Harminckilenc éves vagyok. Eleget éltem ahhoz, hogy felismerjem, változom. Mint mindenki más, én is voltam eleven, vad kisfiú, aki imádott játszani a pajtásaival. Később tetoválás függő tinédzser, akinek minden fontosabb volt a tanulásnál, leszámítva az anyja alkohol mámoros dührohamait. Fiatal gyakornok a rendőrségen, akit be kellett törni. Húsz éves fiú, aki halálra rémült a barátnője terhességének hírére. Huszonöt éves labor technikus, aki csak arra nem jött rá, soha nem is volt biológiailag fia. Harminc éves, elvált férfi, aki élete utolsó évtizedét egy boldogtalan kapcsolatban őrlődve élte le.
Sok rosszat láttam és megéltem, ezek nyoma ott van a jellememen. Nem szívesen beszélek magamról, de meghallgatok másokat. Jobban hiszek a tettek, mint a szavak erejében. Egyszerre imádom a gyerekeket és félek szeretni őket. Kiállok magamért a munkában, de a szeretteim könnyedén eltaposhatnak. Nem adom könnyen a szívemet, és még nehezebben veszem vissza, bármennyire sebzik meg. Problémáim vannak az igazmondással. A bizalommal. Leginkább pedig a hittel. Kételkedem, amíg nincs megdönthetetlen bizonyíték a kezemben. A munkám során ez előny. Az életben kevés barátot és kapcsolatot eredményez...
Kicsit több mint két év telt el azóta, hogy elhagytam Colorado-t. Menekültem. Hátat fordítottam egy boldogtalan életnek, egy tönkre tett családi idillnek, barátoknak és ellenségeknek. Mindenkinek, kivéve Dianat. Egyszer tértem vissza, hogy őt elhozhassam. Felszabadultam. Diana számomra a legfontosabb, mellette ezerszer boldogabb és nyugodtabb vagyok, mint előtte valaha voltam. Hideg fejjel gondolkodom a legszörnyűbb döntések előtt, az ő legkisebb fájdalmát viszont nehezen bírom. Évtizedek óta ő az első, akiről tudom, hogy hozzám tartozik, szabadon szerethetem. Mellette pedig egyszerre várom és félem a jövőt, amelyet magam választottam, mikor aláírtam a papírokat...


