we're so different

**Felix S. Han**

Rachel & Felix

Mindig a hatásos belépők híve voltam, aminek következtében lényegében anyáékat is sikerült meglepnem. Ahogyan szó szerint rájuuk rúgtam az ajtót, hát... Nem kifejezetten volt kedves. Pont emiatt történt az a bizonyos dolog, hogy lényegében apám teljesen meglepődve először adott nekem egy tockost, aztán pedig odarángatott magához, megölelgetett és össze vissza nyomogatta az arcomat, miközben ezt ordította nekem: élsz! Élsz fiam!
Nyilvánvaló volt, hogy nem gondoltak arra, hogy egyedül is képes leszek boldogulni, viszont egész szép kört futottam le Japánban. Pont elég volt ez ahhoz, hogy bebizonyíthassam nekik: teljesen megvagyok egyedül is már. Egyre inkább mutattam az önállóság jeleit... Na meg ha hazaviszek egy lányt, mégiscsak nagyfiúként kellene viselkednem, nem? Hogyan nézne már ki az, ha egyszerűen csak anyámék házával flexelnék? Sokkal jobb képet fest le rólam az, ha szimplán sugallom, hogy gazdag vagyok... nem pedig a szüleim megkeresett pénzével flexelek.
Mindenesetre a listámon még volt pár tag, akikkel találkoznom kellett volna. Ilyen volt Braylen, de vele határozottan váratott még az összejövetelünk. Hiszen akadt még egy lány is, akire határozottan éreztem, hogy rá kellene néznem. Bray kibírja nélkülem, Ellie viszont minden bizonnyal már hazavárt. Még akkor is, ha ezt sosem mondaná ki hangosan.
Tehát nem volt mit tenni, gyorsan be kellett rendezkednem az új lakásomba, aztán pedig a legnagyobb titokban felvettem a szüleivel a kapcsolatot. Ez pontosan úgy nézett ki, hogy bekommandóztam az apja munkahelyére – nem viccelek, fekete sapkában és ruhákban vártam, hogy a titkárnő bejelentsen az öregnek – majd pedig megeskettem, hogy nem szól a lányának az ittlétéről, cserébe elintézi, hogy a hétvégét mindenképpen házon belül töltse majd. Nekem a hűtőmbe volt készítve egy hatalmas adagnyi zöldalmás fagyi, amire szereztem egy világoskék szalagot is, hogy át tudjam majd neki kötni. A hatalmasat pedig tényleg a szó szoros értelmében kell érteni... Mivel a hónom alá kellett csapnom, hogy a Queens-i vegyesboltból el tudjam cipelni a szintén vadi új autómig.
Nem készülődtem túl sokat a bizonyos napon, hiszen már nagyon nem volt mit tennem annak érdekében, hogy tökéletes legyen a belépőm. Az előkészületek erősek voltak, tehát innentől kezdve akár egy szál farokban is odamehetnék a Doan családhoz, akkor is ütne a belépőm... Vagyishát jobban belegondolva akkor ütne igazán, tehát ilyet nemes egyszerűséggel csak nem csinálhatok. Nem célom az, hogy innentől kezdve ki legyek tiltva a kúriából.
Tehát egyszerűen csak igyekeztem egy udvarias, mégis hozzám illő és divatos szettet összeválogatni, utána pedig nagy műgonddal beállítgattam a tincseimet, hogy tökéletesen el legyenek söpörve az arcomból. Régebben mindig hagytam, hogy a frufrum a homlokomba hulljon, de mivel a nagyiéknál is nyaraltam egy ideig, lényegében volt lehetőségem beszippantani azt, hogy a hazámban mit képviselnek az ázsiaiak. Míg az Államokban jellemző volt, hogy sokan rövidre nyírták a hajukat közülünk, addig otthon lényegében mindenki úgy rohangál, mintha vörös szőnyegeket gurítanának végig az összes utcán. Ezt én pedig éppen eléggé élem ahhoz, hogy hasonlókat kövessek el... Lényegében ott van a szőnyeg, ha az ember odaképzeli magának.
Amint lefékeztem Doanék háza előtt, igyekeztem azért úgy fordulni, ha esetlegesen Rachel kinézne az ablakon, még véletlenül se pillantsa meg az arcomat. Tehát a teljes testemmel fordultam a gondosan bekötött fagyi felé, hogy ki tudjam bogozni azt a biztonsági övből, aztán pedig mélyen lehajtott fejjel indultam el a kapu felé és pötyögtem be a kódjukat, amit az évek során egyetlen alkalommal sem változtattak meg.
- Csókolom – köszöntem az anyukájának mosolyogva, aki amint meglátott, lelkesen meg is ölelgetett. Tudtam, hogy az ő szülei nem olyanok, mint a mieink, viszont ettől függetlenül értékeltem a gesztust. Még ha üzleti szándékból is jöhetett... Vagy akárhonnan. Betudtam annak, hogy régen látott és azóta férfiasabb lettem, ettől pedig igen megilletődött a jóasszony.
- Rachel még a szobájában van, akár megvárhatod itt lent is – mondta nekem kedvesen a nő, de én csak mosolyogva megráztam a fejem. Természetesen terveztem felpofátlankodni, de ugyanakkor reménykedtem benne, hogy nem zavarom meg a lányt valamiben. Nem terveztem, hogy elveretem magam már rögtön a megérkezésemkor.
Mivel ismertem a járást, csak néhány udvarias szót váltottam az anyukával – meg a később megjelenő apukával – aztán önállóan indultam el a labirintusként is tökéletesen funkcionáló, hatalmas házban. Nem is volt kérdés az, hogy egyetlen mély levegővétel után egyszerűen csak belököm Rachel ajtaját, aztán a hónom alá vágott fagyival úgy pózolok előtte, mintha legalábbis egy Vogue címlapról lenne szó.
- Hazatértem, Ellie – az arcomra egy hatalmas vigyor költözött, majd dobtam egyet a kezemben tartott dobozon, hogy jobban a szeme elé kerülhessen az – Nézd, hoztam neked reggelit.
Már ha egyáltalán annak lehet nevezni, egy hatalmas doboz, prémium minőségű almás fagyit. Azért vettem ezt, mert nem szeretem az émelyítően édes dolgokat, és én is lopni akartam belőle pár kanállal. A karjaimat kitártam – mert ugye számítottam arra, hogy majd jól megölelget – de többet nem szóltam neki. Egyelőre hagyni akartam, hogy feldolgozhassa a történteket.

i'm a fancy bitch | 777 | tudom, hogy imádsz we're so different | Ellie & Felix 1261330843

**Rachel Han** · *married* since '21.07.13.

Felix & Rachel

it's funny how seeing you again gives me joy and anger at the same time.

Valamelyest borzolta az idegeimet, hogy hiába kaptam saját lakást a szüleimtől, úgy kezelték az egész helyzetet, mintha még mindig szerves részei lennének az életemnek és nem kellene nekik valamelyest elengedni a kezemet, amit jelképesen a születésemtől fogva folyamatosan tartottak. Épp ezért tartottam nem csak meglehetősen furcsának, de egészen felháborítónak is azt, amikor apa bejelentette nekem, hogy rovarirtást intézett nekem a frissen berendezett lakásba - ahol mellesleg egy darab rovarral sem találkoztam -, nekem pedig muszáj velük töltenem pár napot, de a hétvégét mindenképpen, amíg a megfelelő, nos.. Rovarirtó emberek el nem végzik a munkájukat és nem lesz biztonságos visszamennem. Nem háborogtam ugyan ténylegesen is, a felszín alatt mégis nagyon zavart, hogy nem csak hogy teljesen felborította a terveimet, de még csak ott sem lehetek, hogy felügyeljem a munkálatokat, amelyek az én. Saját. Lakásomban. Zajlottak.
A szüleim azzal nyugtattak, hogy így legalább felidézhetjük milyen is volt, amikor még itthon laktam - mintha olyan messzire mentem volna -, s ha marad rá idejük, illetve nekem is van kedvem hozzá, még egy hétvégi tenisz vagy golf meccset is megejthetünk a klubban. Utóbbihoz olyannyira nem volt kedvem, hogy hajlandó lettem volna behazudni egy projektet, amelyen sürgősen dolgoznom kell, csak ne kelljen elhagynom a házat. Sőt, hajlandó lettem volna kreálni is magamnak egyet, hogy ne csak kifogásként éljen a dolog közöttünk. A szüleim valószínűleg egyébként is elég tanultak ahhoz, vagy éppenséggel eléggé ismerik a saját gyereküket, hogy felfedezzék mikor akarok nekik füllenteni. Hazugságnak még én sem nevezném ezt, hiszen ahhoz rosszindulatúnak kellene lennie a szándékomnak, jelen helyzetben azonban egyszerűen csak ki szerettem volna pihenni a hetet. Főleg mert nem tehettem ezt meg a saját lakásom nyugalmában, hanem kénytelen voltam átszelni a várost.
Így hát talán a kelleténél valamivel ingerültebben jártam-keltem a házban már tegnap este is, s ez a nyugtalanság, vagy az, hogy már elszoktam attól, hogy az itteni ágyamban aludjak, nem eredményeztek nálam túlzottan nyugalmas éjszakát. Az is előfordulhat, hogy pusztán a gondolataim akartak velem valamiféle furcsa játékot játszani, amiért állandóan azon kattogtam, hogy pontosan mire fel lehet ez a hirtelen rovarirtás és mit találok majd a lakásban, ha hazatérek. Határozottan megmondtam apának már a legelején, hogy csak azért mert látok, vagy kitalálok valamit - jelenleg például egy új, felújított nappalit -, nem jelenti azt, hogy pénzt, kapcsolatokat és időt beleölve meg kell nekem valósítania. Azért tanulok és dolgozom, hogy egyszer majd én is képes legyek erre, saját erőmből.
Azt viszont határozottan nem értékeltem, hogy egy autó motorjának zúgása zavarta meg a csendet, amely körülvett a hálószobámban, s zavarta meg az egyébként sem nyugodt pihenésemet. Arra sem vettem a fáradtságot, hogy a telefonomért nyúljak, s megnézzem mennyi az idő, pusztán csak a fejemre húztam a takarót, s igyekeztem úgy tenni, mintha nem lenne potenciálisan valaki idegen a házunkban, akinek idővel meg kellene mutatnom magamat - hiszen a vendégünk. Arra már végképp nem számítottam, hogy valahol az ébrenlét és álom határán egyensúlyozva arra kell megrezdülnöm, hogy valaki rám töri az ajtót. A hang hallatán azonban rögvest, döbbenten ültem fel, mintha csak villám csapott volna belém. - Felix! - Magam sem tudom, hogy meg kellene-e döbbennem, vagy inkább meg kellene csípnie valakinek. - Hogy kerülsz ide? Ez csak egy rossz álom? - Morcos pillantással méregetem őt, majd a biztonság kedvéért felé hajítok egy a kezem ügyébe kerülő párnát, hogy ha valóban csak egy látomás, hát tűnjön el! A dekor darab azonban pattan néhányat a földön, majd megáll a lábánál - szóval igazi.
- Miért törsz be hozzám csak úgy? Lehettem volna... Nem illik ilyet csinálni! - Inkább nem megyek bele abba, hogy milyen helyzetekben találhatott volna éppen és mi lett volna a helyzet, ha esetleg társaságom is van. A végén még a megérkezésének második percében valami pajzán jellegű képzelgését kell hallgatnom. Az eddig morcosan őt méregető pillantásom azonban ezúttal a karjában tartott dobozra téved, az én arckifejezésem pedig rögvest megenyhül, s egészen izgatottá válok. - Fagyit hoztál? Milyen ízű? - Kikászálódom az ágyból, s gyors mozdulattal a fésülködő asztal székének hátán fekvő köntösömért nyúlok, hogy gyakorlott mozdulatokkal magamra csavarjam azt. Aztán már szinte repülök is át a szobán, hogy megölelhessem ezt a tökfejet, aki hívatlanul ideállít, udvariatlanul betör a szobámba, de legalább fagyit hozott. - Miért nem szóltál, hogy jössz? Mióta vagy a városban? - Megfogom a kezét, hogy beljebb húzzam, s lenyomjam egy szabad helyre, amit nem foglalnak el a ruháim. - Jól nézel ki! - Persze, hogy jól néz ki, ha eredetileg arra számítottam, hogy ki fogják toloncolni Japánból, mert valami olyasmibe keveredik, ami miatt baja eshet. Ahogyan azonban őt nézem, úgy néz ki teljesen egészséges, mint a makk.

