Hallelujah, I'm a freak, I'm a freak. Hallelujah, every day of the week. I'm a do ya, like I want ya. I'm a crocodile, a piranha. Oh my God, she got the power. Don't fuck with my freedom. I came up to get me some. I'm nasty, I'm evil. Must be something in the water. Or that I'm my mother's daughter.

Kit and Zhavia

 - Biztos benne, hogy ide akart jönni Miss? - fordul hátra a taxis, miközben én a táskámból előveszem a pénztárcám. José hatvankétéves, mexikói származású - akinek az amerikai felesége révén zöldkártyája van, és ezt valamiért fontosnak tartotta kihangsúlyozni -, korábban pincérként dolgozó férfi. Mindig is az volt az álma, hogy taxisofőr legyen. A hosszúra nyúlt út alatt nem csak a szakterületváltásról szereztem tudomást, hanem a család összes tagjáról, a két lány és két fiúgyermekről, és az unokákról is. José egy igazán remek ember volt, és már az első pillanattól kezdve tudtam, hogy nem ismert fel engem. Az elbeszélései nem hátsószándékból eredőek volta, csupán a csendet akarta megtörni. Magam részéről pedig nem akartam durva lenni ezzel az emberrel, így úgy tettem, mintha valóban figyelnék, és nem csak a kezemben lévő telefont nyomkodom. Színlelésben kiváló vagyok, mint az köztudott.
- Igen. - pillantok ki, egyenesen a bárra, ahová jöttem. Délután van, épp, csak most nyithatott ki, de már lézeng pár ember a környéken.
- Ez egy nagyon rossz, rossz környék Miss. - figyelmeztet újra, és tudom, hogy ez pusztán jószándékból teszi, így amikor kiszámolom a fuvarom díját, csapok mellé még egy vaskos borravalót is, és átnyújtom neki.
- Ne aggódjon José, nagylány vagyok. Tudok vigyázni magamra.  - mosolygok az idős férfira, aki csak biccent egyet, és mire tudatosulna benne, hogy száz dollárral többet kapott, én már rég a bár felé lépkedek a tűsarkú csizmámban. Az idősúrnak igaza volt, ez a környék első pillantásra is nagyon gáznak tűnt, pedig fényesnappal volt. Kiváló döntésnek bizonyult a részemről az, hogy nem az estiórákban tettem szert erre a kis látogatásra. Fogalmam sem volt arról, hogy a Lucky 13 - biztosan sok fejtörést okozhatott ez az elnevezés - milyen forgalommal bír, de talán ha közvetlen nyitásra jövök, akkor elkerülöm a nagyobb forgalmat. Eme feltételezésem igazan is bizonyul, mikor belépek a helyiségbe, és csupán három embert látok, az imént megismert José korosztályából. Ketten a billiárdasztalt támasztják, egy pedig a bárpultnál ücsörög. Én is abba az irányba haladok, reménykedve abban, hogy felbukkan az, aki miatt eljöttem egészen idáig.
- Micsoda angyal szállt le közénk, vagy lehet feldobtam a talpam, és ez már a mennyország? - amikor megállok a pultnál, a két bárszékkel arrébb táborozó öreg pasas a folyékony bátorságnak köszönhetően úgy dönt, megszólít engem.
- Nem vitatom, hogy a lenyugvó napnak is van ereje, de hozzám még az is kevés. - fordulok lassan az öreg irányába, aki nem feltétlenül erre a reakcióra számított. A döbbent arckifejezéséből legalábbis erre következtetek. Gyanítom, nem akarja folytatni az általa kezdeményezett beszélgetést, de nincs is lehetősége rá, mert ekkor kinyílik az az ajtó, amin az „Iroda” megkopott táblája látható, és felbukkan - vélhetően - az, akit keresek. Tekintetem találkozik a férfiéval, én pedig szemérmetlenül mérem végig egészen addig a pontig, amíg belátást enged a pult. Kénytelen vagyok a fém lábtartóra ráállni, és megtámaszkodva a pult felületén, kissé előre hajolni a nagyobb rálátás érdekében. - Hello. Kithez van szerencsém? -
Emelem a tekintetem ismét a férfi íriszeire miután végig pásztáztam, majd  egyúttal felülök az egyik bárszékre, és egyetlen mozdulattal simítom hátra szőke tincseim.
- Zhavia Wallace vagyok, nem ismerjük még egymást. - mutatkozom be. Számomra magától értetődő, hogy a polgári nevemen teszem mindezt, elvégre egyáltalán nem kizárt, hogy a férfi azon emberek közé tartozik, akinek fogalma sincs róla, ki vagyok.  - Ellentétben azzal a női ismerősömmel, akivel cirka három napja együttöltöttetek egy felejthetetlen éjszakát. Legalábbis a számára biztos az volt. A Te álláspontodat nyilvánvalóan nem ismerem. -
Beszélek tovább, közben kibújok a hófehér bundámból, és a mellettem lévő üres székre ejtem.
- Amynek hívják, bár ez nem valószínű, hogy sokat segít. - ha esetleg nem tudná, kiről van szó, segítek neki beazonosítani. - Huszas évei elején jár, alacsony, körülbelül százhatvanöt centiméter magas, kis mell, nagy fenék, festett vöröshaj és barna szem, tetovált szemöldök, vaskos száj, egy 10/6-es csaj. Ó, és van egy hatalmas Joker és Harley Quinn tetoválás a bal combján. Így dereng? -

