Nade tényleg, milyen is a jellemem? És mi van akkor, ha elfogultan beszélek magamról?
Hát első sorban szarkasztikus és cinikus, nameg talán kissé hanyag. Lehet nem én vagyok az emberi jellemvonások mintaképe, de... nem is igyekszem. Bocs, de ti kértétek, hogy legyek őszinte. Vagy nem volt ilyen feltétel? Na mindegy.
Lehet kissé igénytelen vagyok és amúgy tök jól elvagyok egy adag mirelit pizzán, sörön és cigin valami semmitmondó film társaságában; lehet hanyagul megkötött nyakkendőben jelenek meg és sokszor ott a kezemben a cigi és a whiskey, vagy épp a szabadidőm nagy részét dögléssel és zsörtölődéssel töltöm, de legalább igyekszem nem mások terhére lenni.
Hisztis is vagyok, szóval nem mindig vagyok könnyű társaság. Sokat morgok, sokat zsörtölődöm, gyakran nyavalygok, de csak ha úgy van és általában úgy van. Az élet dolgait cinizmussal és szarkazmussal reagálom le, de alapvetően igyekszem normális lenni, bár sajnos az igazság az, hogy nem tudok parancsolni a nyelvemnek és az alaptermészetemnek, így sokszor borítok ki másokat, mégis ennek ellenére elég sok emberrel van igazán jó viszonyom. Furcsa, de biztos van valami megkapó a személyiségemben, amit sokan megszeretnek. Volt már, hogy olyan emberekkel lett igazán jó viszonyom, akikkel a kezdetben egészen rossz volt a kapcsolatom.
Nos be ismerem azt is, hogy elég lusta vagyok. Nem szeretem a kemény munkát és van, hogy hétvégente még az is nehezemre esik, hogy megmozduljak, vagy kikeljek az ágyból és megsütni azt a nyamvadt mirelit pizzát, vagy épp elmenni a távkapcsolóig, ezért van, hogy együtt alszom vele. Hát most na. Valaki a párjával alszik, én a távkapcsolóval. Kinek mit adott az élet.

A történelem és a mitológia iránti érdeklődésem, szeretetem már egészen kisgyermekkorom óta bennem él. Kezdetben csak a mitológia, a vallás és a legendák érdekeltek, mint sok gyerekeket, ám ahogy nőttem, úgy fogott el a történelem iránti érdeklődés is. Sokat foglalkoztatott a világunk múltja, az emberiség múltja, a világunk háttere. Elkezdtem falni a történelem könyveket, atlaszokat, legendáriumokat, kódexeket és sok minden mást is. Mindent, ami segíthetett megismerni a múltunkat és kellő információra tehettem szert belőlük. A középiskolában is ez volt a kedvenc tantárgyam. Nameg az irodalom. Főleg az angol irodalom volt az, amire nagyon rá voltam kattanva. Novellák, regények, versek, kódexek, vallási kötetek, minden, ami írott szöveg volt.
Nem is volt kérdéses, hogy az egyetemi éveimet milyen szakon szeretettem volna eltölteni, bár sokan ellenezték akkoriban. Nem láttak benne jövőt, megélhetést, de én kötöttem az ebet a karóhoz. És jól tettem, hiszen jó helyem van a Columbia Egyetemen és jó bért kapok. Azzal foglalkozom, amit szeretek és még fizetnek is érte.
Szakmailag kifogasolhatatlannak érzem magam, de nyilván ezt azok tudják csak megítélni, akikkel együtt dolgozom, vagy, akik beülnek az előadásaimra.

Nem tartom magam kifejezetten bajkeverő egyednek, inkább olyan valakinek, akit megtalál a baj. Talán a személyiségem miatt, talán a lakhelyem miatt, talán a múltam miatt. Nem tudom pontosan. De valahogy alkalomadtán sikeresen belekeveredek nem kívánatos helyzetekbe.

