New York is made up of millions
of different people,

and they all come here looking for something that would unknowingly change their whole life

★ üdvözlünk new yorkban
• városhatár átlépése •
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
★ csicseregj csak kedvedre
• szavak sokasága •

★ éppen jelenlévõ lakosaink
• Ismerõs idegenek •
Jelenleg 48 felhasználó van itt :: 13 regisztrált, 0 rejtett és 35 vendég :: 3 Bots
A legtöbb felhasználó (473 fő) Pént. Okt. 18, 2024 8:45 pm-kor volt itt.
★ frissen íródott történetek
• legújabb bejegyzések •
Grace O'Connell
tollából
Tegnap 11:41 pm-kor
Reagan Moore
tollából
Tegnap 10:56 pm-kor
Cassandra Fletcher
tollából
Tegnap 10:12 pm-kor
Talulla Z. Sterling
tollából
Tegnap 9:58 pm-kor
Reagan Moore
tollából
Tegnap 9:30 pm-kor
Aaron Cunnigham
tollából
Tegnap 9:28 pm-kor
Malakai Kyrie
tollából
Tegnap 9:01 pm-kor
Seraphine Murphy
tollából
Tegnap 8:36 pm-kor
Rose Duncan-Hyatt
tollából
Tegnap 8:33 pm-kor
★ csoportjaink képviselõi
• népszámlálás •
Csoport neve
Bûnüldözés
10
24
Diákok
46
36
Egészségügy
26
17
Hivatal
9
13
Média
48
36
Munkások
39
23
Oktatás
18
10
Törvényszegõk
18
41
Üzlet
23
26
Összesen
237
226

Karin és Adrian - Állatkerti séta
TémanyitásRe: Karin és Adrian - Állatkerti séta
Karin és Adrian - Állatkerti séta EmptySzer. Okt. 30, 2024 9:13 pm

Adrian & Karin

Persze, hogy tudom, egy maki nem háziállat, és nem is gondolom én ezt komolyan, csak néha jó eljátszani egy gondolattal. De Adrian arcából ítélve, Ő is érti, hogy ezt csak viccnek szánom. Majd átadja nekem ismét a füzetét, ami elolvasok. Viszont én Vele ellentétben egy kicsit lassítok, mert részben nem ismerem a járást, pontosabban a talajt, amit a füzet miatt nem is látok, meg Mickey miatt is, hogy továbbra is egyenletesen mozogjak, és még véletlenül sem veszítsem el az egyensúlyomat egy botlás miatt. Normál esetben nem esnék el, de nem hiszem, hogy egy makival a nyakamban is így maradna, mármint, mindenki sérülés nélkül megússza. - Ha nagyon szeretnélek tovább húzni ezzel, akkor azt mondanám, hogy mindenre van megoldás, hiszen egy pórázhoz hasonló valami meggátolja, hogy meglépjen. De nem akarom hazavinni, mert túl sokat lenne egyedül, amit egyik állat sem szeret, főleg nem egy ennyire társas lény, mint ők - nyugtatom meg, hogy tényleg nem gondoltam komolyan a makiszöktetést. - Igen, sajnos nagyon sok rossz ember is van - értek egyet, hogy nem mindenki bánik úgy az állatokkal, mint mondjuk én. - Az örökbefogadás pedig, bár csábító, de nálam sajnos nem lehetséges - húzom el a számat csalódottan. - Majd, ha már dolgozok, mármint a suli befejezése után, ami még pár év, akkor lehet, hogy örökbe fogadom - mondom, és mivel az a szép, gyűrűs farka most a mellkasomra vándorol, így azt fogdosom meg óvatosan, játékosan. - Addig sajnos erre nem igazán van lehetőségem - árulom el neki.
Arra nem akartam reagálni, hogy milyen lenne Mickeyval tömegközlekedikni, mert én ezek mellett még repülök is, már akkor is, ha csak a koliba megyek. Ha még ezt a makit esetleg haza-haza akarnám vinni, akkor egészen Osloig kellene röptetni, ami még abszurdabb.
Figyelmesen olvasom végig a következő válaszát, és kicsit meglep, hogy itt is lehet diákmunkát vállalni, és e mellett még van kapacitása neki is másra is. - Akkor Te is több helyen dolgozol még a suli mellett? - érdeklődök kíváncsian. És, ha eddig nem, akkor erre is kitérhetünk a beszélgetésünk során mindkettőnk oldaláról. - Persze. A Cornellen tanulok légköri tudományok szakon. Szóval, ha el akarnám vinni Mickeyt a koliba, még repülnie is kellene velem - vigyorgok visszakanyarodva egy kicsit az előző témánkra. Ebből pedig pláne érezheti, hogy mennyire nem gondoltam komolyan ezt az egészet. - És Te mit tanulsz? - érdeklődök én is felőle, ha már érezhetően nem zárkózik el attól, hogy kötetlenül beszélgessünk.

mind álarcot viselünk
Karin Bjorge
Diák
ranggal rendelkezem
★ :
Karin és Adrian - Állatkerti séta Emilie+Voe+4

