratont…ami a közös út. Megérinteném, de nem teszem, a kezem is visszahanyatlik. Halkan kezdek bele, és úgy emelem meg a fejemet is normálisan. - Én játszom? Hogy te mekkora egy seggfej vagy. – szaturálok, aztán megkeményítem magamat. El kell mondanom. – Csak te lehetsz féltékeny, nekem ez az érzés nem jár ki, Jamie? Először Victoria, egy halott árny, és én…aztán meg Cory és én, és végül Allegra. Megbasztad a másik szobában, amikor ott voltam. Nem fájhat? Cornelia mit adhatott, amit én nem? Mikor leszek én már az egyetlen nő? Mikor lesz már elég neked, hogy csak én legyek, és ne kívánj meg mást? Nem voltam rajtad kívül senkivel, mert nincs férfi, aki a nyomodba érne. Holmi kisfiúkkal jössz. Az istenért, csókolj meg, vagy húzz el innen, mert most nem vagyok jó hangulatban. – löknék egyet rajta, de érzem, hogy vonz, és a karjai között maradok. A kékjeim az ő zöldjeibe fúródnak. - Szerelmet kerestél, vagy engem? – suttogom a kérdést közénk.
Az első csendes értetlenkedés hamar tovaillan, bár azt kívánom, bár maradtam volna abban a boldog tudatlanságban. Tessa fenyegetése ugyanis annyira valódi, annyira igaz, amennyire csak hinni lehet a szavában, és a tekintetéből sütő fenyegetés épp elégnek bizonyul ahhoz, hogy hinni tudjak neki. Átmenne. Ez pedig olyan érzéssé formálódik bennem, mint mikor a nyílt sebre sót öntünk. Kibaszottul éget és fáj. Minden szó amit mondott, késdöfés, ám nem szomorú vagy reményvesztett leszek tőle önmagam is meglepve - hanem dühös. Mert nem létezik, hogy amíg én egy körzeten belül tartózkodok vele, ezt hagyni fogom, és az sem érdekel ha emiatt berág rám. Nem érdekel. Mert ez a nő az enyém. Mindig is az volt és mindig is az lesz. Ezen semmi nem változtat. Hozzám tartozik, bár az eszem még mindig azt súgná, engedjem el, mert jobb lenne neki nélkülem. Ám bármennyire is szeretnék, nem tudok tőle távol maradni, ezt már többszörösen bizonyítottam. Nem, hacsak az életem nem áldozom fel ezért. Az indulat tépi meg lelkem nyugvó vitorláját, s indít el a hirtelen tajtékzó habokon az őrület felé. Kínzó gyönyör vágya tart a markában, de egy mélyről érkező sötét árny is értem nyúl és magához von. Orvos vagyok, arra tettem fel az életemet, hogy másokon segítsek. Sosem bántottam senkit, a szavaimon túl csak edzés keretein belül engedtem meg magamnak azt a luxust, hogy kezet emeljek másra. Ám nem először fordult elő az utóbbi időben, hogy túl messzire mentem, ha a haragom csábítóbbnak bizonyult a józan eszemnél. Ez különösen igaz volt, ha Tessa volt a kiváltó ok. Most pedig úgy érzem ez a fenyegetés, amit őt tett nekem van annyira komoly, hogy én se a levegőbe beszéljek. Tényleg megtenném-e, hogy nekimegyek a srácnak, ha meglátom Tessával? Szerintem már akkor egyértelmű volt, mikor megláttam őket egymás mellett a lift előtt. Nem bírnám elviselni, hogy valaki más kell neki, vagy csak valaki más ránéz, legelteti rajta a szemét, ha nem tudom száz százalékig, hogy ő csakis az enyém. Hülye vagyok, én is tudom, de ez már csak így van. A szerelem őrültté teszi az embert. Ellöki a kezem, de bevágom az ajtót mielőtt tényleg azt gondolhatná, hogy engedem a szomszédos oroszlán barlangjába sétálni a báránykámat. Én vagyok jelen esetben a nagy, gonosz, csúnya farkas, aki táncolok az idegein, de kellően sikerült felhergelnie ahhoz, hogy az eszemnek lassan intsek búcsút. Szavakat suttogok a szájára, a bőrére, és szeretnék okosnak lenni, hogy ne adjam ki magam neki teljesen. De már késő. Hiábavaló lenne Istent kérlelnem, hogy hagyja meg a józan eszem. Engedjen szabadon, védelmezzen a démonaimtól. Mert azok már a lelkem falják. A játék pedig amit űzünk izgatóbb, mint amit csak úgy a hátam mögé tudnék utasítani. Hozzá simulok, a melle a mellkasomnak feszül, a dús halmok emelkedése jelzi, hogy nem közömbös az érintésem iránt. Afrodiziákum. A parfümje illata, a sóhajai, ahogy erőteljesen, határozott gyengédséggel veszem birtokba a testét, mégis meghagyom számára a szabadság illúzióját. Őrület a nő, téboly, amit az agyammal művelni képes. Anyám mindig azt tanította, egy Woodward sosem veszíti el a józan eszét hölgy társaságában, és erre mindig nagy hangsúlyt fektetett. Sehol egy házasságon kívüli gyerek (Victoria a menyasszonyom volt), sehol egy eltartási szerződés. A mi világunkban millióktól eshetünk el, ha rosszul döntünk. A hírnevünk messzebbre ér el, mint mi magunk. De ha Tessáról van szó, sokszor a saját diplomáimat is sutba dobnám, rács mögé kerülnék, hogy megvédjem őt, mellette maradhassak. Őrült egy szerelem a miénk, és tagadni próbáltam sokáig. Meggyőztem, hogy nekem nincs mellette helyem. De akkor ki lenne elég jó a szememben neki? Senkit nem engednék a közelébe, ez nyilvánvaló, még ha önmagamról is azt tartom, nem vagyok elég. Látom rajta, hogy elevenébe találok a szavaimmal, de most már nem is szándékom véka alá rejteni, mi jár a fejemben. Akarom őt, de nem kaphatom meg. Ez a kettősség megkínoz, nyomorba dönt és egyben gyönyörködtet is. A felháborodásaira azonban nem adok tényleges időt, mert tovább folytatom az ostromot. Megfordítom, így húzom magamhoz. A hajára markolok, megrántom, hátrafeszítem a fejét. A teste rabul ejt pillanatok alatt. Senki nem tud rám ilyen hatással lenni, mint ő és bevallom, elégedettséggel tölt el, hogy ő ugyanígy érez, már ha igaz, amit mond. De vagyok annyira nagyképű, hogy szemrebbenés nélkül elhiggyem amit mond. A csípőjénél fogva rántom magamhoz, hogy érezhesse a tomboló vágyam, és tudatosuljon benne az is, hogy csupán a ruhák és az alig-lábakon álló visszafogottságom tart vissza attól, hogy engedjek az ösztöneimnek és akár egy ősember, nekirontsak, mint akkor a zuhany alatt. Vagy a hotelban. Mert mindig ilyen hatást vált ki belőlem, képtelen vagyok a józan gondolkodásra. Amikor azonban kellőképp kiadtam magamból a feszültséget, és végre úgy érezhetném, képes lennék megálljt parancsolni magamnak, Jake bekopog és figyelmet követel magának, ami visszatérít a realitásba. Ám itt hideg van, magány és üres ágy, hideg lepedő ígérete hívogat. Csak egy kanapé, pár doboz választ el attól, hogy beszálljak a kocsimba és haza hajtsak. Jake már most menne. És válaszolnék, hogy rögtön megyek, de helyettem most Tessa hoz döntést. Úgy küldi el Jake-et és Jamest innen, hogy a vérnyomásom az egekbe szökik. Szembe fordul velem, gyakorlatilag felnyársal a tekintetével, amely perzselve szánt végig rajtam. Csípőre teszem a kezem, mélyet szusszanok és pengevékonyságúra egyenesítem a számat. De látom, nem fog leállni, így mielőtt belekezdene a mondandójába, a zsebembe nyúlok és az ajtóhoz lépek. Éppcsak kilesek rajta, ahol szembe találom magam Jake ijedt, kíváncsi pillantásával. - Menjetek. Vigyétek a kocsim, James maradhat nálam, rendeljen a számlámra vacsorát meg reggelit. Én maradok. Vigyázok rá - hadarom gyorsan. - Én nem miatta aggódom igazán - pillant Jake mögém, de erre már nem felelek. Csak visszacsukom az ajtót, hogy szembe fordulhassak a Nemezisemmel. Talán épp ennyi idő kellett, hogy lehiggadjon és ne üvöltsön, ám a szavai mégis ostorként vágnak végig a hátamon. Bazd meg, Wilson! A harag bennem ismét új arcot ölt, gyönyörteljes keserűséggel eleveníti fel a gondosan eltemetett múltat. Csendben hallgatom amit mond, gondosan elraktározva minden szavát, amit kiejt az ajkain. A baseball sapka menedéket jelenthetne, ha nem lenne megfordítva, talán el tudnám rejteni az újjá éledő mérgem zöld villámait a szememben. Hogy gyűlölöm ezt a hülye picsát! És egyúttal tűzbe rohannék érte, feláldoznám magam, a lábai elé vetném a szívemet, annyira szeretem is! Miért van, hogy ezen a kibaszott Földön mindenkivel, de tényleg, mindenkivel képes vagyok normális viszonyt fent tartani, csak vele nem? Miért van, hogy ez rá láthatóan épp ugyanennyire igaz? Nekem ugrana, ellökne, de gyorsabb vagyok nála, elkapom és nem eresztem. Engem nem fog taszigálni, az egyszer biztos. A kérdésére csak mereven nézek le rá. Erre most az előbbi fájó monológja után mit feleljek? Megdugtam Allegrát, de amit nem tud, az csak nekem fáj. Hogy lehet, hogy egy férfi nem képes elélvezni ha egy amúgy őrülten szexi csaj pucsít előtte? Megjátszott férfi orgazmus? Ez az évezred vicce és én vagyok a főszereplő. Nem válaszolok a kérdésére, helyette inkább a Tessa térde alá kapok és az ölembe emelem. Így tartom meg a bal karommal, kihasználva ha a segítségemre van és tartja magát, majd a tarkójára csúsztatom a kezem és a számra húzom a száját. Ezúttal nem fogom vissza magam, erőszakosan nyomulok be a szájába. Az ajtónak támasztom a hátát, így adva tartást a követelőző helyzetemnek. Aztán rátalálok a kilincsre, és végre sikerül kinyitnom az ajtót, még mindig éhezve a csókjait, fulladozva a beteljesülés utáni vágyban. Kisétálok vele a nappaliba, mert úgy érzem, nem bírom ki abban a kis helyiségben vele, mert ezt az érzelemvihart nem lehet beszorítani oda. A nappaliba érve nem megyek messzire. A helyiség közepén eresztem lejjebb, míg a lába talajt nem ér, de egyből nyomom is lefelé, míg vízszintesbe nem kerülünk a padlóval. Fölé magasodok, a térdem a combjai közé feszítem, a csípőmet az övéhez nyomom. Tovább hajszolom, míg a mellkasa zihálni nem kezd, s közben a kezem a csípőjén simít végig, a derekán, majd finoman veszem kézbe a jobbommal a mellét és markolok a dús halomra. - Te vagy az egyetlen. Mindig te voltál - suttogom a szájára, majd elszakítom az ajkaimat tőle - Csak mondd, hogy ugyanígy érzel és ne tarts bizonytalanságban. Nem csak én lehetek féltékeny, ez igaz. De mégis...úgy érzem, csak engem fenyeget valós veszély, ha feltűnik valaki körülötted. Mondd, hogy az enyém vagy, hogy csak az enyém. Hogy engem akarsz, és azt akarod, hogy csak a tiéd legyek. És így lesz. Csak mondd ki végre. Neked kell döntened, mert én már rég leraktam a voksom. Te kellesz és senki más, soha többé. Szeretlek. Mindenem a tiéd. A szívem, a lelkem, a testem, az elmém...csak fogadd el végre és add cserébe nekem mindened - suttogom, majd a nyakára hajolok és gyengéden beleharapok a feszülő izomkötegbe. Csókolni vágyom, érinteni, közelebb érezni magamhoz, mert ez a kín amit leművel velem...ezt nem lehet ép ésszel felfogni. A pólója aljához nyúlok és elkapva azt felfelé kezdem húzni, hogy megszabadítsam tőle.
Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem. Szerelmemért föláldozom Az életet, Szabadságért föláldozom Szerelmemet.
Veszélyes vizeken evezünk. Már nem tudnám megmondani, hogy mikor hagytuk el a partot, és hová tartunk, de a nyílt vízen hánykolódva, a horizonttól távol, úgy érzem, hogy elvesztem. A vihar közeledik, magába olvaszt, és eggyé válik velem, arra kárhoztat, hogy pusztítsam el Őt, a szörnyeteg a fülembe suttogja, hogy csapjak le rá, mutassam meg, hogy ki vagyok én. Nem kell megjátszania magát előttem, nem az első eset, hogy kiborul, és én is, ha nem értünk egyet. A bizonytalanságot nem kezelem jól, a kórház előtt is vallottam az érzéseimről, de nem vette komolyan. Elértünk ismételten oda, hogy a testemet túlhajtja a vágy, a gondolataimból nem sikerül száműznöm a jelenlétét, és mégis számon kér. Megpróbálok a barátja lenni, pedig mindketten tudjuk, hogy nálunk ez nem működőképes. Ki látott már olyat, hogy a barátomat lesem, a nevét a csípőmre tetováltatom, meg féltékenykedem, ha valaki más megy a közelébe. Nem buta ember, én sem vagyok az, szóval egyértelműen sosem fogunk eljutni arra a pontra, hogy mi ketten csakis barátilag támogassuk a másikat. Megpróbáltuk a vaksága alatt, karácsonykor, a műtétem után. Számtalan alkalommal hitettük el a külvilággal, és magunkkal is, hogy a bajban ott leszünk, de egyikünk agyában sem ment le az a forgatókönyv, hogy mi van akkor, ha a másik talál egy olyan partnert, aki kitölti az űrt. Allegra jött, és tarolt. Ismertem őt, egykoron a legjobb barátnők voltunk, az egyetem alatt el sem tudtam volna képzelni, hogy majd ugyanazon a férfiért fogunk epekedni. Az ízlésünk sosem egyezett. Nekem az intelligencia állt az első helyen, neki a küllem. Sosem veszekedtünk idáig, és most mégis idegennek tűnik az évek óta dédelgetett kapcsolat. A mellkasom hullámzik, ezernyi gondolatcsíra szakítja szét a fejemet, de megállásra késztet a FÉRFI. Nagybetűs nekem mindenhonnan nézve, nem csak egy sima megállóhely. Az előbbi kijelentésemet komolyan gondoltam…nem hiányzik most sem Jake, sem pedig a sógorom, hogy belepofátlankodjanak a veszekedésünkbe. Ez már nem vita. Jamie olyasmit tett, ami nekem sincs megengedve, mióta Allie a színre lépett, akkor neki sincs joga félelmet kelteni az új szomszédomban, és pucéran mászkálni a lakásomban. Tőle kérvényeztem a hitelt, de szigorú feltételek mellett. Sosem bújhatok ki a fizetés alól, nem veheti a nevére az ingatlant, és úgy kell elfogadnia az érveimet, ahogyan én tálalom neki. Másképpen bele se mentem volna, hogy ő kölcsönözzön nekem. Tisztában vagyok vele, ha arra kérném, hogy vegyen nekem egy kocsit, akkor megtenné, de nem vagyok az a fajta nő, aki ingyen él. Jamie gazdag, nem simán az, hanem alanyi jogon jár neki. Ebben a légkörben nevelkedett, neki a luxus a hétköznapokat jelenti, és nem egy nyaralást, vagy egy bakancslistás álom megvalósulását. Nem kell spórolnia, ha el akar utazni valahová, csak felhívja a gépét, és már repül is. Nem kuporgat hónapokat arra, hogy vegyen egy használt autót, besétál a kereskedésbe, és a kezébe nyomják a kulcsokat az újhoz. Egészen más világokból érkeztünk, az én szüleim kétkezi munkások, a nővérem volt az első diplomás, ami aztán nagy szó volt, így én megbecsültem a kisebb értékeket is. A lakás pedig…az én álmom, az én birodalmam.
Jake és James végül lelépnek, és alkalmam nyílik visszaadni, ami már jó ideje a szívemet nyomja. Nem akarok versenyre szállni holmi szellemekkel, meg exekkel, amikor az enyém is lehetne az egész. Jó ideje hezitálok, hónapok armadája áll a hátam mögött a döntésképtelenségem miatt, de egyszer, egy rohadt esetben én lépek, és kinevetnek, megfosztanak a viszonzás jutalmától. A vállán löknék egyet, megérdemli, hogy fájjon neki, most az egyik felem bántani igyekszik, a másik magához ölelné, és reggelig abajgatná, mondván nála szebb férfiembert nem teremtett az ég. Miért van az, hogy gyűlölve szeretem, és azon kattogok, ha ma elutasít, akkor abba beleroppanok? Villámló zöldjei örvényében hamvadok el, a kezemet emelem, de megállít a mozdulatsorban, és magához ragadja a kezdeményezést. A kérdésem a levegőben lóg, mint valami félig megrágott csont, a szívem úgy lüktet, mint egy élő, és lélegző lény. Kapkodom a levegőt, kipirultam a nagy harcban. Csókolja meg, vagy menj a fenébe, mert erre már nincs köztes megoldásom, Woodward! A kékjeim összeszűkülnek, úgy két másodpercig farkasszemet nézünk. A farkas beleszeret a bárányba. A bárány eladná a lelkét, ha egyszer így érezhetné magát, mint a farkas…kielégülten, éhségérzettől megfosztva. A kék lélektükrök lemondóan kutatják a választ a másikban, de ő inkább hallgatásba burkolózik, és alám nyúl. Nem értem, hogy mire készül, de hamar leesik. A nyakába kapaszkodva emelkedem fel a földről, a csípője körül kulcsolom össze a két combomat, és mélyen furakodom a zöld íriszekbe. Miért tetted ezt? Finoman a tarkómra simítja a karját, és a számra tapad. A légzésem félbe marad, és belőle táplálkozom. Minden ellenérzésem elszáll, csak a belső igazság mondatja ki velem, hogy ez a szerelem. Forrón, és hévvel átitatva nyakalok be az általa ígért oxigénadagot. A nyálam az övével keveredik össze, a molekuláink egybeolvadnak, a sejtjeink kicserélődnek. A szenvedély szikrája magasan ível a sötétségben. Pihegve feszülök neki a meleg bőrének, veszem el a jussomat, hogy újat adhassak cserébe. A nyelve az enyémmel jár táncot, összegabalyodnak, fogak érnek egymáshoz, mint egy csiszolópapír. Ilyen ez, ha két ember különbözik, de ha kell, akkor képesek ugyanazok is lenni. A lelkem húrja elszakad, az övéjét keresi, a hontalant emeli át, hogy megjavítsa az ittenit, és a családot egységesítse. Bolond vagyok, és szerelmes. Szabad. Repülök, és a csókban teljesedem ki. Észrevétlen jutunk el a nappaliba, a fények játéka elhal, mert csakis rá koncentrálok. A testhelyzetem megváltozik, a karjaimmal engedek a szorításon, aztán a talpam csiklandozva fog padlót. Nem ereszt, máris egy újabb pozícióba hajszol. A földre kell lefeküdnöm, ő fölém mászik, és a lábával feszíti szét a combomat. A fejem mellett nyögök fel, nincs már értelme tagadni, hogy vágyom rá, és azt akarom, hogy bennem legyen. Ujjai felszántják a bőrömet, simogatnak, és bántanak is. Felégeti a hidat, a hátam szépen ívelt formában emelkedik fel, és hagyja, hogy a mélybe zuhanjon, amikor a mellemre markol rá. Elernyednék, ha az alhasamban nem a keringő szólna. Elönt a nedvesség, félig már eksztázisban vagyok. A fülemben hallom viszont, hogy én vagyok az egyetlen neki. Dorombolva nyögök fel, már majdnem megcsókol, de aztán parlagon hagy. Kérés a kérésre. A szemhéjaim felnyílnak, és mámoros tekintettel meredek rá. - Jamie… - nyöszörgök, nincsenek értelmes mondatok a fejemben, de tudom, hogy én idéztem elő ezt az állapotot. Nem engedem, hogy a nyakamon portyázzon, a két tenyerem közé fogom az arcát, és elkomolyodom. – Sosem volt más. Nem kellett harcolnod senki ellen. Szeretlek már jó ideje, és az egyedüli akarok lenni, aki uralja a szívedet. A mindenség kevés, egy élet is kevés lenne belőled, nélküled. Fájna, ha nem lennél velem most, édes, egyetlen… - finoman puszilom meg, könnyek égetik a szememet, mert rám tör a veszteség érzete. Nem kell a miértekbe gondolnom, inkább kiegyenesítem a kezemet, hogy levegye rólam a pólót. A messzeségbe kerül az anyag, én meg az alkaromon megtámaszkodva bújok a nyakához. Ölelem, forrón csókolom a sós könnyeimmel együtt. - Szeretlek. – susogom a vállába, aztán a fülébe, megpuszilom az orra hegyét is. Tétlenkedik, de az én haragom már megszelídült. Lecsendesedve tornázom fel magam ülésbe, és megvárom, hogy ő is így tegyen. Csak ezután ülök bele az ölébe, ringatózva ölelem át a derekát, és a szívére fektetem az arcomat. - Annyira szeretlek, hogy az már fáj. – sírok, mert hónapok óta nem mondhattam ki, nem volt esélyem kiereszteni a félelmemet, hogy majdnem meghalt. Kell nekem, mert ő a Szabadságom.
