Még mindig kicsit hihetetlennek hatott Seraphine számára, hogy mennyire megváltozott minden pár nap leforgása alatt. Még mindig emlékezett arra, hogy milyen érzés volt felébrednie másnap, miután majdnem átlépték a határt, de a józanész még is győzedelmeskedett és nem hagyták, hogy a vágyak folyója magukkal sodorja őket, hiszen lehet jobban lett a fürdőnek köszönhetően és Jasper érintéseinek köszönhetően kicsit elevenebbé, élettel telibbé vált, de attól még tagadhatatlanul gyenge és rosszul volt a betegség miatt. Átkozhatta volna a betegséget, hogy megfosztotta őket attól a momentumtól, hogy tényleg egymás karjaiban összeforrjanak és az álom végre valósággá váljon, de nem tette, hiszen ki tudja, hogy mikor vagy miként jött volna el a beismerésük pillanata, ha nem betegszik le ennyire. Sőt, kicsit örült is annak, hogy minden így alakult, mert az elmúlt napok még inkább tanúsították azt, hogy ez nem csak hirtelen fellángolás volt köztük és ez nem csak arról szól.
Másnap reggel azt hitte, hogy csak az egészet álmodta, esetleg a láz tréfálta meg az elméjét és ezért tűnt annyira valóságosnak az, ami közte és Jasper között történt, de aztán megérezte a férfi közelségét, ölelését, ahogy mellette szuszogott és rá kellett ébrednie, hogy egyetlen egy érintés és csók se a képzelete szüleménye volt, hanem valóban megtörtént. Ez pedig békességet hozott a lelkébe és csak még szorosabban bújt a férfihoz, aki persze szintén lebetegedett, de szerencsére nem volt annyira vészes, mint Sera esetében. Ő jobban átvészelte, viszont éppen elegendő volt ahhoz, hogy ő is itthon maradjon pár napot, aminek köszönhetően az elmúlt pár napot tényleg kettesben tudtak tölteni, a káoszos és szabályokkal teli világtól rejtve. Csak ők voltak és más nem számított.
Megijeszthette volna Serát a hirtelen beállt változás vagy az, hogy mennyire hirtelen egész napra össze lettek zárva, de valójában szárnyalt, nevetett és boldogságtól sugárzó volt az arca, mert régóta nem érezte magát ennyire boldognak, mint Jasper bókjait hallgatva, vagy látva a férfi mosolyát és hallva a nevetését, ami a legkedvesebb dallammá vált számára. Beszélgettek, filmeztek, flörtöltek, csókcsatákat vívtak, azt is mondhatnánk: egyszerűen hagyták, hogy a szívük dallama közelebb sodorja őket, nem akarták már elrejteni az érzéseiket, még akkor se, ha a jövő részben roppant ingoványos maradt, de ott az ágyban erre nem igazán gondoltak, csak élvezték a boldog pillanatokat, ami megannyi hét után kijutott nekik. Végre igazán boldogok és felszabadultak voltak, mert már nem próbáltak a tagadás ösvényét tovább járni. Volt amikor Jasp dolgozott, addig Sera olvasott, vagy pedig tanult ő is, amikor már annyira jól volt. Természetesen amint kicsit jobban lett, igyekezett azon lenni, hogy a férfi minél hamarabb jól legyen, vagyis gondoskodott róla és visszatért a normális étel is a napjaikba, mert a lány újra sütni és főzni kezdett. Tagadhatatlan, hogy talán tényleg kicsit elvarázsolt volt, mert a levese picit sós lett, Jasp pedig ugratta is miatta.
A keze automatikusan nyúlt a másik oldal felé, de most csak hűlt helyét találta Jaspernek. Aprót sóhajtott, mert szeretett ébredést követően hozzábújni, csókot váltani vele, vagy csak érezni a gyengéd cirógatást, amivel megajándékozták egymást, hiszen az ilyenkor szokásos varázs őket se kerülte el. S a vágy se hagyott alább, ott lobogott legtöbbször a pillantásukban, amikor fürkészték egymást, de egyelőre féken tartották és hagyták, hogy minden a maguk medrében haladjon tovább.
Kezdett sötétedni, amikor magához tért, kicsit még kómásan pillantott körbe a szobájában, elmerengett az elmúlt napok történésein, miközben szíve boldog dallamot járt és melegség járta át. Az ajtóra siklott a pillantása, amikor is beszűrődött a férfi bosszankodó moraja és abban a pillanatban elmosolyodott. Kicsit kómásan mászott ki az ágyból, öltözködéssel nem kellett törődnie, mert a reggel magára öltött ruhában nyomta el az álom, így csak belebújt a kardigánjába és mezítláb elindult, hogy megkeresse Jaspert a lakásukban. Egészen hamar kiszúrta a kanapén, mire neki dőlt a falnak és mosolyogva fürkészte, hallgatta a felcsattanásait, amit a játék váltott ki belőle. Néha kicsit kuncogott is, majd a konyhába menet magához vette a kaját és a nasit, amit reggel készített maguknak Halloween stílusban, de imádja azt az ünnepet, így nem volt meglepő.  
Ha Jasper hátra fordult a közeledő léptek hangjára, akkor mosolyogva pillantott felé és hamarosan kikerülve a kanapét lerakta a tányérokat a kisasztalra, majd lehuppant közvetlenül a férfi mellé és nem pedig a kanapé szélére, mint pár héttel korábban tette.
- Nem, ne aggódj, vagyis… - játékosan elhallgatott és elmosolyodott. – Talán még is picit, a hiányod eléggé ébresztő hatású volt. – s részben így is volt, hiszen hiába csak pár nap telt el, attól még ahogy lenni szokott a jót könnyedén megszokta és a férfi ölelő karjai, közelsége pontosan ilyen volt. A világ legjobb dolgai közé sorolta. Szenvedélyesen viszonozta a férfi csókját. Gyengéden megcirogatta a másik arcát, miközben a szemében a korábbi láz helyett a boldogság szikrái ragyogtak. – Sose hittem volna, hogy létezhet olyan dolog, ami még nálam jobban is fel tud bosszantani. – játékosan és picit pimaszul csendült a lány hangja és mosolya is elárulta, hogy részben ugratja a másikat. Sietve nyomott még egy puszit a férfi ajkára. Végre igazán érezte a férfi illatát is, nem kellett az emlékeivel megidéznie, hiszen most már kapott levegőt az orrán át, még ha kicsit továbbra is piros volt a korábbi sok orrfújásnak köszönhetően. – A karjaid között mindig jól alszom, te? – dobta vissza a labdát, majd kiszúrta a férfi laptopját az asztalon. – Régóta fent vagy? Sok a munka?– egyértelmű volt, hogy dolgozott. – Hozzak teát vagy valamit kérsz? – ő szomjas volt, így mindenképpen vissza akart menni a konyhába a bögréjéért, de a kisebb hezitálást követően elhangzó kérdés megállította benne. Elmosolyodott és a képernyőre siklott a pillantása. Hiába nem tudta mivel játszott a férfi, nem sokat töprengett a válaszon. – Persze, szívesen. Legalább kiderül, hogy mennyire jó tanár vagy az élet más területén. – puszit nyomott a férfi arcára, majd kócos haját a füle mögé simította. Le se tagadhatta volna, hogy most kelt ki az ágyból, hiszen nem fésülködött meg. – Mármint én nem értek ehhez, egyáltalán nem. Sose játszottam, ez valahogy kimaradt az életemből. – nem szégyellte ezt bevallani, de jobbnak látta előre tisztázni, hogy tudja Jasp mire is vállalkozik. – Szóval ha ez nem riaszt el, akkor szívesen játszom és megismerem a hobbidat. – mosolyogva fürkészte a másikat, majd ha Jasp nem akadályozta meg, akkor rövid időre még eltűnt a konyhában, hogy szerezzen innivalót magának / maguknak, aztán kényelmesen elhelyezkedett a kanapén. Kicsit közelebb hajolt, csábos mosolyt varázsolt az arcára és hangja is hasonlóan csendült, mert picit húzni akarta a másikat, még ha nem is élete beszólása hangzott el tőle. - Taníts mester, formálj kedvedre! - Aztán várakozóan a férfira emelte a pillantását ártatlanná változott mosollyal az arcán, hogy beavassa a rejtélyekbe és kezdetét vehesse az újabb móka, vagyis remélte, hogy az lesz és nem pedig esetleg összekapnak miatta.

credit

Sera soha nem hitte volna, hogy egyszer valaki ennyire fel fogja forgatni a világát, de még is megtörtént. Láthatatlanul és észrevétlenül, egyre inkább kezdte úgy érezni, hogy talán a régi legendákban lappang igazság, hiszen más ésszerűnek mondható magyarázat nem létezett arra, ami közte és Jasper között kialakult. Tényleg úgy érezte, hogy a sors vörös fonala talán igaz lehet, még ha tudta is, hogy abszurdnak hat, ezért se osztotta meg ilyen téren a gondolatait Jasperrel. Végén még a férfi azt hinné, hogy még mindig lázas, pedig szerencsére már két napja hőemelkedése se volt és a köhögése is sokat javult. Tagadhatatlanul az első pillanattól kezdve volt valami a levegőben, ahogyan megpillantották egymást, s minél inkább próbáltak úgy tenni, mintha nem lenne semmi se és minél jobban igyekeztek a felépített falakat épségben tartani a kisebb játékok és játékból valóssággá váló pillanatokat követően, annál inkább elbuktak. Nem számított, hogy mit tettek, a felszín alatt morajló örvény nem csitult, inkább csak egyre inkább erősebbé vált, minél inkább próbálta elzárni magában és figyelmen kívül hagyni.
Nem tudta, hogy mi lesz akkor, ha újra maguk mögött hagyják a biztonságot jelentő otthont, de igazán nem is akart erre gondolni. Nem akart belegondolni abba, hogy pár nap múlva újra ki kell lépniük a világba és szembe kell nézniük mindazzal a káosszal, amit  a szívükben érzett érzés miatt kelt életre, hiszen a világ nem értené meg őket; hiába szól a legtöbb könyv, vagy éppen a film a szerelem erejéről, vagy arról, hogy a boldogságot válasszuk, de valójában ez ritkán valósulhatott meg az életben. A szabályok őket is kötötték volna, de még se bánta meg egyetlen másodpercét se az együtt töltött pillanatoknak és tudta jól, hogy harcolni fog azért, ami közte és a férfi között bontakozott ki. Egyáltalán nem értette, hogy válhatott ez ennyire különlegessé, de annak érezte, még ha rövid ideje is ismerték egymást és még annál is rövidebb ideje döntöttek úgy, hogy többé nem küzdenek a sorsuk ellen hanem hagyják azt, hogy a szívük dallama hasonló dalt játsszon, miközben többé már nem magányosan folytatják az útjukat, hanem a másik ott lesz és együtt néznek szembe mindazzal, ami rájuk vár. Most viszont nagyon nem akart ezen kattogni, inkább csak szerette volna kiélvezni mindazt, amiben Jaspernek köszönhetően része lehetett. Főleg, hogy most már egészen jól volt és már egyre hosszabb időre képes volt ébren maradni, felkelni az ágyból és az energia szintje is egészen visszatöltödött.
Ahogy a falnak dőlve fürkészte a férfit, hogy milyen átéléssel játszik, elmosolyodott és kicsit el is kalandozott a gondolataiban, miközben egy ásítást elnyomott. Pontosan úgy felejtette rajta a pillantását, mint az elmúlt napokban, amikor az ágyban egymás mellett ültek, vagy feküdtek. Ő olvasni próbált, de a gondolatait nem kötötte le egyetlen egy szívdöglesztőnek megírt tündér és vámpír se, vagy csak az egyszerű halandók alfahímjei, amik a könyvek lapjairól köszöntek vissza,  ahogyan az unalmas jogi szövegek a tankönyvek lapjairól se, mert helyette újra és újra Jasperre siklott a pillantása. Elég gyakran elmerengett a férfin, meg azon is, hogy vajon miként lehet annyira mázlista, hogy pont ő keltette fel a férfi figyelmét és minden bosszantás ellenére is képes így törődni vele és szeretni őt. Ilyenkor általában sose volt elég gyors és nem kapta el a pillantását abban a másodpercben, amikor Jasp a javítandó anyagok vagy csak a következő tanórára való készülés közben rajta kapta, hogy őt fürkészi. Vajon a férfi is néha elkalandozott? Elmerengett kettőjükön és próbálta megfejteni a megfejthetetlent? Nem tudta ezekre a választ, de még is amilyen természetességgel léteztek az elmúlt napokban egymás mellett, mennyire könnyedén váltottak csókokat és gyengéd érintéseket, vagy csak szenderültek álomba egymás mellett, az már egészen úgy hatott, mintha nem is új keletű lenne, pedig nagyon is az volt. Még is valahogy egészen könnyedén csiszolódtak össze ilyen téren és egyre több szokást kezdtek láthatatlanul is kialakítani.
Az újabb felháborodott megnyilvánulás zökkentette ki a gondolataiból, mire sietve lökte el magát, majd magához véve a kajákat indult el a nappaliba, hogy felfedje azt, hogy már felébredt és ne csak a távolból csodálja a férfit, akinek köszönhetően újra elkezdett a nap sütni és madarak is boldog dallamot csiripeltek a lelkében. Jaspernek köszönhetően elkezdett újra olyan dolgokban hinni, amikről azt hitte, hogy már soha nem fog a legutóbbi árulást követően, de most még is a félelem dallama egészen halkká vált, szinte meg is szűnt létezni és a bizalom köteléke úgy szövődött közöttük, mint egy láthatatlan fonál, ami remélhetőleg pontosan annyira elszakíthatatlan, mint a történetek szerint a vörös fonal.
Hagyta, hogy a férfi közelebb húzza őt, majd a túlfűtött csókot követően pillantásuk egymásba fonódott és mosolyogva fürkészték egymást. Újra érezhető volt, hogy picit pengeélen táncolnak, de ez már messze nem tűnt annyira veszélyesnek, mint a pár nappal korábbi, amikor végre teret engedtek a valódi érzéseiknek és hagyták azt, hogy egymás ölelésében a világ elcsendesedjen és minden békésnek hasson.
- Pedig az elmúlt percek kicsit másképpen hatottak és kezdtem aggódni, hogy netalán vetélytársam akad ilyen téren. – játékosan csendült a hangja, huncut mosollyal fürkészte a férfit és a vigyorát látva még inkább kiült arcára a boldogság. Felvonta a szemöldökét, ahogyan a férfi ajkára csókolta a szavakat, amibe kicsit beleborzongott és bizsergés járta át. Mielőtt Jasp még elfordulhatott volna, az ujja a férfi álla alá siklott és megfogta azt. – De talán pont ennek köszönhetően sikerült megnyernem téged, nem gondolod? – suttogta a férfi ajkaira, majd hosszú szempilláit kicsit megrebegtette és felpillantott rá egy édesen ártatlan mosollyal.  
Figyelte, hogy a férfi milyen jóízűen fogyasztja az általa készített ételt, ami mindig boldogsággal töltötte el, főleg, amikor még dicséretet is kapott érte, vagy az elmúlt napokban csókkal köszönte meg neki Jasper. A választ hallva hitetlenkedve megingatta a fejét és elnevette magát. – Talán még is inkább a tárgyalóteremben lenne a helyed, ügyesen bánsz a szavakkal. – boldogságtól csilingelő volt a hangja és már nyoma se volt a korábbi rekedtségnek. – Békés volt az álmod mellettem, vagy inkább pikánsnak mondható? – nem is ő lett volna, ha Jasper válaszát követően nem hozakodik elő valami ilyesmivel. S persze, ahogy sejthető volt angyali arccal szegezte a férfinak a kérdést. Mosolyogva hallgatta a másikat, majd közelebb hajolt hozzá, mintha puszit akarna adni neki, de valójában a férfi fülébe suttogott. – Hmm, ezt vegyem felhívásnak keringőre, hogy ne csak itthon, hanem az egyetem falain belül is rosszlánynak kéne lennem, hogy megbüntethess és beadandóval halmozzalak el? – extrán érzékin csendült a hangja, amikor azt a szót kiejtette, majd pedig nyomot egy puszit Jasp szájszegletére, mintha csak még inkább húzni szeretné őt.
Serát nagyon is boldoggá tette a férfi boldogsága és egyértelmű volt, hogy örömet okozott azzal, hogy belement a közösjátékba. Tényleg szerette volna kicsit jobban megismerni Jaspert, ez pedig úgy volt a legkönnyebb, ha nyitott azokra a dolgokra, amiket szeretett. A játék pedig ilyen volt. A puszit követően rövid időre magára hagyta, míg elkészítette a teákat, visszatérve lerakta az alátétre a két bögrét, aztán visszahuppant Jasper mellé és felhúzta a lábát.
- Hmm talán, de az se kizárt, hogy éppen a kamaszkori vágyálmaimat váltod valóra. – pimaszság megcsillant a lány szemében, de persze kicsit elkuncogta magát, még ha tényleg nem lehet tudni, hogy igazat mond vagy nem. Szeretett játszadozni a férfival, ehhez kétség se férhetett. - Pláne, amikor viseled a szemüveget. – odanyúlt és levette, úgy tett mint aki nagyon morfondírozik, aztán visszarakta rá. -  Nehéz eldönteni, hogy vele vagy nélküle vagy vonzóbb. Lehet kicsit még szexibbé tesz. – igazából nem számított, mert nagyon is vonzónak találta a férfit. Az elmúlt napok alatt pedig eléggé nyilvánvalóvá válhatott Jasper számára is, hogy nem a szemüvegen múlik bármi is.
Idővel visszaterelődött a téma a játékokra, mire csak bólintott és igyekezett mindent megjegyezni, amit a férfi mondott neki.  
- Szóval most mindent felsoroltál abból, amit el fogok követni, de tehetünk egy próbát, csak mond el melyik gombbal mit csinálok, meg segíthetsz is majd. – kérlelően csendült a lány hangja, és majdnem be is fészkelte magát Jasper ölébe, hogy könnyebben tudjon segíteni neki, de végül nem tette. Nem akarta tovább kínozni a férfit, hiszen így is már olyan önuralomról tett tanúbizonyságot pár nappal ezelőtt, hogy csodálta őt érte.- Becsszó, hogy nem fogok a kezedre csapni, ha nyúlkálni merészelsz. - és még a szívére is tette a kezét, mint aki tényleg megesküszik erre.  Ahogy várható volt Sera nem keveset bénázott, néha picit hangosabban is reagált a történésekre, mint talán kellett volna, de sokat nevetett, Jasper meg? Nem kizárt, hogy a fejét fogta és úgy gondolta talán jobb is, hogy a lánynak nincs autója. Serának az első rezgés fel se tűnt, de a másodikra felkapta a fejét, mert teljesen elfeledkezett az elmúlt napokban a telefonjáról, ami már alig pár százalékon próbált túlélni, de a lemerülés szinte elkerülhetetlen volt. Néha szeretett rajta lógni a pinterest, vagy reels videók miatt, meg ott kommunikált a barátaival is, de az elmúlt napokban nagyon nem hiányzott a készülék; mondhatná azt, hogy a betegség miatt, de valójában nem. Jasper miatt nem hiányzott neki a mobil, hiszen az elmúlt napokban a férfi lefoglalta őt és tekintve, hogy szinte folyamatosan együtt voltak, így nem is akart neki üzenetet írni, vagy hülye teszteket küldözgetni. – Megnéznéd ki hívott? Még talán utolsó előtti lehetek. – nem akarta pont most feladni, amikor pár kör után kezdett kicsit ráérezni és nem tűnt reménytelen esetnek. Meg se fordult a fejében, hogy az édesanyja hívhatta már többször is, hiszen mostanában nem igazán beszéltek, amióta az igazság kibukott, ahogyan elfeledkezett arról is, hogy Jaspertől is akadhat pár olvasatlan üzenete, így könnyedén kiszúrhatja azt, hogy milyen „becenevet” is adott neki azon az estén, amikor adták egymást. – Jól hangzanak azok is, és ott egy csapatban lennénk, vagy egymás ellen? – kíváncsian csendült a hangja, miközben igyekezett koncentrálni a tévére és javított még egy helyet. – Szeretem mind a kettőt, de azért nem az vagyok, aki az elsők között akarna jegyet venni bármelyikre is. Neked van kedvenced? – visszakérdezés közben nem pillantott a férfira, mert nagyon is koncentrált a játékra. Amikor végetért a  menet, akkor örömtelin megszólalt. – Harmadik lettem! - bolondozott csak. – Mármint hátulról, de az se rossz. – mosolyogva pillantott a férfira, hiszen egyértelmű volt, hogy élvezte, még ha egyelőre nem is szippantotta be őt a játékvilág, de jól esett új dolgot kipróbálnia.
- Kezdjük a LEGO Star Warssal, ha az neked megfelel. – lelkesen csendült a hangja és alig várta, hogy Jasper elindítsa a következő játékot.

