Pajzán elszólásomra ismét csak kivörösödik az arca ~Olyan kis édes ezzel az arccal~. Ilyenkor olyan, mint édes kölyök, akit épp valami huncutságon kaptak rajta. Imádom! Az ágyban persze egy bika. Mondjuk.... ágyon kívül is. Huh... nem tudok betelni vele. Levesem kanalazgatom és már megint rosszalkodáson töröm a fejem. De a mobilját nyomogató némber eltereli a figyelmünk minden másról. Röviden összefoglalom mindazt, amit erről a jelenségről tudni lehet. Pszichológusi szempontból. Csak félvállról vesézem ki a témát, ám Caspian elszólása némiképp meglep. Szabadkozik, de ez akkor is erős kijelentés volt, főleg ennyire hallható mértékben, nyílt terepen. Persze-persze. Nekem van gyakorlatom abban, hogy eltereljem magamról a figyelmet. Vagy épp arra tereljem, amire nekem szükségem van. Ha orrolnék a nőcire, csak futó megjegyzést tennék a ruházatára és nem is kerülne nálam többé szóba. Aztán kalap, kabát.
- Lehet, hogy valakinek hiányozna. Ha más nem, a mobilszolgáltatónak, akihez tartozik.
- Ezek az emberek esetenként eléggé szétszórtak. A városban gyakran gázolnak így embereket és sokszor nem csak a gyalogos, de maga a sofőr is mobilozik. Nem is látják egymást. Egy rossz lépés és már ki is törték a nyakukat valahol.
Válaszolom rá, hogy eltereljem a szót Caspian korábbi kijelentéséről. Csak mert igazam van. Valóban, az ilyen emberekkel gyakran történnek balesetek. Figyelmetlenségből. Megkóstolja a levesem, de látom ám, hogy annyira nem nyerte el a tetszését. Sebaj, majd otthonra kitalálok valami mást. Addig is próbálgatom majd az ízlelését, amíg el nem jön az a Halloween. Harapok a réteséből is, hogy egálban legyünk a kóstolásnál.
- Kedvelem a klasszikus ízeket, mint a gesztenyével töltött pulyka, almás pite, sütőtökös krémleves. De sok más is van, ami őszies és nem annyira sablonos. Alma, sütőtök, gesztenye, pulyka... ezek mind a régi időkhöz tartoznak. Hagyományosak. Tradicionálisak. Mindenszentek és a Halottak napja, a világon mindenhol megünneplik. Egyszer jártam Mexikóban. Igazán színes és díszes, ugyanakkor megható ünnepségeket rendeznek. Egyszer érdemes ellátogatni oda ebben az időszakban.
Az amerikaik szerintem kicsit túl giccsesítik ezt az ünnepet. Mondjuk minden más ünnepet is. Mexikóban az életet is ugyan úgy megünneplik ezen a két napon. Vagyis most már három napon át tartják, asszimilálódva más nemzetekhez. Az öreg kontinensen inkább a megemlékezés napja és inkább a melankolikus hangulat a mérvadó. A töklámpások faragását viszont szeretem. Eléggé elmerültem ebben a témában, hiszen több szempontból is érdekes számomra.
- Ha ragaszkodsz az óhazádhoz, akkor szerezhetünk október végére tarlórépát is a tök helyett.
Egy-két hagyománnyal azért tisztában vagyok, hiszen kíváncsi természetem van. Ha valami felkelti az érdeklődésemet, annak rendszerint utána olvasok. Nem csak a neten böngészek...
Evés után átmegyünk a bárba, személy szerint egy korsó sört kérek, helyit. Csapoltat. Nem nagyon ütős, de a hangulatomnak jót tesz. Persze tudok finom, és nőies is lenni. Igazi úrinő. De most inkább iszom egy nagyobb kortyot a sörből és felkapom az egyik dákót. S mivel nem olyan alacsony a beltér, a lámpa is kellő távolságban van; megpörgetem jobbomban azt a bizonyos botot. Nem vagyok nagy játékos, de Caspian a megmondhatója, hogy ördögien jó a kézügyességem.
- A lényeg a jó célzás és taktika.
Elmondom pár sorban, hogy mik a szabályok. Melyik golyót melyik lukba, csak fehéret ütünk, fekete az utolsó stb... Megkrétázom a dákó végét, kicsi terpesz és kezdés. Az első pár lökés után megmutatom neki, hogyan kell tartani a botot. Beállok elé, hogy karoljon át és megmutatok minden kis trükköt, amit most illő még megmutatni. Utána cserélhetünk.