Ritka pillanatoknak nem mondanám a veszekedést köztünk. Régebben úgy hittem, csak akkor szeretsz igazán valakit, ha mindenben egyetértetek. Ha egyre gondoltok, sosincs vita, az egyik mindig tud okosabb, megértőbb lenni. Victoriával ez így ment. Nyugodt napjaink voltak, sosem ágált az ellen, hogy keveset voltam otthon, hogy a sebészet volt a mindenem. Hogy nem figyeltem rá eléggé, nem érdekelte, neki elég volt a második hely. Legalábbis ezt hitette el velem. Aztán kiderült, hogy megcsalt a tulajdon öcsémmel és képes volt ezt a titkot magával vinni a sírba. Az öcsém esküvőjén tudtam meg ezt is, mert Peter nem akart úgy házasodni, hogy nem tiszta a lelkiismerete. Hisz Angelicát azért ismerhette meg, mert utánam jött Sydneybe, úgy érezte, ezzel tartozik a nőnek is akit szeret, és a bátyjának is. Tessa szinte mindenben más, mint Vicky volt. Ő mindenki mással ártatlan, kedves, jóságos. Úgy irányít, hogy a legtöbben észre sem veszik, és elég hozzá a mosolya, hogy megbocsássák neki azt is, ha áthajtott a lábukon, nemhogy a lelkükbe taposott. De ha én állok vele szemben, kitör belőle a fúria, mert én másképp működöm, más a mozgató rugóm, a kulcs hozzám, és ezt hosszú idő volt kitapasztalni, nem egy esetben pedig még mindig hibádzik a rendszer. Mert Tessa makacsságára én is makacssággal felelek, nem hajtom igába a fejem, ahogy ő sem hagyja, hogy mindenben irányítsam. Nehezen fejtettem meg, mi is tulajdonképen amit akar. Ha távol tartottam magamtól, nem volt jó. Ha közel engedtem, nem volt jó. Ha gyűlöltem, nem volt jó. Ha imádtam, az sem. Az utolsó szakításunk óta viszont sokat gondolkodtam a viszonyunkon. Megannyi hét mögöttünk, események olyan láncolata, amely másokat már megölt volna. De mi mégis itt vagyunk. És James megjegyzése futótüzet indított el bennem, nincs nyugtom azóta. Mert be kell látnom amit sokáig tagadtam. Nem tudok élni nélküle. És veszekszünk, igen. Most is ezt tesszük. Nem értünk egyet valamiben, hát egymás torkának ugrunk. De soha nem volt még nő, akit nála jobban tudtam volna szeretni, és akiről tudtam volna, hogy ez kitart ameddig csak élek. Mert Tessa úgy képes szinten tartani köztünk a lángolást, ahogy senki más. És ennyi idő után is féltékenykedek, pedig jogom sem lenne rá, és még csak lelkiismeret-furdalásom sincs miatta, hogy nyíltan ki is mondom. Igen, ő az enyém. Az volt, most is az, és az is lesz, míg a fejem felett nem roppan majd a hó. És hiába vitázunk. Hiába támad nekem, ugrok neki, utálom és vágyom rá egyszerre, mert az, hogy szeretem őt minden faszságával együtt az olyan biztos, mint az, hogy ma reggel is volt napfelkelte és napnyugta. Kell ez a nő. Akkor is, ha két kézzel lök el magától. Akkor is, amikor hisztis picsát játszik, akkor is, amikor épp kiszakítja a szívemet és átgyalogol rajta. Akkor is, ha ő maga sem tudja még mit akar. Szemben állva vele pedig, mikor utasít, hogy csókoljam vagy tűnjek el Jake és James után...kérdés lehet a választásom? Hisz a lába elé hajítottam mindenem. Nekem már nincs semmim, amit nem adtam volna neki, amit nem adnék most is gondolkodás nélkül oda érte. Neki. Haragszom rá, amiért ilyeneket mondott nekem. Ahogy azért is, amiért felhozta Vickyt és Corneliát. Mert ennyire vak és süket. Mert ismer, de mégsem eléggé. És akarom, jobban értsen, mint én saját magamat. Mert szeretnék vele órákon át beszélgetni a jövőről, a múltról. Szeretném, ha megosztaná velem az élete minden fontos pillanatát, és akarná is megosztani. Hogy ne legyek egy a sok közül. Hanem az egyetlen legyek. És ő nekem az egyetlen. Az ölembe kapom bármiféle szó helyett, és a számra húzom. Csók vagy magány? Micsoda dilemma... Kikövetelem az odaadását, a figyelmét és élvezettel merülök el benne. Pont, mint ő. Neki ugyanez kell. Az osztatlan figyelem. Ismerem már jól, és amit régen nem tudtam, most biztos vagyok már benne. Ezért volt féltékeny Corneliára is, vagy bárkire, aki a közelembe jött. Ő nem volt olyan nyílt, mint én, az adott illetőnek nem vágta a képébe, hogy húzzon el vagy felnyársalja. Nem úgy mint én. De sokáig nem vettem észre, hogy nagyon is bántja az, ami köztem és Cory közt olyan jól működött. Hisz Cornelia valamilyen szinten Mayát pótolta számomra. Barát volt, testvér, társ, az egyetlen, aki megértett. Hisz John egészen másként élte meg a babájuk elvesztését, belevetette magát az apaságba, és bár tudom, hogy fáj neki, de hálás, amiért három életben maradhatott, s ezt igyekszik minden módon kimutatni feléjük, Nadia felé. Cory és én azonban ugyanabban a sötét pöcegödörben dagonyáztunk hosszú időn át, ezért jobban értettük milyen amikor jön a sötétség és magába szippant. Johnnak ott volt Nadia, hogy a fénybe húzza. Nekünk nem volt senkink, aki megérthetett volna minket. Adrian teljesen más szemszögből nézte a dolgokat, nem érthette meg őt. És be kellett látnom, hogy Tessának igenis volt alapja a féltékenységre. Nem a szex miatt. Cory csodás volt, de a közelébe se ért Tessának, ahogy Vicky, Olivia, vagy a kalandjaim alanyai sem érhettek fel hozzá. Megtalálta a gyújtózsinóromat és csak ő képes így robbantani. És már tudom, főleg, mióta tényleg megerősítette, hogy számára tényleg ez kell. Az osztatlan figyelem, a teljes odaadás. De nem úgy, ahogy előtte csináltam. Először sokkal inkább voltam az orvosa, a kezelője semmint a partnere. Most már okosabb vagyok, tudom, mik a gyengeségeim és végre kicsit leszálltam a magas lóról is. Csak szeretni akarom és azt, hogy akarja, hogy szeressem. A nappaliig sétálok vele, s hagyom, hogy átjárjon az a melegség, amely kizárja a kint feltámadó, tomboló szelet idebentről. A puha szőnyeg süpped a láb alatt, ahogy az angyal érinti. De nem állok meg itt. Sürget a tenni akarás, hogy teljesítsem a kérést. Csókolj, vagy menj el! S én csókolom őt. A szőnyegre fekszünk, s a bőrén szántanak végig az ujjaim, mintha a lelkébe akarnék belemarni. A vallomásom a száját éri, a szívéhez szól. Már nem akarok taktikázni. Nem akarok semmi mást, csak azt, hogy végre egymáshoz tartozzunk. Hogy végre jól csináljuk. A nyakára hajolok, de visszahúz. A teste melege égeti a bőröm, a tekintete a lelkemig hatol. Sírni kezd a vallomása közben, én pedig szelíden elmosolyodom, majd lehúzom róla a pólóját. Most ugyanúgy vagyunk felöltözve. Lehajítom a fejemről a baseball sapkát. Megpuszil, s viszonozom, de a méreg, amely eddig emésztett, szerte foszlott. Szeret. Végre kimondta, hogy szeret, és ez most nem az, ami előtte volt. Változott. Én is változtam. Sok mindenen mentünk keresztül. Szeretnék mondani valamit, hogy tudassam, ugyanezt érzem, mint ő. De nem találom a szavakat. - Szeretlek - suttogom csupán, majd forró csókjába menekülök, mielőtt engem is elöntenének az érzések és sírni kezdenék, mert úgy érzem, a gombóc a torkomban nem sokáig tud már ott maradni. Felülök vele, s hagyom, hogy az ölembe kússzon, s aztán türelemre intem magam a vágy tengerén amikor hozzám simul és sírni kezd. Cssss...Jamie, ne sürgesd - csitítom önmagam, és sóhajtva igazítok a testtartásomon, hogy hozzám bújhasson. Ugyanaz a mozdulat. Nem csak a képzeletem játszott velem ezek szerint karácsonykor. Azelőtt nem csinálta, sőt, kifejezetten kerülte azt, hogy a mellkasomra feküdjön. Elviselte, de csak rövid ideig. A lövés óta azonban valahányszor megöleltem, mindig ugyanez a mozdulat volt nála. Hallgatta a szívemet. Amit azelőtt elviselni sem bírt. Az életerős, egészséges szív hangját, most mintha kétségbeesetten keresné a mellkasom védelmében. Megindít ez a felfedezés, de meg akarok bizonyosodni róla, hogy igazam van abban, amire gondolok. Hagyom, hogy sírjon pár percig, csak szorítom magamhoz édesen és a haját simogatom. - Nem akarom, hogy fájjon neked az, hogy szeretsz - suttogom nagyon halkan, lassan. - Azt szeretném, ha boldog lennél ettől. Ha biztonságban éreznéd magad - puszilom meg a homlokát, majd rajtam a sor, hogy felém irányítsam az arcát. Megértően, meghatódva pillantok le rá, majd újra megcsókolom, hogy erőt meríthessek a kérdéshez, amely foglalkoztat. - Kicsim...Édesem...mondd...ugye nem tudod kiverni a fejedből azt a képet...- kezdek bele, és próbálok nem erőszakosnak lenni, de mégis elérni, hogy beszéljen róla, mert tudom, hogy ha kimondja...az mindent megváltoztat. Benne is és bennem is. Sóhajtok, hisz tudom, nem egyértelmű, hogy mire gondolok. Megfogom a kezét és a mellkasomra húzom. - Azt, amikor láttad, hogy szíven lőttek. Szakítottunk és az utolsó szavaink egymáshoz azok voltak, amiben eltaszítottuk egymást. Aztán két lövést hallottál, majd a földre zuhantál. Mire felfogtad mi történt...én szinte halott voltam - mondom, bár nekem is elcsuklik a hangom, mert így kimondani borzalmasan nehéz számomra is. Emlékeztetem a múltra, de nem azért, hogy fájdalmat okozzak neki. Nagyon csendesen beszélek, mert tudom, hogy felkavarja amit mondok, hisz nekem is nagyon nehéz ez, de tudnia kell, mi jár a fejemben. Így hiába sír, újra megcsókolom gyengéden, majd komolyan, szeretettel nézek a szemébe. - Kicsim...tudom, hogy halálra rémültél. Tudom...ugyanazt érezted, amit én éreztem, amikor megállt a szíved a műtőasztalon. Én azt kérdeztem magamtól: Miért nem én? Miért épp őt? Vigyetek engem, ő sokkal többet érdemel nálam...ezt sosem mondtam el neked, de ott, akkor...én mindenem odaadtam volna, csak, hogy még élhess. És közben belehaltam a tudatba, hogy talán nélküled kell élnem tovább. Mert az, hogy gyűlöltél, hogy talán sosem bocsájtottál volna meg nekem még mindig könnyebben elviselhetőbb lett volna, mint egy olyan világban élni, ahol te nem vagy jelen. - magyarázom, majd végigsimítok a hátán és türelmesen beszélek tovább. - Mondd...ugye azért hallgatod a szívemet...hogy tudd, hogy az a rémálom nem következett be. Igazam van? Mert még mindig álmodsz róla néha. Nem tévedek? Megmondhatod, ha hülyeség, de régen sosem csináltad, amit mostanában viszont igen. És engem nem zavar, tényleg nem. De talán jobb lenne, ha beszélnél róla egy kicsit. Én meghallgatlak. Mindig meghallgatlak téged, bármit is szeretnél mondani. A kérdéseim, a magyarázatom tudom, hogy túl sok lehet talán egyszerre, és kész vagyok leállni, ha erre van szüksége, de vannak dolgok, amik fontosabbak, és ez a perc most az, amikor úgy érzem ugyanazon a rezgésszinten mozgunk. Így ha nem utasít el, végighallgatom, majd újra megcsókolom. - Itt vagyok, Drágám. Itt vagyok, élek. Már vége van. Jól vagyok. És szeretlek. És mert annyira szeretlek, hogy azt elképzelni sem tudod, megadom neked amire csak szükséged van. És igen, féltékeny leszek, de nem azért, mert birtokolni akarlak, elnyomni. Hanem mert féltelek. És lehet, hogy néha veszekedni is fogunk. Erősek vagyunk és akaratosak, ez elő fog fordulni. De ha becsapom is az ajtót, mindig visszajövök érted. Ez így működik majd. Akkor is, ha kiabálsz velem. Akkor is, ha megharagszom. És nem, nem fogom más nőknél keresni a vigaszt, ha összeveszünk. Valószínűbb, hogy bemegyek dolgozni vagy Jakekel vagy Johnnal iszok egy bárban - mosolyodok el, majd kisimítok egy tincset az arcából. - És itt leszek, amikor csak szeretnéd, ahogy csak szeretnéd. Támogatlak, ahogy igényled, tudod jól. De megadom neked azt is, amire a legjobban vágysz. Szabad lehetsz. Mellettem nem kell úgy érezned, hogy kötelességeid vannak. Az lehetsz, aki csak szeretnél, ha cserébe enyém lehetsz. Nem foglak erőltetni semmiben. Jövök, ha kéred, megyek, ha kéred. Te vagy életem szerelme. Az egyetlen. Az igazi. És mert így van...várok rád, amíg készen állsz rám. Míg készen állsz ránk. Teljesen. És kétszer kértem meg a kezed...de bizony, drágám, harmadszorra neked kell. És csak mondom, óriási banzájt akarok. Virág, lovas kocsi, hatalmas luficsokor, meglepetés, minden legyen. Akkora gyémántot akarok, hogy átszakítsa a műtős kesztyűt - nevetem el magam, hogy kicsit elvegyem a dolog komolyságának az élét, majd ismét megcsókolom, de ezúttal nem sokáig hagyom, hogy a vágyunk elszunnyadjon. Elég volt az ígéretekből, ideje cselekedni. Percekig csak csókolom, aztán lassan a nyakára térek át, és kiélvezem, hogy újra felkorbácsolhatom a vágyait. A kulcscsontjának ívét végig csókolom, míg lassan áttérek a melleire. Mindkettőt megemelem, majd lassan, élvezettel szívom be a mellbimbókat egyiket a másik után kényeztetve. Nem sietem el a dolgokat, bár a nadrágom lassan szétszakad rajtam. Ha pillanatokon belül nem csinálunk valamit, esélyes, hogy letépem Tessáról maradék ruháit.
Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem. Szerelmemért föláldozom Az életet, Szabadságért föláldozom Szerelmemet.
Nem tudom, hogy mikor lett sok a veszekedés, a stressz mikor érte el csúcspontját bennem, és mikor döbbentem rá, hogy a rám nehezedő hónapok nem múltak el nyomtalanul. Erős vagyok, ez lett a mottóm, a védjegyem, de már akkor jobban ismert Jamie, mikor én magam sem hittem el, hogy nem vagyok jól. Úgy csináltam végig az év végét, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, és nem tört volna meg a kétely, a szenvedése, és a majdnem halála. Fekszem alatta, a zöldjei arról mesélnek, miképpen fog szeretni, türelemmel, odaadással. Az érintéseiben már nem köszön vissza a durvaság, csak szelíden futtatja az ujjait a derekamon, alig érezhetően mutatja ki a szeretetét. A vágyakozás szikrája mással egészül ki. Élet és szerelem viaskodik az arannyal pettyezett lélektükrökben, és újra megtalálom az otthonomat. Fura emóciók gyűrűje kerít a hatalmába, valamiért egy régi tóparton vagyok, egy szőke angyallal beszélgetek. Tudom, hogy ismerem a nőt, de el is felejtettem, hogy ez az álom már egyszer megtörtént velem. Üzenete volt számomra, egy farönkön ültünk, és csodáltuk a fekete tó hullámzásainak a fodrozódását. Kajla képpel szemléltem ezt a helyet, mert tudom, hogy sosem jártam ott, de valamiért mégis biztonsággal töltött el. Victoria csilingelő hanglejtése, a nevetése a napsütést engedte közénk. Nem versengett velem, nem is akarta, hogy bűntudatom támadjon, csak figyelmeztetett, mint egy régi barátnő. Nem hiszem, hogy találkoztunk élőben, előfordulhat, a remény hal meg utoljára, de nem emlékeztem rá, most mégis, amint Jamie fölém mászik, újra azt érzem, hogy az exe velem van. Őrülten vágyik rá, hogy megcsókolhassa, hogy a két keze közé szorítsa a markáns állát, és a szirmaival időzve elvesszen ott, ahol nem volt lehetősége rá. Kilökném, de úgy hiszem nem véletlen, hogy most megint abban a cipőben járok, mint hónapokkal ezelőtt. A múltunkat nem zártuk le, egyik lépcsőfokról megyünk a másikra, de sosem állunk meg egy pillanatra, hogy tisztázzuk, semmi sem működik anélkül, ha nem látjuk tisztán a jelenünket. El kell fogadnom, hogy Victoria az életemet uralja, egy kis része bennem maradt, és sosem fog meghalni, hiszen a szíve az enyém. Meztelenül fekszem alatta, a két kehely közötti résen szembesülünk igazi lényünkkel. Elmondom neki, hogy amiket gondolt, amikkel áltatta magát, nem valósak. Én szeretem őt, nem akarom, hogy más is közénk álljon. Hirtelen könnyebbé válik a mellkasom is, hogy elmondhattam neki, és most talán az üzenetem is célba ér. A szó jelentése nem elcsépelt, sosem mondtam neki hangosan, hogy mit érzek, mert nem volt itt az ideje. Azt sugallja nekem a belső hang, hogy üljek fel, nem fejeztük be, én még nem kaptam meg a kielégülésem zálogát. Sóvárgok arra, hogy az ölébe bújhassak. Kislányként kuporodom össze, már nyoma sincs annak a vadmacskának, aki percekkel ezelőtt voltam. A derekán fonom össze a két karomat, a puszik elhalnak, és forró csókjaink vetületében a fülemet a mellkasára helyezem. Tüdüm. A lelkem felszívja az energiákat, polipkarokként öleli körbe a porhüvelyét, és veszi el a biztonságot. A hallójáratomban visszhangot ver a lüktetés, az élet dala. A vérlemezkék száguldása az ereken keresztül, az erőteljes pumpálás. Nem is tudom, hogy vele mi történik, de én összetörök attól, hogy életben látom. Ringatózva sírok a karjai között, ha előredől, akkor én lököm vissza, hogy egyensúlyban maradjunk. Nem sietünk sehová, egy védőburokban vagyunk, anya és gyermeke között hasonlóan erős a kötelék, de a horgony nem fékez le addig, amíg a hajó megy. A kísérteties csönd édes álom, már majdnem elalszom rá, de kérdésekkel oszlatja el a ködöt. Nem akarok róla beszélni, igen fáj, hogy szeretem, mert sokat veszíthetek azáltal, ha megint kockára teszem a szívemet. Nem adom könnyen, hiszen annyira kevesen érdemlik meg, hogy szeressem őket. Jamie az állam alá nyúl, és megemeli az arcomat. A tekintetünk találkozik, ő is sírt, akárcsak én, de nekem most nagyobb a veszítenivalóm. Sérülékeny vagyok előtte, Scott volt az utolsó, aki így látott. - Milyen képet? – remegnek meg az ajkaim, sejtem, hogy mire céloz. A ki nem mondott gesztusa, hogy a mellkasára húzza a karomat, már egyértelmű jel. Eddig sírtam, most már zokogásba taszít át. Beszívom az alsó ajkamat, mert másképpen nem vagyok képes elviselni, ha kinyílik a gát. Fogalma sincs, hogy mivel játszik…ó, Jamie…ha szeretni akarsz, akkor a sötétséggel együtt érkezem. - Elég lesz… - túl sokat mond, a karomat elragadom tőle, és a szájára tapasztom az egyik mutatóujjamat. – Jamie ne tedd ezt, hát muszáj… - elszakad a mécses, az ujjam lehanyatlik, és a mellkasom erős hullámzással adja meg a viharnak, hogy feltámadjon bennem. Az eső keveredik a széllel, a belső feszültségem egyetlen sűrű pontba áll össze. Megcsókol, nem sikerül viszonoznom, mert túlságosan érzékeny vagyok, a szemeit fürkészem, hogy mire készül még. - Hallgass el. – könyörgöm, lehunyom a szemhéjamat, mert az ördöggel játszik. Feleleveníti nekem az emlékeket. Szédülök, a szakadékról éppen a mélybe ugranék, mert tudom, hogy azt is egyszerűbben emészteném meg. A halál egy ideig még barátomként köszönt vissza. Nem ijesztgetett, nem vitte el a szeretteimet, csak rám fente a fogát, aztán a kórházban minden megváltozott. A haldoklás egy folyamattá hosszabbodott, de a végleges elmúlás egy pillanattal azonosult. Meglőtték, a golyó szaga, a sok vér…megrázom a fejemet. Transzban vagyok, szó szerint kitépi a szívemet, és nem érti, hogy a szavak ostorként vájnak a húsomba. - ELÉG. – kiáltom, nem rezzen össze, végre a kíntól átitatott kékjeimmel léphet szintet. – Nem a félelem az egyetlen érzés…Jamie. Elvettél tőlem valamit, a választás lehetőségét. Nem értetted meg akkor sem. Dühössé tettél, hogy feláldoztad volna magadat értem, mikor én is éppen rossz híreket kaptam. Kilökődtek majdnem a szívek. Nem búcsúzhattam volna el tőled, mert úgy döntöttél, hogy megérek egy életet is. Nem lehetsz ennyire…önző, mert annak láttalak. Mi lett volna, ha itt hagysz? – kifelé fordítom a két karomat, a vágásnyomok megmaradtak. Ott az öngyilkossági kísérletem maradványa. – Megöltél volna engem is. Kibaszottul nem értetted meg, hogy miért nem mentem be hozzád hetekig. Nem bírtam rád nézni, se magamra. Scott csak a testemet kínozta igazán, de te akkor a lelki gyötrődésemet emelted új szintre. – fuldoklom, egy mély sóhaj után a könnyeim záporoznak a semmibe. Némán vezeklem a legnagyobb bűn ellen, hiszen készen álltam már a vonaton kioltani az életemet, de végül megakadályoztak benne. Jamie szavai lassan szívódnak fel. Nyelek, és lélegzem, várom, hogy magához szorítson. A szíve őrülten dobog, nem tudom, hogy honnan van ennyi könnyem még. A szabadságom egyenlő vele, és ez sosem fog megváltozni. Magához von végre, a karjai biztonságot nyújtanak. Nem megy, hogy most a csókokkal csillapítson le, a vállába fúrom az arcomat, és mikor a mellemhez ér, akkor eltolom a kezét, és a hátamra fektetem. Nincs kedvem szexelni, csak vele lenni, de nem úgy. - Meghaltam volna érted, elmentem volna, ha nem ébredsz fel. Vágtam magam, mert nem jött hamarabb a halál, minthogy elvigyen téged. – fáradok, de most mesélni is akarok. – Már nem félek a haláltól, csak attól, ha mást visz el. Én nem bírnám ki…még ölni is könnyebb döntés. - Ringass el drága. – Az ígéreted a sírig köt. – suttogom, mert ez már komolyabb, mint egy házassági ajánlat. Tudnia kell.
