Behind the wall of darkness

Chapter Two - Shadows stretch from behind the walls

Lyallnek nem kellett kétszer kérnie. Beindítottam a motort, bekapcsoltam az ablaktörlőt, hogy seperje le a rohadékokat, majd tolatni kezdtem. A rágcsálók marokszám hullottak le a kocsiról, közben a rendőrautók is megérkeztek, hogy megkezdjék a munkájukat, amit viszont sehogy sem tudtam volna megmagyarázni az egy hatalmas robbanás volt. Éppen mikor lefékeztek a kollégák, illetve éppen mikor már sikerült lerázni az autóról és elgázolni a patkányok egy részét. A villa nagy erővel repült a levegőbe, az épület darabjai záporoztak, a felcsapó lángok között pedig mintha az ördög nevetése visszhangzott volna fel. Törmelékek hullottak alá, égő fadarabok, cserepek és minden más, az épület pedig magába roskadt. A patkányok egy része odaveszett a robbanásban és a tűzben, egyesek pedig szétszéledtek, én pedig leállítottam a kocsit, hiszen úgy tűnt a veszély elmúlt. A lángoló épület magába roskadt, de a különös aurájú tűz nem maradt el. Tovább nyaldosták a torz lángok a borzalmas épület maradványait.
Nem tudom ki robbantott, azt se, hogyan és mivel, de talán legbelül hálát adtam az istennek, hogy valaki megtette és úgy döntött elpusztítja a szörnyetegek eme laktanyáját. Talán az egyik kannibál, talán valaki, aki tudta mi zajlik itt és úgy tűnt véget vet neki. Sajnos viszont ezzel együtt minden odaveszett a testektől egészen a tárgyakig. Nem tudom lesz-e bármi is, amit ki tudnak menteni a romokból. Talán a robbanás ereje mindent megsemmisített. Talán épp ez volt a célja annak, aki elkövette.
Nagyon remélem, hogy ha élt is valami megfoghatatlan gonosz a több száz éves falak között, akkor most életét vesztette az a sötét hatalom.
A helyszínen Hoover hadnagy még elbeszélgetett velünk, én pedig megígértem neki, hogy beviszem Lyallt a rendőrségre és lassan pontot tudunk tenni az ügy végére.
Ismét elindítottam a kocsit, majd az NYPD felé vettem az irányt.
- Azért jól van? A helyzethez képest - fordultam felé egy röpke pillanatra és igyekeztem megbizonyosodni róla, hogy nem szerzett súlyos sérüléseket. Talán csak mentálisan fogja kicsit megviselni.

