First memories: Egy őszi borús, párás hajnali napon 3/4 ötkor esett meg fogantatásom egy Sacramento-tól Dél California-ig tartó vonatút  közepén. Egyedi és nem várt formáját tekintve, a kor előrehaladtával belép az elismerés, hogy nincs lehetőségünk megválasztani a megfelelő helyet és az időt. Az események kötetlensége és improvizálása teszi látszólag még értékesebbé emlékeinket. A megadott születésem helye talán valójában soha meg nem szűnő ütememet tükrözte mint-ahogy a vonat sietős, szűkös menetrendje.

About her family: 7 fiútestvérrel felnőve, az ember lánya orientációja lassanként átcsap a járművek metafizikájára, a különböző anyagok megmunkálásra és legegyszerűbb megoldások elsajátítására. 3 öcs és 3 báty között az egyszem kislány nagyobb önbizalmat és határozottságot gyakorol. Mialatt évről évre az önvédelem ismeretlensége eltűnik a lányok számára tiltott szekciók polcáról, egyre több és változatosabb hasznos mozdulatot betanulva.

Day routine: A monogámiám második friss évét döntögetve, rákényszerültem levelező tagozaton végezni egyetemi elkötelezettségem. Ez a tény azonban nem fedezi a havonta kipostázott albérletem számláját. Így hétköznapjaim hatkor el kezdett 8 órája a közemberek távolsági kiszolgálását jelenti, míg a maradék épp elengedő a tankönyvek újbóli átnyálazására, egy-néhány éjszakai kóborlásra a legkeresetlenebb helyeken vagy önsanyargatásra elégtelen magányomban a zenébe és az Égiek adta Netflix maratonokba temetkeznem.


Tudod, sok formája létezik annak, hogy a saját történetünket kiszépítsük az utókornak. Úgy hiszem tőled sem állt messze az a merész ötlet, hogy a történeted valamilyen úton-módon meghamisítsd, vagy ha így jobban tetszik kiszépítsd. Az emberi természet hajlamos túlzásokban esni. Képes lenne hitelesen lefesteni életünk bármelyikünk? Ez az első hazugságunk! Hiszen mindketten tudjuk a választ, mégis azt gondoljuk van lehetőség és idő, hogy ebből legalább egy borítóképnyit megmutassunk a közönségnek. Élve a ,,több mint a semmi" elszólásával. Lássuk meddig jutunk együtt vele...

Te miként kezdenéd? Nem, a születés olyan triviális, hisz mindenkinek kell rendelkezni egy kezdetleges ponttal. S már-már olyan közhelyes hogy mindenki ezzel vezeti fel életét, mintha nélküle meg sem történtnek lenne nyilvánítva. Nem, valami sokkal egyedibb kiindulóval kell előrukkolni. Mond ezt úgy, hogy nincs melletted 7 önjelölt édes testvér, aki ugyancsak ezzel a nyitással akarna beépülni a köztudatba. Mindegyikük aljas módon lopja más szavait, mialatt én azt csak szeretném, hogy kitűnhessek közülük. Erre ad esélyt az egyedüllét. A tradicionális és évszázadokon űzött saját életünk igazgatása, ami elegendő ahhoz, hogy különböző végkifejletekben kitűnhess testvéreid közül. Mint a bronz érmes érzelmes naiva a szűkös családban, én voltam az a kötél két oldalán csak középen tengett-lengett. Nem voltam annyira leeresztett az apám szemében, mint az öcséim. Ugyan nem is voltam olyan dicsfellegekbe emelve, mint a bátyáim. De már itt van a nyelvünkön a fordulópont szó. A családi fészek elhagyásával mindennek rendben kellett volna lennie. A végeláthatatlan loholásnak egy épp jól fizető futári foglalkoztatásban. Ehelyett az én időrendben második születésű öcsém rogyott össze holtan. Az efféle csavarok fantazmáira vágyik sok hozzád hasonló. S hirtelen már is izgalmasabb kezd lefolyni a történet...mi lett volna, ha megfogadom mások tanácsát a születésemet írtam volna bevezetőnek?

Most, hogy az érdeklődés szépen felívelt, észszerű elhatározás lenne ennek a halál esetnek az okát kifejteni. De az nem én leszek. Ilyen ügyekben apám kezeskedik. S őt biztosan nem fogja érdekelni, hogy ez a történet megilleti avagy sem ennek az incidensnek a tisztázását. Nos, ha ez az ok nem volt publikálva számodra, egy bizonyos volt, hogy apám abban az időszakban többet szólt hozzám mint az összes éves évfordulós ünnepek közös vacsoráján. A megszabottnál többet is láthattam mint tulajdon testvéreim. Anyámról nem beszélve, aki havonta egyszer látogatott meg. Igen, úgy vélem nem alaptalan gyanakvásba kezdned a témát érintően. Már-már meg is osztanám, ha nem hallanám idáig a miértjeidet! Határozottan kérlek hagyd a végére az efféle érzelem-kitöréseidet! Hiszen ismét nagyobb az izgalom, mint kellene. Merthogy a választ, én magam sem tudom. Valamilyen oknál kifolyólag, édesapám az elhíresült hűvös érzelemmentes személyes társalgásra váltotta kristályos antiszociálisságát. Hidd el az környezet is nagyot nézett, irigykedésüket a szemük sarkában hagyva. Inkább azt a kérdést tedd fel, hogy mi okból kezdett társasjátékba? Nah látod, ez egy helyénvaló kérdés! S úgy hiszem ennek tárgyalását nem tiltja semmilyen itt működő törvény. Hinnéd vagy sem, apám is egy éppolyan észjárással megkent mint én. Hidd csak el, mert ez a genetika! Szóval, az első beszélgetésünket nem rögtön a "kérnék egy szívességet" üdvözlő szóval nyitotta. Tőle is nem várt módon, eleinte az emberiség állítólagos erősebbik képviselőiről - nem vedd magadra túlságosan - azaz a férfiakról kezdtünk el társalogni. Aztán jöttek a kereszt-kérdések, amiktől minden hímegyed kész lenne a méltóságát is elválasztani saját testétől. Várj, ez így túl gyorsan zárulna le! De hát az élet is valószínűleg annyit érhet, mint amennyit az ostoba ember beleképzel.