öltözék | 751 | hiányoztál, kiscsibe we're so different | Ellie & Felix 3901593525

| ♡

**Felix S. Han**

Rachel & Felix

Talán a legnehezebb a Japánba való utazásom során az Rachel elengedése volt. Akkoriban Nath már nem volt velünk, így lényegében ketten maradtunk... Ő pedig hiába mutatta annak a jelét, hogy örül nekem, én ezt nem tudtam maradéktalanul elhinni. Lényegében tartottam attól, hogy haragszik rám, amiért elmentem... És egy picit ez biztos így volt titkon. Ugyanakkor nem nagyon éreztem annak jelét, hogy New Yorkban kellene maradnom. Untam a várost, valami másra vágytam, én pedig vagyok annyira szabad szellem, hogy ez elegendő legyen az utazás megtervezéséhez. Lényegében hamar össze is kaptam magam, és még mielőtt átgondolhattam volna a tervem buktatóit, már fel is ültem a repülőre. Persze Rachel kikísért és tisztességesen elbúcsúztunk egymástól... De ez nem bizonyult feltétlenül elegendőnek. Sokáig beszélgettünk, aztán az utolsó kapcsolatom vele az volt, hogy Madridba ment. Emiatt persze mind a ketten egy kicsit elszakadtunk egymástól. Neki pasija lett, én meg elkurváztam az életemet, tehát megvolt a magunk dolga.
Soha nem tudtam igazán átlátni azt, hogy miben vagyok jó azon kívül, hogy mély empátiát táplálok sok ember iránt. Ez talán butaságnak tűnhet így elsőre, de igaz volt. Nem okoztak nehézséget az iskolában a tárgyak, nagyon jó eredményekkel zártam a gimnáziumot, emiatt pedig a bőség zavara lépett fel nálam.
Mehettem volna mérnöknek Bray-vel, de pontosan tudtam, hogy a rajzolás nekem nincs úgy a vérembe kódolva, mint neki... Tehát képtelen lennék olyan precizitással végezni a dolgomat, mint amennyire ő tudná, ha akarná. Ott volt rengeteg társadalomtudományi kar, de számomra a politika világa elég unalmas... És nem akartam életem végéig pingvinnek öltözni. A magam részéről sokkal jobban szeretem a vad stílusokat, amik kifejezetten illenek is a személyiségemhez.
Ezen kívül természetesen még lehetőségként fennállt vagy ezernyi dolog, mivel a pontszámom több borostyánligás egyetem felvételi eljárásában elegendő lett volna a legtöbb szakra. Mehettem volna akár külföldi, neves egyetemekre, de amikor elindultak a jelentkezési időszakok, nekem nemes egyszerűséggel az egésztől elment a kedvem. Mindenki a környezetemben tudta, hogy mit akar kezdeni az életével, természetesen rajtam kívül... Ez pedig engem felidegesített, ja nem is. Valósággal felbaszott! Nálam butább osztálytársaimnak voltak tervei, én meg ott álltam, a fene nagy eszemmel, és lényegében azt sem tudtam, hogy kettőt előre, vagy egyet hátra kellene lépnem a jelenlegi szituációban.
Tehát eldöntöttem, hogy mindenki bekaphatja a farkam, mert én utazni fogok. Én megmutatom a világnak, hogy rengeteg pénzem van, és ennél még többet el tudok herdálni. Tökéletes, felnőttekhez méltó magatartás ez... Még jó, hogy papíron egyáltalán nem számítok annak! Viszont nagyon hamar megtaláltam azt, amivel tényleg szívesen foglalkoznék. mondhatni fél évbe sem telt kitalálni a dolgomat, így a maradékot lelkiismeret furdalás nélkül partizhattam végig.
Most pedig itt vagyok... Rachelék háza előtt és próbálom összeszedni a gondolataimat csak annyira, hogy legalább azt kitaláljam, hogy mit mondhatok neki. A hónom alatt szorongatott fagyi végül sok lehetőséget nem hagyott nekem, mivel hamar olvadásnak indult volna, ha húzom az ajtaja előtt az időt... Egyébként is a hatásos belépőimről, meg a folyamatosan eltúlzott gesztusaimról voltam híres, így lényegében berobbantam a kócos kis Ellie-m szobájába, aki minden bizonnyal ezért még szét fog verni... Én pedig még csak vissza sem kiabálhatok neki, mert ő a világ legszebb, legbájosabb lánya!
Talán joggal állíthatom azt, hogy ezt a lányt jobban ismerem mindennél... Ugyanis pont úgy reagált, mint ahogy gondoltam. A kimondott szavaira csak egy széles mosoly ült ki az arcomra, a felém repülő párna elől pedig a Matrixban látott trükköket megszégyenítő módon hajoltam el.
- Ó dehogy, ez életed legszebb, legédesebb álma! – jelentettem ki határozottan – Tudom, hogy csak arra vágytál, hogy visszajöhessek. És, hogy nagyon hiányoztam, csak még mindig rossz vagy az érzelmeid kifejezésében.
Nyilvánvalóan cáfolni fogja a gondolataimat, de mi sem véletlenül voltunk nagyon régóta barátok. Talán engem pont ennek a ténye zavart a legjobban, mivel soha nem akartam csak a barátja lenni... Ugyanakkor soha nem lennék egy nő miatt versenybe szállni a testvéremmel, aki mindennél is többet jelentett nekem.
- Mi lehettél volna? – tettem fel a kérdést egészen felszegett állal, miközben figyeltem, ahogy lassan a fésülködő asztala felé megy – Azt hiszed most látnék először hasonlót? Egy olyan jóképű srácnak, mint amilyen én vagyok, néha akad a horogra valami, csak maradjunk ennyiben.
Amúgy is pontosan emlékszem az óvodai incidensre, amikor bezárkóztunk a vécébe, és hát... Lényegében már akkor láttunk mindent. De ha ezt most felhozom neki, akkor valószínűleg nem csak a párna fog felém repülni. Sokkal inkább én fogom elhagyni a szobát, valószínűleg a csukott ablakon keresztül.
- Lime-os – jelentettem ki a kérdésére, közben kicsit megtántorodtam és hálát adtam az égnek, hogy magasabb voltam nála, így nem látta a kissé kipirult fejemet. Arról határozottan nem volt szó, hogy majd jól hozzám nyomja a melleit, miközben nekiáll ölelgetni... Mi nem voltunk ilyenek. Sokkal inkább volt rá és Nath-re jellemző az, hogy vertek, tehát igen sanyarú sorsom volt, de én ennek ellenére hajlandó voltam nekik adni a barátságomat. Hálát vártam volna ezért cserébe, és amikor megkaptam, akkor csak Ellie meztelen testére tudtam gondolni... Ez pedig nem volt rendjén.
- Meglepetést akartam csinálni! – jelentettem ki olyan hangsúllyal, mintha kicsit meg is dorgálnám őt, amiért ez nem volt számára teljesen nyilvánvaló – Egyáltalán nem lett volna vicces, ha szólok. A saját és Nathan arcát is látnod kellett volna, amikor csak úgy megjelentem... Anyáékról nem is beszélve! És még nem látogattam meg Braylent se, de pontosan kitaláltam, hogy miként követem majd el azt is. Pár napja érkeztem csak amúgy.
Úgy vázoltam fel neki a szituációt, mintha az ördögi tervemről lenne szó... Braylen esetében tényleg hasonló a helyzet, de ő a legjobb haverom volt, amióta csak az eszemet tudom. Tehát vele bármit csinálok, tetszeni fog neki. Határozottan fogtam rá Rach ujjaira, amikor elkezdett beljebb vezetni és engedelmesen ültem le a szobában, aztán hátrahajtottam a fejem, hogy fel tudjak nézni rá.
- Te meg még reggel is szép vagy... – fintorogva rántottam meg a vállam – De ez amúgy sem újdonság.
Hiába fordult meg az életemben elég sok nő – a fiatal korom ellenére is – de hozzá hasonlót sosem láttam. Mindig jobbnak, többnek, nőiesebbnek és kifinomultabbnak tűnt azoknál a lányoknál, akikkel valaha volt szerencsém összefutni.
- Ugye én is kapok a fagyiból? – a konyhából volt szerencsém elcsenni beszélgetés közben kettő kanalat – Nem ettem semmit, annyira siettem hozzád, ezért szerintem megérdemlem legalább a felét a doboznak.

i'm a fancy bitch | 1 015 | tudom, hogy imádsz we're so different | Ellie & Felix 1261330843

**Rachel Han** · *married* since '21.07.13.

Felix & Rachel

it's funny how seeing you again gives me joy and anger at the same time.

Tudom, mennyire szerencsés vagyok, amiért a családom olyan anyagi helyzetben van, hogy ha a szüleim úgy döntenek; nem dolgoznak az elkövetkezendő néhány évben, akkor is nyugodt szívvel hajthatják álomra a fejüket éjjelente. Sőt, határozottan úgy gondolom, hogy az én kényelmemről is tudnának gondoskodni, amennyiben hosszú távon rászorulnék. Ők ketten voltak azok, akik tulajdonképpen mindvégig állandó pontjai voltak az életemnek. Támogatást nyújtottak, amikor szükségem volt rá és mutatták az utat, hogy ne hozzak felelőtlen, elhamarkodott döntéseket.
Hiába vágyik mindenki arra, hogy ez a kellemes és idilli állapot az élet minden területén, örökre elkísérjen bennünket, naivnak kellene lennünk, hogy higgyünk is benne. Az én életem sem tökéletes, csak mert elegendő pénzünk van ahhoz, hogy megvegyünk akár egy kisebb szigetcsoportot is. A szüleimen kívül például nem tudok túl sok embert felmutatni, aki hosszútávon kitartott mellettem, ez pedig azt hiszem befolyással van arra is, ahogyan én elkezdtem a környezetemmel viselkedni. Ékes példája ennek az, ami köztem és az unokatestvéreim között történt. Nem állítom, hogy különösebben értek ahhoz, ami a háttérben történt, amikor csődbe mentek és elvesztették minden vagyonukat. A tankönyveim lapjain minden le van írva arról, hogy mi történik egy vállalattal, amikor tönkremegy, az alapvető közgazdaságtani elveken túl azonban az egésznek van egy emberi oldala is. A lányok és közöttem pedig ez az, ami egyszerűen megszakadt. Kiskorunkban mindig kerestük egymás társaságát, sőt, határozottan élveztük azokat az eseményeket, ahol a gyerekek össze voltak csapva és számíthattunk egymás barátságára. Aztán vége lett.
Mint ahogyan megtörtént ez később Nathan esetében is, akinek a bejelentése, a tény, hogy elmegy, derült égből villámcsapásként ért és bár örülök annak, hogy azzal foglalkozhatott, amit szeret, valamilyen szinten még mindig fáj. Mert nem osztotta meg velem, hogy mire vágyik. Ha pedig csak egy kicsivel is okosabb lennék Nathannel kapcsolatban és inkább a fejemre hallgatnék, mintsem a szívemre, ennek jelentenie kellene valamit.
Felix távozása már csak puszta ráadás volt, olyasmi, amire igenis számítanom kellett volna miután mindenki más is nélkülem tervezte az életét. Neki is örültem, hiszen talált valamit, amiért lelkesedni tudott, ezt pedig semmiképp nem akartam elvenni tőle. Még annak ellenére sem, hogy úgy éreztem magam, mint aki szó szerint elhagytak, hiszen szinte senkim nem maradt, akit az életem azon szakaszában, néhány éve fontosnak tartottam. Talán mindannyiunknak szüksége volt arra, hogy elváljanak az útjaink és bár a Nath, én és Felix által alkotott hármas elválaszthatatlannak tűnt, mi bebizonyítottuk, hogy nem így van. Vagy legalábbis kénytelen voltam elfogadni, hogy ők teljesen jól megvannak nélkülem.
Még ennek ellenére is izgultam értük, Nath miatt már kevésbé, hiszen ő visszatért a városba és volt alkalmunk találkozni. Nem úgy, mint Felix, aki idővel semmilyen életjelet nem adott magáról, ugyanakkor tény hogy rajtam is legalább annyira múlt, hogy tartsuk a kapcsolatot. Viszont miután Madridba mentem, egyszerűen más dolgok foglaltak le. Mindkettőnket.
- Legédesebb? Pff.. A közelében sem vagy! - jelentem ki határozottan, szinte hadarva a szavakat, csak hogy ellent tudjak mondani neki. Hiába a csípős megjegyzések és a látszólagos visszautasítás, amit tanúsítok a megjelenése miatt, az igazság az, hogy hiányzott. Felix és a bátyja mondhatni hiába hasonlítanak bizonyos dolgokban, a jellemüket akkor sem lehetne összekeverni, ha valaki csak hírből hallana róluk. Sokszor Nathan nyugodt hozzáállása volt az, amivel jobban tudtam szimpatizálni, de bizony rengeteg olyan alkalom is volt már eddigi életemben, amikor szükségem volt Felix energiájára és viselkedésére. Azt senki nem mondta, hogy egy idő után elkezd kamaszodni, aztán meg nem érdekli majd más, csak a nők és az, hogy ezt hangoztassa is. - Sosem voltam rossz az érzelmeim kifejezésében, azt sem tudod miről beszélsz! Felix... Te ittál? - Teljesen komolyan teszem fel a kérdést, közben pedig kissé elnyíló szájjal pislogok rá, csak mert szinte várom az alkalmat, hogy újabb leteremtést eszközölhessek felé, amiért felelőtlenül vezet.
- Az nem fontos. - Vágom rá hirtelen. Eszem ágában sincs részletezni, hogy pontosan mennyire illendő csak úgy betörni egy nő szobájába, különösen úgy, hogy még csak nem is egy családból valók vagyunk, így talán csak még inkább kellemetlen lett volna, ha úgy lát... - Fúj... Miért nem tudod megtartani magadnak, hogy mekkora rád a kereslet? Nem vagyok rá kíváncsi. Viszont azt sem mondtam, hogy most lenne az első, hogy olyat látsz. Ne forgasd ki a szavaim! - Azzal a lendülettel meglóbálom előtte a mutatóujjamat, miközben igyekszem valamelyest szigorú tekintetet is az arcomra erőltetni. Abban viszont már régóta nem hiszek, hogy Felixet meg lehetne javítani, így tulajdonképpen a próbálkozásom is felesleges.
- Az finom - mondom mézes-mázosan, miközben egy mosolyt villantok a fiúra, akitől annyira távolodom el, hogy a szemeibe tudjak nézni, s mellé még finoman meg is paskoljam az arca jobb oldalát. Így most már teljesen biztos lehetek benne, hogy itt van és nem csak egy álom.
- Szóval akkor Nathan most nem jött veled? - Teszem fel a részemről ártatlannak szánt kérdést, miközben még az eddiginél is hátrébb húzódom tőle, s ezúttal nem fordítok külön figyelmet arra, hogy egyenesen a szemébe tudjak nézni. Én magam sem veszem észre mennyire árulkodó a testbeszédem. - Képzelem micsoda meglepetés volt.. Mindenkire a fáraszt hozhattad, hogy nem voltál elérthető. - Óvatosan megcsóválom a fejem, miközben igyekszem rosszalló hangnemet megütni. Akarom én tudni milyen őrültséget fogtok csinálni ti ketten? - Nem is feltétlenül várok választ. Mindketten nagyon jól tudjuk hogyan is állok Lix azon barátaihoz, akik rossz hatással vannak rá.
- Honnan veszed ezt a dumát? - kérdezem a szemeimet forgatva, közben pedig felemelem a kezemet, hogy az ujjaim hegyével úgy nyomjam meg Felix homlokát, hogy a feje még hátrébb dőljön, majd el is engedem, hogy visszafordulhasson az eredeti irányába. Akármennyire is tisztában voltam ebben a pillanatban a ténnyel, hogy a fiú után maradt üresség most újra betöltésre fog kerülni - sőt, pillanatok alatt képes voltam úgy viselkedni vele, mint azelőtt, hogy Japánba ment volna -, nehezen vallottam volna be hangosan is, hogy tényleg hiányzott nekem.
- Persze, egyedül amúgy sem bírnám megenni mindet. - Mosolyra húzódnak az ajkaim, s a fagyi gondolatára tulajdonképpen minden kedvem elpárolog, amit egyébként a Felix-el való élcelődéssel töltöttem volna még az elkövetkezendő fél órában. - Ne fogd rám, hogy nem gondolkodtál előre azon, hogy éhen halsz. Te meg a feneketlen hasad. - A férfiak többsége valahogy mindig képes volt meglepni azzal a mennyiséggel, ami egy ültő helyükben lement a torkukon.
- Azt hiszem előbb talán fel kellene öltöznöm. Így nem a legillendőbb vendéget fogadni... - Legyintő mozdulattal mutatok végig magamon és a köntösömön, amit viselek. Addig viszont nem mozdulok, amíg nem ért velem egyet, vagy nem ellenzi a felvetésemet, mivel bár vendégem van, aki előtt nem illene ilyen lenge öltözetben flangálnom, de épp eléggé ismerős ez a vendég, hogy ne érezzem magam kényelmetlenül a társaságában, még így köntösben sem.