2017. február


A gitárszóló hangja az egész folyosót betölti, és gyakorlatilag az első három taktus után már tudom, mi fog következni, pedig nem vagyok nagy rajongója ennek a fajta zenének vagy bandának. Ellentétben Andyvel, akinek mindene ez a rock. És nagyon nem itt kellene lennie. Az anyja ezért meg fogja nyúzni. Utána pedig még szét is pereli a seggemet. Tudom, ismerem Melanie-t, évekig voltam a férje, nálam jobban senki nem lehet tisztában vele, mennyi aljasságra képes. Gyűlöl, és akkor még szépen fogalmaztam. Andy pedig megint adott a kezébe egy ütő kártyát. Pontosan ezért állok meg és fordulok az ellenkező irányba, ügyet sem vetve a mögöttem jövő titkárnő méltatlankodására. Nekem el kell innen mennem, méghozzá jó messzire. Gyors léptekkel haladok, kerülöm ki a szembe jövő embereket, közben pedig már húzom is elő a telefonomat, hogy fellépjek a szokásos chat oldalra. Az egyetlen helyre, ahol az anyja nem tudja ellenőrizni, kivel beszél a fia. Bejelentkezem, várom, hogy megjelenjen a felhasználónevem mellett a levél ikon. Amely nem kerül elő. Helyette nehéz bakancsok ütköznek a kövezetnek, és felharsan a jól ismert kiáltás is.
- Luke! A francba Luke, várj már meg! – meg sem próbálok lassítani a hangra, a kollégák pedig csak együtt érzően pislognak rám, miközben befordulok a sarkon. A lift előtt kész tömeg van, így a lépcsőház ajtaját nyitom ki és ott indulok el lefele, ki az épületből. Csak az első fordulóig jutok, amikor ismét meghallom a hangját, de ezúttal a szavai megfagyasztanak. – Elég ebből apa, beszélnünk kell, méghozzá most!
- Nem tehetjük meg – a hangom elgyötört, az eszem azt mondja, menjek tovább, miközben a szívem meg akar fordulni és magához ölelni a fiút. A gyermeket, akit a sajátomként neveltem éveken át, és aki iránt a szeretetemet egy genetikai vizsgálat eredménye nem tudja elszakítani. Az anyja iránti bizalmammal ellentétben.
- A picsába a távoltartási végzéssel!!! Mindketten tudjuk, hogy anyám csak azért csinálja, hogy téged bántson, mellette pedig kéjeleghet, hogy engem megint mennyire megbüntetett. Nem fog perelni. Vagy ha megteszi, eltűnök, és most nem nálad bukkanok fel – gyerekes fenyegetés, mondhatni, egy majd tizenhat éves fiúnál azonban kétszer is meggondolja az ember, érdemes-e semmibe venni. Andy tényleg nem először lépne meg. Évek óta rutinja van eltűnésben, ha az anyja valamelyik aktuális barátja túl erőszakossá válna. És mindig végül nálam köt ki, hozzám menekül előlük. – Muszáj veled beszélnem, méghozzá most! – ami nem jelent jót. A fiam ritkán komoly, utoljára pár hete hallottam tőle ezt a hang tónust. És nem voltam oda azért a beszélgetésért.
- Már biztos, igaz? Tris terhes és nem akar műtétet? – egyik sem kérdés a végére, hanem kijelentés, utalás valamire, amiről még senki más nem tud talán. Vagy lehet, hogy mégis, csak nem akarja elhinni. Minden szülő ismeri a gyerekét, ha szereti, tudat alatt előre érzik a bajt. Kizárt, hogy a lány anyja ne gyanítaná. Csak nem biztos, hogy rá is kérdezett…
- Nem. Ezt akarja – Andy keze eltűnik a zsebében, majd néhány hivatalos fejléccel ellátott papírlapot húz elő belőle, amelyeket szemmel láthatóan nemrég nyomtattak ki, de azóta többször is összegyűrtek. Elég ránéznem a legfelső lap tetejére, hogy tudjam, valami itt nem stimmel. Örökbe adási papírok, az utolsó szálig kitöltve. Egyetlen sor kivételével, amely láttán meg sem tudok szólalni először. Helyette újra és újra átnézem az összes többit. Minden előzetes kérvény ugyan, de egy pecsét után érvényes lesz. Még a felelősség vállalási nyilatkozatot sem felejtették el. Ezt nem tegnap óta tervezik így. – Kit kértek fel? – a kérdés teljesen logikus, miközben visszaadok minden iratot. Andy azonban nem veszi el. Csak a szemembe néz olyan komolysággal, amit a korához képest nem néznék ki belőle. És megértem, mit akar. – Ezt te sem gondolhatod komolyan… – a hangom nem kicsit csuklik el közben, és érzem, hogy elgyengül a lábam. Neki kell dőlnöm a falnak. És csak nézni tudok rá csodálkozva. Ilyen felnőttnek sem láttam még őt soha, pedig volt néhány szép jelenetet. Mikor mindenki előtt kijelentette hatévesen, hogy engem akar, nem az anyját. Mikor az éjszaka közepén bukkant fel az ajtómban, összeverve. Mikor megpróbálta érvényteleníttetni a távol tartási kérvényt. Ritka alkalmak, de kifejezték azt, amit szavakkal nem lehet.
- Te vagy az egyetlen, akiben megbízunk és képes rá. Tris nővére még egyetemista, az anyáinknak pedig minket sem szabadott volna már megszülnie – gyenge indok, nekem gyenge, én mégis csak pislogni tudok. Mert egy valamit mindketten tudunk: ha ki is ejti a száját a kérlek szót, akkor minden jobbik eszem ellenére alá fogom írni a papírt, akár ügyvéd és bíró előtt is…