Annyiféleképp szerethet egy ember. Rajongva, csüngve az imádott minden szaván. Felnézve rá, akár egy istenségre. Vagy épp bölcsen tanítva őt, aki tudásban, tapasztalatban kevesebb, de ettől még az értéke nem csekélyebb. Harciasan, védve önmagunk érzéseit, védve a szeretett alanyt a körülötte ólálkodóktól. Hűséggel, mint a kutya, aki kijár a gazdája sírjához is, mert holtáig hazavárja, akkor is, ha a partner messze nincs ugyanezen az állásonton. Gyötrődve tölteni az estét távol a szeretett személytől, míg az valaki másnál keres vigaszt vagy szerelmet. Lehet szeretni méltósággal, tisztelettel, elrejtve minden démonunkat a másik elől, és lehet úgy, hogy a másik csak egyetlen apró részt lásson belőled. De melyik ezek közül a helyes? Hogy lehet valakit helyesen szeretni? Jól? Sokáig azt hittem, csak úgy, ha mindent odadobsz. Mindent beleadsz. Régebben a hírnév vonzott, hogy nevet szerezzek. Victoriának azt hittem elég, ha az árnyékomban élhet, hisz lemondott a szakmai fejlődéséről azért, hogy én tovább csinálhassam. És helyette a sebészetet választottam. Őt vettem volna el, de az első számú helyezett mindig a sebészet lett volna. De Tessa más. Ő kiköveteli a figyelmet, megkaparintja azt, amit akar. És megfejethetetlen rejtély számomra mindig, hisz napról-napra fedezek fel benne valami újat, amit eddig nem láttam. És ez egyáltalán nem taszít tőle távolabb. Mert Tessát így lehet helyesen szeretni. Teljes odaadással. Ám őt szeretni áldozatokat is követel, és ha az ember nem adja meg magát, bizony, hamar beletörik a bicskája. Mert sokáig tartott, míg rájöttem, hogy mi az, amire szüksége van. Sokáig tartott, míg végre beláthattam a színfalak mögé, és ezeket az információkat is csak úgy rakhattam össze, akár a lego házat a kisgyermekek. Lassan, apránként építve fel a teljes képet. De már látom. Már tudom, mi az, amire mindennél jobban vágyik, és amitől mégis, olyan rettenetesen fél. Mert a múltban tartozott valakihez. Egy gonosz, aljas démonhoz, aki örökre rabkánt akarta tartani. Őt, aki hosszú évekig csak egy szoba négy falát láthatta. Ez az embernek nem nevezhető szörnyeteg pedig sikeresen majdnem örökre tönkre tette ezt a tüneményt. És nekem is sokáig tartott, míg rájöttem, mi az amire vágyik. Hisz tudom, hogy félt az elköteleződéstől. Félt, hogy megismétlődhet az, ami egykor megtörtént. A műtét után pedig nem fogtam fel, hisz sosem kellett átélnem, hogy Tessa újra ugyanabba a hurokba dugta a fejét, amelynek a végét én magam szorítottam a nyakára. S innen nem volt menekvés. Csak mi nem vettük észre. De ma már okosabb vagyok. Russell irányítása sokat segített, hogy egy teljesen más szemszögből közelítsem meg a kapcsolatunkat. Féltem, sokáig rettegtem tőle, hogy bánthatom őt. Hogy újra megtörténhet ami akkor este megtörtént. Ám Russellnek elmeséltem töviről-hegyire a teljes sztorit, amilyen pontosan csak tudtam. És azt mondta, hogy ne aggódjak emiatt, mert az, aki képes lenne bántani egy ilyen helyzetben egy nőt, az nem állt volna le. Mert az agresszió ilyen formája benne van az ember génkészletében, és csak tudatossággal, terápiával orvosolható. Ám az, hogy én mégis megálltam, azt bizonyítja, hogy bennem ez nincs meg. Néha őrjöngök, néha orrba verek kollégákat, de sosem emeltem azelőtt és azóta sem nőre. Tessát sem ütöttem meg, márpedig egy ilyen beállítottságú ember azzal kezdte volna. Egy öklös az arcba, az állkapocsra, majd az erőszak. És persze, nem volt helyes döntés amit tettem, de Russell szerint nem kell aggódnom amiatt, hogy újra megtörténik. De ha mégis attól félek, rosszat tennék, egyszerűen sétáljak ki az ajtón. És a gond megoldva. Így a régebbi félelmem elszunnyadt. Ha néhány perccel ez előtt a szobában jelét adta volna annak, hogy fél tőlem, azonnal leállok. Tudom, hogy képes lettem volna magam kontrollálni. Mert ami rég volt, az elmúlt. Más lettem. Ő is más lett. És ma már tudom, hogy mi az, amit sosem kért, mégis a legjobban vágyik rá. És tudom, hogy most már képes lehetek megadni neki. Csak végre engednie kell, hogy szerethessem. Akár egy hűséges kutya. Akár egy védelmező. Egy bölcs tanító. Egy tanulni vágyó diák. Egy rajongó szerelmes és egy méltósággal tűrő hitves. Csak egyféleképp nem akarom szeretni őt: úgy, hogy másé. Ám ebben az öleléssel bélelt percben, amelyben ott vibrál a vágy és a szerelem elegye, a szabadság első sugallata...megtörök. A felfedezés, amelyet újra átélek vele tettekre sarkall. Nem kellemes elodázni a beteljesülést, férfi ember ritkán áldozza fel magát. De most érzem magamhoz őt olyan közel, ahogy régen nem éreztem már. Talán sosem volt. Rá kell kérdeznem arra, ami a fejemben jár. Megteszem. Nem jó döntés. Látom, hogy először nem érti, könnyes szemeiben kételkedés csillan. De a szívemre húzott törékeny kéz engem igazol. Van itt valami, ami a szívét nyomja, ez pedig nem maradhat előlem rejtve. A történet részese vagyok épp annyira, mint ő maga. Nem maradhatok csendben, ha ő egymaga küzd a démonokkal a lelkében. Hisz ezért születtem a Földre. Hogy érte legyek. Így bár arra kér, ne folytassam, csendesen mégis megteszem. És megcsókolom, bár viszonzást nem kapok, de nem bánom. Türelmes vagyok. S beszélek, mert hiszem, hogy van aminek ki kell jönnie. Érzem. Tudom, hogy így van. Nem rezzenek össze akkor sem, amikor felkiált. Számítok egy maflásra is, de szerencsére most az elmarad. Nyugodtan nézek rá zöld szemeimmel, és húzom őt a megkönnyebbülés felé, s csendben hallgatom amikor felfedi önmagát. Vádlom magam, vádol ő is, mégis mentséget találok a számomra. A lelkiismeretem tiszta. De az érzés akkor foszlik köddé, mikor felém fordítja a csuklóit, s bevallja, hogy a szívek elkezdtek kilökődni a testéből. Döbbenten pislogok a kezeire, majd a mellkasán húzódó vágásra. Mai napig emlékszem minden öltésre amit hozzá tettem, a gyógyszerek adagolására, arra, hogy mit miért csináltam, de kilökődésről...szó sem esett róla... Aztán leesik. - Kardiológia...- suttogom erőtlenül magunk közé, de nem hall engem. Csak mesél, és a történet így már a helyére kattan. Hét ezért volt akkor este ott. Azon a folyosón. Orvoshoz ment. És mindvégig tudta, hogy haldoklik. Az aggódás most olyan méreteket ölt bennem, hogy csoda, hogy elbírom magamban, de orvosként tudom, hogy Tessa rendben van. Gyengébb még, vigyáznia kell magára. De nem kékül, nem szürkül, a bőre egyenletes tónusú, egészséges, a pulzusa normális önmagéhoz képest legalábbis. Szeretnék adatokat tudni, és a sebész odabent kórlapokról ábrándozik és vizsgálatokról. De most tudom, hogy ezzel mindent megölnék. Az öngyilkossági kísérlete pedig egy új színt visz a lelkembe. Meghalt volna értem. Ez talán őrültségnek hangzik, de nekem több bizonyíték nem kell. Hisz nem vágytam másra Tessától, csak, hogy bizonyítson. Sosem adott rá okot, hogy ténylegesen meginogjon benne a hitem, valahol mégis ez a csiki-csuki játék ami volt köztünk elhitette velem, hogy nem vagyok számára elég jó. Csak egy szerencsés flótás aki épp jókor volt jó helyen. De elég hozzá egy másik, hogy a kapcsolatunk összeomoljon akár a kártyavár. De ez...ez annyira gyönyörű, mégis...annyira ijesztő. Hisz azt mondta, nem hagytam neki választási lehetőséget. A golyó elé vetve magam készen álltam rá, hogy az életem áldozzam érte. És így volt. De ő pontosan ugyanazt érezte akkor, mint mikor én megtudtam, hogy haldoklik. Mikor kétséges volt, hogy túléli-e a beavatkozásokat. Én ugyanígy éreztem. Hogy ha nem sikerül, azt akarom, hogy egymás mellé temessenek bennünket. A meghatottság és az aggodalom vegyes érzelmei közepette csendesen adom meg neki az ígéretemet. Még nem találom a szavakat arra, amiket elmesélt nekem, de tudom, hogy mázsás súlyoktól szabadult így most meg, mert a mellkasom nedvesen ragyog a rám záporozó könnyeitől. Ő hangosan zokogva adja ki a régen hordozott fájdalmait, én csendesen nyelem a könnyeimet, s ringatom őt, miközben ő ringat engem. S elmormolom neki az ígéretem. Ha itt lenne egy pap, most áldást mondhatna és házastársakká nyilváníthatna bennünket. De csak ketten vagyunk, és amit mondtam, megmondtam. Többé nem fogom megkérni, ha csak ő maga nem kér meg rá, vagy meg nem fordítja a szokást. Többé nem erőltetek rá semmit amit ő nem akar. Szipogva hallgatom a csendesedő vallomását, majd bólintok. - A sírig fogom tartani, s azon is túl. Az idők végezetéig - cirógatom meg, és a hátára simítom a kezét, amint jelzi, hogy a buja perceket hanyagolni óhajtja. Nem haragszom érte, örülök, hogy végre értjük egymást, de a szememben a könnyek most lelki terhekké válnak. Nem tudok csendben maradni, muszáj tovább folytatnunk ezt a menetet. - Én...nem akartalak elhagyni. Sajnálom. El sem tudod képzelni, mennyire sajnálom ezt az egészet. Minden az én hibám volt- De tudnod kell, hogy abban a pillanatban nem akartalak megfosztani a döntésedtől. Nem ez lebegett a szemem előtt. Én csak...- hajtom a fejére a fejem és az arcára simítom a tenyerem, hogy még jobban a mellkasomra szorítsam őt - Én csak meg akartalak védeni. Nem önző akartam lenni, Édes Egyetlenem. Csak azt akartam, hogy élj. Ez pedig akár egy számítógépes program, minden mást felülírt. Nem volt időm mérlegelni, sem gondolkodni. Érted ezt, Kincsem? Csak az ösztön hajtott, hogy megvédjelek. Az arcáról a vállára hanyatlik a kezem, s kissé elcsuklik a hangom, mikor újra megszólalok. - De te...meghaltál volna értem? Én ezt...alig bírom felfogni. Hogy tudtad mégis ilyen sokáig titokban tartani előttem? Hogy szerethetsz engem ennyire? Én azt hittem...velem van a baj. Hogy csak én tudok ennyire...és erre te...- könnyek égetik a szememet, és a meghatottság most önti el igazán a lelkem. A homlokához dörgölöm a homlokomat és először rázkódik meg a vállam. Csak most fogom fel, miket mondott nekem. Két ujjam nyomom a két szemem belső sarkába, míg kicsit kisírom magam, hisz nekem ez olyan megható. Még soha, senki nem hozott volna értem ilyen áldozatot, és ezt bizony nehéz felfognom. De nem hagyom, hogy elvigyen egy rossz irányba. - Istenem, Kicsim - emelkedek fel végül, majd ölelem szorosan és megrázom a fejem, hogy kicsit kitisztuljon - És mindazon idő alatt, míg bejártál hozzám, segítettél míg vak voltam, te...haldokoltál? Mikor a vakok intézetébe vittek és bejöttél segíteni tanítani, hogy boldoguljak, egy szót sem szóltál az egészről? - kérdezem, majd magam felé fordítom a tekintetét, hogy elmélyedhessek benne. Nem haragszom rá, nincs bennem most dac vagy gyűlölet. Sóhajtva pillantok rá, és megsimogatom az arcát, majd rámosolygok - És mindvégig egyedül hordoztad ezt a terhet? Megrázom a fejem, majd sóhajtok ismét. A mellkasomra húzom, és mélyet sóhajtva kiadom azt a tengernyi méretű feszültséget, ami bennem alakult ki. - Elképesztő, milyen erős nő vagy, Tessa Wilson. Minden nap rácsodálkozok, és ez azóta így van, mióta először megláttam a kézírásodat az eltiltó papíromon - mosolyodok el, és gyengén felnevetek az emlék hatására, de nem megyek bele, mi jutott eszembe. Csak csendesen ölelem magamhoz, míg végre sikerül megnyugodnia. Mert nem érdekel most a szex sem, ha közben azt érezhetem, hogy hozzám bújik. Ha tudhatom, hogy engem szeret, és ha így szeret, akkor az korántsem olyan ingatag, mint ahogy azt régebben én hittem. Kár, hogy erre ilyen áron kellett rájönnünk. Most egyelőre nem kérdezek rá az állapotára. Úgy érzem, jobb, ha egy kicsit pihen, mielőtt faggatni kezdeném. Istenem, remélem nem csak én képzeltem, hogy látszólag jól van!
Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem. Szerelmemért föláldozom Az életet, Szabadságért föláldozom Szerelmemet.
Érdekes módon az emberek hisznek abban, hogy az újév kezdetével valóban egy friss alapot kapnak ahhoz, hogy minden hibájukat helyrehozzák, és a január könnyed indításával az ünnepek után maguk is megtisztuljanak. A naptári időszak nem függ össze azzal, hogy egy élet mikor épül újra, és tér vissza a körforgás elejére. Jamie karjai között sajnos nekem sem adatott meg, hogy megszabaduljak a lelkemet béklyóba kötő rabláncoktól, ennél sokkal több kellett ahhoz, hogy végül megtörjek. A csillagok állása, a bennünk rejlő erő, vagy éppen az a kapocs, ami örökre egymáshoz kötött indították el végül el bennem a változás szelét. Nem fogadtam meg semmit az újévre, mert azt sem tudtam, hogy mire számítsak. Szilveszter előtt még el akartam költözni a városból is, menekülni, amíg a lábaim bírják, aztán a döntésem másképpen szólt, és itt maradtam New Yorkban, hogy felépítsem a karrierem, és remélhetőleg a magánéletem alappilléreit. Ó, de jó lett volna, ha előrelátom ezt, és nem kell sírva fakadnom, féltékenységi jelenetet rendeznem ahhoz, hogy ott legyek, ahol éppen lennem kell. Meleg bőre egy megállóhely abban az örvényben, ahova percekkel ezelőtt lökött be, és még mentőmellényt sem szolgáltatott mellé. Jamie néha könyörtelen, de tudom belül, hogy mindezt miattam tette meg. Szeretem, már régóta így érzek, csak nem volt bátorságom bevallani előtte. Amennyiben valóssággá válnak az emócióim, akkor nem lesz visszaút a függetlenséghez, ahhoz a jövőképhez, melyhez a kis fejemben még úgy ragaszkodtam. Nem óhajtottam senkinek sem a felesége lenni, sem pedig a partnere, mert akárhányszor szóba került a kötődés, ajtóstul törtem ki a ház falát is. Scott megtanította nekem, hogy a vak delírium nem megoldás arra, hogy az ember lánya boldog legyen. A megfelelő egyensúllyal elérhető, hogy ne rohanjunk a vesztünkbe, de Jamie meg nem az a férfi, aki beérné azzal, hacsak az eszemmel szeretném, és a szívemmel nem. Az egész csomag járt neki, és tudtam, ha megmutatom a valódi énemet, akkor el fog menekülni. A hímneműek nagy része ezt teszi, ha szorul a farka körül a hurok. Nem bírják elviselni, ha egy nő hisztis, vagy éppen maga alatt van. Én abban hittem szentül, hogy nekem még nem született meg az a társam, aki a rosszabb oldalammal együtt vállalna a nagyközönség előtt. Dylan azonban szembement az elveimmel, és mindig ott volt, amikor nem kértem még akkor is. Hogyan is van ez? Szexelünk, aztán meg veszekszünk? Elhagyjuk egymást, és csókban forrunk össze a zuhany alatt? Képtelenség követni a ritmusunkat, de bármennyi ember is fordult meg az életünkben az elmúlt két évben, senki sem maradt ott abban a titulusban, melyet a másiknak jelentettünk. A horgonya voltam, az egyetlen fénye, ő meg nekem a sziklaszilárd támaszom. Jajveszékelek az ölelésében, és a hallgatásra kérem, de konok, és felszakítja bennem a régi sebeket. Eltemettem a vonaton azt a Tessát, mert nem akartam, hogy lássa. A halálán volt, nem segíthettem volna érdemben, még akkor sem, ha kómában feküdt. Jake lett helyettem az ügyeletes barát, támasz, és sorolhatnám…de én akkor és ott csak azt láttam, hogy nem éli túl, és nekem is mennem kell vele együtt, mert ez már nem az a jelen, ahol levegőt szívnék, ahol a szívem dobbanásai megérnek akár még egy szekundumot is. A kérlelése fáj, de dühösen csapok vissza. A szelepek kinyílnak, és a megduzzadt folyó kiáramlik a medréből. Elöntök mindent, elmondom, ami a szívemet nyomja, és küszködve a könnyeimmel, valahogyan a mellkasommal a szavak távozásával együtt lesz könnyedebb. Mire készül, mi a célja azzal, hogy megríkat, és magára haragít egyszerre? Értetlenül szemlélem a történéseket, mert jómagam az árral úszom, és hiába kapaszkodnék meg, most valahogyan bíznom kell abban, hogy jót akar nekem, és nem az ellenkezőjére törekszik, hogy megsemmisítsen. A kezem a mellkason pihen első nekifutásra, de annyira belelendülök, hogy lehullik közénk, és felfelé fordítva a két karom a vágás nyomokat tolom az orra alá. Bíz, ez van, ha túlságosan benne akarsz lenni a fejemben, a testem minden rezdülésében. Elregélem a kardiológiát, a betegségtől való félelmemet, és azt, hogy értse meg, azzal nem segít, ha óvni próbál. Az élet akkor is megtörténik, ha a kezemet fogja, és a halál akkor is el fog jönni, ha bezár egy kórterembe, vagy egy lakás sötét zugába. Választhatok, és most meg is teszem, mert nem lakatolom le a számat. Egy kicsit belehalok a vallomásomba, a nyakába temetkezem, belemarok a hátába a körmeimmel, és egyre csak zokogok, mint egy kislánya, aki elveszítette minden reményét. Az ígéret nálam szentírás. A megszegése a bizalmam elvesztésével jár, és ha ezt nem veszi elég komolyan, akkor nem is ismer igazán. A szavak nem fogják helyettesíteni a tetteket, és nekem, ha ezer dollár, vagy tízmillió dollár lesz a számláján, az sem érdekel. A férfi szeressen, ne a küllem, a mások által kedvelt Jamie. Nekem az igazi mivolta kell, aki néha rossz, néha elviselhetetlen, de ő maga az, színjátékok, és mímelt álarcok nélkül. Ringat, óv, mint egy anya a gyermekét, és mégis sokkal intimebb ez a viszony, mint valaha volt közöttünk. A meztelenség a lelkünk lecsupaszított változatát szimbolizálja, a könnyeink a múltunk elhordott titkait, mint mázsás súlyokat, az egybefonódó testünk pedig az egész kapcsolatunk alapját. Összekucorodom, a nyaka hajlatához bújok, csendben szívom magamba a bőre illatát, a belőle áradó forróságban nyugszom meg, és húzom fel mindkét térdemet, hogy ne fázzak többet. - Nem fájt volna az sem, ha elhagysz. – szipogom, mint egy mamlasz, de az arcomra simítja a tenyerét, a tekintetét kerülöm, nincs erőm felemelni a fejemet, és most szembesülni a dolgokkal, csak a hangját élvezem, és lehunyt szemhéjjal, csillogó cseppekkel a szempillámon maradok az adósa replikával az ajkaimon. – Az ösztön felülír mindent… - ízlelgetem a mondandója tartalmát, csak érzékelem, hogy hozzám ér, a vállamat öleli, miközben meg sem mozdulok, és a lábujjaim a felső combjába nyomódnak. – Nem ijesztő a halál Jamie, ha már nincs miért itt lenned. Tudod, te miről beszélek. – megszorítom a kezét, az ujjainkat összefonva hagyom, hogy elkapja őt is a sírás. Megszokhatatlan, mégis zene füleimnek, hogy benne is annyi minden tombol, mint bennem az előbb. Elmúlt a féltékenység, a düh, csak én és ő maradtunk ezen a világon a negatív tényezők nélkül. Simogatom a bütykeit, de nem elégíti, mert a szemem világát szomjazza. – Psszt…nem akarom Jamie…ott voltam, mert szükséged volt rám, de ez a teher már nem volt olyan, mint a műtétnél. Tudtam, ha kilökődnek, akkor vége lesz. Éltem minden percemmel, ahogyan csak tudtam. Megmutathatom, hogy mire képes az időmenedzselés. – halovány mosoly, de meglátszik a szirmaimon. A szemem alatti párnácskák duzzadtak, és vörösek, de a kékjeim úgy csillognak, mint a legtisztább tenger. A mellkasának döntöm a fejemet, és lassan lélegzem már. Nem hajt a tatár, itt vagyunk egymásnak. - Ó, el sem tudod képzelni, hogy mennyire nem vagyok az. A tiltást meg megérdemelted. – bújok hozzá, már nem megy a zokogás sem. Mi a ménkű ütött belénk? Szeretem minden lélegzetvételemmel is, mikor felhajolok, hogy az állánál fogva húzzam le magamhoz, és csókot lopjak az ajkairól. - Jamie…fázom. Nem mehetnénk el fürdeni? – érdeklődöm egy simítás kíséretében, és ha nem ellenkezik, akkor elengedem, és a segítségével állok fel az öléből. Nincs kedvem a kezét elengedni, így megvárom, hogy csatlakozzon, és együtt menjünk be a fürdőbe. - Még lenne mit vennem, de van saját kádam, ami az elsődleges. – pillantok fel rá, aztán behajolok és a dugót elhelyezve az alján, már meg is nyitom a vizet, és egy kis habfürdővel bolondítom meg. Szükségünk van az együtt töltött időre. A csobogás közepette fordítom a törzsemet felé, és a csupasz mellkasának törleszkedve a két karommal a nadrágja korcába kapaszkodom meg, aztán egy határozott mozdulattal húzom le a csípőjéről. Leguggolok, hogy a lábszáráig görgessem, és ha ez megvan, akkor kibújtassam belőle. Szótlanul vetkőztetem, a kád élig telik, mire magamtól rángatom le a mackót, és a bugyimat is, hogy a földre hajítsam. A mosdókagylónál támaszkodva ereszkedem bele a kádba, és húzódom előre, hogy mögém ülhessen. - Gyere… - intek neki búján, és felkavarom a víz felszínét, aztán meg, ha bemászik mögém, akkor a mellkasának dőlök, és kieresztem a térdeimet is. A víz ellep bennünket, de imádom, hogy ő az első, akivel ezt kipróbálhatom. - Játszunk egy kicsit, rendben? Mesélsz nekem az első csókodról? – huncut módon kavarom fel a vizet, és alatta a combján ugrálok az ujjaimmal.