öltözék | 1079 | hiányoztál, kiscsibe we're so different | Ellie & Felix 3901593525

| ♡

**Felix S. Han** · Re: we're so different | Ellie & Felix Pént. Feb. 19 2021, 15:10

Rachel & Felix

A szüleim mindig nagyon aggódtam értem. Mivel én voltam a legkisebb fiú a családban, már alapvetően megvolt nálam a túlféltés, és akkor még nem esett szó azokról a különbségekről, amik rám voltak jellemzőek, de a bátyámnál sosem tapasztaltak hasonló magatartást. Míg Nath világ életében csendes és jószívű, kissé rideg kisugárzású volt, erős tartással, addig én a legjobb indulattal is hát… Hangosan és sokat beszéltem, állandóan vigyorogtam, nem érdekelt mások aurája vagy intim szférája. Spontán és közvetlen vagyok, és ha nagyon magamba akarok nézni, akkor be kell ismernem azt is, hogy határozottan a szégyentelenek táborát erősítem. Ez pedig nem csak a nőkkel ápolt kapcsolataimban, hanem az élet minden területén is megmutatkozik. És pont ez az oka annak, hogy alapvetően eddig minden célomat el tudtam érni… Legyen szó mondjuk arról, hogy április elsején viccből pillanatragasztós papírt raktam a tanári székre, vagy éppenséggel a főiskolai jelentkezésemről. A döntésemet eddig mindenki hüledezéssel fogadta, és egyesével megkérdezték tőlem, hogy jól átgondoltam-e a dolgokat. Ettől pedig ugyan kicsit lejjebb adtam a fene nagy önbizalmamból, de még mindig bíztam abban, amit kitaláltam. Mert az egyetlen közös tulajdonság közöttem és a bátyám között a jószívűségünk volt… És mindezt kamatoztatni tudnám a hivatásomban, nem? Akkor azt miért kell ennyire rossz dolognak tartani?
Visszajönni Japánból… Nos hát egyszerre volt nyűgös, szomorú, de mégis örömteli. Nyilván jó volt találkozni újra az itteni barátaimmal, várni a főiskolát, a gyakornokságot, hogy lassan ténylegesen elkezdhessek úgy komolyabban tanulni az orvoslásról… És nem csak a sorozatokban látni az életmentés folyamatát. Én a magam részéről persze nyilván nem a műtőben fősebészként akarom elkezdeni a dolgokat, hiszen orvosi tanulmányaim még nem nagyon lesznek. Ugyanakkor az alapozótárgyakból letett vizsga az első lépcsőfok, amit meg kellene másznom annak érdekében, hogy ténylegesen szikét és köpenyt kaphassak majd a kezembe. Bár nem vagyok abban biztos, hogy sebész akarok lenni. Voltak ágak amiket határozottan kizártam már most, de éppen azért szeretnék többet tudni általánosságban az orvoslás szépségeiről, hogy majd állást tudjak foglalni saját magammal kapcsolatban is. Tudni akartam, hogy az én munkám, melyik területen lett volna a leghasznosabb.
Ami már a kellemetlenebb dologba tartozott, az lényegében a régi ismerősök fogadásával volt kapcsolatos… És a sulival is. Sorra mindenki után nekem kellett futnom, és ha valakit esetlegesen kihagytam, vagy éppenséggel később kerestem fel, mint valaki mást, az teljességgel megsértődött. Így volt ez a szüleim esetében is, akik tök kiakadtak rám, mert Nathan az első helyre került a listámon, így ők voltak csak a második helyen. Ezért az üdvözlőölelés mellé kaptam egy kellemes üdvözlő tockost is. És akkor ez még csak a szűk családi kör volt… A sulival kapcsolatos papírmunkák és beiratkozási procedúrák voltak számomra fárasztóak, nem szívesen foglalkoztam velük, de figyelmen kívül nem lehetett hagyni őket.
- Alig értem haza és rohantam hozzád, ahogy tudtam – egy halk sóhaj szakadt fel a torkomból, de a szám sarka mégis felfelé kunkorodott – És máris megbántod az érzéseimet! Ha gondolod hagyhatlak aludni és keresek más társaságot. Biztos sokan meghalnának a figyelmemért.
Nyilvánvalóan nem volt ennyire drasztikus a helyzet, hiszen szerintem senki sem szorul rá arra, hogy csak velem legyen. Én a magam részéről nem is kifejezetten kedvelem az ennyire tapadós embereket, mert határozottan szeretek egyik társaságból a másikba csapódni. Jelen esetben eszemben sem volt elmenni innen, de nem hagyhattam, hogy Rachel nyerjen. Amúgy is, jelenleg én vagyok a vendég.
- Sajnos nem, de ihatunk még, ha gondolod. Én semmi jónak nem vagyok az elrontója – a hangom vidám volt, és szándékosan megcseréltem a sorrendet a válaszomban – És én mindig is úgy éreztem, hogy felém kifejezetten rosszul fejezed ki az érzéseid. Imádsz, de ennek ellenére csak ütlegelsz és csúnya dolgokat vágsz a fejemhez. Szerintem ez a szeretetnyelved az irányomba.
Egy pillanatig sem volt komoly a mi kapcsolatunk… Semmilyen értelemben sem. Ez pedig egyrészről hatalmas szívfájdalom volt nekem, ugyanakkor képes voltam elfogadni azt, hogy Rachel számára nem én vagyok az a srác, akivel meg akarja osztani az ágyát és a szerelmi életét. Én pedig az ő kedvéért sem lettem volna hajlandó konfliktusba keveredni a bátyámmal… Egyszerűen csak elfogadtam azt, hogy Ellie számomra valaki, akit soha nem kaphatok meg, mert Nath az egyetlen, akit maga előtt lát. Ehhez pedig nekem nemhogy közöm nem volt, képtelen lettem volna megfordítani a dolgokat, hiszen már évek óta soha egyetlen pillanat erejéig sem láttam azt a lányon, hogy esetleg többet szeretne tőlem szimpla barátságnál.
- Ne legyél már ennyire szemérmes – a szemeimet forgatva ráztam meg a fejem – Egy vitorlavászonba burkolva is szép lennél és ezt tudod te is. Amúgy meg barátok vagyunk, mi bajod van azzal, ha megvitatjuk a szerelmi életemet? Talán szeretnéd, hogy közöd legyen hozzá?
Pontosan tudtam a válaszát, ezért mertem rákérdezni. Az arcomon egy elég pimasz vigyor volt, és már fel is készültem arra, hogy védekezni kezdjek a fagyival. Egyrészt azt talán annyira szívesen nem csapkodná a lány sem, másrészt pedig mi gazdagok sem pazaroljuk az ételt… Ha nem muszáj.
- Áúú – inkább csak a szempilláim rezegtek meg a paskolástól, de egyáltalán nem fájt az – Mi lenne, ha éppen a szájsebésztől jönnék most? Hát így kell valakinek az arcához érni, akit ennyire szeretsz? Miért nem tudsz inkább simogatni?
Hiába tartottam magam ahhoz, hogy nem feltétlenül fogok Rachel és a bátyám közé állni, az ilyen jellegű kérdések mégis rosszul tudtak esni. Egy pillanatra el is veszítettem a feltétlen jókedvemet, hiszen a bátyám már jó ideje itthon volt, annyit találkozhattak egymással, amennyit csak akartak. Én pedig most jöttem haza, először lát, és mégis a bátyám felől érdeklődik, mert ezek szerint neki kínos lehet velem kettesben lenni. Éppen ezért is néztem rá egyetlen pillanatig nagyon szomorú arccal. „Miért, én már egyedül nem is vagyok elég jó?” Valami hasonlót olvashatott volna le az arcomról, ha nem kapok észbe időben, és mosolyodok el.
- Nem, most nem – némi gondolkodás után hozzátettem a következőt – De beszéltünk arról, hogy valamikor el kellene mennünk hárman a nagyapa birtokára. Persze csak ha van kedved.
Gondolom minden bizonnyal lesz, mert ott lesz a bátyám is. Talán meg kellene tennem azt a szívességet, hogy az utolsó pillanatban lebetegedek annak érdekében, hogy egyáltalán közelebb kerülhessenek egymáshoz, nem? Bármennyire próbáltuk fenntartani annak az illúzióját, hogy mi hárman mennyire erős csapatot alkotunk, már több helyen is kiestek a szerkezetből a csavarok, és ez egyre inkább vált aggasztóvá. Mi mégis behunyt szemekkel vártuk azt, hogy felrobbanjon a készülék és valószínűleg, ha ez majd megtörténik, hajlandóak leszünk beismerni, hogy mi magunk verünk egymás közé éket… Még ha akaratlanul is tesszük mindezt.
- Hidd el nekem, sokkal jobban kivoltak azon, amikor megjelentem és bejelentettem, hogy átértékeltem az egész életemet – finoman vontam meg a vállam és kicsit el is nevettem magam. Sosem leszek képes elfelejteni azt, hogy anyám pontosan milyen arckifejezéssel nézett rám, amikor megmutattam neki az értesítést a felvételről, természetesen a Columbiára. Pontosan tudom, hogy valahol mélyen reménykedtek abban, hogy majd gazdasági pályán tanulok tovább és örökölhetem apa cégét, de ettől függetlenül is örültek annak, hogy orvos szeretnék lenni… Csak ugyanakkor aggódtak is értem, és nem bíztak a döntésemben eléggé.
- Amit Braylennel csinálok, az kettőnk között marad minden esetben – nem kötöttünk titoktartási szerződést, szimplán csak megtartottuk egymásnak a barátságunk tényét és lényegében minden mást is, amit egymással műveltünk. Azok a mi emlékeink és nem szeretem keverni a kapcsolataimat. Szeretem, ha bizonyos körök egyszerűen csak nem érintkeznek.
- Ez csak a véleményem! – jobban fel voltam háborodva, mint ahogyan az ildomos lett volna – Miért bökdösöl? Ez nem jó érzés? Én is megbökjelek?
Az ujjamat pedig már emeltem is fel, hogy beválthassam a fenyegetésem. A fagyit persze előtte biztonságba helyeztem, mert azt hiszem, hogy ha az a szőnyegen landolna, akkor határozottan bajba kerülnék a lánynál.
- Ha úgy is ehetek belőle, akkor nem mindegy, hogy mennyire feneketlen a hasam? Egyébként nézd, tök sokat ettem, de egy kilót sem híztam amíg japánban voltam. Nem tudom én mit raknak a kajákban, de ha itt elkezdenék Bigmacen élni, akkor minden bizonnyal két nap után nagyobb lenne a fejem – a felsőt, amit reggel egyébként gondosan betűrtem a farmeromban, egy határozott mozdulattal rántottam ki, és így kezdtem el magam mutogatni a lánynak. Sosem voltam annyira izmos, mint a bátyám, kifejezetten szálkásnak sem mondhattam magam, de ennek ellenére úgy lapogattam meg az egy hatalmas kockámat, mintha az világ legszebben kidolgozott hasa lenne. Laposnak lapos volt, azzal nem volt gond.
- Ha neked így kényelmes, akkor engem sem zavar. Ígérem nem fogom nézni a… Hagyjuk, úriember leszek – a tekintetemet pedig rögtön a kanalakra és a fagyikra vezettem. Megtanították nekem annak idején az illemet, csak alkalmazni nem szoktam mindig a tudásomat.
- Mesélj inkább valamit. Milyen pletykák mennek a körökben most? És kik maradtak hajadon lányok? Egyáltalán volt házasság az elmúlt egy évben? Kicsapom a hisztit, ha valaki fontos nem hívott meg az esküvőjére – ezzel át is nyújtottam a lánynak a kanalat, hogy ő ehessen először a fagyiból. Mégiscsak neki hoztam ajándékba.

i'm a fancy bitch | 1 442 | tudom, hogy imádsz we're so different | Ellie & Felix 1261330843

**Rachel Han** · *married* since '21.07.13.

Felix & Rachel

it's funny how seeing you again gives me joy and anger at the same time.

