One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága


Kérnénk mindenkit, hogy a könnyebb átláthatóság kedvéért csak rövidebb OOC üzengetésre szorítkozzunk ezen a felületen, a személyesebb hangvételű vagy IC üzenetekhez pedig használjuk a nagy chatet vagy a PM-et.
Új posztok
hozzászólások



Bradley Carter

we're so different | Ellie & Felix EmptyMillie Crawford
Today at 1:50 am



Almost 10 year. Holly shit!

we're so different | Ellie & Felix EmptyPatrick Byers
Yesterday at 11:24 pm



I know it's accident, not your fault | Rora & Kai

we're so different | Ellie & Felix EmptyAurora Cabot
Yesterday at 10:47 pm



Amphitria

we're so different | Ellie & Felix EmptyVendég
Yesterday at 9:45 pm



Elkészültem az elõtörténetemmel...

we're so different | Ellie & Felix EmptyBradley Carter
Yesterday at 7:07 pm



Vladislav D. Antonov

we're so different | Ellie & Felix EmptyVladislav D. Antonov
Yesterday at 6:06 pm



Joon & Karin

we're so different | Ellie & Felix EmptySon Hyun Joon
Yesterday at 4:38 pm



Játékpartner keresõ

we're so different | Ellie & Felix EmptyTate Dawson
Yesterday at 3:13 pm



Karaoke party - Milo & Mia

we're so different | Ellie & Felix EmptyMilo Richards
Yesterday at 2:23 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 19 16
Diákok 31 27
Törvényszegők 10 18
Bűnüldözés 8 16
Hivatal 9 8
Üzlet 20 17
Oktatás 7 8
Munkások 22 16
Egészségügy 15 18
Összesen 141 144
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (106 fő) Hétf. Feb. 15, 2021 11:58 pm-kor volt itt.
Discord
csatlakozz hozzánk!


Regisztráláskor felhasználónévnek a karakteretek nevét/becenevét használjátok. Köszönjük. :)

Share
 

 we're so different | Ellie & Felix

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: we're so different | Ellie & Felix   we're so different | Ellie & Felix EmptyPént. Feb. 19, 2021 3:10 pm



