-Tudom, hogy mennyire igyekszel Elisabeth. Hívhatlak így ugye, ez valamiért hivatalosabban hangzik.- mindig olyan arrogánsan és lekezelően bánt velem, most sincs másként és én csak halkan bólintok, pedig nem szeretem ha így hívnak, de bármit mondanék Ő majd jobban tudná, mivel férfi és a szemében a nők nem igazán vannak fölényben vagy egy szinten vele, de én már ezzel megbarátkoztam rég. -Tudom mennyire igyekszel, mennyire szeretnél feljebb lépni, de egyelőre nem tudunk neked nagyobb pozícióba állást ajánlani, igazából a mostanit sem tudjuk nekeid tovább tartani. A konkurencia lenyom drágám ha nem fejlődünk és egy érettségi oly kevés ahhoz, hogy a vendéglátás ezen területén boldogulj.- nem érzem a sajnálatot a hangjában, sokkal inkább örömöt veszek ki belőle, a helyettem felvett munkaerős férfi, és sosem éreztem, vagy akartam észrevenni, hogy ennek a pasinak mennyi baja van a másik nemmel, most mégis kibukni látszott és az összes reakcióm egyenlő volt mégis a nullával.
-Megértem, köszönöm az eddigieket.- felállok, nem rázok vele kezet, pedig ilyenkor azt illene nem? De hát ki vagyok én, hogy ezt tudjam egy francos érettségim van, ami mellett 6 különböző nyelven beszélek az anyanyelvemen együtt. Nem érek én sokat, de a tudásvágy az ott van bennem, csak éppen a lehetőségeim voltak megcsappanva, ami miatt nem jutottam tovább a tanulásban és ezáltal a ranglétra legalján kullogok, talán örökre.

-Hányadik Hope?- már reményvesztett hangot hallok a barátnőm oldaláról, segítene, de nem érti miért nem választom inkább a tanulást, neki nehéz felfognia, hiszen sosem kellett megdolgoznia a pénzért, sosem kellett két munkát vállalnia, hogy fenn tudja tartani magát és az anyját. De nem ítélem meg őt ezért, mert neki jobb volt, nem irigykedek, csak elmagyarázom neki sokadjára, hogy ez nekem fontos, és nem tudok tanulni, munka nélkül és nem tudok dolgozni ha nincsen munkám, szereznem kell.
-Sokadik, de már bízom benne, hogy ez nyerő lesz.- mindegyikre ezt mondom, ha behívnak interjúre nem lehet, hogy elbaltázom, ha nem baltázom el akkor valószínűleg van jobb nálam, biztosan van jobb nálam.
-A város egyik legjobb hotele, szerintem ne bizakodj, ha a többi nem hívott vissza. Nem beszólni akarok, tudod, hogy szeretlek.- tudom, hogy szeret, és nem is válaszolom meg hiszen tudja, ami bennem van.
-Nem bizakodok, de lassan az utolsó esélyem, hogy azt csináljam, amit szeretnék csinálni.- fújom ki a levegőt és elköszönök tőle. Minden reményem ebben a melóban van, az életem ettől függ, nem tudok munka nélkül boldogulni, és ha lenne is más nem lenne ugyanolyan, mint emberekkel foglalkozni egy olyan helyen, ahol megannyi nemzetiség megfordul és azt csinálhatom, amiben végre jó vagyok.

Sosem képzeltem magam abba a helyzetbe, hogy egyszer teljesen egyedül maradok. Anyám jelenléte az életemben természetes volt, olyan természetes, hogy a halála teljesen hirtelen ért. Beteg volt már egy ideje és kezelésekre járt, nem kellett volna meglepnie, de mégis az utolsó percig elhittem, hogy velem nem történik ez meg.
Ennek már fél éve, kezdek túllépni rajta, egészséges párkapcsolatom aligha van, a temetés után egyre jobban leépülő énem eltaszította az egyetlen embert, aki kitartott mellettem, amikor nehezebb időszakaim voltak a munka vagy éppen a magánélet terén.