Felix visszatérése olyasmi volt, amire számítottam és ami több alkalommal is felmerült már köztem és Nathan között, amikor összefutottunk, vagy amikor én kerestem őt az éttermében. Nyilvánvalóan hiányoztak azok az idők, amikor még mind együtt voltunk, a fiatalabb Han fiú nélkül még a szüleinknek fontos összejövetelek sem voltak olyan érdekesek vagy élvezetesek - még annak ellenére sem, hogy volt alkalom, amikor Travis is elkísért engem egy-egy ilyenre. Viszont az is nagyon egyértelművé vált számomra, hogy nem csak a körülmények változnak, amelyek mellett kénytelenek vagyunk élni, hanem mi magunk is. Nathan határozottan nem az a fiú volt, akivel akkor régen megismerkedtem, én magam is úgy éreztem, hogy sokat változtam ahhoz a kislányhoz képest, Felix pedig... Róla sok esetben nem lehetett eldönteni, hogy mennyire lehet komolyan venni azokat a döntéseket, amiket meghozott.
Én legalábbis egy ideig azt hittem, a Japánnal kapcsolatos terveit sem fogja megvalósítani, s bár akkor egyike voltam azoknak, aki kikísérte őt a reptérre, attól még volt, hogy megkérdőjeleztem őt szóban is az egésszel kapcsolatban. Önző módon egy kicsit talán abban reménykedtem, hogy ha én kérem rá, nem fog elmenni, de ezt így sosem mondtam volna ki - legfőképpen azért, mert magunkhoz láncolni valakit nem szép dolog. Én pedig sokkal fontosabbnak tartottam mindannyiunk egyéni boldogságát ahhoz, hogy bárkinek az elutazása miatt hisztériázzak.
Annál határozottan többet ért az, hogy most újra láthatom az egyik barátomat - és első pillantásra épségben -, még ha nagyon váratlanul is ért az egész. Lehet, hogy ilyen formában nem vallanám be neki, de aggódtam érte, ezért sem akartam különösebben bántalmazni őt a visszatérése a hirtelen megjelenése miatt. Egyébként is épp eléggé jóban vagyunk ahhoz, hogy megtehesse, hogy szinte kénye-kedve szerint járjon a házunkban - vagyis most már sokkal inkább csak a szüleim házában.
- Nem arról van szó! - Valamivel kedvesebb arckifejezéssel pillantottam rá és még egy mosolyt is megengedtem magamnak. A kezeimet az állam alá emeltem, mintha csak virágszirmokat akarnék formálni belőlük és az arcom lenne a virág közepe... - De ha figyelembe vesszük, hogy valami édessel érkeztél, akkor nem Te magad vagy az édes, én csak erre gondoltam. Egyébként is inkább a jégkrém legyen az, mint Te, mert akkor el kellene kezdenem aggódni az egészséged miatt. Ugye jól bántak veled Japánban? - Ezen a ponton már fenyegetően emeltem fel a mutatóujjamat. Nem Felixnek szánva, sokkal inkább azoknak, akikkel a világ másik végén találkozott a tőlem távol töltött idő alatt. Biztosan rengeteg élménye van, amiről én csak részleteiben fogok majd értesülni és talán vannak olyan dolgok is, amiket egyszerűen nem fog elmondani.
- Korán reggel? - Határozott előny, hogy az ittas vezetést nem sorolhatom Felix bűnei közé, de attól még elmosolyodtam a tényen, hogy találtam valamit, ami miatt megkérdőjelezhettem őt. Sok esetben ellenkeztem, de csak azért, hogy neki legyen lehetősége rábeszélni engem bizonyos dolgokra. Határozottan visszafogottabban éltem, mint ő, de attól még nem szerettem volna totálisan sótlanná válni. - Talán így van... Én viszont úgy érzem, hogy te valamiért ezt élvezed is. Mindig olyan dolgokat csinálsz, ami miatt kénytelen vagyok azokat a csúnya dolgokat mondani neked. - Mondhattam volna azt is, hogy ami miatt aggódom érte, de ha eléggé ismer, tudja, hogy igazából így van. Ha már a szülei nem tudták őt megnevelni, valakinek muszáj volt ezt megtennie a barátai közül. Nem állítom, hogy rám jobban hallgat, de a próbálkozásba nem szoktak belehalni.
- Felix! - Mogorván mondtam ki a nevét, de elküldeni biztosan nem küldtem volna, mert ahhoz túlságosan örültem a meglepetésnek - neki. Még ha történetesen annyira váratlanul is ért, hogy illetlenül mutatkozom előtte, már ha nagyon szigorúan akarjuk venni azokat a bizonyos társasági szabályokat, amelyeknek mindig meg kellett felelnünk, ha egy-egy eseményen vettünk részt. - Én nem vagyok Braylen Yang, és nem érdekel, hogy mi mindent művelsz azokkal a nőkkel az ágyban. - Ha ők valóban megosztottak egymással ilyen információkat, akkor csak még inkább képtelen lettem volna elhinni, hogy valaha is csak egy picikét is jobb szemmel nézzek Felix haverjára.
- Miért, csináltál valamit, ami miatt a szájsebésznél jártál? - Kíváncsian pislogtam fel rá, az előző kérdésemről pedig már szinte el is feledkeztem. Ha egyedül jött, hát egyedül jött, így valamilyen szinten azzal kapcsolatban is nyugodtabb voltam, hogy még nem öltöztem fel - habár Nathanből azt sem néztem volna ki, hogy csak úgy betör a szobámba. - Te mondtad, hogy az ütlegelés az én szeretetnyelvem. Vagy azt szeretnéd, ha nem fejezném ki, mennyire fontos vagy nekem? - Pimaszkodva kérdeztem vissza, az arcomon pedig egy kifejezetten gonosz mosoly is megjelent. Határozottan úgy éreztem ebben a helyzetben, mintha a saját fegyverét használtam volna fel ellene.
- Ha találunk olyan időpontot, ami mindhármunknak megfelel, benne vagyok. - Nem sokat hezitáltam a válasszal kapcsolatban. - Nath-el épp legutóbb beszélgettünk arról, hogy meg kell valahogyan ünnepelnünk, ha hazajössz. Ez elég jó program? Vagy mit szeretnél csinálni? - Fürkésző pillantással figyelem az arcát. Ezer meg egy válaszlehetőségre kellett számítanom ebben a helyzetben és csak reménykedtem abban, hogy nem azt a verziót kapom, amit Felix más esetben mondjuk a legjobb barátjával osztana meg.
- Miért? Mit gondoltak, mit értékeltél át benne? - Finoman félrebillentettem a fejemet, aminek következtében a hajam végigszánkázott a hátamon és még a köntösöm finom anyagán keresztül is éreztem, ahogyan a vállamat csiklandozza.
- Aztán ne gyere nekem azzal, hogy én megmondtam, ha a börtönből kell kihozni titeket. - Ezúttal nagyon is Felix-nek szól a fenyegetően felemelt mutatóujj, habár jelen helyzetben csak egy pillanatig emelem azt meg. Csak rossz dolgokra tudok gondolni, ha eszembe jut, hogy van olyasmi, amit nem mondhat el nekem az, akit a barátomnak nevezek. Ilyenkor szoktak csontvázak potyogni a szekrényekből.
- Hé! - Védekezően emeltem magam elé a kezeimet, és készen álltam arra, hogy ha szükséges, megküzdjek Felix-el, vagy legalábbis megpróbáljam elkapni a kezeit, ha visszatámad. - Most mi bajod? Mióta nem szabad ezt csinálnom? Már hozzád sem érhetek? - Egyre inkább felháborodott hangnem tettem fel a kérdéseimet, amelyekre ténylegesen is választ követeltem. Ha tényleg az ütlegelés és a csúnya szavak voltak eddig a Felix felé érzett barátságom kifejezésének a csatornái, akkor várom azokat a lehetőségeket, amiket jobban élvezne tőlem. Japán előtt sosem jelezte felém, hogy baja lenne ezekkel.
- Most hallgatnám azt, hogy mennyire gonosz vagyok, amiért nem adok belőle, pedig tőled kaptam? - Nem várok választ, egyszerűen megrázom a fejemet, csak mert nagyjából tudom, mit felelne nekem. - Egyáltalán nincs baj a fejeddel. - Ez náluk valamiféle családi vonás lehet. - De ne csak arról mesélj, hogy mennyit ettél! Kíváncsi vagyok rá, hogy érezted magad ott. Ugye hiányoztunk? - Az utolsó kérdést legalább olyan kedvesen és mosolyogva teszem fel, mint amikor korábban próbáltam ezzel a taktikával elfeledtetni vele az általa gonosznak titulált szavaimat.
- Akkor előbb együnk belőle, aztán majd felöltözöm. - Egészen izgatottá váltam, és ezáltal képes voltam azt is elengedni, hogy Felix mit nem mondott el nekem. Határozottan voltak vele kapcsolatban olyan dolgok, amiket egyszerűbbnek tartottam figyelmen kívül hagyni, mintsem komolyan venni. Ilyen volt minden alkalommal az is, ha úgy dicsért, mintha csak Travistől kaptam volna azokat a szavakat.
- Hmm... - Elhúztam a számat, miközben gondolkodni próbáltam, illetve összeszedni a gondolataim. - Köszönöm! - Elmosolyodtam, amikor a kezembe kaptam a kanalat, majd kicsit sem hezitálva nyomtam bele a kanalat a fagyiba, hogy végre meg is kóstoljam a hideg ajándékot. - Ez nagyon finom - jelentem ki mosolyogva, ahogyan a velem szemben ülő srácra pillantok.
- Á! Eszembe jutott. Emlékszel Park úr fiára? Elvált. Állítólag a felesége csalta meg, rettenet az a nő. Viszont... - Ezen a ponton újra a fagyiba nyomom a kanalamat és a szempilláim alól egy pillanatig Felixre pislogok. - Van egy húga. Ő még szabad, habár a haverod is nagyon sokat beszélgetett vele mostanában. És Ye Na-val is... - Ezen a ponton igyekszem a rosszalló pillantásomat a fagyira szegezni, hiszen nem Felix tehet arról, hogy a haverjai nem tudják a nadrágjukban tartani magukat, ha szép lányokról van szó.
- Egyébként is, miért a házasságok érdekelnek? Csak nem te is arra készülsz? Felix... - Ezen a ponton szinte kiejtem a kanalat a kezemből, de bele a fagyiba. - Ugye nem zsarol valaki, akit Japánból ismersz?