Karin és Adrian - Állatkerti séta 13370769
★ kor ★ :
21
★ elõtörténet ★ :
Karin és Adrian - Állatkerti séta Tumblr_m6dga07FCM1r4fem8o1_500
ET
★ családi állapot ★ :
Szingi, futó kapcsolatokkal
★ lakhely ★ :
Mikor hol: Cornell - Manhattan - Oslo
★ :
Karin és Adrian - Állatkerti séta 5121686
★ foglalkozás ★ :
diák, diákmunkás
★ play by ★ :
Emilie Marie Nereng "Voe"
★ szükségem van rád ★ :
Barátok extrákkal
★ hozzászólások száma ★ :
365
★ :
Karin és Adrian - Állatkerti séta Images?q=tbn:ANd9GcSQGBVWJlUBR2LtFo2S8iNoXSFLbk_STGzIBQ&usqp=CAU
TémanyitásRe: Karin és Adrian - Állatkerti séta
Karin és Adrian - Állatkerti séta EmptyKedd Okt. 29, 2024 1:45 pm
Nem mondanám, hogy árgus szemekkel, már csak azért sem, mert eddig nem úgy tűnt, hogy baj készülne kettejüket illetően, de azért odafigyeltem rá, hogy a lány, Karin, miként viselte a helyzetet, hogyan kezelte. Mármint, mégis csak az én felelősségem volt, hogy mi történik velük, vele és Mickeyvel is, így figyelnem kellett rájuk, mindkettejükre, nehogy gubanc támadjon, és bármelyiküknek is baja essen. Az egy dolog, hogy az emberek épsége mindig elsődlegesnek kellene lennie, de nekem Mickey is kiemelten fontos volt, és nem csak amiatt, mert minden állatunk értékes, mint az állatkert tulajdonai, hanem mert számomra ők épp annyira fontosak voltak, és védelemre érdemesek, mint bármely ember, vagy mindegy, élőlény. Az élőlény az élőlény és kész. Bármilyen helyzet is állna elő, Mickeyt sem veszélyeztetném Karin miatt, de Karint sem Mickey miatt. Számomra egyformák voltak. És igen, tudom, ez sokak szerint nem helyes, és nem megfelelő hozzáállás, de nekem meg ez volt az álláspontom ilyen kérdésekben. Ahogy én sem érnék többet, mint például Mickey. Ha mi kettőnk közül kéne választanom, nem választanék.
De persze, ne legyünk ilyen radikálisak, nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni, a lényeg végülis annyi volt a gondolatmenetemben, hogy Karin jól kezelte az adott helyzetet egyelőre, de odafigyeltem rájuk, hogy ez így is maradjon, mindkettejük épségének érdekében. 
Persze, igen, Mickeyvel egy darabig vicces is lehetne otthon, de mikor hiányolni kezdené a barátait, vagy valamiért a nemtetszését fejezné ki, na, akkor már kevésbé volna mókás. Persze más helyzet lenne, ha az ember például pici korától fogva otthon nevelné egy házban akár, sok vadállatot láttunk már ebben az országban is, hogy házhoz kerülnek valamiként, még kölyökként, és ahogy otthon nevelik, alkalmazkodnak, akár az ott élő háziállatokhoz is. Láttunk már hiúzt szobacicaként viselkedni, vagy kis tigrist szinte kutyaként élni, akár vadon élő ragadozó madarakat kezesbáránnyá szelídülni, de... ehhez vagy hosszú együttélés, együtt nevelkedés kell, vagy rendkívüli körülmények. Mint mikor egy felnőtt állat életét megmenti egy ember, és az állatban olyan kötődés alakul ki az adott személy iránt, hogy részben, ha nem is egészben, de hozzáidomul az emberi környezethez, csak hogy a megmentője közelében maradhasson. Láttunk már ilyen viselkedést akár majomféléktől is, de olyan állatoktól is, mint például a medve. 
De nem hinném, hogy Mickey akár egy kertes házzal is megelégedne, előbb-utóbb magányos volna, meg unatkozna, és világgá menne. Szereti a biztonságos zugokat, az ismerős közeget, de azért persze neki is megvan az az ösztöne is, hogy a fajtársaival legyen, mert ugye csapatban jóval erősebbek, ez a túlélőösztön, meg az is ösztönös nála, hogy néha galibát okozzon, mint a legtöbb csintalan kis maki.
Miután Karin elolvasta a válaszomat, tudatta velem, hogy nem teljesen ismeretlen világ a számára az állatokkal való kapcsolatba lépés, igen, a kutyák végülis más téma, részben, de igaz, velük is helyesen kell bánni, hogy rendben legyenek és úgy mi is. Idegen kutyáknak se hadonászunk, vagy nem ugrálunk körülöttük, mert abból is baj lehet, ez azonos nagyjából minden állat esetében. És a túrázás is jó, kicsit talán még jobb is, nagyon jó dolog a túrázás amúgy is, de főként úgy, ha az ember nem buldózerként trappol be a természetbe, hanem odafigyel, miként kell adott környezetben viselkedni, például az ott élő állatokkal. Szóval, Karin szavaira bólogattam, jelezve, hogy rendben van, megértettem, és hiszek neki, egyelőre.
A folytatással kapcsolatban azért inkább már a fejemet csóváltam, de közben jól mulattam a szavain.
- Uhh, nem jutnál ki vele a kerületből. Ha taxival mennél, kifosztaná a taxisofőrt, amivel valószínűleg a frászt hozná rá. Ha meg tömegközlekednétek, a sok ember közt lógna meg tőled, mert mint látható, szökdösős. És mikor ezt megunná, keresné a csapatát, amit zajosan jelez, mikor hívja őket. Vagy akkor is zajos nagyon, és fürge, ha megijed valamitől. Loholhatnál utána. Hamar feladnád. És ha csak úgy elvinné valaki, mi is frászt kapnánk, nem lenne kikapcsolódás, meg ilyenek. Addig nem volna vége a műszaknak, míg meg nem találjuk, mert féltenénk őt, nehogy baja történjen. Te kedves vagy, ez látszik, kedvel téged, de ő nagyon könnyen barátkozik, és ezt nem minden ember érdemli meg, más akár bánthatná is. Úgyhogy, ha eltűnne, nagyon keresnénk, nem lenne nyugisabb. De ha megszereted őt, jelképesen örökbe fogadhatod, és lehetsz az ideiglenes nevelőszülője, amivel támogathatod őt is, meg az állatkertet is - körmöltem lelkesen, közben bele-belevigyorogva a dologba, mert persze engem is szórakoztatott a téma. Mindamellett, hogy igaz volt, ha valaki elvinné, akár szó nélkül, frászt kapnánk, és nagyon keresnénk őt. Úgy meg nyilván nem is vihetné el senki, hogy szól, hiszen akkor nem engednénk meg. Nem volna az biztonságos, sem neki, sem az embereknek. De ártatlan és poénkodós fogalmában egy ilyen téma is vicces volt, ezért vigyorogtam rajta én is már eleve, meg miközben a választ írtam is.
Arra nem mondtam semmit, hogy a kollégiumába nem lehet amúgy állatot vinni. Az egy dolog, de tudnék neki mesélni fura szitukat, mikor valaki, mondjuk egy részeg egyetemista viccesnek találta, hogy szerzett valahonnét valami olyan állatot, aki inkább ide lett volna való, de ő hazavitte a kollégiumi szobájába, ott tartotta egy darabig, és hopp, az lett a vége, hogy az állatot a sintérek hozták át az állatkertbe, miután pánikot keltett, mikor kiszökött. Azóta lakott például nálunk Teddy, az anakonda. 
Megmutattam neki a válaszomat kezdetnek, aztán, amikor beleegyezett, hogy velem jönnek, és együtt elmegyünk a makik kifutójához, bólintottam és mutattam a kezemmel, hogy merre induljunk el, majd arra is fordulva indultam el én magam is.
- Nem veszem tolakodásnak. Idén vagyok itt 4. éve - írtam neki válaszul, amikor megkérdezte, hogy régóta dolgozok-e az állatkertben. - A suli mellett, meg a többi munkám mellett - tettem aztán még hozzá egyel lejjebb. - A koliból kiindulva te is tanulsz, igaz? Megkérdezhetem, hogy mit? - kíváncsiskodtam akkor már kicsit én is a végén, és úgy nyújtottam át neki a noteszt ismét. Nekem nem jelentett gondot menet közben se az irkálás. Elvégre, baromi régen csináltam már ezt így, és nem lehet mindig megállni hozzá. Különben meg, menet közben írni sokkal, de sokkal könnyebb volt, mint sötét utcán jelelni, például.
mind álarcot viselünk
Adrian Bartolomis Brouen
Diák
ranggal rendelkezem
★ :
Karin és Adrian - Állatkerti séta Cf52b5c8647c59c4ac8fad74a591f5e7e87c2ab9

