Evan èvek óta az életem része már és sokat köszönhetek neki, még ha néha kifejezetten is élvezte, hogy direkt bosszantson. Megismerkedésünk során már egyből kibuktak a különbségeink, amik ugyan a munkában nem gátoltak minket, de a magánéleti részen már előfordultak súrlódások. Kezdetben sokkal nyitottabb felfogással rendelkezett, mint én. Fiatal volt, az élete a szórakozás körül forgott, míg az enyém egy jóval nyugodtabb vizeken evezett. Èn szerettem a csendet és azt ahogyan a világ lelassul körülöttem, én meg csak a saját kényelmes tempómban létezem. Evan néha ezen hurrikànkènt sodort àt, majd mikor ràjött, hogy nekem valóban nem erre van szükségem, utána segített eltakarítani a romokat. Azóta kialakítottunk egy mindkettőnknek kényelmes egyensúlyt. Ő már kèrdez és nem helyettem dönt, én meg néha beleegyezek, hogy vele tartok a programjaira. A mai egy kivételes esetnek ígérkezik, mégis az idegesség ott kering bennem, hogy nehogy a végén elrontsam. A kezembe kapott hosszú lista minden sora ott gúnyolódik rajtam és egyàltalán nem àll össze hogyan kellene ezt ennyi rövid idő alatt kiviteleznem. Mandy nagyon aranyos csaj és úgy tűnik kitartóbb mint Evan bármelyik eddigi partnere. Az évek alatt olyan volt vègignézni ezt az idővonalat mintha egy katasztrófafilm körvonalazódna előttem, így a stabilitás a részéről egyszerre meglepő és örömteli. Ugyan szavakban sosem fejtettem ki neki ezzel kapcsolatban a véleményemet, mert tudom jól mit kaptam volna vissza cserèbe. Én vele ellentétben nem sokszor próbàlkoztam és jobban preferáltam az egyedüllétet. Ő legalább megtette, de így utólag belegondolva szerencsésnek érzem magamat Jake miatt. Nem volt egyszerű kezdet, de a folytatással màr közösen küzdünk meg. A másik pedig, hogy amióta Mandy létezik, azóta Evan sem akarja kitàrgyalni Jake és az én kapcsolatom minden egyes részletèt. Ettől még ez a lista egy káosz és átláthatatlan, bármennyit is forgatom. Így amire megfogalmazódik bennem, hogy a saját elképzeléseimre faragom le - mert nem mondta, hogy nem tehetem - addigra màr bűntársat is szerzek magam mellé Sophie képében. Ez pedig egyfajta nyugalmat kölcsönöz a készenlétbe kapcsolt idegeimnek.
Még korábban lebeszéltük a talàlkozónk időpontját, így előtte még beugrok egy-két fontosabb kèszletért, majd a kocsi csomagtartójàba pakolom. Mandy a kibérelt helyszín kulcsát a listával együtt átadta így könnyedén bejutunk majd, hogy megkezdjük az előkészületeket. Az italok és a nassolnivalók beszerzésével lesz a legkevesebb gondunk, de a díszítést illetően még tanàcstalan vagyok. Mandy valami beöltözős verzióban gondolkozott, a tematikája meg ismeretlen. Tegnap este màr szerintem Jake idegrendszere a plafonon lehetett, mert lefekvés előtt nem tudtam befogni a számat azzal kapcsolatban, hogy miképpen àllítsam össze a meghívókat, ha az alap téma ismeretlen. Aztán úgy èjfèl előtt pàr perccel engem is lefàrasztottak a nyughatatlan gondolataimat, de reggelről az első dolgom volt Mandyt felhívni. Okosabb nem lettem, de legalább engedélyt igen, hogy bármelyik a listán szereplő feltètelbe belenyúlhassak. Ez pedig nem tudom, hogy egyszerűbbé tette szàmomra a folytatást vagy most fogja a bőségzavar felrobbantani a gondolataimat.
Az autómmal kicsit távolabb találok parkolót magamnak, majd sétálva indulok meg Sophie lakása felé és csöngetek fel. A mai nap folyamán a Pinterest ötleteket bújtam ehhez, de csak még jobban összezavarodtam. Nem vagyok kreatív típus, szerintem sosem voltam és ha mégis akkor hetek kellettek meg a csillagok szerencsés állása ahhoz, hogy egy szàmomra is megfelelő ötletet talàljak. Most viszont bárhogyan is nézem, két feltételből egyikkel sem rendelkezem. Sophiet a lakása előtt várom meg, addig meg újra àtfutom a Mandy által kapott listàt, meg annak kivitelezhetőbb elemeit. Ha most azokra pörgök rá amikhez ötletem sincsen, akkor nem haladok semerre és az senkinek nem segít.
- Szia. - köszönök lelkes mosollyal az arcomon amikor meglátom Sophiet és miután a telefonomat a zsebembe mélyesztem, már vonom is őt egy szoros ölelésbe.
- Úgy örülök, hogy beleegyeztél ebbe, mert ha még több mellék gondolaton kezdek el pörögni akkor a fejem fog szétmenni. Határozottan szükségem van rád minden téren. - engedem el őt végül amikor kétségbeesett ölelésem véget ér, aztán a fülem mögé tűröm egyik szőke tincsemet.
- Arra lesz a kocsim. - biccentek fejemmel a megfelelő irányba, aztán tovább folytatom a beszédet. Igen, ha túlpörgök akkor be nem áll a szám és ezzel nincs is baj, de hadarok is mellé. Most ez utóbbi elkerülésén dolgozok.
- Megint átnéztem a listát és úgy gondolom kezdjük majd azzal amik könnyebben beszerezhetőek. Műanyag poharak, tányérok. - sorolom, aztán kinyitom a kocsimat és már csak a beszállás után folytatom. - Arra gondoltam, hogy vehetnénk különböző színű poharakat, majd felcímkézhetnénk őket. Mármint az egyik szín lenne a tiszta poharakhoz, a másik meg azoké amiket már valaki használt. - fűzöm még hozzá, majd Sophie felé nézek.
- De előtte kávé kell! - tartom fel mutatóujjamat. - Meg az, hogy mesélj nekem hogy érzed magad. Addig is befogom. - mosolygok rá részben bocsánatkérően, részben ártatlanul.