Bekövetkezett hát az, amire én magam már számítottam egy ideje, de úgy tűnik jók voltak a megérzéseim. Mindig is tudtam, hogy Brooks és az a luxus bige nem illik össze, de akkor még nem hallgatott rám. Az az igazság, hogy meglepő mennyi ideig húzták egymás mellett. Brooks és a csajszi, aki apuci pénzéből lett valaki és mai napig apuci pénzén él. Többek között. Én mondtam neki már a legelején, hogy nem lesz hosszú házasság, de akkor még nem hitt nekem. Gondolom azt hitte, hogy rosszmájú vagyok, vagy azt hitte, hogy féltékeny, nem tudom, de én már a legelején megjósoltam, hogy ebből válás lesz. Igaz, azt hittem hamarabb, de jól bírták. Még ugyan nem mondta ki a csaj, hogy válás, de szerintem rövid úton be fogja jelenteni. Ez így szokott lenni.
Aztán persze jött az én megmondtam. Csak ki kellett várnom, hogy megmondhassam, hogy én megmondtam. Természetesen jó tesó módjára befogadtam őt a lakásomba lakótársnak. Nem lett volna szívem végignézni, ahogy az a szirén utcára teszi, hiszen a lakásból is mennie kellett. Két véglet lett volna: Vagy hozzám költözik, vagy ki a lakótelep mögötti sikátorba. Most lássuk be, szar érzés lett volna, mikor reggelente megyek dolgozni és minden reggel az jön velem szembe, hogy egy konzervdobozba gyűjt aprót mondván lakásra gyűjt, de végül úgyis cigit vesz belőle és búfelejtőt. Vagy én túlzom el? Mondjuk lehet beköltözött volna a kelléktárba. Jah. Szóval beköltöztettem őt a másik szobába. Mondjuk az amúgy biztos tök kellemetlen neki, hogy amúgy a volt felesége itt lakik még a házban. Nem? Mondjuk én eddig sem kedveltem a csajt, most meg már nem is köszönök annak a ribinek, hogy így kicseszett a cimbimmel. Sőt. Ha nem tudnám, hogy Brooks kinyírna érte, még a nő fejéhez is vágnám, hogy most, hogy végre elváltak, legalább az enyém lehet, szóval vége a szingli időszakomnak. Így is pletykálnak már rólunk, ami mondjuk kicsit sem zavar. Nem vagyok az a fajta, aki ezen kiakad.
De cseppet sem bántam meg, hogy nálam lakik, hiszen remek társaság volt és elég régóta laktam már egyedül ahhoz ráunjak a magányoskodásra. Lehet az lett volna a vége, hogy feladok egy hirdetést hogy lakótársat keresek, ha már pasit nem tudtam fogni magamnak, maximum egyéjszakásokra. De tökre nem értem, hiszen remek srác vagyok, mégse jön össze semmi normális. Nem tudom mi lehet a baj velem. Ilyen téren talán még pechesebb vagyok, mint Brooks a csajokkal.