@Caspian E. Lincoln #Bbishopreagok

Nem csak a szex jó vele. Igaz, nagyon sablonos szöveg ha azt mondanám, hogy jó vele a szex. Mert az igazat megvallom, egy isten az ágyban. Nem csak az állóképessége páratlan, fantáziának sincs híján. Bár az is igaz, hogy a malac beszéd javát tőlem tanulta el nemrég és még mindig tudok pírt csalni az arcára. Viszont a szexen kívül is non plus ultra, igazi férfi. Minden ölelése és érintése gyógyír testemnek és főleg a lelkemnek is. Fokozatosan épülök újjá mellette, szinte teljesen kicserélődöm lassan és nem bánom. Mert így egy jobb Bianca Bishop lehetek mellette, olyan nő, akinek már nincsenek sötét és kusza gondolatai; s nyoma sincs benne már benne a haragnak. Így lesz egyre szebb az élet.
- Nem baj, majd megtanítalak a trükkjére. Nem hinném, hogy különösebb gondot okozna számodra édesem. A biliárdhoz egy jó dákó és remek lyukérzék kell.
Mondom ki nyíltan és a leveses kanalam fölött rákacsintok. Huh, megint csak pikánsabban fejeztem ki magam, mint illene. Erről azonban csak és kizárólag Caspian tehet. Na meg a formás segge, amibe nemrég alkalmam volt belemarkolni. Inkább már harapnám.
Ebédelünk és bár figyelek a körülöttem lévőkre, de sokat sejtető pillantásaim újra és újra visszatérnek Caspian arcélére. Mikor is felhívja a figyelmem a magányosan üldögélő nő amúgy tényleg normálatlan viselkedésére. Az érintetlen ételt otthagyva, mobilját nyomkodva távozó nő után pillantok. Majd vissza fordulok kedvesem felé.
- Függőség. Ugyan úgy, mint a cigi, alkohol és a kábítószer. Bár a dohányzás és alkohol fogyasztása úgymond megszokott, mégis vannak ellenzői. A mobilhasználat viszont társadalmilag elfogadott dolog. Furamód. Olvastam egy cikket, hogy MR vizsgálattal már bizonyították, hogy a mobilfüggők agya ugyan olyan elváltozásokat mutat, mint a drogosokéi. Vagy akár a szerencsejáték, hiszen ezeken a kütyükön már játszani is lehet. Pókerezni például, nyerőgépezni. Vagy a kamaszok körében elterjedt online játékokkal, ahol egymás lövik halomra, mert az nagyon jó móka. Sorolhatnám még, hiszen ott van a társadalmi függőség, hogy milyen hírekről marad le az illető, ha nem nyomkodja állandóan a mobilját. S persze ott van a szexfüggőség is, mint egy szép digitális klitorisz, amit olyan marha jó és kielégítő érzés simogatni.
- Az ilyeneket szokták elütni úgy az utcán, hogy észre sem veszik magukat. Neki mennek villanyoszlopnak, tűzcsapban esnek hasra, ajtóknak mennek neki. Kezelhető. Ám a társadalom még nem veszi nagyon komolyan a dolgot.
Bár ezen tény megállapításához nem kell kifejezetten orvosnak lenni, de mivel Caspian kérdezte, válaszoltam. Szoktam én is mobilozni, na de nem ennyit. Ha pedig simogatni van kedvem, itt van Caspian... és mennyivel tevékenyebb és izgalmasabb, mint egy vacak mobil?! A következő kanál levesemet megosztom vele, ha már ilyen szépen kéri. Finom krémes és fűszeres sütőtökleves. Nekem épp elég laktató ahhoz, hogy utána még kint tudjak bóklászni a hóban és a többi és a többi. Szeretem én a sült és szaftos húsokat is, krumplit és tésztát, de most jobban esett a leves.
- Ugye milyen finom?

