" Ha elég sokáig nézünk a mélységbe, a mélység visszanézhet ránk. " Nietzsche
Condottiero oscuro:

Maximalista, törtető, rendszerető. Hajlamos a depresszióra, de csak minimálisan. Hajlamos a túlzó féltékenységre, maximálisan. Kontrollmániás. Precíz. Rideg és számító. Gyakran mos kezet, vagy legalábbis használja azt a kis flakonos fertőtlenítőt.
Egy túl nagy kehely citromos fagyi, a legfanyarabb fajtából. Jó nagy tejszínhab réteg alá bújtatva. Külsőre nyami-nyami; de ha beleharapsz, lekonyul a szád.  





" Ne feledd, sose láthatom magam. Nekem mindössze annyi jut, hogy egy tükörképet láthatok. " Rigo

Dottore delle menti malate:

Pszichiáter. A világ így ismer. Az elme doktora. Sokakon segítettem már és még nem végeztem. De nem ám! Az általános kórházi munka mellett van egy magánrendelésem; ami már kicsit nívósabb; pácienseim kemény pénzekért beszélik el elméjük zavaros képzeteit és keresnek gyógyulást; avagy megváltást általam. Ám legyen.
Míg orvos lettem, igyekeztem egy olyan életformát kialakítani, ami tökéletes. Jó munkakörülmények, elismertség a kollégáim részéről; bizalom a betegeimtől. Szép otthon, pedigrés élet. Csinos, megnyerő külső és csendes burkolat a hullámzó elmetenger körül.
Tudod. Néha valóban úgy érzem magam, mintha egy tükör mögött ülve figyelném a világot. Az én kis varázstükröm, amin át nem látnak meg mások.

* Fredo bácsi: A papa idősebbik testvére voltál. Szerettem veled játszani, mindig érdekes játékokat találtál ki, ahol nagyon fontos szerepem volt. Mindig jó kislány voltam és nyertem. Mindig ajándékokat kaptam tőled, mikor ügyes voltam és győztem. Sokáig bírtam. Sokáig nem is tudtam, hogy miért ilyen titkosak a játékaink. Iskolás éveim alatt jöttem rá arra, hogy amit tettél velem, az nem helyes. Ravasz voltál. Hiszen tudtad, hogy mennyire szeretek játszani és győzni. Az utolsó szem borsót is megettem a tányéromról, az utolsó kanál főzeléket is megettem, hogy utána anyu nekem adja a legnagyobb szeletet a tortából. A maximalizmusom és az ajándékok utáni vágyam használtad ki, hogy a bábod legyek. Titkos kis játékszered. 16 voltam. Osztottam, szoroztam és úgy döntöttem, nem elég. Akkor jöttem össze Paul-al. Paul szeretett és meg tett mindent, amire kértem. Drága Fredo bácsi. Apa teljesen összeomlott, mikor megtudta, hogy meghaltál.

* Paul: Nagyon ügyes, jó fiú voltál. Sokáig segítettél nekem, megvédtél; azt hitted tényleg megvédtél. Persze te sem voltál jobb, mint Fredo bácsi; te is csak azt akartad tőlem. Azért sokat tanultam a segítségeddel. Rajtad gyakoroltam újonnan szerzett tudásom. Fél drágakő lettem általad, oh drága Paul.

* Bella: Én édes Bellám. Idősebb voltál nálam hat évvel. Gyönyörű voltál és igéző. Egy ravasz dög, nagy ribanc. Sokat csiszolódtam a fürge, puha kezed alatt. Melletted lett belőlem igazán nő. Az élet nagy igazságaira te nyitottad fel a szemem. Te mondtad el, mi a lényeg, mi az, ami fontos az életben. Na meg azt, hogy nőként miként érhetem el a céljaimat.

* Édesanyám és édesapám: szeretlek titeket. Azt hiszem. Bár sokáig nem tudtam igazán, hogy mi az a szeretet. Sok pénzt költöttek arra, hogy jó nevelést kapjak. Zenélni is megtanítottatok. Sokáig hagytatok meg abban a hitben, hogy a világ rendben van körülöttem, de már kicsi koromban is feltűnt pár turpisság. Anya, te észre vetted rajtam, hogy a titkos kis játékok után más vagyok. Észre vetted azt is, mennyire nem akartam, hogy kis tesóm legyen. Nem szóltál. Kiscicát akartam, de azt mondtátok nem lehet; bár apu hajlott rá. Helyette kaptam tőled egy aranyhalat, kis akváriumban. Nem szerettem. Lehúztam a wc-n. Hetekig dühös voltam rátok, nem is álltam szóba veletek. Csak akkor enyhültem meg irántatok, mikor megkaptam volna tőletek az áhított kiscicát. Mondtátok, hogy kapok; de nem olyan volt, mint amilyet szerettem volna. De azért elneveztem őt Luisa-nak. Három hét múlva Luisa szőrén-szálán eltűnt. Kerestétek mindenhol, csak a kertünkben nem és nagyon féltetek, hogy megint nem állok szóba veletek; így kaptam meg Lisát. Lisa sem volt olyan szép és jó cica. Három hét múlva elkóborolt. Azután Pamacs, Aldo, Mirci, Dörmi, Füstös... Három hetente. Nagyon unalmas volt.

* Padre Bianchi: mindig prédikáltál a jóról és a rosszról. Sokat hallgattam, mert anyáék mindig elcipeltek a templomba. Kötelező volt, de nem bántam. Tőled is sokat tanultam a rosszról, ami folyton körül vesz minket. Rám ijesztettel rendesen, mikor a lelki tisztaságról szónokoltál. Akkor azt hittem ez olyan, mint a kézmosás. Na paff.