Nagy nehezen ébredeztem, tekintve, hogy hétvége van, így nem kellett bemennem az egyetemre sem, így ébresztőt sem kapcsoltam. Félkómásan nyúltam egy palack víz után, hogy kicsit igyak, majd az arcomba is locsoltam belőle, hátha segít ébredezni. Elég görbe volt az este, így némi fejfájásom is volt. Meg kellett ünnepelni a péntek estét és a hétvége eljövetelét. Megdörgöltem a vizes arcom és kimásztam az ágyból. Hogy ne egy szál alsóban legyek felvettem egy köntöst és megindultam a konyha felé, hogy főzzek egy kávét, ha még esetleg Brooks nem tért észhez és tette meg helyettem. Remélem már így történt és friss kávéval vár engem.
Szemem dörgölve sétáltam át a nappalin és morogtam.
- Ki a franc találta ki a reggeleket? Persze az a macska alhat huszonnégyből huszat, mi? - motyogtam álmosan, majd kiabálni kezdtem. - Kávééét vagy életet! Ébredj haver! - kiáltottam be a szobájába benyitás és kopogás nélkül, majd a konyhába érve elkezdtem kávét főzni. Ahogy a konyhában matattam észre vettem, hogy van rum, így csinálhatunk reggelire még matróz kávét is. Vagy annyira ne legyünk vagányak reggelre? Kikaptam egy üveg sört a hűtőből és míg főtt a kávé kortyoltam egyet.
Biztos voltam benne, hogy a palimadaram azon tűnődik, hogy hamarosan beállít majd a csaj és azt mondja mindent megbánt, szeretné, ha Brooks hazamenne és ott folytatnák, ahol a balhé előtt. Igen. Én is minden karácsonykor várom a Mikulást sütivel és tejjel, de nem jön. Lehet azért, mert nincs kémény, vagy mert nem voltam jó fiú egész évben, de valószínűbb, hogy azért, mert nem létezik. Az a nő is csak akkor fog kopogtatni az ajtónkon, hogy hazahívja a srácot, ha én megtanulok törökül és mindenféle spéci szemüveg nélkül lövök egy ezüst érmet az olimpián zsebre dugott kézzel. De lássuk be, nem én vagyok Yusuf Dikec, Brooks pedig innen már csak a válópert fogja megkapni, nem a békebeszédet.

---

   

Szemmel láthatóan a cimbi már korán reggel "jól" érezte magát. Akarom mondani be volt állva, mert a jól érezte magát nem éppen a legjobb kifejezés, bár én sem igen panaszkodhatok, hiszen elég másnaposan keltem, de nem szoktam bánni az ilyen reggeleket, hiszen neki is jót szokott tenni egy-egy ilyen este. Rászorult a szórakozásra és az ivásra és a szívásra, ha már így kitolt vele az a csaj.
- A cukor mellett - mondtam és a kávéfőző környékén a polcon cukros tégely mellett ott volt egy üveg benne aszpirinnel, az aszpirin mellett pedig a Frontin. Senki ne kérdezze miért a konyhában tárolom az ilyeneket, megvan a története. Általában itt kezdem a reggeleimet és itt szoktam kezdeni a piálást is, szóval jobb helyen nem is lehetne.
Hozzá teszem az ott nem teafű az befőttes üvegben, de jó ha az emberek azt hiszik. A felső szekrényben pedig papír is van hozzá, ha ha ha.
Persze, nekem is fog kelleni, mert fájt a fejem.
Odasétáltam hozzá és átvetettem a karom a válla felett, majd megveregettem a mellkasát, aztán le is akaszkodtam róla és töltöttem magamnak kávét.
- Látom remek estéd volt neked is - mosolyogtam, majd rágyújtottam egy szál cigire. Most még nem a füvesre, csak egy sima Marlborora. - És még jobb reggeled - hisz a vak is látta, hogy már elszívott egyet-kettőt. Én is kivettem két aszpirint a készletből, majd egy nagyobb korty kávéval le is küldtem. - A nyuszi barátságosabbnak tűnt nálad a Donnie Darkoban. Neked dupla kávét kell innod öregem. Van valami terved mára, vagy egyszerűen csak ki ülünk a teraszra és meggyújtunk egy dzsengát? - nevettem fel. - Bár látom már el is kezdted. Kis sunyi, nekem nem is szóltál - nyújtottam nyelvet.
Azon kezdtem gondolkodni, hogy mit kéne előre vennem. Ott volt a sör, a kávé és még a cigit is kéne szívni, így gyorsan ledöntöttem a kávét és vissza vettem a sört a kezembe. A bőség zavara.
- Haver, már egy hónap is eltelt. Nem gondolod, hogy reménykedés helyett inkább este ki kéne menni a parkolóba és szétkapni a kocsiját? Csak a motorjának az árából tudnánk venni egy hétre elegendő füvet és havi whiskeyt és akkor még a katalizátorról nem is esett szó - vigyorogtam.
- Hallgass rám öreg, ebből már nem lesz semmi, csak válóper. Nem én vagyok a Mátrixból az Orákulum, de szokott jönni a megérzésem.