Rachel & Felix


A szüleim mindig nagyon aggódtam értem. Mivel én voltam a legkisebb fiú a családban, már alapvetően megvolt nálam a túlféltés, és akkor még nem esett szó azokról a különbségekről, amik rám voltak jellemzőek, de a bátyámnál sosem tapasztaltak hasonló magatartást. Míg Nath világ életében csendes és jószívű, kissé rideg kisugárzású volt, erős tartással, addig én a legjobb indulattal is hát… Hangosan és sokat beszéltem, állandóan vigyorogtam, nem érdekelt mások aurája vagy intim szférája. Spontán és közvetlen vagyok, és ha nagyon magamba akarok nézni, akkor be kell ismernem azt is, hogy határozottan a szégyentelenek táborát erősítem. Ez pedig nem csak a nőkkel ápolt kapcsolataimban, hanem az élet minden területén is megmutatkozik. És pont ez az oka annak, hogy alapvetően eddig minden célomat el tudtam érni… Legyen szó mondjuk arról, hogy április elsején viccből pillanatragasztós papírt raktam a tanári székre, vagy éppenséggel a főiskolai jelentkezésemről. A döntésemet eddig mindenki hüledezéssel fogadta, és egyesével megkérdezték tőlem, hogy jól átgondoltam-e a dolgokat. Ettől pedig ugyan kicsit lejjebb adtam a fene nagy önbizalmamból, de még mindig bíztam abban, amit kitaláltam. Mert az egyetlen közös tulajdonság közöttem és a bátyám között a jószívűségünk volt… És mindezt kamatoztatni tudnám a hivatásomban, nem? Akkor azt miért kell ennyire rossz dolognak tartani?
Visszajönni Japánból… Nos hát egyszerre volt nyűgös, szomorú, de mégis örömteli. Nyilván jó volt találkozni újra az itteni barátaimmal, várni a főiskolát, a gyakornokságot, hogy lassan ténylegesen elkezdhessek úgy komolyabban tanulni az orvoslásról… És nem csak a sorozatokban látni az életmentés folyamatát. Én a magam részéről persze nyilván nem a műtőben fősebészként akarom elkezdeni a dolgokat, hiszen orvosi tanulmányaim még nem nagyon lesznek. Ugyanakkor az alapozótárgyakból letett vizsga az első lépcsőfok, amit meg kellene másznom annak érdekében, hogy ténylegesen szikét és köpenyt kaphassak majd a kezembe. Bár nem vagyok abban biztos, hogy sebész akarok lenni. Voltak ágak amiket határozottan kizártam már most, de éppen azért szeretnék többet tudni általánosságban az orvoslás szépségeiről, hogy majd állást tudjak foglalni saját magammal kapcsolatban is. Tudni akartam, hogy az én munkám, melyik területen lett volna a leghasznosabb.
Ami már a kellemetlenebb dologba tartozott, az lényegében a régi ismerősök fogadásával volt kapcsolatos… És a sulival is. Sorra mindenki után nekem kellett futnom, és ha valakit esetlegesen kihagytam, vagy éppenséggel később kerestem fel, mint valaki mást, az teljességgel megsértődött. Így volt ez a szüleim esetében is, akik tök kiakadtak rám, mert Nathan az első helyre került a listámon, így ők voltak csak a második helyen. Ezért az üdvözlőölelés mellé kaptam egy kellemes üdvözlő tockost is. És akkor ez még csak a szűk családi kör volt… A sulival kapcsolatos papírmunkák és beiratkozási procedúrák voltak számomra fárasztóak, nem szívesen foglalkoztam velük, de figyelmen kívül nem lehetett hagyni őket.
- Alig értem haza és rohantam hozzád, ahogy tudtam – egy halk sóhaj szakadt fel a torkomból, de a szám sarka mégis felfelé kunkorodott – És máris megbántod az érzéseimet! Ha gondolod hagyhatlak aludni és keresek más társaságot. Biztos sokan meghalnának a figyelmemért.
Nyilvánvalóan nem volt ennyire drasztikus a helyzet, hiszen szerintem senki sem szorul rá arra, hogy csak velem legyen. Én a magam részéről nem is kifejezetten kedvelem az ennyire tapadós embereket, mert határozottan szeretek egyik társaságból a másikba csapódni. Jelen esetben eszemben sem volt elmenni innen, de nem hagyhattam, hogy Rachel nyerjen. Amúgy is, jelenleg én vagyok a vendég.
- Sajnos nem, de ihatunk még, ha gondolod. Én semmi jónak nem vagyok az elrontója – a hangom vidám volt, és szándékosan megcseréltem a sorrendet a válaszomban – És én mindig is úgy éreztem, hogy felém kifejezetten rosszul fejezed ki az érzéseid. Imádsz, de ennek ellenére csak ütlegelsz és csúnya dolgokat vágsz a fejemhez. Szerintem ez a szeretetnyelved az irányomba.
Egy pillanatig sem volt komoly a mi kapcsolatunk… Semmilyen értelemben sem. Ez pedig egyrészről hatalmas szívfájdalom volt nekem, ugyanakkor képes voltam elfogadni azt, hogy Rachel számára nem én vagyok az a srác, akivel meg akarja osztani az ágyát és a szerelmi életét. Én pedig az ő kedvéért sem lettem volna hajlandó konfliktusba keveredni a bátyámmal… Egyszerűen csak elfogadtam azt, hogy Ellie számomra valaki, akit soha nem kaphatok meg, mert Nath az egyetlen, akit maga előtt lát. Ehhez pedig nekem nemhogy közöm nem volt, képtelen lettem volna megfordítani a dolgokat, hiszen már évek óta soha egyetlen pillanat erejéig sem láttam azt a lányon, hogy esetleg többet szeretne tőlem szimpla barátságnál.
