Tiszta szívemből gyűlölöm a telet. Befagy a seggem, örökké megcsúszok a járdán ahogy fagyni kezd, arról nem is beszélve, hogy folyamatosan szipognom kell, ahogy a hideg csípni kezdi az orromat. A tököm az egész marhaságba. Az egyetlen, ami miatt hajlandó vagyok bizonyos fokig megbocsátani az univerzumnak ezért az évszakért, az nem más, mint az őszi Orgazmáló 3000, más néven a Pumpkin Spice Latte, amit persze mérhetetlenül túláraznak a Starbucksban, de hát Istenem... nem élhetek október közepétől február végéig kizárólag forró csokin bármennyire is szeretem, hiszen egy idő után ráunok és szükségem van valami másra. Amióta rájöttem, hogy örökbe fogadtak otthon még a kinti levegőnél is fagyosabb a légkör, így a lehető legkevesebb időt igyekszem a lakásban tölteni. Nem mintha apa ne dolgozna estig. Őt sokkal finomabban szembesítettem a nem régiben megszerzett tudásommal. Még anyát sem sikerült kihevernie, így nem akartam még én is átgyalogolni rajta, meg hát ugye a nagyja feszkót anyám levezettem, elvégre vele sokkal rázósabb volt a kapcsolatunk. Apu persze szabadkozott, bocsánatot kért, amiért nem mondta el korábban, de nem akarta, hogy tudjam... nem akarta, hogy azt gondoljam nem szeret úgy mintha a sajátja lennék. Az ő esetében ezt nem tudom megkérdőjelezni. Suli után a plázába indultam, hogy legalább megpróbáljak valami ihletet meríteni az ajándékokhoz, lézengeni, elcsapni az időt. Persze ezt nagyjából 10 perc után megbántam, mert már most olyan rohadt nagy tömeg van a boltokban, hogy az emberundoritiszem villámsebességgel kiújult, ez pedig visszatarthatatlan grimaszokkal és enyhe hányingerrel jár. Éppen menekülőre fognám, feladva az orgazmikus latte gondolatát, amikor két szerencsétlen fellöki egymást és valami még törik is. Sokakkal együtt, mint egy rendes katasztrófa turista, én is odakapom a tekintetem, hogy mégis mit sikerült lezúzni. Ekkor pillantom meg Evie-t aki próbálja összeszedegetni a nem is tudom minek a darabkáit. Most mondjam, hogy meglepődtem, hogy pont ő az? Hazudnék... Átvágva az emberek között megyek oda hozzá, néha odamorogva egy 'nincs jobb dolgotok, mint nézelődni?' megjegyzést, mintha én nem ugyanezt tenném, ha nem a barátnőmről lenne szó. -Szia! Itt a felmentősereg!-mosolygok rá és segítek neki összeszedni a maradékot. -Csórót jól kinyírtad...-nevetek egy kicsit.
My soulmate is out there somewhere. Pushing a pull door..
I just know it.
★ lakhely ★ :
Yorkville, Manhattan
★ :
★ idézet ★ :
★ foglalkozás ★ :
Tanuló, babysitter
★ play by ★ :
Katie Douglas
★ hozzászólások száma ★ :
53
★ :
towards Santa's house | Ellie & Evie
Szomb. Nov. 09 2024, 23:11
to Ellie
wanna sit on Santa's lap?
Összébb húzom magamon a bari színű kabátot, mert hiába nincs még tél, a napok egyre csípősebbek, én meg néha hajlamos vagyok nem megfelelően felöltözni. Magam sem tudom, hogy jutott eszembe mára hasvillantós felsőt felvenni, de valószínűleg túlságosan keveset aludtam éjjel, és nem voltam teljesen magamnál reggel, mikor felébredtem. Otthon se szólt érte senki… nem mintha annyira foglalkozna velem bárki, hogy mit veszek fel, meg amúgy is olyan ritkán találkozom a szüleimmel, hogy nagyjából olyan érzés, mintha kísértet lennék otthon. De nagyon okos ötlet volt részemről legalább kabátból a vastagabbat felvenni, hiszen így akkor nem fagyok halálra, és mivel gyalogolok mindenhová is, így eléggé jól jártam vele. Bemegyek a plázába – biztos ami tuti, addig is legalább melegben vagyok -, és elnézek az írószeres boltba, hátha jöttek új cuccok, hiszen már egy hét eltelt, mióta legutóbb voltam és azóta biztosan rengeteg új dolog érkezett. Mivel már Halloween után vagyunk, nyilvánvalóan minden is tele van karácsonyi dekorokkal, a boltokban karácsonyfák meg izzósorok mindenfelé, arról nem is beszélve, hogy a pláza közepén annál a kis házikónál bele lehet ülni a télapó ölébe – perverz gondolat. Grimaszolok is egyet, ahogy megpillantom a jelenetet, amikor épp egy lány ikerpár készül a télapó ölébe ülni és megbeszélni vele, hogy Barbie-t kérnek karira. Küldök néhány bíztató mosolyt a sorakozó gyerekek irányába, aztán megyek is arrébb, nehogy még valaki azt higgye, én is sorban akarok állni. Régen volt, hogy a szüleimmel eljöttünk ide, azonban sosem élveztem ezeket a mű dolgokat. Meg hát az egész télapó-dolog olyan, amilyen. Lövök azért egy szelfiet az insta sztoriba, mert a dekoráció egyébként irtó cuki. Nekem amúgy még egyáltalán nincs karácsonyi hangulatom, úgyhogy megpillantok a Butlers kirakatában egy hatalmas „sale” táblát és bemegyek. Tele van még Halloween-i dolgokkal. Megpillantok egy óriási jack-o-lantern bögrét, amibe tökéletes pumpkin spice lattét lehetne csinálni, úgyhogy hezitálás nélkül el is indulok a pénztárhoz és kifizetem. Persze, nincs akkora táskám, hogy el tudjam tenni, így csak fogom a kezemben – nem, annyi eszem nem volt, hogy kérjek hozzá szatyrot. Nem baj. De ha már úgyis eszembe jutott a sütőtökös latte, akkor miért ne…? Fordulok egyet, hirtelen – pedig most még a mappám sincs nálam, hogy bárki könnyedén fellökhessen -, majd egy kétméteres arc nekem jön, és prímán kiüti a kezemből a bögrét, amivel még össze sem ismerkedtünk rendesen, erre tessék… Bízom benne, hogy nem fog senki összetaposni, úgyhogy mivel nem tört ripityára, könnyedén össze lehet szedni a cserépdarabokat. Gondolom, csak ezer szempár szegeződik rá épp, hogy mi a frászt csinálhatok a földön, na mindegy.