---

   

Nem azért volt otthon annyi frontin, mert nyugtatókon élnék, hanem, mert az egyik gyógyszerész professzor az egyetemen könnyen és hatékonyan szerzi be, nekem meg néha nap jól jön, amióta pedig Brooks velem lakik, gyorsan fogy. Én magam nem szedtem rendszeresen, csak ritkán, amikor stresszes időszakot élek, vagy, amikor néha nap nem tudok normálisan aludni. Bár ez utóbbi ritka volt. Nekem is vannak rossz időszakaim és van bennem annyi józanság, hogy tudjam, a gondjaimat nem lehet mértéktelenül a piával és a jointokkal orvosolni. Volt egy kemény heroinos időszakom és egy dolgot tudtam, többé nem akarok a kábítószer rabja lenni. A szeretteim halála után sokat és keményen drogoztam, nehezen tettem le és az egy dolog, hogy most is füvezek szórakozásból, de igyekszem nem hagyni, hogy a fejemre nőjjön a cucc. A piában is és a drogban is igyekeztem mértéktartó lenni, így alkalmanként a frontint szedtem. De ritkán volt rá szükség.
- Jaaaj de kis cukor falat az én spancserem - vigyorogtam ajánlatán. - Elfogadom! - emeltem söröm koccintásra. Akkor tekerjen egyet, bánja kánya. Jó kis napindító lesz.
Sokat mondó pillantást vetettem rá és feleltem kijelentésére.
- Aludtam volna még, de a reggel aljas módon pofán vágott. Irigylem is a macskádat. Ha tehetném én is animágus lennék, mint McGalagony a HP-ből és macskává változnék, de nem vagyok ilyen szerencsés - nevettem.
- Én meg mondtam neked, hogy nem kérek a pénzedből. Gyűjtögess csak, legalább lesz miből fizetned a feleségednek a váláskor - feleltem, de aztán egy újabb nevetés után már igyekeztem megkomolyodni és nem a vérét szívni. - Jól van na, befogtam, befogtam. Nem szenyázok tovább. De tudod mit? Nyitok egy kis perselyt a nappaliba és néha napján bedobsz valami jelképes összeget, amikor úgy érzed megérdemlem és az lesz a lakbér. Tekints rá úgy, mint valami becsület kassza.
De amúgy meg már megbocsáss, de te nem is akarod megszívatni valahogy a csajodat? Öregem, cseszettül kitolt veled, nem? És most baromi jól elvan az új fiújával, te meg itt csövezel nálam. Ez nem korrekt. Félre ne érts, örülök neked és jó, hogy itt vagy velem, mert legalább nem kell magányos szamurájként tengetnem a mindennapjaim, de ha az én pasim tette volna ezt velem, én nem hagynám annyiban. Szóval ja, ki kéne valamit találni, hogy adjuk vissza neki azt, amit veled tett! Van még kulcsod a lakáshoz, nem? Szerintem, ha elmentek, nyomjunk szellem chili koncentrátumot a tejükbe és az üdítőikbe, vagy aggassuk fel a ruháikat a telefonzsinórra, had léghorgásszanak értük.

---

   