- Ne legyél már ennyire szemérmes – a szemeimet forgatva ráztam meg a fejem – Egy vitorlavászonba burkolva is szép lennél és ezt tudod te is. Amúgy meg barátok vagyunk, mi bajod van azzal, ha megvitatjuk a szerelmi életemet? Talán szeretnéd, hogy közöd legyen hozzá?
Pontosan tudtam a válaszát, ezért mertem rákérdezni. Az arcomon egy elég pimasz vigyor volt, és már fel is készültem arra, hogy védekezni kezdjek a fagyival. Egyrészt azt talán annyira szívesen nem csapkodná a lány sem, másrészt pedig mi gazdagok sem pazaroljuk az ételt… Ha nem muszáj.
- Áúú – inkább csak a szempilláim rezegtek meg a paskolástól, de egyáltalán nem fájt az – Mi lenne, ha éppen a szájsebésztől jönnék most? Hát így kell valakinek az arcához érni, akit ennyire szeretsz? Miért nem tudsz inkább simogatni?
Hiába tartottam magam ahhoz, hogy nem feltétlenül fogok Rachel és a bátyám közé állni, az ilyen jellegű kérdések mégis rosszul tudtak esni. Egy pillanatra el is veszítettem a feltétlen jókedvemet, hiszen a bátyám már jó ideje itthon volt, annyit találkozhattak egymással, amennyit csak akartak. Én pedig most jöttem haza, először lát, és mégis a bátyám felől érdeklődik, mert ezek szerint neki kínos lehet velem kettesben lenni. Éppen ezért is néztem rá egyetlen pillanatig nagyon szomorú arccal. „Miért, én már egyedül nem is vagyok elég jó?” Valami hasonlót olvashatott volna le az arcomról, ha nem kapok észbe időben, és mosolyodok el.
- Nem, most nem – némi gondolkodás után hozzátettem a következőt – De beszéltünk arról, hogy valamikor el kellene mennünk hárman a nagyapa birtokára. Persze csak ha van kedved.
Gondolom minden bizonnyal lesz, mert ott lesz a bátyám is. Talán meg kellene tennem azt a szívességet, hogy az utolsó pillanatban lebetegedek annak érdekében, hogy egyáltalán közelebb kerülhessenek egymáshoz, nem? Bármennyire próbáltuk fenntartani annak az illúzióját, hogy mi hárman mennyire erős csapatot alkotunk, már több helyen is kiestek a szerkezetből a csavarok, és ez egyre inkább vált aggasztóvá. Mi mégis behunyt szemekkel vártuk azt, hogy felrobbanjon a készülék és valószínűleg, ha ez majd megtörténik, hajlandóak leszünk beismerni, hogy mi magunk verünk egymás közé éket… Még ha akaratlanul is tesszük mindezt.
- Hidd el nekem, sokkal jobban kivoltak azon, amikor megjelentem és bejelentettem, hogy átértékeltem az egész életemet – finoman vontam meg a vállam és kicsit el is nevettem magam. Sosem leszek képes elfelejteni azt, hogy anyám pontosan milyen arckifejezéssel nézett rám, amikor megmutattam neki az értesítést a felvételről, természetesen a Columbiára. Pontosan tudom, hogy valahol mélyen reménykedtek abban, hogy majd gazdasági pályán tanulok tovább és örökölhetem apa cégét, de ettől függetlenül is örültek annak, hogy orvos szeretnék lenni… Csak ugyanakkor aggódtak is értem, és nem bíztak a döntésemben eléggé.
- Amit Braylennel csinálok, az kettőnk között marad minden esetben – nem kötöttünk titoktartási szerződést, szimplán csak megtartottuk egymásnak a barátságunk tényét és lényegében minden mást is, amit egymással műveltünk. Azok a mi emlékeink és nem szeretem keverni a kapcsolataimat. Szeretem, ha bizonyos körök egyszerűen csak nem érintkeznek.
- Ez csak a véleményem! – jobban fel voltam háborodva, mint ahogyan az ildomos lett volna – Miért bökdösöl? Ez nem jó érzés? Én is megbökjelek?
Az ujjamat pedig már emeltem is fel, hogy beválthassam a fenyegetésem. A fagyit persze előtte biztonságba helyeztem, mert azt hiszem, hogy ha az a szőnyegen landolna, akkor határozottan bajba kerülnék a lánynál.
- Ha úgy is ehetek belőle, akkor nem mindegy, hogy mennyire feneketlen a hasam? Egyébként nézd, tök sokat ettem, de egy kilót sem híztam amíg japánban voltam. Nem tudom én mit raknak a kajákban, de ha itt elkezdenék Bigmacen élni, akkor minden bizonnyal két nap után nagyobb lenne a fejem – a felsőt, amit reggel egyébként gondosan betűrtem a farmeromban, egy határozott mozdulattal rántottam ki, és így kezdtem el magam mutogatni a lánynak. Sosem voltam annyira izmos, mint a bátyám, kifejezetten szálkásnak sem mondhattam magam, de ennek ellenére úgy lapogattam meg az egy hatalmas kockámat, mintha az világ legszebben kidolgozott hasa lenne. Laposnak lapos volt, azzal nem volt gond.
- Ha neked így kényelmes, akkor engem sem zavar. Ígérem nem fogom nézni a… Hagyjuk, úriember leszek – a tekintetemet pedig rögtön a kanalakra és a fagyikra vezettem. Megtanították nekem annak idején az illemet, csak alkalmazni nem szoktam mindig a tudásomat.
- Mesélj inkább valamit. Milyen pletykák mennek a körökben most? És kik maradtak hajadon lányok? Egyáltalán volt házasság az elmúlt egy évben? Kicsapom a hisztit, ha valaki fontos nem hívott meg az esküvőjére – ezzel át is nyújtottam a lánynak a kanalat, hogy ő ehessen először a fagyiból. Mégiscsak neki hoztam ajándékba.