credit

Egy pillanatra elgondolkozott Jasper kérdésén, majd megrántotta a vállát. – Lehetséges. – esélyesen mindegy volt, hogy ki is nyerte meg a másikat, mert tagadhatatlanul volt köztük valami, ami miatt nem tudtak elszakadni egymástól és végül egyszerűen hagyták, hogy leomoljanak a falak, amiket egy ideig igyekeztem fenntartani. Annak ellenére is így volt, hogy még igazán ők se értették meg a lelkükben életre kelt tornádót, amik a másik iránt érzések tömkelegéből született meg.  Ugyanakkor az elmúlt napok eléggé világossá tették azt is, hogy ez nem csak testi vonzalom, hanem több lappang ott, még ha képtelenek is voltak jelenleg szembe nézni vagy igazán megérteni azt, amit a szívük dallama súgott. – Örülök, hogy ízlik. – ő elvett egy virslis múmiát, mert eléggé éhes volt. Na meg addig is legalább egy kis nyugalmat hagyott Jaspernek, mert nem húzta őt és nem kergette az őrületbe se a megnyilvánulásaival. Éppen az utolsó falatot rágta meg, amikor Jasp a karrierjére vonatkozóan kérdezett vissza, mire csak bólintott, még ha továbbra is úgy gondolta, hogy tanárnak született a férfi. Ott tényleg kivirult és még inkább magára vonzotta a diákok figyelmét, mert igyekezett a száraznak és unalmasnak tűnő anyagot is kicsit érdekessé tenni, legalábbis Sera így gondolta. Jasp még nem fásult bele a tanításba, tele volt esélyesen ötletekkel és álmokkal ilyen téren, Sera pedig remélte, hogy a férfi sose fog csalódni és lehetősége lesz mindent megvalósítani. Még akkor is, ha pont a lány miatt lebegett egy láthatatlan bárd a fejük felett, hiszen azzal, hogy hagyták a falakat leomlani bizonyos téren nagyon is veszélyes területre eveztek. A külvilág számára ők nem csak egy nő és férfi voltak, hanem diák és tanár, de ez jelenleg egy másik nap problémájának ígérkezett.  
Sokat sejtetően rápillantott a férfira, miközben kicsit még a szemöldökét is felvonta, hiszen részben erre utalt. Mármint remélte, ha pikáns álmok kísértik a férfit, akkor annak főként ő a főszereplője és nem valamelyik színésznőről fantáziált, miközben mellette feküdt az ágyban. Ha Jasper nem értett volna a pillantásból, akkor igenlően bólintott, hogy valóban erre utalt. A labdák repkedtek és Seraphine egy pillanatra megtorpant, de a vére hajtotta őt és nem tudott megálljt parancsolni magának az újabb kérdést követően, pláne most nem, amikor egyre inkább felszabadultabbá kezdtek válni egymás társaságában. – Hanem kié? – először csak ennyit mondott, de mielőtt még Jasp abba ringathatta volna magát, hogy ennyivel megúszta, azelőtt megszólalt újra. - Talán akkor… - töprengően szólalt meg, ujjai a férfi combjára tévedtek és kacéran elmosolyodott, majd lassan elkezdte az ujjait egyre feljebb csúsztatni, miközben közelebb hajolt a férfihoz és suttogva megszólalt. – Lehet érdekelne, hogy miről fantáziálsz. Ki tudja, talán egyszer még valósággá is válhatna… - hangja érzékin csendült, lehelete a férfi bőrét cirógatta. Tagadni se tudta volna, hogy játszadozik a másikkal és nagyon is élvezi, még ha részben lappangott igazság is a kiejtett szavakban. Távolabb hajolt a férfitól, ha a másik nem akadályozta meg benne és kihívóan fürkészte egy ártatlan mosollyal egyetemben.
Jasp sóhaja kicsit beszédes volt, Sera picit oldalra billentette a fejét, kíváncsian fürkészte, ahogy az édesen kínzó játék egyre inkább kezdett kibontakozni. Meglepettségtől elkerekedett a szeme és ujját a saját ajkához érintette, mint aki nagyon elmerengett valamin. – Valóban, csak még azt nem közölted, hogy milyen büntetésre is gondoltál. -  Fogalma sem volt, hogy miként volt képes másodpecek alatt pimasszá válni a férfival szemben, mert egyértelmű volt, hogy ösztönösen jött a másik reakcióinak köszönhetően, de nem is bánta. Főleg az elmúlt napokban lelte egyre inkább kedvét benne, mert Jasper is egyre jobban kezdett azzá válni, ami azt sugallta számára, hogy a férfi jól érzi magát és képes elengedni magát. Ez pedig melengette a lány lelkét, ahogyan a most megmutatkozó sármos mosolya is, aminek köszönhetően Sera szinte elolvadt és a szíve pár ütemet félre is vert. A férfi mosolya részegítőbbnek hatott, mint bármelyik alkohol. Az ujját végighúzta a múmiaszerű sütemény résén.  – És egyszer szeretnéd megtudni? – ártatlanul szegezte a kérdést a férfinak, majd az ujjáról egyszerűen lenyalta a nutellát, miközben a férfit fürkészte. Tudta, hogy gonosz játékot űz a másikkal, de melyik nő ne imádná látni azt, hogy milyen hatással is van egy férfira, főleg, ha arról van szó, aki képes volt őt is megszédíteni. Sera pedig egyre bátrabban játszotta ezeket a játékokat, miután kezdett egyre inkább jobban lenni és lehullottak a falak, még akkor is, ha fogalma se volt arról, hogy mit is tartogat számukra a jövő. Jelennek élt, vagy valami olyasmi. Talán még se sikerült teljesen letérnie a tagadás ösvényéről, hiszen nem akart szembe nézni azzal, hogy hamarosan a valóság be fog kopogtatni az ajtón és vissza kell zökkenniük a hétköznapokba, ahol megannyi veszély és talán akadály les rájuk. Arról nem is beszélve, hogy nem kizárt Jasper még vissza fogja sírni a lázas időszakot, amikor a tornádó szunnyadt és nem játszadozott vele.
Megforgatta a szemeit, mert még a feltételezés is abszurdnak hatott és meg is ingatta a fejét, mert fogalma sem volt erről. Akkor talán lehet még időben lelépett volna, vagy be se költözött volna, mert nem akart még több bonyodalmat az életébe, de míg a többi kavalkád az életében nem túlzottan pozitív érzésekkel töltötte el, addig Jasper jelentéte nagyon is azzá vált. Örült annak, hogy így alakult, minden árnyoldal ellenére is. Az újabb megnyilvánulásra kicsit eltátotta a száját, majd miután visszakerült Jasper orrára a szemüveg összefonta a karját mellkasa előtt, mint aki bedurcizott és szomorúan lebiggyesztette az ajkát, amikor azzal ugratta a férfi, hogy már rég foghatott volna magának egy csinos diáklányt. Persze, ha Jasper nem ment bele a játékba és nem próbálta meg puszival, vagy öleléssel kiengesztelni őt, akkor egy kis ideig még durcizott, majd nyelvet öltött a másikra, hogy aztán elmenjen teát csinálni, utána pedig vidáman folytatódjon az estéjük és Jasp a játékok rejtelmébe beavassa.
- Ez kb. olyan volt, mintha azt mondtad volna „most kellett volna jobbra fordulni”, de már rég túlmentünk a kereszteződésen. – persze, hogy ugratta a másikat, hiszen esélyesen Jasp még simán kitért volna az oszlop elől, de neki nem ment. Szerencsétlen autó egészen új designt kapott a sok ütközésnek köszönhetően, de a lány nem adta fel. Újra és újra próbálkozott, a csipkelődések és kisebb játékos szócsatáik ellenére is, míg a telefonja rezgése el nem vonta a figyelmét, ami a kanapé mellett volt a földön, mert esélyesen odapottyant le, amikor bealudt a láztól, vagy amikor Jasp bevitte őt a szobába. Kész csoda, hogy még nem merült le, hanem még pár százalékon képes volt működni.
Hallotta Jasper kérdését, de nem igazán fogta fel egyből, mert túlzottan koncentrált és kezdte úgy érezni, hogy ugyan csigatempóban, de kezd ráérezni a játékra. Az újabb információk a korábbiakkal vegyültek, mire a lány megszólalt. – Aham. – nemhogy Jasper, de esélyesen bárki nehezen tudta volna dekódolni azt, hogy pontosan melyik megállapításra is vonatkozott a válasz, Daisyre, vagy a becenév megfejtésére, viszont a lány figyelmét túlzottan lekötötte a játék ahhoz, hogy bőlére eressze a választ. Miután vége lett a versenynek az ölébe ejtette a kontrollert és kicsit megmozgatta az ujjait.
Sera édesen elmosolyodott, amikor Jasp közelebb húzta és a puszit követően boldogságtól sugárzó tekintettel pillantott fel rá. – Mind ketten tudjuk, hogy borzalmas voltam, viszont nagyon imádnivaló vagy, hogy ezt mondod! – nyomott egy puszit Jasp arcára, a tévére siklott a pillantása. - Talán később is szívesen gyakorolnám még, hátha egyszer jobb eredményt sikerül elérnem, mint neked. –eléggé kicsi volt erre az esély, de így adta a férfi tudtára azt, hogy élvezi és szívesen játszana még máskor is, mármint ha ez Jasp számára nem jelent gondot.
Nem csak csendesen hallgatta a férfi szavait, hanem figyelte a kezét és a tévéképernyőjét is, hogy ellesse tőle, hogy mit kell nyomkodnia, ha netalán titokban akarna gyakorolni, hogy kicsit jobb legyen és még inkább élvezhetőbb legyen majd a közösjáték, mármint ha esetleg a jövőben lenne még ilyen alkalom. Nem akart véletlenül se bármi galibát okozni. – Hmm, akkor akadnak képregényeid, gyűjtöd is őket? – nagyon boldoggá tette Serát, hogy Jasper kicsit bepillantást engedett a dolgaiba és nem is kellett hozzá harapófogó, kicsit úgy hatott, mintha sose létezett volna a fal, vagy az undok macska stílus, vagy a néha megjelenő pokrócosság. Bár a lány is tudta, hogy az is a férfival együtt jár, de örült annak, hogy most ennyire jókedvű, boldog és közlékeny volt.
Közben el is készítették a karakterüket, ahol persze ki másra kellett volna várni, mint Serára, de meg akart nézni mindent is és létre akarta hozni a tökéletes karaktert. – Részemről rendben, majd jó padawanként követlek. – ugratta a férfit és ez a játék már jobban beszippantotta. – Izgalmasan hangzik, de ugye téged véletlenül se tudlak bátani? – Nem mintha erre készült volna, de a pillanat hevében és tekintve hogy részben azt se tudta eleinte mit csinált, simán történhetnek balesetek. – Amúgy csak azért bénázok ennyit, hogy eljátszhasd a hős lovagot. - játékosan a vállával kicsit meglökte a férfit, ahogy a kanapén ültek, majd rövid időre a fejét a vállának hajtotta és úgy játszott tovább. Igyekezett nem túlzottan ügyetlen lenni. Persze itt se maradtak el a hangosabb reakciók, néha egy-egy kisebb "sikoly", ahogy próbált beszállni a csatába is, de ez nem mindig tűnt jó ötletnek, tekintve hogy olykor a másiknak kellett megmentenie a fenekét. – Amúgy ha már lego, akkor egyszer megmutatod a gyűjteményedet? Meg már tudod mit szeretnél kirakni legközelebb? – kíváncsian csendült a hangja, aztán sietve szólalt meg, amikor kiszúrt valamit a játékban, pedig tutira nem kerülte el Jasperét se.  – Csubakkával, Leia hercegnővel vagy Han Soloval is fogunk találkozni, vagy ők nincsenek benne? – már egy ideje játszottak és tényleg érdekelte, hogy van-e erre lehetőség, vagy nincs. Szeretett volna minél többet megtudni, meg jó érzés volt beszélgetni, miközben teljesen elfeledkezett a telefonjával kapcsolatban felmerült kérdésekről. Nem szándékosan nem felelt rá, hanem a játékok túlzottan elvarázsolták.