Music: Melancholic Melodies || Suit: Elegant || Tag.: @Lyall Bradbury

Behind the wall of darkness

Chapter Two - Shadows stretch from behind the walls

Lyall kiborulása teljesen érthető volt és belegondolva megértettem a helyzetét, így a kormányt elforgatva az első közeli kórház felé vettem az utam. Szerencsére én megúsztam harapások nélkül, de azért jobb, ha vetetek vért, mert ki tudja mit kaphattunk el abban a házban, ami mostanra már csak égő romok halmaza.
- Ne haragudjon a buta kérdésért, csak ösztönösen jött belőlem. Természetes, hogy nincs jól, máris elviszem a Presbyterbe - válaszoltam. - Nem szeretném, ha bármi ennél is komolyabb károsodás érné. Az senkit nem szolgálna.
Miközben a kórház felé meneteltünk, hallgattam Lyall szavait és elméleteit, amikkel természetesen egyet értettem. Részben.
- Ember méretű pókok nem léteznek - válaszoltam. Meg sem fordult a fejemben, hogy csak idézőjelben kellett volna értenem, de mivel nem értettem sem a szarkazmust, sem az átvitt értelmet, én ezt szó szerint értettem. - A mutánsokban sem hiszek - mondtam, noha így hirtelen én sem tudtam volna magyarázatot adni, hogy mitől nőttek ekkorára. De nem mutánsok. Biztosan van logikus magyarázat. Talán egy ismeretlen patkányfajta? Valami kereszteződés? Talán a patkányok kereszteződtek más ragadozó rágcsálókkal. Még én magam sem tudnám megmondani.
- Ez valóban így van - adtam neki igazat, hiszen ezt én is tudtam. - A patkányok nem és szerintem a két "vámpír" is elég kiöregedett volt már ahhoz, hogy ők maguk személyesen vadásszanak. Kellett lennie még valakinek, ugye? - kérdeztem a nyilvánvalót. Persze, hogy kellett lennie még valakinek, aki elég fiatal és erős volt ahhoz, hogy áldozatokat szedjen. Alighanem a két kiöregedett kannibál volt a vezető, akik megszerveztek mindent, de nem ők voltak, akik személyesen maguk intézték a dolgokat.
A kérdés már csak az, hogy azt a valakit miért nem bántották a patkányok? Miért fordultak a szörnyek a kannibálok, Tepesék ellen? Minden rettentően furcsa volt. Tepes már jó ideje ott élhetett a villában, vagy legalábbis haza járt, ahogy kannibál társa is, akkor miért csak most ölték meg őket? Lehet már túlságosan éhesek voltak?
Ezen még kéne kicsit gondolkodni.
Közben meg is érkeztünk a kórházhoz.