i'm a fancy bitch  | 1 442 | tudom, hogy imádsz  we're so different | Ellie & Felix 1261330843  

Felix S. Han
Diákok
Play by :
⇾ Kim Min Jae ⇽
Kor :
20
Foglalkozás :
⇾ egyetemista ⇽
Hozzászólások száma :
16

we're so different | Ellie & Felix Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: we're so different | Ellie & Felix   we're so different | Ellie & Felix EmptySzer. Nov. 04, 2020 12:02 am


Felix & Rachel
it's funny how seeing you again gives me joy and anger at the same time.
Tudom, mennyire szerencsés vagyok, amiért a családom olyan anyagi helyzetben van, hogy ha a szüleim úgy döntenek; nem dolgoznak az elkövetkezendő néhány évben, akkor is nyugodt szívvel hajthatják álomra a fejüket éjjelente. Sőt, határozottan úgy gondolom, hogy az én kényelmemről is tudnának gondoskodni, amennyiben hosszú távon rászorulnék. Ők ketten voltak azok, akik tulajdonképpen mindvégig állandó pontjai voltak az életemnek. Támogatást nyújtottak, amikor szükségem volt rá és mutatták az utat, hogy ne hozzak felelőtlen, elhamarkodott döntéseket.
Hiába vágyik mindenki arra, hogy ez a kellemes és idilli állapot az élet minden területén, örökre elkísérjen bennünket, naivnak kellene lennünk, hogy higgyünk is benne. Az én életem sem tökéletes, csak mert elegendő pénzünk van ahhoz, hogy megvegyünk akár egy kisebb szigetcsoportot is. A szüleimen kívül például nem tudok túl sok embert felmutatni, aki hosszútávon kitartott mellettem, ez pedig azt hiszem befolyással van arra is, ahogyan én elkezdtem a környezetemmel viselkedni. Ékes példája ennek az, ami köztem és az unokatestvéreim között történt. Nem állítom, hogy különösebben értek ahhoz, ami a háttérben történt, amikor csődbe mentek és elvesztették minden vagyonukat. A tankönyveim lapjain minden le van írva arról, hogy mi történik egy vállalattal, amikor tönkremegy, az alapvető közgazdaságtani elveken túl azonban az egésznek van egy emberi oldala is. A lányok és közöttem pedig ez az, ami egyszerűen megszakadt. Kiskorunkban mindig kerestük egymás társaságát, sőt, határozottan élveztük azokat az eseményeket, ahol a gyerekek össze voltak csapva és számíthattunk egymás barátságára. Aztán vége lett.
Mint ahogyan megtörtént ez később Nathan esetében is, akinek a bejelentése, a tény, hogy elmegy, derült égből villámcsapásként ért és bár örülök annak, hogy azzal foglalkozhatott, amit szeret, valamilyen szinten még mindig fáj. Mert nem osztotta meg velem, hogy mire vágyik. Ha pedig csak egy kicsivel is okosabb lennék Nathannel kapcsolatban és inkább a fejemre hallgatnék, mintsem a szívemre, ennek jelentenie kellene valamit.
Felix távozása már csak puszta ráadás volt, olyasmi, amire igenis számítanom kellett volna miután mindenki más is nélkülem tervezte az életét. Neki is örültem, hiszen talált valamit, amiért lelkesedni tudott, ezt pedig semmiképp nem akartam elvenni tőle. Még annak ellenére sem, hogy úgy éreztem magam, mint aki szó szerint elhagytak, hiszen szinte senkim nem maradt, akit az életem azon szakaszában, néhány éve fontosnak tartottam. Talán mindannyiunknak szüksége volt arra, hogy elváljanak az útjaink és bár a Nath, én és Felix által alkotott hármas elválaszthatatlannak tűnt, mi bebizonyítottuk, hogy nem így van. Vagy legalábbis kénytelen voltam elfogadni, hogy ők teljesen jól megvannak nélkülem.
Még ennek ellenére is izgultam értük, Nath miatt már kevésbé, hiszen ő visszatért a városba és volt alkalmunk találkozni. Nem úgy, mint Felix, aki idővel semmilyen életjelet nem adott magáról, ugyanakkor tény hogy rajtam is legalább annyira múlt, hogy tartsuk a kapcsolatot. Viszont miután Madridba mentem, egyszerűen más dolgok foglaltak le. Mindkettőnket.