* Dr. Binderschloss: apa halála után anya megijedt és úgy hitte bölcsebb, ha engem Svájcba küldet egy bentlakásos lányintézetbe. Az olasz iskolarendszer után több furcsaság tűnt fel. Jaj, annyira naiv voltam az első pár napban. Azután össze állt a képlet. Anya rájött, hogy nem eminens viselkedésem miatt olvasok el mindent, ami a kezem ügyébe akad. Egy fiatal lányt miért is érdekelne annyira az autószerelés fortélya? Hamar rájöttél anyu ugye, hogy a papa kocsija nem véletlenül ment tönkre azon az estén; mikor én szörnyen rosszul lettem és ő nagy sebességgel igyekezett haza hozzám? Ejnye már.
A doki azt mondta, hogy képtelen vagyok kötődni emberekhez és még sok más dolgot is. Elpityeredtem, mert hát mégis minden amit tettem, az igazából Fredo bácsi hibája volt. Szipogtam és megígértem mindent, hogy jó leszek, ha segítenek benne. Talán képzeltem, hogy azt mondtad: enyém a színpad? Letöltöttem az időmet doktorom, jó voltál hozzám és segítettél kitalálni egy olyan szakmát, amiben jó lehetek.

Szabadulásom örömére gyorsan lezártam a múltamat a mamával, örökre és én nagyon megkönnyebbültem. Gyorsan párt kerestem, jó módút; amerikait. Felvettem a nevét és orvosi képzésre iratkoztam be. Tovább képeztem magam, meg lett a doktorim, bár közben szegény férjem hirtelen elhunyt. Stresszes ügyvédi munkája volt, időnként pörgetőket használt, máskor nyugtatókat és én próbáltam neki segíteni. Akkor kezdtem el kórházban dolgozni, már Amerikában; próbáltam segítséget kérni új kollégáimtól. Segítsenek, hogy segíthessek a férjemen. Miként szoktathatnám őt le a káros szenvedélyekről? Gyakran ül kocsiba olyan állapotban, de volt hogy a garázsból sem jutott ki: a kormány mögé ülve ájult be. Egyszer sajnos megint így járt. Akkor indult el otthonról, mikor én tusoltam és készülődtem. Beindította a kocsit, de a garázsajtót nem nyitotta ki valamiért. Hát igen. A kipufogógáz förtelmes bűzét érezve meg nyitottam rá, majdnem elájultam. Micsoda sokk ért! Három hónapig bírtam abban a házban, próbáltam a munkába menekülni, de nem ment. Munkát és otthont váltottam, másik városba költöztem.

California jó helynek tűnt és Joe olyan kedves volt. Hamar összeházasodtunk és én annyira szerettem őt. De megcsalt, bár csak a gyanúm volt meg rá. Összevesztünk otthon, utána bejött értem a kórházba, ahol dolgoztam és ott is veszekedtünk. Majd a magánrendelőmbe. Esküdözött, hogy hűséges volt mindvégig hozzám és olyan hangosan békültünk ki, hogy a pácienseim és az asszisztensem is pirultak odakint a váróban. Boldog voltam és terveztük, hogy egy hétre elmegyünk nyaralni a hegyekbe. Joe előre ment, mert meg akart lepni a szállásunkon. A kolléganőim sorra találgatták a pikánsabbnál romantikusabb ötleteket, amik szóba jöhettek ilyenkor. A pénteki napot kivettem, szoliba mentem, beültem a fodrászhoz, körmöshöz. Kirittyentettem magam, ahogy mondani szokták. Két ruhaszámlám is volt arról a napról, hogy új fehérneműket és más ajándékokat vásároltam. Ezekkel sok idő ment el, bár igaz, hogy korábban már jártam ott és tudtam, mire van szükséges. A kocsi is jól bírta a tempót. Hmmm. Milyen szomorú is voltam, mikor a szállásunkra érkezve üres szobát találtam. Ajándék sem volt, de Joe sem. A recepciós értesítette a rendőröket, édes istenem, mekkora felfordulás volt körülöttem?! Joe nem került elő soha. Hivatalosan még három évig viseltem a nevét; majd vissza vettem a korábbit és a nagy almába költöztem, hogy új életet kezdjek.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Azt hiszem, egy kicsit félek tőled. Nagyon szívesen tartom a három lépés távolságot tőled, és igyekszem nem a páciensed lenni.
Attól függetlenül, hogy a vállamon ülő kisangyal azt mondja, jobb veled nem összefutni, egy nagyon érdekes, jól átgondolt és izgalmas karaktert hoztál. Nagyon visszaadja az egész lapod ezt a creepy vibe-ot, amihez szerintem sikerült a tökéletes arcot kiválasztanod. Egyszerre van benne - és a karakteredben is - valami, ami vonzza az embert, de közben bekapcsol a vészjelző, és a kézifék automatikusan behúz.
Már egész fiatalon olyan dolgokat éltél át, amik egy életre nyomot hagynak az emberen. Ez alól te sem vagy kivétel, és ha jól sejtem, a mai napig elég sok, ha nem minden tetted visszavezethető egy emberhez, aki miatt kezdődött minden. Részben érthető a viselkedésed a traumák miatt, részben pedig nagyon beteg. Ráadásul sorra tűnnek el valahogy mellőled a férfiak, ami idővel kizárt, hogy nem fog szemet szúrni valakinek. Kíváncsi vagyok, New Yorkban miként kavarod meg a szálakat.
Nagyon érdekes karaktert alkottál, akiben rengeteg potenciál van, úgyhogy nem is tartanálak fel tovább.

Színt és rangot hamarosan admintól fogsz kapni, de addig is szabad előtted az út.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!