tetszik amit látsz? | szeretettel <3 | ⚶

Hallelujah, I'm a freak, I'm a freak. Hallelujah, every day of the week. I'm a do ya, like I want ya. I'm a crocodile, a piranha. Oh my God, she got the power. Don't fuck with my freedom. I came up to get me some. I'm nasty, I'm evil. Must be something in the water. Or that I'm my mother's daughter.

Kit and Zhavia

 Senkit ne tévesszen meg az, milyen otthonosan mozgok egy olyan környezetben, mely szemmel láthatóan a legkevésbé sem az én közegem. A látszat senkit se tévesszen meg, hisz ez nem az ki nem mondott információt hordozza magában, miszerint gyakran megfordulok ilyen, és ehhez hasonló kocsmákban. Nem tagadom, tinédzserként a hasonló lebujokat részesítettünk előnyben ott, ahol felnőttem. Leginkább azért, mert azokon a helyeken még csak arra sem vették a fáradtságot, hogy a hamis személyinket elkérjék. Eltelt jópárév azóta, és a magam részéről nem vágytam vissza az ilyesfajta helyekre, a szükség azonban nagyúr. A kelleténél azonban nem szeretnék többet itt időzni, kivéve, ha valóban megéri nekem itt töltenem az időm, ami ugye pénz. Az én órabérem pedig különösen drága. Éppen ezért örülök, hogy a férfi - aki miatt idáig kivergődtem - végre felbukkan, és én is szemügyre vehetem a saját szemeimmel mindazt, amiről Amy oly sokat áradozott. Legalábbis a ruhába bújtatott körvonalait, mert a lényeget még biztosan nem fogom tudni szemrevételezni. Gyanítom, ahhoz jóval többet kell dolgoznom.
- Olyannak tűnők, mint aki viccel? - nézek a férfira szenvtelenül, miközben egyik szépen ívelt szemöldököm enyhén megemelkedik. Nem, az ilyesfajta humorizálás a legkevésbé sem az én asztalom. A bár elnevezése pontosan addig a pontig érdekelt, amíg meg nem találtam azt, amit kerestem. A tisztánlátás végett döntök úgy, hogy jobban körülírom Amyt, amit láthatóan kissé mintha nehezményezne. Ez természetesen nem gátol meg abban, hogy az elkezdett gondolatmenetemet befejezzem.  - Ha így is lenne, én lennék az utolsó, aki emiatt szemrehányást tesz. Az ilyesfajta ítélkezés nem az én stílusom. -
Nyilván nem szükséges az, hogy képet mutassak, így ezt a komolytalan kérdését egyszerűen elengedem a fülem mellett. Hiába itt az unott arc, és a kissé vontatott viselkedés, láthatóan tudja, kiről beszélek. Ez a fajta viselkedés pedig a legkevésbé sem érdekel. Más biztosan kellemetlenül érezné magát, de az nem én vagyok.