Karin és Adrian - Állatkerti séta 4a035afdfb41adcf286cfe67ab50e70c5fb5a609
★ kor ★ :
22
★ elõtörténet ★ :
Út a szabadságba...
★ családi állapot ★ :
Szingli
★ lakhely ★ :
New York
★ :
Karin és Adrian - Állatkerti séta 69d96c7c0c4f0b55e1ab54b2ec354815550606f4
★ foglalkozás ★ :
Diák, festő, lovasoktató, állatkerti alkalmazott, tolmács
★ play by ★ :
Gioele Ossola
★ szükségem van rád ★ :
Apám
★ hozzászólások száma ★ :
21
★ :
Karin és Adrian - Állatkerti séta 515e61b8f98aa8dac755fee35e59b8852cd04e94
TémanyitásRe: Karin és Adrian - Állatkerti séta
Karin és Adrian - Állatkerti séta EmptySzer. Okt. 16, 2024 7:27 pm

Adrian & Karin

Minden állat kommunikál, és nem csak a fajtársaival, hanem minden élőlénnyel, ami a közelébe kerül. Még a nagy fehércápa is, mielőtt megtámad nyílt vízen egy búvárt, ugyan azt a jelzést leadja, amit minden más tengeri előlénynek, amiről úgy érzi, hogy a „személyes” terében van, és azt akarja, hogy menjen távolabb. Az már más kérdés, hogy az emberek az ilyen jelzésekből egy szót sem értenek, így figyelmen kívül hagyják. Mivel én sokat túrázok, és voltunk már a családdal különlegesebbnek számító helyeken is, mint Svalbard, így sok vadállattal találkoztam már, mint például a jegesmedve. És az állatvilágban is vannak szabályok, amiket be kell tartani, ahogy az emberek között is, ha nem akarunk bajt. És én ezekre a jelzésekre mindig igyekszek figyelni, ahogy a szabályokat is igyekszek betartani. Ha tudom, hogy új helyre megyek, ahol „ismeretlen” állatvilág van, igyekszek tájékozódni a viselkedésükről, hogy tudjam, mit kell tenni, ha találkozunk.
Most Mickey esetében nem tudtam felkészülni, bár ő már nem vad példány. Ettől függetlenül a szabályokat betartom, így teljesen jól elvagyunk egymás társaságában. Az már tök mellékes, hogy az állatkert, emberek által meghozott szabályait nem tartjuk be. De Adrian feltűnésével úgy tűnik, kénytelenek leszünk betartani.
Látom a srácon, hogy szórakoztatja, amit mondok, még, ha tudná, hogy, ha nem koliban laknék, akkor lehet, jobban átgondolnám ezt a maki-kicsempészést. De persze tudom, hogy ő sosem lesz igazi házikedvenc. Viszont elkezd az agyam azon járni, hogyan lehetne egy a lemur cattat a megfelelő helyre vinni.
- Én is örülök, hogy megismerhetlek - mondom Adriannak miután elolvastam új levelét. - De ne aggódj, sokat foglalkozok, bár kutyákkal, de így állatokkal, meg sokat is túrázok, ezért tudom, hogy mikre kell figyelni - nyugtatom meg egy kedves mosollyal, vagy igyekszek megnyugtatni, hogy valamennyi tapasztalatom van állatokkal. Eddig sem volt baj, és, ha rajtam múlik, akkor nem is lesz. Persze sejtem, vagy valószínűsítem, hogy kevesen kezelik helyesen az ilyen eseményeket, így egyáltalán nem veszem zokon, hogy elmondta.
- Óh! Sejtem, hogy nem mindig ennyire jófiú. Így legfeljebb arról lehetne szó, hogy átmenetileg elviszem magamhoz, addig fellélegeztek, és visszahozom, ha Ti is kikapcsolódtatok belőle, meg én is átgondoltam, hogy ő még sem háziállat - vigyorgok miután elolvastam a legutóbbi szövegét. - De nyugi, a koliba nem lehet állatot bevinni - teszem hozzá komolyan, hogy érezze, az előzőt csak viccnek szántam, nem fogom hazavinni.
- Rendben. Nekem megfelel. Követlek, mert nem tudom, merre kell menni - válaszolok a javaslatára.
- Régóta dolgozol itt? - kérdezem miután elindultunk a megfelelő irányba. - Már, ha nem veszed tolakodásnak a kérdést - teszem még hozzá, egy beszélgetést/kommunikációt próbálva indítani, ami nem Mickeyről szól. Egyébként figyelek rá én is, hiszen én minden mozdulatát érzem, és, amikor mászni kezd, akkor próbálok úgy mozdulni, hogy kényelmes legyen neki. Pontosabban a kezemet nyújtom, hogy arra tudja tenni a mancsát, és igyekszek megtartani. Igazából csak helyezkedik, de így biztosabb, mintha csak a ruhámba, hajamba tudna csak kapaszkodni. De akkora jelentőséget nem tanúsítok neki, hogy Adrain azt lássa, nekem ez gond. Ez olyan természetes, hogy nem mozdulatlan.

mind álarcot viselünk
Karin Bjorge
Diák
ranggal rendelkezem
★ :
Karin és Adrian - Állatkerti séta Emilie+Voe+4