Barátaim száma nem túl nagy, nem azért mert baj lenne velem, egyszerűen nem tudok adni az olyan emberekre, akik felszínesen tudnak szeretni, mert nekem a szeretet fontos, legyen az baráti vagy egyéb. Reménytelenül szerelmes vagyok, és igen vannak fura álmaim a jelenlegi főnökömmel, akiről nemrég megtudtam, hogy teljesen szingli. Az életem olyan, mint egy rém egyszerű unalmas sorozat, ami elé leülsz, mert megfog a főszereplő szerencsétlenkedése, de azért nem biztos, hogy végig nézed.
Talán az életemben most következik a tetőpont, amikor már elfogadtam, hogy egyedül vagyok a nagyvilágban, egy rokonomat sem ismerem és a város, ami most otthont nyújt nekem, nagyon eltér attól, ahol felnőttem.
New York különleges, hiszen különleges dolgokat hozott az életemben, különleges embereket, köztük a barátnőmet, aki a maga módján nyers, de ugyanakkor az érzelmes oldala nagyon is kedves tud lenni, akivel szívesen beszélgetek órákig. Megismertem a volt páromat, aki azóta jó messze tartja tőlem magát, vagyis próbálta, de a sors nem annyira akar minket külön pakolni, és ott van a főnököm, aki által ott lehetek ahol vagyok, aki segített abban, hogy az álmaimat éljem, hogy a szállodai szakma egyik rangos pozícióját foglalhassam el, nekem ez az, lehet másnap nem ér ennyit, mint nekem.

Minden éremnek két oldala van, a nagyon csendes visszahúzódó nő, akivé értem nem mindig volt ennyire nyugodt. Szeretek bulizni, embereket megismerni, még akkor is ha tudom, hogy nem lesz maradandó a kapcsolat, ugyanakkor ellentétes az előbbivel talán, de nem kedvelem az egyéjszakás kapcsolatokat, a romantika híve vagyok és hiszek abban, hogy van szerelem első látásban. A vad oldalam, nagyjából annyira vad, hogy ha a barátnőm rám aggat valami jó kis cuccot szerinte jobb nő vagyok, mint ő, ami nagy szó, mert az egója az egekben van, de komolyan. Nem vagyok aktakukac, sem könyvmoly, mégis sokszor megkaptam ezeket az életem során. Kedves vagyok, vidám és úgy akarom élni az életem, hogy ne unalmasként kelljen jellemeznem, hanem valami sokkal többel. Kalandra vágyom, utazni szeretnék és végre végre szerelemre lelni, nem nagy kérések ezek, de szinte elérhetetlennek tűnnek.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Egy nagyon szimpatikus karaktert hoztál el nekünk, akivel szerintem nagyon sokan tudunk azonosulni is. Tökéletesen bemutattad vele, hogy milyen nehéz helyt állni ebben a hülye világban ha nincs meg a kellő képzettséged, pedig bizony, hogy nem mindenki olyan szerencsés, hogy meg tudja azt szerezni. Hiába vagy átkozottul okos és van jó fejed, mert azért hat nyelvet beszélni nem kis dolog, de ugyebár a tanulmányok pénzbe és időbe kerülnek és nem mindenkinek van mindkettőből elegendő. Ennek ellenére szerintem te tökéletesen álltad a sarat, figyelemreméltó harcot vívtál a világgal és lám... meg is lett az eredménye! Ezzel pedig azt is bebizonyítottad, hogy mindegy milyen nehéz az élet, ha nem adod fel, bármit elérhetsz. Nem hagytad, hogy áttapossanak rajtad, törtél előre és végül el is érted a célod. És persze nem volt minden egyszerű, volt hogy elbizonytalanodtál, de ez teljesen normális.  
Viszont nem szaporítom tovább itt a szót, menj és vesd bele magad abba a bizonyos álom munkába, én pedig sok szerencsét kívánok neked! New York már a tied is!  

Színt és rangot majd valamelyik csodás admin ad neked, addig is nyugodtan foglalózz és irány a játéktér!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!