Biztos, hogy nem fogok kihagyni egy The Rasmus koncertet, akkor is, ha egyébként marhára nem lenne rá pénzem. Ritkán járnak itt, mármint, mihez képest persze, de nekem gyakoriak azok az alkalmak, amikor még el is tudok menni a koncertre. Oké, nem panaszkodhatok, mert mióta Tinivel lakok, sokkal többet félre tudnék tenni, ami néha sikerül is, míg máskor megörülök a félretett összegnek és elszórom, mondván, hogy „megérdemlem”. Ami igaz? Nem tudom, de tegyük fel, hogy igen, végtére is, van mit ünnepelni, például azt, hogy nem vagyok depressziós már vagy… több hónapja! The Rasmus hírére pedig annyira belelkesültem, hogy csak nem tudtam elmenni a jegyek mellett.
Kikértem magam két órával műszak vége előtt és mivel tudják, hogy mennyire oda vagyok a bandáért - és a főni is imádja mellékesen, ami nem meglepő, mert nagyon hasonló a stílusunk -, ezért kissé azt éreztem, hogy meg sem próbálnak visszatartani, vagy ellenkezni. Jobb ez így nekik is, elviszik az utolsó órákat nélkülem is, így is általában én maradok helyettesíteni, vagy dolgozok két ember helyett is. Másoknak eddig sokkal több kibújásuk volt, legalábbis én ennek tudom be azt a megértést, amivel reagáltak, mert túlságosan rózsaszín lenne, ha azt feltételezném róluk, hogy mennyire igaz jóbarátok.
Ami azt illeti, egész sok az új tag, több srácunk is lett, ami jó, mert mégiscsak erősebbek, vagyis papíron, aztán sokszor kiderült már, hogy nem, vagy a munkabíró képességük meg sem haladja a lányokét. Sokkal lustábbak és én ezt nyíltan megmondtam a főninek még hetekkel ezelőtt és szerintem egyet is értett velem, mert megalapozott érveim voltak. Mindenesetre én szivatom az új srácokat, hogy esélyük se legyen kibújni a munka alól, ha tetszik, ha nem.
Még csak gyűlik a tömeg a stadion előtt. Nem akartam későn érkezni, úgyhogy nem mentem haza, hanem még a munkahelyem egyik irodahelyiségében öltöztem át rockosabb göncökbe, amit a munkahelyen nem, de egy koncerten könnyedén felvesz az ember, mert ott nem számít, ha kissé kirívó is. Régen simán hordtam az utcákon is ilyen ruhákat, de az elmúlt öt évben sokat enyhült a stílusom.

Sűrűn nézek jobbra és balra, mikor nem épp a telefonomat nyomkodom a bejáratnál kialakult sorok között. Egyik ismerősömet várom, aki szintén vett jegyet. Nagyjából a zenén kívül nincs is más közös témánk, de ilyenkor mindig tök jó összejönni és azontúl, hogy be vagyunk zsongva, egész jókat szoktunk beszélgetni. Na ez a csaj éppenséggel azt írja, hogy lekéste a buszt, úgyhogy még húsz percig biztosan nem fog ideérni.
Már azon vagyok, hogy beálljak az egyik sorba. Ahogy egyre bentebb megyek, a tömeg sűrűsödik, pásztázom az embereket és aközben jövök rá, hogy az egyik új alkalmazottunk, JJ arcát pillantom meg tőlem körülbelül négy méterre. Megtorpanok, mert látszólag egy csajjal jött és tök jól elnevetgélnek, úgyhogy akkor - gondolom én - nem zavarom meg őket a jelenlétemmel. Elsőre nem is fogom fel, hogy a nem a csaj seggét akarja fogdosni, hanem annál sokkal óvatosabban nyúl a zsebébe. Oké, elismerem, jó feneke van a nőnek és az én tekintetemet is odavonzza, egy kicsit meg is bámulom még akkor is, mikor már a srác elköszönőben van tőle, így utólag durran be nálam a felismerés, hogy te jó ég! Ez a barom épp a szemem előtt lopta el a kártyatartóját!
Még másodpercekig csak állok és pislogok. Ahogy a legtöbb embernél, úgy bennem is először kételyek ébrednek és az első kérdésem magamhoz az, hogy vajon tényleg jól láttam-e. De szerintem igen. A második már egy merőben egyszerűbb kérdés, egyszerűbb válasszal. Játszak én hősnőt és belekotnyeleskedjek egy olyan ügybe, ami amúgy nem tartozik rám? Az a baj, hogy egyrészt, nőjogi aktivista vagyok, nem véletlenül és itt most az én lelkemet bántja, ami történik a lánnyal, az aktivista énem pedig nem igazán arról híres, hogy nem emelem fel a hangomat. Szemeimmel keresni kezdem az egyre távolodó, tömegben már majdnem elvesző JJ-t, sikerül is elveszítenem másodpercek erejéig, míg az embereket kerülgetem. Végül csak meglátom a hátát tőlem közel két méterre.
- Hé, JJ! - Mi is a neve amúgy? Mindegy! Karba teszem kezeimet, míg visszanéz és a szúrós szememmel találja szembe magát - Hogy te mekkora egy szétvertpofájú mega-paraszt vagy, öcsém! - És mondom ezt én, aki farmon nőtt fel és mégis többre tartom magam ezen húzása után. - De komolyan, más a seggét markolta volna, te meg a kártyaformát szúrtad ki a gömbölyű idomokon? - Csak a miheztartás végett, hogy tudja, tényleg láttam mit tett és nem csak bekamuzom. Nem érdekel az sem, ha meleg! Márpedig van egy sejtésem, hogy az, amit én aztán tényleg nem ítélek el, igazság szerint csak mondom azt, ami elsőre, gondolkodás nélkül bukik ki belőlem.
Kinyújtom a kezem. Persze nem magamnak akarom a pénzt, nyilvánvalóan vissza készülök adni szerencsétlen lánynak, kinek így tán megmenekül a napja.