Karin és Adrian - Állatkerti séta 13370769
★ kor ★ :
21
★ elõtörténet ★ :
Karin és Adrian - Állatkerti séta Tumblr_m6dga07FCM1r4fem8o1_500
ET
★ családi állapot ★ :
Szingi, futó kapcsolatokkal
★ lakhely ★ :
Mikor hol: Cornell - Manhattan - Oslo
★ :
Karin és Adrian - Állatkerti séta 5121686
★ foglalkozás ★ :
diák, diákmunkás
★ play by ★ :
Emilie Marie Nereng "Voe"
★ szükségem van rád ★ :
Barátok extrákkal
★ hozzászólások száma ★ :
365
★ :
Karin és Adrian - Állatkerti séta Images?q=tbn:ANd9GcSQGBVWJlUBR2LtFo2S8iNoXSFLbk_STGzIBQ&usqp=CAU
TémanyitásRe: Karin és Adrian - Állatkerti séta
Karin és Adrian - Állatkerti séta EmptyKedd Okt. 15, 2024 4:34 pm
Szerencsére, az idegenhez érve nem indítottunk rosszul, nem ellenezte, hogy megállítottam. Nem azért, hogy ez fura volna, dehát volt már rá példa, hogy ha egy látogatónak fel akartuk hívni a figyelmét valamire, vagy ilyesmi, akkor ő már azon kiakadt, hogy megzavartuk őt a tevékenységében, azzal, hogy odamentünk hozzá. Ez a lány szerencsére nem ilyen volt. Láthatóan nyugodtan fogadta, hogy odamentem, és megállítottam. Illetve, amikor megállapítottuk, hogy ugye a közös nyelvünk nem teljesen közös, úgymond, na, akkor sem türelmetlenkedett, míg leírtam neki a mondataim. Könnyű volt értelmezni a reakcióit, hisz az elhúzott száj, és a fejrázás is megszokott reakció volt a jelelésre. Mondhatni, hogy ez a két jelzés abszolút a közös nyelvi eszközeink közé tartozott, mert ezeket én is sűrűn használtam. Én magam is gyakorta rázogattam a fejem, meg bólogattam, ha arról volt szó, és bár az elhúzott szájért gyerekként sűrűn megkaptam a magamét, mondván, hogy tiszteletlenül viselkedem, de... szerintem meg ennek köze nem volt a tiszteletlenséghez, úgyhogy én bátran alkalmaztam, ha úgy éreztem hogy odaillik egy helyzetbe, szerintem teljesen helyénvaló jelzés volt.
Az írott kivitellel pedig ment is minden a tervek szerint. A lány megértett, és válaszolt is nekem. Köszönt, és bemutatkozott, először is. Amire egy mosollyal reagáltam kezdetnek. Azután Mickeynek is köszönt, aki ismét némi hangoskodással válaszolt, miközben Karin hajában matatgatott. Ezt sűrűn csinálta másoknak is. A lányoktól gyakran előfordult hogy hajgumikat és hajcsatokat is lenyúlt, amiket az istenért sem volt hajlandó aztán visszaadni, úgy kellett visszalopni tőle. Sokszor viccelődtünk azon, hogy szarka lehetett előző életében.
Ahogy Karin a kérdésemre is válaszolt, bólogatva hallgattam őt meg. Örültem, hogy ő higgadtan kezeli a helyzetet, de azért persze így nem hagyhattuk a dolgot, és mivel Mickey láthatóan remekül érezte magát vele és még nem készült távozni, csak ki kellett azt is gondolni, hogy hogyan csábítsam át inkább magamhoz például... Mazsolával ugye könnyű volna, de az meg most pont nem volt nálam, mert az azért nincs mindig a zsebemben...
De szerencsére úgy tűnt, nem egyedül én gondolkodtam ezen a problémán, hanem Karin is. Szavain elsőre jót derültem, hogy nem akar vele elmenni haza. Hát, még jó, mert ő zajos lakótárs volna. Eleinte talán vicces, de idővel túl zajos lakótárs. Egyébként, az ötlete az rendben volt... mármint, hogy akkor végül is, ha mindkettejüknek jó így, akkor maradhat, míg elvisszük valahova a kis fickót, de... igen, azon már én is elgondolkodtam újfent, hogy hova. Mert igen, talán előnyösebb volna ugye a helyére, mint szoktuk, ha meglóg, vissza a többiek közé, de... az odébb van. A simogató közelebb volna, csak hát, onnét meg már meglépett az előbb, így meg, ha megint kiengedik, az se poén... Szóval mégis csak jobb lenne, ha visszavinnénk a helyére a többi maki közé. Ez volt az én végső konklúzióm az útitervet illetően.
Szóval igen, miután ezt így a lehető leggyorsabban végiggondoltam én is, ezúttal már kerülőút nélkül, írásban fejtettem ki a válaszom:
- Örülök, hogy megismerhetlek Karin. Mickey jófej kis maki, de azért csak óvatosan. Ha tudsz, maradj természetes, mintha ott sem lenne. Ha te nyugodt vagy, akkor ő is. Ugrálás, futás, és nagyobb kalimpálás nélkül. Szereti az embereket, de azért finoman, oké?
Nem aggódtam én feltétlenül, hogy hirtelen meglódul csak úgy, és futkosni kezd, vele a nyakában, de... azért van, amikor az emberek valami váratlantól ilyesmit reagálnak. És ez nem szerencsés, ha közben egy állat van a nyakadban. Szóval az volt a felelősségteljes reakció, ha azért mindenképpen óvatosságra és nyugalomra intem. 
Utána pedig, némi kihagyással, új sorban, kicsit lejjebb folytattam.
- Azt jól teszed, hogy nem akarod hazavinni. Különben is, szeretjük, hogy itt lakik velünk, nem szeretnénk megválni tőle. Akkor sem, ha néha kicsit macerás vele - magamban én is mosolyogtam, ahogy ezt leírtam. A poén kedvéért rajzoltam is a mondat végére egy mosolygós ábrácskát. - Az ötleted pedig jó, legjobb lesz, ha visszavisszük a többi maki közé. Nem szeretném, ha valaki megint véletlenül kiengedné őt a simogatóból. Megmutatom, hogy merre kell menni, és együtt visszaengedjük a kifutójukba, rendben? - Majd amikor az írással végeztem, Karin felé nyújtottam a füzetemet, hogy elolvashassa a feleleteimet. Közben fél szemmel végig Mickeyt figyeltem.
mind álarcot viselünk
Adrian Bartolomis Brouen
Diák
ranggal rendelkezem
★ :
Karin és Adrian - Állatkerti séta Cf52b5c8647c59c4ac8fad74a591f5e7e87c2ab9

Karin és Adrian - Állatkerti séta 4a035afdfb41adcf286cfe67ab50e70c5fb5a609
★ kor ★ :
22
★ elõtörténet ★ :
Út a szabadságba...
★ családi állapot ★ :
Szingli
★ lakhely ★ :
New York
★ :
Karin és Adrian - Állatkerti séta 69d96c7c0c4f0b55e1ab54b2ec354815550606f4
★ foglalkozás ★ :
Diák, festő, lovasoktató, állatkerti alkalmazott, tolmács
★ play by ★ :
Gioele Ossola
★ szükségem van rád ★ :
Apám
★ hozzászólások száma ★ :
21
★ :
Karin és Adrian - Állatkerti séta 515e61b8f98aa8dac755fee35e59b8852cd04e94
TémanyitásRe: Karin és Adrian - Állatkerti séta
Karin és Adrian - Állatkerti séta EmptyPént. Okt. 04, 2024 7:21 pm