Süvít a szél. Odakint hó hull, vihar közeleg. A pelyhek éles késekké változnak a megerősödött szélnek hála, akadálytalanul hasítanak a megfagyott bőrbe a sikátorban. A kartondoboz nyújthat egyetlen menedéket, de a réseken így is átsüvít a szél, s a papír hamar átázik majd megfagy. Ha most hideg van, akit ez az idő kint talál, mind zsákban végzi. Idebent a radiátorok fűtenek legalább. A konyhai ablak résén át bekukkant a szél ugyan, de a meleg hatására megenyhül, és ritkán jövő támogatás hiányában csak olykor-olykor lebbenti meg a függönyt, majd elhal. Ringatom őt, s kényszerítem. Ő a pszichológus, de úgy issza a szavaimat, akár a szomjazó a mérget a sivatagban. Már nem érdekli, mi az, csak folyjon le a torkán. S ő is ezt teszi. Engedi, hogy a szavaim a belsejéig hatoljanak, s felemésszék. Kiprovokálom, meggyötröm, kínzom, míg a könnyei már nem csak dühből fakadnak, hanem mélyebbről törnek a felszínre. Ne rejtegesd magad, az Istenit! Mutasd meg, ki vagy! Nem kell a máz, nem kell a púder! Abból ezret is kapok. Elég egy mosolyom, a könnyed szex lehetősége, vagy a hatalom megvillantása. Ugranak a karomba, ha úgy akarom, mert a nők nagy többsége ennyit ér. De nekem nem ez kell. Nekem te kellesz! A sebeid, a hegek, a vérző, tépett hús amely láztól izzik, amely fáj, lüktet és nem hagy nyugodni sosem. Ez kell nekem. S ha ezen felül még mosolyt tudok csalni az arcodra, ha ezeken a sebeken túl még képes vagy felém megnyitni a szíved, hát akkor egymásnak lettünk teremtve. Hinnem kell benne, hogy csak én érthetlek meg igazán. s te engem. Csendesen engedem magunkat a múlt hullámai közé. Észrevétlen idézem fel a legfontosabbtól a legapróbb eseményekig a történetünket. A leöntött blúz, az arroganciám. Ahogy életemben először rettegtem bemenni a műtőbe, hogy megoperáljam. Ahogy először érintettem meg azt a szívet, amely egykori kedvesemben dobogott, s akkor és most életem szerelmét tartja életben. Milyen érzés volt belevágni, összevarrni, életre kelteni. Tudtam, ha akkor Tessa nem élte volna túl, én sem maradok életben. - Tudom - bólintok csendesen a kimondott gondolatra. Már nem keresem a miérteket. Csak tudom, hogy ez így van. Tudom, milyen érzés, amikor úgy érzed, ha ő nincs, semmi értelme annak, hogy a világon legyél. Vicky halála után az ivásba menekültem, majd a munkába. Működött. Elszántabb lettem, keményebb, makacsabb. Most ha arra gondolok, hogy Tess nincs, megsemmisülök. Az ember annyiféleképp élheti meg a szerelmeket. De ha rátalál az az EGY...onnan már tudja, hogy nincs tovább. Ölelem magamhoz, hogy közel érezzem. Hogy elhihessem, hogy ez létezik. És zokogok, amikor összefonja az ujjainkat és tudatosul, hogy meghalt volna miattam. Nem értem. Hanem miattam. Talán életünkben először akkor és ott éreztük ugyanazt mindketten, csak épp más oldalról. Ugyanazon érzés két ellenpontja. Meghaltam volna, ha ő nincs többé. Meghalt volna, ha nem vagyok többé. És ezen az sem változtatott, hogy előtte szakítottunk. Hisz mindketten tudjuk, hogy azok csak szavak voltak. Harag és keserűség, amelyet bizonytalanság szült és fájdalom. Mások hibái miatt büntettük egymást, olyan dolgokért amiket együtt kellett volna megoldanunk. Csitít, de nem igazán jön össze. Nem akarom megijeszteni, próbálok uralkodni magamon, de most ez az érzelmek olyan pillanata amikor nem igazán tudja az ember magát tartani. Akkor engedek fel amikor őt is mosolyogni látom egy kicsit. - Ez jó, ez tetszik! - bólogatok, s szemeim sarkában megjelennek az egyre mélyülő nevetőráncok. Sok gond és teher véste az arcomra őket, és megannyi boldog nevetés, felszabadult, örömteli pillanat. Nem bánom őket, egyiket sem. Elmerülök Tessa égszín tekintetében. Ahogy az éjszaka fényei táncot járnak a könnyáztatta tekintetben. Aztán sóhajtva a mellkasomra húzom, és megosztom vele a csodálatomat. Mert csodálom őt, ahogy elképzelni sem tudja. Erősebb, mint ahogy mások látják. Erősebb annál is, amit elképzel magáról. - Meg hát! - forgatom meg a szemeimet, és megrázom kissé a fejem - Még akkor is azt mondom, túlzás volt. De ez már amúgy is mindegy, nem számít, nem igaz? Végtére is, ha akkor nem teszed ezt, ma talán nem ülünk itt - mosolygok, és a gondolat folytatását elhallatom. Ha akkor nem tilt el, engem nem lőnek fejbe és szíven. Ha nem tilt el, az anyámmal a mai napig más lenne a viszonyom. Ha nem tilt el, talán ő már nem élne, ahogy az unokahúga is nagy eséllyel épp szervre várakozna. Ha nem tilt el, még mindig érzéketlenül, szív nélkül dolgoznék, s talán Maya már visszacibált volna maga mellé, hogy újabb darabokat harapjon ki belőlem. De ez nem így történt, és mint mindennek, ennek is megvan a maga oka. Talán egy nagyobb dolog, talán épp csak két ember egymásra találásának a története. A harag, majd a zaklatottság, végül a megnyugvás ölelésében lassan mindketten egy furcsa, meghitt transzállapotba kerülünk. Nincs már könnyem amit elsírhatnék. Nincs már semmi amit kimondanék. Nem akarok már tudni semmit. Vagyis, persze, de...de ez most nem annak az ideje. Hagyom, hogy lehúzzon magához és megcsókoljon. Puhán, csendesen, óvatosan viszonozom a csókot, minta attól félnék, ez a kismadár egy durvább, követelőzőbb mozdulatra elrebben s magamra hagy. A kérdésére eltávolodok tőle, lepillantok rá, és végigsimítok a bőrén, tekintetem követi a kezem mozgását. Csupa libabőr. Én nem fázom, de ő igen, így beleegyezően bólintok. - Persze. Menjünk. - állok fel, de a kezét egy pillanatra sem eresztem. Nem kapcsolunk villanyt, csak a fürdőben, ami elsőre kissé kellemetlen, de aztán nem zavar tovább. - Mindennek eljön a maga ideje. Meglesz mindened, csak idő kérdése - egyezek én is bele, mintha lenne mibe. Ezek csak tárgyak, és kezdek rájönni, hogy nagyjából pont semmit nem érnek. Ha nincs akivel megoszd a földi javaidat, ha a lelked üres és magányos, élhetsz palotában, ugyanolyan szerencsétlen maradsz. De ha megoszthatod az életed azzal, akit szeretsz, te vagy a leggazdagabb ember a világon. Tessa megengedi a vizet, majd hozzám fordul és hozzám bújik. Kellemes, ahogy a mellei nekem simulnak, ahogy az is, amikor a csípőmnél benyúl a nadrágomba. Egyből gerjedni kezdek, ahogy letérdel elém és letolja a nadrágomat, de fegyelmezem magam, ahogy akkor is, amikor ő is megszabadul a ruháitól. Igéző látvány ahogy lehajolva megszabadul a fehérneműjétől, de illedelmesen elfordulok. Amikor már egyenesedik fel. Sajnálom, lehetek én az udvariasság hercege is, de Tess piszok jó nő én meg már idejét sem tudom, mikor szexeltem utoljára. De hagyom, hogy beszálljon a kádba, és nekem is sikerül mérsékelnem a heves természetemet, így bemászol mögé és a karjaimba vonom. A meleg víz pillanatok alatt fűti fel átfázott testünket, és az illatos habok jót tesznek a zaklatott idegeinknek is. Finoman húzom magamhoz, és hátra dőlök. A kád először kicsit hideg, de aztán már nem zavar, megszokja a bőröm. A játék ötletére hátrahajtom a fejem és lehunyt szemmel lélegzem, míg hallgatom őt, aztán felkuncogok. - Tényleg? Az első csókomról akarsz tudni? - kérdezem tőle derűsen, és megcirógatom a vállát egy kis meleg vízzel, de a combomon játszó kezét elkapom egy kissé előrehajolva - De addig nem beszélek csókokról, míg a szörnyeteget ébresztgeted - emelem fel a kezét és a tenyerébe csókolok, hogy értse, nem haragszom rá, csak épp ilyen témákat egy férfi előtt emlegetni veszélyes, ha a keze épp igen érzékeny erogén zónán siklik fel s alá. Ha engedelmesen nyugton marad, hátra dőlök ismét, és visszaemlékszem a réges-régi történetre. - Hű, hát ez nem ma történt, elhiheted. Öhm...lássuk csak...ja, igen, megvan. Rita volt a lány neve. Vagy...Tina? Mila? - csinálok úgy, mintha elgondolkoznék rajta, aztán elnevetem magam egy kicsit - Jó, oké. Rita volt. Rita Spears. Egy évvel felettem járt az egyetemen. Érzékelem a csodálkozást, és bólogatni kezdek - Bizony, bizony. A szuperszexi dokid az első csókján sem esett át középiskolában a végzős bálig, nemhogy az első szexuális élményén - nevetek fel - Pattanásos voltam, a hajam sehogy nem akart megállni, és amúgy is ki akart volna Woodwardék tudós gyíkjával randizni? Arról nem is beszélve, hogy hiába voltam a focicsapat tagja, alacsonyabb voltam és véznább mint a többiek. Elég égő volt. Többnyire a kispadon ültem és a törülközőket osztogattam. Na és persze gitároztam, hozzáteszem, rettentően bénán és hamisan. Már az egyetemre jártam, amikor összeismerkedtem Ritával. Jó haverok lettünk, én segítettem neki a tanulásban, ő meg tanított...mást. Egy buliban esett meg amúgy, a Zétások csináltak valami partyt, amire meghívták Ritát, ő meg elvitt engem is. Ott árultam el, nem kevés alkohol hatására miért nem merek egy lányt sem megszólítani, és ő azonnal orvosolta a problémát. Fura volt amúgy, ha engem kérdezel, először nem is értettem mit szeretnek rajta mások. De Rita kedves volt, megtanított amire kellett, és mielőtt még kérdeznéd, a szüzességem végül nem vele vesztettem el. Ahhoz túl jó barátok lettünk, inkább kihagytam a lehetőséget. Megcsókolom a feje búbját és még közelebb húzom magamhoz. - Ez a játék tetszik. Meséljünk magunkról. Szóval, most én jövök. Lássuk csak...- gondolkozok el - Mesélj nekem...a kutyádról. Millieről. Milyen volt vele lenned? De nem csak azt, hogy szobatiszta volt és nem szerette a répás tápot, hanem azt, hogy milyen érzés volt vele lenned. Milyen titkaitok voltak, milyen szokásaitok? Szerinted kedvelt volna engem? - kérdezem tőle, és figyelmesen hallgatom a válaszát.
Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem. Szerelmemért föláldozom Az életet, Szabadságért föláldozom Szerelmemet.
Rengeteg mesét olvastam gyermekoromban, a királyfik által teremtettem meg az ideálomat, és vártam, hogy a szőke herceg befusson a fehér lovon, de valahogyan nem akart jönni, csak a mázzal, és a romlott belsővel. A külső csak egy váz, bármikor elmondható, hogy szép, csinos, vagy éppen eltátod tőle a szádat, és a szavakat sem leled, hogy kifejezd az ámulatodat, de ez csak egy test, semmi több. Az idő múlásával a bőr megereszkedik, a simaság elillan és ráncok képződnek. Az előnyt kovácsoló küllemek eltűnnek, mert ezt teszi velünk a változás. Beavatkozhatunk a természet rendjébe, és illúziót varázsolhatunk egy hideg kés által, hogy a régi önmagunk tündököljön, de az már nem lesz olyan, mint a fiatalságunk delelőjén. A legnehezebb belátni, hogy halandóak vagyunk, és nincs egy gomb, melyet lenyomva, tartva örökké egy pillanatban ragadhatunk. A boldogság is egy állapot, tartósan akkor maradhat meg, ha megbékélünk az életünkkel, és nem követelünk se többet, se kevesebbet. Aminek jönnie kell úgyis jönni fog, ami nem kell, hogy ott maradjon, az le fog válni rólad. Könnyen mondom ezeket, vagyis elevenítem fel, de mit tehetnék, ha ezt hozza ki belőlem Jamie? Nem ápolgat, és ringat álomvilágba, felszakítja a sebeket, hogy felnyissa a szememet. Meghaltunk, én is egy hajszálra álltam a fekete csuklyástól, ahogyan ő is. Még be se töltöttem a harmincat, de már két szívműtéten vagyok túl, ő meg elveszítette a látását átmenetileg, és a karrierjét is kénytelen volt engedni. Egyetlen őrült emberen múlt, hogy most kárt tehessünk egymásban. Nekem ő volt, aki a négyüregű szívemet a kezében tartotta, a másik meg Jake, aki megműtötte Jamie-t. Leírhatatlan hálát táplálok a neurológus barátunk iránt, aki nem tudja, hogy mekkora dolgokat vitt véghez. Megadta nekem, hogy a mesékben létező királyfi porhüvelye egy igazi, és élő férfivá avanzsálódjon. Fájdalmas könnyekkel bújok hozzá, a hegek lüktetnek, az ereimben folyó vér felforrósodik, és az agyamban pörgő neutronok is az emlékeket mozgatják, akár egy puzzle-t a kirakója éppen. A hiányzó darabkáink a helyére kerülnek. Nem mondom, hogy nem szenvedtünk meg érte, de az, hogy ennyire nyíltan, és mélyen engedjem a privát gondolataimba őt, megrémiszt. Senki nem járt a hagyma legalján, ahogyan a magam által lévő héjakat neveztem. A titkaink feltárása egyfajta sérülékenységgel jár, a sebezhetőség bizonytalanságot szül, és az emberi tulajdonságaink legjavát adja…a lelkemig hatol. Átformál, ahogyan én is őt. Ki tudja, hogy ehhez elegendő volt-e két és fél év, de abban biztos vagyok, hogy nélküle már nem tudnék élni. Számtalan férfival dolgoztam együtt, rajongtam az idősebb generációért, de egyik sem érintett meg úgy, mint ő. A gyerekes viselkedésével, a komoly szakember képével, a játékos szeretővel, a gondoskodó partnerrel, és azzal a gyámoltalan fiúval, aki legbelül a kis Dylan. Pszichológia ide, vagy oda, ez már többről szól, mint az ő múltja, és jelene. A balesetek, a megannyi események láncolatokká alakultak, és nincs értelme harcolni ellene, mert tudjuk, hol fogunk kikötni. A mellkasomban lévő törmelék ezer aprócska részre robban, belefúródik a vénáimba, de sokkal nyugodtabb leszek. A légzésem lelassul, sírdogálok, de már nem dühből, hanem szeretetből. Kiadtam a bennem tomboló feszültséget, a sok évnyi bizonytalanságot, hogy újrakezdést nyerjek el. Megtisztultam a szó egy másik értelmében. Meztelenül simulok hozzá a felsőtestéhez, a szívdobogást hallgatom, és ringatózom az ölében. A saját lakásom padlóján ülünk, véget értek a megpróbáltatások, és azt hiszem, hogy most fogom fel igazán, hogy mit jelent szeretni valakit, elvárások, és megfelelések nélkül. Szomjazom őt, akárcsak a közös élményeket. Csendesen hunyom le a szemhéjamat, és burkolom be a testemet az ő melegével. Nincs olyan hely, ahol most szívesebben lennék, mint az ő ölelése. Nevetünk a kezdeteken, mert jól esik visszatekinteni a múltra, hogy miképpen is ismertük meg a másikat, és váltunk egymás életének a részeseivé. A csókjára, az érintésére vágyom, ezért a könnyed nevetésemet a kikívánkozó sóhaj szakítja félbe, és a szirmainkban megbújó igézetes csók. Megpuszilom, nem biztatom, hogy folytassuk a megkezdett előjátékot, mert nem vagyok abban az állapotban, hogy most úgy egyesüljek vele, nekem ennél több kell. Az érzéseinkről kell beszélni, a ki nem mondott félelmeinkről. Azt akarom, hogy ne legyenek többet titkaink a másik előtt, mert akkor csak újabb felesleges táncot kezdünk, és sosem jutunk el arra a szintre, ahol a közös lépésekre koncentrálhatnánk. Fázom, fel is vetem két didergés között, hogy menjünk be a fürdőbe, és mártózzunk meg egy adag meleg vízben, hogy a többi végtagom is felengedjen. Felemelkedem a földről, magammal húzom a kis helyiségbe. Itt sokkal páradúsabb a levegő, nem is reszketek már, szóval a küldetésünkre tudok figyelni. Megengedem a vizet, egy kis habfürdőt is öntök bele, hogy méltóképpen ünnepeljük meg az első közös pancsikolást az otthonomban…azt pontosítok magamban…az otthonunkban. A felsőtestéhez simulok, érzem, hogy az ujjaim játéka kapcsán a mellkasa sűrűbben emelkedik, és süllyed, egy kis mosolyra fakasztva. Mondanám, hogy élvezem a kínzását, de a vetkőztetésre összpontosítok, és a közelségére. Elsőként mászok be a kádba, merülök el a vízben, és hívom, hogy csatlakozzon hozzám. A hátam mögé ül, fel is kavarjuk a habos közeget egy csöppet, de aztán csillapodik minden, és nekidőlhetek, mint egy védelmező falnak. Csicsergek neki, mint egy kislány, sokan ki szoktak nevetni, ha nekem is előtör a gyermeki énem. Cserfes vagyok, és kontrollálhatatlan. Az előélete érdekel, az első csók, az első szexuális élménye, az első barátság. - Igen, miért olyan meglepő ez? – nézem a zöld lélektükröket, de az unszolásra hála belekezd a történetébe. Az álló habot keverem fel közben, és egyenlő hallgató félként magamban mosolygok, és lepődöm, hogy mennyire későn kezdett bele. A kezemet csókolja, törődik velem, és meglódul a szívverésem is attól, hogy hozzám ér. - Nem ébresztgetem a szörnyeteget. – pillogok ártatlanul, de tudom, hogyha akarnám, akkor már az ágyban lennénk. - Aj, Jamiee… - rovom meg lágyan. – Olyan nincs, hogy nem emlékszel az első csókodra. Szóval Rita…az egyetemen? Ezzel a kinézettel? El is higgyem Woodward? – emelkedik meg létkedve az egyik szépen ívelt szemöldököm. - Hihetetlen vagy. – csóválom meg a fejemet, de epekedve várom a folytatást, ha már tudom a csaj nevét. – Te meg a kispad…hümm. – nem hiszek neki. – Mutatnod kell egy képet abból a korszakból, különben azt hiszem, hogy ennél jobban nem is lódíthatnál. – cukkolom, de szépen megjelenik előttem egy nagymellű nő, aki megsajnálja az árva, és elhagyatott fiatal srácot. – Egy buliban estél át rajta? Milyen volt, nem volt nyálas, vagy fura? – faggatom tovább, de csak a fejem búbjára adott puszival felel, nem hajlandó részletekbe temetkezni. – A kutyámról? – először nem értem, hogy mire céloz, de aztán leesik. Valami megmozdul bennem, mert neki még nem meséltem róla szinte semmit. – Öhm…Millie tudod még nagyon kölyök volt, a tizenegyedik születésnapomra kaptam őt a szüleimtől. Molly buliba mehetett, nekem meg a szobafogság jutott. Millienek a bundája olyan volt, mint a hó és az arany keveréke, selymes, és puha, egy élmény volt hozzábújni. Minden reggel úgy ébresztett fel, hogy nekem böködte a nedves orrát. A könyveket ő hozta be nekem, vagy a távirányítót a tv-hez. Meghallgatta a titkaimat, hangosan olvastam fel neki. – kicsit szégyellem magam, és össze is húzom a két vállamat. – Nekem ő volt a legjobb barátom. Nem mehettem buliba, magántanuló voltam, mert a szüleim nagyon féltettek. Imádtam a kutyust…aztán egyik nap beteg lett. Nem értettem, hogy miért nem eszik. Kiderült, hogy a szomszéd mérget tett ki, és evett belőle. El kellett altatni…én. – könnyek szöknek a szemembe. – Elment…Jamie. – rázom meg magam, és a vállára fektetem a tarkómat, és lejjebb csúszom a vízben. A talpammal a csap köré fonódom, és megnyitom a meleget. A derekam mentén fűzöm össze a két karunkat, és játszok az ujjainkkal. – Scott volt az első csókom, az első szexem. Aztán jöttél te…ciki, ha csak két férfival volt dolgom? – érdeklődöm naivan. Az ő listájának a felét már tudom. Halkan szólalok meg. – Mesélnél nekem Victoriáról? – kérlelem, mert tudni akarok róla. A szíve bennem dobog.
