Nem szokványos kérés, hogy jellemezzem magam. Igazából nem is tudom hogyan tegyem. Mindig is eléggé nyugtalan ember voltam, nem találtam a helyemet, tipikusan bajkereső voltam kölyökként is. Jó hecc volt petárdát robbantani egy iskolai rendezvényen, és egyből zavargás tört ki. A káosz vicces volt, és sosem bizonyították rám egy tettemet sem. Vagy mert lehetetlen volt megtenni, vagy mert kimagyaráztam magam. Profi mód beszélek lyukat valaki hasába, ezzel megúszva a dolgokat. Ez nem mindig megoldás, de az adottság az adottság. Ott van még az, hogy folyamatosan pörgök. Teli vagyok energiával. Kiskoromban is elég eleven voltam. Öt éves koromig azt hittem, hogy „Jézusom!” a nevem. Ezen az energián kívül titkos fegyverem a 2000 wattos mosoly, amivel tudom, hogy bárkit leveszek a lábáról. Illetve a
Figyu, tudsz titkot tartani? Ugye tudsz? Hogyne tudnál! Kellően romlott ember vagyok. Nem vagyok rá büszke, de ilyenre nevelt a világ és elindultam egy úton melyről elhatároztam, hogy nem térek le. És ha én mondom, arra mérget vehetsz.  Jó vagyok abban, amit csinálok és nem kevés pénzt is kapok érte.
A publikus életemben csak egy mixer vagyok, aki beszélget a vendégekkel, sokan szeretnek.
Van itt még pár információ rólam: Imádom a zenét, éneklést, rengeteget dalolok, illetve gitáron is játszok egy kicsit.  Ezen kívül kutyamániás vagyok. Egy nagy titkom, hogy a kutyák halálát filmekben képtelen vagyok elviselni. Azonnal könny termelődik a szememben. Szívfacsaró a katarzis, amit minden eb okoz nekem, mely a mozivásznon jobb létre szenderül.
Ha a külsőmre kéne kitérnem, annyit mondanék csupán: tetoválás.

Az ajtó halk puffanással csukódik mögöttem, a számból egy szál cigaretta lóg ki és két nagyobb műanyagkannát viszek a kezemben. A fejemben éppen a The Cranberries egyik legnépszerűbb száma szól. A „Zombie” című dalt dúdolgatva haladok át a nappalin, melynek falain kopottas, sárga tapéta ül, készen arra, hogy bármelyik pillanatban leessen. A felső sarokban egy kisebb penészsziget rontja az eleve nem túl szép képét a szobának. Fel kéne már újítani ezt az épületet, de arra, amire használva van, tökéletes. Messze van a várostól, a kutya nem jön erre. Nagyon jó hely, hogy olyan dolgokat tegyünk, amit jobb, ha szomszédok nem neszelnek meg.
Sokszor jövök erre a helyre, itt végzem el a munkát, a Főnök megboldogult nagyszüleinek farmján. Egy kis Isten háta mögötti tanya ez. Csodálatos hely, nemde? Közművekre rá van kötve, fullextrás, azon kívül, hogy le van lakva a lakóépület része, és a lehető legenyhébben fogalmaztam.  A fürdőbe érek, ahol egy nagy zavaró tényező van csak, hogy itt látszik egyedül, hogy süllyed a ház. Nem nagyon, csak egy kicsit van megdőlve a nyugati égtáj felé. A fürdőnek egy fontosabb része van, a viszonylag nagy csempekád, a káddal szemben meg egy szék van, a kár felé fordítva. Leteszem a kannákat és helyet foglalok a székemen, majd a kádba szólok rezzenéstelen arccal.
- Szívem, visszaértem, remélem hiányoztam – mondom a kádban ülő srácnak. Most múlhatott húsz, de már elcseszte. Veszélyes játszmába kezdett, amikor vállalkozott. Egyszerű melót kapott, de elrontotta. A kis köcsög civil embert talált el, mikor csak egy egyszerű kisboltot kellett volna kirabolni. gyorsabban mozdult egy terhes nő és gondolkodás nélkül lőtt. A helyszínre rögtön hívtak mentőt és a hatóságokat, de a srác meglépett a pénzzel. Ügyesen lógott meg, de a civil áldozat attól még áldozat. A csecsemőt megmentették, de az anya meghalt. A Főnök pipa lett és el is raboltatta velem.
- Bizonyára tudod, hogy mit jelent, hogy látod az arcom, te gyilkos. Nem kellene így történnie, de egyszerűen elbasztad azt, ami egyszerű lett volna. Azt a sarki kis üzletet harminc másodperc alatt ki lehet rabolni áldozat nélkül, normális kamerák sincsenek, de te nekilátsz lövöldözni. A Főnök nem tűr meg ilyen fegyelmezetlenséget. Nem akarlak hitegetni, meg fogsz halni – jelentem ki neki szánalommal és gyűlölettel szemeimben. Ez a kettő érzés kavarog bennem. A kipeckelt szájú, gúzsba kötött fiú rémülten potyogó könnyekkel figyel vissza a kádból. Szánalmas látvány ott, meztelen, kötelekkel összekötve, mint egy darab sonka, ami véresre van verve. Lehet túlzásba estem én is, de a nehézfiúk jobban megdolgozták. A könnyei a felrepedt ajkait biztosan marják a sós könnycseppek, bár a bal szemét biztosan jobban irritálja, hiszen elég csúnyán bevertek neki oda. Vajon még megvan egyáltalán az a szeme?  - De javaslom, hogy imádkozz, még adok időt, illetve… Ha már így itt vagy, tudnod kell ki küld át a túlvilágra. Elmesélem a történetem.