Adrian & Karin

Most tényleg próbálom kiüríteni a fejem, mert szükségem van rá. Erre pedig alkalmas az állatkert a maga nyugalmával. Vagy legalább is a gyerekektől távoli nyugalmával. A sikertelen interjú olyan dolgokat vet fel bennem, amiket nem szeretek. Sajnálom a családot, és tudom, hogy jó döntést hoztam, de ettől még nem jó érzés, mert valahol úgy érzem, mintha cserbenhagytam volna őket. Azért idefelé jövet írtam egy e-mail a fejvadász cégnek, hogy mit tapasztaltam, és hogy szerintem mire kellene majd figyelni. Ezeket általában értékelik, de idő kérdése mire reagálnak rá. Így próbálom kizárni ezt is a fejemből, amihez szerencsére a környezet hozzásegít. A sulival jelenleg pedig nem tudok mit kezdeni, mert még minden szerveződik, és sok dologban még várnunk kell a tanárok további útmutatására, hogy el tudjunk indulni, és még a laborbeosztás sem készült el. Persze az igényeket már leadtuk, de idő mire mindent összeszerveznek.
Viszont itt megkaptam az igazi figyelemelterelést egy maki formájában. Gőzöm nincs miért, de kisállat közelében annyira gyorsan elterelődik a figyelmem a gondokról, hogy az lehet, már csodaszámba megy. Még egy kiskutya mellett is, akikkel már ösztönösen tudok foglalkozni, nemhogy egy ilyen, lényegében vadállattal, akinek egyáltalán nem ismerem a viselkedését. Viszont a jelek szerint ez a példány egy nagyon kézhez szokott egyed, így egészen jól elboldogulunk egymással. Engem nem zavar, sőt! Egy idő után még kényelmes is, ahogy a farka a nyakam köré tekeredik. Az, hogy néha erősebben kapaszkodik belém, az nem feltétlen, de semmivel nem rosszabb, mint egy kiskutya, aki a kezemet rágcsálja játékosan. Csak figyelni kell, hogy ne váltsak ki belőle erősebb reakciót.
De úgy tűnik, hogy elég nagy szenzáció lehetünk, amit persze megértek, mert egy, a jelek szerint a ruhája alapján legalább is, itt dolgozó srác eléggé megfigyel. Elég céltudatosan jön felénk, így nem lepődök meg, hogy nekem akar mondani valamit, így egyből megállok, amint ezt jelzi is. Persze nem „vészfékezéssel”, hanem csak lassan, mert a kis potyautasról nem felejtkezek meg. Bár nem is nagyon tudnék, hiszen aranyosan hangot ad, amikor meglátja az ismerős arcot. Nem tudtam, honnan is tudhattam volna, hogy mit kell tenni egy ilyen esetben, amit most megélek. Persze az egyetlen, ami világos volt, hogy vele együtt nem sétálhatok ki. Az viszont meglap, amikor a srác jelelni kezd. Néha-néha az életem során átfutott az agyamon, hogy milyen jó lenne így megtanulni kommunikálni, mert én azt hittem, ez egy nemzetközi nyelv. De, amikor utánajártam, kiderült, hogy minden országban más-más. Így én igazából egy dolgot tudok lejelelni angolul egy sorozat egyik részéből adódóan, ez pedig a „nyuszi”. Meg egyébként sem biztos, hogy túl jó lenne, ha elkezdenék az arcomnál hadonászni jelelés gyanánt egy makival a nyakamban. De ezzel nincs baj, hiszen nem tudok így beszélni, viszont így egy jelet sem értek, így csak elhúzom a számat és óvatosan elkezdek nemet rázni a fejemmel, hogy nem értem, hogy mit akar közölni velem. Jó! Egy jelet értettem, ami a makira irányult, de erre jelnyelv nélkül is rájöttem volna. Viszont úgy tűnik, hogy a srác fel van erre készülve, mert előkap egy füzetet és egy ceruzát, és leírja, hogy mit is akart az előbb közölni.
- Szia, Adrian! Én Karin vagyok - mutatkozok be a fiúnak. - Szia, Mickey! - köszönök megsimogatva a makit is. - Persze! Minden a lehető legnagyobb rendben - válaszolok a kérdésre is. Látom a tanácstalanságot Adrianon, így próbálom meg könnyíteni a helyzetét. - Nyugi, nem akarok hazasétálni vele, de egyelőre úgy tűnik, mind a kettőnknek megfelel a helyzet - mondom mosolyogva. - Szóval tőlem nyugodtan maradhat, és szívesen elviszem a helyére, vagy ahová mennie kell egy ilyen esetben - fejtem ki bővebben is, hogy hogyan értem. Ez egy maki, aki elég okos. Ha egy óriáskígyó lenne, azt nem tűrném ilyen jól. Persze attól sem igazán félek, de azzal kicsit jobban aggódnék a nyakam épsége miatt. Az pedig, hogy a helyére megy, vagy ilyen esetben más az eljárásrend, azt nem tudom, de szerintem hamarosan kiderül.

mind álarcot viselünk
Karin Bjorge
Diák
ranggal rendelkezem
★ :
Karin és Adrian - Állatkerti séta Emilie+Voe+4

Karin és Adrian - Állatkerti séta 13370769
★ kor ★ :
21
★ elõtörténet ★ :
Karin és Adrian - Állatkerti séta Tumblr_m6dga07FCM1r4fem8o1_500
ET
★ családi állapot ★ :
Szingi, futó kapcsolatokkal
★ lakhely ★ :
Mikor hol: Cornell - Manhattan - Oslo
★ :
Karin és Adrian - Állatkerti séta 5121686
★ foglalkozás ★ :
diák, diákmunkás
★ play by ★ :
Emilie Marie Nereng "Voe"
★ szükségem van rád ★ :
Barátok extrákkal
★ hozzászólások száma ★ :
365
★ :
Karin és Adrian - Állatkerti séta Images?q=tbn:ANd9GcSQGBVWJlUBR2LtFo2S8iNoXSFLbk_STGzIBQ&usqp=CAU
TémanyitásRe: Karin és Adrian - Állatkerti séta
Karin és Adrian - Állatkerti séta EmptyHétf. Szept. 30, 2024 10:33 pm