- Ne vedd ennyire a szívedre. Csupán csak biztosra akartam menni. Amy egy 10/6-os lány. Nem mindenki emlékszik egy 10/6-os lányra, bár elismerem, ez a körülményektől is függ. - ellentétben velem. Mert én bizony elérem a maximális pontot, bármilyen mércéről is van szó. Elfogadom a felém nyújtott cigarettát, és az ajkaim közé biggyesztve a szálat, emelkedek meg ismét kissé a pulttól, és pillantok várakozóan a férfira, hogy tüzet is adjon hozzá. - Amy nagyon sok érdekes információt osztott meg Rólad, és hidd el, nem volt köztük az, hogy kretén lennél. - szívok bele a cigarettába, majd fújom ki lassan a füstöt, és még mindig a férfin pihentetem a tekintetem. Sokféle férfival kezdtem már, és erről rengeteg anyag is van fent a világhálón, de a kérdéséből adódik az is, hogy fogalma sincs róla, ki vagyok én, de majd hamarosan úgyis felvilágosítom. - Adj egyet a legjobb sörödből, és igyál velem Te is. Lehet, szükséged lesz rá, ha elmondom a látogatásom célját. Bár az igazat megvallva, elég.. szabadszelleműnek tűnsz. -
Mindkettőnket megkímélem az olyan alakoskodó megjegyzéstől, miszerint nincs még túl korán az iváshoz? Ugyan, hiszen egy lepukkant kocsmában vagyunk Bronxban. Itt aztán igazán nem kell az íratlan, vagy éppen írott illemszabályokat figyelembe venni.
- Nem kertelek, azért kerestelek fel Téged, mert szeretnék kilátásba helyezni egy üzleti ajánlatot a számodra, amennyiben Amy valóban igazat mondott, és valami olyasmivel rendelkezel, ami kell nekem. - hiszen a kétkedést még mindig fenntartom. Amy egyébként is olyan, hogy szeret túlozni, kiszínezni a történeteit, ráadásul a tudatmódosítószereket sem veti meg, így aztán nem tudhatom, milyen állapotban keveredett össze ezzel a fazonnal. - Van egy szexshop webáruházam, ahol elég széles választékban forgalmazok szexuális játékokat, segédeszközöket, és van egy saját márkám is. -
Rengeteg könyv szól arról, hogyan kell a társalgás művészetét magasszinten űzni, rengeteg eszközt, tippet adva az olvasónak. Nem olvastam ilyen könyveket, csupán csak a könyvesboltok kínálatlában láttam, de szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy nincs olyan fejezet, ami erre a szituációra készítene fel. De nem is szükséges, hiszek az egyenes beszédben.
- Szeretnék kidobni egy új vibrátor kollekciót, és ehhez modelleket keresek. - a pultra helyezett hamutálban elnyomom az elszívott cigarettát. - És ha hihetek Amy ódáinak, akkor Te kiváló pénisz modell lehetnél. -
Számomra a legkevésbé sem idegen, furcsa vagy zavarba ejtő erről beszélni. Ez is csak egy üzlet, csak itt éppen nem az italbeszállításról csevegünk, hanem pénisz modellkedésről.
- Természetesen ez nem egy karitatív együttműködés lenne, hanem jól megfizetnélek a szolgálataidért. Mit szólsz? -

tetszik amit látsz? | szeretettel <3 | ⚶