@Caspian E. Lincoln #Bbishopreagok

A síelés még csak-csak megy. Eddig legalábbis nem törtem ki a bokám és nem is zúgtam nagyon nagyokat, de estem már el és főleg bénáztam sokat még az elején. No meg, én nem vagyok annyira sportos és fitt, mint Caspian; így nekem lehet lesz egy kis izomlázam a nap végére. De elszántam magam arra, hogy ha nem is annyira, mint Caspian, de edzek vele. Na nem akarom magam kigyúrni, meg ilyenek, hanem inkább egy kis kardióra gondolok itt. Egy kis fittségre, kevesebb cigire, bár amúgy sem gyújtok rá sűrűn. Igaz, hogy nem hanyagoltam el magam, ilyesmi nem látszódik rajtam. Többet jógázom már most. De Caspian mellett sokkal több mindenhez van kedvem, mintha magam lennék. Mellette gyökerestül felfordult az életem és nem bánom, szeretem, szeretek vele lenni. Tartalmasabb programok is érdekelnek, ha ő van velem és nem csak a felületes ökörségek, mint néhány futó kapcsolatomnál. Vagy mint az exeimmel. Pikáns utalásomra megint csak elpirul, amit még mindig imádok rajta. Olyan kis édes ezzel az angolos kis szeméremmel. Pedig olyanokat művel velem a kezével és a csípőjével, hogy többször majdnem az ágy, vagy az asztal sínylette meg. A kanapé... Áh, nem is sorolom, mert még a kipakolás előtt leteperném. Ahogy fölém kerekedik az ágyon és a következő ütős pozíciókra utal, picit felhúzom a jobb térdem és finoman megbököm az ágyékát. Körbe csókolja az arcom, felhúz, majd próbál lelépni. Sebaj, utána nyúlok még a kezemmel és belemarkolok abba a formás-izmos seggébe; hogy aztán nevetve fújjak visszavonulót és kezdjek el kipakolni.
- Azért jobb ha tudod, hogy a friss levegőtől megéhezem és farkas étvágyam lesz.
Nevetek fel, majd a táskámból pakolok ki. Kikészítem a ruhám is, amit majd át akarok venni. Felfogom a hajam és ráérősen levetem a ruháim, apránként persze, végül persze a csipke fehérneműt is átváltom sport melltartóra és alsóra, mert úgy mégis csak kényelmesebb. Persze nem is tűnök el a fürdőben az öltözéshez. Ugyan miért is lennék szemérmes. A téli sportokban nem is, de itt legalább meg tudom kicsit izzasztani Caspiant. Pamut harisnyát húzok, fehér ruhát és kényelmes bokacsizmát. Elsőnek úgyis az éttermet nézzük meg.
Az étterem egyszerű volt, de kényelmes és hangulatos is. Volt még szabad hely bőven, le tudtunk ülni enni és mikor rendeltünk, még átfutottam szemmel a helyet. Külön bár rész is volt, biliárdasztallal.
- Igazán hangulatos kis panzió, örülök, hogy ide jöttünk. Jó étvágyat édesem.
Nem nagyon vágytam most húsos ételre, inkább egy tál kürbeskremsuppet rendeltem és egy apfenstrudelt. Egyébként is szeretem a krémleveseket és ez a sütőtökös nagyon finom. Nekem pont elegendő ebédnek a rétessel együtt.
- Mi legyen a következő program? Ha gondolod, vacsora után játszhatunk egy kört.
Bökök állammal a biliárdasztal felé. Tudok játszani és egész jó mulatság is.

@Caspian E. Lincoln #BBishopreagok

A Caspian mellett töltött idő valóra vált álom volt a számomra. Felért egy vércserével, sőt; mintha teljesen kicserélődtem volna mellette. Korábbi rossz emlékeim és élményeim kezdtek mellette megfakulni. Egyre ritkábban gondoltam a múltamra és belsőleg különös változáson mentem át. Nem hajtott a megszállottságom és a pusztító gondolatok is alább hagytak bennem. Ugyanúgy dolgozni jártam a kórházban, a magánpraxisomba és haza. Hozzá. Mikor hogyan sikerült a napunk, így hol ő várt engem fenséges vacsorával, hol én kápráztattam el valami ínycsiklandóval. De sokszor összejött az is, hogy együtt főzőcskéztünk. Caspian lelkesen készülődött az első közös nyaralásunkra, így nekem jobbára csak azt kellett elérnem, hogy hosszabb időre kapjak szabadságot. Bevallom, izgatottan készülődtem, mert alig vártam már, hogy együtt tölthessünk el megint több napot is úgy, hogy nem zavar be a munkánk. Szinte már gyermeki lelkesedéssel csomagoltam s majd kiugrott a szívem, mikor elindultunk végre. Ausztriába.
Tíz óra repülőn, majd még három kocsiban. Bár kissé fárasztó volt az idő hosszúsága miatt, de nem csüggedtem el és kényelmes is volt az út. A taxizás is megfelelőbb volt, mert így a hátsó ülésen nyugodtan hozzá tudtam bújni. Kényelmesen fészkeltem el magam a vállánál és élveztem az út okozta kis ringatózást. A szállodában bejelentkeztünk, egy hordár felvitte a holminkat és elfoglaltuk a második emeleten a szobánkat. Amíg Caspian rendezte a hordárt, addig én kibújtam a kabátomból és a csizmámból. A szoba maga egyszerű volt, de kényelmesnek tűnt és tisztának. A kandallóban már égett a tűz, így kellemesen meleg volt, s persze hangulatos is. Záródott az ajtó, Caspian magához ölelt és csókolózva dőltünk el az ágyon. A nyakához bújtam arcommal és mélyen beszívtam az illatát. Hiába. Nem tudtam betelni az illatával és az érintésével; közelségének melegével.
- Síelni igen, de ne várj tőlem akrobatikus mutatványokat. Nem vagyok olimpikon. De téged elbámullak, bármilyen pozíciót is veszel fel.
Na igen. Van, ami nem változik nálam. Kétértelmű és igencsak pikáns megjegyzéseim még okoznak némi arcpírt Caspian arcán. Amiért pedig majd megbolondulok, annyira édes.
- Mi legyen a folytatás kedvesem? Kipakoljunk, vagy harapjunk valamit? Kapjuk elő a síléceket és irány a hó?

@Caspian E. Lincoln #BBishopreagok