Pillanatnyi szünetet tartok, míg fellélegezhet. Nyilván nagyon érdekli az életutam, de vele közlöm. Aki bénaságból veszi el egy gyerek anyját, arra ráfér az a pár perc szenvedés.
 - Szóval akkor az elejéről az egészet: A pályafutásom az Egyesült Királyságban kezdődött. A szüleim borzalmasan várták az eljövetelem. Ez a normális egy családban, nemde? A gyermekáldás kiteljesedéséig beálló fojtott várakozás mindenhol ott van, míg csak el nem jön a szülés napja. Az a nap lett volna a legboldogabb, de helyette örökös gyásznap lett. Anyám ottmaradt a szülőasztalon. Piszok rossz anya nélkül felnőni, talán ez az, ami miatt fontosnak tartom a te ügyed. Az áldozat pont ilyen helyzetbe kerül. Ugyebár nem a halott az áldozat, maga a gyerek.
De vissza a tárgyhoz, azaz hozzám! Így kaptam a nevem apámtól. Cain. Volt egyfajta humora, elvégre az első gyilkosról kaptam a nevem, én, aki már első pillanatban is gyilkoltam. Apám mindig úgy tekintett rám, mint egy gyilkosra, szerinte én vagyok szülőanyám gyilkosa, ezzel én lettem az, kinek a bűne az élet.
A születésemkor következett trauma sosem múlt el, örökké megsebezte, míg engem többnyire a nagyanyám nevelt. Hamarosan ő se lett, és én már gimis voltam. Amolyan tipikus menőgyerek voltam. Apám egy sikeres ügyvéd, én meg Dagobert bácsi fia. Nem kell túlfokozni. Egy kis seggfej voltam, szerettem inzultálni az embereket, míg csak le nem álltam vele, mikor rájöttem a saját támadható felületemre. Ebben az időben kezdtem magamban elkönyvelni, hogy biszexuális vagyok. Sokáig tagadtam, mígnem jött egy fiú, akit megszerettem. Minden jól ment az érettségiig. Ő másik országba ment egyetemre, míg magam is. Hittudományi karra kerültem, mert a fater megrögzötten lelkészt akart belőlem faragni. Három félévet tanultam ott, míg elmondtam apámnak, hogy bizony én fiúkkal is ágyba bújok. Zabos lett miatta, főleg mert ki is iratkoztam a suliból és azt kezdtem el csinálni, amit mindig akartam. Imádtam a mixerkedést és a mai napig szeretek italokat keverni, ahogyan neked is kikevertem azt a koktélt, a drog pont időben ütött be. Miattad mentem alkalmilag abba a kis eldugott kocsmába.  Már kiszemeltünk téged. Pár éve kerültem be ebbe a szervezetbe - Nyugodtan mesélem az életem a sokkos állapotban lévő fiúnak. – Ez a szervezet mentette meg, a rákos beteg apámat, aki nem félt engem kitagadni. Azt mondta, hogy nem vagyok a fia, erre én elkezdtem dolgozni a maffiának. Annyi pénzt összeszedtem, hogy az orvosokat fizetni tudtam. A kezelések hatásosak lettek, ő meggyógyult, én meg teljesen beépültem. A testvérük lettem, a munkatársuk, és most is nekik dolgozom.
Egy gumikesztyűt húzok fel a kezemre, majd az egyik kannát kezdem el felnyitni. Hideg szemmel nézek rá, a fiú egyből elkezdi kiereszteni magából a vizeletet. Nevetséges kis köcsög, bár lehet én is behugyoznék fordított esetben. Ez sosem derül ki.
A felbontott kannát leteszem, és egy kést hozok a konyhából. A fiú még mindig ott van gúzsba kötve. Szánalommal nézek rá, hiszen mást nem érzek iránta.
- A megbízás szerint a savba kéne belehalnod, de én még ember vagyok… - Leülök a székre, megsimogatom a fejét és halkan megszólalok. – Sajnálom.
Azzal egy gyors mozdulattal ütöm át a kést a fején, amiben azonnal meghal. Kihúzom a kést, és azonnal elkezdem ráönteni a kanna tartalmát, ami sistergéssel kezdi el marni a holttestet. ott is hagyom a fürdőszobát egy ideig, míg az anyag végzi a dolgát. Sokan haltak már meg általam, és mindig eszembe jut, hogy egy gonosz ember vagyok. Rossz ember, de erre szembe szokott jutni, hogy a világnak néha nem egy hős kell, hanem egy szükséges gonosz. Megnyugtatom magam, majd visszamegyek és a kád dugójára erősített láncot megrántom, hogy elfolyhasson a szer, majd a következő is elvégezze a dolgát. Nincs gyilkosság, ha nincs holttest.