Sokáig nem tudtam hogy kell ezt csinálni. Védeni. Óvni. Adni. Önző voltam, mert így neveltek. Ezt tanították. Nekem lehet. Én Woodward vagyok. Elvárhatom, hogy a tudásomért cserébe mindent elvegyek amit akarok. A hangsúly ezen volt: AKAROK. Akarni sok mindent akarhat az ember. De szüksége is van rá? Tényleg ez számít neki mindennél jobban? Amit akar? Több lesz általa, ha megkapja? Vagy csak egy újabb tárgy vagy kapcsolat vagy lélek lesz a birtokában ami után egy újabb, csillogóbb után ácsingózik majd? Elvettem és nem adtam cserébe semmit, vagy ha adtam is, messze nem volt elég. Ám én meggyőződéssel hittem, hogy az áldozat amivel ez járt, az csakis tőlem vett el, nem a másiktól. Hosszú hónapokig hibáztattam Tessát, és mindenkit a saját hibáimért. De az élet megtanított, hogy a hibát jobb először mindig a saját házunk táján keresgélni a másiké helyett. Kemény tanító volt, de végül célt ért. Addig tört, addig formált, akár a víz a sziklát, míg végül elporladtam. Amikor az agyamba hatolt az a lövedék, amikor kegyetlen, ádáz harcot vívtak az életemért, és elveszítettem a látásomat, minden átértékelődött az életemben. Ott volt azon az estén mindenki aki valaha számított. Maya, John, Jake, Tessa...MIvel a szemem nem látott, a képzeletem szárnyra kapott. Milliónyi és még több emlékkép idéződött fel bennem, olyan élesen, ahogy talán eddig még sosem. Victoria, az apám...és a következő hetekben is megjelentek azok, akik az életem részét képezték. Ez megváltoztatott. Mindent megváltoztatott. Új életre keltem, bár ehhez a felfogáshoz sok-sok beszélgetés kellett, egy irányító kéz és rengeteg támogatás amiért ma már hálás vagyok. Most már tudom mit jelent az önzőség. Mit jelent elengedni valamit, ami rombol. Ami nem ad, csak elvesz. És ebben megláttam az én szerepemet. Tessának sokkal hamarabb kellett volna kidobnia az életéből. Nem Cornelia miatt. Nem azért, mert a testem valaki másnak adtam. Hanem mert képtelen voltam neki adni önmagamból, önmagamtól. Nem tudtam, miként kell adnom. Miként tudnám fogadni azt, amit ő adni képes. Test a test mellett voltunk, de a lelkünk messze nem volt képes még kapcsolódni teljes mértékig. Sosem volt az enyém, ebben igazam volt. A múltjában élt, ott ragadt Scott karmai közt, és ez sosem engedte el őt. Gyötörte a tette, a bűntudat, az el nem sírt szerelem, amit nem volt lehetősége igazán meggyászolni. Sokat veszített, és én megint csak elvettem tőle. Lehetőségeket, perceket, órákat. Randikat szabotáltam, kapcsolatokat manipuláltam, és emiatt még csak lelkiismeret-furdalásom sem volt. Mert birtokolni akartam őt, azt tenni, ami nekem jó. Nem néztem, hogy bár fájna elengednem őt, mégis számára ez lenne a legideálisabb. Sosem volt az enyém. igazam volt. De én sem lehettem az övé. Amíg csak azt néztem, hogy nekem mi fáj, nekem mi jó, hogy is lehettem volna az övé? A sajátom voltam. A tudományé voltam. A műtőé voltam. A múltamé voltam. A jövőmé amelyet még meg sem éltem, de rettegtem tőle. A betegségéé voltam. A betegségemé voltam. De egyetlen percig sem voltam őszintén az övé. A kád habjai beborítanak, ahogy mögé ülök és beszélgetni kezdünk. A poénosnak szánt figyelmeztetésem nem veszi komolyan, pedig annak szánom, de mégis abbahagyja a combom cirógatását. Mesélek az első csókomról, ha ez őt boldoggá teszi. Rita arca már homályosan idéződik fel, de a dús, hosszú vörös haja a szőke tincsekkel nagyon szexi volt, és emlékszem, hogy virágos sortot viselt amikor játékból megcsókolt, hogy átessek végre ezen a dolgon legalább. Ő nevetett, nekem a szívem a torkomban dobogott. Ismerősnek tűnő régi emlékként a testem felidézi azt a pillanatot. Egy pille szárny rebbenése csupán a szívkarc, amit akkor adott nekem. Az első csókom volt, és vele történt meg. Nem bántam, hálás voltam érte, de egy kicsit úgy éreztem, ő nem vette ezt a dolgot olyan komolyan, mint én. Érthető is, és nem is, amit akkor éreztem ezzel kapcsolatban. De ma már semmiféle érzelmet nem vált ki bennem az emlék, amit egykor Rita jelentett nekem. Tessa hiába hitetlenkedik, ez már csak így történt. Elfedte a múlt pora. - Ó, pedig még csak nem is túloztam. De mindenképp mutatok neked képeket. Majd megkérem anyámat, vakarja elő a fotóalbumot, ha egyszer erre jár, elhozhatja. Vagy elmehetünk meglátogatni. Sokkal több kínosabbnál kínosabb sztorit tud neked elmesélni - nevetek fel lágyan a bizonytalankodására, bár tudom, anyám nem tartozik a kedvencei közé, azért remélem egyszer békét köthetünk. Bár még nekem is van min dolgoznom vele kapcsolatban. Most azonban elengedem ezt a dolgot, Tessára figyelek. Hátrébb döntöm a fejem, a csempe hidege áthűti a fejem. - De, amúgy fura volt. Hirtelen történt, nem voltam rá felkészülve. Nem is akartam amúgy, de egyébként meg egy hatalmas kőtömb zuhant le rólam, hogy legalább már ezen túl vagyok. Igaz, ami igaz, tényleg így volt. De el sem tudtam volna képzelni, hogy Rita és köztem bármi több legyen. Pár alkalom amikor kitanított, és lehetséges, hogy talán megmozgattam kicsit, de végül sosem mentünk tovább. Már akkor is megmutatkozott az átkozottul makacs jellemem. A témát azonban nem szándékozom tovább boncolgatni. Az jobban érdekel, hogy Tessa beszéljen. Magáról. Mindenről. Így egy olyan témát keresek, amely tudom, hogy közel áll a szívéhez. A kutyája. Számítok némi ellenállásra, de míg a víz melege kitart, én ostromolni fogom őt, mert erről nem sokat mesélt eddig. Figyelek. Nem csak a szavaira. A teste jelzéseire is. Ahogy a pillája rebben, a szája sarja lefelé görbül, a tekintete elrévül. Igazán szomorú emiatt, érzem rajta, és düh fog el a kegyetlen szomszéd miatt. Legszívesebben bosszúszomjtól ajzottan most azonnal számon kérném, de hagyom, hogy a harag csak egy kis ideig emésszen. Inkább a többi mondanivalójára fókuszálok. Nem mondom ki mi jár a fejemben. Egyrészről fura, hogy a szülei egy kutyát vittek a házba mikor tudták, hogy a lányuk betegsége nagyon is komoly. Másrészt megértem, hogy bármit megtettek volna azért, hogy jobban érezze magát. Hogy ne legyen annyira magányos. - Tudom, Kicsim - szorítom magamhoz ahogy lejjebb csúszik a kádban, mégis gyengédebben ölelem át, hogy szabadon mozoghasson. Aztán fájó grimaszt vágok amikor a forró víz eléri a lábfejemet. Basszus, ez a nő most fürdeni akar vagy meg akar főzni? Hihetetlen mennyire imádja a forró vizet a drága, de nem szólok, ha így érzi jól magát, ám legyen. Azért a lábamat arrébb húzom, nehogy lemálljon a húsom a csontomról mint egy főtt csirkének. A kérdésére megvonom a szemöldököm. - Hogy baj-e? Megtapasztaltad a legrosszabbat. Aztán megkaptad a legjobbat. Szerintem ez minden nő álma. Bárcsak az első lépést kihagytad volna... Mosolygok, mert kicsit komoly vagyok kicsit viccelek. De igaz amit mondok. Bárcsak előbb találtam volna rá. Megrázom a fejem - Szerintem nincs ezzel baj. Ha nem érzed úgy, hogy neked még élned kéne és új dolgokat megtapasztalni a szex terén, ha nem vágysz új partnerekre, akkor nem baj. Szerintem ez nem azon múlik, hogy az ember hány másikat próbált ki. Ha valami jó, akkor jó elsőre is. Ha meg nem, akkor századjára sem fog bejönni. Érted, mire célzok? - kérdezem, és nem számolom meg, hány nővel voltam együtt életem során. Nem sokkal, maradjunk ennyiben. Mégis, akik voltak, azok bennem élnek tovább. Emlékként, tapasztalatként. Fájdalommal vagy örömmel, némi közönnyel felruházva. A kérdésére sóhaj hagyja el a mellkasomat. A gőzbe tekintek, befogadom a fürdőszoba részleteit. A fakó csempét, a sarokban meglapuló porhálót. A repedéseket, a csapra rakódott vízkövet. Cseppek csobbanása töri meg a csendet amely most körbe vesz minket. Nem válaszolok azonnal. Elmerülök a számtalan emlék között. Csak kisvártatva szólalok meg. - Szeretném, ha eljönnél velem. Elsőre talán meglepi, hogy nem felelek azonnal. De nyelek egyet, és sóhajtok - Arra kérlek, hogy gyere velem. A sírjához. Még sosem voltam a sírjánál és a kicsinél sem. Azt sem tudom milyen nevet véstek rá. Újabb perceket lop el az idő belőlem, tőlem. Tőle is. Mert erre felelni nagyon nehéz. Már belekezdenék, a számat nyitom, hogy kifejtsem miért is ez az első ami eszembe jutott velük kapcsolatban, amikor váratlanul kopogtatnak. - Engedj, majd én megnézem - nyögök fel, és hagyom, hogy a vízzel együtt a kétségekbe is belemerüljön. Hogy vajon mit felelhetek, mit titkolhatok előle? Egy törölközőt tekerek magamra, és párától, víztől csillogó testtel az ajtóhoz megyek. Jakere számítok, esetleg Jamesre. Átcsattogok a szobán, az előtéren, és kitárom az ajtót. Kicsit meglep amit látok. A kedves szomszéd srác áll ott, a kezében tartva egy nagy tálnyi illatozó frissensültet. Mögötte két fiatal lány döbbenten hagyja abba a beszélgetést és a vihorászást. A srác sokkot kap a látványomtól. - Ööö...én...Tessa? Hoztam neki vacsorát, gondoltam... Farkasvigyort villantok. - Ez igazán kedves tőled, de Tessa most...hát, nagyon kimerült, maradjunk ennyiben - szemtelenkedek, és elégedetten összegzem, hogy a csávó azt gondolja, épp szexeltünk. Az arcán átsuhan ugyanaz az árny, amit egykor az egyik névtelen gyakornok arcán is láttam. Aztán elvittem Tessát, és a liliom mása most az oldalamon díszeleg. A lányok csak szeretnének a helyében lenni, ez van az arcukra írva. A tányért elveszem a kezéből - Ezt add csak ide, jól jön a kalóriapótlás. Kösz, hogy benéztél, további szép estét - kapok le egy szelet húst a tálról, majd egyből bele is harapok. - Hmmm....ez igazáb fibob! - grimaszolok lelkesen, majd sarkon fordulok és a talpammal rúgom be az ajtót, miután a kacéran méregető kiscsajokra kacsintottam távozóban. Újra kezdődik a zavart vihogás. Visszamegyek Tessához. Nem érdekel mi történik az ajtó túlsó felén. - Nézd, ezt a szomszédod hozta nekünk. Nagyon figyelmes, nem? - kérdezem, és újabbat harapok a húsból, majd lerakom a szennyestartó tetejére. Nem mondom, hogy nem is nekünk hozta hanem csak neki, ezt idővel úgyis megtudja majd. Engem így is kellőképpen bosszant, nem akarok ezzel foglalkozni. Leülök inkább a kád szélére, és kicsit magam elé meredek, mert a kérdés a levegőben maradt. - Vicky életvidám lány volt amikor megismertem. Pörgött, csacsogott egész álló nap. Sokszor annyira belemerült, hogy észre sem vette hogy szinte meg sem szólaltam. Nem is figyeltem rá, ha őszinte akarok lenni. Mert csak beszélt és beszélt, én meg tanulni akartam, vagy dolgozni valamin, tervezni a karrierem. Ő meg ruhákról beszélt és arról, hogy milyen jövőt képzel el magának. Velem. Engem meg csak a műtő érdekelt, és hogy hogy juthatnék be oda újra a lehető leghamarabb a lehető legbonyolultabb műtéttel. Lehajtom a fejem, és az arcomra simítom a kezem, aztán a kád szélébe kapaszkodok. El kell engednem ezt a haragot, amely most talpra kényszerít, és arra, hogy hátul, a tarkómon összekulcsoljam a tenyerem. Szembe fordulok önmagammal, letörlöm a párát. A tükörképemet nézem, újra összefonom a tenyerem a tarkómon. Zöld szemem villog, az arckifejezésem cseppet sem békés. Az arcélem megfeszül, a bőröm alatt keményen feszül a bicepszem. - De valami megváltozott. Elvettek tőlem valamit, és ezt nem tudom, miként hozhatnám helyre. Szembe fordulok vele, a tekintetét kutatom. Ő nem tud róla, látom, hogy nem érti miről van szó, hisz akkor feküdt a sírban Emma mellett. Nem tudom, fel merjem-e hozni egyáltalán ezt a dolgot, hisz az neki is egy megpróbáltatásokkal teli napnak sikerült. Mégis azt tanultam, hogy muszáj néha kimondanunk dolgokat, amelyek bennünk vannak, még ha fájnak is. - Az öcsém az esküvőjén, percekkel az előtt mondta el, hogy lefeküdtek egymással Victoriával, mielőtt kimondta az igent Algienek. Súlyos szavak ezek, amelyek a földbe döngölnek. Fájnak. Tépnek. Megrándul az állam. Kínosan felröhögök, bár cseppet sincs kedvem nevetni. Baszódjanak meg. - Ja, durva mi? Az öcsém meghúzta a csajomat. Állítása szerint túl sokat dolgoztam, ők meg ittak. Azért mondta el, hogy megszabaduljon a bűntudattól mielőtt elveszi Angiet. Ezért jött utánam Sydneybe, hogy segítsen túllépni a gyászomon, és eközben ismerte meg Angelicát. Ezt nem mondtam el eddig senkinek. Még Russell sem tud róla, pedig vele még akkor is beszéltem videochaten, mikor Sydneyben voltunk még - árulom el a titkot, nem gondolva arra, hátha Tessának eszébe jut majd, hogy látni akarja azt a felvételt. Én sem gondolhatok mindenre. De ez jelentős. Nagyon is sokat számít, mert a kérdés itt már nem az, hogy akarok-e túllépni ezen a dolgon. Hanem az, hogy valaha képes leszek-e rá. Így érthető talán miért vagyok féltékeny az élő fára is? Miért üldöztem el Jake-t, miért ugrok mindenkire aki ÚGY néz rá. Márpedig mindenki aki pasiból van, úgy néz. A bizalmam teljesen összetört. Azt hittem Victoria mindennél jobban szeretett engem. Mégis megcsalt. A családom eldobott mielőtt az anyakönyvembe írták volna, hogy Storm. Nem kerestek, és azóta sem tudom az okát. Amikor visszakaphattak volna, akkor sem küzdöttek eléggé. Javult a helyzet, de sosem lesz ideális, én nem tudok ilyen könnyen megbocsájtani. Mindenki elhagyott, aki csak valaha számított. Mindenkiben csalódtam. Miért hihetném, hogy ha nem figyelek eléggé, Tessa más lesz? Nem mondom, hogy ugyanolyan, mint Vicky volt, vagy a többiek. Köze sincs hozzá. De a félelem tudat alatt akkor is bennem van. Mi van, ha most sem vagyok elég jó? Túl sok minden érzelem kapcsolódik ehhez a bizalmatlansághoz. Nem tudom, hogyan tudnám feloldani.
Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem. Szerelmemért föláldozom Az életet, Szabadságért föláldozom Szerelmemet.
A kádban ülve már nem ég úgy a lelkem, mint a szobában, amikor ízekre szedett. Nem tudom jobban kifejezni, hogy mit csinált velem Jamie, mert nem egyszerűen a fejembe mászott, hanem az alsó rétegekből csipegetett, és szabadította fel a rossz emlékeket. Nem akartam elmondani neki azt sem, hogy képes lettem volna eldobni az életemet. Nem kellett tudnia róla, hogy megszenvedtem a külön töltött időt, és bár nem azt szánta nekünk a sors, hogy férj és feleség legyünk, nekem mégis jólesett, ha a közelemben volt, ha tudtam, hogy számíthattam valakire. Egész életemben a második szerepkörben mozgolódtam, hiszen a nővérem mindenben kielőzött, neki már családja is van, egy remek férje, két tökéletes gyermeke. A szüleim sosem tettek különbséget közöttünk, de Molly éreztette, hogy nem szeret, csupán azért, mert nem voltam egészséges. Több figyelmet kaptam odahaza, neki ennél sokkal erősebben kellett bizonyítania, ha hangot szeretett volna szerezni magának. Az egyetemen különlegesnek éreztem magam Scott közelében, az ujja köré csavart, de az meg nem volt igazi szerelem. Egy másik arcát mutatta nekem, mellyel az egész életemet képes lettem volna leélni, de nem így történt, és nem bánom, hogy meghalt. Nagyon sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ne magamat okoljam a halála miatt. Megöltem, ehhez kétség sem fér. A törvény nevében bűnös vagyok, de magamat, és a testvéremet védtem, hogy ne essen bántódásunk. Annyi bezárt hónap után már az sem számított volna, ha engem megöl, csak történjen valami. Borzalmas tapasztalatok egy alig élt nőnek, akinek az lett volna a feladata, hogy csinosítgassa a házát, és szüljön egy gyermeket. Rájöttem, hogy nem vagyok az a fajta ember, aki szeretné még feláldozni magát a társadalmi elvárásoknak. Akkor szeretnék majd szülni, ha lesz rá lehetőségem, ha már én is úgy érzem, hogy készen állok rá. A megfelelő érettség nélkül csak teher lenne, és ki akar úgy a világra jönni, hogy nem várták? Jamie lenne a megfelelő férfi, vagy éppen társ? Én magam se tudom, hogy mi lenne erre a jó válasz, de abban biztos vagyok, hogy nélküle már nem sikerül aludnom, lélegeznem, és lassan léteznem sem. Ennek kell lennie a nagybetűs szerelemnek, ahol a rosszban és a jóban is megtalálod azt a személyt, aki a hétköznapi hősöd lesz. A kádban ülve nem is kell más, nem akarom, hogy mások a közelemben legyenek, mert ő az egyetlen, aki megért, és képes tartani velem a tempót. A korkülönbség, a pénzbeli eltérések, de még az sem érdekelne, ha vak lenne. A tudat, hogy a karjai ölelnek, egy egész örökkévalóságig elegendő lenne. Lassan dőlök neki a mellkasának, a lábammal kavargatom a vizet, és hallgatom őt, a történeteit, az első szerelmet, vagyis nőt, akihez fizikálisan is köze volt. Rita…nem tetszik a név, de azt hiszem, hogy senkinek sem tetszene a neve, akihez köze volt. Cornelia elcsendesülni látszik a haragvó belsőmben, már nem zavar, hogy barátok, mert tudom, hogy rajtam kívül más nőre rá sem nézne, vagyis bízom benne, hogy a megérzéseim nem hamisak. Nem feltétlenül szavakkal támasztotta alá a szerelmét, éppen ellenkezőleg. Jamie tettekkel igazolta, hogy csakis rám vár. A tetoválás, a kórházban az elém ugrása, sőt még a karrierjét is kockára tette, hogy mellettem legyen, hogy életben tartson. Önző volt akkor, amiért nem kérdezte meg, hogy mit akarok? A betegség utáni depresszióban másképpen láttam, mely igazából totálisan messze állt a valóságtól. Jamie félt attól, hogy elveszíthet. Nem gondolkodott, hanem cselekedett, amikor szívet hozatott, amikor kísérleti projektet indított miattam. Sóhajtok egyet, és felrázom a víz felszínén úszó habréteget. Elmosolyodom, hogy az édesanyját hozza szóba, meg a képeket. Mikor is kirándultunk utoljára arrafelé? - Örömmel venném, ha valamikor elmennénk az anyukádhoz. Ne csak képeket mutasson, hanem videókat is, hogy milyen rossz gyerek voltál. Nem hiszem el, hogy még kisfiúként is a nagy lexikonokat bújtad. Sosem volt annyi eszem, hogy ennyi mindent megjegyezzek. Szerettem tanulni, de neked ez adottság. – kuncogok fel, mert nem sok ember mondhatja el magáról, hogy olyan memóriával rendelkezne, mint Jamie Dylan Woodward. A neve egy legendáéval vetekszik, nagyon tudom becsülni, hogy nem szállt el tőle, pedig összeszámolni se tudnám, hogy mennyien állnának sorban csak azért, hogy találkozzanak vele. Őrülten szerencsés vagyok, hogy a másik oldalát is megismerhettem, ahol nem istent játszik, hanem egy hétköznapi férfi, ugyanolyan gondokkal, mint mások. A kezét átfogom a sajátommal, és elmorfondírozok azon, hogy mennyire nyugodtak is ezek a percek az órákkal ezelőtti vitánkhoz képest. – El sem tudom képzelni, hogyan érhet váratlanul. A csók még igen, na de a szex. Be akarod velem etetni, hogy ilyen halk szavú kisfiú voltál, aki nem mert közelíteni a lányokhoz? – nevetek fel, mert egyszerűen képtelenség a fejembe kivetíteni azt a képet, hogy Jamie pápaszemes, meg nyúlánk. Olyan teste van jelenleg, hogy még a szobrászat sem adná vissza a kockáit. Kifaragta magát, és jó tudni, hogy ehhez most csak én érhetek. Vajon meddig fog tartani ez a békés állapot, mikor lesz elege belőlem, és a sok visszalépésemből? Meddig fogjuk még közösen járni a táncot? A könnyed témákat hamar jegeljük, és a kiskutyám kerül a középpontba. Millie-ről a mai napig szenvedés mesélnem is, mert nagyon szerettem volna, ha nem kell felelevenítenem a vele történteket. Szerettem nagyon, akkoriban a legjobb barátom volt, akire rábízhattam a titkaimat. Nem egyszerűen egy állat volt, inkább családtag. A végére egy-két könnycsepp képződik a szemem sarkában, és döbbenetes, hogy mégis megkönnyebbülök, hogy beszélhettem róla. Jamie nyakához bújok, a hátam teljes hosszában nekifeszül. Mélyeket lélegzek, és hagyom elmenni az emlékét neki. – Olyan jó lenne, ha lenne valaki, aki kárpótolná őt. – csendesem el, és meg is nyugszom. A Scott-al ért rossz dolgok után egészen más vizekre evezünk. Féljek beismerni, hogy mennyi férfival feküdtem le, ha már szóba került Rita? Színt vallok neki, és alig bírok magammal, hogy mégis mit gondol rólam. – Igazán szép…de a legjobb még hátravan. – fordítom hátra a fejemet egy csintalan pillantás kíséretében. – Értem, hogy mire célzol. Mi van, ha még nem volt elég, és valami újra is vágyom, hmm? – kacérkodom az ötlettel, és ugratom is, mert eszem ágában sincs mással is lefeküdni. Könnyedén talál rá a talpam a combjára és simít végig rajta, ha már egy kádon osztozkodunk. Van egy kérdés, ami engem nagyon is érdekelne, és tudom, hogy ki kell mondanom, ha már ennyi minden került a felszínre ma. Victoriához több közöm van, mint a többi exéhez. A szíve az enyém, és vele együtt az a férfi is, aki egykoron a vőlegénye volt. Tudni szeretném, hogy milyennek látta őt. – Hova kellene elmennem veled? – értetlenkedve vonom össze a szemöldökömet, mert fogalmam sincs, hogy hova akar ezzel kilyukadni. – A sírjához? – nagyot kell nyelnem. Ez új fordulat, meg nem értett dolgok vannak mögötte. Még megszólalni sem marad időm, mert valaki csenget, és Jamie az, aki eliszkol. Egyedül maradok pár percre a kéréssel, és azt emésztem, hogy mennyire lenne jó ötlet. Jobban aludnék, ha láthatnám őt? Össze vagyok zavarodva, de Jamie túlságosan hamar ér vissza egy tálca hússal a kezében. – Ez meg mi? – kérdezek rá, és még engedek egy kis meleget, ha már kimászott mellőlem. – A szomszédom? – most esik le, hogy Prestonról beszél. El is feledkeztem róla, de tetszik, hogy féltékeny. A hangulat megint ugrik egy másik lépcsőfokot. Képtelenség, hogy ezzel együtt tudjak áramolni. Vicky neve hallatán kiegyenesedem, és szótlanul hallgatom végig a jellemzését. Az ellentétem, sosem voltam csicsergős, meg a ruhák iránti szenvedélyem is abban merült ki, hogy néha elmentem a nővéremmel vásárolni. – Biztosan életvidám volt, és egyetlen percét sem bánta meg… - még bele sem lendülök, de már látom rajta, hogy valami bántja. A tükör felé fordul, egy kicsit úgy érzem, hogy zavarom, de aztán erőt vesz magán, és beavat a titkába. – Mit vettek el tőled Jamie? – csúszik ki a számom, melynek pillanatában összetalálkozik a tekintetünk, és hirtelen megértem, hogy mekkora fájdalom érlelődött eddig benne. – Micsoda? Lefeküdt az öcséd a menyasszonyoddal? – kérdezek vissza hitetlenkedve. Nem tudom megérteni Petert, de így kezd világossá válni pár esemény. Sydney-ben nem igazán szerette, ha kettesben maradtam az öcsével, vagy más férfitagokkal a családjából. Mekkora lelkierő kellett ehhez, hogy utána még rám tudjon koncentrálni? – Én sajnálom Jamie. – nem találom a szavakat, hogy mit mondhatnék erre, nem egyszerű. Peter és Victoria. Csend telepszik a fürdőre, én még maradtam volna, de most úgy érzem, hogy ki kell onnan szállnom. Megemberelem magam, és kikászálódom, egy törölközőt kötök meg a két mellem között. Jamie testtartásán látszik, hogy feszült, ezért finoman ölelem át hátulról, és a vállára fektetem az államat. – Jamie nézz ránk. – utasítom gyengéden a tükör felé pillantva. – Nem szoktam ígérgetni, ha nem bírom betartani azokat. A hotelszobában mégis megtettem veled. Emlékszel? Nem mondok le rólad. – egy kis szünetet tartok, hogy lássa, nem hazudok. – Az utolsó szívdobbanásom is a tiéd lesz Jamie Dylan Woodward. – az ajkamat beharapom, és ha felém fordítja a törzsét, akkor az arcára simítom a tenyeremet. – Jamie… - egyetlen szóba szeretném belesűríteni, hogy mennyire fontos. Az életemet jelenti.