Nem tudom mit mondhatnék. Sosem voltam jó benne, hogy megnyíljak és csak úgy beszéljek magamról, de most kivételesen megpróbálok összehozni valamit, mert tudom, hogy muszáj. De csakis a ti kedvetekért, mert amúgy nem fárasztanám magam. Amúgy is jobb szeretek titokzatos maradni.
Szóval kezdem ott, hogy 179 centi magas vagyok, sportos alkat - gondolom én - zöldes barna szemekkel és festett szőke hajjal, ami eredetileg barna, csak nekem nem tetszik. Salemben születtem, Massachusetts-ben, apám tipikus alkesz gyökér volt, aki egyszer azt mondta lemegy cigiért a trafikba, aztán sosem jött haza. Jó, ez nem pont így történt, de ez így hangzatosabb volt, oké? A lényeg, hogy egyszer csak nem jött haza a kocsmából, így javarészt édesanyám nevelt. Volt pénz, bár nem éltünk nagy lábon. Volt egy testvérem is, Nathaniel, aki meghalt. Mondjuk mára már anyám is.
A történelem, a múlt és a legendák már gyermekként foglalkoztattak, főleg, hogy egy olyan városban nőttem fel, mely a világ leghíresebb boszorkányperének otthona. Ettől függetlenül is egyébként szívesen foglalkoztam a történelemmel, a múlttal, a mitológiával és a misztikus dolgokkal, hiszen megvolt a varázsa.
Az egyetemre ösztöndíjjal sikerült bejutnom, ami nagy segítség volt, hiszen normál esetben nem feltétlen tudtuk volna valami könnyen kifizetni, így legjobb tudásom szerint igyekeztem elvégezni, bár volt egy időszakom, ami nem könnyítette meg a dolgom, ugyanis egyszer olyan dolgot kellett megtapasztalnom, amit senkinek sem kívánok. Mikor hazamentem az egyetemről a kertünk egyik fáján megtaláltam a bátyámat. Nathanielt felkötve. Minden jel szerint öngyilkosság történt, úgy tudjuk, azért tette, mert elhagyta őt a szerelme, a barátnője, akiért bármit megtett volna. És nem, nem ezért lettem meleg, vagy vagyok meleg. Ne kombináljatok. Tényleg ne, oké? Nyugi van, megvan a melegségem oka is, úgy hívják genetika. Szóval, megtaláltam a bátyámat a fán lógva, mely olyan mély nyomot hagyott bennem, ami a mai napig kísért. Anyám a történtek után depressziós lett és a pszichiátriára került, ahonnan végül haza engedték, de pár hét múlva ő is öngyilkos lett. Igen, tudom, gyanúsan sok az öngyilkosság a családomban, de nyugi, én nem leszek az. Lehet lökött vagyok, de nem bolond.
Alighanem ez volt az a pont az életemben, ami miatt elkezdtem kábítószerezni. Inni már ittam korábban is, ahogy a cigi is már tizenhét éves korom óta az életem része, de a heroin volt az, ami segített nekem átvészelni a tragikus időszakot, viszont erre majdnem ráment az egyetem, de szerencsére volt annyi önuralmam és volt segítségem, akinek hála le tudtam tenni a tűt.
Az egyetem után mindent felégettem magam mögött és New Yorkba költöztem, ahol állást kaptam a Columbia Universityn, majd vettem egy kis lakást Bronxban. Nem vágytam saját házra, így beértem egy jó állapotú, elfogadható árú lakással egy nem túl rossz környéken. Bronx pont kedvemre való abból a szempontból, hogy nem néznek rád furcsán, ha balhéba keveredsz, vagy részegen esel haza. Ha ha ha. Azt hiszed viccelek, mi? A szöszke kis történész meg a balhék. Na ja. Tudom, hogy hülyén nézek ki, amikor nyakkendőben, zilált szőke hajjal, laza fehér ingben osztom a jobbosokat, de néha muszáj.
Jó fizum van, jó állásom, azt csinálom, amit szeretek és mára már teljesen tiszta vagyok. Azaz iszom és cigizem, de drogozni már nem drogozom - bár néha bekapok egy füves cigit. Amúgy meg van elég önkontroll bennem, hogy a meló miatt ne igyak, mint egy őrült. Szerettem a munkám és meg akartam tartani, így módjával ittam, hogy ne rúgjanak ki. Leginkább csak késő délután, vagy hétvégén piáltam. Valaki hétvégi apa, én hétvégi piás vagyok. Kinek mit adott az élet, mi? Mondjuk jobb egy üveg Jack Daniels tartani a karomban, mint egy csecsemőt. Bocs, apucik és anyucik, de mindenkinek lehet véleménye és amúgy is szólás szabadság van.
Nade mi van a pasikkal? Nem tartom magam nagy sráccsábásznak, de megesik, hogy ismerkedek, vagy velem ismerkednek, vagy azon kapom magam, hogy egy szimpi pasi beránt a mellékhelyiségbe, de alapvetően megvagyok egyedül is. Nyilván jól esik ismerkedni és smárolni egy jót, de nem vagyok az a fajta srác, aki meghülyül, ha nem fekszik mellette valaki az ágyban. Amúgy sem tudom kellően romantikus vagyok-e. Jó kérdés. Nem tudom. Te randiznál velem?
A hallgatók szeretnek, a kollégákkal nem gyilkoljuk egymást és a szomszédokkal is jól elvagyok, szóval sok panaszom nem lehet eddig a városra és a döntésemre. De hát mikor hozok én rossz döntéseket? Oké, most mázlim volt, a plafon a helyén maradt. Huh.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Először is had jegyezzem meg azt, hogy mennyire tetszik a humorod, élveztem olvasni a lapodat  
Habár az élet kellően kibabrált veled, nagyon sok tragédia ért az életed során, Te mégis képes vagy megmaradni önmagad, ami igazán becsületre méltó. Egy nagyon vagány férfi vagy, szerintem a diákjaid is imádnak, elképzelni sem tudnám, hogy szigorúan viszonyulj hozzájuk. Minden szerencsétlenség mellett azért szerencsésnek is tarthatod magad, mert sikerült elérned mindazt, amit szerettél volna, pedig nagyon nehéz lehet úgy, hogy egyedül maradtál. Én egyáltalán nem is feltételeznék olyant rólad, hogy a testvéred halála miatt lennél olyan, amilyen vagy, és örülök is annak, hogy ennyire fel válalod magad. És, hogy a kérdésedre válaszolják: talán, ja... Randiznék veled, ha nem egy másik nemhez vonzódnál, mint ami vagyok    bár lehet, hogy ez nem is nekem szólt igazából. A lényeg, hogy egy nagyon szerethető férfi vagy, minden őrültséged mellett is, és én biztos vagyok abban, hogy előbb vagy utóbb megtalálod azt a személyt, aki oldalán kiderülhet az, hogy mennyire áll közel hozzád a romantika.  
Színt és rangot majd egy admin fog adni neked, de addig is érezd jól magad. Köszi az élményt!    

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!