credit

Seraphine angyalian elmosolyodott és ártatlanul megrántotta a vállait, amikor boszorkánynak nevezte őt Jasper, hiszen mind a ketten tudták jól, hogy igaza van a férfinak a jelzőket illetően is. Mosolyogva fürkészte a férfit, majd a bögrében lévő teát kicsit megfújta és óvatosan ivott, de már nem kezdett újabb játszmába. A korábbiakra pedig nem felelt semmit se, mármint szavakkal biztosan nem, az arckifejezései viszont egészen beszédesek voltak és le se tagadhatta volna, hogy élvezte az ehhez hasonló játékokat. Még ha olykor egészen veszélyesnek tűnt és nem lehet tudni azt, hogy a férfinál mikor fog betelni a pohár, vagy szakad el a húr, de azért Jaspert se kellett félteni, mert egyre nagyobb teret engedett a pimaszságainak, amit a lányt örömmel töltött el és élvezett is.
A játékot követően mosolyogva fürkészte a férfit, majd megcirógatta az arcát az újabb kedves szavak hallatán. Az érintés teljesen természetesen jött, mintha ezer éve megszokott lenne közöttük és nem csak az elmúlt napok alatt kúszott volna be az életükbe, a lopott csókokkal és ölelésekkel egyetemben. Ide lehetett volna sorolni azt is, hogy az elmúlt napokban is egymás mellett hajtották álomra a fejüket, mintha meg se fordult volna már egyikük fejében se, hogy amúgy akad még egy szoba és pár nappal ezelőtt még azt a másik szobát gyakran a másik magára is zárta, hogy véletlen se zavarhassa meg őt Sera. Ez még is annyira távolinak tűnt, főleg, ahogy Jasper is a játékot követően közelebb húzta őt, hogy puszival ajándékozza meg. Kicsit úgy hatottak, mint egy pár, akik nem teljesen tudnak meglenni a másik érintése nélkül, vagy csak szavak helyett inkább apró tettekkel fejezik ki azt, hogy valójában mi is éreznek a másik iránt vagy a másiknak köszönhetően. – Te lettél az én pomponfiúm? Vagy csak félsz attól, hogy a bénázásaim miatt nem lesz kedvem újra játszani? – kíváncsian szegezte neki a kérdést a puszit követően, hiszen ki tudja hogy mi fordult meg Jasper fejében. Sera alapból se az volt, aki megfutamodna az első nehézségek láttán, vagy csak azért, mert valami nem megy neki elsőre. A játék pedig ilyen volt, úgy gondolta, hogy gyakorlással jobbá válhat, meg esélyesen jobban rá fog érezni is és majd nem kell olyan gyakran a kontrollerre se pillantania, hogy mit is kellene nyomnia. Sera felvonta a szemöldökét és aranyosan elmosolyodott. – Tudod, imádom a kihívásokat és ez megint úgy hangzik, mintha keringőre hívnál. Ki tudja, talán majd titokban játszom, míg te beadandókat javítasz, vagy unalmas üléseken veszel részt a többi tanárral. – barátságosan csendült a hangja és mosollyal viszonozta Jasper önelégült vigyorát, hiszen arra már a férfi is rájöhetett, hogy nehéz eltántorítani a lányt attól, amit a fejébe vesz. Elég csak a kínzó játékaikra gondolni, vagy az elmúlt napokra is, amikor már ki akart kelni az ágyból, de Jasper még nem hagyta neki. Az is kisebb csata volt, - már amikor Jasper nem vetette be az ölelést úgy, mintha valami bilincs lenne -, hogy még maradjon és pihenjen. Vagy ott volt az is, hogy egy helyett két csontváz figura díszelgett a teraszukon, pedig még akad jó pár hét Halloweenig.
A lelkesedése eléggé kiérezhető volt a hangjából, hiába ügyetlenkedett sokat, amúgy se gondolta azt, hogy kapásból profi lesz, nem hitte hogy létezne ilyen téren rejtett képessége, így is sok téren már szerencsésnek volt mondható az életben. Kell néha olyan is, amit szeretünk, még ha bénák is vagyunk benne. Idővel remélte azért majd jobban fog menni neki is.
A játék mellett a beszélgetés is halad a saját medrében és Sera nem félt kérdezni, megosztani a gondolatait, még akkor se, amikor nem sok köze volt a játékhoz, de annál inkább köthető volt a mellette ülő férfihoz, mert tényleg érdekelte minden, ami Jasperhez köthető volt. Ez viszont esélyesen egyiküket se igazán lepte meg, hiszen az elmúlt napok eseményei és az együtt eltöltött percek eléggé felborították a megszokott dinamikát, ami eddig uralta a házat és helyette egy másabb fajta költözött be, amit esélyesen egyikük se bánt, legalábbis most még biztosan nem, mert még nem szakad a nyakukba a külvilág, a megannyi szabályával és előítéletével. Kicsit úgy hatott, mintha csak valami romantikus könyv lapjain ragadtak volna, ahol még megkapták a viharok előtti békésebb időt, hogy a kötelék kicsit kibontakozhasson és egyszerűbb, vagy talán épphogy majd nehezebb legyen kiállniuk a próbákat. Ki tudja, hiszen a jövő eléggé kifürkészhetetlen mindenki számára.
- Hmm, lehet egyszer, de nem mostanában. Nem igazán szoktam képregényeket olvasni, de akkor ezek szerint gyakran megfordulsz a könyvtárban miattuk, vagy csak egy-kettő olyan van ami vonz és azokat beszerzed? – úgy adogatták egymást között a labdát, mintha csak teniszeztek volna, mindig lecsapódott valahol a labda egy újabb információmorzsával egyetemben, egy újabb kérdéssel, de a válaszok is könnyedén érkeztek, mintha tényleg nem létezne többé egyetlen egy fal se és mind a ketten arra vágynának, hogy a másik kicsit jobban megismerje őt.
- Most igazából azt mondod, ha még is béna leszek, akkor még egy gyerek is ügyesebb nálam. Igazán megnyugtató és kedves. – tettetett felháborodással csendült a hangja és még drámaian egy „ouch” is elhagyta a száját, mintha a férfi szavai kicsit megbántották volna őt, de ha Jasper ránézett, akkor szembe találta magát Sera pimasz mosolyával, vagyis tudhatta, hogy ő se gondolta komolyan mindazt, amit mondott és nincs gond. A férfi szavai simogatták a lelkét és a kacsintását látva még inkább elmosolyodott. Játék közben rövid időre a férfi vállának döntötte a fejét és az amúgy csendesnek mondható lakást most a játékhangján kívül a nevetésük, szócsatáik és a játékkal kapcsolatos megjegyzéseik töltötte meg élettel. Le se lehetett tagadni azt, hogy nagyon is élvezik. Persze, ha véletlen valami nagyon menő dolgot sikerült Serának véghezvinni, akkor annak hangot is adott, mintha éppen vállveregetést várna cserébe és nem a véletlen műve lenne, de ez is hozzátartozott a bohóckodáshoz, a boldog örömteli pillanatokhoz, amikkel újabb emlékeket raktározhattak el a szívükben. Idővel kezdett ő is egyre inkább ráérezni, ahogy a játék is egyre inkább kezdte beszippantani őt.
Jasp kérdését hallva angyalian elmosolyodott és ártatlanul fürkészte a másikat, szemöldökét is felvonta.  – Lehetséges, vagy ennyire megszeretted a szobámat, hogy titokban már be is költöztél oda? – játékosság és pimaszság is kicsendült a hangjából, miközben a pillantásuk egymásba fonódott és pár másodpercre el is feledkeztek a játékról, aminek köszönhetően mind a ketten meghaltak és az utolsó mentéstől kellett folytatniuk. – Most nézd meg, miattad megint meghaltam. – homlokon bökte a férfit, de egyáltalán nem komoly volt a bosszankodása, viszont nem tudta kihagyni, tekintve hogy most a férfi terelte el a figyelmüket, nem pedig ő. Amikor homlokon puszilta őt Jasper, akkor édesen elmosolyodott és melegség járta át, de pillanatokon belül a szavai is melengették a lány szívét, hiszen még jól rémlett neki miként zárta magára az ajtót Jasp, hogy véletlen se mehessen a szobája közelébe. Most meg? Mintha csak a világ teljesen megváltozott volna és nem kizárt, hogy kicsit meg kellett volna ijedniük a hirtelen beállt változás miatt, de Sera inkább boldogságot és kíváncsiságot érzett, hogy még mit tartogathat számukra az élet. Arról nem is beszélve, hogy úgy érezte, hogy a boldogság tengerét hozta el a férfi és örömmel mártózott meg minden egyes kedves szó, bolondozás, lopott érintés vagy édes és szenvedély csóknak köszönhetően. – Rendben, de ezt már nem teheted semmisé. – közelebb hajolt a férfihoz, kicsit megcirógatta az arcát, majd puszit nyomott rá. Aztán újra kezébe vette a kontrollert, hogy folytassák a játékot.
Fogalma sem volt arról, hogy mennyi ideje játszhattak már, de teljesen besötétedett, amikor az utolsó küldetést is befejezték és Jasper úgy döntött, hogy ideje véget vetni mára a mókázásnak. Kicsit el is gémberedett, így átmozgatta magát, miután maga mellé ejtette a kontrollert. Sera arca sugárzott a boldogságtól.
- Máskor is játszhatnánk, szívesen kijátszanám és megismerném azt, hogy itt milyen történetet mesélnek el. - mosolyogva fürkészte Jaspert, majd elvette a bögréket, amiben a teák már teljesen kihűltek és a férfinak adta az övét, a sajátjába pedig belekortyolt. - Akár csinálhatnánk ugyanazt, mint a mesékkel. Lenne egy fix nap, amikor ezzel töltjük az esténket. Mit gondolsz? – persze azon kívül is játszhatnának, vagy az a nap se lenne kőbe vésve, de még egy közösprogram lenne legalább kilátásban, vagy csak Jasper játszana, ő meg figyelné.
A név hallatán Sera félrenyelte a teáját, így köhögözni kezdett és a zavarodottság könnyedén kiült az arcára. Hirtelen nem értette Jasper mire is gondol, vagy honnan tudja azt, hogy mi a chat neve, aztán szép lassan összeállt a fejében a kép és felderengett a korábban elhangzottak. Mielőtt viszont bármit mondhatott volna, Jasper újra megszólalt. Lerakta a teát és picit eltöprengett, majd eldőlt a kanapén és a fejét a férfi combjára fektette, onnan nézett fel rá. Remélte, hogy Jasp soha nem jön rá erre, de nem kezdett el pánikolni miatta és kétségbe se esett, hogy lebukott. Inkább csak próbálta a maga módján menteni a menthetőt, vagy valami olyasmi, hiszen tudta jól, hogy a férfi biztosan tudja, hogy ő nyerte meg ezt a nevet. Alig, hogy sikerült kicsit összeszednie a gondolatait, a teraszajtóhoz felrakott fényfűzér be is kapcsolt, hiszen időzítőre volt állítva és minden este ugyanakkor változtatta kicsit sejtelmessé a nappalit.
- Esélyesen ő jobban tudna arra felelni, hogy a pasim vagy nem. – higgadtan csendült a hangja, de a pillantása beszédes maradt, hogy miért is dobta vissza a labdát, mert igazán még ő se tudta azt, hogy mi is van kettőjük között. Csak azt tudta, hogy leírhatatlanul boldog és hogy van egy érzelmi kötelék is kettőjük között, még ha azt jelenleg nem is tudta kibogozni – Ahh szóval Tinderes csajnak gondolsz? – megforgatta a szemét. – Bocsi, hogy csalódást okozok, de soha nem voltam a felhasználója.– persze, hogy úgy hathatott, mintha ki akarná kerülni az első kérdésre a választ, de valójában picikét a másikat akarta ezzel is húzni. – Várj, te igen? – kicsit megdöbbent, vagy nem ezért ugrott be a férfinak pont az a felület? - Ha jól rémlik, kérdeztél a legjobb barátnőmmel, Daisyvel kapcsolatban is. – kérdőn fürkészte a férfit és továbbra is fejét Jasper ölében pihentette, ha csak a másik nem tessékelte arrébb. – Igen, ő az, akire gondolsz, az utánozhatatlan és angyali hangú Daisy Winterberg. – bár sejtette ezzel is sokkolja Jaspert, ahogy korábban is tette már.
Ha férfi esetleg a karját „köréfonta”, akkor Seraphine keze az övére siklott és kicsit cirógatni kezdte, ahogy továbbra is elveszett a gesztenye szempárban és töprengőfejet vágott. Ahogy máskor, úgy most se akarta megkönnyíteni a másik dolgát és pár szó helyett, inkább másként közelítette meg a témát.  
- Mielőtt még kilyukadna az oldalad megpróbálok válaszolni az első kérdésedre is. – egy aprót sóhajtott. – Nos, tudod ő az a személy, aki magára zárta az ajtaját, mint egy tinédzser, de esélyesen csak így akart távoltartani engem, vagy inkább magát tőlem? Ez talán örök rejtély marad. Néha olyan, mint egy pokróc vagy egy élő grumpy cat. Nagyon nincs tisztában azzal, hogy milyen hatással van a nőkre és igazán cuki, amikor zavarba jön, vagy csak számomra érthetetlen okokból fennakad bizonyos dolgokon, mint mondjuk egy köntösön. – pimaszul kacsintott a másikra, amikor az utolsó szót kiejtette. – De mindezek mellett nagyon gondoskodó és cuki, a mosolya és pillantása babonázó, könnyedén hozza el az ember életébe a boldogságot. Az utolsó pár napban pedig volt szerencsém ráébredni arra is, hogy az ölelésében minden békéssé válik és elcsendesedik. Olyan, mint egy biztonságot jelentő védőháló. – kivéve a szíve, mert az gyakran képes volt őrült ütemet járni. – Ahh és majdnem elfelejtettem, ő az, aki miatt néha aljas és megátalkodott boszorkánnyá változom. – elmosolyodott, hiszen Jasp szavait idézte fel. – A leglényegeseb dolgot csaknem elfelejtettem, vagyis azt, hogy esélyesen a főztömet jobban kedveli, mint engem. – persze csak ugratta másikat, de azért szomorúan sóhajtott egyet az összhatás kedvéért. Néha beszéd közben a pillantása a terasz felé vándorolt, de újra és újra visszasiklott a férfi arcára a pillantása. – Így esetleg már tudod kiről lehet szó, ha már a kép nem volt elég beszédes, vagy megsúgjam a nevét? – elbűvölő mosolyt villantott Jasperre.