öltözék | 1315 | hiányoztál, kiscsibe we're so different | Ellie & Felix 3901593525

| ♡

**Felix S. Han** · Re: we're so different | Ellie & Felix Kedd Aug. 24 2021, 09:37

Rachel & Felix

Magam sem tudtam pontosan, hogy mit vártam volna az itt maradt emberektől, akiket egy időre magam mögött hagytam. Ha valaki megkérdezte volna, hogy miként éltem meg a hiányukat, akkor nyilvánvalóan az lett volna a válaszom, hogy nem volt könnyű távol élni azoktól, akiket mindig is ismertem. Ugyanakkor egy pillanatig sem kell engem félteni, mivel eléggé könnyen össze tudok barátkozni gyakorlatilag bárkivel. Sosem esett nehezemre csak úgy szimplán kedvesnek lenni valakivel, ebben pedig különböztem Nathantől, aki jóval kevésbé volt nálam szociális, és sokkal szigorúbb jellemmel volt megáldva.
Mindennek ellenére ki tudtam jelenteni azt is, hogy valahol nem szimplán izgalmas volt egy másik kontinensre repülni, hanem erőt is tudtam meríteni abból, hogy egy kicsit távol voltam. Szükségem volt érettségi után némi térre, rendezni akartam a gondolataimat, illetve lehetőséget adni a bátyámnak és Rachelnek is. Letagadhatatlan tény volt, hogy az egyetlen lányt, akit sosem kaphattam meg, pont ezzel a ténnyel ugrattam állandóan, aminek végül az lett a vége, hogy elkezdtem őt túlságosan szépnek látni, illetve jobban megkedveltem. Ezer meg egy éve ismertem már, ami miatt könnyedén kitaláltam a gondolatait is, ha éppen arról volt szó. Egy ideig nem esett nehezemre, hogy mellettük maradjak, mint harmadik kerék, viszont az érettségink évében már sokkal kevésbé volt könnyű elviselni a megaláztatást azzal kapcsolatban, hogy így vagy úgy – sosem közelítettem mondjuk túl komolyan a lány felé – de falakba ütköztem. Tudtam, hogy könnyebben elfogadnám azt, hogy ő mindig Nathant akarta, ha összejönnének, mert végül nem lenne más választásom, mint ebbe beletörődni. Képes lettem volna őszintén örülni nekik, mivel két olyan emberről lenne szó az esetükben, akiket nagyon szeretek, és a bátyám kedvéért lemondtam volna az egyetlen lányról, akire valaha képes voltam nem csak potenciális egy éjszakás kalandként nézni.
- Szép mentés – mosolyogva tartottam fel neki a tenyerem, ezzel kifejezve felé az elismerésem. Ha nem csapott volna bele, akkor szégyenemben képes lettem volna magammal lepacsizni, mielőtt leengedem azt – Inkább azt mondanám, hogy jól bántam magammal. Viszont ez részben lenne csak igaz, mert egy idő után összeköltöztem pár idegennel és az egyik lány főzött rám. Egyébként híztam is vagy három kilót, nézd.
Én magam sosem voltam az a fajta srác, aki minden idejét az edzőteremben töltötte volna, viszont odafigyeltem a testmozgásra. Inkább voltam vékony alkatú, de abból is az arányosabb típus, némi izomzattal. Viszont most, amikor felálltam és lesimítottam a hasamon a felsőt, látszódott egy minimális pocak, amit meg is nyomkodtam, hogy a lány pontosan tudja azt, hogy miről beszélek.
- Majd le kell adnom, mert senkinek sem fogok kelleni ekkora gyohával – mondjuk nem kellett volna szó szerint felzabálni Japánt, de ez egy másik szituáció. Nem mellesleg Rachelnek hoztam egy csomó édességet és snacket is, amit nyilvánvalóan elő kellett kóstolni, mert szart nem fogok venni neki… És ha valakik, akkor a japánok igazán tudnak furcsa dolgokat enni.
- Én csak élvezem az életem – finoman megvontam a vállam – Szerintem mind irigylitek azt, hogy szégyentelennek születtem. Mert szeretnétek úgy élni, mint én.
Képtelen voltam nem mosolyogni, miközben kimondtam ezeket a szavakat. Valójában tényleg komolyan gondoltam őket. Az emberek azért botránkoztak meg a viselkedésemen, mert azt akarták, hogy olyanok legyenek, mint amilyen én magam is vagyok. Szar lehet tényleg gátlásokkal élni, én pedig ezt csak a Rachelhöz fűződő kapcsolatomban érzékeltem egy kicsit, viszont minden más szempontból szabad voltam.
- Jó, akkor innentől kezdve azt mondom majd, hogy a fogtam a kezüket és mosolyogtunk egymásra! – egészen tágra nyílt szemekkel néztem rá, a hangomban felháborodás volt – Akkor hazudni fogok neked Ellie. Jó lesz?
Nem mintha sokat számított volna a dolog. Valójában inkább a reakciója érdekelt, ezért le sem vettem a szememet az arcáról. Mindig megtagadtam annak a gondolatát, hogy egy tisztességes lányt kellene találnom magamnak. A válaszom sosem változott, az érvem pedig elég jó volt; egy magamfajtához minden illik, csak éppenséggel egy tisztességes lány nem. Emiatt pedig talán állíthatom azt, hogy a célom mindössze annyi volt, hogy őrületbe kergessem ezt a lányt, ő pedig vagy végleg utasítson el, vagy pedig adjon pozitív választ nekem. Talán túl sok volt az nekem, hogy ténylegesen Braylennel töltöttem az egész gyerekkorom, mivel nem szép dolog a barátainkkal játszmázni, de valahol mi mindig ilyenek voltunk.
- Nem, de megtörténhetne! – a szemeimet forgatva jelentettem ki – Azt szeretném, ha megváltoztatnád a szeretetnyelvedet ölelésre vagy puszira. Az sokkal nőiesebb a verekedésnél.
Mindezt képes voltam pofátlanul a szemébe mondani, anélkül, hogy egyetlen pillanat erejéig is elfordítottam volna róla a tekintetem. Pontosan tudtam, hogy ezért valószínűleg még egyszer el fog verni engem, de jelenleg nem érdekelt. Ha meg tudom botránkoztatni a lányt, az már épp elég számomra, hogy egálban legyünk.
- Nekem teljesen jó – szimplán csak megrántottam a vállam, mintha még mindig nem okozna számomra nehézséget az, hogy mi hárman együtt lógunk, pedig néha határozottan így volt – Igazából azt sem vártam el, hogy ünnepeljünk. Tudom, hogy mind elfoglaltak vagytok.
Nyilvánvalóan nem voltunk már gyerekek, ezt én magam is érzékeltem. Attól függetlenül, hogy igyekeztem megélni a fiatalságomat, nekem is voltak terveim, illetve én magam is elfoglalt leszek a nyár elteltével. Onnantól kezdve, hogy én is egyetemista lettem, lényegében már egyértelműen az elfoglalt emberek köreibe fogok tartozni. Főleg, hogy az orvosi nem feltétlenül arról szól, hogy a szorgalmi időszakban a földön csúszunk, aztán összekapkodjuk a jegyzeteket és valamit kipuskázunk a vizsgákat. Gyakorolnom kellett a felelősségteljes, felnőtt életet, mert olyan hivatásom lesz, amiben emberek élete lesz a kezemben. Vicces volt, hogy konkrétan senkit sem ismerek, aki rám merné bízni az életét, de ezt nevezik kihívásnak.
- Te is tudod, hogy egyikük sem néz ki belőlem túl sokat – igyekeztem valamennyire könnyed hangot megütni – Szóval nem bíznak bennem túlzottan. Se anyáék, se Nathan.
Azt sem tudom, hogy miként engedtek el végül Japánba egyedül, de csak arra tudtam következtetni, hogy reménykedtek a dologban, hogy majd benő a fejem lágya attól, hogy a saját sarkamra kell álljak. Viszont ettől függetlenül ugyanúgy pénzeltek és szerintem anya és apa folyamatosan készenlétben álltak, mert attól féltek, hogy meg kell menteni engem valamitől.
- Miért, nekem már nem is lehetnek titkaim? – csóváltam meg a fejemet, bár a rosszallásom elég feltűnően tettetett volt – Neked is vannak a barátnőiddel. Pasis titkok is léteznek.
Főleg, hogy Bray és én is a pletykásabb férfiak közé tartozunk. Nyilvánvalóan még mindig jobb, hogy ha egymás között beszélünk meg dolgokat, nem pedig terjesztünk valamit. Bár a másik fiútól nem áll távol annyira ez sem, és ha belegondolok jobban… Tőlem sem.
- És nekem miért nem szabad, ha neked igen? – már készültem is arra, hogy elkezdjem bökdösni a lányt – Vagy én sem érhetek hozzád?
Nyilvánvalóan elég kétértelmű volt a kérdés, de nem érdekelt. Őszintén kíváncsi lettem volna azzal kapcsolatban is a válaszára, hogy vajon mi nem volt meg bennem soha, ami miatt nem csak a szerelmének az öccse lehetek számára. Talán egyszer lettem volna hajlandó bevallani neki hétévesen az érzéseimet, de akkor is falakba ütköztem, szóval abban a pillanatban eldöntöttem, hogy többet nem vetemedek ilyesmire. Három napig voltam képes ignorálni a lányt, aztán megint barátok lettünk.
- Haza sem jöttem még szinte, de már kék zöldre vertél – jegyeztem meg, de az arcomon még mindig mosoly volt – Szóval adnod kell belőle. Ennyit úgysem tudsz megenni egyedül.
Mondjuk arra tippeltem, hogy ketten sem tudtuk volna elfogyasztani ezt a mennyiségű fagyit, de talán még hárman is kevesen lettünk volna hozzá. Elég röhejesnek hatott a kép a fejemben, hogy negyedik fagyizónak magunk közé ültessem Brayt, aki alapból gyűlölte az édességet, de vicces volt odaképzelni a kanállal a kezében. Mondjuk szerintem nem lenne hajlandó ennyi emberrel egyszerre nyálat cserélni.
- Hiányoztatok – hülyeség lett volna letagadni, mert valószínűleg úgyis tudják. Főleg, hogy olyan személy voltam, aki képes volt még a párnahuzatjához is ragaszkodni. Innentől kezdve már nem is kellett azt magyaráznom, hogy mit jelentettek nekem az emberek, akikkel leéltem az eddigi életem.
- Jól éreztem magam – egyszerűen megvontam a vállam – Tök sok mindent megnéztem másfél hét alatt, utána pedig már lényegében unatkozni kezdtem. Emiatt elkezdtem előkészíteni a tanulmányaimat.
Egy ideje már gondolkoztam azon, hogy milyen pálya lenne nekem való, de csak akkor sikerült teljesen elhatároznom magam, amikor elkezdtem önkéntes melókat végezni az egyik lakótársam miatt. Lényegében élveztem azt, hogy másokon segíthetek, de alapvetően elég hülyén vette volna ki magát, ha szociális munkásként élném a mindennapjaimat a jövőben úgy, hogy egy ilyen családból származom.
- Örülök – csak elmosolyodtam, de én nem ettem a fagyiból, szimplán csak forgattam az ujjaim között a kanalat. Ezen a ponton már annyira nem is éreztem magam éhesnek és azt sem tartottam élvezetesnek, hogy egyszerűen elvegyem előle azt, amit neki hoztam.
- Nem az én dolgom, hogy kivel beszélget – egyszerűen megrántottam a vállam – Velem jó fej, szóval nem érdekel, hogy mit csinál a lányokkal, amíg nem az én portékámat zargatja. Illetve azért maradjunk annyiban, hogy Ye Na majdnem mindenkinek megvolt, szóval nem csak az egyik félt kellene okolni.
Elég határozottan néztem rá. Ez pontosan vonatkozott mondjuk Rachelre is, aki el sem tudja képzelni, hogy miért nem próbálkozott még nála a srác. Ugyanez igaz mondjuk minden egyes esetre is. Minden bizonnyal Brayt mondjuk nem érdekelné túlzottan az, ha én is átmennék egyszer Ye Nán, viszont nem fogom csesztetni Rachel barátnőit.
- Miért, zavarna téged az, ha házasodni akarnék? – igyekeztem megkeresni a pillantását, ezért kicsit le kellett hajtanom a fejem, ugyanakkor az álla alá is kellett nyúlnom, hogy újra a szemembe nézhessen – Úgy nézek ki, mint aki házasodni akar? Maximum téged vennélek el, hogy örökké együtt legyünk.
Fel voltam készülve arra, hogy ezért ténylegesen kapni fogok, nem beszélve arról, hogy az arcomon mennyire pofátlan volt a mosoly. Mindenesetre talán ez volt a megfelelő alkalom arra, hogy őt is megdöbbentsem bár, ha a családomhoz hasonlóan ki fog nevetni, akkor az valahol össze fogja törni a szívemet… Viszont legalább nem leszek megütve.
- Orvos leszek! – pontosan tudtam, hogy mennyire kontextus nélküli az, amit mondtam – Így gondold meg az előbbi ajánlatomat. Csak jól járhatsz.

i'm a fancy bitch | 1 601 | tudom, hogy imádsz we're so different | Ellie & Felix 1261330843

**Rachel Han** · *married* since '21.07.13.

Felix & Rachel

it's funny how seeing you again gives me joy and anger at the same time.

