Lássuk csak... hát, a kapcsolatunk nem épp egyszerű. Vagy mondhatni, hogy jelenleg nincs is, hiszen te börtönben vagy úgy cirka 12 éve, mert megölted anyut. Ez idő alatt én egyszer sem jártam bent nálad a börtönben, ha írtál nekem levelet, vagy e-mailt, azt nem olvastam el, és ha telefonon megpróbáltál elérni, azzal sem értél célba. Ha egyáltalán érdekellek és próbálkoztál. Bár simán kinézném belőled, hogy titokban követsz pl a közösségi felületeken, ha másért nem, hát azért, mert mégis csak a véred vagyok.
Nem tudom, most milyen vagy, mivel mondják, hogy a börtön megváltoztatja az embert, lehet, hogy teljesen más vagy, mint amire én emlékszem gyerekkoromból. Gyerekként, én távolságtartónak éreztelek, kissé ijesztőnek, munkamániásnak... kicsit olyannak, mint nagyapát, azaz az apukádat, aki a tökéletesség híve, aki a látszat híve... és akinek mindene a pénz és az üzlet, a családi hírnév... Lehet, hogy te már nem ilyen vagy, vagy lehet, hogy sosem voltál... de lehet, hogy ma is pont ilyen vagy. Lehet, hogy anyu ezért csalt meg, de az is lehet, hogy csak nem klappoltatok, én ezt gyerekként nem tudhattam, aztán pedig már nem volt, aki elmesélje nekem az igazságot, hiszen anya meghalt, te meg börtönbe mentél. Az utolsó emlékeim egyike rólad, hogy talán engem is képes lettél volna megölni... dehát gyerek voltam, ki tudja, jól gondoltam-e...
Bármilyen is voltál, gyerekként én szerettelek... Bár mindig is anyásabb voltam, de akkor is az apám voltál... Múlt idő, mert manapság már nemigen tartalak annak. A biológia az egy dolog, dehát... tudod, szokták mondani, hogy egy fiú apjának lenni, nem jog, hanem ajándék.
Hogy mik volnának a terveim veled? Igazából simán kinézném belőled, hogy ennyi év után, valamiért, valahogyan, megszöksz a börtönből... dehát, ki tudja, a mai világban az is lehet, hogy simán kiengednek. Akár a jó magaviseletedért, vagy csak kevés a férőhely a börtönben, és te nyerted a rendszer "szabadulási lottóját", hogy úgy mondjam... vagy mert valami szörnyen halálos kórban szenvedsz, vagy akár szükséged lenne egy szervre, és donort kell neked keresni, amely esetben én amúgy tuti hogy jó donor volnék, és tuti hogy húznám a számat és erősen vonakodnék... jó, megtenném, nyilván, mert nem kívánom senki halálát, még a tiédet se, de... attól még vonakodnék, és kivárnék, hátha jön egy csoda, és akkor megúsznám, és nekem a kisujjamat se kellene megmozdítanom érted...  
És hát, ha szabadulsz valamiként, nyilván első utad haza vezetne a családodhoz, ami elvileg jelenti így városon belül a szüleidet, meg engem... de ha hozzám tévednél el valahogy, elsőre tuti rád csapnám az ajtót... meg lehet másodszorra is, meg harmadszorra is... persze lehet, hogy huszadszorra is... részben, mert utállak, részben, mert félek tőled... hisz a kép, ahogy pisztollyal a kezedben állsz anya holtteste felett, majd felém fordulsz a fegyverrel... hát nem egy olyan könnyen kitörölhető kép.
Mindenesetre, ha megérkezel... nem tudom... talán életünk végéig kerülni és utálni fogjuk egymást, de talán van mentséged a tettedre... vagy hajlandóságod a vezeklésre... ki tudja, talán valami jó is kisülhet belőle... Vagy nem, de akkor meg vigasztaljon, hogy egy mocskosul gazdag család örököse vagy, apád imád, és bármit megadna neked, amit csak akarsz, pl a családunk cégét is "visszaadja", ha kéred és vezetni akarod tovább, mint régen... Ha úgy alakul, gondolom akár újra is nősülhetsz, kezdhetsz új életet is, ha szeretnél, és ha olyan utat választasz magadnak.
Szóval vannak lehetőségek, meg kérdőjelek... Érkezz meg, a többit megdumálhatjuk.
A múlt egyes plusz részleteit, meg egy-két családi apróságot pedig megtalálhatsz az előtörimben is.