credit

Seraphine elnevette magát, amikor Jasper megint undok macskává változott, hiszen már kezdte megszokni, hogy pillanatok alatt képes erre, majd az utolsó megjegyzése miatt meglepetten pillantott a férfira és hümmögött egyet. – Köszi a tippet! Nem is rossz ötlet és talán teljesítem a kívánságodat, hogy véletlenül se aludj be, vagy csak a kaján kívül legyen még egy okod hazasietni. – ártatlanul csendült a hangja, hiszen Jasp a saját sírját ásta azzal, hogy ilyen ötleteket adott a lánynak. Esélyesen a férfi sejtette, hogy Sera fejében miféle gondolatok fordulhattak meg, még ha nem is adta jelét még a pillantásával és mosolyával se. Arcára kiülő mimika nem sugallta azt, hogy valami csínyre készülne, vagy arra, hogy megint őrületbe akarná kergetni Jaspert, pedig utóbbira eléggé nagy volt az esély.  
- Nem rémlik hogy ő kicsoda, de miért pont rá emlékeztetlek? – kicsit tanácstalanul csendült a hangja, kíváncsian pillantott a férfira játék közben. Amikor a kontroller rezegni kezdett a kezében sietve pillantott újra a tévé felé és egy hajszálon múlott, hogy nem halt meg, megint. - Maximum csak őrületbe akarlak kergetni, vagy a kettő ugyanaz? – úgy tett, mint aki nagyon elgondolkozik ezen, de valójában csak viccelt. Nem állt szándékában szellemé változtatni Jaspert, mert egyre jobban megszokta a közelségét és most már képes volt beismerni azt, hogy tényleg hiányozna neki a férfi, ha egyszer csak eltűnne az életéből.
- Ahhoz képest az ágyamhoz egész jól eltalálsz, hogy aztán az ölelésedbe vonj a holdfénynek játékában. – pimaszul csendült a hangja, de egymás ugratása már egészen megszokottá vált, de bőven volt igazság a lány szavaiban, hiszen kisebb bosszankodások közepette a sötétben is egészen jól odatalált már az ágyához Jasper. Néha megesett az, hogy neki ment valaminek, vagy rálépett valamire, mert korábban véletlen Sera leverte és elfelejtette felvenni, amikor még szarul volt, de nem dőlt össze a világ és úgy tűnt, hogy a különbségeik ellenére is szükségük van egymásra és tökéletesen kiegészítik egymást, ha nem így lenne, akkor biztosan nem töltöttek volna ennyi időt együtt az elmúlt napokban.
Játékot követően újra érdekes fordulatot vett a beszélgetés, annyira hogy a lány nem is sejtette, hogy hamarosan már nem ő lesz a kísértő, hanem a férfi fog azzá válni és megtapasztalhatja mindazt, amit netalán a férfi szokott érezni az édesen kínzó játszmák során. Seraphine próbálta a gondolatait rendezni a sötétségben, majd a fejét a férfi ölébe hajtotta minden hátsószándék nélkül. Meg se fordult a fejében, hogy ez egy újabb kínzás oszlopot erősítő tett volt. A fejében a szobájához hasonló káosz uralkodott és mire meglelte a szavakat, addigra már a sötétség se rejtette el arcára kiülő érzéseket, mert a szoba egyik pontjában lévő fényfűzér felkapcsolódott, mintha csak valami fura reflektor lett volna, hogy megvilágítsa őket és egyetlen egy rezdülés se kerülhesse el a másik figyelmét.
Csodálkozás ült ki a férfi válaszát követően az arcára, hiszen nem gondolta volna, hogy Jasper ott kereste volna az igazit. – A telefonod nem akart öngyilkos lenni? – persze, hogy a rengeteg értesítőre célzott, mert biztos volt abban, hogy sok nő húzhatta őt jobbra, de pontosan tudta azt, hogy ott az emberek inkább mást keresnek, ezért se vonzotta. A férfi vállrándítását követően kezét kinyújtotta és gyengéden megsimogatta az arcát, mert semmi gond nem volt ezzel. Mindenki próbálkozik a maga módján, de talán nekik az appok helyett egy lakást kellett kibérelni, hogy szembe jöjjön az igazi, ki tudja…
Egyértelmű volt Sera számára, hogy az újabb kibukott igazság meglepte a férfit, mire csak bólintott, hiszen Daisy tényleg a legjobb barátnője; olyanok, mint két testvér. Végül kicsit elmerült a gondolataiban, ami talán a férfinak is jól jött, hiszen legalább meg tudta emészteni az újabb információt és tekintve, hogy még egy kérdésre nem felelt, így kivételesen nem merült el Sera se az értelmetlen önmarcangolás tengerében. Nem kezdett el azon agyalni, hogy vajon Jaspert mennyire zavarhatja azt, hogy modellkedik, vagy éppen az, hogy néha milyen körökben is fordul meg.  
Választhatta volna az egyszerűbb utat is, de hű maradt önmagához és ahhoz, hogy kimerte mondani azt, amit gondolt és érzett. Egyszerűen csak azt érezte, hogy a szavak utat akarnak törni, mert fogalma sem volt arról, hogy miket kotyogott már ki akkor, amikor kába és lázas volt. Most nem lehetett a betegségre fogni, mert már szinte teljesen jól volt. Néha elveszett az őt fürkésző gesztenyebarna szempárban és próbálta megfejteni azt, hogy milyen érzéseket keltettek életre a szavai, már amikor nem a terasz felé pillantott, mintha csak a fényfűzéren túl látná a csillagos égboltot, de valójában nem látta. Egyszerűen csak picit tartott attól, hogy kivételesen még ő is zavarba jönne, vagy ajkára forrna minden szó még azelőtt, hogy kimondhatná őket, ha túlzottan elveszne a férfi szemében megbúvó érzésekben.
Az egyre elnyúló csendben, ami a lány vallomását követően rájuk telepedett, Sera kivételesen aggódni kezdett, hogy netalán rosszat mondott, túlzottan sokat árult el és most Jasper kiakadt? A kiejtett két „szó” se igazán nyugtatta meg, ahogy egyre inkább elveszett a kétségeit tápláló gondolatokban, úgy maradt szép lassan abba a férfi karjának cirógatása is. Fürkészte Jaspert és igyekezett nem pánikba esni, de egyre nehezebben ment neki. Ostobaságot tett volna, amiért ennyire őszinte volt és elárulta azt, hogy részben milyennek is látja?
Hamarosan Jasp kimászott és Sera feje a kanapén pihent meg, de a férfi minden rezdülését követte, a férfi lerakta a csészét és visszatelepedett mellé a kanapéra, addigra már elrejteni se tudta, hogy kétségek gyötrik, hogy tanácstalanná vált. Kicsit beljebb csúszott a kanapén, hogy a másik jobban elférjen. Pillantását továbbra is a másikon felejtette és némán kutatott válaszok után. Kisebb sóhaj bukott ki ajkai között, amikor Jasp megszólalt és ajkát becézgette. – Igen, te vagy. – hirtelen csak ennyire futotta, mintha Seraphine elveszítette volna a hangját és hamarosan tényleg így lett, amikor a férfi érzéki játékba kezdett, ami felért számára egy kínzással. A nyakára hintett leheletfinom csókok egyre inkább ingerelni kezdték, beleborzongott és a szíve repesni kezdett, aminek köszönhetően a mellkasa egyre hevesebben emelkedett és pár röpke másodpercre a lélegzete bennakadt. Öntudatlanul arrébb billentette a fejét, mintha csak önként és dalolva kínálná fel a nyakát Jaspernek, miközben a vágy ébredezni kezdett és jóleső bizsergés járta át az egész lényét. Alsó ajkába harapva igyekezett megakadályozni azt, hogy hangot adjon mennyire is élvezi az egészet, de az utolsó csókkal egy időben elveszítette a kontrollt és egy szenvedélyes sóhaj pergett le ajkairól.
Pillantásuk egymásba fonódott rövidke időre, majd a szemhéja lecsukódott, ahogy Jasper ajkaival újra cirógatni kezdte a bőrét, mintha csak most bosszút állna minden korábban elkövetett játszmáért és így akarná kínozni a lányt. Legalábbis Sera kezdte így érezni és nem értette, hogy lehet ennyire hatással rá a férfi pusztán már ennyivel is, de esélyesen ahhoz is köze volt, hogy egy ideje próbálták féken tartani a vágyaikat és ott volt még az is, hogy néha már majdnem átlépték a következő határt, de végül mindig visszatáncoltak.
Jasper vallomásának köszönhetően Sera szíve pár ütemet kihagyott, majd őrült tempóra kapcsolt, ha rajzfilmfigura lett volna, akkor most kiugrott volna a szíve, a szemei pedig szívecskét formáztak volna. Elolvadt és minden önuralmára szüksége volt, hogy ne húzza közelebb Jaspert és ne adja tudtára a csókjával azt, hogy mennyire őrülten vágyik rá, csakis rá. De ahogy a férfi pár nappal ezelőtt, úgy most ő igyekezett önuralmat gyakorolni, mert a nyakára hintett csókok közben megfogadta, hagyni fogja azt, hogy Jasper szabályai szerint játszanak és egyelőre ez ment is neki, viszont tagadhatatlanul egyre inkább a peremen táncolt és néha majdnem el is bukott, mert szíve szerint a mélybe zuhant volna. Így végül maradt annál, amiben szintén jó volt, még pedig a szavaknál. Hangja megtelt vágyódással.  – Első csókunk óta kísértesz ébren és álmaimban is, azóta más férfi nem létezik, csak te. – esélyesen merész kijelentés volt ez, de akkor is lappangott benne igazság. Igaz, már a csókjuk előtt is vonzotta valami a férfiban, de utána lett minden még zavarosabb és még kevésbé tudta kizárni a gondolatai közül. Annak ellenére is, hogy pontosan nem tudta azt se mi is ez közöttük, vagy miként is lesz pár nap múlva, vagy akár hét múlva. Nem gondolkodott ilyeneken, csak hagyta, hogy a szívében életre kelt dallam dalszövege részben életre keljen és ott lebegjen közöttük. Ha a pillantásuk találkozott, akkor Jasper a tengernyi érzésre bukkanhatott az őzike szempárban, többek között: vágyódás, szenvedély, remény, szükség, boldogság, türelmetlenség és legvégül gyötrődés, ami az önuralom miatt kelt életre. Érinteni akarta a másikat, elveszni a perzselő ajkak játékában, de még kitartott és hagyta, hogy a kígyó kísértse őt a saját szabályai szerint és már az se számított, ha a köztük életre kelt kötelék bűnnek számítana, mert kétséget kizárólag akkor bűnbe akarna esni.

credit

Amikor Jasper azt mondta, hogy „ezernyi arcod” van, nem teljesen értette és nem is valami pozitívnak élte meg Seraphine, de aztán szerencsére a férfi továbbra is magához ragadta a szót és a bővebb kifejtésnek köszönhetően minden negatív érzés tovaillant. Így már tudta azt is, hogy nem negatívként mondta ezt vele kapcsolatban. Végül picit elmerengett, de nem túlzottan, mert a játék magára vonta a figyelmét. – Hmm, igazad lehet, de minden ember összetett és azt az arcunkat mutatjuk meg, amit a másik előcsal. – Sera legalábbis így gondolta, mert ő nem tudatosan vált pimasszá, csábítóvá vagy éppen aranyossá. Alapjáraton utóbbi volt rá jellemző, a másik kettő pedig a férfinak a közelsége és egy-egy kialakult szituáció hozta magával, hiszen nem rémlett neki olyan pillanat a közös kis életükből, amikor előre elhatározta volna, hogy kísérteni fogja a férfit, azok is csak úgy megtörténtek. A bosszantások másik lapra tartoztak, mert az néha nagyon tudatos is volt, de az elmúlt napokban szinte ez meg is szűnt létezni, mert helyette a gyengéd érintések és csókok vették át az uralmat.
Sera nevetésben tört ki, amikor meghallotta Jasper válaszát, ami egészen pimasznak hatott és megingatta a fejét, mert imádta, amikor a férfi ilyenné vált. Ez azt sejtette, hogy ő is kezd egyre inkább felszabadultabbá válni és elengedi magát, ez pedig örömmel töltötte el a lányt. Főleg, hogy ez azt is jelentette, hogy talán már nem annyira aggódott a jövőt illetően, hogy miként lesz, hiszen még jól rémlett neki az, amit az első csókot követően mondott Jasper és az is, hogy pár nappal ezelőtt mit felelt, amikor Sera esélyt akart adni neki arra, hogy kihátráljon. Amikor eszébe jutottak a férfi szavai, akkor bizsergés járta át és úgy érezte, hogy a lelkében egy egész virágos kert kelt életre a mérhetetlen boldogságnak köszönhetően, amit a férfinak köszönhetően érzett. – Még a végén kiderül, hogy valójában egy nőcsábász vagy és csak ügyesen elhitetted velem, hogy olyan vagy, mint egy Jane Austen regényből életre kelt karakter. – kicsit kuncogva beszélt és játékosan csendült a hangja, mert részben tényleg komolyan gondolta, másrészt picit bolondozott is. Mosolyogva pillantott Jasper felé, bár ezt a sötétség még ekkor elrejtette, de Sera még is úgy érezte, mintha még a szobában uralkodó feketeség ellenére is a pillantásuk egymásba fonódott volna.
A lehető legjobban időzített fényfűzér, hogy kicsit sejtelmessé varázsolja a szobát, miközben megannyi érzés és gondolat szép lassan életre kelt, amik korábban csak gondolatfoszlányok voltak, vagy olyan érzések, amikkel még Sera se akart teljesen szembe nézni, de most? Most egy ártatlannak is mondható kérdés még is előcsalta belőle, mert egyszerűen úgy érezte, hogy egy láthatatlan érzés kicsalja belőle, aminek persze ahogy mostanában a legtöbb megmagyarázhatatlan és újkeletű érzelemnek, ennek is Jasperhez volt köze.
Nem kerülte el Jasper arcára kiülő döbbenet, de még se bánt meg egyetlen egy kiejtett szót se, mert mind igaz volt. Haloványan elmosolyodott, amikor a férfi íriszeiben megpillantotta a boldogságot és ez segített neki abban is, hogy mindent kimondjon, ami utat akart törni magának, hogy aztán egy kisebb csend rájuk telepedjen. A várakozással teli levegőt felváltotta egy kisebb félelem és aggódás, legalábbis Sera így érezte, miközben emészteni kezdte magát, hogy talán még is hibázott? Ott morajlott elméjében az, hogy netalán bölcsebb lett volna hallgatnia és pár szóval lereagálnia a felmerülő kérdést, amire mind a ketten tudták amúgy a választ. Hiába költözött a lelkébe félsz, akkor is úgy érezte, hogy a kibukott igazságnak köszönhetően fellélegzett és picit könnyebbé vált megértenie a benne kavargó érzéseket, pedig továbbra is hatalmas káosz élt a lány szívében és lelkében.
Sera majdnem megtörte a rájuk telepedő csendet, mert az aggódás egyre inkább tépázta a lelkét, de Jasper hamarabb kezdett lassú kínzó játékba, amivel sikeresen elűzte elméjéből és szívéből a legapróbb kételyt is, s az öröm és a szép lassan ébredező mámor kezdte megmutatni magát. Minden egyes apró érintés, csók, vagy az, ahogyan a férfi borostája karcolta a bőrét csak egy újabb szellő volt, ami a parázsló tüzet szép lassan életre keltette és Seraphine tudta jól, hogy többé nincs menekvés. Ezek a lángok élve fel fogják perzselni és szinte némán reszketve könyörgött azért, hogy végre tényleg megtörténjen.
A férfi leheletfinom csókjaiban és az illúziónak is beillő lágy cirógatások egyvelegében egyre inkább kezdte úgy érezni, hogy a józanság messze röppen és elméjére szép lassan a köd rátelepszik. Percek múlásával a kintről beszűrődő város zaja teljesen megszűnt létezni, nem maradt más, mint a szaggatott lélegzetük és szívük dallama, ami egyre őrültebb tempót járt, ahogy a szenvedélytől túlfűtött pillanatok egymást váltották. Sera úgy harapott az alsó ajkába, mintha csak az élete múlna rajta, de még is egy kéjes sóhaj utat tört magának, miközben igyekezett nem azon lenni, hogy a férfihoz érjen. Megőrjítette őt, mert egyszerre akarta érinteni és egyszerre akarta tudni azt is, hogy vajon Jasper merre felé sodorja őket ebben az idegőrlő és vággyal teli játékban, ami esélyesen pontosan annyira váratlanul kelt életre, mint amikor a lány öltötte magára a kísértő szerepét. Mindenesetre Seraphine azt gondolta, hogy ösztön vezette a férfit, nem pedig előre eltervezett volt.
A férfi ajkai egyre lejjebb vándoroltak, szinte a felsőjének ívét tökéletesen végig követte ajkával, mire Sera légzése még szaggatottabbá vált és gerince vonalán bizsergés kezdett futkosni. Libabőrössé vált a lány bőre, ahogy Jasp a dekoltázsa vonalára tévedt a kínzó játékában és egy újabb vággyal teli sóhaj szakadt ki a mellkasából. Meg se próbálta elrejteni, hogy milyen hatással is van rá, mintha csak ezzel is bátorítani akarta volna, vagy szavak nélkül könyörgött volna még többért. Rohadt nehezen, de még tudta tartani magát, hogy ne érintse a férfit, hagyja kibontakozni a csábító szerepében, ami eléggé váratlanul érte őt, de tagadhatatlanul imádta az új felállást. A teste minden apró ingerlésre kisebb rezdülésekkel reagált, ahogy egyre inkább elveszett az elméjére telepedő vágy ködében. Ahogy Jasp ajkai a hasára tévedtek, úgy szép lassan az utolsó madzagok is elszakadtak, amik eddig sikeresen még próbálták távoltartani őt a férfitól. Vajon az ő játéka is ennyire hatással volt mindig a Jasperre, ő is ennyire szenvedett? Ha igen, akkor hogy volt képes eddig ellenállni, hiszen ő habozás nélkül hagyta volna, hogy a férfi érintései nyomán életre kellő vágyhullámai teljesen magával ragadják és megsemmisítsék.
Sera beleborzongott a vallomására érkező érces sóhajba, amit a bőrére lehelt a férfi és arra vágyott, hogy minél többször előcsalja ezt a hangot, mert elég volt egyszer hallania, hogy kedvencévé váljon. A levegő még forróbbá vált a várakozással teli másodpercekben, miközben a vágytól izzó pillantásunk egymásba fonódott.  
- Tudom. – suttogta vissza a lány és gyengéden megcirógatta Jasp arcát. Nem haragudott rá, pont ellenkezőleg; nagyon is csodálta azért, hogy legutóbb képes volt a józanság utolsó lehelet vékony fonalába kapaszkodni, mert akkor tényleg az volt a helyes döntés. Jasper vallomása teljesen megsemmisítette Serát, a szíve olyan ütemet diktált, mintha éppen a maratont futotta volna le. Elveszett és alámerült a férfi által életre keltett érzelmek tengerében és többé fel se akart onnan jönni; ebben a pillanatban igazán ráébredt arra is, hogy a férfi végérvényesen magához láncolta. A pillantásuk ugyanarról árulkodott: mindennél jobban vágynak egymásra és ugyanazt akarják.
- Én is mindennél jobban akarlak, Jasp! – szaggatottan csendült a hangja, szíve kis híján kiugrott a helyéről, majd habozás nélkül közelebb vonta a férfit és olyan szenvedéllyel csókolta őt, mint még előtte soha, mintha csak az elmúlt napok, hetek összes féken tartott érzése egyetlen egy tettbe összpontosult volna. Az idő múlásával belenyögött a csókba, ahogy egyre inkább elveszett a hirtelen végre szabadjára engedett ezernyi érzésben, majd egy pillanatra elszakadt a férfi ajkaitól és kicsit már kábán, de Jasp ajkára duruzsolta: – Tiéd vagyok, örökre... - viszont ebben a felfokozódott lelkiállapotban fogalma sem volt arról, hogy az utolsó szót tényleg kimondta, vagy csak gondolta. Sietve talált vissza a másik ajkára, kivéve ha a férfinak más terve volt, mert ahogy korábban, úgy most is hagyta, hogy Jasper irányítson, de többé már nem próbálta meg visszafogni magát és keze önálló életre kelt, ahogy a férfi testét érintette.