Nehezen tudtam volna választ adni, ha valaki arra kíváncsi, vajon hiszek-e a fiú-lány barátságokban. Egyke vagyok, így gyerekkorom óta mások társaságára vagyok utalva, ha szocializálódni szeretnék. A mi köreinkben pedig ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy az ember csak úgy kedvére válogathat barátokat - gyakran rá van kényszerülve, hogy azokkal ismerkedjen meg egy-egy jótékonysági eseményen, akiket a szüleik szintén unalmas, felnőttes dolgokkal kínoznak és arra vannak kárhoztatva, hogy éjszakába nyúlóan illedelmesen viselkedjenek teljesen idegenek előtt is. Talán kezdetben a Han fiúkat és engem is csak a szükség hozott össze, de azóta - sőt, már az első alkalommal is -, elkezdte mássá kinőni magát a kapcsolatunk. Ők voltak azok, akikkel annyira összenőttünk, hogy mára már egymás gondolatait is képesek vagyunk kitalálni. Persze lehetne azt állítani, hogy szimplán túl egyformák vagyunk és hasonló háttérből érkezünk, ezért azonos a véleményünk számos dologban, de én nem húztam volna rá ilyesfajta megállapításokat a kapcsolatunkra.
Tetszik nekem Nathan, talán többek is érzek vele kapcsolatban, mint puszta vonzalmat. Ha csupán a vele való kapcsolatomat és a felé tanúsított érzelmeimet vesszük figyelembe, nem. Nem léteznek fiú-lány barátságok. Viszont ha ez a kijelentés igaz lenne, akkor Felix iránt is éreznem kellene valami sokkal többet annál, amit vele kapcsolatban bevallok magamnak. Én pedig szentül hiszem, hogy mi barátok vagyunk, olyanok, akik között különleges kapcsolatban, de nem több az egész ennél. Ha tehát őt is figyelembe veszem, akkor igenis léteznek fiú-lány barátságok, én pedig hiszek bennük.
- Köszi - nevetve csaptam bele a tenyerébe, csak finoman, pár másodpercig a kezében nyugtatva az ujjaimat. Egészen addig mosoly játszik az ajkaimon, amíg azt nem emlegeti, hogy teljesen idegenekkel költözött össze. Ekkor visszarendeződnek a vonásaim, sőt az arcom valamennyire megnyúlik és a szám o betűt formáz. - Szóval jól tartottak! Gondolhattam volna, hogy megtalálod a megfelelő társaságot. - Egy pillanatig csücsörítettem, amíg a 'pocakját' mutogatta, aztán késlekedés nélkül tört ki belőlem a kérdés: - De ugye azért szörnyű volt nélkülem? - kérdőn pillantottam felé, habár a szemeimben volt valami huncutság, ami miatt nem lehetett teljesen komolyan venni a számonkérést.
- Miért, nem állandó vendég vagy? - Azt hiszem egy icipicit szurkálódni akartam ezzel a megjegyzéssel, de mivel egyébként is megosztotta velem, hogy hogyan éli a szerelmi életét - amit talán nem is így kellene nevezni -, nem éreztem kellemetlennek, hogy ha minimálisan is, de kritizáljam őt. - Egyébként meg a nők az olyan férfiakat szeretik, akikről látszik, hogy meg tudja védeni őket. - Ezt már csak mellékesen jegyeztem meg, miközben épp elfordultam tőle. Nem részleteztem, hogy mit jelent ez, Felix férfi, tudnia kell, hogy mire gondolok. Hiába hiszek abban, hogy a nők legalább annyira tudják vinni, mint a férfiak, ha karrierről van szóm de a tény és a biztonságérzet, ami azzal jár, hogy tudjuk, hogy vigyáznak ránk... Az valami egészen más, évszázadokkal ezelőtt a vérünkbe ivódott dolog lehet.
- Nem lehet mindig úgy élni, mintha nem lennének következmények.. - A szavaim nem voltak túl hangosak, amikor kimondtam őket. Felix épp eleget hallgatta tőlem, hogy melyik cselekedetével mennyire nem értek egyet és jelenleg talán igaza is volt. Nem valljuk be magunknak, de mind kicsit úgy akarunk élni, ahogyan ő. Az, hogy képtelen voltam arra, hogy olyan legyek mint ő, talán abból adódik, hogy egyke vagyok, a szüleim pedig túlságosan odafigyeltek rám, és megpróbálták belém verni, hogy a saját értelmezésükben mi a helyes és mi nem.
- Hozzám jöttél, vagy más nőkről akarsz beszélni? - Nem féltem tartani vele a szemkontaktust, közben pedig még az egyik szemöldököm is megemelkedett. Talán önző dolog azt várni, hogy csak és kizárólag velem foglalkozzon, ha már meglátogatott, de ezerszer inkább szerettem volna, ha azokat a dolgokat beszéljük meg, amiket nem volt lehetőségünk megvitatni, mert nem volt New Yorkban, mint hogy azt hallgassam, hogy ha kidobattam volna a szüleim házából, akkor kiknek a társaságában vigasztalódna. - Ne hazudj nekem, jó? - Magam is éreztem, hogy milyen őszintén cseng a hangom. Eszemben sem volt akár csak egy gondolat erejéig is azon merengeni, hogy mi minden van, amit én nem osztok meg vele, amikor őszinteségre kérem. De a lányok jellemzően inkább a barátnőikkel osztják meg a párkapcsolatukkal kapcsolatos aggodalmakat, nem pedig a fiú barátaikkal.
- Miért, talán kisbaba vagy, hogy ölelgetni és puszilgatni kelljen téged? - Egészen kérdő pillantással fordultam felé, amikor feltettem ezt a kérdést, a szám sarkának rándulásáról pedig egészen igyekeztem megfeledkezni, mert nem akartam, hogy rögtön viccnek vegye az egészet - akármilyen szép baba volt kicsiként Felix. Ha csak a szavaimat használtam volna ellene, valószínűleg az egyik fülén előbb be, a másikon pedig kiengedte volna azokat és figyelembe sem vette volna, hogy épp miért mondok neki bizonyos dolgokat. Egy része azért volt, mert elképeszt az a fajta nemtörődömség, amivel ő viseltetik a szüleink által reprezentált korosztály számára elvárandó viselkedés felé. Egy másik, határozottan nagy része viszont azért volt, mert attól féltem, hogy egyszer baja esik, amiért ekkora a szája.
- Pedig azt hittem lenne kedved ünnepelni... - Egészen szomorú arckifejezést erőltettem magamra, miközben egy párnát piszkáltam, ami a kezem ügyébe került. Nem terveztem pszichológiai hadviselést indítani ellene és ennek az egésznek nem is az én érzéseimről kellett volna szólnia, de sejtettem, hogy Felix belemegy, ha én is eléggé akarom. Az, hogy ezt hogyan fogom megbeszélni később Travis-el, már egy egészen másik történet volt.
- Én ismerlek, Felix Han és tudom, hogy rosszul gondolják. - Nem ez a pontja volt az az életünknek, amikor el kellett volna kezdenem azt bizonygatni neki, hogy igenis másképp gondolnak rá a szülei és a bátyja is. Aki ismerte mindkét Han fiút, tisztában volt a jellemük közötti különbségekkel, a szüleik pedig határozottan ezen emberek körébe tartoztak. De csak mert Nathan kezdetektől fogva komolyabbnak bizonyult, még nem jelenti hogy Felix nem intelligens, szórakoztató és törődő másokkal. Barátként mindezeket elmondhatom róla, aki pedig ezt nem akarja észrevenni, az egy idióta.
- Jó, legyen. De csak mert nekem is vannak csajos titkaim - nevetve fúrtam az ujjaimat a hajamba, hogy kisimítsak néhány tincset, holott nem kellett attól tartanom, hogy túlságosan össze lenne kócolódva. Ebből a helyzetből emeltem magam elé a kezeimet, hogy védekezni tudjak az esetleges bökdösődéstől. - Az előbb öleltük meg egymást, szerinted akkor nem hagyom, hogy hozzám érj? - Jókedvűen tettem fel a kérdést, habár még mindig nem éreztem száz százalékban biztonságban magamat. Lehet, hogy Lix Japánban felszedett pár kilót, de én nem mondhattam el hasonlóakat magamról, így védekezni is kisebb erővel tudtam volna.
- De ünnepelni is szeretnék veled emiatt, akkor majd kárpótollak - a kanalammal felé mutogatva magyaráztam mindezt. Nem hiába akartam tudni, hogy hiányoztam-e neki és hogy gondolt-e ránk. Szomorú lettem volna, ha egy percig sem jutottam volna eszébe. - Mm.. Akkor együk meg csak ketten. Nem ma, hanem gyere át máskor is. - Részemről ez határozottan egy olyan ajánlat volt, amivel kapcsolatban elfogadtam volna, ha egyszerűen behajtja rajtam. Épp elég időt töltöttünk távol egymástól, hogy most annál inkább vágyjam a társaságára, hogy hazaért.
- Jó válasz - nem fennhangon mondtam ki ezt, sokkal inkább halkan, magamnak címezve a megjegyzést, közben mégis egy sugárzó mosollyal pillantottam Felix felé. Tulajdonképpen ha az ellenkezőjét állította volna, megint elkezdtem volna ütlegelni és akkor tényleg nem ússza meg ezt a látogatást kék és zöld foltok nélkül, ezt pedig gondolom ő is nagyon jól tudta.
- Akkor miért nem jöttél haza hamarabb? - Újabb önző feltételezés a részemről, hogy ha nélkülünk unatkozik, egyszerűen hazajön majd. - Vagy meglátogathattál volna Spanyolországban. - Azt már nyilván nem kalkuláltam bele az egészbe, hogy Jordan és Felix hogy jöttek volna ki, de ez egyébként is mind feltételes, ráadásul a múlt. Most már mindhárman újra New Yorkban vagyunk.
- Meg sem kóstolod? - Kérdőn pillantottam felé, miközben egy újabb adag jégkrémet egyensúlyoztam a kanalamra, amit ezúttal a saját szám helyett a Felixé felé navigáltam és lehetőség szerint igyekeztem bele is nyomni. Az előbb egyeztünk meg abban, hogy együtt fogyasztjuk el, ebből pedig azt hiszem ezúttal én nem leszek hajlandó engedni.
- A te portékádat? - Teljesen úgy éreztem magamat, mint aki épp rátapintott a lényegre. Azt már kevésbé tudtam felmérni, hogy mennyire fogok őszinte választ kapni. A visszakapott kanalamat a jégkrémbe nyomkodtam, nem igazán törődve azzal, hogy mekkora részt török le belőle és mi akad meg a kanálon. Ezt a folyamatot csak még inkább megtörte, amikor Felix elérte, hogy mindenképpen rá nézzek. - Persze, mert előbb tudnom kell, hogy kit akarsz feleségül venni. - Igyekeztem a lehető legkönnyedebb hangon közölni ezt vele. Most jött haza és máris másé akar lenni? Erről szól a felnőtt életünk, hogy semmi sem lesz már olyan, mint régen? - Ha nem szimpatikus a nő, akkor nem veheted el. Tönkre fogom tenni az esküvőtöket. - Hiszek benne, hogy ezt fordítva is megtenné értem. A szavak, amelyek ezután hagyják el a száját viszont egyszerűen meglepetésként érnek, a kezemben tartott kanál a figyelmemen kívül csúszik ki a kezemből, és esik az ölebe egy adag jégkrémmel együtt. A pillantásom elkapom a fiúról és ellenkező hangokat kiadva igyekszem megszabadulni az édességtől, ami azonban a köntösömről egy almaszínű foltként visszaköszön. A kezeimet felfelé tartom és sóhajtva pillantok végig magamon. - Most nézd meg mit műveltél... - Úgy fogtam rá a történteket, mintha tényleg ő ejtette volna az ölembe a kanalat a jégkrémmel együtt. De még mindig jobb volt, mintha a házassági ajánlatáról lett volna szó.
- Orvos? - Nem volt hitetlenkedés a hangomban és nem is úgy néztem rá, mint aki egy őrült ötletet hall épp. Szimplán nem vártam, hogy előbb házasságot emleget, aztán orvosi karriert. Néhány csendben töltött másodperc után viszont újra megszólaltam: - Biztosan jó orvos lesz belőled, büszke vagyok rád. - Mosoly jelent meg az arcomon, miközben felálltam a helyemről. - De nem mehetek hozzád, mert nem bírnám ki, hogy minden női beteged utánad epekedik és belehalok a csuklásba, amiért engem szidnak. - Régebben talán egyszerűen felidegesítettem volna magamat azon, amiket mond, de ezen a ponton már vagyunk annyira felnőttek, hogy én is az ő játékát játsszam, ezúttal vele szemben. - Átöltözöm, de ne menj sehová! - Játékos pillantást vetettem rá, miközben még a mutatóujjamat is meglódítottam felé, aztán a gardróbom felé indultam, ahol talán eredetileg is kezdenem kellett volna a napot, hogy ne egy szál köntösben fogadjam a fiút. Az ajtókat egyszerűen behajtottam magam mögött, azzal sem foglalkoztam, hogy teljesen becsukódjanak, csak a ragacsos köntösömtől akartam megszabadulni. Mielőtt nagyon belemerültem volna az öltözködésbe még elkaptam az ajtó egyik szárnyát és újra kinyitottam. - Addig mesélj valami konkrétabbat. Valamit ami nagyon tetszett Japánban, jó? Hallak... - Ezt választottam végszónak ahhoz, hogy ténylegesen is elkezdjem az öltözködést.