- Legédesebb? Pff.. A közelében sem vagy! - jelentem ki határozottan, szinte hadarva a szavakat, csak hogy ellent tudjak mondani neki. Hiába a csípős megjegyzések és a látszólagos visszautasítás, amit tanúsítok a megjelenése miatt, az igazság az, hogy hiányzott. Felix és a bátyja mondhatni hiába hasonlítanak bizonyos dolgokban, a jellemüket akkor sem lehetne összekeverni, ha valaki csak hírből hallana róluk. Sokszor Nathan nyugodt hozzáállása volt az, amivel jobban tudtam szimpatizálni, de bizony rengeteg olyan alkalom is volt már eddigi életemben, amikor szükségem volt Felix energiájára és viselkedésére. Azt senki nem mondta, hogy egy idő után elkezd kamaszodni, aztán meg nem érdekli majd más, csak a nők és az, hogy ezt hangoztassa is. - Sosem voltam rossz az érzelmeim kifejezésében, azt sem tudod miről beszélsz! Felix... Te ittál? - Teljesen komolyan teszem fel a kérdést, közben pedig kissé elnyíló szájjal pislogok rá, csak mert szinte várom az alkalmat, hogy újabb leteremtést eszközölhessek felé, amiért felelőtlenül vezet.
- Az nem fontos. - Vágom rá hirtelen. Eszem ágában sincs részletezni, hogy pontosan mennyire illendő csak úgy betörni egy nő szobájába, különösen úgy, hogy még csak nem is egy családból valók vagyunk, így talán csak még inkább kellemetlen lett volna, ha úgy lát... - Fúj... Miért nem tudod megtartani magadnak, hogy mekkora rád a kereslet? Nem vagyok rá kíváncsi. Viszont azt sem mondtam, hogy most lenne az első, hogy olyat látsz. Ne forgasd ki a szavaim! - Azzal a lendülettel meglóbálom előtte a mutatóujjamat, miközben igyekszem valamelyest szigorú tekintetet is az arcomra erőltetni. Abban viszont már régóta nem hiszek, hogy Felixet meg lehetne javítani, így tulajdonképpen a próbálkozásom is felesleges.
- Az finom - mondom mézes-mázosan, miközben egy mosolyt villantok a fiúra, akitől annyira távolodom el, hogy a szemeibe tudjak nézni, s mellé még finoman meg is paskoljam az arca jobb oldalát. Így most már teljesen biztos lehetek benne, hogy itt van és nem csak egy álom.
- Szóval akkor Nathan most nem jött veled? - Teszem fel a részemről ártatlannak szánt kérdést, miközben még az eddiginél is hátrébb húzódom tőle, s ezúttal nem fordítok külön figyelmet arra, hogy egyenesen a szemébe tudjak nézni. Én magam sem veszem észre mennyire árulkodó a testbeszédem. - Képzelem micsoda meglepetés volt.. Mindenkire a fáraszt hozhattad, hogy nem voltál elérthető. - Óvatosan megcsóválom a fejem, miközben igyekszem rosszalló hangnemet megütni. Akarom én tudni milyen őrültséget fogtok csinálni ti ketten? - Nem is feltétlenül várok választ. Mindketten nagyon jól tudjuk hogyan is állok Lix azon barátaihoz, akik rossz hatással vannak rá.
- Honnan veszed ezt a dumát? - kérdezem a szemeimet forgatva, közben pedig felemelem a kezemet, hogy az ujjaim hegyével úgy nyomjam meg Felix homlokát, hogy a feje még hátrébb dőljön, majd el is engedem, hogy visszafordulhasson az eredeti irányába. Akármennyire is tisztában voltam ebben a pillanatban a ténnyel, hogy a fiú után maradt üresség most újra betöltésre fog kerülni - sőt, pillanatok alatt képes voltam úgy viselkedni vele, mint azelőtt, hogy Japánba ment volna -, nehezen vallottam volna be hangosan is, hogy tényleg hiányzott nekem.
- Persze, egyedül amúgy sem bírnám megenni mindet. - Mosolyra húzódnak az ajkaim, s a fagyi gondolatára tulajdonképpen minden kedvem elpárolog, amit egyébként a Felix-el való élcelődéssel töltöttem volna még az elkövetkezendő fél órában. - Ne fogd rám, hogy nem gondolkodtál előre azon, hogy éhen halsz. Te meg a feneketlen hasad. - A férfiak többsége valahogy mindig képes volt meglepni azzal a mennyiséggel, ami egy ültő helyükben lement a torkukon.
- Azt hiszem előbb talán fel kellene öltöznöm. Így nem a legillendőbb vendéget fogadni... - Legyintő mozdulattal mutatok végig magamon és a köntösömön, amit viselek. Addig viszont nem mozdulok, amíg nem ért velem egyet, vagy nem ellenzi a felvetésemet, mivel bár vendégem van, aki előtt nem illene ilyen lenge öltözetben flangálnom, de épp eléggé ismerős ez a vendég, hogy ne érezzem magam kényelmetlenül a társaságában, még így köntösben sem.