credit

- Még szép, ez sose volt kérdés. – a lány habozás nélkül reagálta le Jasper visszadobott lasztiját. – Bármennyire is hihetetlen nem szoktam minden férfival így viselkedni, akivel együtt dolgozom, vagy tanulok, vagy egy bulin összefutottam. – ez volt az igazság, még ha olykor tényleg játszott, néha volt, hogy pimasszá vált, de nem ilyen gyakran és nem ilyen mértékben. S talán a legutóbbin volt igazán a hangsúly, ennyire még sose mélyült el egyetlen egy játékban, sose esett még vele, hogy a valóság és a játék kezdett összemosódni, vagy ennyire feszegette volna a határokat, mint Jasperrel tette. Tényleg úgy érezte, hogy ez a férfi személyes varázsa, mintha csak egy láthatatlan madzag összekötné őket és tényleg zsinóron rángatná őt Jasper, ahogy a marionett bábuval szokás.
Seraphine mosolyogva fürkészte a férfit és úgy tett, mint aki nagyon elgondolkodik az újabb kérdésem, majd nemlegesen megingatta a fejét. – Inkább olyan vagy, mint Anthony Bridgerton. Tudod, ha kiderülne, hogy ismered Julia Quinn írónőt, akkor azt gondolnám, hogy te ihletted meg őt. – komolyan gondolta a lány, mert szerinte a két férfi között akadt bőven hasonlóság és volt egy olyan sejtése, hogy sikerült megint olyan neveket említenie Jaspernek, amikről fogalma se lesz, hogy kicsodák, vagy maximum csak azért, mert véletlen valahol belefutott egy plakátba, vagy bemutatóba, de nem gondolná, hogy titokban nagy Bridgerton rajongó veszett el a férfiban. Ő inkább Swiftie, imádta, hogy a férfi ezt felvállalta és tudta jól, hogy ez az információ nem fog feledésbe merülni, mert Serának akadtak gondolatfoszlányai ezzel kapcsolatban, csak jelenleg nem igazán ért rá terveket szőni, mert a nappaliban kibontakozó események szépen elterelték a figyelmét.

Sera nem sejtette azt, hogy ilyen fordulatot fog venni az estéjük, még ha gyakran szikrázott is a levegő a köztük lévő kémia okán, mert tagadhatatlanul benne volt minden gyengéd és lopott csókban az, hogy vágynak egymásra, de még is kivártak, mintha csak bizonytalanok lettek volna, hogy mi lesz az után, ha teret engednek a vágyaiknak vagy csak úgy érezték volna, hogy még nem jött el az ideje. S talán mind a kettő igaz volt egészen addig a pillanatig, míg a lány vallomására a férfi nem kezdett el tettekkel felelni és kifejezni azt, hogy mit is érez a lány iránt. A férfi érintései, cirógatásai és gyengéd csókjai perzselték a lány bőrét, minthogyha csak láthatatlan tintával írt volna a lány testére és örökre lenyomatott hagyott volna vele. Sera légzése egyre hevesebbé vált, ahogy a korábbi álombeli képek kezdtek igazzá válni, hiszen tényleg néha kísértette őt álmaiban Jasper, ami a köztük lévő izzás és a vággyal teli gesztenyebarna szempár miatt nem is volt meglepő, de tagadhatatlanul a képzelete vérszegénynek hatott a valósághoz képest, mert már ez a pár aprónak számító tett is észveszejtőnek hatott a lány számára és szép lassan minden józanság tovaillant. Jasper nagyon gyengéden és lassan fedezte fel a testét, mint aki csak el akarná nyújtani a pillanatot, vagy csak kicsinyes bosszút akarna állni a korábbi játszmák miatt és így akarta volna az őrületbe kergetni a lányt, ami sikerült is neki. Sera úgy érezte Jasp minden négyzetcentiméterét a bőrének meg akarja jelölni, hogy az most már csak is az övé és senki másé, miközben emlékeibe vési a lány hamvas bőrét és testét, mint valami művész, hogy később könnyedén felidézhesse.
S ahogy korábban az első „bukásuknak”, úgy talán a végsőének is a nappali volt a színtere, hiszen kétség se férhetett hozzá, hogy az elhangzott vallomások, teret nyert érintések, cirógatások, vágyakról mesélő sóhajok csak még inkább közelebb sodorta őket és ez után már semmi se lehet ugyanolyan, mint korábban volt.  Szép lassan leomlottak a megmaradt romok, amik még a korábban megrongálódott falak után maradtak, ahogy egyre inkább kimutatták a valódi érzéseiket, azt hogy milyen hatással is van rájuk a másik és mit próbáltak elrejteni a másik elől az elmúlt hetek leforgása alatt. Többé már nem létezett egyetlen egy stop tábla se, egyetlen egy tiltó jelzés se, mert az utat tört szenvedély hulláma elmosta azokat, mialatt szenvedélyes csókban találtak egymásra. Ez volt az a csók, ami a megmaradt kételyeket is messzire űzte; aminek köszönhetően a szikra belobbant és a mindent felperzselő tűz életre kelt, amit már semmi és senki se állíthatott meg.
Jasper válaszát hallva elmosolyodott, játékosan az orrát a másikéhoz érintette, de mielőtt felelhetett volna egy csókkal fojtotta belé a szavakat a férfi. Ez volt az a csók, ami buja játékra hívta a lányt, ezernyi gyönyör ígéretével kecsegtetett, ha hagyják neki és amiről remélte, hogy soha nem fog véget érni. A keze a férfi karján simított végig, majd gyöngéden a nyaka vonalát érintett, míg a tarkójára tévedt és kiélvezte a minden pillanatát a csókjuknak, ami merőben másabbnak hatott, mint bármelyik korábbi.
Sera először meglepetten, majd pillanatok alatt már inkább elveszetten és vágytól ködös tekintettel fürkészte Jaspert, amikor elhúzódott tőle a férfi és puszit nyomott az orrára. Az eddig érzett férfiból áradó melegséget hirtelen hűvösség váltotta fel, amibe a lány kicsit beleborzongott, hiszen teljesen felhevült a férfi érintéseinek nyomán és a beállt hirtelen távolságnak köszönhetően hiányérzet kezdte felütni a fejét. Szerencsére hamarosan a férfi a kezét nyújtotta, amit Sera habozás nélkül fogadott el és alig, hogy talpra állt a kardigán könnyedén siklott végig karján, hogy aztán egyszerűen a földre hulljon, a vállára kapott pusziba belebizsergett és szinte égett a vágytól, hogy minél több helyen érintse őt ilyen módon Jasper. A lány Jasp nyaka köré vonta a karját, vagy ha úgy tartotta őt a karjaiban, akkor pedig a lábát a férfi dereka köré fonta, miközben ajkukkal gyengéden és kicsit incselkedően becézték egymást, ahogy a szoba felé vették az irányt.
LEGO említésére elnevette magát, játékkosan az ujját végig húzta a férfi mellkasán és közelebb hajolt hozzá. – Mindenképpen, de csak az után, hogy bemutattad nekem az ádámkosztüm szerelésedet. – a férfi fülébe suttogva felelt, mígnem az utolsó két szót a férfi ajkaira lehelte, aztán pimasz mosollyal az arcán pillantott fel hosszú szempillái alól. Az ágy ugyan hűvösnek hatott, ahogy a lány bőre érintkezett vele, de a férfiból áradó hő beborította, ahogy fölé mászott. A kezével arrébb lökte a feleslegesnek ítélt párnákat és a mellkasa megint egyre hevesebben vert, ahogy ruhástól a férfi teste övéhez simult miközben ajkuk újra szenvedélyes játszmába kezdett pár szívdobbanásnyi időre. Sóvárgásról árulkodó sóhaj töltötte meg a szobát, ahogy a férfi elszakadt tőle, hogy a korábban bejárt utat ismét felderítse a lány testén, amibe Sera gerincén vibrálás cikázott végig, ami aztán egész testében szétáradt. A teste apró rezdülésekkel felelt minden érintésre és keze a férfi hajába túrt, mintha csak rövid ideig ott akarta volna tartani a dekoltázsa vonalán vagy rávenni arra, hogy letérjen a korábban már megismert útról és felfedezze felsőjének takarásában lévő halmait.
Bennakadt a levegő és lehunyta a szemét, hogy teljesen átadja magát a felszín alatt örvényként tomboló érzéseknek, ahogy a hasára hintett csókokat a férfi, aminek köszönhetően a vágy egyre inkább növekedni kezdett a lányban. Csípőjét ösztönösen billentette meg, hogy könnyedén megszabadíthassa őt a nadrágjától, a férfi keze közben a bőrét érintette, amivel még inkább csak ingerelte őt; mondhatni egy újabb kínzással ért fel számára, tekintve a férfi leheltfinom érintései perzselték. Egy szál fehérnűben kiterülve feküdt a férfi előtt. A pillantásuk egymásba fonódott, a lány íriszeiben ott lobogott a mámor és a sóvárgás tüze, de közben kutatta a férfi tekintetét is, hogy vajon milyen érzéseket vált ki belőle majdnem teljesen meztelenül. Végül az ujjával hívta közelebb magához a férfit és ha ő felelt erre, akkor újra túlfűtött csókkal és gyengéd érintéseivel ajándékozta meg Jaspert. Nem sokkal később Seraphine játékosan a férfi alsó ajkába harapott, mielőtt elszakadt volna tőle. – Van egy aprócska gond. – suttogva ejtette ki a szavakat és egy leheletnyi szünetet tartott, mint aki még ebben a szenvedélyes pillanatban se tudja megállni, hogy ne játszadozzon, és ne kergesse Jaspert az őrületbe. – Még pedig az, hogy rajtad még mindig túl sok a ruha. Sokkal jobb lenne ez és… – a férfi pólóját érintette, hogy mielőbb megszabadítsa tőle. Ezt követően egy apró csókot lopott tőle, de nem állt le a játékkal. Az ujjait a férfi gerince vonalán húzta végig, a másik kezével pedig mellkasát fedezte fel. Egyre lejjebb siklott az érintése, mígnem Jasp nadrágjához tévedt és ingerlően simított végig pontosan ott, mintha csak ezzel akarná ösztökélni, hogy mielőbb megszabaduljon a feleslegessé vált ruhától, hogy csak egy alsó maradjon rajta, ami remélhetőleg szintén hamarosan a többi ruhát fogja követni. – Ez nélkül. - újabb csókot lehelt a férfi ajkára. - Határozottan jobb lenne. – ártatlanul csendült a hangja, mintha csak a keze véletlen siklott volna tovább a nadrág derekán. S míg a férfi a nadrágjával foglalatoskodott, addig ő a pillantását szemérmetlenül Jasperen legeltette, mire csak még inkább átjárta a forróság és igyekezett féket szabni vágyainak; mindennél jobban fel akarta fedezni ajkaival és érintésivel a férfi testét, de ugyanakkor azt akarta, hogy a férfi irányítson és ez a kettőség a belsőjét szétfeszítette.