öltözék | 1709 | hiányoztál, kiscsibe we're so different | Ellie & Felix 3901593525

| ♡

**Felix S. Han** · Re: we're so different | Ellie & Felix Szer. Dec. 14 2022, 17:47

Rachel & Felix

Ha valaki arról érdeklődött volna, hogy mi az egyik alkotóelem, ami nélkül nem tudtam volna elképzelni az életemet, az nyilvánvalóan a gyerekkori barátaim lettek volna. Jelentős és fontos volt a kapcsolatom Nathannel, nem véletlenül néztem fel rá annyira. Tiszteltem és szerettem a szüleimet, hálás voltam nekik, amiért életet adtak nekem, még ha ez nagyon nyálasan is hangzik. Életet adni valakinek nem annyit jelent, hogy világra hozzuk a személyt és onnantól kezdve szarunk a fejére. Sokkal inkább van szó arról, hogy nekünk volt választásunk, mivel apa felismerte újgazdagként azt, hogy egy dolog az, amit ő szeret és egy másik, amit mi. Talán a bátyámról elmondható volt az, hogy érdeklődött a vállalatok vezetése iránt, mivel ő valóban azt választotta, hogy egy étterem tulajdonosa lesz. Ennek viszont köze sem volt a családi bizniszhez. Ha mondjuk a Yang családból indultam volna ki, akkor ez a megtiszteltetés rám szállt volna. Ehelyett apámnak rendben volt az, hogy én végül inkább el akartam menni, hogy kipróbáljak dolgokat és úgy éreztem, hogy hiába nem bízik bennem, azért boldoggá teszi, hogy orvos akarok lenni. Magas presztízzsel rendelkező munka, amivel másokon tudok segíteni. Mindig azt mondta ránk, hogy az ő fiai szépek és okosak, de Nathanben az állhatatosságát emelte ki, mint pozitívumot, bennem pedig a jó szívemet. Azt, hogy ha volt egy zacskó gumicukrom kisgyerekként, én azt akkor is megosztottam a környezettemmel, ha nekem nem maradt egy darab sem. Apa szerint én sokkal jobban szeretek adni, mint kapni, ezért gondoltam azt, hogy egy ilyen szakma tényleg illene hozzám.
- Persze, hogy az volt. Egyébként mi a baj azzal, hogy el voltam tartva? – két akkorát pislogtam rá, miközben közelebb hajoltam, hogy egy kicsit félő volt az is, hogy a szemeim kiesnek a szemükről. Rachel egy volt azok közül, aki nélkül nem tudnám elképzelni az életemet. Abba nem mentem most bele, hogy valójában nem azért mentem japánba, hogy a ramenen kívül mást is megtanuljak főzni, mivel még csak most értem haza és mindenre vágytam az ütlegelésen kívül.
- És az állandó vendég az nem vendég? – jogosnak éreztem a kérdést, jelen helyzetben még nem akartam veszíteni. Az arcomon ott volt egy azok közül a mosolyokból, amit Ellie nagyon is idegesítőnek talált. Bár megmondom őszintén én azt hittem, hogy ha valami idegesítő, az csak egyféleképpen lehet az. Viszont ebbe nem voltam hajlandó beleszólni, mert ő biztos jobban tudta nálam.
- Szerinted én meg tudok védeni egy nőt? – úgy tettem fel a kérdést, mintha egyébként nem érdekelne a válasza. Mindig kíváncsi voltam arra, hogy ő pontosan mit gondol rólam, mint férfiről, de soha nem mertem erre konkrétan rákérdezni. Sejtettem, hogy vagy nem mondana nekem igazat, vagy azt gondolná, hogy gúnyt próbálok űzni belőle csak azért, mert meg akartam érteni egy jelenséget, már ha egyáltalán nevezhetjük annak ezt az egészet. Engem valójában nem a többi nő érdekelt, hanem ő.
- Miért ne lehetne? – tettem fel a kérdést – Nem embert ölni akarok, csak élvezni azt, hogy előnyösebb a helyzetem, mint másoké.
Sok mindent megoldott az, hogy tele volt a zsebünk. Emiatt, ha mondjuk befüveztem, alkoholt fogyasztottam kiskorúként, vagy éppenséggel hagytam, hogy hivatásos prostituáltak hajtsanak végre rajtam liliomtiprást, azokat mind azért tettem, mert úgy éreztem, hogy meg akarom őket tenni és egyszer élek. Szerintem a felszabadultság szexi, a szabályokat és normákat követni pedig már rég elavult. Végső soron nem az fog engem jó orvossá tenni majd, hogy egész életemben elfojtottam azt, aki vagyok.
- Te is beszéltél nekem pasikról – vontam meg a vállam – Ott volt az a cickány srác. Aztán a spanyol szeretőd. Amit én csinálok az ugyanaz, szimplán a kontextus más. Te párkapcsolatról beszélsz, én meg a szexről.
Ismét megjelent az arcomon az idegesítő vigyorom, de ezzel már nem tudtam mit tenni. Úgy éreztem, hogy határozottan igazam van. Ha ő szóba hozhatja a pasijait, akkor én is a nőimet, de az már teljesen más kérdés, hogy az én listám hosszabb az övénél. Nem akarok megállapodni, ellenben szeretem a szórakoztató dolgokat, másokkal ágyba bújni pedig az. Innentől kezdve igazából nem csináltam semmi mást azon kívül, hogy oldottam a feszültséget az életemben. Van, aki sportol, más az túleszi magát, én pedig szórakozni jártam a barátaimmal.
- Ez esetben majd megkérek mást, hogy ölelgessen és puszilgasson – éreztem, ahogyan ismét feszülni kezd az arcom a vigyorgástól – Aztán pedig elmesélem neked, mert nem akarod, hogy hazudjak. Nem lenne jobb inkább, ha te puszilgatnál más helyett?
Fel voltam készülve arra, hogy vagy ütlegekkel, vagy egyéb módon torolja majd meg azt, hogy már én sem tudom pontosan hányadik alkalommal kezdek el pofátlankodni. Mondhatni harci állásba vágtam magam, vállszélesnél alig nagyobb terpesszel, berogyasztott térdekkel, és felcsapott karokkal, amikkel nem ütni, hanem védekezni próbáltam volna. Ha sípcsonton rúg, akkor mondjuk így is mindegy volt nekem, de arra nagyon is igyekeztem figyelni, hogy a legnemesebb testrészemet ne támadhassa. Ellie mondjuk nem ennyire alattomos lány.
- Mindig van kedvem szórakozni – ez sem volt újdonság és felesleges lett volna bevallni, hogy mondjuk anyám temetése nem tartozik ezen alkalmak közé – Csak nem sértődtem volna meg, ha nem csinálunk együtt semmi különöset. Tudom, hogy mindenki elfoglalt.
A felnőtt élet elméletileg sajnos kötelezettségekkel járt. Talán voltak olyan helyzetek, amikor kifejezetten gyerekesen viselkedtem, de Japánban sem csak a kosz ragadt rám. Mondjuk ezt valószínűleg senkinek sem mondanám el, mert a tetteim alapvetően sokkal jobban igazolnak, nem beszélve arról, hogy ilyenekről társalogni bárkivel egyszerűen teljességgel felesleges volt.
- Köszönöm – csak egy pillantást vetettem rá, aztán inkább a függönye színét kezdtem el tanulmányozni – Nem hiszem, hogy váltani akarok majd szakmát.
Tudtam, hogy nem egyenértékű az a munka, amit az idősek otthonában végeztem az orvoslással, mégis fontosnak éreztem a feladatokat. Olyan volt, mint az első lépések egyike az ugródeszkához, ami majd később segíthet eljutni ahhoz, hogy valóban orvos legyek. Biztos voltam benne, hogy nem lesz mókás dolog a kórházban folytatni a gyakorlatomat, majd később megbirkózni azzal, hogy az emberek jönnek mennek és eltűnnek. Ugyanakkor a nap végén mégis teljes mértékben azt éreztem, hogy boldoggá tett az, hogy valakiért aznap tehettem valamit.
- Most éppen nem szeretnéd, hogy hozzád érjek – mutattam rá a tényre – Az, hogy az előbb mit csináltunk független a jelentől, nem gondolod, Doan?
Ritkán hívtam őt a vezetéknevén, mert egyébként baromi paraszt dolog volt, de talán egész eddig arra hajtottam, hogy kihúzhassam nála a gyufát. Valószínűleg a házukban dolgozó bejárónők attól vannak a leginkább megrökönyödve, hogy még nem rontottam ki visítva-röhögve a szobájából, miközben menekültem a tőlem jóval alacsonyabb lány elől.
- Benne vagyok – miután leültem és én is a kezembe vettem egy kanalat, a hatalmas doboz fagyit kezdtem el nézni – Ha ezt mind megennénk ketten, akkor tuti, hogy gyomorrontást kapnánk mind a ketten. Sokáig tárolni sem jó, mert akkor majd elkezd jegesedni.
Nem tudom honnan vettem ezt a hatalmas érvet, de határozottan szerettem a jégkrémet és örültem neki, hogy Rachel meg akarja velem osztani. Ez valami olyan volt, amit nem csinált együtt a barátnőivel meg a bátyámmal, és egy kicsit gonosz dolog ez talán, de úgy éreztem, hogy 1-0 ezzel az állás az én javamra, Nathannel szemben. Hülyeség lehet, de attól még jól esett.
- Mert nem jöhettem – vontam meg a vállam – Feladataim is voltak, nem csak az országot jártam be. Te meg amúgy is a pasiddal lógtál Spanyolországban.
Magam sem tudtam, hogy miként vezessem fel neki a dolgot, mert biztos vagyok benne, hogy ilyen felelősségteljes kijelentésre nem számított tőlem. Abba nem akartam belemenni, hogy miért tartottam volna rossz ötletnek azt, hogy ő és én minőségi időt töltsünk el mondjuk Barcelonában, amíg párkapcsolatban van. Tudtam, hogy mennyire hangzana bármi hitelesen az én számból, ami ezt illeti. Pár pillanatig meglepetten néztem rá, amikor a számba nyomta a jégkrémet, majd körvonalazódni kezdett bennem egy gonosz terv, de annak csak a biztonságos verzióját adtam elő neki. Ehhez mindössze annyit kellett tennem, hogy kivárok.
- Ugye tudod, hogy most már minimum öt évig benned lesz a DNS-em? – abba már nem mentem bele, hogy még hány embert jelent ez, mert akkor nekem is bele kellett gondolnom abba, hogy gyakorlatilag ebben a percben smároltam a pasijával, akit én leginkább a meztelencsigákhoz szerettem hasonlítani. Továbbá a korábban említett spanyol szeretőjét sem úsztam meg, és talán még a cickányra hasonlító srácot is behúztam magamnak. Összességében én jártam rosszabbul.
- Már nem vonhatod vissza, hogy együtt együk meg a jégkrémet – ezúttal a saját kanalamat kezdtem el használni – Remélem egyik sem lesz szimpatikus.
Nem néztem rá, és egészen halkan mondtam ki ezt, miközben különböző kompozíciókban kezdtem el összetúrni a jégkrémet a kanalammal. Mielőtt tök undorítóvá vált volna, egyszerűen belapátoltam azt.
- Majd veszek neked másikat – a magam részéről inkább nem akartam belegondolni abba, hogy miért reagált úgy, ahogy tette, a kanalat egyszerűen kivettem a fagyiból és letettem – Megmondhatod, ha nem így gondolod a dolgot. Nem fogok megsértődni.
Emlékszem a bátyám és a szüleim első reakciójára is, ami akkor még nagyon bántott, most pedig inkább csak nem lepődtem meg. Úgy néz ki, hogy ez az orvosi pálya senki szerint se nekem való, én pedig úgy voltam vele, hogy ha a medical school-t el tudom végezni rendesen, akkor utána elgondolkozom azon, hogy megéri-e továbbmenni ezzel, vagy csak biológiával foglalkozni, ami biztonságosabb terep.
- Becsuknád az ajtót, kérlek? – kicsit hangosabban szóltam utána a kelleténél – Ha nem teszed meg, akkor úgy fogom gondolni, hogy nem bánod, ha öltözködés közben nézlek.
Mivel nem egy barátnője vagyok, összességében nem is tudom, hogy mit gondolt, amikor tárva nyitva hagyta a gardróbja ajtaját. Annyit voltam hajlandó megtenni érte, hogy nem álltam fel a helyemről és sétáltam oda. Majd, ha megkér rá, akkor elfordulok.
- Nagyon tetszettek az utcán található bugyiautomaták – ezt teljes mértékben társalkodó hangnemben közöltem vele – Illetve volt egy kávézó, ahol nők ölébe hajthattad a fejed, ha nagyon elfáradtál. Az sem volt rossz.
Valószínűleg ez egyfajta gyereket visszavágás volt tőlem, amiért azt éreztem, hogy ő is egy azok közül, aki nem támogat az orvosi pályámon. Még, ha ez nagyon ki is volt sarkítva, nem lepődtem volna meg, ha komplett idiótának tartana, mivel mindenki más úgy reagált, ahogy ő. Összességében talán nem is másokkal van a baj, hanem én képzelek magamról túl sokat és az is kellene, ami normál esetben sosem lehetne az enyém.
- Ezt veszed fel? – tudtam, hogy ez lesz a következő dolog, amivel felidegesítem őt – Összeöltöztünk. Azt fogják hinni az emberek, hogy randizunk.
Ezzel mondjuk nekem nem lett volna semmi bajom akkor, ha ezt az egész beszélgetést képes lennék átvezetni arra, hogy mennyire szívesen randiznék vele amúgy is. Viszont mindig azt éreztem, hogy pontosan tudom mi a válasza a kérdéseimre.
- Menjünk valahova? Vásárolni? – én voltam az a barátja, aki elkísérte ilyen helyekre, ha nem értek rá a csaj ismerősei. Nathan kevésbé volt türelmes, nekem pedig minden vágyam rövid ruhákban nézegetni egy olyan csinos nőt, mint Ellie.

i'm a fancy bitch | 1 749 | tudom, hogy imádsz we're so different | Ellie & Felix 1261330843

**Rachel Han** · *married* since '21.07.13.

Felix & Rachel

it's funny how seeing you again gives me joy and anger at the same time.