öltözék | 1079 | hiányoztál, kiscsibe we're so different | Ellie & Felix 3901593525 |

Rachel Doan
Diákok
Play by :
Moon Ga-young
Kor :
22
Foglalkozás :
❝ Columbia student ❞
Hozzászólások száma :
20

we're so different | Ellie & Felix Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: we're so different | Ellie & Felix   we're so different | Ellie & Felix EmptyVas. Okt. 04, 2020 9:46 pm



Rachel & Felix


Talán a legnehezebb a Japánba való utazásom során az Rachel elengedése volt. Akkoriban Nath már nem volt velünk, így lényegében ketten maradtunk... Ő pedig hiába mutatta annak a jelét, hogy örül nekem, én ezt nem tudtam maradéktalanul elhinni. Lényegében tartottam attól, hogy haragszik rám, amiért elmentem... És egy picit ez biztos így volt titkon. Ugyanakkor nem nagyon éreztem annak jelét, hogy New Yorkban kellene maradnom. Untam a várost, valami másra vágytam, én pedig vagyok annyira szabad szellem, hogy ez elegendő legyen az utazás megtervezéséhez. Lényegében hamar össze is kaptam magam, és még mielőtt átgondolhattam volna a tervem buktatóit, már fel is ültem a repülőre. Persze Rachel kikísért és tisztességesen elbúcsúztunk egymástól... De ez nem bizonyult feltétlenül elegendőnek. Sokáig beszélgettünk, aztán az utolsó kapcsolatom vele az volt, hogy Madridba ment. Emiatt persze mind a ketten egy kicsit elszakadtunk egymástól. Neki pasija lett, én meg elkurváztam az életemet, tehát megvolt a magunk dolga.
Soha nem tudtam igazán átlátni azt, hogy miben vagyok jó azon kívül, hogy mély empátiát táplálok sok ember iránt. Ez talán butaságnak tűnhet így elsőre, de igaz volt. Nem okoztak nehézséget az iskolában a tárgyak, nagyon jó eredményekkel zártam a gimnáziumot, emiatt pedig a bőség zavara lépett fel nálam.
Mehettem volna mérnöknek Bray-vel, de pontosan tudtam, hogy a rajzolás nekem nincs úgy a vérembe kódolva, mint neki... Tehát képtelen lennék olyan precizitással végezni a dolgomat, mint amennyire ő tudná, ha akarná. Ott volt rengeteg társadalomtudományi kar, de számomra a politika világa elég unalmas... És nem akartam életem végéig pingvinnek öltözni. A magam részéről sokkal jobban szeretem a vad stílusokat, amik kifejezetten illenek is a személyiségemhez.
Ezen kívül természetesen még lehetőségként fennállt vagy ezernyi dolog, mivel a pontszámom több borostyánligás egyetem felvételi eljárásában elegendő lett volna a legtöbb szakra. Mehettem volna akár külföldi, neves egyetemekre, de amikor elindultak a jelentkezési időszakok, nekem nemes egyszerűséggel az egésztől elment a kedvem. Mindenki a környezetemben tudta, hogy mit akar kezdeni az életével, természetesen rajtam kívül... Ez pedig engem felidegesített, ja nem is. Valósággal felbaszott! Nálam butább osztálytársaimnak voltak tervei, én meg ott álltam, a fene nagy eszemmel, és lényegében azt sem tudtam, hogy kettőt előre, vagy egyet hátra kellene lépnem a jelenlegi szituációban.
Tehát eldöntöttem, hogy mindenki bekaphatja a farkam, mert én utazni fogok. Én megmutatom a világnak, hogy rengeteg pénzem van, és ennél még többet el tudok herdálni. Tökéletes, felnőttekhez méltó magatartás ez...  Még jó, hogy papíron egyáltalán nem számítok annak! Viszont nagyon hamar megtaláltam azt, amivel tényleg szívesen foglalkoznék. mondhatni fél évbe sem telt kitalálni a dolgomat, így a maradékot lelkiismeret furdalás nélkül partizhattam végig.
Most pedig itt vagyok... Rachelék háza előtt és próbálom összeszedni a gondolataimat csak annyira, hogy legalább azt kitaláljam, hogy mit mondhatok neki. A hónom alatt szorongatott fagyi végül sok lehetőséget nem hagyott nekem, mivel hamar olvadásnak indult volna, ha húzom az ajtaja előtt az időt... Egyébként is a hatásos belépőimről, meg a folyamatosan eltúlzott gesztusaimról voltam híres, így lényegében berobbantam a kócos kis Ellie-m szobájába, aki minden bizonnyal ezért még szét fog verni... Én pedig még csak vissza sem kiabálhatok neki, mert ő a világ legszebb, legbájosabb lánya!
Talán joggal állíthatom azt, hogy ezt a lányt jobban ismerem mindennél... Ugyanis pont úgy reagált, mint ahogy gondoltam. A kimondott szavaira csak egy széles mosoly ült ki az arcomra, a felém repülő párna elől pedig a Matrixban látott trükköket megszégyenítő módon hajoltam el.
- Ó dehogy, ez életed legszebb, legédesebb álma! – jelentettem ki határozottan – Tudom, hogy csak arra vágytál, hogy visszajöhessek. És, hogy nagyon hiányoztam, csak még mindig rossz vagy az érzelmeid kifejezésében.
Nyilvánvalóan cáfolni fogja a gondolataimat, de mi sem véletlenül voltunk nagyon régóta barátok. Talán engem pont ennek a ténye zavart a legjobban, mivel soha nem akartam csak a barátja lenni... Ugyanakkor soha nem lennék egy nő miatt versenybe szállni a testvéremmel, aki mindennél is többet jelentett nekem.
- Mi lehettél volna? – tettem fel a kérdést egészen felszegett állal, miközben figyeltem, ahogy lassan a fésülködő asztala felé megy – Azt hiszed most látnék először hasonlót? Egy olyan jóképű srácnak, mint amilyen én vagyok, néha akad a horogra valami, csak maradjunk ennyiben.
Amúgy is pontosan emlékszem az óvodai incidensre, amikor bezárkóztunk a vécébe, és hát... Lényegében már akkor láttunk mindent. De ha ezt most felhozom neki, akkor valószínűleg nem csak a párna fog felém repülni. Sokkal inkább én fogom elhagyni a szobát, valószínűleg a csukott ablakon keresztül.
- Lime-os – jelentettem ki a kérdésére, közben kicsit megtántorodtam és hálát adtam az égnek, hogy magasabb voltam nála, így nem látta a kissé kipirult fejemet. Arról határozottan nem volt szó, hogy majd jól hozzám nyomja a melleit, miközben nekiáll ölelgetni... Mi nem voltunk ilyenek. Sokkal inkább volt rá és Nath-re jellemző az, hogy vertek, tehát igen sanyarú sorsom volt, de én ennek ellenére hajlandó voltam nekik adni a barátságomat. Hálát vártam volna ezért cserébe, és amikor megkaptam, akkor csak Ellie meztelen testére tudtam gondolni... Ez pedig nem volt rendjén.
- Meglepetést akartam csinálni! – jelentettem ki olyan hangsúllyal, mintha kicsit meg is dorgálnám őt, amiért ez nem volt számára teljesen nyilvánvaló – Egyáltalán nem lett volna vicces, ha szólok. A saját és Nathan arcát is látnod kellett volna, amikor csak úgy megjelentem... Anyáékról nem is beszélve! És még nem látogattam meg Braylent se, de pontosan kitaláltam, hogy miként követem majd el azt is. Pár napja érkeztem csak amúgy.
Úgy vázoltam fel neki a szituációt, mintha az ördögi tervemről lenne szó... Braylen esetében tényleg hasonló a helyzet, de ő a legjobb haverom volt, amióta csak az eszemet tudom. Tehát vele bármit csinálok, tetszeni fog neki. Határozottan fogtam rá Rach ujjaira, amikor elkezdett beljebb vezetni és engedelmesen ültem le a szobában, aztán hátrahajtottam a fejem, hogy fel tudjak nézni rá.
- Te meg még reggel is szép vagy... – fintorogva rántottam meg a vállam – De ez amúgy sem újdonság.
Hiába fordult meg az életemben elég sok nő – a fiatal korom ellenére is – de hozzá hasonlót sosem láttam. Mindig jobbnak, többnek, nőiesebbnek és kifinomultabbnak tűnt azoknál a lányoknál, akikkel valaha volt szerencsém összefutni.
- Ugye én is kapok a fagyiból? – a konyhából volt szerencsém elcsenni beszélgetés közben kettő kanalat – Nem ettem semmit, annyira siettem hozzád, ezért szerintem megérdemlem legalább a felét a doboznak.