Elgondolkodtam kicsit. Mivel az utolsó évem kezdődött meg az egyetemen, ez némi nemű plusz frusztrációt okozott nekem már most, így az év elején is. Nem azért, alapvetően nem féltem attól, hogy az év rosszul sikerülne, magabiztos voltam a képességeim kapcsán is, habár tény, hogy a diplomamunka témáján gondolkodni olykor némileg... macerás volt. Sokszor hallottuk azt az intelmet, hogy bízzunk az ösztöneinkben, és hogy a magabiztosságot számunkra biztosító gondolatokban nyugodtan bízzunk meg, de legalább ennyiszer azt is, hogy ne féljünk új irányokat és utakat felfedezni, hogy mindig tovább fejlődhessünk. Ez nekem kissé frusztráló volt. Mármint... azt nagyon jól tudtam, mi az az irány, amiben a legmagabiztosabban mozogtam, ezen cseppet sem kellett gondolkodnom. Ismertem már magam ennyire. Az új utak viszont... Az mindig gondolkodással járt. És a gondolatok néha szabadon elszálltak, ami nem mindig vitte sikerre a kísérletet. Néha egyenesen ijesztő vége lett... Nem mondanám, hogy nem szerettem kísérletezni, és új utakat megismerni, új irányokat, de akadtak ösvények, amikre ilyen elkalandozások során meg is bántam, hogy rájuk léptem. Legutóbb, amikor erről "beszélgettünk" az egyik tanárommal, azt javasolta, próbáljak meg a lépkedés helyett simán fejest ugrani, valamibe, amit eddig akár tudatosan kerültem, vagy gondolkodjak el, mi lehet olyan téma, amit ha nem is tudatosan és szándékosan, de azért csak mellőztem, akár azért is, mert érdektelennek tűnt számomra, vagy taszított. És ha a vége mégis egy kudarc lesz, kezdjem elölről, de próbáljak más útvonalon eljutni a célba. Ne ugyanazokat a pontokat próbáljam meg ugyanúgy összekötni, hanem teremtsek új pontokat, olyanokat, amikre nekem szükségem van, ahhoz, hogy a célt elérjem.
Szóval, ezen a dolgon töprengtem, miközben sétáltam, egészen addig, míg a szemem elé egyszer csak egy nem megszokott kép úszott be. Nevezetesen, egy lány... vagy fiatal nő... nézőpont kérdése, de... egy idegen... mármint, nem egy itt dolgozó, akin egy maki volt. Ült a vállán. Hát... fogalmazzunk úgy, hogy nem igazán tartott sokáig, míg kitaláltam, hogy ez bizony Mickey. Igen, Mickey, mint a Mickey egér. Csak ő egy maki. Egy nagyon okos, de nagyon rosszcsont kis srác, aki amúgy picit túlzottan is szereti az embereket... és nagyon ügyes is, és cseles. Ilyenkor a simogatóban szokott lenni, de... a jelek szerint már megint meglépett... ami virágnyelven annyit jelentett, hogy valaki okos, úgymond segített neki, hogy angolosan távozhasson. Még jó, hogy szeret itt lenni, szóval nem szokott meglépni az állatkertből, csak inkább ráakaszkodik valakire. Úgy tűnt, most ezt a lányt szúrta ki magának. És nem úgy festett, mint aki ott akarja hagyni őt, láthatóan jól érezte magát potyautasként.
Feléjük vettem az irányt. 
Mikor odaértem hozzájuk, kezeimet feltartva jeleztem a lánynak, hogy álljon meg. Persze Mickey is rögtön észrevett, és tulajdonképpen saját kis hanghatásával jelezte, hogy megállítottam az ő személyre szabott "taxiját", amire csak megcsóváltam a fejemet, jelezve neki, hogy nincs rendben, amit csinál éppen. Azután a lányra néztem kérdőn. Nem úgy festett, mint aki nagyon kétségbe van esve, és igazából a maki sem randalírozott vagy ugrált, békésen kapaszkodott csak beléje. De persze így nem maradhattak. Első kísérletképpen, jelelve nyitottam meg a társalgást az idegennel, ugye, hátha...
- Adrian vagyok. Ő pedig Mickey. Minden rendben? - És közben a vállán ülő makira mutattam, mikor őt bemutattam. Persze fel voltam készülve a szokásos, várható reakcióra, ha a lány netán egy mukkot sem értene, abból, amit én mutogattam neki... szóval, abban az esetben, ha ezúttal is az derült netán ki, hogy a társalgó partnerem nem ért engem, akkor persze a szokásos módon előkaptam a füzetemet a zsebemből, és a ceruzát a fülem mögül, hogy ugyanezt írásban is előadjam neki. 
Egyelőre nem nyúltam csak úgy az állat felé, mert őt sem akartam fölöslegesen megrémiszteni, de a lányt sem, illetve, utóbbinak a személyes terébe sem szerettem volna csak úgy belenyúlkálni, ha nem muszáj, hiszen vannak azért sokan az olyan emberek, akik frászt kapnak, kellemetlenül érzik magukat, vagy csak simán rossz néven veszik, ha minden előzetes engedélykérés vagy kommunikáció nélkül belenyomakodunk a személyes terükbe. Mint mikor tömegben túl közel vannak hozzánk idegenek, vagy sorban álláskor a másik direkt ránk áll, vagy a boltban valaki úgy nyúl a polcon valamiért, hogy a mi vállunk felett, meg ilyenek, szóval... vannak, akik ettől idegesek lesznek, meg ellenkezni kezdenek, és bár Mickey szereti az embereket, meg minden, de azért ő is csak az, ami, és van neki is tűréshatára, és tuti kiakadna, ha a lány ugrabugrálni kezdene, hogy ne nyúlkáljak a válla vagy a nyaka körül, mert hát egy vadidegen vagyok, meg ráadásul férfi. És ha ő visongani vagy kapálózni, esetleg ugrálni kezd, vagy ilyesmik, akkor Mickey is simán megijedhet, és őszintén, nem volt kedvem őt a fél állatkerten át kergetni, meg ilyesmik, és főleg nem szerettem volna, ha baja esik, mert menekülhetnékje támadna. Az senkinek sem volna jó.
mind álarcot viselünk
Adrian Bartolomis Brouen
Diák
ranggal rendelkezem
★ :
Karin és Adrian - Állatkerti séta Cf52b5c8647c59c4ac8fad74a591f5e7e87c2ab9