credit

18+

Seraphine néha egy-egy pillanatra elgondolkodott azon, hogy ez tényleg megtörténik-e, de minden egyes érintés és csók könnyedén hitette el vele, hogy ez a valóság és többé már nem a képzelete szüleménye, nem egy újabb álomkép, mert ez túlzottan varázslatos volt és minden eddigi képzeletet felülmúlt. A férfi gyengéd cirógatásai és ajkának kényeztetései nyomán a bőre szinte lángba borult, mintha csak egy kisebb elektromosság bizsergette volna minden egyes négyzetcentiméterét ahol Jasp érintette őt, hogy aztán lángra lobbantsa a szenvedély és a vágy tűzét a lány ereiben, ami futótűzként terjedt szét az egész lényében.
Ahogy ott feküdt Jasper ágyán egy szál csipkés fehérneműjében és eléggé lenge felsőjében, úgy érezte, hogy a vágy egyre inkább szétfeszíti őt, mert a férfi pillantása perzsel őt, szinte felfalta és egyfajta csodálatot látott benne, aminek köszönhetően kicsit pirossá vált az orcája, pedig nem könnyedén jött zavarba, de valahogy olyannak hatott a másik tekintete, mint amikor egy-egy festmény ámulatba ejti teljesen a nézőjét. Valahogy így érezte magát, mintha csak a férfi rátalált volna a kedvenc festményére, aminek a látványával sose lesz képes betelni és mélyen legbelül, a szíve egyik rejtett szegletében Sera remélte, hogy valóban így lesz. A férfi szavaiba beleborzongott, kipirult arccal mosolyogott és vágytól ködös tekintettel fürkészte. Egyre inkább úgy érezte, ha így folytatja, akkor Jasper el fogja érni azt is, hogy pár érintés nyomán és lelkét simogató szavaktól elaléljon, hiszen egy ideje már vágyott a férfira és minden együtt eltöltött pillanat csak még inkább a szakadék felé lökte őt. Csókot hasonló hevességgel viszonozta, mint ahogyan kapta, hiszen továbbra is minden elnyomott és féken tartott érzés felelhető volt ebben az aprócska, de még is mámorító és beszédes tettben, miközben gyengéd érintésekkel kísértette tovább a férfit. Hamarosan pedig újabb játszmába kezdett, mert egy kis józanság képes volt átjutni az elméjét egyre inkább ellepő ködön. Ártatlanul elmosolyodott, de aztán egészen hamar megszólalt, hogy mire is célzott, mert nem akarta túlzottan megkínozni ebben a felhevült állapotban Jaspert. A férfi mosolyát látva ő is elmosolyodott, majd egy röpke csókot nyomott az ajkára miután megszabadultak Jasp felsőjétől, ami hamarosan valahova a földre hullott.
Seraphine fürkészte a férfit, miközben az érintéseivel kísértette és egyetlen egy rezdülése se kerülte el a figyelmét, majd a férfi vállára és nyaka vonalára hintett pár gyengéd csókot, miközben a keze egyre lejjebb siklott és végigsimított a férfi nadrágján, tovább ingerelve őt és sóhaj szökött ki ajkai között, ahogy megérezte mennyire is vágyik rá a másik. A szenvedély egyre inkább feszítette belülről és mindennél jobban vágyott arra, hogy megsemmisítse őt.
Ajkába harapva legeltette a pillantását a férfi kidolgozott felsőtestén, a vágyáról árulkodó férfiasságán, amit jelenleg még a tőle kapott alsó rejtett el előle, nagyot nyelt és érinteni akarta a másikat, azt akarta, hogy a testük eggyé olvadjon és együtt merüljenek alá a közösen ébresztett szenvedély tengerében. A vágyakozó pillantásából könnyedén kiolvashatta Jasper, hogy mennyire is lenyűgözőnek találja őt Seraphine. – Látom jó lett a méret, vagyis most elég szűkösnek tűnik. – pimaszul csendült a lány hangja, látványosan benedvesítette az ajkát és esélyesen élete legnagyobb idiótasága hagyta el a száját, de a férfi közelsége, érintéseinek lenyomata teljesen megrészegítette, mondhatni részeggé és teljesen függőjévé vált, mert hiába volt már mámorító pillanatokban része élete során, ez még is merőben másabb volt mint a korábban tapasztaltak. Ezekben a pillanatokban úgy érezte, hogy míg akadnak olyan függőségek amikből az ember ki akarna gyógyulni, ő addig ebből nem akar. Inkább csak újra és újra meg akarja ízlelni a legkülönfélébb módokon. Míg újra csókban találtak egymásra, addig ha tudta, akkor ösztönösen mozdította meg néha a csípőjét, hogy a férfihoz simuljon ezzel is tovább kísértve és ingerelve egymást, mintha nem lenne alapból is minden már túlhevült és nem feszítené már így is szét a vágyörvénye.
Elkuncogta magát, amikor a férfi kicsit szerencsétlenkedni kezdett, de míg Jasper a kapoccsal vacakolt, addig Sera az ajkával és érintéseivel nehezítette meg a férfi dolgát, mert érintette a másik bőrét ahol csak érte, végül a füléhez hajolt és incselkedően szólalt meg. – Vigyázz, még a végén azt fogom hinni, hogy elsőbálozó vagy. – egyáltalán nem gondolta komolyan és pont ekkora adta meg magát a felsője is, ami másodpercek alatt került le róla, hogy aztán a szájuk újra becézgetni kezdje egymást és hamarosan újra a puha ágyneműnek simult, ahogy Jasp visszadöntötte őt.
Ahogy a férfi birtokba vette a melleit gyönyörről árulkodó kéjes sóhaj tört fel a mellkasából, ösztönösen simult bele a férfi kezének és szájának játékába, még inkább felkínálva magát. Kezei a férfi hajába túrtak, tarkójára siklott és kicsit rászorított, mintha csak ott akarná tartani, miközben halk nyögések és rezdülések adták Jasper tudtára, hogy mennyire is tökéletesen kergeti őt egyre inkább az őrületbe, egyre közelebb sodródva a peremhez, hiszen ez csak újabb kínzó játék volt, ami amúgy nagyon is kedvére való volt.
Éppen hogy lekerült róla az utolsó ruhadarab is Jasp újra játékra invitálta az ajkaival, amit már kicsit kábán viszonzott, hiszen a korábbi kényeztetésnek köszönhetően még inkább nőtt a testében uralkodó feszültség és szíve szerint már elmerült volna a kísértésből és mámorból született tengerben. Testén érezte a férfi gyengéd cirógatásait és leheletét, amit jelenleg csak újabb kínzásnak élt meg, de még is a világ leggyönyörűbb érzéseit váltotta ki belőle, így egyszerre vágyott arra, hogy sose érjen véget és hogy a bensőjében uralkodó vágy végre teljesen kiteljesedhessen. A belső combjára hintett csókoknak köszönhetően a hasában még inkább érezhetővé vált az így is már tetőfokon lobogó izgatottság, halk nyögések és apró rezdülések meséltek arról, hogy mennyire is tökéletes mindaz, amit Jasper művel, mintha nem is először fedeznék fel egymást, mintha csak pontosan tudná, hogy miként érintse őt. Egész úgy hatott, mintha Jasper lenne az a művész, aki számára ezt a hangszert teremtették, mert játszi könnyedséggel tudta előcsalni a legvarázslatosabb hangokat és rezdüléseket. A férfi nevét sóhajtotta a majdnem tökéletes csendbe, ami a szobában uralkodott, ahogy a legérzékenyebb pontjára tévedt Jasper és kétség se férhetett ahhoz, hogy mennyire is vágyott már rá a lány. Ahogy a pillantásuk találkozott, attól Sera szinte képes lett volna teljesen lángra lobbanni, hiszen az őrjítő vágynak köszönhetően amit a férfi gesztenyebarna szempárjában vélt felfedezni, attól még inkább a peremen táncolt. Ujjai a férfi hajába vesztek el és a szeme szép lassan lecsukódott, ahogy egyre inkább átadta magát a férfi általa ébresztett gyönyörnek. – Kérlek… - szinte könyörögve csendült a hangja, ahogy a lába megremegett, mert közeledett az áhított beteljesülés. Többé már nem akart küzdeni ellene és remélte, hogy Jasper hagyni fogja átbillenni őt, nem kezd újabb kínzó játékba. Miközben a gyönyör hullámai magával sodorták a férfi becézése pergett le ajkairól, ahogyan az se kizárt, hogy abban az öntudatlan állapotban kicsit jobban is meghúzta a férfi haját, míg a másik keze az ágyneműt markolta, miközben a teste megfeszült és milliónyi darabra hullott.
Kellett egy kis idő mire képes volt újra érzékelni a környezetét és pihegett, mert a szíve őrült tempót diktált ahogy a kielégülés elérte őt. Jaspert kutatta a vágytól izzó tekintettel, végül lassan megmozdult, ha tudta, akkor közelebb húzta magához, hogy vad csókban részesítse. Örömet akart okozni neki, de mindennél jobban vágyott arra, hogy együtt vesszenek el újra a mámorban. – Akarlak! –úgy suttogta a férfi ajkaira a szavakat, mintha valami titkot árult volna el. – Mindennél jobban… – újabb csók követte a mondandóját és közben a keze szép lassan siklott végig a férfi testén, ha tudta, akkor most nem az alsón simított végig, hanem besiklott alá a keze, hogy tovább ingerelje vele. Finoman és ingerlően a férfi alsó ajkába harapott. – Még mindig túl sok a ruha rajtad…- duruzsolva szólalt meg és közben Jasper minden rezdülését fürkészte, hogy miként is szeretné folytatni. Azt szerette volna, ha mind a kettőjüknek tökéletes lenne.  

credit

18+

Alig hogy a pillantásuk találkozott Seraphine szíve újra nagyot dobbant, mert a gesztenyebarna szempárban ott lobogott a szenvedély és a vágy tüze, ami csak arra várt, hogy végre utat leljen, felperzseljen mindent és mindent megmásíthatatlanul megváltoztasson. Hiába is kerülte el őket a józanság és mosta el a kételyeiket, elveiket vagy éppen a félelmeiket a mámor attól még mind a ketten érezték, hogy amit éppen tettek és tenni készülnek, az mindent meg fog változtatni. Most már semmi se lesz olyan, mint pár órával ezelőtt, többé olyan nem létezhet, hogy ártatlan csók és érintés, hiszen miután megízlelték a kísértés mámorító ízét, tudták jól, hogy újra és újra el akarnak majd csábulni, legalábbis Sera pontosan ezt érezte. Jól mondta már korábban is, ha ez bűn, akkor ő újra és újra bűnbe akar esni, mert úgy érezte, hogy sose lesz képes betelni Jasper által ébresztett érzésekkel vagy éppen azzal amit az elmúlt hosszú percekben élhetett át a férfinak köszönhetően. S ekkor még fogalma sem volt arról, hogy mennyire mindent elsöprő érzés lesz, ha együtt merülnek alá a közösen megidézett szenvedély tengerében, hogy végérvényesen letérjenek a jól ismert ösvényről és rátérjenek közösen egy ismeretlen útra, ahol ki tudja mi is vár még majd rájuk. A falak egy ideje már leomlottak, de most már a romok is eltűntek, mintha sose létezett volna.  Ahogy egymást fürkészték abban a túlfűtött pillanatban, az olyannak hatott, mintha csak szavak nélkül beszéltek volna, mígnem engedve a vágynak vad csókban egymásra nem leltek.
Jasper válasza simogatta Sera lelkét és még inkább bátrabbá vált, hogy kezével felfedező útra tévedjen, miközben úgy fürkészte a férfi rezdüléseit, minthogyha emlékeibe akarná vésni milyen hatással is van a másikra, hogy később akár magányos pillanataiban fel tudja idézni, vagy csak még inkább kísérthesse őt álmaiban. A férfi sóhajába beleborzongott és még inkább kényeztetni kezdte a másikat, mert mindennél jobban vágyott arra, hogy örömet okozzon Jaspernek és lássa azt, ahogy miatta szétzuhan és eszét veszti. Férfi lehelete bőrét simogatta és érintése perzselte ahogy arcához ért, mire Sera lehunyta a szemét, hogy pár lélegzetvételnyi időre elvesszen az ébredező vágyak örvényében, hiszen tagadhatatlanul hatással voltak rá a másik reakció és szavai, közelségéről nem is beszélve. - Ezt mámorító hallani és érezni, de legközelebb nem szabadulsz ennyire könnyedén, mert teljesen őrületbe foglak kergetni. – a lány hangja buján csendült, de a pillantásából és arcának vonásaiból könnyedén leolvasható volt, hogy milyen hatással volt rá Jasper vallomása, elvarázsolta a lányt, hogy a férfi hangot adott annak, hogy mennyire hatással van rá Sera. Újra érezni kezdte a testét átjáró türelmetlen feszültséget, miközben emlékeibe véste Jasper látványát, ahogy újra elhelyezkedett felette és vágyakozással telin fürkészte.
Hamarosan a tettek beszéltek a szavak helyett, kéjes sóhaj bukott ki ajkain, ahogy a férfi lassan elmerült benne és minden erejére szüksége volt, hogy rövid ideig a pillantásuk egymásba fonódhasson és ne csukja le a szemét, hogy még inkább átadja az őt átjáró leírhatatlan élvezetnek, ami egyre inkább átjárta az egész lényét. A légzése újra egyre hevesebbé vált és a férfi mély vággyal teli sóhajának nyomán Sera gerincén vibrálás cikázott végi, ami egész testében szétáradt és még inkább kezdett a perem felé sodródni, miközben megfeszült körülötte, ahogy a férfi teljesen kitöltötte őt. Jasp szája az övére talált amit kábán viszonzott, de már nyoma se volt a korábbi vadságnak, ahogy az érzések egyre inkább magukkal rántották őket ütemes mozgásuk közepette. A szobára telepedő csöndet egyedül heves lélegzetvételük törte meg, és az, ahogyan bőrük újra egymáshoz simult, miközben az annyira áhított gyönyört hajszolták. Sera keze könnyedén veszett el a férfi hajában, siklott végig a hátán és kéjtől csillogó pillantással veszett el a férfi látványában, miközben a szoba mámorról mesélő sóhajokkal telt meg és a lány teste megannyi rezdüléssel mesélt a férfinak arról, hogy mennyire is megőrjíti a vágyainak megtestesítőjét. Hamarosan újra érezte az egyre inkább erősödő vágyat, hogy aztán a mindent elsöprő érzés átjárta és újra milliónyi darabra hullott a férfi játékának köszönhetően. Abban az önkívületlen állapotban körmei Jasper lapockáját szántották, mintha csak tudatalatt meg akarta volna jelölni a másikat, vagy emlékeztetni mind a kettőjüket arra, hogy ez nem egy újabb délibáb volt ami az álmok mezején kelt életre, hanem tényleg megtörtént és együtt vesztek el a mámorban. Abban a szenvedélyben, ami már hosszú ideje ott örvénylett körülöttök és ami mérhetetlen boldogságot hagyott maga után. Seraphine kicsit kábán viszonozta Jasper csókját és részben még akkor is próbált visszatalálni a jelenbe, amikor a férfi közelebb vonta magához és arcát a lány hajába temette.
Sera szorosan bújt a Jasperhez, fejét a férfi mellkasán pihentette, miközben még kicsit pihegett a korábban átélt mámor okán. Jasp illata továbbra is körbelengte őt és ez kisebb békességet hozott zakatoló szívére, miközben a légzése egyre inkább csillapodott és rövid iőre még a szemét is lehunyta. A csend könnyedén telepedett a szobára, ahogy a békesség és a boldogság körbe ölelte őket, miközben egymás ölelésében vesztek el.  Az idő múlásával ujjaival bejárta a férfi felsőtestét, mintha csak mindenféle krikszkrakszot rajzolt volna rá, majd pár apró csókot hintett a férfi bőrére, mielőtt kicsit megmozdult, felkönyökölt, hogy pillantásával Jasper arcát fürkéssze. Haja arcába hullott, de most nem foglalkozott vele. Az orruk összeért, a mérhetetlen öröm szikrái megcsillantak Sera barna íriszeiben, közelebb hajolva apró csókot lopott Jaspertől és egyik kezével megcirógatta az arcát.
- Minden rendben? – kis idő elteltével megtörte a csendet, hangja óvatosan csendült és érezte ő is, hogy nem éppen a legjobb kezdést sikerült elhoznia egy ennyire csodálatos pillanat után, de már semmisé nem tehette a kiejtett szavakat. A múltban elhangzottak újra hangyányit kísérteni kezdték, pedig a férfi nem adott rá okot, de akaratlanul is a múltban szerzett sebei kihatással voltak rá. Hiába bújtak össze, hiába mondta egyszer már Jasper azt, hogy biztos benne, hiszen emlékezett arra a momentumra pedig akkor még láz gyötörte a lányt és hiába érezte úgy, hogy sose volt még része ilyen mértékű mámorban, mint a férfival, attól még egy leheletnyi félsz nem eresztette őt. Emiatt az aggódalom vele maradt azzal kapcsolatban, hogy Jasp még is bánni fogja amint a józanság szellője eléri és már a vágy nem őrjíti meg, vagy rá fog egyszer ébredni arra, hogy nem akar mindent kockáztatni azért, amiben részük volt és részük lehetne még a jövőben is; még ha jelenleg a jövő teljesen rejtélyes is volt Sera számára, hogy mit is hozhatna el számukra. Sietve nyomott egy újabb csókot Jasp ajkára és úgy szólalt meg, mint aki remélni meri, hogy a korábbi kérdés nem érte el a másikat, vagy legalábbis nem rontott el mindent vele. – Azt hiszem, hogy egy zuhany nagyon ránk férne. – aztán játékosan töprengő fejet vágott, az ujjával megérintette a férfi orrát és elmosolyodott. – Meg talán új becenevet is kéne találnom neked, mert a régi már nem passzol hozzád. – játékosan rákacsintott és ez a viselkedés sokkal inkább a megszokott Serát idézte, mint az első kérdés.