i'm a fancy bitch  | 1 015 | tudom, hogy imádsz  we're so different | Ellie & Felix 1261330843  

Felix S. Han
Diákok
Play by :
⇾ Kim Min Jae ⇽
Kor :
20
Foglalkozás :
⇾ egyetemista ⇽
Hozzászólások száma :
16

we're so different | Ellie & Felix Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: we're so different | Ellie & Felix   we're so different | Ellie & Felix EmptyHétf. Aug. 03, 2020 11:23 pm


Felix & Rachel
it's funny how seeing you again gives me joy and anger at the same time.
Valamelyest borzolta az idegeimet, hogy hiába kaptam saját lakást a szüleimtől, úgy kezelték az egész helyzetet, mintha még mindig szerves részei lennének az életemnek és nem kellene nekik valamelyest elengedni a kezemet, amit jelképesen a születésemtől fogva folyamatosan tartottak. Épp ezért tartottam nem csak meglehetősen furcsának, de egészen felháborítónak is azt, amikor apa bejelentette nekem, hogy rovarirtást intézett nekem a frissen berendezett lakásba - ahol mellesleg egy darab rovarral sem találkoztam -, nekem pedig muszáj velük töltenem pár napot, de a hétvégét mindenképpen, amíg a megfelelő, nos.. Rovarirtó emberek el nem végzik a munkájukat és nem lesz biztonságos visszamennem. Nem háborogtam ugyan ténylegesen is, a felszín alatt mégis nagyon zavart, hogy nem csak hogy teljesen felborította a terveimet, de még csak ott sem lehetek, hogy felügyeljem a munkálatokat, amelyek az én. Saját. Lakásomban. Zajlottak.
A szüleim azzal nyugtattak, hogy így legalább felidézhetjük milyen is volt, amikor még itthon laktam - mintha olyan messzire mentem volna -, s ha marad rá idejük, illetve nekem is van kedvem hozzá, még egy hétvégi tenisz vagy golf meccset is megejthetünk a klubban. Utóbbihoz olyannyira nem volt kedvem, hogy hajlandó lettem volna behazudni egy projektet, amelyen sürgősen dolgoznom kell, csak ne kelljen elhagynom a házat. Sőt, hajlandó lettem volna kreálni is magamnak egyet, hogy ne csak kifogásként éljen a dolog közöttünk. A szüleim valószínűleg egyébként is elég tanultak ahhoz, vagy éppenséggel eléggé ismerik a saját gyereküket, hogy felfedezzék mikor akarok nekik füllenteni. Hazugságnak még én sem nevezném ezt, hiszen ahhoz rosszindulatúnak kellene lennie a szándékomnak, jelen helyzetben azonban egyszerűen csak ki szerettem volna pihenni a hetet. Főleg mert nem tehettem ezt meg a saját lakásom nyugalmában, hanem kénytelen voltam átszelni a várost.
Így hát talán a kelleténél valamivel ingerültebben jártam-keltem a házban már tegnap este is, s ez a nyugtalanság, vagy az, hogy már elszoktam attól, hogy az itteni ágyamban aludjak, nem eredményeztek nálam túlzottan nyugalmas éjszakát. Az is előfordulhat, hogy pusztán a gondolataim akartak velem valamiféle furcsa játékot játszani, amiért állandóan azon kattogtam, hogy pontosan mire fel lehet ez a hirtelen rovarirtás és mit találok majd a lakásban, ha hazatérek. Határozottan megmondtam apának már a legelején, hogy csak azért mert látok, vagy kitalálok valamit - jelenleg például egy új, felújított nappalit -, nem jelenti azt, hogy pénzt, kapcsolatokat és időt beleölve meg kell nekem valósítania. Azért tanulok és dolgozom, hogy egyszer majd én is képes legyek erre, saját erőmből.
Azt viszont határozottan nem értékeltem, hogy egy autó motorjának zúgása zavarta meg a csendet, amely körülvett a hálószobámban, s zavarta meg az egyébként sem nyugodt pihenésemet. Arra sem vettem a fáradtságot, hogy a telefonomért nyúljak, s megnézzem mennyi az idő, pusztán csak a fejemre húztam a takarót, s igyekeztem úgy tenni, mintha nem lenne potenciálisan valaki idegen a házunkban, akinek idővel meg kellene mutatnom magamat - hiszen a vendégünk. Arra már végképp nem számítottam, hogy valahol az ébrenlét és álom határán egyensúlyozva arra kell megrezdülnöm, hogy valaki rám töri az ajtót. A hang hallatán azonban rögvest, döbbenten ültem fel, mintha csak villám csapott volna belém. - Felix! - Magam sem tudom, hogy meg kellene-e döbbennem, vagy inkább meg kellene csípnie valakinek. - Hogy kerülsz ide? Ez csak egy rossz álom? - Morcos pillantással méregetem őt, majd a biztonság kedvéért felé hajítok egy a kezem ügyébe kerülő párnát, hogy ha valóban csak egy látomás, hát tűnjön el! A dekor darab azonban pattan néhányat a földön, majd megáll a lábánál - szóval igazi.
- Miért törsz be hozzám csak úgy? Lehettem volna... Nem illik ilyet csinálni! - Inkább nem megyek bele abba, hogy milyen helyzetekben találhatott volna éppen és mi lett volna a helyzet, ha esetleg társaságom is van. A végén még a megérkezésének második percében valami pajzán jellegű képzelgését kell hallgatnom. Az eddig morcosan őt méregető pillantásom azonban ezúttal a karjában tartott dobozra téved, az én arckifejezésem pedig rögvest megenyhül, s egészen izgatottá válok. - Fagyit hoztál? Milyen ízű? - Kikászálódom az ágyból, s gyors mozdulattal a fésülködő asztal székének hátán fekvő köntösömért nyúlok, hogy gyakorlott mozdulatokkal magamra csavarjam azt. Aztán már szinte repülök is át a szobán, hogy megölelhessem ezt a tökfejet, aki hívatlanul ideállít, udvariatlanul betör a szobámba, de legalább fagyit hozott. - Miért nem szóltál, hogy jössz? Mióta vagy a városban? - Megfogom a kezét, hogy beljebb húzzam, s lenyomjam egy szabad helyre, amit nem foglalnak el a ruháim. - Jól nézel ki! - Persze, hogy jól néz ki, ha eredetileg arra számítottam, hogy ki fogják toloncolni Japánból, mert valami olyasmibe keveredik, ami miatt baja eshet. Ahogyan azonban őt nézem, úgy néz ki teljesen egészséges, mint a makk.

öltözék | 751 | hiányoztál, kiscsibe we're so different | Ellie & Felix 3901593525 |

Rachel Doan
Diákok
Play by :
Moon Ga-young
Kor :
22
Foglalkozás :
❝ Columbia student ❞
Hozzászólások száma :
20

we're so different | Ellie & Felix Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: we're so different | Ellie & Felix   we're so different | Ellie & Felix EmptyHétf. Júl. 27, 2020 9:24 am