- Arany bizony. Aztán zálogba adtad - vigyorogtam pimaszul koccintás közben. Na ja. Zálogba adta, a csaj meg fogta, összetörte, beolvasztotta. Mondhatni nagy üzlet. Most meg legózhatok itt a szívével, hogy valamit összerakjak belőle, de nehezen megy. Talán valami alkoholista unikornist ki tudok rakni belőle.
- Inkább téged, mint engem. Én szeretek aludni. Veled ellentétben én nem indulok meg esti és hajnali táborozásra Rapunzelhez és a diótörőhöz. Biztos úgy volt vele, hogy mielőtt még elmész kempingezni a fölső szintre, előtte adj neki enni, mert kitudja mikor keveredsz haza. Veszélyes fenevadak vannak arrafelé. De ne izgulj, amíg nem kell arra ébrednem, hogy a fülembe nyávog és nem szőrözi össze a kedvenc kabátom, addig én sem csinálok belőle kitömött bábút - kortyoltam egyet a sörből. - Bosszantson nyugodtan továbbra is téged és jól meg leszek vele - nevettem.
Persze nem tudtam megállni, hogy ne buzdítsam bosszú hadjáratra, de olybá tűnt nem vevő egy kis csintalankodásra.
- Öreeeg. Nem az a lényeg, hogy mennyi van a rovásodon, hanem, hogy mekkora a papír, amire rónak. Egy A/3-as lapra elég sok fér. Csak nem azt akarod mondani, hogy kis képeslap méretben gondolkodsz? Nyilván nem kell arra gondolni, hogy a kis bosszú után a rovások a börtönfalakon fognak folytatódni, mert nem a fékcsövet vágjuk el a kocsijában. De rendben, természetesen nem erőszakoskodom. Nem akarlak olyanba belevinni, amit nem akarsz - amúgy meg de, de nem akarok feltűnő lenni.
- Fogalmam sincs - kortyoltam a sörbe és elnyomtam a csikket. - Ha én elválnék egy pasitól, azt azért tenném, mert vagy ki nem állhatom és nem akarom többé a nevét viselni, vagy mert találtam egy jobbat, akivel össze akarok házasodni. Szóval vagy irritálja a bigét, hogy a nevedet viseli, vagy jobb pasinak tartja a diótörőt és őt akarja elvenni. Amúgy mennyi ideje is ismeri? Az sokat elárulna szerintem, ha tudjuk mióta tart a románc köztük. Mit mondott, mióta akart lecserélni?

---

   

Félre értés ne essék, nem azért pofáztam ennyit, mert nem tudtam elviselni, ha nem enyém az utolsó szó, hanem azért, mert mindig volt mondani valóm. Mindig volt, miről beszélni, mit mondani, mindig volt mire válaszolni és mindig mindenről eszembe jutott valami. Többek közt valami hülyeség, vagy valami vérszívó duma, amivel tovább csapolhattam az embereket.
Nem voltam én gonosz és rosszindulatú, csak lazán köcsög.
Egyébként igen, tudtam magamról, hogy sokat tudok pofázni és azt is, hogy szanaszét mennek a gondolataim, sok mindenbe belefogtam és sok mindenről beszéltem is sok feles kitérővel, de ráértünk, nem? Dög unalom lenne, ha mindig mindent azonnal letudnánk pár mondattal és még csak szórakozni sem szórakoznánk közben. De nem hibáztatom, én sem tudom követni magam, nem, hogy még mások.
Miközben hallgattam a mondandóját, ittam én is egy korty sört, majd felé böktem ujjammal.
- Azt látom, nem, csak, hogy tiszta nyál vagy már a sok nyalitól, de már nyáltócsa van alattad - kuncogtam vigyorogva. - De nincs ezzel gond, így csak jobban hasonlítasz a macskádra, az is két óránként tisztálkodik - mosolyogtam. - Amúgy sem értelek, úgy nézek ki, mint, aki bármit is kezdeni akar a mai nappal? Egyébként is ma ismétlik meg a HBO-n az új Batman filmet Edward Cullennel a főszerepben, lehet megnézem. Meg van még néhány beadandó is a szobámban, amit át kéne néznem. Szerintem elleszek ma - kortyoltam újra, míg ő beszélt, majd megszeppenve pillogtam rá félre nyelve a sört is, amikor megvádolt.
- Hékás! - ütögettem mellkasom. - Mi az, hogy "te is"? Én nem mondtam, hogy a te hibád a szakítás, én csak azt mondtam hülyeség volt vele összeházasodni, mert úgyis elváltok. Én pont, hogy védeni akartalak, mert tudtam, hogy úgy is pofára ejt. Én csak jót akartam. De nem mondtam, hogy a te hibád, hogy dobott. Talált egy jobbat. Na és? Te is találsz majd egy jobbat. Mindenkinél van jobb rajtam kívül - kuncogtam látszatra öntelten. - Amúgy meg nem tudom. Minek tűnnél el? Mármint a bige elől értem miért akarsz eltűnni, de szerintem hülyeség most emiatt begubózni. Éld az életed és találj valakit helyette. Szerintem vagy elég jó pasi ahhoz, hogy találj két-három új csajt, aztán majd választasz közülük. Remélhetőleg valami normálisabbat, mint az exed. De ha gondolod majd választok neked. Tudok pár neked való csajt - mutattam a tökéletesség jelét ujjaimmal, majd elvettem a cigit tőle. - És nem, nem egyetemisták, bár köztük is lenne hozzád illők, csak lehet neked túl fiatalok még. Na mit szólsz? Összehozzalak az egyikkel?

