“When we are running in the wrong direction there is no sense in increasing the speed.Never show card tricks to those you play poker with..”
Akarva és akaratlan is megtudja az ember a híreket, dolgokat, akár rossz, akár jó amaz. Hallottam ezt azt az utcáról, a szomszédoktól, a város néhány pontján. Ráadásul ha egész nap...majdnem minden héten ezek zengenek a fejemben...nem könnyíti meg az ember munkáját. Megbonyolítja, nehezíti és bele kavar az életbe. Több más dolog is bekavarhat a más életébe, vagy akár a sajátodéba, de azt magadnak nehezíted meg. Természetesen a Woodhaven-ben is csend uralkodott, most még. A saját szennyesem nem szoktam kiteregetni a pubban, főleg az otthon történteket és arról sem tud senki, hogy Furasrácon kívül mással is kavarok. Eléggé penge élen táncolok, de Furasrcácot kezdem megszeretni tiszta szívemből, így aztán a másikkal kellene majd valamit kezdenem. És persze mindenkinek kiönteni a szívemet, lelkemet. Ami sosem könnyű, így tuti hallogatva lesz mindez. Egy jó ideig biztosan. Még hetekig, talán évvégéig, vagy jövő évelejéig. A mai nap is időben érkeztem, én nyitottam és kezdtem a műszakot, a Főnök ma nem lesz, ügyeket intéz, távol lesz egésznap. Házon kívül, mondhatni. A kávéfőzőgépet előkészítettem, a többiek ha érkeznek úgyis sorban kávéért fognak könyörögni, így sosem felejtem el ezt az apróságot. Átvettem egy érkező árut is menetközben, meghozta az italokat és a cukrászati készítményeket. Későbbre várok mást is, a Főnök rám bízta ennek az intézését, ma elvileg kevesebben lesznek, mint az elmúlt napokban. Meglátjuk. Menet közben Furasrác is megérkezett, meglepően korán, váltottunk néhány szót, a segítségét ajánlotta fel, mivel még kettesben voltunk így csúnya perverz szavak is elhagyták a száját, majd tova tűnt. Persze nem szoktam a szájára vágni ezek miatt, szinte már élvezem a vele való létet, de ezek az állandó eltűnéseivel kezdhetne valamit. Mintha megérezné, hogy a többiek is érkeznének. Mintha nem tudná a társaság, hogy szikrázik közöttünk a levegő, akárhányszor egymás társaságában látnak minket. Mindegy. Legalább nem beszélnek a hátunk mögött, sokkal inkább még érdeklődnek is. Persze igyekszek hárítani, nem mindig sok sikerrel. Időközben előkészítettem a kezdéshez szükséges dolgokat, még így nyitás előtt könnyebb, mint mikor tele van a hely. A többiek is megérkeztek menet közben, így a maradék feladatokat már ők intézték. Addig néhány rendelést még elintéztem, mit a főnök írt meg. A teljesítendő feladatokat ki is pipálhatom, Reagan mellé lépek egy mosollyal. - Főnök ma nem lesz, holnap is csak zárásra jön...beszélni akar velünk valamiről... - kezdek bele, hogy tudjon a fontosabb dolgokról is. Nyilván pár dologgal tisztában van ő is, de ismétlés a tudás anyja vagy mi a szösz. Mondjuk arra kíváncsi vagyok, hogy mit szeretne... időközben összeakad a tekintetem Furasrácéval, apró mosollyal reagálok az ő szélesebb vigyorára, mit felénk ejt. Az a mosoly...megtud olykor babonázni, de most nem eshetek ki a szerepemből. Fontosabb dolog van most terítéken.