2 héttel később


@4ndy01 elérhető
@SamuelLost elérhető

4ndy01: Az anyja rájött és hívta az enyémet is, Melanie tombol
SamuelLost: Mindent tudnak?
4ndy01: Igen, megtalálták a papírokat. Leginkább azt nem hiszik el, hogy aláírtuk, mielőtt beleavatkozhattak volna
4ndy01: Azzal húzzák Trist, hogy ez még csak előzetes.
4ndy01: Széttépheti az iratokat
4ndy01: Visszaléphet
4ndy01: És nincs késő a műtéthez sem
SamuelLost: Te miért nem vele vagy?
4ndy01: Nem engednek be hozzá.
4ndy01: És figyelmeztetni akartalak. Tudják, hogy megint találkoztunk.
4ndy01: Az a részeg liba azt kiabálja, hogy ezért kirúgat, vagy áthelyeztet a világ végére
SamuelLost: Megteheti. Kiskorú vagy
4ndy01: De ÉN mentem hozzád. És ezt fogom vallani egy bíró előtt is
SamuelLost: Nem lesz tárgyalás, csak megbüntetnek és elküldenek valamelyik északi kisvárosba.
4ndy01: Akkor ne hagyd. Menj el!
SamuelLost: Tessék?
4ndy01: Tudom, hogy felajánlották a Washington-i melót neked. Láttam a papírokat az asztalodon. Fogadd el! Írj alá mindent, mielőtt közbelép
SamuelLost: Azt akarod, hogy másik államba költözzek?
4ndy01: Te akarod. Csak miattam maradtál.
4ndy01: Ennyit már túlélek. Két év és érettségizem.
4ndy01: Nagykorú leszek. Akkor már ő sem tarthat itt…
SamuelLost: És az örökbefogadás?
4ndy01: A papírok érvényesek és korábbiak. Ha mi elfogadjuk, nem szólhatnak bele
SamuelLost: Tényleg képes lennél az ország másik felére küldeni?
4ndy01: Bármit, csak ne anyám vagy Trisé kapja meg. Mindkettő alkoholista kurva
SamuelLost: Megint iszik?
4ndy01: Jah, de tudom kezelni. Még…
4ndy01: Gondold át! Kérlek! Válassz egy olyan városrészt, ahol van jogi kar!
4ndy01: Soha nem fogom megbocsátani, ha hagyod elúszni ezt!

@4ndy01 kilépett a beszélgetésből
@SamuelLost törölte az előzményeket
@SamuelLost kilépett a beszélgetésből


2019 április


@4ndy01 elérhető
@SamuelLost elérhető

SamuelLost: Miért itt keresel?
4ndy01: Anya megint hisztériázik és nem akartam, hogy kihallgassa a beszélgetéseket
4ndy01: Megvan a válasz
4ndy01: Felvettek
SamuelLost: Anyád már tudja? Ezen akadt ki?
4ndy01: Nem fogom neki megmondani szeptemberig. És megint dobták…
4ndy01: Higgye csak, hogy maradok Coloradoban. Idegrohamot kap, ha megtudja, hogy alig pár órányira leszünk egymástól
SamuelLost: Még annál is kevesebb, áthelyeztetem magamat
4ndy01: Miattam megtennéd?
SamuelLost: Részben. Egyébként is új céget nyitnak Brooklyn-ban, a főnököm oda akart valakit küldeni. Elég pályáznom, jó eséllyel átenged
SamuelLost: Diana-t sem fogja rosszul érinteni, még elég kicsi ahhoz, hogy ne emlékezzen Washington-ra
SamuelLost: És úgy végre te is láthatod, nem csak képeken
SamuelLost: Trisnek mik a tervei?
4ndy01: Ő marad itt. Készül az orvosira.
4ndy01: Hiányzik neki Di
4ndy01: Még mindig a legutolsó kép van a mobilja képernyőjén
SamuelLost: Majd küldök neki újakat
SamuelLost: És mond meg neki, hogy szombaton nem dolgozom, otthon leszek Dia-val. Hívhat, amikor van egy kis ideje. Ahogy te is
4ndy01: Megpróbálom majd. Biztos nem visszalépés Brooklyn?
SamuelLost: Biztos
4ndy01: Elküldöm postán a meghatalmazásokat és a jelentkezéseket az egyetemre, mindent alá tudsz majd írni helyettem. Bűvöld el a titkárnőket!
SamuelLost: Hogy mi?!?
4ndy01: Szerezz egy csajt, mielőtt odaérek. Épp elég lesz, ha anya ellenőrizget folyton, te ne folytasd
SamuelLost: És szerinted ezen segít szerinted, ha becsajozom?
4ndy01: Aha
SamuelLost: …
4ndy01: Most mi van?
4ndy01: Tényleg azt hiszed, kibírnád, hogy ne ellenőrizz?
4ndy01: Fogadok veled egy havi házimunkába, hogy nem fog menni
SamuelLost: Legyen
4ndy01: Oké, de semmi sms, hívás, keresés neten, facebook-on és a mobilfigyelő app-okat sem futtathatod le.
4ndy01: Egy hétig sem fogod húzni
SamuelLost: Te fogsz engem keresni a végén
4ndy01: Úgy legyen
4ndy01: Ma postázom a papírokat suliból haza menet, egy héten belül ott kell lenniük
4ndy01: Személyes megjelenés júniusban, addig ne hagyd el őket!
SamuelLost: Remélem csak magadból indulsz ki
4ndy01: Majdnem. Anya itt van, megyek

@4ndy01 kilépett a beszélgetésből
@SamuelLost törölte az előzményeket
@SamuelLost kilépett a beszélgetésből