Rachel & Felix


Mindig a hatásos belépők híve voltam, aminek következtében lényegében anyáékat is sikerült meglepnem. Ahogyan szó szerint rájuuk rúgtam az ajtót, hát... Nem kifejezetten volt kedves. Pont emiatt történt az a bizonyos dolog, hogy lényegében apám teljesen meglepődve először adott nekem egy tockost, aztán pedig odarángatott magához, megölelgetett és össze vissza nyomogatta az arcomat, miközben ezt ordította nekem: élsz! Élsz fiam!
Nyilvánvaló volt, hogy nem gondoltak arra, hogy egyedül is képes leszek boldogulni, viszont egész szép kört futottam le Japánban. Pont elég volt ez ahhoz, hogy bebizonyíthassam nekik: teljesen megvagyok egyedül is már. Egyre inkább mutattam az önállóság jeleit... Na meg ha hazaviszek egy lányt, mégiscsak nagyfiúként kellene viselkednem, nem? Hogyan nézne már ki az, ha egyszerűen csak anyámék házával flexelnék? Sokkal jobb képet fest le rólam az, ha szimplán sugallom, hogy gazdag vagyok... nem pedig a szüleim megkeresett pénzével flexelek.
Mindenesetre a listámon még volt pár tag, akikkel találkoznom kellett volna. Ilyen volt Braylen, de vele határozottan váratott még az összejövetelünk. Hiszen akadt még egy lány is, akire határozottan éreztem, hogy rá kellene néznem. Bray kibírja nélkülem, Ellie viszont minden bizonnyal már hazavárt. Még akkor is, ha ezt sosem mondaná ki hangosan.
Tehát nem volt mit tenni, gyorsan be kellett rendezkednem az új lakásomba, aztán pedig a legnagyobb titokban felvettem a szüleivel a kapcsolatot. Ez pontosan úgy nézett ki, hogy bekommandóztam az apja munkahelyére – nem viccelek, fekete sapkában és ruhákban vártam, hogy a titkárnő bejelentsen az öregnek – majd pedig megeskettem, hogy nem szól a lányának az ittlétéről, cserébe elintézi, hogy a hétvégét mindenképpen házon belül töltse majd. Nekem a hűtőmbe volt készítve egy hatalmas adagnyi zöldalmás fagyi, amire szereztem egy világoskék szalagot is, hogy át tudjam majd neki kötni. A hatalmasat pedig tényleg a szó szoros értelmében kell érteni... Mivel a hónom alá kellett csapnom, hogy a Queens-i vegyesboltból el tudjam cipelni a szintén vadi új autómig.
Nem készülődtem túl sokat a bizonyos napon, hiszen már nagyon nem volt mit tennem annak érdekében, hogy tökéletes legyen a belépőm. Az előkészületek erősek voltak, tehát innentől kezdve akár egy szál farokban is odamehetnék a Doan családhoz, akkor is ütne a belépőm... Vagyishát jobban belegondolva akkor ütne igazán, tehát ilyet nemes egyszerűséggel csak nem csinálhatok. Nem célom az, hogy innentől kezdve ki legyek tiltva a kúriából.
Tehát egyszerűen csak igyekeztem egy udvarias, mégis hozzám illő és divatos szettet összeválogatni, utána pedig nagy műgonddal beállítgattam a tincseimet, hogy tökéletesen el legyenek söpörve az arcomból. Régebben mindig hagytam, hogy a frufrum a homlokomba hulljon, de mivel a nagyiéknál is nyaraltam egy ideig, lényegében volt lehetőségem beszippantani azt, hogy a hazámban mit képviselnek az ázsiaiak. Míg az Államokban jellemző volt, hogy sokan rövidre nyírták a hajukat közülünk, addig otthon lényegében mindenki úgy rohangál, mintha vörös szőnyegeket gurítanának végig az összes utcán. Ezt én pedig éppen eléggé élem ahhoz, hogy hasonlókat kövessek el... Lényegében ott van a szőnyeg, ha az ember odaképzeli magának.
Amint lefékeztem Doanék háza előtt, igyekeztem azért úgy fordulni, ha esetlegesen Rachel kinézne az ablakon, még véletlenül se pillantsa meg az arcomat. Tehát a teljes testemmel fordultam a gondosan bekötött fagyi felé, hogy ki tudjam bogozni azt a biztonsági övből, aztán pedig mélyen lehajtott fejjel indultam el a kapu felé és pötyögtem be a kódjukat, amit az évek során egyetlen alkalommal sem változtattak meg.
- Csókolom – köszöntem az anyukájának mosolyogva, aki amint meglátott, lelkesen meg is ölelgetett. Tudtam, hogy az ő szülei nem olyanok, mint a mieink, viszont ettől függetlenül értékeltem a gesztust. Még ha üzleti szándékból is jöhetett... Vagy akárhonnan. Betudtam annak, hogy régen látott és azóta férfiasabb lettem, ettől pedig igen megilletődött a jóasszony.
- Rachel még a szobájában van, akár megvárhatod itt lent is – mondta nekem kedvesen a nő, de én csak mosolyogva megráztam a fejem. Természetesen terveztem felpofátlankodni, de ugyanakkor reménykedtem benne, hogy nem zavarom meg a lányt valamiben. Nem terveztem, hogy elveretem magam már rögtön a megérkezésemkor.
Mivel ismertem a járást, csak néhány udvarias szót váltottam az anyukával – meg a később megjelenő apukával – aztán önállóan indultam el a labirintusként is tökéletesen funkcionáló, hatalmas házban. Nem is volt kérdés az, hogy egyetlen mély levegővétel után egyszerűen csak belököm Rachel ajtaját, aztán a hónom alá vágott fagyival úgy pózolok előtte, mintha legalábbis egy Vogue címlapról lenne szó.
- Hazatértem, Ellie – az arcomra egy hatalmas vigyor költözött, majd dobtam egyet a kezemben tartott dobozon, hogy jobban a szeme elé kerülhessen az – Nézd, hoztam neked reggelit.
Már ha egyáltalán annak lehet nevezni, egy hatalmas doboz, prémium minőségű almás fagyit. Azért vettem ezt, mert nem szeretem az émelyítően édes dolgokat, és én is lopni akartam belőle pár kanállal. A karjaimat kitártam – mert ugye számítottam arra, hogy majd jól megölelget – de többet nem szóltam neki. Egyelőre hagyni akartam, hogy feldolgozhassa a történteket.


i'm a fancy bitch  | 777 | tudom, hogy imádsz we're so different | Ellie & Felix 1261330843

Felix S. Han
Diákok
Play by :
⇾ Kim Min Jae ⇽
Kor :
20
Foglalkozás :
⇾ egyetemista ⇽
Hozzászólások száma :
16

we're so different | Ellie & Felix Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: we're so different | Ellie & Felix   we're so different | Ellie & Felix Empty

Ajánlott tartalom


we're so different | Ellie & Felix Empty
Vissza az elejére Go down
 

we're so different | Ellie & Felix

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: New York :: Queens :: Lakóhelyek :: Házak-
^
ˇ