Ez az este tele van nem várt fordulatokkal. Az erőfitogtatás a fitnesz gladiátorral, a féltékenységből kialakult meghitt ölelkezés, az, hogy sikerült kimondanunk olyan dolgokat egymásnak, amelyek fájtak és bennünk éltek, s ez a kádban ellazult kellemes légkör...egyikre sem gondoltam amikor reggel beleugrottam a melegítő nadrágomba és fordítva tettem fel a fejemre a baseball sapimat. De most itt vagyunk. Tessa a karomban, és még talán sosem éreztem ennyire közel magamhoz őt. Megnyílt, és hálás vagyok neki, amiért meg merte ezt lépni. Érdekes foglalkozás a pszichológia. Kegyetlenül képesek belevágni a másik agyába a szavaikkal, kitépkedik az összes tollat a szárnyaidból, hogy meggyógyítsd önmagad. De önmagukat nem tudják ugyanerre rávenni. Önmagukat nem látják tisztán, nem képesek diagnosztizálni, vagy ha mégis, akkor leginkább félremegy a dolog. Eltúloznak vagy könnyedén vesznek dolgokat amiket épp könnyedén kéne, vagy nagyon is komolyan. Mert saját magunkat nem látjuk úgy, ahogy mások látnak. - Hé, szuperjó gyerek voltam - háborodok fel játékosan és kicsit a víz alá nyúlva belecsípek a popsijába gyengéden, aztán elnevetem magam - Ok, nem áldott jó gyerek, de azért panaszra sem volt ok soha. Néha verekedtem, mint minden fiúgyerek, és ha valaki az öcsémet piszkálta, hamar csépelhetőnek billogoztam az arcát. De ezen felül illedelmes voltam, segítőkész és igen, bevallom, rettentően jó tanuló, de ritkán kérkedtem vele. Nekem természetes volt az, hogy az eidetikus memóriával rendelkezők tulajdonságaival rendelkezem, legalábbis részben. Nem hinném, hogy nekem is ilyenem van - morfondírozok el egy pillanatig, mert bevallom, ezen így még sosem gondolkodtam - Nem különleges adottságnak köszönhetem azt, hogy megjegyzek dolgokat. Maximális összpontosításnak, fáradhatatlan ismétlések véget nem érő sorának sokkal inkább, mint az agyam különös működésének. A lexikonokat pedig csak azért bújtam, mert érdekesnek találtam már kisgyerekként is, és mert a család könyvtárában nem nagyon találtál romantikus kalandregényeket vagy képregényeket. Sokkal inkább tudományos könyveket. Fizikát, kémiát, biológiát, anatómiát. A mesekönyveket talán a bébiszitterem olvasta nekem még kisded koromban. A fejem hátrahajtom és próbálok emlékezni arra amikor más is érdekelt az orvostudományon kívül. De nem nagyon tudok ilyet mondani. Ha volt is, anyám csírájában oltotta ki belőlem. Nem akart rosszat, csak a lázadozásra nem volt ideje. Ennek megfelelően hamar egy projekt lettem, amely példát mutat az öcsémnek. A gyerekkor kissé háttérbe szorult, a felelősség láncát hamarabb akasztották a nyakamba mint azt ahogy azt bárki hihetné. A következő témánk azonban kissé pikánsabb, és Tessa nem nagyon hisz nekem. Mosolygok csak azon, hogy nem hiszi, milyen tinédzser vagy fiatal felnőtt voltam. - Ha nem emlékeznél, nálunk sem voltam épp az a hódító Don Juan - vonom fel a szemöldököm. Persze, ha adott volt a szituáció, elő tudott törni belőlem a vadabb énem, de ez igencsak ritkán adatott meg. Sokszor elképzelni sem tudtam azt, hogy valaki engem akarhat, rám vágyhat, bár így közel a negyvenhez azért már tudok egyet s mást, de fiatalabb koromban még kevésbé tudtam ezt magamról. - Nem mondom, hogy nem játszottam el a gondolattal, és persze, én is sóvárogva vágytam a szexre mint minden korombéli srác. De kezdeményezni sosem mertem, ugyanis rettegtem az elutasítástól és a megszégyenítéstől - pirulok bele kissé a vallomásba, és innentől kezdve Tessára bízom, hisz-e nekem vagy sem. Pszichológusként tudhatja jól, hogy egy tinédzser fejében mennyi minden játszódhat le, a bizonytalanság, az önpusztító kétkedés pedig szinte kötelező elemük a fiatal srácoknak, akik legtöbbször sokkal éretlenebbek a velük egy idős lányoknál. A kutyáját szándékosan hozom fel, mert róla még nem beszélt nekem, és tudom, hogy sokat jelentett számára. Hallgatom mit mesél, s aztán szorosan köré fonom a karjaimat. - Értelek. Mindent értek - suttogom és csendesen megcsókolom a halántékát. Nem mondok többet, ez épp elég. Hiányzik neki egy négylábú társ, én pedig bármit megtennék azért, hogy kárpótoljam az őt ért veszteségért. De ezt egyelőre nem kötöm az orrára, még nem kell minden tervembe beavatnom. Akkor oda lenne a meglepetés ereje. A következő téma azonban kicsit felpaprikázza a hangulatomat, igaz, csak ideiglenesen. - Szóval új dolgokra vágynál? - kérdezem epésen, és tudom, hogy most csak viccel, de azt is tudom, hogy olyan szeszélyes akár a tenger. Gyönyörű, üde, kívánatos, én pedig küzdhetek, de akkor is sokkal idősebb vagyok nála. Azt gondolja nem jutott eszembe számtalanszor, hogy bármelyik pasit megkaphatná akit csak akar? Hogy nem sok férfi volt az életében, és ez épp elég ahhoz, hogy vágyjon az újdonságokra is idővel? Hogy nem félek attól, mi van ha egyszer majd rám un? De hiszek benne, hogy érte bármilyen áldozatra képes lennék. Ha...ha kellene...azt hiszem képes lennék elengedni is, ha élni akarna. Igaz, belehalnék, de nem hinném, hogy tudnék neki bármire nemet mondani. Ahogy azt is, hogy nagy eséllyel börtönben kötnék ki utána, mert megölném a fickót aki hozzányúlt. De annak még jobban örülnék, ha nem akarna mással lenni, csak velem. Ha mindent meg tudnék adni neki, amire csak vágyik. Őrültség ez tőlem? Meglehet. De ilyen a szerelem ha Jamie érzi. Őrült. Ködös. Zavaros. Vad. Tüzes. És egy életre szól. Victoriára kitérni nem könnyű, mert még mindig vannak dolgok vele kapcsolatban amelyek bennem élnek. A mosolya. A nevetése. Vagy ahogy sírni tudott. Érzem őt. Az első szerelem volt, akihez nagyon kötődtem, de mégsem volt az igazi számomra. Akkor sem volt, most sem lenne az, ha itt lenne. Nem mondom, hogy nem jönnénk ki, mert Vicky simulékony volt és érzékeny a környezete változásaira. Alkalmazkodott egy pillanat alatt. De mégsem volt hozzám való. Ezt tudom már jól. A kérés úgy bukik ki belőlem, mint mikor egy fájó őrlőfogat húznak ki a fogsorból. Fáj, lüktet de megkönnyebbülést is hoz. Ez már a gyógyulás ígérete. Bólintok, de többre aztán nem marad időnk mert csengetnek. Én megyek ki és pár perc alatt le is rázom a kotnyeles szörfbajnok testű súlyzólovagot, a két nyáladzó tinilánnyal együtt. A húst a magamévá teszem, és visszamegyek Tessához. A kérdésére csak bólintok, elég egyértelmű, hogy más nem nagyon kereshette őt, de nem foglalkozom tovább a témával. Visszatérek Vickyhez, mert Tessa kérdezett és tartozom neki annyival, hogy válaszolok. Mesélek a nőről aki egykor az életemet jelentette, aki várandós volt tőlem. De egyben ennyi év után is így tudott bántani, ahogy nem sokan lennének képesek rá. Kitépte a szívem az öcsém amikor ő megszabadult a terhétől. Bemocskolta Vicky emlékét, elszakította a köztünk lévő acélnak hitt köteléket. Ő megkönnyebbült, én megsemmisültem. Ez volt az ára az öcsém boldogságának. Nem tudok most Tessára nézni, mert félek, azt hiszi ezért fáj, mert még szeretem Victoriát. Pedig azért fáj, mert szerettem Victoriát. Bíztam benne. Bíztam az öcsémben is. De ezek után, ha a saját vérem is így elárul, és éveken át képes hazudni róla, akkor mégis hogy bízzak meg idegenekben? Az anyám kijátszott, Peter lefeküdt a menyasszonyommal, Maya elhagyott...hogy bízhatnék meg bárkiben is? Az ígéret, a vér szava ma már senkinek semmit nem jelent. Egy pillanat alatt lépnek ki emberek az életedből és még csak meg sem rezzennek aztán a neved hallatán. Elfelejtenek. Élnek tovább, valaki biztos a helyedbe lép. Csak én maradok mindig ott. Egy helyben állva az őrhelyemen, mint egy hűséges kutya és csak vonyítani tudok. Tessa mögém lép, magával hozza a kádban hullámzó víz melegét a bőrén. Hozzám bújik, vállamra hajtja az állát. A tekintetemet a tükörképemre irányítja, onnan siklik le az övére. Igéző pillantása van, a szívem egyből hevesebben kezd el verni. Emlékeztet egy ígéretére, egy régi momentumra az kapcsolatunk hajnalán. Emlékszem arra a napra. John kiverte belőlem a szuszt is, Cornelia meg akart ölni egy bögrével. Két gyermek halála száradt a lelkemen, négy másik az életét köszönhette nekem. Kemény idő volt, összeomlottam a súlyok alatt. Tessa a hotelba vitt aztán Rióba utaztunk. Egy teljes éjszakára elhitettük a világgal hogy én egy boxoló vagyok ő pedig a kedvesem. A tengerparton szeretkeztünk. Aztán visszatértünk, és mire átléptük New York légterét, már ismét Dr. Woodward voltam, a férfi aki megmentheti az unokahúga életét, és akinek hálával tartozik. Némán bólintok, a torkom mégis összeszorul. A tekintetem többet mond ezer szónál is. Légy a bástyám. Kősziklám. Ne hagyd, hogy elvesszek a végtelen sötétségben. Te vagy a fényem, a világítótornyom a háborgó tengeren. Hozzád térek haza, te mutatod nekem az irányt. Tudom, nehéz teher ez, de cserébe én is sokat adok, csak engedd, hogy odaadhassam. Megfordulok. - Az utolsó szívdobbanásig - ígérek én is neki halkan, míg ajkaim csókkal pecsételik meg eskümet. Ugyanezt adom én is. Egy szívet, amely ezer sebből vérzik, amely meggyötört, eltaposott, de még mindig képes teljes odaadással szeretni. Az ölembe kapom, és kiviszem a fürdőszobából. Elég volt a pancsolásból, a víz kihűlőben. Itt már nem vár ránk több kaland. A hálóba viszem, és lehámozom róla a vizes törülközőt, de nem azért, hogy a magamévá tegyem. Odakint ugyanúgy süvít az ezüst szél, hópelyheket cibál magával, majd táncoltat tova. Tessát betakarom egy puha paplannal, aztán mellé bújok én is. Meztelen testünk összesimul, de nem erősködöm azért, hogy szexbe torkolljon ez az este. Csendesen húzom magamhoz, a válla gödrébe csókolok aztán csak hallgatom a szelet és a szuszogását. Talán órák telnek el, míg elalszok, talán ő sem tud aludni. Mégsem tudok többet kihozni magamból annál, mint amit elmondtam. Néha a csend beszédesebb mindennél.
*Pár nappal később*
A konyhában állok, s a szemem Rá szegezem. Sandán méreget, unottan, már-már megvetőn. Összehúzom a szemeimet amelynek színe hasonlatos az Övéhez. Rezzenéstelenül bámul tovább. - Hogy tudnálak elüldözni innen, átkozott pokolfajzat? - kérdezem tőle, és lépek egyet oldalra, mire fújtat egyet és felém kap a karmaival. Megijedek a heves reakciójától és akaratlanul is a kezemre téved a tekintetem. Csupa karmolásnyom vagyok már könyékig, pedig csak egyszer akartam megsimogatni. A lakás amely Tessa szomszédságában van követlenül, úgy tűnik járulékos berendezéssel is jár, mert ez a macska itt van, és nem is tűnik úgy, mintha szándékozna elmenni innen. Viszont a lehető leggonoszabb, legalattomosabb teremtés amit csak a Föld a hátán hordott a keletkezése óta. Egy T-Rex hozzá képest jámbor labrador. - Jól van na, nem kell rögtön anyázni. De találnom kell neked egy találó nevet amin szólíthatlak. Mit szólsz az Átokhoz? - kérdezem tőle, és mivel nem felel, egyelőre beérem ezzel. - Nos, Átok, akkor a következő a felállás. Én vagyok a főnök. - mutatok felé, de csak hátracsapja a füleit és morogni kezd. Meggondolom magam. - Oké, részben én vagyok a főnök. Újabb morranás, mélyebbről jön. Lassan hátrálni kezdek az ajtó felé. - Ebből akkor sem engedek. Ez az én lakásom, és ha már veled kell laknom, fontos lefektetni szabályokat. Például, hogy milyen macskakaját szeretsz, meg hogy naponta többször cserélni kell-e az almodat vagy elintézed a dolgaidat odakint az utcán? Most megyek és elintézek pár dolgot, addig te...nem mondom, hogy elköltözhetnél, de nem bánnám, ha mire visszaérnék a teljes magány fogadna. Egy óra múlva térek vissza, immár tizenhat féle alutasakos és száraz táppal felszerelkezve, mind különböző ízű, ezen kívül van nálam egy bolhairtó nyakörv, egy macskaszájkosár és szükség esetére egy hordozó is, valamint egy bonyolultnak látszó macskajátszóállvány, pihenőfotel cicáknak és kistálka amiben megetethetem. Mert az a macska úgy tűnik mióta megvettem a lakást nem nagyon szándékozik elhagyni azt. Épp a zárral bajlódok amikor kiesik a zacskó a kezemből, persze szétszórva a megannyi macskaellátásra alkalmas dolgot a padlóra. Jamie beköltözött, szokjatok hozzá szomszédok.
Tudtam, hogy az újév nehézségekkel tarkított lesz, és azzal, hogy saját lakásra vágyom, a függetlenségem is elér egy olyan fokot, melyre évek óta nem volt példa. Eleinte a családi házhoz voltam láncolva, majd mikor elkerültem otthonról, akkor kollégiumban laktam jó néhány társsal, és hirtelen költöztem össze Scott-tal is. A szerelem nem égett eléggé, nem abban a tűzben edződtem, amiben ilyenkor szokás, és hamar kerültem vissza a családom óvó karjai közé. A nővérem, és a sógorom istápolása mellett kezdtem meg a pszichológiai pályámat, aztán meg Jamie volt az, akivel összebútoroztam. Ebben a képletben sosem voltam egyedül, nem tapasztalhattam meg, hogy milyen felelősséget vállalni a számlákért, a hűtőszekrény tartalmáért, mert minden áldott pillanatban gondoskodtak rólam. Szerettem volna megmutatni a rokonoknak, a barátoknak, de legfőképpen magamnak, hogy képes vagyok az önálló életre, ehhez pedig nem szükségeltetik egy barát, vagy pasi, sőt még a testvérem se. Megállni a két lábamon nem tűnt rossznak, a pénzzel óvatosabban kellett bánnom, de sosem kanászkodtam el. Jamie mellett belekóstolhattam, hogy milyen az igazi luxus. Sosem kérdezett, egyszerűen odaadta a kártyáját, hogy vásároljak, és csökkentsem a számláján lévő összeget. Mostanra függetlenedtünk, és nekem is van saját keresetem, egy kis félretett pénzem. Nem futja mindenre, néha meg kell gondolnom, hogy melyik élelmiszert vegyem meg, de semmi sem ér fel azzal, hogy most már akkor kelek fel, amikor én akarok, nem kell igazodnom mások szokásaihoz, és a magam ura lehetek. Énekelhetek a kádban, olvashatok órákon át, tanulmányokat írhatok, és még számtalan lehetőség áll előttem, amire nem kell napirendet írnom. Felemelő érzés, és valahol félelmetes is. Sokan nem hitték volna el a második szívműtétem után, hogy idáig fogok eljutni, sem azt, hogy a két lábamon fogok járni, beiratkozom ismételten az egyetemre, hogy folytassam a tanulmányaimat, vagy, hogy egyszerűen élvezzem az életet. Depresszív hullámokban épültem fel, a második operáció sokkal nagyobb mély nyomot hagyott bennem, és erre ráment a kapcsolatunk is Jamie-vel. Az elhamarkodott eljegyzés, az összeköltözés, a titkaink elhallgatása, aztán meg a halmozott problémák. Nem illettünk össze, és bár mostanra beláttam, hogy szerelmes vagyok, de olyan nő is, aki vágyik a karrierje építésére…sokkal könnyebb lenne újrakezdeni vele. A mai este is azt bizonyítja, hogy nem bírok létezni a jelenléte nélkül, de kimondani sokkal nehezebb lenne, hogy hivatalosan is a párja legyek. A barátaink tisztában vannak ezzel a se veled, se nélküled állapottal, de nekünk idő kellett ahhoz is, hogy felismerjük a bajt. A kezében tartotta a szívemet, én őt tartottam a kezemben, amikor lelőtték. A traumák tornyosultak, és sosem ülepedtek le. A beszélgetések elmaradoztak, de ma még ez is ment nekünk. Nem voltak tabuk, felszakította a régi sebeket, de szükségünk volt rá, hogy továbblépjünk. A fürdőszobában lezajló meghittséghez nem sikerül egyetlen pillanatot sem hasonlítanom, mert erre még nem volt példa. Nem érdekelt az sem, hogy a szomszéd kopogott, vagy, hogy fiatalok lányok gyűrűjében nyitott ajtót ez a két lábon járó félisten. Sosem a teste vonzott, vagy a külcsín. Nagyon helyes pasi, mások a két kezüket tennék össze, ha rájuk nézne, de bennem másképpen bontakoznak ki az érzelmek is. Tüzes volt, és ellenséges, már ezzel is kitűnt, de volt szíve. Az unokahúgommal úgy bánt, ahogyan kevés férfi tette volna, a családomhoz úgy állt, mintha a sajátja lett volna. A betegekkel sosem üvöltött, nem viselkedett fellengzősen. Be kell ismernem, hogy meghódított, és magába épített. A kettőnk személyisége nagyon eltérő, más világból jöttünk, én nem születtem bele a luxusba, neki az volt a természetes, ahogyan a gyógyítás is. Nehezen fogadta el, hogy a másik oldalon is állhat, de megtörtént, és szerepet cserélt. Borzasztóan okos, de kirekesztett is. A múltjából fakadóan nem volt meg úgy a családi háttere, mint nekem. Egy percig sem kételkedtem a szüleimben…a testvérem más, de annak is végső soron jó lett a befejezése. Molly megtanulta a saját kárán, hogy ne szóljon bele mindenbe, én meg örültem neki, hogy végre meghallotta a véleményemet is. Egy szó, mint száz…nekem más a normális, mint Jamie-nek. Szeretem őt, és elfogadtam a rigolyákkal együtt, megláttam benne a pluszt, a felszín alatt hagyott gyermeket, és a férfit, aki egy életre választ magának párt. Nem éri be kevesebbel, és ahogyan Victoriáról beszél, abban sincs semmi megvetés, vagy rosszindulat. A felesége lett volna, a babájukat hordta a szíve alatt. Elmentek, és meggyászolta őket, de most fejti ki csak igazán, hogy milyen lett volna az elképzelt jövő, ha nem történik meg a baleset. A vizet forgatom a két mancsommal, a húsokra tévedt a tekintetem, de nem vagyok éhes. A tudat, hogy megcsalta nem könnyíti meg a dolgomat…ráadásul az öccsével. Értelmet nyer a Jared-es féltékenysége, a féltésem más férfiakkal szemben. Mondanám, hogy átérzem, de nekem is okozott már fájdalmat, nem is keveset. A gyűrű visszaadása abból fakadt, hogy lefeküdt Corneliával…és más nőt ölelt. Nem vetemedtem volna ilyesmire még akkor sem, ha ez kellett volna figyelemelterelésnek. A hűség nálam egészen mást jelent…felfogtam, hogy sokat jelent neki a barátja, de mi lett volna, ha én John Nortonnal, vagy Jake Lester-rel bújok ágyba? Összedőlt volna a kártyavár, és még meg is ölte volna őket…hiába magyaráztam volna el, hogy őt szeretem, fordított helyzetben én jöttem volna ki vesztesként. Kilépek a kádból, látom a testtartásán, hogy az emlékeken utazik, egy kicsit merev is. A háta mögé lépek, és átölelem, a vállára fektetem az államat. Az ígéretemet a sírig viselem, és tudnia kell, hogy ott leszek bármikor neki. Nem kell, hogy a szerelem legyen az egyetlen összekötő kapocs közöttünk, ez már régen többről szól. A barátja vagyok, a lelki társa…mi ez, ha nem egy életre szóló kapcsolat béklyója? Megfordul, és csak némán pillant végig rajtam. A belseje sugárzik, a lelke ég, amikor így néz rám. – Legyen így. – mosolyodom el halványan, és elnyílt ajkakkal fogadom a csókját. Édesebb, mint eddig bármi, a szerelemről árulkodik, és a komoly jövőképünkről. A hálóba visz, gondoskodóan takar be, és hagyja, hogy hozzábújjak. Már nem kellenek szavak, kimerültem mindenhogyan, és csak egy kiadós alvásra vágyom. A percek pörögnek, és mire felnézek rá, már máshol járok. Álmodom egy közös házról, és egy leélt életről az oldalán…
Pár nappal később
Preston egy órája jött át hozzám, hogy tanácsot kérjen az egyik órájának a megtartásához, mert szeretné, ha nemcsak a testre, hanem a lélekre is rágyúrnának, hátha tudok adni neki olyan tippeket, amivel ez megvalósítható. A netet bújtuk mindketten, én törökülésben foglaltam helyet a kanapémon, neki meg az egyik fotel jutott a közelemben. Mosolyogva böngészek a különböző oldalakon, és már nagyjából megvan a felépítése is a következő fitness megjelenésének. – Mit szólnál hozzá Tess, ha még ilyen légző gyakorlatokat is betennék a végére? Ha már kell a nyújtás, nekem beleférne, vagy az elején szoktak ilyet? – az olvasó szemüvegemet feljebb tolom, és megnézem, amit a saját gépéről mutat felém. – Figyelj, én az óra elejére tenném, és a végén a nyújtáshoz valami kellemes zenét, vagy dobd fel, hogy beszélgessetek a végén egyet. Ki, miért jár, mi a célja, hogyan tudnák egymást motiválni. Megteremted a csoporthoz való tartozás érzetét, és sokkal szívesebben fognak sportolni is járni hozzád. – egy széles mosollyal ajándékozom meg, mire mindketten felkapjuk a fejünket a folyosón zajló hangokra. – Mi volt ez? – magam mellé helyezem a gépemet, és felpattanva már megyek is az ajtó felé. Kicsit meglepődöm, amikor kinyitom a bejárati ajtót, és meglátom Jamie-t. – Ez mi…? – szalad ki a számon a kérdés, és a vállam felett megjelenik Preston feje is. – Te lennél az új szomszéd? – akad el a lélegzete, nekem is hasonló kérdések armadája fogalmazódott meg a fejemben. Kilépek a közös térbe, és a szétszóródott macskaeledelre sandítok. – Ez mit jelentsen Woodward? – fűzöm össze a két karomat a mellkasom előtt.
