Josh Mario John
Passz.
25-30x...
Talán Brooklyn? Ne legyünk már annyira szétszórva...
Osztottunk, szoroztunk, mindenképpen csak HETERONAK tudnánk elképzelni!
Csak te tudhatod.
Művész
A zenekarokról valahogy mindig a család, egy egységes, megbonthatatlan szövetség jut az eszembe. Valami ilyennek képzeltem egy normális családot. Aztán anyámat lecsukták drog birtoklásért és használatért, én meg alig huszonegy évesen, nincstelenül, egy szakadt farmerral, és fogadáson nyert, használt akusztikus gitárral a hátamon elzúztam Brooklynba. Egy ideig anyám húgáéknál csöveztem, de nem tűrték meg túl sokáig a minden ponton törvényekbe ütköző pofámat, szal' kirakták a szűrömet. Valamikor ezután, ezzel egy időben találkoztam először a kis majommal (Patrick) abban a brooklyni aluljáróban. Tulajdonképpen itt kezdődik a bandánk, a The Drunken Rats, a családunk története. Nyilvánvaló volt, hogy ha ezt az egész zenekarosdit komolyan gondoljuk, szükségünk lesz még tagokra. Dobos után nem is kellett túl sokáig kutatnunk, mintha az a rohadt karma is úgy akarta volna, egyszer csak berobbantál közénk. Annyit tudok, hogy egyszer kimentetted valami jókora szarból Patet. A kettőnk találkozása így lehetne annak a kis majomnak köszönhető. Ezt a részletet majd megdumáljuk! Ha túl érzelgős akarok lenni, azt kell, hogy mondjam, ti vagytok az a két fő az életemben, akik megmutattátok, hogy másképp is lehet élni. Hogy a család, mint olyan, nem mindenki életében van jelen már a születésétől fogva. Vannak olyanok, akiknek csak jóval később adatik meg. Nem tudnám megmondani, hogy miért, de mindig is volt közöttünk egyfajta ellentét. Mintha a mágnes két azonos oldalát össze akarnád illeszteni. Milyen költői vagyok...! Hogy is van? Két dudás nem fér meg egy csárdában... ? Ja, hasonlóképpen tudnám jellemezni a kettőnk kapcsolatát is. Józan állapotban még csak-csak megtűrjük egymás rusnya búráját, részegen már kevésbé. Nyilván azért tisztában vagyok azokkal a bizonyos erőviszonyokkal, s mivel te alapjáraton úgy nézel ki, mint a Hegylakó, nem húzok újat őfelségével, a közöttünk elharapódzó (v)iszony azonban egyre inkább kiéleződni látszik. Ki tudja mit hoz még a holnap, hogy mikor pattan el a cérna? Általában Patrick az, aki ezekben a feszkós helyzetekben magára ölti a bírói talárt, és igyekszik elsimítani a gázos helyzeteket. Hirtelen robbansz, és én ezt többnyire ki is szoktam használni, imádom húzni az agyadat. Unaloműzés, vagy csak szimplán jót szórakozom a látványon ahogy vörösödik a fejed? Mindenesetre valami oka kell, hogy legyen annak, hogy az utóbbi időben a hormonjaid úgy viselkednek, mint egy menstruáló nőé. Gáz van otthon? Anyagi okok? Belekeveredtél valami illegális szarba, amiből nem tudsz megpattanni? Vagy egyszerűen csak nem jutsz muffhoz? Jó lenne, ha kinyitnád a szád és beszélnél róla! Ha a családodnak nem mondod el, hogy szarban vagy, akkor mégis kire akarsz támaszkodni? Rezeg alattunk az a bizonyos léc, egyre sekélyebb vizekre tévedünk. Most kell eldöntened, hogy mész, vagy maradsz!

Természetesen a cél valami olyan lenne, hogy Ronnie beszéljen a srácoknak arról, mi a helyzet, mi az ami a szokottnál is jobban megborította. Ezt a részét a történetnek igazából rád és a fantáziádra bíznánk, csak egyeztess róla velünk. Azt szeretnénk, hogy mint feltörekvőben lévő rock együttes, beivódjon a nevük a közismeretbe. Igazából fokozatosan akarnánk őket befuttatni. Jó lenne velük megtapasztalni, végigzongorázni a hírnévvel együtt járó előnyöket, és betekintést nyerni a sötétebb oldalába is, amiről senki nem beszél. Koncert turnék, sztár botrányok, pénz, etc...

Mi biztos, hogy Patrickel kitartunk! Ha nem vagy egy villám reagoló, nem fogjuk érte a fejedet venni, időnként -mostanában sajnos inkább ez a jellemző-, mi is lelassulunk. Akár több hétre is. Ezeknek nem ihlet hiány az oka, inkább egyéb magánéleti elfoglaltságok, hiszen a játék mellett az életünkben is igyekszünk rendet tartani, több-kevesebb sikerrel Amennyiben neked ez nem jelent problémát, és tolerálód, ha esetleg több hétig állnak játékok, s persze látsz fantáziát Ronnieban, ne habozz regisztrálni vele!      Mi várunk Téged, ez egészen biztos!

Passz! Akit csak gondolsz!
Rád bízom.
25-30
Mivel egy garzont bérelünk, Brooklyn
A karakter férfi. Bi-nek gondolnám, de akármit is mond, a férfiakhoz még mindig jobban vonzódik.
Mikor mi.
Művész