Music: Melancholic Melodies || Suit: Elegant || Tag.: @Lyall Bradbury

Behind the wall of darkness

Chapter Two - Shadows stretch from behind the walls

Valamilyen szinten jogos volt Lyall kérdése, hiszen végtére is a patkányok - elvileg - megölték Tepest és az albínót is, ha pedig ők lettek volna a patkányok gazdái, akiket éveken át nem bántottak, miért pont most ölték volna meg? Ez nekem kicsit hihetetlen. Persze nem egyszer volt rá példa, hogy egy kutya a saját gazdáját ölte meg, de akkor is. Ez a történet nekem kicsit furcsa. Az albínó biztosan meghalt, de azt nem lehetett egyértelműen kijelenteni, hogy Andrei Tepes is halott.
Ahhoz kétség sem férhet, hogy a fickó román volt, vélhetően Erdélyi. Elvileg Vlad Tepes, azaz a Draculaként emlegetett vámpír fejedelem kései leszármazottja volt, tehát a kannibalizmus és a vámpírizmus már vérvonalilag is adott volt. Igaz, történelmileg nem igazolt, hogy Vlad vámpír volt, vagy kannibál, ezek csak legendák, de az már történelmileg is igazolt, hogy a fejedelem előszeretettel étkezett véres, oszladozó karóba húzott áldozatai társaságában. Élvezte. Tehát a felvetés jogos volt.
- Azon leszek - bólintottam.
Rá kellett jönnöm, Lyall Bradbury nem lenne rossz nyomozó. Jó észrevételei voltak és jól forogtak a kerekei, sok fontos megjegyzést és észrevételt tett, bár ezek már az én fejemben is megfordultak, noha furcsa és zavaros volt az egész, hiszen egyik tény ütötte a másikat és egyik kérdés már vetette is fel maga után a másikat.
Kinéztem az ablakon, aggódva, hiszen láttam, vihar közeledik. Jó lenne még a nagy vihar előtt letudni a hazajutást.
- Ez egy jó gondolat, Mr. Bradbury, nem kizárt, hogy volt egy harmadik személy, ahogy az is lehetséges, hogy egy komplett szekta áll a történtek mögött. De igyekszem magyarázatot találni a patkány históriára. Ma még fogok dolgozni.
Leparkoltam, majd én magam is bementem a kórházba, megvártam, amíg az orvosok kezelésbe veszik és megmondják haza mehet-e vagy benn kell maradnia, mire pedig oda került a sor, hogy hazafelé induljunk már szakadt az eső.
A kórház folyosóján sétáltunk, már vettem is elő a kulcsaim, mikor a lépcső felé mentünk.
- Segítsek? Magabiztos a lábain? - kérdeztem, ám ekkor eget rengető dörrenés hallottunk, olyat, hogy még utána is csengett a fülem. Nagyon közel volt, pár utcával arrébb a közeli templomba csapott bele a villám. A cserepek repkedtek, a templom ablakai betörtek, az épület pedig lángra kapott. Fentről lefelé terjedt a tűz a toronyból, de, ahogy hullottak az égő elemek, úgy terjedt a tűz is egyre könnyebben tovább.
Döbbenten néztem ki az ablakon, szerencsére esett az eső, de a tűz olyan méreteket öntött, hogy az eső kevésnek bizonyult, főleg, hogy a templom javarészt fa elemekből épült. Sokat mondják, hogy a villám nem csap le kétszer ugyanoda, most mégis újra felharsant a fülsiketítő hang és a villám belecsapott a templom egy másik pontjába, ahol ismét kár keletkezett, majd újabb ponton ütött ki a tűz.
A tűzoltók nagy erőkkel kiérkeztek, de addigra már ledőlt a torony és ráborult a templomra, ami összeroskadt, akár csak a robbanás hatására a Tepes villa.
Mindezt mi láthattuk a távolból.
Kocsiba ültünk hát és még mielőtt hazavittem volna Lyallt úgyis útba esett, elkanyarodtam a templom felé, aminek még égtek a maradványai. Nem akartam összeesküvés elméletet gyártani, de a templom romjai közül két nagyobb patkányt láttam elrohanni a sikátor felé. Az eset furcsa volt, megrázó és zavaró. A különös ebben csak az volt, hogy ez nem is egy tisztességes vallási templom volt. Az a templomot 60 évvel ezelőtt építtette egy volt katolikus pap, aki kilépett az egyházból, majd saját egyházat alapított. Az egyház kezdetben panaszmentes volt, aztán egyre több pletyka kelt szájra, hogy mi is zajlik valójában a templom falai között. A rendőrség is és újságírók is nyomozni kezdtek, majd egy napon a hatóság lerohanta a templomot, ami egy igazi gyomorforgató bűnbarlang volt. A templom pincéjében nőket tartottak fogva, láncon, akiket a "kiválasztott" férfiak többször is megerőszakoltak, ám a nőket eztán sem engedték el. Az alapító atya, Engels tiszteletes szerint ugyanis a kiválasztott férfiak fogják megnemzeni azokat a gyermekeket, akikbe a tizennyolcadik születésnapjuk alkalmával beköltözhetnek a szent lelkek.
Engels tiszteletes átmosta a férfiak elméjét, akik elhitték neki, hogy istenek leszármazottai, akik olyan gyermekeket nemzenek majd, akik felnőtt korukban majd megnyitják kapuikat a szent lelkeknek. Azt mondta nekik a nők istennők, akiknek az ördög átmosta az elméjüket, hogy elfelejtsék őket, akik egykor a párjuk volt a teremtéskor, így ellenkezni fognak az aktusnak, de ők ezzel ne foglalkozzanak.
A rabságban tartott nők a templom pincéjében szültek, a gyermekeket pedig titokban tartva a templomban nevelték fel egészen tíz éves korukig, amikor is a rendőrök lekapcsolták a szektát, viszont Engels tiszteletes még azelőtt megölte őket és a nőket és az átmosott agyú erőszaktevőket, mielőtt még a rendőrség leért volna a pincébe, ám az öngyilkossága előtt még el tudták őt fogni és elmegyógyintézetbe zárni. 1994-ben 79 évesen halt meg a Baltimore-i elmegyógyintézetben szívinfarktus következében. A templom 1974 óta kihaltan állt a városban, azóta, hogy a rendőrség lekapcsolta a szektát és elfogták Engels tiszteletest.
Hazavittem Lyallt, de miután hazaértem még sokáig emésztett a nap minden eseménye.

Music: Melancholic Melodies || Suit: Elegant || Tag.: @Lyall Bradbury