Nem vagyok egy könnyen megfutamodó pasi, nem félek szembeszállni bárkivel, akit csak úgy ítélek meg. Ám ez a bundás-karmos Isten csapása bizony kifog rajtam. Próbáltam kedvesen hozzáállni, magamhoz édesgetni, de ez az égetni való kegyetlen gyalogszőrös mindennek ellenállt. Szerintem sikeresen kikaptam a világ egyetlen emberutáló bársonytalpúját. Teljesen mindegy volt számára a közeledésem. Simogatást akartam adni, vagy csak hogy megszagolja a kezem...mindenre harapás, támadás és karmolás volt a válasza, s ha épp nem próbált meg megölni, akkor is csak morgott és fújt rám, mintha valami ázott kutya lennék amelyik a táljába akar zabálni. Új lakásom enélkül is bővelkedik kihívásokkal, mivel eltekintettem az általam megszokott környezettől, és ragaszkodtam a Tessa közvetlen szomszédságában lévő lakáshoz, hát...finoman fogalmazok, ha azt mondom, láttam már szebb napokat megélt lakhelyet is. Az előző lakók vajmi keveset törődtek ilyen apróságokkal mint berendezés, felújítás, netán számlafizetés. Furcsa népek voltak, az egyszer biztos, legalábbis a háziúr szerint. A vételár a kocsim árát sem tette ki, de ez sem riasztott el. A konyhabútor mögül előmászó csótányok már majdnem, de megnyugtattak, hogy az éves csótányirtás pár héten belül megtörténik és akkor egy időre eltűntek. Persze már másnapra megrendeltem az egyéni irtást, mert abban biztos voltam, hogy jó esetben a nem kívánt lakótársat is ki tudják űzni, de rosszabb esetben csak a többlábú ízeltlábúaktól szabadítanak meg, de azoktól azonnali hatállyal. Nem vagyok már olyan kényes mint egykor voltam, de valamit akkor sem vagyok hajlandó elviselni, ha fizetnek érte, ez pedig közéjük tartozik. A málló vakolat, a penészes fal a fürdőszobában és a leszakadt hálószobaablak viszont mind olyan tényező amely pár hét alatt orvosolható, ha elég ügyes az ember. Márpediglen én elhatároztam, hogy amit tudok, azt mind saját kezűleg fogom megcsinálni. Például beszerelni az új konyhabútort, vagy kifesteni, padlót cserélni, berendezni a kérót. Jake is, John is kissé kiakadtak amikor megtudták, hová költözöm. Hisz a kórház kocsival is vagy háromnegyed óra jó esetben, a környék sem épp bizalomgerjesztő, és hát Tessa...Féltek tőle mit szól majd hozzá, ha megtudja, hogy beköltöztem a tudta nélkül. De biztosítottam őket, hogy tudom mit csinálok, és ez nem arról szól, hogy rátelepedjek Tessára. Nem akarom rátukmálni magam, vagy kierőszakolni, hogy mindig velem legyen. Csak szeretnék vigyázni rá, és ez a költözés az egyetlen módja, hogy valóban itt legyek ha szükségét érzi anélkül, hogy azt éreztetném vele, ellenőrzöm. Nem ez a szándékom, bár be kell vallanom, a díszhuszár szomszédját még mindig karóra tudnám szúrni, mert tudom, hogy ráhajtott. De azt is, hogy Tessa azt mondta, szeret engem. Nekem pedig végre meg kell újra bíznom benne, annak ellenére is, amiket elkövettünk egymás ellen, vagy épp egymásért. Szeretem őt, és ezen semmi nem változtat. Semmit nem teszek amit ő nem akar, ezt az ígéretemet is betartom, és ha azt akarja, hát elköltözöm. Ám egyelőre beérem annyival, hogy megvettem, ez az én váram, és talán jó esetben lesz lehetőségem bebizonyítani neki, hogy képes vagyok betartani az ígéreteimet. Vigyázni fogok rá, amíg élek, függetlenül attól, hogy a csajom-e, vagy másként dönt. Mert a kapcsolatunk jóval több már, mint szerelem, több, mint barátság, vagy a kettő keveréke. Viszont míg addig eljutok, hogy ezt kifejthessem neki, addig meg kell küzdenem egy bársonytalpú szociopatával, így mielőtt bejelenteném a háznak, hogy immár én is nyilvántartásba kerültem az utcában, először megpróbálok gondoskodni a karmos démonról, akit találón egyelőre Átoknak neveztem el. Lehet, hogy ez a név még az elkövetett bűnei alapján változhat, egyelőre beérem ennyivel is. A gondoskodás azonban fárasztó dolog, és nekem még soha életemben nem volt háziállatom. Anyám még tanagochit sem hagyott nekem tartani, mondván, rontja a tanulmányaimat, a fókuszt áthelyezi egy teljesen értelmetlen dologra, így most egyszerre beszerezni mindent a szőrös ördögnek nem egyszerű feladat. Megint túl sokat akarok és lám, az ajtó előtt bizonyosodik be, hogy nem bírok vele. A kezemben egyensúlyozott zacskó tartalma kiborul, szanaszét szóródik belőle a tartalma. Macskakonzerv, száraztáp, csilingelő macskanyakörv, amit ezerszer megbántam már amióta csak megvettem, mert tudom, hogy a lakótárs előbb vájja ki a szemem, minthogy hagyná, hogy feltegyem rá - mind a padlón köt ki, két méteres sugarú körben. Épp letérdelek, hogy visszaszedegessem őket a megkönnyebbült zacskóba amikor nyílik Tessa ajtaja, és megjelenik Ő. A szívem megint nagyot bobban a látványára. Megint kicsit doktornénis a kinézete, az a szemüveg...ettől pedig kicsit megemelkedik a vérnyomásom, de amikor feltűnik a válla felett a gimnasztikabajnok a vérnyomásomat immár mérni sem lehet, akkorát ugrik. Egy másodpercre az jut eszembe mit művelhettek az ajtó mögött kettesben, de emlékeztetem magam arra, hogy Tessa nem olyan nő. Az ígéretét pedig mindig megtartja. Vigyázott rám, kitartott, pedig nem lett volna oka rá. Nekem sincs sem jogom, sem pedig okom kételkedni a szavahihetőségében. Így mosolyra fakadok a kérdéseik hallatán, s átható zöld íriszeimet a felettem állók fürkész tekintetébe mélyesztem. - Neeem, dehogy! Csak új hobbi után néztem, mert az orvoslás már kicsit untat. Mostantól lépcsőházakba lopózók be és random elhelyezek megtömött zacskókat gyanútlan lakók ajtajai előtt - vonom meg a vállam, majd széles farkasvigyort villantok feléjük, remélve, hogy a kis gúnyt nem veszik rossz néven, mert tényleg csak poénnak szántam. Még két tételt behajítok a zacskóba, s immár mindent összevakarva a padlóról, felállok, hogy szemtől-szemben állhassak velük. - Nos, mi tagadás, nem így akartam bejelenteni, de a hír igaz. Én vagyok aki megvette a lakást - mutatok az ajtóm felé, majd közelebb lépek és megpuszilom Tessa gyanakvó pofiját - De ha nem bánjátok, hagylak titeket inkább tovább beszélgetni, én pedig megküzdök a hálótársammal - mondom, s mivel tudom, hogy Tessa esetleg félreértheti a dolgot, kiemelem a macskanyakörvet a zacskó tetejéről, s megrázom a csengettyűt rajta - A lakással úgy tűnik nem várt lakótárs is jár, és próbálok összehaverkodni vele. Később, ha van kedvetek, gyertek majd át, itthon leszek. Jöhettek ketten, egyesével, nekem mindkettő rendben van. Szeretnék jó szomszédotok lenni, és előre is elnézést a pár hétig eltartó hangoskodásért amíg a felújítás tart. De tényleg szeretettel látlak benneteket bármikor. Hacsak a macsek ki nem üldöz - kacsintok, s elindulok az ajtóm felé. Tényleg nem akarok Tessára telepedni, de tudom, hogy mindenképp ki fogja követelni a teljes magyarázatot erre a tettemre, így jobbnak látom inkább ezt máskorra időzíteni, ha neki megfelelőbb. Elővadászom a melegítőm zsebéből a kulcsomat, és kinyitva az ajtót beoldalazok rajta. A macska a konyhaablak párkányán ül, félig lehunyt szemmel, unottan fordul felém, míg megközelítem a konyhapultot. Ismét morog, ahogy közelebb érek, de egyelőre nem mozdul. - Helló Átok, remélem jól telt ez a pár óra míg odavoltam. Hoztam neked pár dolgot, remélem kedved leled bennük és békét köthetünk. Tudom, hogy talán hiányoznak a gazdáid, és biztos jobban értettek hozzád, de nem vagyok ám olyan rossz, mint elsőre gondolnád. Szeretem az állatokat, csak még sosem volt egy sem, akivel együtt kellett volna élnem. Jól megleszünk itt ketten, igaz? - mondom és próbálom kifürkészni a hátracsapott fülű szőrgombolyag szándékait. Talán egy kis kaja megnyugtatja megtépázott idegrendszerét, és kevésbé akar majd megölni álmomban. Bár egyelőre az is kérdéses, hol fogok aludni. A kádban vagy a szőnyegen, mivel a lakásban egyetlen árva bútor sincs még. Visszamehetnék aludni a Manhattani lakásba, de nem akarok. Már nem tartozom oda, és a szívem mélyén tudom jól, nem lennék nyugodt, ha egyetlen éjszakát is távol töltenék Tessától úgy, hogy nem vagyok elérhető távolságban. Egyelőre legalábbis nem.
Preston borzalmasan okos annak ellenére is, hogy szerintem első ránézésre minden nőt a külseje fog meg. A beszélgetéseink még nem nyúltak mélyre, de tetszett, hogy a testedzésben is keres valami többletet, és egyszerre több mindenre koncentrál. Az első találkozásaink nem nyúltak hosszúra, Jamie és a jó kis sleppje tettek róla, hogy kellemetlenül érezze magát, de azt hiszem sikerült eloszlatnom a drága doktor bácsimnak is a kételyeit. Nem nézek rá más pasira, nem is érdekel jóformán rajta kívül senki, és ha ezt nem fogta fel ép ésszel, akkor sajnos azon már nem tudok mit javítani. A féltékenység megölte az előző próbálkozásunkat is, hiszen Jared, és Cornelia mellett még befigyelt Allegra is…nem mondom, hogy nem játszottam az őrült picsát, de őt sem kellett félteni, ha erőszakról volt szó. Beverné bárkinek a képét, hogy bizonyítson nekem, de ebből az óvodás játékból már kinőttem, és magam mögött hagytam azt a sérülést is, hogy még mindig ennyire jóban van a tanítványával, akinek részben köszönhetem az életemet is. Cory gyönyörű, és kívánatos nő, emellett megvan benne az a fajta határozottság, és elnyomás, mely belőlem hiányzik. Nem tartok mércét közénk, mert ő nem ugyanabban a kategóriában mozog, mint én, és amúgy is már meg is szülte a második kisgyermekét Adrian-nek, aki előtt kalapot emelnék. Hihetetlen, hogy mennyire rugalmas, és elnéző vele, sőt megbocsájtó…én jobban kiakadtam, és emiatt is szakítottam Jamie-vel, mert úgy vélte, hogy nem nagy dolog, ha mással ágyba bújik. A körülményeket megérteni roppant nehéz, vagy egyáltalán elfogadni, hogy senki sem tökéletes, de ez bizony ott maradt, mit heg a szívemen. A múltkori tükrös jelenet, a fürdőben megejtett beszélgetés felnyitotta a szememet, hogy Jamie lelkivilága törékeny, az öccse lefeküdt a menyasszonyával. Peter-ről sosem gondoltam volna, hogy félresiklott, és megbántotta volna az eszményített testvért, akire felnézett, de Jamie már annyi helyről kapott szúrást, hogy lassan meg sem érzi, ha bántják…vagy éppen ez az, hogy jobban érzi, de most nem ezen kellene morfondíroznom, mert Preston van a lakásomban, és a segítségemet kérte. A touchpadon futtatom végig az ujjaimat az újabb keresés láttán, és összeszedem neki az én álláspontomat, hogy mivel dobhatná fel az óráit. Megfordult a fejemben, hogy lenézzek valamikor az edzőterembe, de ehhez ki kellene kérnem a kardiológusom véleményét is, hogy mi fér bele az új szívemmel a hétköznapokba. Vajon Maddie-t rászedhetném, hogy velem tartson? Nem hiszem, hogy nemet mondana. Nagyon megkedveltem őt, ugyanabban a látásmódban színleli meg a világot, mint én, és ráadásul a szakmánk is hasonló. Jake mellett még az is csoda, hogy nem akadt ki jobban, de lesz miről beszélgetni legalább egy zsírégető este folyamán. Az egésznek már majdnem a végére érnénk, ha nem verne valaki istentelen hangzavart a folyosón. A napokban már én is érdeklődve szemléltem, hogy a szomszédos ajtó mögött valami készül, és arról sutyorogtak a házban lakó nénik, hogy egy helyes pasi fog beköltözni. Őszintén nem vágytam még egy rajongóra, de sosem jelentett gondot, ha kedvesnek kellett lennem. A tekintetem megakad Preston-on, aztán szinte egyszerre ugrunk fel, hogy mi is történhetett. Az ajtót még ki se tárom, máris mögöttem van a vendégem, és nem is meglepetésünkre a fejemben járó másik szemfüles teljes életnagyságban bénáskodik. Ezernyi kérdés cikázik át az elmémen, de a legegyszerűbbel kezdem, hogy mit keres itt, és mi a francért vásárolt…macskakaját? A pillantásom másodpercek alatt méri fel, hogy milyen ellátmánnyal tért be a házba Jamie, de amiket mond…az valahogyan nem áll össze, és baromi lassan kapcsolok. Velem lenne a baj? Nem értem…új lakó? - Öhm…nagy vicces, de tudod.. – itt el is hallgatok, mert kimegyünk, és úgy mérjük fel a terepet a másik szomszédommal. Az ajtóra való bökés, és a tudat, hogy a szomszédom lesz, éppenséggel nem azt váltja ki belőlem, amit kellene. Dühös leszek rá első körben, és korántsem díjazom, hogyha mi ketten valamit megbeszélünk, akkor annak tuti az ellenkezőjét csinálja. Nem lett volna egyszerűbb elém állni, és megkérdezni, hogy nem zavarna-e, ha a seggemben lenne? – Igazán remek. – a mosolyomból leszűrheti, hogy ennek még lesz böjtje, de velem ellentétben mintha Preston totálisan felélénkülne. – Te vetted meg Mansonék lakását? Igen…ott volt egy macska, de nem hiszem el. Lilian férjét nemrég csukták le marihuána termesztés miatt. Biztosan áron alul jutottál hozzá, eszméletlen. – egyszerre túl sok az információ, és bennem még él a harag, hogy helyben le fogom tépni a tökeit…vagyis, ha kettesben lennénk, akkor nem ülne ki az arcomra ez a természetellenes vigyor. – Jamie mindig remek üzletet köt, ha rajta múlik, nem így van? – érdeklődök egyenesen a szemébe nézve, de nem nagyon veszi a lapot, vagy csak l akarja kerülni a problémát közöttünk. Ennyivel nem úszod meg, drága. Nagyon bátor, hogy a közelembe mer jönni, és puszit nyomni az arcomra, de hamar fel is veszi a nyúlcipőt. Azon csodálkoztam volna, ha nem így cselekedne. – Persze, mindenképpen meglátogatlak, efelől ne legyen kétséged. – teszem mellé, és intek egyet, és erre még a mellettem álló is rátetéz. – Örültem Jamie, és sok szerencsét a macskával. Szerinted vad, és ahogyan elnézem rád is rád férne egy kis kezelés. – szórakozik rajta egy sort, de én nem bírok együtt kuncogni vele. Amint becsukódik mögötte az ajtó, máris Prestonra vezetem a kékjeimet. – Menjünk be, és fejezzük be ezt a kis tervezést, aztán ha úgy van, akkor nagyon szívesen lemegyek veled majd a héten, hogy megnézzem, mit csináltál. – még vetek egy lesújtó pillantást a másik ajtóra, és betessékelem a vendégemet.
Egy órával később
Preston nemrég ment el, de én, mint a mérgezett egér, úgy szaladgálok a lakás egyik sarkából a másikba. Megőrülök attól, hogy Jamie itt van, ezért felhúzom a papucsomat, és erőt véve magamon, már megyek is át, hogy lerendezzem az elmaradt beszélgetést. Bezárom a sajátomat, és két másodpercen belül ott vagyok a túloldalon. Ennyi választ el tőle? Megfojtom! Hangosan kopogok kétszer, de csak a halk zenét hallom ki, mire harmadjára emelném a kezemet, és kinyílik végre az ajtó. – Tudod Woodward…most nagyon pipa vagyok rád. – bökök a mellkasába, és úgy kezdem el befelé tolni a lakásba. – Elfelejtettél szólni arról, hogy változni fog a lakcímed…és pont ide? Nem felelt már meg Manhattan? Azt ne mondd, hogy ez közelebb van a kórházhoz, mikor még nem is dolgozhatsz. Mi a francot képzeltél magadról, de komolyan? – dühösen meredek rá, magasabb, mint én, de nem zavar. – Na és a macska….hogy nézel ki? Miért nem kezelted le a karmolást? Komolyan kiborítasz. – túrok a hajamba idegesen, és elfordulva inkább becsukom az ajtót, hogy senki ne halljon bennünket. – Itt…ebben akarsz aludni, meg élni? Nem kell, hogy bébiszitterkedj felettem. – fortyanok fel, és elindulok befelé, hogy megnézzem az ördögfajzatot.
A belépőmet nem egészen így terveztem, meg kell hagyni. Keményen küzdöttem azért, hogy feltűnés nélkül valósítsam meg azt a pillanatot amikor Tessa tudomására hozom, hogy ide cuccoltam. Ám a sors nem így akarta ezt a dolgot. Egyáltalán nem, s mire felocsúdtam, már szemben álltam vele és a szomszéd sráccal. A beszélgetés alatt pedig valahányszor Tessára néztem, csak az járt a fejemben: "Tessa, ne húzd fel magad!" Majd amikor azt említette, ha rajtam múlik mindig jó üzletet kötök, újra ez jutott eszembe: "Tessa, kérlek szépen, ne húzd fel magad!" Azonban nem hagytam figyelmen kívül a kapott információkat Prestontól sem. Egyenesen a szemébe nézek a magas Don Juannak. Diszkrét, de barátságos mosolyomat ajándékozom a srácnak, amivel kissé talán összezavarom, mivel elég agresszív és lekezelő voltam legutóbb. Nem baj, ez is az én malmomra hajtja a vizet, sosem tudhatja majd kivel áll épp szemben, ez pedig megfontolttá teszi majd. - Köszönöm, hogy ezt elmesélted. A macska ez esetben lehetséges, hogy elvonási tünetekkel küzd, ezért olyan agresszív. Meglátjuk, mit mond majd az állatorvos, ha kihívom hozzá. És azt hiszem szükségem lesz egy erősebb biztonsági zárra is, hátha bizonyos körökhöz nem jutott még el, hogy új lakója van a lakásnak és megpróbálnak rám törni. Nem árt az óvatosság - mondom, majd Tessára pillantok, de ismét Pretostonnak címzem a szavaimat - És Tessának igaza van. Jól értek ahhoz, hogy sikeres üzleteket kössek - bólintok, s kissé fel is szegem a fejem. Nem, anyukám, te engem nem fogsz sarokba szorítani. Nem félek tőled. Mégis azért kérlelem a tekintetemmel, hogy a kelleténél jobban ne kombináljon, mert már ismerem, milyen tud lenni. De mire elbúcsúzom, és becsukom magam mögött az ajtót, a halovány reménysugár éppencsak pislákolni látszik. Tessa meglátogat, ebben biztos vagyok. Hogy nem hagyja szó nélkül a dolgot, abban is biztos vagyok. Hogy megöl-e ezért a tettemért, vagy örülni fog - nos, ebben már cseppet sem vagyok biztos. Kicsit elfoglalom magam a lakásban, meghúzok pár csavart, összeállítom a macskapihenőt, kirakom a játékokat, az élelmet, amiket persze módszeresen figyelmen kívül hagy a dög, és hogy ne zavarjon a túlzott csend, zenét kapcsolok a telefonomon. Sikerül néhány telefont is elintéznem persze, amivel ismét előrébb kerülök a céljaimhoz. Amikor kopogtatást hallok sietve lépek oda, hogy kinyissam az ajtót. Nem lep meg Tessa megjelenése, de ahogy belép, már tudom, hogy hiába fohászkodtam. - ...Ééés felhúztad magad! - sóhajtom lemondóan ahogy a mellkasomba bökött ujjával betol a lakásba. Próbálnék megszólalni, de csak a dühösen villogó tekintetét látom, és ahogy hadar és hadar, míg ki nem fogy a szuszból. Eleinte kissé megijeszt, aztán mulattat, de egy ponton túl csak kis elégedetlen haragot és csalódottságot érzek. Összeráncolt homlokkal figyelem ahogy elindul a most épp békésen lapuló fenevad irányába, de elé lépek és megállítom mielőtt elérhetné. Kényszerítem, hogy a tekintetembe nézzen. - Nem, Manhattan közelebb van a kórházhoz. És de igen, nagyon is megfelelt. Imádtam ott lakni. De TE nem voltál ott. - mondom, és kissé kezdem felhúzni magam - Szépen kérlek, ne beszélj úgy velem, mint a kutyával. Én sem tettem. Rád törtem az ajtót? Kicibáltam onnan a srácot, fegyvert fogtam a fejéhez? Fenyegettem? Vagy tettem bármilyen negatív megjegyzést? Nem. Szóval az, hogy ide költöztem, nagyjából pont akkora jelentőséggel bírt, mintha bárki más költözött volna ide, ugye? Bérelhettem volna fel egy testőrt is a hátad mögött, de nem tettem. A költözést viszont meglepetésnek szántam, nem titkolózás miatt nem szóltam róla. Mi azzal a baj, hogy szeretnék rád vigyázni, ha? - támadok most én is vissza, mert basszus, azért erre a reakcióra nem számítottam. De mielőtt még a kecses kis nyaka köré fonnám az ujjaimat, inkább ellépek előle és megfogva a kezét néhány lépést a másik irányba húzom, majd elengedem a kezét. A konyhába megyek és kirántom a szekrényajtót a mosogató felett, mire az egy az egyben a kezemben marad. Dühösen hajítom le a padlóra, nagy robajjal csattan. Most már dühös vagyok. Feltúrom a szekrényt és Tessa lába elé hajítom a fertőtlenítőt és a kötszert. - Tessék, ezt akartad látni? Orvos vagyok, tisztában vagyok vele hogy a macskakarmolás milyen mértékű egészségügyi kockázattal jár, nem szükséges kioktatnod róla. Nem mellesleg az információid kissé hiányosak. Én ugyanis MINDIG dolgozhatok. Mindig is dolgozni fogok. Lehet, hogy nem ügyeletben, de mindig lesz mit csinálnom, szóval addig egy percig se aggódj, hogy nem mértem fel eléggé milyen szervezéssel járhat egy esetleges költözködés. Az meg, hogy bébiszitterkedni akarok nem egészen ugyanaz, mint amit én szerettem volna ezzel az egésszel. Nem akarom ellenőrizni fürödtél-e este lefekvés előtt, megmostad-e a fogad, vagy kifésülted-e a hajadból a gubancokat. Nem érdekel az sem, mennyi időt töltesz és kivel a lakásodban. De a körzetben nincs egyetlen valamire való kardiológus, főleg nem megfelelő felszereléssel, és lássuk be őszintén, hogy ez azért kicsit nagyobb probléma, mint az, hogy jelenleg nincs ágyam, vagy hogy milyen állapotban van a lakás. Mert ezt felújíthatom egy hét, vagy egy hónap alatt, de jó orvos nem valószínű, hogy épp ide akarnak költözni a közvetlen környezetedbe. Arról ne is beszéljünk, hogy ez nem épp ideális hely egy magadfajta fiatal és feltűnően szép nőnek, aki egyedül él. Hidd el, jól jöhet még, hogy egy karnyújtásnyira vagyok tőled. Vagy netán valami más miatt bosszant téged az, hogy ide költözöm? - kérdezek most én is vissza és kihívóan tekintek rá. Keresztbe fonom a karom magam előtt és felhúzom a szemöldökömet is, kíváncsiságom jeleként. Titkolnivalója van? Netán viszonyt szeretne Prestonnal? Mert ha tovább hergel megint gyorsan oda juthatok, hogy elkapjon a harci kedv és megmutassam, miért is nem akar ő másik pasival próbát tenni.