credit

18+

Minden egyes érintés, mozdulat és érces sóhaj, csak még inkább lángra lobbantotta Serában növekvő vágyat, aminek köszönhetően újra úgy kezdte érezni magát, mintha csak a férfi elkábította volna és többé ebből a kábulatból képtelen lenne szabadulni, de valójában nem is akart. A józanság már réges-régen messzire illant és nem maradt más, mint a szív ismeretlen, de kellemes dallama, miközben majd kiugrott a helyéről és az ösztön, ami a vágy hullámaiba sodorta őket. A testük újra és újra egymáshoz simult, heves lélegzetvételük és vágyról mesélő sóhajok töltötték meg élettel a szobát, ami eddig tiltva volt a lány előtt, most viszont nem csak bebocsátást nyert a férfi birodalmába, hanem élete legőrjítőbb játszmájába is keveredett.  Sera belsője szinte megfeszült a várakozástól, ahogy egyre közelebb sodródott a szenvedélyből és vágyból született tenger felé, sóvárogva várta, hogy  elnyelje és a mélybe rántsa, ahogy a gyönyör hulláma végigcikázik a testén. Teljesen átadta magát az érzéseinek, de amikor érezte, hogy hamarosan teljesen meg fog semmisülni, akkor minden megmaradt erejét összeszedve kinyitotta a szemét, hogy elvesszen Jasper látványában, aminek köszönhetően a perem még közelebbinek hatott, hiszen a gyönyört hajszoló férfi látványa leírhatatlanul lenyűgöző volt.
Miután a beteljesülés elérte őket homlokuk egymáshoz ért, a lány még mindig eléggé pihegett, miközben a szenvedély hullámát felváltotta a boldogság, ami beborította őt és élettel töltötte meg. A csókot kicsit kábán viszonozta, a szemét továbbra is csukva tartotta, miközben próbálta feldolgozni és kiélvezni minden egyes másodpercét a tovaillanó és az újonnan beköszöntő érzéseknek, amik a fejebebúbjától a lábujjáig átjárták őt. Amikor a férfi rárogyott, akkor minden kábasága ellenére is elmosolyodott, majd a férfi fejére puszit nyomott, ujjaival elveszett Jasper hajában, végül ösztönösen hátára tévedt és gyengéden cirógatni kezdte a gerince vonalán, vagy éppen ahol érte, miközben a mámor utóhullámai vele maradtak és a mérhetetlen boldogság egyre inkább beborította. Úgy érezte, hogy a világa hirtelen hatalmasat fordult és még ő se teljesen volt képes megérteni mindent amit érzett. Azt az egyet viszont mindennél jobban tudta, hogy sose volt még ennyire hatással senki se rá, mint Jasper. A férfi fenekestül felforgatta az életét és olyan oldalát csalta elő eme rövidke ismeretségük alatt is, ami néha a lány számára is újdonságként hatott. Hiába tapasztalta már meg rövidke élete során a szenvedély beteljesülése milyen, úgy érezte Jasp által ébresztett mámor semmihez se volt fogható, mert ez sokkal intenzívebb és őrjítőbb volt a korábban tapasztaltakhoz képest. Voltaképpen úgy hatott, mint amikor végre a megfelelő művész kezébe kerül a hangszer, amin egészen addig a pillanatig senki se tudott tökéletesen játszani. Korábban még sose érzett ilyen fajta felhőtlenséget, boldogságot, mint ezekben a pillanatokban, vagyis hát azóta, hogy utat engedtek a vágyaiknak és az érzéseiknek, csak eddig a kéj és a szenvedély felülkerekedett a többi érzésen, így még csak most kezdte a többit észlelni, ahogy a vágy köde szép lassan kezdett kicsit visszább húzódni elméjéről.
Amíg összebújva feküdtek a rájuk törő érzések kavalkádjában, a történések árnyékában és gyengéd cirógatások közepette, amivel egymást ajándékozták meg, szép lassan a szívük ritmusa csillapodni látszott. Rövid időre a csend rájuk telepedett, ahogy a percek egymást váltották, mielőtt végül Sera úgy döntött, hogy kicsit megmozdul és pillantásával rálel a férfi arcára. Rövid ideig elveszett a gesztenyebarna szempár csillogásában és csókot lopott, amin felbuzdulva Jasper ellentámadásba lendült és hamarosan már a lány háta simult az ágyneműhöz, miközben egy lassú és érzi csókban találtak egymásra, mintha csak így fejezték volna ki mindazt, amit még képtelenek voltak szavakba önteni. Csók közben természetesen a lány keze önálló életre kelt, a férfit érintette és igyekezett minél tovább elhúzni ezt a mesés pillanatot, hiszen korábban még sose becézték ily módon egymás ajkát.
Gyengéden simogatta a férfi arcát, mosolyogva fürkészte ahogy a férfi belesimult az érintésébe és lehunyta a szemét. Kicsit közelebb hajolva puszit nyomott a férfi orrára, mielőtt még kibukott volna belőle az a kérdés az alattomosan megbúvó parányi félsznek köszönhetően, amit képtelen volt teljesen némává varázsolni a lelkében uralkodó öröm.
Férfi válaszát követően minden kis apró kétely szép lassan megszűnt létezni, ahogy a melegség átjárta és még inkább kivirágzott a lelkében létező kert. Most ő hunyta le a szemét, ahogy a férfi  gyengéden érintette a bőrét mígnem végül csókot hintett a nyakára, aminek köszönhetően egy újabb derűs dallam kelt életre a lány szívében, ami egy sóhaj és libabőr formájában kelt életre a külvilág számára. A férfi újabb megnyilvánulásának köszönhetően úgy érezte, hogy elolvadt és menthetetlenül elveszett a férfi bűvkörében. A szíve kihagyott egy-két ütemet és örömtelin fürkészte a másikat. – Megértelek, én is nehezen hiszem el, hogy ez a valóság és nem pedig álmodom. – gyengéden megcsókolta a férfit, mintha csak a szokásos „megcsíplek” helyett így akart volna meggyőződni arról, hogy tényleg ébren van és nem álmodik. – Hmm, tekintve hogy neked köszönhetően észveszejtő pillanatokban volt részem, amivel sikerült annyira elvenned az eszemet, hogy nehezen találom a szavakat, így ez csak is a valóság lehet, Jasp.  –lassú és érzelmes csókkal zárta a gondolatait, mert tényleg így volt. Teljesen megőrjítette őt Jasper, szavakba nem tudta volna önteni mindazt, amit érzett az egésszel kapcsolatban, csak azt tudta, hogy többé egyetlen egy napot se akar elképzelni a férfi közelsége nélkül. A férfi vigyorát látva elnevette magát és játékosan a férfi orrára koppintott, hiszen egyértelmű volt, hogy Jasper fantáziája meglódult.  – Még a végén kiderül, hogy kifogyhatatlan piszkosfantáziák tárháza rejlik a kobakodban. – játékosan meg is érintette a férfi halántékát miután Jasp ajkaira suttogta a szavakat és a lány arcára kiülő érzésekből könnyedén leolvashatta a férfi, hogy ezt Sera egyáltalán nem bánja. Sőt, nagyon is kíváncsivá tette, hogy vajon mi is fordulhatott meg a férfi fejében, hiszen ő valóban zuhanyra gondolt, legalábbis elsődlegesen, de azért neki is akadtak piszkos gondolatai.  Sera újra jókedvűen nevetett. – Ha megunnád a diákokkal való vesződést, akkor drámai érzékedet elnézve lehet színészként még lehetne sikered. – persze csak ugratta és ártatlan fejet vágott. – Majd egyszer talán meg tudod, ha megint véletlen a kezedbe kerül a telefonom. – pimaszul csendült a lány hangja, hiszen Jasper se gondolhatta, hogy csak úgy el fogja árulni neki mire is írja át a nevét. A pusziba beleborzongott és egyre inkább be kellett látnia azt, hogy a férfi tényleg nagy hatással van rá, mint még soha senki se, hiszen minden érintése után csak még többre vágyott; a lénye legmélyéről jött ez az érzés, mintha tényleg képtelen lenne már elképzelni a mindennapokat a másik nélkül, ami merőben újdonságként hatott számára és csak tovább növelte a felszín alatt gomolygó érzések kavalkádját.
Kíváncsian fürkészte a férfit, miközben a pillantásuk egymásba fonódott és meglepettség kiült az arcára, hiszen nem számított arra, hogy ez a téma ennyire hamar visszaköszönthet. Pár pillanatra hallgatásba burkolózott, aztán a keze újra a férfi arcára siklott, miközben nem eresztette Jaspert a pillantásával. -  Ez úgy van, hogy a világ legboldogabb nőjévé tenne, ha a barátnője lehetnék. Bár valójában már most eléggé annak érzem magam annak köszönhetően, hogy miként repített a fellegekbe. – halovány pír szökött az arcára amiért ezt ennyire nyíltan és könnyedén bevallotta. Hangja édesen csendült és érezhető volt, hogy komolyan így gondolja. Kicsit megköszörülte a torkát mielőtt folytatta volna – De igen, rajta múlik az, hogy szeretne-e a pasim lenni…  - kicsit reménykedően csendült a hangja, miközben várakozóan nézte Jaspert. Pár pillanatra még levegőt is elfelejtett venni, miközben a férfi reakciót kutatta és válaszára várt.
Sera azt hitte, hogy a korábbi kérdés tovaröppent és a feledés homályába merült, főleg mivel a férfi felelt is, amivel messzire űzte az aprócska félelmét, de most még is visszaköszöntött. Kicsit aggódva kezdte el fürkészni  Jaspert, mert úgy tűnt, hogy gyötrődik, pedig semmi ilyet se akart kiváltani azzal a kérdéssel és kicsit ostorozta is magát, hogy nem harapott időben a nyelvére. Figyelte, hogy a férfi miként húzódik el és ül fel. A lány arcára döbbenet és szomorúság ült ki, a szíve szakadt meg, hogy a férfi milyen következtetésre is jutott, miközben kicsit aranyosnak is találta, hogy ennyire aggódott emiatt, pedig szó se volt semmi ilyenről. Sera feltérdelt, ha Jasper háttal volt neki, akkor pár apró csókot hintett körmeinek nyomára, ami a férfi hátát díszítette, majd a férfi elé mászott és arcát kétkezébe vette. Ha kapásból szembe voltak egymással, akkor a férfi lapockájára hintett csókok kimaradtak. -  Ezt gyorsan verd ki a fejedből, mert szó sincs semmi ilyenről! – határozottan csendült a lány hangja, miközben hüvelykujjával megsimogatta a férfi arcát. – Minden csodálatos volt, szavakba nem tudnám önteni azt, hogy mit műveltél velem, mert soha senki nem volt képes ennyire mámorba taszítani, mint te és soha senki érintésére nem vágytam ennyire mint a tiédre. – megcsókolta Jaspert, mintha csak ezzel is meg akarná erősíteni mindazt, amit már eddig is mondott. – Úgy érzem, hogy sose leszek képes betelni veled és az általad életre keltett érzésekbe, mert most hogy volt lehetőségem megízlelni, örökre a rabja lettem és csak arra vágyom, hogy újra megtapasztalhassam. – s alig hogy kiejtette eme szavakat többé már nem tudta tagadni ezt Seraphine, de nem bánta meg, hogy ezt Jasper tudtára hozta, mert ez volt az igazság. Rövid időre elhallgatott, mert neki is kellett egy kis idő, mire fel tudta dolgozni a kibukott igazságot, de aztán a kisebb habozást követően kimondta még a további gondolatait is. – Esélyesen ez kész őrültségnek hat vagy totál értelmetlennek, de úgy érzem, hogy rátaláltam a megfelelő művészre, aki tökéletesen tudja miként feleljen a testem rezdüléseire, így tényleg nincs okod semmi kételyre.  - picit megint elpirult és kezdte úgy érezni, hogy ez Jasp egyik különleges képessége, hiszen nem először érte már el ezt. Ha tudta, akkor újra megcsókolta a férfit, amiben helyet kapott minden érzés, aminek hangot adott. Nagyon remélte, hogy képes volt minden kételyt elűzni a férfi lelkéből ezzel kapcsolatban. Rövid ideig még Jaspert fürkészte, majd kezét elhúzta és alsó ajkába harapott, ahogy habozott. – Én csak… - lesütötte a pillantását, mert szégyellte magát az egész miatt. – Csak azért kérdeztem, mert egy nagyon aprócska félsz élt bennem a miatt, amit az első csókunk után mondtál. Hangyányit féltem attól, ha a vágy köde elereszt, akkor nehogy megbánd ezt a varázslatos pillanatot amiben részünk volt, de a válaszod minden kételyt messzire sodort... – egyre halkabban csendült a hangja, miközben továbbra is lesütötte a pillantását kivéve akkor, ha esetleg Jasper az arcához ért és úgy fordította, hogy a pillantásuk találkozzon. – Jasp, sajnálom és ne haragudj! – ha tudott, akkor szorosan a férfihoz bújt és nagyon remélte, hogy nem rontott el mindent. Már igazán meg se kellett volna lepődnie azon, hogy náluk minden kicsit másként történik, mint az várható lenne, hiszen esélyesen egyikük se sejtette azt, hogy nem sokkal az első mámorító pillanatuk után ilyen vizekre fognak evezni.
Ha úgy tűnt, hogy nem siklott ki teljesen minden és minden kezdett visszazökkenni a megszokott kerékvágásba az idő múlásával, akkor az esetlegesen rájuk telepő csendet először a férfi nyakára hintett csókkal törte meg. – Szóval zuhany… – lehelte a férfi fülét simogatta, ahogy suttogva megszólalt és kicsit megmozdult, hogy lássa a férfi arcát.  Játékosan töprengő fejet vágott, miközben érintésével ajándékozta meg a férfi mezítelen testét. – Mit szólnál, ha kipróbálnánk, hogy a zuhanyzó elég-e két ember számára? – incselkedően csendült a hangja, de ártatlanul mosolyodott el, mint aki tényleg próbálná elhitetni a másikkal, hogy csak zuhanyra gondolt és semmiféle piszkos játszadozásra. Egy lassú és gyengéd csókot követően kikelt az ágyból és elindult az ajtó felé csábos csípőmozgás közepette, mint aki fejébe vette, hogy egy perc nyugtot se hagy Jaspernek és már is az őrületbe fogja kergetni vágyainak és álmainak megtestesítőjét. Kacéran hátra pillantott a férfira és az ujjával hívta, hogy jöjjön, ha nem mozdult volna egyből a lány játszadozására. Ha a Jasp utána indult, akkor játékosan úgy tett, mint aki nagyon el akarna futni a férfi felől, de persze szó se volt erről és könnyedén elkaphatta Serát a fürdő felé menet. Ha viszont a korábban kibontakozott beszélgetés jobban rájuk telepedett, akkor ez egyelőre kimaradt és még nagyobb teret hagyott annak, hogy mindent megbeszéljenek és elrendezzenek.