Mindenféle nagyképűség nélkül állíthatom, hogy minket mindenki ismert, akinek kicsit is köze volt a mi világunkhoz, legyen az valaki a belső körökből, vagy valakiről, aki csupán kívülről áhítozott azután, hogy be tudjon kerülni. A Han fiúk és az én nevem gyakran szerepelt egymás mellett és ha ők ott voltak egy eseményen, engem sem kellett sokáig keresni. Mindig is olyan kapcsolatunk volt, amit mások, akik soha nem nem rendelkeztek még ilyennel, nem érthettek volna meg. Olyan egység vagyunk mi, amit nem lehet csak úgy megbontani. Nem lehet bennünket kicsinyes próbálkozásokkal egymás ellen fordítani, mert mindig egymást tesszük első helyre, csak azután következhet bárki más. Még ha nehezteltem is a fiúkra, amiért olyan galádul elhagytak engem, képtelen lettem volna kidobni Felixet, akármilyen váratlan is volt a látogatása. Ő meg én összetartoztunk, még ha nem is olyan értelemben, mint ahogyan a hátunk mögött szerettek rólunk beszélni. Az alaptalan pletykákban az a legszebb, hogy egyszer visszajutnak a pletyka alapjához, mert valaki annyira kíváncsivá válik, hogy muszáj megkérdeznie igaz-e vagy sem. Lixie és én is pontosan tisztában voltunk vele, hogy mennyiszer hozott minket össze a szóbeszéd, amikor épp mindketten szinglik voltunk. Egyesek szerint azért nem működött soha egy kapcsolatunk sem, mert valójában nekünk kellene együtt lennünk. Szerintem aki huszonegy évesen azt várja, hogy megházasodjunk, az nincs teljesen rendben. Ha valakinek ez az életcélja, persze, tegye meg. De mi sokkal karrieristábbak vagyunk ennél.
- Az, hogy nem lehet másik lány barátod, csak én! - Olyan szigorúan igyekeztem rá nézni, amennyire csak tőlem telt - ami valljuk be, mindig elég jól ment. Sosem tudtam rájönni Felix milyen szuperképességgel rendelkezik, amitől mindig eléri, hogy forrjon tőle a vérem. De ennek talán nincs is különösebb magyarázata, egyszerűen... Ilyen hatással vagyunk egymásra.
- Kiforgatod a szavaimat - néztem rá összeszűkített szemekkel és legszívesebben megkínáltam volna az arcát még egy párnával - nem mintha az előző célba ért volna, de fogjuk rá, hogy akkor is a fejére céloztam -, de képtelenség volt bántani őt, amikor jégkrémet hozott nekem és úgy viselkedett, mint minden alkalommal, amikor akár egy egész helyiséget tele emberekkel is képes lett volna megnevettetni. Felixben volt valami különleges, amitől mindig ő vált a világ közepévé, akárhol is volt. Az emberek vonzódtak hozzá, ki milyen okból és mértékben. És én is egyike vagyok ezeknek az embereknek. - Ez buta kérdés, persze hogy meg tudnál védeni egy nőt. - Nem értettem miért kérdez tőlem ilyeneket, vagy épp melyik nőnek akart éppen bizonyítani. Csak mert hónapokat töltött Japánban, nem gondoltam, hogy elvesztette volna a kapcsolatot azokkal a lányokkal, akik idehaza csorgatták utána a nyálukat. - Én amúgy is tudom, hogy miket sportolsz. Tudom, hogy igazam van. - Abban, hogy meg tudna védeni egy nőt. Még véletlenül sem szeretném belekeverni a tényt, hogy volt már szerencsém Felix meztelen felsőtestéhez, mert az természetes, ha a családjaink együtt mennek tengerparti nyaralásra. Lehet, hogy nem egy díjbirkózó, de Felix félmeztelenül és teljesen felöltözve is szép látvány. Ezért járt vele jól bármelyik japán lány az elmúlt évben.
- Azért, mert ez nem így működik - jelentem ki tudálékosan, mintha nem lennék bajban, ha most rögtön megkérne, hogy magyarázzam meg, miért is nem úgy működik a világ ahogy ő szeretné, hogy működjön. Talán ha elég akarat van az emberben, minden szabály az ő kénye-kedve szerint hajlik meg és változik. Engem a szüleim mindig arra biztattak, hogy tartsam be a szabályokat, amelyek közül egy sort ők maguk alkottak. Én pedig így is tettem, mert nem volt okom másképp cselekedni.
- Nem spanyol szeretőm volt, csak Spanyolországban jártunk. Te is ismered Jordant. - Sóhajtva nyúltam néhány tincs után a hajamból, amiket most ingerülten a hátam mögé dobtam. - Shin pedig... Ne hasonlítsd ahhoz az állathoz! - Kedvem sem volt utána mondani. - Ezek szerint soha ne beszéljünk egymásnak arról, hogy mi történik a magánéletünkben? Ezt szeretnéd? - Azt hiszem tudtam miért kérdeztek mindig rá erre és miért méregették olyan komoly tekintettel mindazokat, akiket a pasimnak neveztem. Mert a barátságunk sokkal hosszabb ideje tartott, mint eddig bármelyik párkapcsolatom és a fiúknak joga volt véleményt alkotni azokról, akikkel jártam. Ezért én is megtettem ezt velük. Védelmi mechanizmus. - Vagy szeretnéd tudni, hogy mikor és kivel szexelek? - Azt már én is kegyetlennek tartottam volna, ha ilyesmit osztok meg vele. Talán soha többet nem akart volna eljönni velem vásárolni. - Jobb, ha ez a téma megmarad nekem és Nanának - teszem még hozzá félvállról, szinte nevetve.
- Felix Han, én esküszöm, hogy lenyomom a torkodon ezt a kanalat keresztben, ha nem hagyod abba! - A hangom már egészen egy hisztis kislányéra emlékeztetett, mire befejeztem a halálos fenyegetéseimet, amelyeket már rég megérdemelt tőlem. A lábammal felé rúgtam ugyan a levegőben, de annyira már nem vettem a fáradtságot, hogy ténylegesen, fizikailag is bántalmazzam. Fogjuk megint arra, hogy lekenyerezett a jégkrémmel. - Ha én ölelgetlek és puszilgatlak, a lányok féltékenyek lesznek rám és soha nem viszel senkit a kéj-barlangodba többé. - Nem tudom, hogy mi lett volna a legjobb kifejezés a szobájára, de amikor terjednek bizonyos pletykák az ember legjobb barátjának a szerelmi életéről, akkor akaratlanul is elgondolkodik.
- Az elfoglaltság nem indok arra, hogy ne ünnepeljük meg, hogy itt vagy. Ha valaki nem ér rá, akkor így járt, de én mindenképpen ott szeretnék lenni. - Talán néha úgy viselkedtem, mintha körülöttem forogna a világ, de a környezetem meg tett arról, hogy úgy érezzem, hogy ez igaz.
- Orvosnak lenni biztosan nagyon nehéz - sóhajtva billentettem oldalra a fejemet és néztem közben Felixet. Nem állítom, hogy a lelki szemeim előtt megjelent fehér köpenyben és sztetoszkóppal a nyakában, de mégis büszke voltam rá, még ha kicsit meg is voltam lepődve a pályaválasztása miatt. - Nem szeretném, ha rossz hatással lenne rád. - Szegényebb lett volna a világ, ha Lixie elveszíti azt a napsugár természetét, amivel minden ember életében jelen volt. Akkor is ha néha meg akartam fojtani egy párnával. Akkor is, ha forrt a vérem a szemtelen vigyorától. Nélkül semmi nem lett volna az igazi.
- Ó, szóval nem fogsz megharagudni rám, ha visszaadom a piszkálódásodat, amikor nem is számítasz rá? - Csábító volt a gondolat, hogy egy következő eseményen épp akkor borzoljam össze a haját, amikor tökéletesnek kellene lennie a megjelenésének, de a szomorú - vagy sem - igazság az, hogy Felixnek még a kócos haj is jól állt volna egy szobányi öltönyös alak között.
- És még agyfagyást is - szúrtam Felix szavaiba közbe vigyorogva. - Bármikor tarthatunk majd közös jégkrémevést. - Ez persze ilyen formán nem volt teljesen igaz, mert mindkettőnknek vannak kötelezettségei, de ahogy mondtam... Mi mindig elsők leszünk egymásnak, mindenki más csak utána következik.
- Akkor mit csináltál még? Milyen feladataid voltak? - Úgy éreztem tartozik nekem a válaszokkal, még ha félő volt is, hogy egyszerűen kitér előlük, mert ha akarta, simán megtehette. Én pedig soha nem forszíroztam, mert joga volt hozzá, inkább csak megcsapkodtam őt, vagy hozzávágtam egy párnát, hogy érezze a törődést. Szerintem szórakoztatta a tény, hogy úgy csinálok, mint aki képes őt bántani, holott mindennek tartom magamat, csak épp erősnek nem. - Te mentél el előbb Japánba, úgyhogy nem ér, hogy mindig felhozod Jordant. - Pontosabban Spanyolországot, de mégis mindig úgy éreztem, hogy a valódi baj Jordan volt. Hogy miatta nem látogatott meg, amikor lett volna rá lehetősége.
- Már amúgy is bennem van. Mindig megkóstolod az italaimat. - Hogy mindketten tudjuk, hogy nem kapok a kezembe túl erős alkoholos italt, amitől sokkal hamarabb rosszul lennék, mint alapból. És alapból sem bírom eléggé az alkoholt.
- Nem fogom visszavonni - jegyzem meg nevetve, némi hitetlenkedéssel a hangomban. Lehet, hogy szerettem őt cibálni és felhívni rá a figyelmét, hogy örülnék neki ha nem keverné magát állandóan bajba és felnőne egy kicsit, de attól még nem lettem volna vele kegyetlen és sosem haragudtam rá fél napnál tovább. Épp ezért nem vontam volna vissza az ajánlatomat sem. A pillantásom rá szegeztem, magam sem voltam benne biztos, hogy jól hallottam-e amit mondott, de ahelyett, hogy megkértem volna, hogy ismételje meg, inkább hagytam a levegőben lógni a dolgot. Elvégre abszurd, hogy házasságról és feleségekről, meg férjekről beszélgessünk. Nem?
- De én választom ki, hogy milyen legyen! - Félő volt, hogy ha hagyom neki, hogy azzal a megszokott vigyorával és a mögötte lévő gondolatokkal adjon át nekem egy ilyen ajándékot, akkor a végén egy förtelmesen túlszexualizált csipkés darabot kapnék tőle. Azt pedig nem hagyhattam. - Csak megleptél, Lixie. - Odanyúltam, hogy megsimogassam az arcát, hogy elérjem, hogy rám nézzen, még ha nem is voltam benne biztos, hogy sikerül. - Szerintem tényleg nagyon jó orvos lenne belőled. - Tudtam, hogy miért van igazam. Mint ahogy Felixel kapcsolatban mindig tudtam, hogy mi az igazság. Aki tudja, hogy a jégkrém a kedvencem és ha szomorú vagyok, édességre vágyom, aki előkóstolta a koktéljaimat, hogy ne legyek rosszul tőlük és aki megfogta a kezemet, ha lépcsőn kellett lefelé sétálnunk, csak hogy ne essek le. Egy ilyen emberben annyi törődés van, amivel tökéletes orvos lesz belőle. Tényleg komolyan gondoltam, amit mondtam.
- Ne merészelj kukkolni! - Kiabálok ki neki, mielőtt erélyesen becsuknám a gardrób ajtókat. Nem gondoltam, hogy megvan a veszélye, hogy egyáltalán így tenne, de ott még nem tartottunk, hogy ahhoz is privilégiuma legyen, hogy végig nézze, ahogyan felöltözöm.
- A japánok annyira furák - jegyeztem meg megborzongva, még ha ő nem is látta most a reakciómat. - Olyan kapszula hotelben voltál? - Én akkor sem mentem volna hasonlóba, ha fizetnek érte. El sem tudom képzelni mit találtunk volna ott, ha UV lámpával nézzük meg a helyet, de csak a legrosszabbakat hallottam.
- Mit gondolsz? - Tettem fel az égető kérdést, amikor kiléptem a szobámból nyíló helyiségből, egy száznyolcvan fokos fordulat kíséretében, hogy szemügyre tudja venni az egész outfitemet. - Nem tetszik? - kérdeztem, némi pánikkal a hangomban, aztán ciccegve legyintettem csak, amikor meghallottam a szavait. - Persze, mert Felix Hanról mindenki csak azt hallotta eddig, hogy matching ruhákat vesz fel a barátnőivel. - A szemeimet forgatva ráztam meg a fejemet. Nem akartam hangosan kimondani, de szerintem annak sem hittek volna, hogy Felix fogja magát és elköteleződik. Ő nem az a fajta srác.
- Van kedved elmenni? - Szinte csak az maradt ki, hogy ugráljak örömömben, de mégis valami hasonlót sikerült megtennem, ahogy újra közelebb sétáltam hozzá. - De akkor meg kell várnod, hogy sminkeljek. Láttam a Miu Miunál néhány ruhát, amit nagyon szeretnék felpróbálni! És cipőket is... Segítesz majd nekem kiválasztani valamit a következő eseményre? - Erre már akkor is tudtam a választ, amikor egyáltalán feltettem a kérdést. Felix meg én sokat vásároltunk együtt, mert értelmes véleménye volt a különböző darabokról, amiket neki mutogattam, nem pedig a telefonját nyomta egy sarokban a kanapén, oda sem figyelve rá, hogy mit próbálok fel előtte. - Te is jössz majd arra a gálára, ugye?

öltözék | 1745 | hiányoztál, kiscsibe we're so different | Ellie & Felix 3901593525

| ♡

Ajánlott tartalom

» Andy&&Ellie - Get out of MY gym!!
» Andy☆Ellie - Everywhere I Go, I See Your Face
» take it or leave it | ellie & mark
» towards home | Ellie & Evie
» Girl chat. Tana & Kee & Ellie.