► J mint Jószívű. Nem sok magyarázni való van ezen. Egyszerűen csak szeretek segíteni, olyan dolgokat tenni másokért amik megmelengetik az emberek és saját szívemet is. Mint például állatok megmentése az utcáról, amivel mellesleg lassan le kellene állnom, ugyanis már két macskám és egy kutyám van. Nem hiszem, hogy ennél többel elbírnék. Imádom az állatokat.
► A mint Akaratos. Egy félig rossz, félig jó tulajdonság, tudom jól. Ha valamit akarok, azt nagyon akarom. Tudok küzdeni érte akár a végtelenségig is. Nagyon nehezen tudom magam lebeszélni dolgokról, feladni egy küzdelmet.
► N mint Nyűgös. Nem kell megijedni, nem mindig vagyok én nyűgös. Többnyire csak a fáradt napokon, például egy átbulizott nap után, másnaposan, vagy éppen mikor bal lábbal kelek fel... Na meg azokon a bizonyos női napokon amiről senki nem beszél.
► I mint Intelligens. Talán nagyképűség, de én intelligensnek tartom magam. Nagyszerű problémamegoldó képességem van. Véleményem szerint a tudásom is sok, elvégre befejeztem az egyetemet, amihez rengeteget kellett tanulnom, kutatnom.
► N mint Nagyképűség. Ez gondolom nem meglepő. Nem mondom, hogy a nap huszonnégy órájában egy beképzelt, nagyképű liba vagyok, de sajnos ez a tulajdonság is bennem van. Legtöbbször csak egy-egy vicc formájában említek meg erre utaló dolgokat, amik viccnek hangzanak, de mélyen legbelül nem annak gondolom őket. Olyan szép vagyok! Na ez vicc volt. Vagy?
► E mint Emberséges. Annak tartom magam, mert akár ott vannak a rossz tulajdonságok, akár nem, de mégis mindenkit emberszámba veszek. Legyen az illető szegény, gazdag, s*ggfej, jószívű, szép vagy csúnya. Mindegy. Mindenki megérdemli, hogy rendesen bánjanak vele, emberségesen, ne verjék át. Utálom ha átvernek. Gondolom mindenki így van vele.

► A mint Álmodozó. Mindig is voltak álmaim, mint mindenki másnak. Egyik nagy álmom egy világkörüli út. Persze nem egyedül, ha magányosan akarnám ezt az utat megtenni, már rég megtettem volna. Szeretnék valakit az oldalamon akiben bízhatok és szerethetem. Egy másik álmom a család. Egy igazi család. Az a tipikus család amiket csak mesékben lehet látni a hűséges férfiakról meg a többi.
► L mint Lelkiismeretes. A felelősségvállalás fontos. Nem hagyhatom más elvigye a balhét olyan dolgokért amiket én követtem el. Ahogyan a munkámat és kötelezettésgeimet is lelkiismeretesen végzem el, felelősségteljesen.
► E mint Engedetlen. Nem szeretek más szavaira ugrálni. Sosem szerettem. Talán ezért is nem voltak a szüleim megelégedve velem. Ez sosem érdekelt. A saját magam ura akarok lenni, a saját hibáimból tanulni. Nem hiszem, hogy ez olyan nagy baj lenne.
► S mint Sokat beszélő. Imádok beszélni. Órákat tudok telefonálni, szórakoztatni a körülöttem lévőket, viccelődni másokkal. Szóval ha egy csendes lánykával akarsz összefutni, inkább kerülj el de nagyon messziről. Nem jársz jól velem.
► S mint Sikeres. Sikeresnek tartom magam. Anélkül is annak tartanám, hogy megörököltem a kaszinót szüleimtől. Előtte is sikeres voltam. Nagyszerű munkám volt, amit imádtam, saját lakásom, barátaim.
► I mint Illedelmes. Ha másra nem is, hát az illemre megtanítottak a szüleim. Illedelmes vagyok másokkal szemben, az idős embereket tisztelem és felnézek rájuk. Egyszerűen csak nem illetlenkedem társaságban, nem káromkodom... ha nem muszáj.
► A mint Ambiciózus. Azaz céltudatos, buzgó és lelkes nő vagyok. Igyekszem mindenből a legtöbbet kihozni. Tudom merre akarok tovább menni, mik a céljaim és buzgón dolgozom azon, hogy elérjem azokat a célokat.

► R mint Ragaszkodó. Ragaszkodom a régi dolgokhoz, nem vagyok oda az új dolgokért. Nehezen megy az újítás bármiről is legyen szó. Ahogyan ragaszkodom az elveimhez, a barátaimhoz, a mgmaradt családtagjaimhoz, az őszinteséghez... Tulajdonképpen mindenhez ami körülöttem van és amit akarok.
► O mint Odaadó. Hajlandó vagyok adni dolgokat amikre másnak nagyobb szüksége van, mint nekem. Hajlandó vagyok lemondani a ragaszkodásomról ha ezzel valaki másnak segítek, főleg ha azt a személyt szeretem. Persze itt nem a szívemről beszélek.
► S mint túl sok "S" van a nevemben, nem gondoljátok?
► S mint még mindig túl sok ez az "S".
► I mint Isteni. Nem, ez csak vicc.