---

   

Azt hiszem mondhatom, hogy Brooks és én ezer éves jó barátok vagyunk. Szinte azóta ismerem, hogy New Yorkba költöztem. Az elsők között volt, akikkel összehaverkodtam, mégis elmondható, hogy bizonyos szinten, bizonyos dolgok terén ég és föld voltunk. Nem csak abban, hogy ő hetero volt, hanem abban is, ahogy egyes dolgokat néztük. Más nézetei voltak például a család és a párkapcsolatok terén is és sokkal érzelgősebb is volt nálam, ami most is megmutatkozott.
Biztosan tudta, hogy igazam van. Ha nem is mindenben, de sok dologban igen, mégsem akart engedni a nézeteiből. Megértem, csak azonosulni nem tudok vele. Talán azért, mert nekem nincs családom, nincs gyerekem és nem éltem házasságban éveken át. Sokkal lazább és szabadosabb életet éltem, így nem is tudtam elképzelni sem, hogy milyen lehet most neki.
Időközben kijutottunk a teraszra is, így annyira már nem zavart a hányingere sem, mert rókázhat kedvére át az erkélyen, az utcára. A közmunkások majd feltakarítják, azért fizetik őket a mi adónkból. Rágyújtottam a fűre, közben hallgattam kérdését, ami meglepett és hirtelen válaszolni sem tudtam. Ezen nekem is kell kellett gondolkodnom.
- Hmmm... vagy olyan jó apa, mint, amilyen Dumbeldore lett volna, ha Harry az ő fia lett volna és nem holmi pedofil fantázia - feleltem ismét csak a Harry Pottert felhozva, hadd őszüljön. Dumbledore valóban jó apa lett volna, csak elvileg pedo volt. - Bízom benne, hogy nem leszel olyan apa, mint Caesar. Nem örülnék neki, ha egyszer késsel a hátadban találnék rád. De a hasonlatokat félre téve, szerintem frankó fater vagy. Ha nekem ilyen apám lett volna, akkor nagyon örültem volna - és tekintve, hogy semmilyen apám nem volt, így ez még akkor is bók lett volna, ha amúgy Brooks baromi szar apa lett volna. A semmilyennél még a vacak apa is jobb apa. És, hogy nyomot hagyott-e bennem az apám hiánya? Nem igazán, bár tény, hogy rossz érzés visszagondolni rá, hogy elhagyta a családunkat és engem is. Talán minden máshogy alakult volna az életünkben, ha ő velünk marad.
Nagyot kortyoltam a sörből.
- Legalább olyan szarul festesz, mint Peter Parker, miután feltartóztatta a vonatot a második filmben. Miért rágódsz ilyeneken? - kérdeztem. Talán egy kis lelkizés jól esik majd neki. - Te talán nem érzed magad jó apának? Miért? Azt hiszed azért dobott, mert nem tart jó családfőnek? Szerintem ez nem erről szól. Egyszerűen csak megunt. Van ilyen. Millió nő van, akik csak úgy cserélik a pasijaikat X idő után, mert unják. Nem veled van a baj, ő az, aki nem bírja a kötöttséget és kell neki a változás, a változatosság. Higgy nekem, ahogy azt megjósoltam, hogy téged kikosaraz, figyeld meg, őt is ki fogja rúgni egy idő után és addigra már a diótörő utódja is meglesz.
De minden hiába, nálad jobbat úgyse fog találni.

---