Karin és Adrian - Állatkerti séta 4a035afdfb41adcf286cfe67ab50e70c5fb5a609
★ kor ★ :
22
★ elõtörténet ★ :
Út a szabadságba...
★ családi állapot ★ :
Szingli
★ lakhely ★ :
New York
★ :
Karin és Adrian - Állatkerti séta 69d96c7c0c4f0b55e1ab54b2ec354815550606f4
★ foglalkozás ★ :
Diák, festő, lovasoktató, állatkerti alkalmazott, tolmács
★ play by ★ :
Gioele Ossola
★ szükségem van rád ★ :
Apám
★ hozzászólások száma ★ :
21
★ :
Karin és Adrian - Állatkerti séta 515e61b8f98aa8dac755fee35e59b8852cd04e94
TémanyitásRe: Karin és Adrian - Állatkerti séta
Karin és Adrian - Állatkerti séta EmptySzomb. Szept. 21, 2024 5:06 pm

Adrian & Karin

Bár szeretem az állatkertet, nem túl gyakran járok ide. Valahogy ritkán jön ki rá a lépés, mert annyi más intézni valóm van, a suli, a diákmunkák, és ezek mellé suvasztom be a barátokat, a bulikat, a síelést, a túrázást, így erre kevés idő marad, főleg, hogy igyekszek úgy csinálni, hogy senki se érezze magát elhanyagolva általam. Az előző tanévben voltam itt utoljára, bár akkor határozottan nem volt ennyi gyerek itt, mint most. Alapvetően szeretem a gyerekeket, de most egy kicsit hangosak nekem. Bár ez nem meglepő, ha sokan vannak, és a szabadban, akkor természetes dolog. Az pedig már az én bajom, hogy most ez számomra egy kicsit sok.
Nem régen kezdődött a tanév, és most csak úgy zúdítják ránk az infót a tanárok, és zsong a fejem. Ha nem lenne határidőnaplóm, nem is tudom, hogyan tudnám követni. Ráadásul ugye, én nem is a városban lakok, hanem messze, a Cornellen, és a kettő között az ingázás repülővel tudom a leggyorsabban megoldani. Viszont még mindig itt fizetnek a legtöbbet diákmunkákért, ami még így is sokkal jobban megéri, mintha a sulim közelében vállalnék valamit. Viszont, amikor ennyire összecsapnak az infóáradatok, akkor túrázni szoktam menni, és ilyenkor általában egyedül. Most viszont erre nincs lehetőségem, mert az sosem egy erdei kirándulás nálam, hanem egy pár napos, sátrazós, vagy faházas, hátizsákos túra. De most hétvégén van diákmunkám, és azt nem mondhatom le. Főleg, hogy a legtöbb helyen most kezdek. Már ma délelőtt is volt egy megbeszélésem egy fiatal szülői párossal, akinek a kislányára kellett volna felügyelnem, de elhallgattak egy fontos tényt: a gyerek enyhén autista, ami nekem leginkább azért baj, mert ők nagyon nehezen szokták a változást bírni, én pedig nem tudom mindig fixen ígérni magam, a suli sem feltétlen engedi, meg az egész életmódom alkalmatlan erre. Bár lehet, egyébként is jobb, ha egy ilyen gyerekkel egy tőlem szakképzettebb gyerekfelügyelő vigyáz. Jó, allergiával, asztmával, vagy hasonlókkal én is könnyedén megbirkózok, de ezt nem merem bevállalni. Én tényleg odafigyelek a gyerekekre, a lehető legritkábban foglalkozok a telefonommal, ha velük vagyok, és magukra is szükség esetén hagyom őket, és, ha nagyon kicsik, akkor is legalább beszéltetem, énekeltetem őket, a gyerek egyéniségére bízva, de abból mindig tudom, hogy hol vannak, és sokszor azt is, hogy mit csinálnak. Ha rosszban sántikálnak, akkor általában elcsendesednek.
Szóval ma délelőtt, a sikertelen interjú után úgy döntöttem, hogy benézek az állatkertbe, és mivel próbálok a gyerekcsoporttal ellentétesen mozogni, így azért van egy kis csend is körülöttem. Nem mondom, hogy elfáradtam, de egy-egy állatnál, ha van pad, most szívesen elücsörgök. Most egy kevésbé frekventált helyen sétálok, ahol tényleg kevesen vannak. Rajtam kívül még egy pár sétálgat. Legalább is emberek közül. Az egyik korláton, ami leginkább nekünk van fenntartva, hogy a ketrec előtt lévő, helyenként a fűnek és virágoknak fenntartott területre se lépjünk rá, meg legyen min támaszkodnunk, egy lemur catta sétálgat. Nem akarom megijeszteni, így nem mozdulok, a pár pedig háttal van nekünk, és éppen elfelé sétálnak. Szoktam én, de szerintem mindenki, találkozni ilyen-olyan házi szárnyasokkal találkozni, mint kakas, gyúk, vagy egyéb repülő madár, de ez… Ez azért szerintem elég meglepő. Első körben nem is nagyon fér a fejembe, hogy hogyan is lóghatott meg. Láttam, hogy hol van a kifutójuk, de ott a kerítés mentén villanypásztor fut, így nem is tudom, hogyan lóghatott meg. Lehet, hogy kilógott egy ág, amit nem vettek észre a gondozók, és azon lógott meg? Előfordulhat. Bár az is, hogy valahol van egy rész a ketrecen, és azt találta meg. (Az állatsimogató lehetősége pedgi eszembe sem jut.) Mindegy, a lényeg, hogy megtörtént. De arra végképp nem számítottam, hogy bár én nem érhetek hozzá, vagy legalább is nem ajánlott, ő ezzel nem foglalkozik. Gőzöm sincs, hogy mi tetszett meg neki rajtam, de úgy döntött, hogy rámászik a vállamra. Megijedni nem ijedtem meg, de alaposan meglepődtem. - Szia! Hát te mit csinálsz ott? - kérdezem költőien, tudom, hogy nem fog válaszolni. Legalább is remélem, mert akkor biztos megijedek. Igazából abban bíztam, hogy a hangomtól odébb áll, de nem. Mivel most még látom, hol van a feje, így nagyon óvatosan megpróbálom a kezem az orra elé tenni, hogy megszagolhassa, és ne ijedjen meg, ha közelítek felé kézzel. - Na, jó, én elindulok - kezdek el óvatosan mozogni, de ezzel csak annyit érek el, hogy a farkával sálat csinál nekem, és mellső mancsaival a fejemre támaszkodik, és egy kicsit bele is kapaszkodik, hol a fejembe, hol a hajamba. - Jó potya utazni? - kérdezem, és lassú mozdulatokkal kicsit játékosan megfogdosom a nyakam köré tekert, csíkos farkát. Nem rémül meg, csak kiadja jellegzetes, rövid nyüszögő hangját. Ezek szerint marad, állapítom meg magamban. De bármennyire is aranyos, nem vihetem el a koliba, ahogy a barátnőmék lakásába sem. Majd lesz valami, de egyelőre a gyűrűsfarkú makival a nyakamban sétálgatok, mert levenni nem fogom. Ha akar, leszáll, de nem úgy tűnik, hogy nem érzi jól magát ott, ahol van. És a hátizsákomat sem akarja kirabolni egyelőre, bár van benne némi kaja.

Adrian Bartolomis Brouen imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Karin Bjorge
Diák
ranggal rendelkezem
★ :
Karin és Adrian - Állatkerti séta Emilie+Voe+4