Leteszem a kezemben tartott tollat az asztalra. A tollat amivel éppen most írtam alá az új életem kezdetét. Eddig még soha nem képzeltem el az életem tulajdonosként. Mindig ki akartam maradni a szüleim üzleteiből, de most, hogy ők már nincsenek, nekem sincs más választásom mint a kezeim közé venni a megörökölt kaszinót. Biztosan sok kérdés megfordul most a fejetekben. Például, hogy milyen üzlet is az amiből ki akartam maradni. Vagy hogy miért? Hol voltam eddig? Mi történt a szüleimmel? Elhihetitek, nekem is sok kérdésem van. De talán párra tudok válaszolni.
Milyen üzletből akartam kimaradni? Magam sem tudom pontosan. Annyit tudok, hogy rossz. Rossz üzlet, rossz emberekkel. A gyerekkorom másról sem szólt, mint idegen fickók járkálásáról a házban. Fegyverekkel. Hol megölni, hol megvédeni akartak minket. Akkoriban a szüleim azt mondták, hogy ők valami szuper titkos ügynökök. Elhittem. Éveken át hittem nekik, felnéztem rájuk és csak örültem, hogy az én drága szüleim ilyen fontos emberek. Ez egészen addig ment így ameddig tizenévesen meghallottam egy beszélgetésüket. Kérdőre is vontam őket... na akkor jött a "Kislányom, mostmár elég idős vagy ahhoz, hogy megtudd az igazat." szöveg. Fenéket voltam elég idős. Jobb lett vonla ha megtartják maguknak a titkaikat és nem árulnak el tizenhárom éves lánynak olyasmiket, mint gyilkolászás, fegyvercsempészet meg a fene tudja még mit. Egy világ tört össze bennem. Alig vártam, hogy elmehessek, otthagyjam őket a fenébe. Sajnos ez csak évekkel később történhetett meg mikor egyetemista koromra bekönyörögtem magam egy elit kollégiumba a szép nagy szemeimmel.
Egyetemi időszakom alatt próbáltam eltávolodni tőlük amennyire csak lehetséges volt. Mikor pedig sikerült lediplomáznom a Columbián business managerként, teljesen elszakadtam tőlük. A vágyam az volt, hogy saját vállalkozást nyitok, de a kezdet persze nem így működik. Az elmúlt három évben egy lemezkiadónál segédkeztem. Amolyan titkárnő-manager voltam, a főnök jobb keze. Imádtam a munkát, a főnököm a legjobb fej a világon, ahogyan a munkatársaim is. Sajnos semmi sem tart örökké.
Néhány nappal ezelőtt kaptam meg szüleim halálhírét. Hiába csalódtam bennük, hiába távolodtam el tőlük ahogyan csak tudtam, a hír mégis pofán vágott. Két napja ott az a nyomorult kő a gyomromban, a torkomban, a mindenemben amiktől nem tudok megszabadulni. A sírás körényékez lépten-folyton. Az egyik tag keresett fel a hírrel. Nem túlzottan örültem annak sem, hogy megtaláltak, de mondjuk mit is vártam? Az elmúlt két napban a régi családi luxus lakásunkban aludtam, próbáltam megemészteni a dolgot, bár csak annyi történt, hogy az összes emlék feljött bennem. Gyerekkori képek, érzések. Nem könnyebb, de mégis jó érzés itt lenni. Még akkor is ha olyan nagyon egyedül érzem magam ebben a nagy lakásban, hiába a kutyám és két macskám. Valahogy még ők is szomorúnak néznek ki. Hihetetlen mennyire együtt tudnak érezni az emberrel.
- Köszönök mindent! Most mennem kell. - Rázom fel magam végül a hosszas gondolkozásomból és nézek fel az előttem ülő férfira aki épp most íratta velem alá a Silver Star Casino tulajdonosi papírjait, valamint a Manhattani lakásét. - Viszlát! - Ezzel fel is pattanok a székről és kiviharzom az irodából. A taxi már az épület előtt áll, mikor leérek a többemeletes tömbből. Beülök az autóba, megadom a lakás címét, ahol mellesleg élni tervezek a jövőben, majd ismét visszazuhanok gondolataim közé.
Mit kezdek én a kaszinóval? Fogalmam sincs. Mármint persze, vezetem. Viszont azzal is tisztában vagyok, hogy ennek a kaszinónak értéke van a maffia szemében. De még mekkora! Pontosan tudom, hogy mire használták a szüleim... Pénzmosásra. Le merem fogadni, hogy a pincében pedig cellák vannak, kínzóeszközökkel kiépítve. Hogy a fenébe tudom én ezt megakadályozni? Hogy tudom őket kitenni onnan? Egyedül egy maffia ellen akik egy szempillantás alatt elintéznek engem. Sok szerencsét, Janine! Talán eladhatnám. Bár kétlem, hogy ezt hagynák. Na meg kinek kell egy kaszinó kínzóketrecekkel a pincében? A végén még én végzem ott. Nekem segítség kell, de kihez fordulhatnék?
Az utolsó kérdés. Mi történt a szüleimmel? Nos, ezt én sem tudom biztosra. Amit ki tudtam szedni abból a tagból aki bejelentette nekem a szüleim halálhírét az annyi volt, hogy valakinek nagyon szúrta a szemét apám munkája. Talán bosszú is volt. Senki sem tudja pontosan. Csak annyit, hogy ez megtervezett volt, jól felkészülve. Az éjszaka közepén lepték meg őket, kiiktatták szépen csendben az őröket, aztán lepuffantották a szüleimet. Ha őszinte akarok lenni, tudtam, hogy ez fog történni. Talán éppen ezért nem akartam a közelükben maradni. Vajon elég volt távol maradnom tőlük az elmúlt években, vagy rám is ugyanez a sors vár? A tag aki nálam volt azt mondta, hogy mindenesetre figyelni fogják a lakást. Hiába ellenkeztem, nem igazán volt esélyem. Szuper!