credit

18+

Seraphine kíváncsian és várakozóan fürkészte Jaspert, hiszen egészen eddig nem tértek ki arra, hogy együtt vannak-e, vagy nem, de a tetteik az idáig vezető úton nagyon is beszédesek voltak és kétség se férhetett ahhoz, hogy a szívük milyen ütemet is jár és mire is vágyik igazán. Ugyanakkor ott volt egy kis sötét felleg is a boldogság árnyékában, ami mindent kicsit bonyolultabbá tudna tenni, hiszen örökre nem feledhetik azt, hogy ők nem csak lakótársak, hanem az életük más pontján is keresztezték egymás útját; még pedig az egyetem falain belül, de ahogy az elmúlt napokban úgy most se tudott igazán érvényre jutni eme gondolatfoszlány, mert a szív melódiája erősebb volt minden másnál. A szív énekét semmi se tudta már megváltoztatni. A lány kicsit felvonta a szemöldökét, amikor Jasper töprengeni kezdett, mintha csak kínozni akarná Serát az elnyújtott szünettel amit megidézett.  Alig hogy megérkezett a kicsit nyakatekert válasz a levegőben logó kérdésre és érzésekre vonatkozóan, Sera arca felderült, a szíve pár ütemet kihagyott és teljesen elolvadt, mondhatni cseppfolyóssá vált, a pillangók újra megjelentek a hasában és boldogság szétáradt a feje búbjától egészen a lábujjáig. A lány arca csak úgy ragyogott, hiszen tényleg a világ legboldogabb nőjének érezte magát, még soha nem érezte magát ennyire boldognak vagy szerencsésnek, hiszen most már tagadhatatlan volt, hogy megnyerte az undok macska szívét, aki amúgy nem is igazán volt az. Nagyon is gondoskodónak, védelmezőnek,  szeretni valónak és vonzónak találta a férfit. A lány tökéletesen simult bele a férfi ölelésébe, ahogy magához vonta. – Én pedig ha a pasim lennél… - suttogta a lány a férfi ajkaira és szerelemittasan megcsókolta a férfit, mintha csak ezzel pecsételné meg az elhangzottakat, hogy azt már semmi se tudja semmisé tenni, még ha ő is nagyon jól tudta azt, hogy kísértetként ott lógott a levegőben az a bizonyos "DE", hiszen ez nem ennyire egyszerű volt tekintve a helyzetüket. A négy fal között ők csak egy érzelmeiket megélő pár voltak, ahogy akár az utcán sétálva elveszve a tömegben is azok lehettek volna, ha nem lett volna félő, hogy valaki meglátják őket, hiszen ahogy átlépték az iskola kapuját onnantól kezdve tanár és diák volt a kapcsolati státuszuk. Fogalma se volt arról a lánynak, hogy miként lesz ezentúl, hiszen most már hogy a vágy teret nyert magának esélyesen még nehezebb lesz figyelmen kívül hagyni azt a vibrálást, ami minden egyes alkalommal életre kelt, ha egy légtérben tartózkodtak. Kelleni fognak szabályok, hiszen egyikük se akarja a másik vesztét okozni, legalábbis nem olyan értelemben, de ez egy másik nap másik meséjének ígérkezett, mert jelenleg a kibontakozó mérhetetlen boldogság és érzelmi kötelék magának követelte továbbra is az estét.
A hangulat ugyan kicsit megváltozott egy korábban elhangzó kérdés okán és kétely látszott kibontakozni, amit Seraphine eleinte érintésekkel próbált messzire űzni a férfi lelkéből és elméjéből, majd miután szemben elhelyezkedett Jasperrel, szavakkal is ezen volt, hiszen tényleg szó se volt semmi olyanról amire a férfi következtetett. Nem is értette, hogy juthatott eszébe, hiszen a teste minden apró rezdülése csak még többért áhítozott, amikor a férfi érintette és felfedezte. Úgy érezte, hogy sose fogja igazán megszokni a férfi érintéseit és ajkának játékát, amivel újra, meg újra elcsábította őt, amit persze ő készségesen hagyott, hiszen a kettőjük között kibontakozó köteléknek köszönhetően a férfi erős és biztonságot jelentő karjai közé vágyott és a férfi által életre keltett gyönyör megtapasztalása után nem meglepő módon ismétlődően alá akart merülni a szenvedély tengerében. Beszéd közben árgus szemekkel fürkészte a férfit, a rezdülései enyhülést hoztak a lelkében életre kelő aggódásra és elmosolyodott, ahogy a férfi lehunyta a szemét, mert úgy érezte, hogy megnyugodott, de azt is tudta, hogy magyarázatot is kell adnia arra, hogy mire is vonatkozott a kérdése, jobban mondva minek köszönhetően született meg, milyen fajta félsz táplálta azt. Kisebb habozást követően be is avatta a férfit, miközben újabb leheletnyi aggódás lett úrrá rajta, mert picit félt, hogy talán mindent elrontott, pedig esze ágában se volt a boldogság madarának szárnyait megtépázni. Eme rövidke idő alatt is már egészen rájött arra, hogy Jasp nem a szavak embere, ami annyiból mindig érdekesnek hatott számára, hogy a tanteremben viszont pont az volt. Tényleg brillírozott és olyan sokat beszélt, hogy szinte rá se lehetett ismerni, így Sera jelenleg nem is várta azt, hogy hasonló litániában fogja őt részesíteni a férfi, mint ő tette, de azért remélte, hogy valamit azért még is mondani fog és nem csak tettekkel fogja kifejezni azt, hogy mit érez, vagy milyen hatással is volt rá az elhangzottak. Szüksége volt most pár megnyugtató szóra, ami örökre kiűzheti a lelkéből az ehhez köthető kételyét. Jasp keze hamarosan a derekára siklott amibe beleborzongott és olyan könnyedén tudta az ölébe húzni, mintha csak egy játékbabát mozdított volna arrébb. A pillantása csak akkor talált rá a férfiéra, amikor az arcához ért Jasper és felé fordította, hogy a pillantásuk találkozzon. A karját a férfi nyaka köré fonta, ujjaival a tarkóját cirógatta.  Négy szó elegendő volt, hogy a lány szíve hatalmasat dobbanjon és a kétely kiirtásra kerüljön, mint valami nem kívánatos gyom. „Nem bántam meg semmit” ott visszhangzott Seraphine elméjében, miközben a boldogság újra utat tört magának, keze óvatosan siklott a férfi arcára, miközben teljesen elveszett a gesztenyebarna szempárban és a szavak által ébredező érzések forgatagában, mert úgy érezte, hogy Jasp újra visszafordíthatatlanul elbűvölte. Lehet a férfi gyakran keveset beszél, de akkor mindig a legtökéletesebb szavakat formálta meg, amivel gyakran a lány szívéig jutott. – Én is téged, Jasp. – lehelte a férfi ajkaira és a túlfűtött csókba kicsit bele is sóhajtott, ahogy a belsője megremegett a férfi érintése nyomán és a belőle áradó szenvedélybe, ami körbelengte őket. Kicsit hevesebben vette már ennyitől is a levegőt, mert a férfi túlzottan hatással volt rá, homlokuk összeért és elmosolyodott Jasper beszédének köszönhetően, mert valóban egyre inkább érezte, hogy mennyire is vágyik rá a férfi. Játékosan az orrával a másikét érintette és bólintott. – Akad sejtésem, hogy mennyire kívánsz… - pimaszul csendült a lány hangja, majd egy kisebb nevetés hagyta el az ajkait, ahogy Jasper kicsit sürgetően visszadöntötte őket a párnákra és ezzel egyidegűleg a zuhanyozás lehetősége is egészen messzire illant, mert úgy tűnt, hogy egészen más tervei támadtak a férfinak, ami eléggé egyezett Seraphine fejében átfutó ötletek hadával is. Jasper gyengéd,  kicsit birtoklónak ható érintéseibe beleborzongott és a belsőjében újra érezni kezdte a vágyörvényét, mert minden apró tett csak táplálta a férfi által ébresztett tüzet. Kéjes sóhaj szakadt ki a lány mellkasából, ahogyan melleire tévedt a férfi, könnyedén simult bele a férfi játékába még inkább felkínálva magát. Sera gyengéden érintette közben a férfi bőrét, Jasp hajában tűntek el az ujjai, majd tarkóján simított végig, miközben a feje kicsit hátrébb bicsaklott, ahogy a játék egyre inkább kínzóbbá vált, mintha csak a nyakát is felkínálná a másik vérpezsdítő játékának. A férfi lehelete simogatta a lány bőrét és felmelegítette, majd hasonló szenvedéllyel viszonozta Jasp csókját, mint amilyen hévvel letámadta őt. Érezte, hogy a fejében uralkodó általános zaj újra csendesedni kezdett és nem maradt más, csak Jasper és az általa felébresztett érzések. Tagadhatatlanul a férfi könnyedén csavarta az ujjai köré és hiába sóvárgott, könyörgött volna azért, hogy az ébredező vágy újra kibontakozhasson és mindent magával söpörjön, akkor is másabb tervei voltak. Kicsit a férfi mellkasának feszült, mert át akarta venni az irányítást és hiába esett nehezére elszakadni a férfi Éden ígéretével kecsegtető ajkaitól, akkor is megtette. – Szeretném, ha rám bíznád magad… - kicsit lihegve és érzékin csendült a lány hangja, ahogy a férfi ajkaira suttogta a szavakat, pillantásuk hamarosan újra egymásba fonódott. Ha a férfi hagyta magát, akkor hamarosan Jasper háta simult az ágyneműnek, ő pedig felette foglalt helyett. Sera haja a mellkasára omlott, mintha csak el akarta volna rejteni a férfi elől a halmait, a keze a férfi mellkasán pihent, így érezte minden heves lélegzetvételét és azt, hogy mennyire gyors ütemet diktál a férfi szíve. A lány elbűvölve pillantott végig a férfi testén, majd közelebb hajolva hevesen csókolta meg és lassan keze egyre lejjebb indult a férfiarcéléről indulva, amit idővel a lány csókokkal követett, így fedezve fel a férfi izmos felsőtestét egészen a csípővonaláig. Miután elhelyezkedett a férfi arcára siklott a pillantása, ahogy keze a férfiasságára tévedt és kényeztetni kezdte. Figyelte és kutatta a férfi rezdüléseit, hiszen annak függvényében vált olykor egyre erősebbé vagy éppen gyorsabbá a keze által megidézett játék. Nem sokkal később először a nyelvével csatlakozott be az ingerlő játékba, hosszú pillái alól felpillantott, majd ahogy korábban,  úgy hamarosan a lány szája is becsatlakozott, hiszen korábban megígérte, hogy az őrületbe fogja kergetni és be akarta váltani. Újra látni és érezni akarta, hogy milyen az, amikor a férfi teljesen eszétveszti neki köszönhetően. A kényeztetés közben igyekezett minden trükköt bevetni, ami a birtokában volt, hogy minél nagyobb örömet okozzon szívét elrabló férfinak.

credit

18+

Seraphine egyre inkább érezte a férfi hozzáértő ujjainak játékában, hogy a vágy miként kezd egyre jobban kibontakozni a belsőjében. Minden egyes érintés csak olaj volt a tűzre és egyre nehezebbé tette azt, hogy kitartson a terve mellett. A rögtönzött ingerlő játék, amivel a férfi a melleit ajándékozta meg, majd a nyakán lévő érzékeny pontokra hintett csókoknak köszönhetően újfent a perem felé kezdett sodródni és minden erejére szüksége volt, hogy ne vesszen el abban a szenvedélyben, amivel a férfi ajkaira talált. Rövid időre teljesen átadta magát a férfi által ébresztett érzéseknek, mintha csak a mámor tengerének hullámai máris a teste különféle pontjait simogatták volna, pedig pontosan tudta, hogy mit is szeretne tenni és végül minden erejét összeszedve nem félt Jasper tudtára hozni, aminek köszönhetően hamarosan a felállás kicsit megváltozott. Szüksége volt egy kis időre, mire képes volt a gondolatait rendezni és kiszakadni valamennyire a férfi által ébresztett bizsergető érzések hadából, így rövid időre egymás szédítőlátványában fürdőztek, miközben a pillantásuk perzselte a másikat, ahogy minden apró kis négyzetcentimért Sera az elméjébe vésett. Így most már a képzelete nem kitalált vagy sejtésből született képkockákkal tudja kísérteni őt, hanem a valóssal, ami esélyesen bármikor képes lenne őt elgyengíteni és idővel a peremen átlökni. De most nem ő volt a fontos, hanem Jasper, mert a férfinak szeretett volna örömet okozni és közben azért a saját vágyainak korbácsolása se maradhatott el, hiszen amilyen kínzó lassan tévedt le a férfi ajkától a csípővonaláig tagadhatatlan volt, hogy ez nem csak arról szólt, hogy minél jobban megkísértse az alatta elterülő férfit.
A józanság minden egyes másodperccel tovaröppent és Sera érezte a benne növekvő kéjsóvár vágyat, ami csak még erősebbé vált, ahogy a pillantása Jasp férfiasságára tévedt, ami megkérdőjelezhetetlen jelét adta, hogy az elmúlt percek alatt mennyire is hatással volt a másikra és mennyire vágyik rá, pedig még igazán el se kezdődött a játszma. Ez még bátrabbá tette és úgy érezte, hogy nagyon is jó úton halad ahhoz, hogy mérhetetlen mámorban részesítse, az örömről nem is beszélve. Sera a tekintetét a gesztenyebarna szempárba fúrta miután látványosan pillantását végigjáratta a férfi testén, miközben keze gyengéd ingerlésbe kezdett, hogy tovább növelje a férfi vágyait és ezúttal még inkább kísértse őt ébren és később talán majd álmaiban is. Igyekezett a férfi rezdüléseihez igazítani a kényeztetését, amivel földöntúli örömöt akart okozni; minden egyes vággyal teli érces sóhaj és rezdülés csak még inkább arra sarkalta őt, hogy ne hagyja abba, így nem is tette és megkérdőjelezhetetlenül a lányban örvénylő sóvárgást csak tovább növekedett, hiszen rá is hatással voltak a férfi reakciói, nagyon is. Tovább kínozta őt a szájával és ujjainak játékával is, míg Jasper meg nem törte a majdnem tökéletes csendbe burkolódzó szobát a hangjával, amit korábban csak a légzésük és sóhajok töltöttek meg élettel, mert a szavak ideje lejárt. Még egy picit tovább ingerelte a férfit, mielőtt abbahagyta volna a kínzását és felpillantott volna rá vágytól ízzó pillantással.
- Biztosan ezt szeretnéd? – vágy ott lappangott nem csak a lány íriszeiben, hanem a hangjában is, ami szinte azzal egy időben csendült, ahogy a férfi keze elindult az éjjeliszekrény felé, hiszen ő örömmel eljuttatta volna így is a fellegekbe, még ha a belülről kezdte őt is egyre inkább szétfeszíteni a vágy. Megtörölte a száját, majd miután a férfi gondoskodott a biztonságukról közelebb hajolt Jasperhez és megcsókolta, keze a férfi mellkasára siklott a csókot követően ahogy lovaglóülésben helyezkedett el a férfi hasán. Haját válla mögé simította és az őzike szempár a gesztenyeszempárban elveszett, mintha csak szavak nélkül kommunikáltak volna, vagy mindazt elmondták volna amit eddig képtelenek lettek volna hangosan kimondani, de még is ott sercegett a levegőben már egy ideje. Jelenleg kicsit úgy hatott mintha tükörbe nézett volna, hiszen a szenvedély őrjítő tüze és az érzelmek forgataga megbújt Jasper írészében is, ahogy a lányéban is.  S ahogy korábban Jasper lassan merült el a lányban, úgy most Sera is lassan ereszkedett rá, mintha csak ki akarná élvezni teljesen és esélyesen nem csak a testünk, hanem a lelkük is egyre inkább kezdett összefonódni a megannyi mámorító történés és elhangzott szó árnyékában, ami az éj leple alatt bontakozott ki, miután teret engedtek a szívük rejtett dallamainak. Keze a férfi mellkasán pihent, tenyere alatt érezte a férfi szívének őrült ritmusát, ami tökéletesen passzolt a saját szívének dallamához.
Ahogy testük teljesen egymásba olvadt a lány ajkát vágytól fűszerezett sóhaj hagyta el és feje is kicsit hátrabicsaklott, eleinte egészen lassú mozgásba kezdett csípőjével, ami az idő múlásával egyre hevesebbé vált. Alig hogy Jasper felült, hogy testük még több ponton érintkezzen, szájuk egymásra talált egy túlfűtött csókban, aminek úgy tűnt soha nem fog végeszakadni, mert képtelenek betelni a másikkal. Sera néha egy kéjes sóhajt lehelt a férfi ajkaira, ahogy a játékuk egyre intenzívebb lett és a kezét a férfi köré fonta, ahogy a vágy egyre inkább kezdett kiteljesedni. Ujjával a férfi tarkóján simított végig, majd lesiklott a férfi hátára.  Ha a férfi keze vagy szája a mellére tévedt, akkor az még inkább a gyönyör felé terelte, még ha eléggé pihegve és szaggatottan is, de Jasp tudtára adta azt is, hogy nehogy abba merészelje hagyni, mert hiába volt ez már túlintenzív számára és egyszerre volt kicsit fájdalmas is, ahogy már pengeélen táncolt a mámor hulláimnak peremén, akkor is vágyott a férfi érintéseire. Jasp nevét sikította és akaratlanul is újabb nyomokat hagyott a férfi hátán, ahogy kapaszkodót keresett a kezeivel, amikor végül a gyönyörhulláma keresztülrobbant rajta és milliónyi darabra szakította. A férfinak dőlt, ahogy a teste megremeg és a köd teljesen elméjére telepedett, miközben a testét átjáró mámor hullámaiban merült alá.  

credit