Alig vártam, hogy Preston elmenjen. Kedves srác, és segíteni akarok neki, ehhez kétség sem fér, de az, hogy Jamie beköltözött a szomszédba, és ismételten nem tudtam róla, sőt ez nem is derült volna ki, csak akkor, ha már konkrétan átkopog hozzám...feldühít. Hónapok kemény munkájával jutottunk el oda, hogy ne rontsunk egymásnak, hogy ne a másikat hibáztassuk, ha valami nem jön össze az életben. Pár nappal ezelőtt felszakítottuk a régi sebeket, és azt hittem, hogy az egy mérföldkő volt afelé, hogy a jelenünket már ne a múltunk írja felül. Szerettem, már nem éreztem úgy, hogy menekülnöm kellene előle, de abban még nem mertem volna letenni a voksomat, hogy újra megpróbáljam vele az együttélést, vagy egy komolyabb szintet. Ki sem kellett volna mondania, hogy hozzá tartozom, mert evidens minden férfineműnek a környéken, ha hozzám ér, akkor fejek fognak hullani. A féltékenységét eleinte szórakoztatónak találtam, de óvtam is a kisebb egyedeket, hogy ne húzzanak ujjat a cápával, mert a visszájára sülhet el a téma. Jamie nem kishal a tengerben, hanem a ragadozók ragadozója. Nem fog azonnal eléd állni, hogy elvetted a nőjét, mert ennél sokkal bonyolultabban közelíti meg a problémát. Megpróbálja úgy rendezni a történéseket, hogy még véletlenül se tudjam összekötni a nevét, ha valami történne a kiszemelt balfékkel. Preston felkerült a térképre, már Jake is tud róla, meg a sógorom is…ő meg nem fogja hagyni, hogy körülöttem legyeskedjenek. Mióta Russell kiderítette, hogy mi is a baja a drága őrültemnek, én is igyekszem türelmesebb lenni, de ma elgurult a gyógyszerem. Türelmetlenül tessékelem ki a személyi trénert a lakásomból, és engedek utat a haragomnak. Egy macska, valamilyen bűnszervezet laborja, és ráadásul egy manhattani lakás lóg a levegőben. Miért nem intézte el egyből, hogy hozzám jöjjön? Sosem a mérleg ugyanazon az oldalán állunk, és kezdek kijönni a béketűrésből. Most kezdtem el egyenesbe jönni, már nem vagyok depressziós, vannak céljaim, és látom magam előtt a jövőt, de abban a karrieren kívül egyedül az szerepel még, hogy Jamie-vel leszek, de nem úgy, hogy érzem a nyakamban liheg. Megvakult, aztán idegösszeomlást kapott…nem értem, hogy mikor lesz elég vészcsengő neki, hogy lassítson le, és csak egy dologra koncentráljon, ne egyszerre háromra. Különbözőek vagyunk, nekem más az életritmusom, mint neki, de ha majd annyi idősen, mint ő még kutatom a nagy reménységet, és még mindig úgy érzem, hogy nem tettem le semmit az asztalra, akkor feladom, de addig nem fogom. Pszichiáter is lehetne belőlem, mint az egykori főnökömből, megvalósíthatnám végre önmagamat úgy, hogy ne érezzek bűntudatot, amiért egy kicsit magamra is gondolok. Önző lennék, hogy egy kis térre vágyom? Minden egyes napon bent voltam nála, az életemet is odaadtam volna, hogy újralássam, őt, és ez nem szűnt meg, de okosabban akarok eljárni, mint legutóbb. A nagy veszekedések nem állnak messze tőlünk, és tudom, hogyha most megint fejjel mennénk a falnak, akkor abból már soha többet nem jönnénk ki jól. Nincs több esélyünk, nem lesz olyan, hogy ő meg én, ha most nem csináljuk jól. Kommunikálnunk kellene ahhoz, hogy ez ne történjen meg, ezért erőt veszek magamon, és átmegyek, de érzem az összes porcikámban, hogy a türelem, és a szép beszéd el fog kerülni. Még ki sem nyílik jóformán az ajtó, de máris a tekintetem a kezén éktelenkedő karcolásokat veszi szemügyre, aztán a fenevadat keresem, és még számon is kérem egy időben, de nem is én lennék, ha nem így tennék. Első hiba, de a receptorok nem felelnek, és én vagyok az, aki most az ujjával böködi befelé. Elhadarom a lényeget, és kiszúrom a szőrgombolyagot is, hogy aztán véget vessek ennek, de elém lép, és rám irányítja a smaragd íriszeit. – Manhattan szép Jamie, és sokat jelentett neked az a lakás, ez meg… - még véleményt sem érdemes pazarolnom rá, mert belém fojtja a szót, mikor okként jelöl meg a képletben. – Nem vagyok, tudom… - halkulok el, és most nagyot nyelek, mert ez megint egy olyan beszélgetés lesz, ahol előtte kell járnom két lépéssel, mert ha neki mennek el otthonról, akkor törni és zúzni fog. – Miért fenyegetted volna meg? Most hogy jön ide Preston? – emelkedik meg az egyik szépen ívelt szemöldököm, és a testőrnél elveszítem a fonalat. – Az megint arra utalna, hogy a nagy univerzumot akarod irányítani, ha testőrt fogadtál volna….ez lett volna a meglepetés Jamie? – tárnám szét a kezemet, de elránt, és arrébb húz a konyha irányába. A következő jelenetnél már nem jutok szóhoz. A szekrény állapota valóban rossz, de arra nem készültem fel, hogy el is kell ugranom, mert a földhöz vágja. – Jamie, te meg vagy őrülve? – vékonyodik el a hangom, és most rajtam van a sor, hogy meglepődjek, vagy éppen csalódjak benne. Nem tanultunk semmit? Nem volt elég neki, amikor visszaadtam neki a gyűrűt, mert rám hozta a frászt? A kötszerekre csak egy futó pillantást vetek, és csak utána egyesülök a villámló zöldjeivel. – Orvos vagy, de nem egy elmebeteg. – le kell higgadnom, de úgy záporoznak felém a kérdések, meg az ellenérvek, hogy hagyok egy kis szünetet, és lehunyom a szemhéjamat. Védelmezően karolom át magam, aztán leguggolok, és felveszem a földön heverő kötöző pólyát, meg gézt. – Kit érdekel, hogy van-e kardiológus a közelemben, vagy sem? Két kórház is van a környéken, nem Manhattan, de arra képesek, hogy életeket mentsenek. Amúgy meg te sem tudtál róla, hogy mi zajlik velem hónapokon keresztül, de ha mindig ezt fogjuk felhozni, akkor semmire sem megyünk. A költözéseddel semmi bajom nem lett volna, ha szólsz pl. két nappal ezelőtt. Sosem azzal volt a bajom, hogy ott akarsz lenni a közelemben. Mire célzol? – állok meg tőle két lépésre, mire leesik, hogy a bizalmatlanságát rám vetíti ki. Tessa…legyél okosabb. Szomorú mosoly költözik az ajkaimra, és inkább egy ideig csendben maradok. – Mi lenne, ha nyílt lapokkal játszanánk? Mik a terveid velem a jövőre nézve? – lassan vezetem rá a kékjeimet, mert ez most nem kétértelmű a részemről. Már régen nem vagyunk barátok, de most úgy érzem, hogy a kapcsolattól is messze állunk. – Mit szeretnél, gyereket…karriert? Házasságot? Mondj bármit, hogy végre megértselek. – totálisan nyugodtan beszélek, pedig belül már szétesőben vagyok. Nem történhet meg ugyanaz, nem forgathatjuk a sorsunkat oda meg vissza.
Sosem akartam mást, mint őt boldoggá tenni. Victoria halála után azt hittem, elpusztulok. Egy részem vele is halt. Alkalmi partner nem sok volt az életemben, felejthető volt számomra mind. Elvettem tőlük amit akartam, és kész, másnap már a nevükre sem emlékeztem. Keserűséget és fájdalmat hagytam csak hátra. Aztán jött Olivia, aki elindított bennem valamit, de mikor a legnagyobb szükségem lett volna rá, magamra hagyott. És ez így ment Mayával is, bár ez más kapcsolat volt, de elég lett belőle. Áttértem az életem egy olyan sötét oldalára, ahová már sosem akarok eljutni. Nem akarok az az érzéketlen, rideg, kiszámíthatatlanul őrjöngő férfi lenni aki voltam. Nem akarok tovább menekülni. De olykor Tessa esetében elbizonytalanodom. Hiába szeretem őt az életemnél is jobban. Hiába minden próbálkozás, mert ő úgy táncol ahogy neki tetszik. Néha lassú, néha gyors táncot lejt, de folyton eltáncol mellőlem, előlem, ezzel kergetve lassan az őrületbe. És nem érti. Még a mai napig nem érti, mi jár a fejemben, hiába próbálom elmondani neki ezerféleképpen. S most is, amikor belép hozzám, már tudom, hogy addig fog hergelni, míg el nem veszítem a türelmemet. Mert az nekem is véges. Megfogadtam egyszer, hogy mindig vigyázni fogok rá. Hogy semmi olyat nem teszek, amit nem akar, hogy megtegyek. Nem nyúlok hozzá, ha azt látom, nem akarja. Nem beszélek hozzá, nem telepszem rá, nem irányítom az életét. De mindig vigyázni fogok rá, függetlenül attól, milyen minőségű kapcsolat lesz köztünk. És betartom az ígéreteimet. De bármennyire is türtőztetem magam, a bőrömből nem tudok kibújni. Heves természettel áldott meg a sors, amit mint kiderült nem a Woodward vérvonaltól örököltem. Storm vagyok, egy részem mindig is az lesz, még ha a nevet nem is viselem. De nem vagyok az öcsém, Oliver. Ő higgadtabb, nyugodtabb. Neki is volt egy súlyos balesete, két évig volt kómában, aztán hiányos emlékekkel tért magához. Nekem is megvan a magam keresztje, de én nem viselem olyan könnyedén, mint ő tette. Főleg úgy nem, hogy mindenben előrébb jár. Mindenki valójában előrébb jár az életében, mint én, és ezt nem értheti Tessa, mert még túl fiatal hozzá, és ezt nem azért gondolom így, mert gyerekesnek tartom. Korántsem az, hiába fiatalabb nálam jópár évvel. Komolyabb, mint néhány kortársa, s mint megtudtam róla az évek alatt, koraérettebb is volt mindig, mióta csak az eszét tudja. De van amit sosem érthet meg, míg szemellenzőt visel, és ezt csakis a kor előrehaladtával fogja tudni megérteni, elfogadni és befogadni, mert ezt nem lehet másként. Nem értheti meg, nem érezheti, míg ide nem jut el, ahol én vagyok. A beszélgetés elharapódzik közöttünk. Nem így akartam. De támad és én visszatámadok. Nem durván, csak visszafordítva a fegyverét ellene. Nem vagyok az a típus, aki hagyja magát elnyomni. Sosem tudtam ilyen lenni, de neki mégis hatalma van felettem. Büszkeség, amely elhozza a fejünk fölé a viharfelhőket. Mondhatnám azt is, hogy bocsánat. Mondhatnám. De nem fogom, mert nem érzem igazságosnak. Kimondom inkább azt, amit szerintem félreértett és rosszul lát abban, hogy ide cuccoltam. Nem érti a dolgot, és egy pillanat alatt válik a harcos amazonból összezavarodott, megszeppent kislánnyá. Ez vagyok én. Nem vagyok rá büszke, de igaz ami igaz, köztünk mindig is így mentek a dolgok. Szenvedélyesen, mindig megpróbáltunk a másik feje fölé kerekedni. Tessa sokáig volt elnyomva, ezért mindig próbál irányítani, amire most nagyobb teret kapott. Én pedig ebbe születtem, erre neveltek amióta csak az eszemet tudom. Évekbe telt míg eljutottam arra a szintre, hogy elfogadjam, ha valamit nem tudok irányítani. De ez nem az a helyzet amit csak úgy benyelek. Tényleg nem bántó szándékkal közelítettem meg ezt a dolgot, nem azért, mert ellenőrizni akarom. Persze ő másként látja ezt a dolgot. A kórházak említésére azonban egy másodpercig igen sötét pillantást vetek feléje, s csak erős koncentrációval sikerül moderálnom magam. - Édesem, most már kezdesz tényleg megsérteni a hivatásomban. Komolyan azt gondolod, nem csekkoltam le minden szemszögből a környék összes kórházát, rendelőjét? Tudom, hány perc alatt érnek ki ide a mentők, ha hívod őket napszakokra lebontva. Tudom, milyen felszereltségük van ezeknek a kórházaknak, és mielőtt még rám sütnéd, hogy őrült vagyok, szerintem ez történetesen a normális eljárás, ha az ember szeret valakit. Megtudom amit tudnom kell, ennek megfelelően cselekszem is. Ismerhetnél már annyira, hogy tudd, semmit nem bízok a véletlenre - teszem még hozzá és azt hiszem nem kell emlékeztetnem rá, hogy ez mennyire így van. Amikor Sydney-be utaztunk az öcsémék esküvőjére akkor is minden szükséges előkészületet megtettem amit csak tudtam annak érdekében, hogy ne történjen baj. Hogy ez mégis bekövetkezett, az sajnos egy nem belekalkulált problémának volt betudható, nem annak, hogy nem készültem volna fel rá eléggé. Erre ugyanis nem lehetett, s bár a mai napig bánt, hogy ha akkor nem így viselkedem, talán ez az egész nem történt volna meg, már elfogadtam, hogy megtörtént és nem tudok rajta változtatni. Csak felkészülni rá, hogy ez bármikor újra bekövetkezhet. - Mellesleg megjegyezném, hogy valóban nem tudtam mi zajlott körülötted abban az időszakban, de talán emlékszel rá, hogy igyekeztem érdeklődni, amennyire a helyzetem engedte. Az, hogy félreinformáltak, amiért persze nem hibáztatlak, de ezt nem róhatod fel nekem - emlékeztetem ismételten arra, hogy nem miattam nem tudtam róla, mi van vele. Ő zárt ki, és koncentrált csakis rám. Nem láthattam rajta, mikor hazudik és mikor mond igazat, hiszen csak a hallásomra hagyatkozhattam. Tessa pedig pszichológus lévén igen jól ért a színjátszáshoz, ha úgy szükségeltetik. Mint látszik, nekem is sikerül elég sokszor félreértelmeznem a testbeszédét, a mondanivalóját, a hangjának lejtését, pedig szerintem kevesen ismerik őt nálam jobban. De még mindig meg tud lepni. - Azt pedig tudod te is nagyon jól, hogy ha két nappal ez előtt szólok, akkor az lett volna a bajod. Ha egy héttel, akkor meg az. Szerintem ugyanis neked nem az idővel van a problémád, hanem a ténnyel, hogy itt vagyok - zárom le a dolgot, bár ha ellenvetése van, azt még szívesen meghallgatom. De ismerem őt, és valahol sejtettem, hogy az első reakciójában nem borul majd a nyakamba, de azért ekkora mértékű elutasításra nem számítottam. A tekintetében is ezt látom, ez pedig nagyon fáj, mert tényleg csak a jó szándék vezetett. Nem akartam vele sem megsérteni, sem megalázni, ezért is vonultam vissza amikor megláttam, hogy vendége van. Amikor azonban nagyon csendesen a terveimre kérdez rá, én...lefagyok. Álljunk meg, itt és most egy percre, mert erre nem számítottam. Elkomolyodok, haragos tekintetembe az értetlenség, meglepettség fénye költözik a dühöm mellé. Nem ordít. Nem csapkod, csak áll, és a kezében szorongatja a gézt meg a fertőtlenítőt és néz rám bánatosan. Elkap a lelkiismeret-furdalás, és oldalra pillantok a leszakadt szekrényajtóra. Megint túlléptem a határokat? Még mindig nem ismerem fel elég jól, hol kéne megállnom? A mellkasomra fektetem a kezem, és a Russelltől tanult módon nyugtatom magam. A tenyerem a szívemre fektetem, és a dobbanások ütemében finoman emelem fel az ujjaimat majd fektetem vissza, miközben lassan, mélyeket lélegzek. "Lélegezz, Jamie! Lélegezz!" Pár pillanatig eltart, míg lehiggadok, aztán kissé szégyenkezve, mint egy leszidott kisgyerek pillantok újra az óceánszín szemekbe. Kinyújtom felé a kezem, megmutatva a karmolásokat. - Bekötözöl? - kérdezem, és ha beleegyezik, a konyhaszigethez megyek. Két szék van mellette, egyik rozogább, mint a másik, de azért ülni lehet rajtuk. Hagyom, hogy ellásson, ami tőlem nagyon szokatlan. Még annak idején, mikor lázas delíriumában rám támadt és megvágott, még akkor is saját magam varrtam össze a karomat. Nálam ez az abszolút, feltétlen bizalom jele, legyen akármilyen apróság is ez a pár macskakarmolás. Figyelem mit csinál, ha megteszi, és halkan beszélek hozzá. - Egyszer megígértem, hogy mindig vigyázni fogok rád. Mindig. Ne haragudj, hogy nem szóltam erről, de tényleg nem volt bennem ártó szándék. Szeretlek, és mivel szeretlek, vannak dolgok amiket nem tudok elengedni. Próbálok változni, de a bőrömből nem tudok kibújni. Értesz engem? - pillantok rá, és reménykedem egy cseppnyi megértésben - Tudom, hogy néha bosszantó tudok lenni. Tudom, hogy kontrollmániás vagyok, kiszámíthatatlan, és megyek a fejem után. Tudom én jól. De sosem tennék olyat, amivel árthatnék neked. Én tényleg, csak azért költöztem ide, hogy vigyázhassak rád. Ahogy megígértem. Nem járok a nyakadra, nem kell velem együtt töltened az idődet, ha nem akarod. De ismerhetsz már annyira, hogy úgysem lett volna maradásom Manhattanben, ha nem tudom, hogy veled minden rendben, igaz? - engedek meg most egy zavart, szende félmosolyt. Hátha ő is mosolyog egy cseppnyit, mert akkor legalább elismerné, hogy igazam van, és ő tudja ezt. Elcsendesedek, míg dolgozik, de aztán csak kikívánkozik belőlem a válasz is, amit kérdezett. - Eddig nem válaszoltam a kérdésedre, de ha megengeded, most megteszem. Igen. tervezek veled, Dr. Wilson. Házasságot szeretnék. Gyerekeket. Családot alapítani veled. Teljesen mindegy, hogy sajátot szeretnél, vagy béranyát, vagy örökbefogadást, de szeretnék igazi családot alapítani. Közös házzal, vagy lakással, közösen fizetett számlákkal, családi murikkal, veszekedésekkel. Minden reggel melletted szeretnék ébredni és este hozzád térni haza. Mert lesznek veszekedések, ez így működik. De ettől még nem foglak kevésbé szeretni, és mindig visszajövök hozzád. Nem kell más. Sosem kellett más, sosem fog kelleni más. És szeretném, ha elérnéd az álmaidat. Támogatni szeretnélek, mindenben, amiben csak szeretnéd, amiben csak tudlak. Csodállak téged, és ezt te is tudod. Hiszek benned. És ha most azt mondod, hogy zavar téged, hogy itt vagyok és kényelmetlenül érint, és arra kérsz, elmegyek. Visszamegyek Manhattanbe, és csendesen megőrülök az aggodalomtól, de ha ezt kéred, megteszem. De mielőtt még rávágnád, hogy húzzam el a csíkot, arra kérlek, adj egyetlen éjszakát. Egyet, amikor itt alhatok a szomszédodban. Hogy itt legyek, ha szükséged lenne rám. Az első éjszakád amikor ténylegesen egyedül lennél. Már nem vagyok ott melletted, nincs itt James sem. Senki. És ha az éjszaka folyamán elképzeled, hogy nem vagyok itt egy ajtónyira, és teljesen nyugodtan tudsz aludni, és biztos vagy abban, hogy soha nem fogsz félni egyedül és a szomszédaidra mindig, minden körülmények között számíthatsz, elmegyek és csak akkor jövök ide, ha te hívsz. Így rendben? - kérdezem tőle, és bárhogy dönt, elfogadom. De tudnom kell róla, hogy nem csak a dacos ellenállás beszél belőle, ha elküld, hanem mert valóban biztonságban érzi magát. Ez a környék nem épp a legjobb, ha csak onnan indulok ki, kik voltak az előző lakói ennek a kecónak, már az is sokat elárul. De azt sem felejtem el, hogy egyszer egy sírgödörből kellett kiemelnem, és a tettes azóta sincs meg, pedig a világot átkutattam már érte, hogy kézre kerítsék. Azóta sincs egyetlen nyugodt percem sem, Tessa azóta sem hajlandó taxiba szállni. Kell még ennél több indok a maradásomra? A macska időközben úgy dönt, hogy megismerkedik a legújabb jövevénnyel. Mire fel tudnék szisszenni, felugrik Tessa mellé a konyhapultra, és dorombolva a vállának dörgölőzik. Elkerekedett szemekkel nézem a jelenetet. - Ó te álszent kis dög! Hogy megjátssza magát! - háborodok fel, de moccanni sem merek, nehogy Tessára támadjon miattam. Úgy tűnik a macseknak semmi baja nincs, csak épp engem rühell. Csodálatos. Már az állatvilág is kitaszít. Nem is megyek Jake kutyái közelébe, mert az a két fenevad nem csak karmolásokat hagyna rajtam, ha bevadulnának.
Kezdőlap