Karin és Adrian - Állatkerti séta 13370769
★ kor ★ :
21
★ elõtörténet ★ :
Karin és Adrian - Állatkerti séta Tumblr_m6dga07FCM1r4fem8o1_500
ET
★ családi állapot ★ :
Szingi, futó kapcsolatokkal
★ lakhely ★ :
Mikor hol: Cornell - Manhattan - Oslo
★ :
Karin és Adrian - Állatkerti séta 5121686
★ foglalkozás ★ :
diák, diákmunkás
★ play by ★ :
Emilie Marie Nereng "Voe"
★ szükségem van rád ★ :
Barátok extrákkal
★ hozzászólások száma ★ :
365
★ :
Karin és Adrian - Állatkerti séta Images?q=tbn:ANd9GcSQGBVWJlUBR2LtFo2S8iNoXSFLbk_STGzIBQ&usqp=CAU
TémanyitásKarin és Adrian - Állatkerti séta
Karin és Adrian - Állatkerti séta EmptyCsüt. Szept. 19, 2024 5:57 pm
Philipe nagyon nevetett. De már legalább úgy... tíz perce ült mellettem a padon, és kacagott. Én meg csak csóváltam a fejemet, azon, ahogy ő hahotázott. A végén újra felemeltem a noteszemet, ráírtam egy új lapra, hogy "Ennyire azért nem vicces." majd az orra alá dugtam a megjegyzésemet. Ő ránézett a lapra, utána rám, és egy fél percig elnémulva lesett a szemembe, de utána megint kitört belőle. Én szemforgatva csóváltam tovább a fejemet. Vártam még úgy öt percet, aztán otthagytam, hadd kacarásszon, ha ez ilyen vicces volt szerinte.
Nem azért, nem sértődtem meg, vagy ilyesmi, nem bántam én, ha ilyen jó kedvet okoztam neki egy kósza kis sztorival, ami megesett velem a hétvégén, de azért az sem egy hosszan élvezhető elfoglaltság, hogy ülök mellette, és nézem, ahogy röhög. Tőlem röhögjön, de az én ebédszünetem lejárt, úgyhogy elindultam vissza a dolgomat csinálni inkább.
S hogy mi volt a sztori? Semmi extra, igazából... Nem is ez volt az első alkalom, hogy valaki rám akart kenni valamit, amit nem csináltam, illetve, amire amúgy se volnék képes. Az egész úgy kezdődött, hogy szombaton a felső szomszédomhoz beköltözött a nagymamája. Ami amúgy nem is lett volna érdekes, megszoktam már, hogy néha a házban mászkálnak plusz rokonok vagy épp barátok, meg egyebek, akár beköltözőként a már ismert szomszédok mellé. De ez a bizonyos nagyi már az első ott töltött éjszaka után úgy gondolta, hogy bemutatkozik a szomszédoknak. De legalábbis nekem. Csak nem a megszokott módon. Jelen esetben úgy képzelte a hölgy az ismerkedést, hogy vasárnap reggel, mikor visszaértem a lovaglásból, és épp reggelizni készültem, becsöngetett hozzám. Amikor pedig én ajtót nyitottam neki, elmondta ki ő, és hogy felettem lakik az unokájával, amit amúgy már tudtam, aztán azzal folytatta, hogy leszidott, amiért fél éjszaka szerinte nagyon hangosan vitatkoztam valakivel, és jó volna, ha a vitáimat nem éjszaka intézném a barátnőmmel, vagy akárkivel, aki itt volt velem. Én csendben végighallgattam, majd némileg szemöldökömet ráncolva válaszoltam:
- "Az én nevem Adrian. Nagyon örvendek, de egész biztos hogy nem engem hallott" - jeleltem neki, amivel kapcsolatban első pillanattól jól látható volt, hogy egy mukkot sem ért belőle. Ezt az arcot már nagyon hamar felismertem, hisz általában ezzel találkozok, ha új emberbe botlok, akivel még nem tapogattuk le egymás képességeit kommunikációs téren. A hölggyel is úgy jártam el, ahogy mindenki mással ilyen esetben, azaz elővettem a farzsebemből a füzetem, a fülem mögül előhúztam a ceruzám, és szépen leírtam ugyanezt a szöveget a papírra is, aztán felmutattam neki. Persze a hölgy arcán némi zavar támadt, de nem adta fel ilyen könnyen, még egy kísérletet tett, és némileg követelőző hangon kérdezte meg tőlem, hogy:
- "Nem beszél?!" - legalábbis olyan arckifejezéssel tette fel a kérdést, mint aki azt feltételezi, hogy ezzel átverni szeretném, és mentesíteni magam az éjszakai zajongás bűne alól, még ha el is követtem azt szerinte. De nem zavartattam magam, nem ő az első, aki azt gondolja, tuti szimulálok. Újabb rövid üzenetet kapott hát a papírlapra, amit felmutattam neki. Az állt ott, "Nem tudok." és mivel a hitetlenkedés még mindig nem tűnt el az arcáról, hozzáfűztem egyel lejjebb, hogy "Kérdezze meg nyugodtan az unokáját, ő majd igazolja, hogy igazat mondok."
Úgy körül-belül tizenöt másodpercig még bőszen szemezett velem, valószínűleg egy nyikkanást várt tőlem, vagy valamit, amivel elárulom magam, és amikor azt nem kapta meg, hátat fordított nekem, és elvonult, vissza a lépcsőn felfelé, de még hallottam, ahogy az üres lépcsőházban azt magyarázza, hogy "Úgyis elkapom! Nem fog itt bolondot csinálni belőlem!". Én mondjuk úgy éreztem, hogy megtettem, ami tőlem telt, mármint, nem úgy értve, hogy a bolonddá tételét illetően, hanem hogy bizonyítsam, hogy téved, és máshol kell keresnie a vétkest, akit hallott. Én a magam részéről nem hallottam mást este, csak a fülemben duruzsoló hangot a fülesemből, úgyhogy még az sem állná meg a helyét, hogy a tévém hallatszott fel hozzájuk annyira, mivel én azt egész este be sem kapcsoltam. Nálam maximum a macskák nyávoghattak volna, ami viszont biztos nem zökkentette volna ki a nyugalmából a felettem lakókat, már csak azért sem, mert abban a lakásban is lakik macska, tudom, mert néha lejön a tűzlétrán és haverkodik az enyémekkel. Különben is, én "beszélő" viszonyban vagyok a hölgy unokájával, és nemigen zavartuk még egymást soha semmiben... Én magam azt gondoltam volna, ha nem álmodta a hölgy a dolgot, akkor egy másik lakót hallhatott, azért akadnak még lehetőségek rajtam kívül is az épületben.
Szóval, ez volt az a sztori, ami kedves kollégámnak ennyire nagyon tetszett, mikor ma ebédszünet alatt elmeséltem neki. Szerinte nagyon vicces volt, hogy a néni pont engem talált meg az egész épületben ezzel a témával, mikor bárki mással előbb lehetett volna telitalálata. Amúgy én rég túlléptem a szituáción, csak azért meséltem el Philipe-nek, mert olyan búvalbélelt volt egész délelőtt, gondoltam hát, hogy felvidítom kicsit. De nem sejtettem, hogy ennyire betalálok nála a dologgal.
Így esett, hogy egy ponton már inkább otthagytam, hadd nevessen, és én vissza indultam a hüllőházba, ahonnét eredetileg eljöttem szünetre. Az állatsimogató mellett elhaladva néztem az évszak elsőként megjelenő kisiskolás csoportjait. Nyári szünetben rendszerint családostól jönnek a kisemberek, de ahogy a sulik elkezdődnek, újra megjelennek a nagy tömegben érkező gyerekek, akikre valamiért csak egy-két felnőtt vigyáz... na, az ilyen napokon szinte garantált egy kis káosz, főleg, ha a gyerekek egy része valahogy "elszabadul". Ilyenkor van, hogy olykor kerítésekről kell őket leszedni, meg tiltott területekről kihozni, meg ilyenek... Hiába, a gyerekek nagyon kreatív kis bajkeverők tudnak lenni. De ilyenkor soha nem a gyerekekre kell haragudni, én a felnőtteket nem értem, pedig tudják, hogy ezen a helyen nem csak nyuszik meg ilyesmik vannak. Miért jó az nekik, ha a gyerekek közelebbi ismeretséget akarnak kialakítani az oroszlánokkal, vagy az aligátorokkal? És persze olyan esetekben kit hibáztatnak először és vonnak felelősségre?! Hát persze, hogy az állatokat... mintha legalábbis ők küldtek volna meghívót, hogy valaki menjen már be hozzájuk... Pedig nem. Ők aztán igazán nem tehetnek semmiről. Az emberek furák... nehéz őket megérteni néha... dehát, egy fajból valók vagyunk, szóval próbálkozok mindig, újra meg újra. Egyszer talán össze is jön.

Karin Bjorge imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Adrian Bartolomis Brouen
Diák
ranggal rendelkezem
★ :
Karin és Adrian - Állatkerti séta Cf52b5c8647c59c4ac8fad74a591f5e7e87c2ab9

Karin és Adrian - Állatkerti séta 4a035afdfb41adcf286cfe67ab50e70c5fb5a609
★ kor ★ :
22
★ elõtörténet ★ :
Út a szabadságba...
★ családi állapot ★ :
Szingli
★ lakhely ★ :
New York
★ :
Karin és Adrian - Állatkerti séta 69d96c7c0c4f0b55e1ab54b2ec354815550606f4
★ foglalkozás ★ :
Diák, festő, lovasoktató, állatkerti alkalmazott, tolmács
★ play by ★ :
Gioele Ossola
★ szükségem van rád ★ :
Apám
★ hozzászólások száma ★ :
21
★ :
Karin és Adrian - Állatkerti séta 515e61b8f98aa8dac755fee35e59b8852cd04e94
TémanyitásRe: Karin és Adrian - Állatkerti séta
Karin és Adrian - Állatkerti séta Empty
mind álarcot viselünk
ranggal rendelkezem
 
Karin és Adrian - Állatkerti séta
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» April & Adrian
» Adrian Cooldstone
» Adrian Seong
» Megan && Adrian
» Adrian Cooldstone

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: New York :: Brooklyn :: Utcák és parkok :: Prospect Park-
Ugrás: