Mosolyom felragyog amikor Max rajtam felejti a pillantását, játékosan még meg is pördülök a tengelyem körül, miközben melegség kúszik végig a gerincem vonalán és elveszem az engem fürkésző pillantásban, aminek köszönhetően igazán gyönyörűnek érzem magam, pedig sose gondoltam azt, hogy szebb lennék mint az átlag. Maxwell viszont ezen könnyedén változtat, ahogy a pillantása kicsit perzselni kezd és pír szökik az arcomra is, mire sietve lépek közelebb hozzá, hogy kicsit a tettek mezejére lépjek. Nem sietem el a műveletet, hogy naptejjel kenjem be a testét, kicsit elidőzöm miközben gyengéden és finoman érintem őt, majd a hátáról a kezem vállaira siklik, onnan pedig mellkasán indulok el. Kicsit ingerlem őt, miközben ártatlanul pillantok fel a pilláim alól és elmosolyodom, majd a nadrágja vonalánál megállok. A kérdését hallva elnevetem magam.
- Szeretnéd, mert nudista strandra fogunk menni? Vagy esetleg krém nélkül is jó lenne? – pontosan tudom, hogy csak húzni akart, én viszont nem vagyok rest belemenni a játékba. Mielőtt viszont még a jelenlegi terveinket felülírnánk mással elveszi a krémet, hogy legyen oka felfedeznie a jól ismert testemet már, hiszen nem egyszer barangolta már be a kezeivel vagy éppen a szájával. Érzem a gyengédséget amivel most is érint, a leheletfinom csókokat, amivel a vállaimat ajándékozza meg, mire lehunyom a szememet és kicsit élesebben szívom be a levegőt. Elveszem az érintéseiben, kétség se férhet hozzá, hogy mennyire szeretem érezni az érintéseit és a gyengéd érzéseket, amikkel megajándékoz és ami neki köszönhetően kell életre a szívemben. Vággyal teli sóhajt csal elő, amikor a kezei a melleimre tévednek és ösztönösen simulok bele a kezébe. – Max… - suttogom a becenevét, ahogy magára hagyja a halmaimat, hogy a hasamra térjen át. Kicsit hevesebben emelkedik a mellkasom, majd a homlokomat mellkasának döntöm, ahogy élesebben szívta be a levegőt. – Ha így folytatod, akkor a végén inkább az ágy kényelmét fogjuk felfedezni és nem a hullámokat. – suttogtam neki, hiszen egyértelmű volt, hogy kicsit elkezdte a vágyainkat felkorbácsolni a tettével. Persze még nem visszafordíthatatlanul, de az érintése nyomán megjelenő libabőr azért beszédes volt, ahogy a sóhajom és a picit zakatoló szívem is. Főleg, mivel mostanában kicsit minimális lángon égett a szenvedély közöttünk, mert a gyógyulása fontosabb volt, mint bármi más. Kellett pár perc míg hozzásimulva próbáltam visszanyerni az elmém felett az uralmat és csillapodni látszott a picit zakatoló szívem is. Végül elvettem tőle a tubust és visszaraktam a táskába, hogy utána a hajamba túrjak és mosolyogva nézzek rá.
- Rendben van, akkor ma a pihenésé a főszerep. Kíváncsi vagyok, hogy meddig fogod tudni ezt elviselni. – ugratom és kicsit még el is kuncogom magam, hiszen kettőnk közül nem volt kérdés, hogy ő inkább az, aki munkamániás és szereti az aktív kikapcsolódást is. Nekem jobban ment a pihenés és a lazulás.
- Viszont ígérd meg, ha fájdalmad van, vagy picit is rosszul leszel, akkor szólni fogsz és nem kezdesz hősködni! Rendben? – aggódva csendül a hangom, miközben a pillantásom is erről árulkodik. Nem akarom, hogy baja essen, vagy megerőltesse magát, vagy azt gondolja, hogy emiatt gyengének tűnne a szememben, mert nem így van. Nem akarom, hogy baja essen, hiszen csak alig épült fel a legutóbbi balesetéből, amikor azt hittem, hogy elveszítem őt. Kiráz még a hideg is a gondolattól, ahogy eszembe jut az mit is éreztem, amikor felhívtak a hírrel.
Kezem arcára siklott, ahogy csókban találtunk egymásra és mosolyom kiszélesedett az ajkaimra suttogok szavaknak köszönhetően. – Remélem, hogy sose jössz rá, hogy mennyire dilis nőbe szerettél bele, így sose akarsz majd elmenekülni. – ugratom, majd közelebb hajolva hozzá, most én csókolom meg őt gyengéden és szerelemmel. Nagyon szeretem őt, régóta nem voltam olyan boldog, mint mellette. Úgy érzem, hogy mellette kivirágoztam és a boldogság örökre kitarthat, még ha néha ugyan borús fellegek is gyülekeznek, akkor se tudják eltűntetni a melegséget és a napsugarakat, amik Maxwell létezésével kelt életre a lelkemben. – Szeretlek.- őszintén csendül a hangom, ahogy figyelem, hogy mennyire könnyedén bújik bele egy pólóba, ami miatt picit rosszul érzem magam, hogy miattam kell felvennie, de biztos vagyok abban, hogy a nők többsége tutira őt bámulná. Én meg nagyon nem vagyok ehhez szokva és igen, kicsit biztosan féltékeny lennék, vagyis nagyon.
- Azt hiszem megvan. – legalábbis reméltem, hogy mindent összeszedtem a strandtáskába, raktam be még egy kis innivalót is, meg minden szükséges dolgot. Puszijának köszönhetően arcom még inkább felderült, majd kilépve a szobából a kezéért nyúltam, hogy aztán ujjaink egymásba fonódjanak és kézen fogva sétáljunk le a partra. Gyönyörű volt tengerpart, a víz kéksége szinte egybe olvadt a végtelen égbolttal a távolban. A napsugarak gyönyörűen csillantak meg a vízfodrozásában.
- Ez meseszép. – ámulattal csendült a hangom. – Köszönöm, hogy elhoztál ide. – ha tudtam, akkor megtorpantam, hogy egy gyors csókot nyomjak a kedvesem ajkára és a szabad kezemmel picit meg is cirógattam az arcát. – Szóval hova cuccoljunk le? – szerencsére nem volt túlzsúfolt, így bőven lehetett válogatni a helyek közül. Miután megvoltunk ezzel megigazítottam a hajamat, újracsináltam a kontyomat, hogy ne jöjjön szét egyből. – Van kedved megmártózni, vagy inkább még pihennél kicsit? – lehet ő inkább napozni szeretne, akkor maximum egyedül mentem a vízbe. Ha benne volt, akkor persze játékosan versenyre hívtam és nevetés közben futottam a víz felé, bár volt egy sejtésem, hogy simán el fog kapni, hogy aztán felkapjon és együtt dőljünk a vízbe, vagy csak engem dobjon bele. Ki tudja, ha egyik se történt meg, akkor egyszerűen csak egyre beljebb sétáltam és néha persze, hogy direkt lefröcsköltem őt is, ahogy szép lassan elmerültünk.
   



öltözet

“Your work is going to fill a large part of your life, and the only way to be truly satisfied is to do what you believe is great work. And the only way to do great work is to love what you do. If you haven’t found it yet, keep looking. Don’t settle. As with all matters of the heart, you’ll know when you find it.”

Vannak apró hibáim, melyekkel kicsit az őrületbe kergetem Leyt, de ettől független szeret. Vannak dolgok azonban, amikre majd hangsúlyt kell fektetnem, amin hamarosan változtatnom kell, hogy felnőjek a feladathoz. Nem félhetek örökké. Kigondoltuk, hogy lemegyünk a partra, így Aleyna egy kis csomaggal a kezében tűnt el a fürdőben, hogy átöltözzön. Ismer már, ami nem is olyan rossz dolog. De nem, amúgy nem vagyok erőszakos vele, sosem lennék, csak azt teszem, amit ő is élvez, nem lendülök át a korláton, hogy felborítsam az egyensúlyunkat, ami olyan jól felépítettünk. Mikor elő jön végül a ruciban, le sem tudom venni róla a pillantásom, eddig is csoda nő volt a szememben, de most...fúúúha. A rózsaszín köd érezhetően megtelepedett rajtam. Nem kaptam napszúrást, valóban gyönyörű volt a szememben. Tudta ezt ő is, így mikor a naptejjel és bekenéssel jött, hát nem ellenkeztem. Éreztem puha kezét a hátamon végig simítani, s ezzel máris mély levegőt szívtam magamba. Így teljesen ki fog készíteni, s lehet mindezt élvezi is. Nem lepne meg vele amúgy... Tudja jól, hogy ő a gyengém, ebben a helyzetben meg keményedni kezd odalent a farkam, de próbálok nem hallgatni rá, hiszen a partra megyünk, nem rondíthatom el...megfordultam kérésére, arcát figyeltem szinte elvarázsolva, ahogy kente a hasamat, ahogy a keze járt a bőrömön. Mikor abbahagyta, csak elmosolyodtam, de csalódott nem lettem, csupán húztam őt.
- Lejjebb már be sem kened? - kérdeztem lágyan, de persze átvettem a tubust és elkezdtem én is bekeni az ő bőrét. Csigalassúsággal kezdtem, majd rátértem a vállaira, ahol körkörös mozdulatokkal kezdtem, majd közelebb hajolva hozzá mindkét vállára csókot leheltem puhán. Kezem előre vándorolt, ahol aztán a melleihez is befurakodtam, hogy azokat is átkenjem, érezhessem a halmait, végül kimásztam a mellek közül, hogy a hasát is bekenhessem. Mély beszívott levegővel adtam tudomására, hogy többre vágyok, de megállom, hogy nem támadom le, hiszen tényleg vártuk már a nyaralást, a tengert és hogy kikapcsoljunk. Visszaadtam a kencét, megakadt rajtam a pillantása.
- Amúgy nincs tervem. Menjünk le a partra, élvezzük ma ott ki a dolgokat, nézzünk körül. Holnapra meg majd reggel átnézzük, hogy mit hol találunk. - feleltem meg neki az én nézőpontomat, ezzel pedig máris agyaltam, hogy majd mobilapplikáción is akad térkép és majd a neten körül nézek. Nem okoz gondot és hát ezen a részen még nem voltam, sőt, ha azt vesszük, igazi nyaraláson sem igazán. De ez most az, így ki is fogom használni. Pihenni. Ha más heteken keresztül pihentem, tudom, az másabb volt és más dolog miatt, akkor ennyit kibírok és Aleyna mellett ezt is fogom tenni. A szavai és a szemei elárulták, hogy nem adna át másnak és ha bármely nő megnézne...féltékeny lenne. Szélesen elmosolyodtam.
- Ne aggódj édesem. - hajoltam hozzá egy hosszabb csókra, majd belemorogtam ajkaira. - Nekem csak te kellessz. - folytattam a csókot majd felegyenesedtem, megnyaltam szám, majd a táskámra pillantottam s elő is kerestem belőle egy világosabb pólót. Hiszen, ha ettől nyugodtabb, hogy más ne nézzen meg úton a part felé, akkor ez nem olyan nagy kérés, hogy nem teljesíthető. Magamra húztam, a krém már beszívta magát.
- Mehetünk? Meg van minden? - érdeklődöm izgatottsággal a hangomban, a kezembe veszem a mobilom, a tárcát, a szoba beléptetőt, ha akarta, akkor hozhatta ő mindezt, átadtam. Csókot nyomtam feje búbjára, kicsit elgondolkoztam, törölközőt is vettem elő, így aztán akár indulhattunk is. Pár méter távolság volt a hotel s a víz között, így kényelmesen leérhettünk a víz közelébe. Másabb illat volt itt, mint a városban a víz közelében. Ez sokkal kellemesebb volt, mint amaz. Elmosolyodtam, ahogy közeledni kezdtünk, hiszen szerintem is gyönyörű volt itt. Hátra pillantottam az épületre és azt kell mondanom, hogy igencsak jól választottunk, bár vannak dolgok, mire nem gondoltam, de így sem rossz. Max jövőre többet áldozok, hogy még jobb helyre juthassunk. Füttyentettem egy hosszasat, hiszen pazar kilátás volt... ráadásul tömeg sem igazán van, így talán szerencsénk lesz ilyen téren.  

Fürdőnadrág

Többször is hangot adott már az érzéseinket, de most még is picit másként hatott, talán csak azért, mert tudtam jól, hogy emiatt mesélt rólam a szüleinek, de az is lehet, hogy igazán sose fogom tőle megszokni azt, amikor kiejti azt az egy bizonyos szót és minden egyes alkalommal pillangók kezdenek el verdesni a gyomromban, a szívem pedig rövid ideig hevesebb ütemet fog játszani. Elmosolyodtam és elérzékenyülve pillantottam rá, le se tagadhatnám azt, hogy milyen hatással is van rám az, amit mondott.
- Én is nagyon szeretlek. – nem azért mondtam, mert ő ezt mondta, hanem tényleg így volt. Az elmúlt egy év alatt egyre inkább beleszerettem és reméltem, hogy sose fogom őt elveszíteni, ahogyan azt is, hogy nem fog kiszeretni belőlem, mert talál esetleg egy csodálatosabb lányt. Közelebb lépve hozzá megcsókoltam, hamarosan pedig ideje volt magunk mögött hagyni a lakásainkat és neki vágni az utazásnak, ha még időben meg akartunk érkezni, hogy ma is tudjunk valamit csinálni és ne az utazásról, vagy a hotel „megismeréséről” szóljon, mert csak a szobánkat, meg az éttermet látnánk, mert olyan későn érünk oda.


Kicsit kételkedve pillantottam Maxra, amikor azt említette, hogy majd összetoljuk az ágyakat. Eléggé masszívnak tűntek, így nem voltam biztos abban, hogy csak úgy meg tudnánk mozdítani, arról nem is beszélve, hogy még mindig lábadozik, mármint elméletben jól van, de megmondta az orvos is, hogy nem kéne megerőltetnie magát.
- Nem hiszem, hogy jót tenne, ha nekifeszülnél. Jó lesz így is. – kicsit aggódva, ugyanakkor komolyan csendült a hangom, mert tényleg úgy éreztem, hogy egy ágyon is elférünk. Az egyik nagyobb volt, mint a másik. Talán csak pótágyról volt szó, az is lehet, hogy a kisebbet össze lehet csukni, csak a takarító elfelejtette, amikor rendezte a szobát.
- Például azon, hogy még mindig képtelen vagy visszahajtani a vécéülőkét, aminek köszönhetően volt, hogy már beleestem a vécébe. – ez tényleg megesett, bár veszekedés akkor se lett belőle. Sőt, amikor berohant a sikításomat hallva, akkor vált igazán cikivé az egész, pláne, amikor még a nevetését se tudta elfojtani. Még szép, hogy hozzávágtam a vécépapírt. Nem hiszem, hogy emiatt valaha veszekedni fogunk, de akadtak olyan témák, amikben nem értettünk egyet. Például a családdal kapcsolatos elképzeléseink eltérőek voltak és reménykedtem abban, hogy legalább egyszer beavat az okába, vagy netalán a következő egy vagy két évben megváltozik a véleménye, de vajon ha nem, akkor lesz esélyünk arra, hogy együtt maradjunk? Képes lennék lemondani arról az álmomról, hogy egyszer anya legyek? Sietve hessegettem tova eme gondolatokat, mert most nem akartam megint ennél kilyukadni és azt se akartam, hogy elrontsa a kedvünket.
Boldogságtól sugárzó arccal fürkésztem őt, amikor elcsíptem, hogy rajtam felejtette a pillantását. Neki dőltem az ablaknak és összefontam a karomat magam előtt. Tényleg érdekelt, hogy mihez lenne kedve, mert az lenne a célja az itt tartózkodásunknak, hogy mind a ketten jól érezzük magunkat és kicsit kipihenjünk az elmúlt két hónapot.
Miután megtaláltam a fürdőruhámat és a direkt ehhez beszerzett miniszoknyát eltűntem a fürdőben, mert jobbnak láttam azt, ha nem előtte kezdek átöltözni, vagy éppen ő előttem. Még a végén túlzottan elterelnénk egymás figyelmét és a tengerpart felfedezése helyett inkább más kerülne előtérbe. Feltűztem a hajamat egy laza kontyba, még egy utolsó pillantást vetettem a tükörképemre, aztán visszasétáltam hozzá a szobába. Játékosan megperdültem a tengelyem körül, miközben megszólaltam.
- Mit gondolsz? – mosolyogva pillantottam rá, majd a bőröndhöz sétálva elővettem a papucsomat, a vászontáskát is, amibe bele tudjuk rakni a törölközőket, a naptejet is és a többi szükséges dolgot.  
- Ahh ne túlozz, vagy esetleg máris napszúrást kaptál? – persze, hogy ugrattam, miközben kicsit zavarba jöttem és elpirultam attól, ahogyan megszólalt, mert most másabban csendült a hangja, mint szokott. Kicsit mélyebbnek hatott, meg olyannak, mint aki fejben nagyon is máshol jár.
- Na gyere, bekenem a hátadat, mielőtt azzal indítjuk a nyaralást, hogy leégsz és szenvedni fogsz. – ha megfordult, akkor először a kezemre nyomtam a krémet, majd pedig utána a hátát és a vállát is bekentem. Utána megkocogtattam a vállát, hogy forduljon, és ha akarta, akkor a mellkasát és a hasát is bekentem. A kezébe adtam a naptejet, hogy most ő jön, mert én se akartam leégni.
- Mihez lenne kedved azon kívül, hogy lemegyünk a partra? Esetleg kinéztél valami programot, valami sportot, vagy ma tényleg csak lazulni fogunk? – érdeklődve csendült a hangom, miközben bekente a hátamat. Kicsit megköszörültem a torkomat, ahogy újra rásiklott a pillantásom miután végzett, hiszen ahogy máskor is, úgy most is simán képes lett volna elcsavarni a fejemet. - Lehet egy póló nem ártana legalább addig, amíg le nem érünk a strandra, vagy a végén életemben először még féltékeny leszek, mert túlzottan meg fognak bámulni más nők. - lopva pillantottam rá, meg kicsit zavarba jöttem annak köszönhetően, hogy ezt így nyíltan bevallottam előtte, de biztos voltam abban, hogy akad igazság a szavaimban. Esélyesen sok nő megbámulná míg leérünk a partra.


öltözet

“Your work is going to fill a large part of your life, and the only way to be truly satisfied is to do what you believe is great work. And the only way to do great work is to love what you do. If you haven’t found it yet, keep looking. Don’t settle. As with all matters of the heart, you’ll know when you find it.”

Csak megmosolygom meglepettségét a szüleimmel kapcsolatos dolgokkal. Meséltem róla, hiszen lassan más felé akarom építeni a kapcsolatunkat, tovább akarok lépni, de ehhez kell még idő számomra, így ennyiben is hagyom. Nem szaladok előre, főleg válaszokkal nem. Időben meg fog tudni mindent. Kérdésére azonban válaszolni akartam, mégis mi változhatott? Mi történt az elmúlt időben, hogy ilyesmire vetemedtem? Sokszor én is átfutattam magamon ezt a kérdést, de milyig ugyanoda lyukadok ki.  
- Nagyon szeretlek. - válaszoltam ennyivel és talán a nagy igazság is ez lehetett. Tényleg nem akartam más nőt rajta kívül, eszeveszetten tepertem érte az elmúlt időkben és most, hogy együtt vagyunk, ennél többet kívánok belőle. Az aggodalma amunka miatt is érthető és együttérző vagyok, átérzem a problémát és tényleg jó lenne, ha nem csúszna mindig el a munka számára.
- Ez érthető persze, majd úgy szervezzük le, hogy az jó legyen számodra is. - egyeztem bele ebbe, hiszen nem olyan nagy dolog, hogy hatalmas változtatásokat kelljen eszközölni bármibe is. Ráadásul tökre boldog volt, hogy ott dolgozhat, ahol annyira szeretett volna. Így nincs okom sem, hogy megfosszam ettől. Az ő öröme és boldogsága az enyém is. Talált valamit, ami mellett kitart. Büszke vagyok rá. A Hotel szobájába érve körül nézünk, nekem tetszik és hát különben sem itt akarunk lógni 0-24-ben, szóval a szoba kinézete így nem is gáz. Mondjuk valóban lehetne erkély, hogy jobb gyönyörködést biztosítson, de így sem rondítja el. Az ágyra pillantottam, a heccelésre játékos grimaszt vágtam. Még hogy szerető. Még jó hogy tudom, hogy nem komolyan gondolja. De tényleg nem tudom miért két ágyat kaptunk...talán tényleg azért, hogy ha összemarakodunk, akkor mindkettőnknek nagy helye legyen.
- Legalább válogathatsz, hogy melyik ágy a kényelmesebb. Majd összetoljuk... - vonok vállat, hiszen belegondolva úgy sem lehetne rossz. Mikor meg kijelentkezünk, akkor meg széthúzzuk, nem olyan nagy dolog ez. De mikor a fülembe suttogja, hogyha összevesznénk... akkor csak szemet forgatok. Bár ezzel is mond valamit, de...
- Mégis min lehetne összeveszni...- kérdezem, de a kérdésben elakadok, hiszen eszembe jut pár dolog, de ezt nem bonyolítom túl. Igen, tudok veszekedni, még ha az nem olyan intenzitással működik, mint talán másnál...pillantok utána a fürdő felé és utána is lépek kíváncsian, hogy megnézzem én is. Nem rossz.
- Na igen...csak éjszakára telepszünk be ide, szóval a célnak megfelel. - pillantottam szerelmesen utána, ahogy az ablak felé vette az irányt és elmosolyodva néztem végig rajta. Jó döntés volt hogy végre eljöttünk és kimozdultunk a mókuskerékből. Annyira nyugodt vagyok mindenhol, minden porcikám, hogy ilyet se sűrűn éreztem még. Végre előhozakodott a tervével és nem lepett meg azzal, hogy úszni akart.
- Akkor öltözzünk fürdőruhára. - egyeztem bele ebbe, végül mindkettőnk bőröndjét az ágyra helyeztem, hogy bele tudjunk túrni, hogy előkeressük a fürdőruháinkat. Az én nadrágom elő is került, vetkőzni kezdtem, hogy minél előbb magamra húzhassam. A pólómat és nadrágjaimat össze hajtottam, majd a fürdőgatya is rám került, ha nem akadályozott meg semmiben sem. Én magam nem akartam piszkálni, hiszen tudom, hogy mennyire vágyik ki és az időt sem akartam húzni. Persze ha nem egy légtérben öltöztünk, mert megakart lepni a fürdőruhájával, akkor azt is megértem, hiszen minden női darabot imádok rajta. Beindítja a fantáziámat, de melyik pasiét nem, ha egyszer ilyen alakja van? Előszedtem még a mobilomat, van rajta aplikáció a bankártyámhoz, így könnyedén fizethetek ezzel is, ha olyan helyre mennénk épp. A fürdőlepedőt is előkeresem, hogy az se maradjon ide bent.
Mikor végre elkészült és rá tudtam emelni a pillantásom is, hát a figyelmem rajta maradt.
- Gyönyörű vagy. - mosolyodtam el végig nézva rajta. Tényleg nem mindennapi látvány tárult most elém, hiszen vagy mezitelen, vagy fehérneműben feszít előttem, vagy sexy ruhában, de ez most... belém folytotta a szót.



Fürdőnadrág

- Nem gondoltam volna, hogy mesélni fogsz nekik rólam. – őszintén bevallom azt, amit gondolok, hiszen nem szoktuk elrejteni egymás elől az érzéseinket, vagy a gondolatainkat. A kapcsolatunk őszinteségre épült és reménykedtem abban, hogy Maxwell se titkolódzik előttem, ha akadna bármilyen kételye, akkor azt is megosztaná velem, hiszen az elmúlt hónapok alatt még inkább bizonyítottam szerintem azt, hogy a rosszban is kitartok mellette és nem tudna már könnyedén elüldözni se. Nem mondom azt, hogy az elmúlt hetekben nem akadtak mélypontok, vagy olyan pillanat, amikor messzire szaladtam volna, de még se tettem. Kitartottam és igyekeztem ápolni őt, vigyázni rá, ha már a baj utolérte. – Mi változott? – tényleg érdekelt, hiszen több mint egy éve voltunk már együtt, de még sose mesélt a szüleinek rólam, viszont Maxról már hallottak és volt is nálunk, egyszer vagy kétszer.
- Értem, viszont ezt majd jól meg kell szervezni. Nem tudom, hogy még mit hoz magával a munka és többet nem akarok lógni, így is szerencsés vagyok, amiért nem akadtak ki, hogy késve kezdek a baleseted miatt. – egyértelmű volt, hogy nem hibáztatom őt az egész helyzet miatt, inkább csak tényleg kicsit félek, hogy nehogy elveszítsem a helyemet. Szerettem ott lenni gyakorlat alatt is és hálás vagyok, amiért ők kerestek meg munkalehetősséggel, mielőtt még nekem kellett volna rákérdeznem. Annak pedig kifejezetten örültem, hogy Maxwell már jobban van, de még párszor mennie kell gyógytornászhoz, így ügyelnem kell rá is, hogy nehogy elsumákolja az utolsó pár alkalmat.
Elmosolyodom, amikor csókot hint a homlokomra, aztán kérdőn fürkészem őt és végül bólintok, mert ismerem már annyira, hogy tudjam úgyse fogja beadni a derekát. Ő már eltervezte, hogy autóval megyünk, hiszen hajdanán se tudtam meggyőzni az ellenkezőjéről, így most se szállok vitába.
Útközben néha megálltunk, nem csak miattam, vagyis de mindig úgy tettem, mintha nekem kellene pisilni, valójában pedig csak azt akartam, hogy kicsit átmozgassa ő is a lábát, hiszen az orvos is megmondta, hogy még hosszú vezetést nem javasol. S tekintve hogy most jött meg több órás vezetést követően, így érthető volt, hogy ilyen fajta cselhez folyamodtam. Az út kellemesen telt, néha beszélgettünk, máskor a zene törte meg  csendet és volt olyan pillanat is, amikor a könyvemet olvastam, hiszen egy igazi könyvmoly sehova se megy az éppen aktuális olvasmánya nélkül. Meg amúgy is azt terveztem, hogy a tengerparton heverészve is fogok olvasni, miközben napozok.


Megérkezést követően a csókját viszonoztam, majd kipillantottam az ablakon, miközben kikapcsoltam az övemet, aztán követtem a bőröndömmel Maxwellt. A tekintetemmel kíváncsian fedeztem fel a hotel hallját, miközben ő a becsekkolást végezte és amint megvolt a kulcsunk követtem is a lifthez, hamarosan pedig már a szobánkban voltunk. Kicsit kisebbnek hatott, mint amilyennek elsőre tűnt, de a kilátás kárpótolt mindenért és amúgy se terveztünk sok időt itt lenni. Ott a tengerpart, a város és itt is akadnak még nyári programok, tekintve hogy még augusztus van.
- Gyönyörű a kilátás, ez már csak akkor lenne jobb, ha lenne erkély is. – majd újra végigpillantottam a szobán. – Biztosan jó szobát kaptunk? - meglepetten pillantottam a két ágyra. - Vagy csak elfelejtettél szólni arról, hogy jön a szeretőd is? Pedig jó lenne tudnom, hogy mikor nem kellene itt lennem. - persze ugrattam őt és közben közelebb lépek hozzá. Kezem mellkasára siklik, játékosan dobolok rajta párat, majd úgy hajolok közelebb, mint aki csókot akar hinteni arcának élére, nyaka vonalára, de végül a füléhez hajolva suttogni kezdek. - Vagy csak előrelátó vagy, és ha összevesznénk, akkor se kelljen a földön aludnod? – Mosolyom pimasszá válik, majd a fürdőhöz lépve benézek oda is, ami egészen nagynak tűnt. – Amúgy jó, de kicsit kisebb, mint gondoltam, viszont úgyse terveztük azt, hogy sokat leszünk bent, vagy ha igen, azt se hiszem táncolással akarnánk eltölteni. – ártatlanul elmosolyodom és kacsintok is egyet. Remélhetőleg az időjárás se fog közbeszólni. Az ablakhoz sétáltam és kíváncsian fürkésztem az elém táruló látványt. Ekkor ugrott be az is, hogy nem is feleltem a korábbi kérdésére.
- Mi lenne, ha lemennénk a partra és élveznénk a tengerpartot? Aztán beülhetnénk ebédelni valahova. – kérdőn pillantottan rá, mert lehet neki másabb tervei voltak, de jelenleg túlzottan izgatott voltam és tényleg szeretnék már a tengerbe rohanni, mint valami felelőtlen gyerkőc. Már nagyon vártam ezt a nyaralást.

“Your work is going to fill a large part of your life, and the only way to be truly satisfied is to do what you believe is great work. And the only way to do great work is to love what you do. If you haven’t found it yet, keep looking. Don’t settle. As with all matters of the heart, you’ll know when you find it.”

Haza érkezve Aleyna örömmel várta a jöttömet és a karjaimban landolt, hogy csókkal fogadjon. Csókkal viszonoztam mindezt és elmeséltem neki, hogy anyám majd találkozni szeretne vele. Természetesen őt is meglepi mindez, ahogy engem is meglepett, mikor közölte. De most már tényleg ideje elsz engednem ezeknek a dolgoknak. Egy éve vagyunk egymáséi és mivel komoly terveim vannak a későbbiekre nézve, így majd utat engedek ennek az óhajnak is.
- Mindent...hogy hogy találkoztunk, hogy melyikünk lakásán dekkolunk épp és hogy nálad voltunk többet... mindent. - mosolygok rá szerelmesen, elveszek a pillantásában és most én hajolok hozzá egy hosszas csókra. Eszeveszetten szeretem, megbolondulok érte. Még jó hogy azokban az időkben én léptem felé és ő nem hátrált meg az érzéseink elől. Elfogadta az érzéseimet az irányába és ő is hasonló érzésekkel simult az öleléseimbe. Ami anyáék utazását illette, az kicsit bonyolultabb dolog és ezt meg is fogalmazom neki.
- Apát nem nagyon lehet kimozdítani otthonról, anya meg nem hagyja egyedül. Szóval elviszlek hozzájuk. - magyaráztam meg mindezt és elmosolyodtam ez mellé, hiszen most már tűkön ültem, hogy ezt a csodás nőt megmutassam a szüleimnek és szinte mindenki másnak is. ÉS úgy alapból még el kell gondolkodnom azért is, sokkal mélyebben és hosszasabban is, hogy mi legyen ezzel a gyerektémával. De majd össze dugjuk a fejünket és megnézzük, hogy ki mit gondol róla. A dolgokat már elintéztem ezen nap előtt, így szerintem minden rendben lesz.
- Szerintem nem. Meg csináltam mindent. - vállat vontam, hiszen tényleg minden készen állt az útra. Mi is. A bőröndjeink is. Ráadásul szerintem a lakásaink is rendben vannak, semmi sem maradt bekapcsolva, így nyugodtak maradhatunk a héten. És azok is leszünk, hiszen egymáséi lehetünk. Figyelni a másikra, magunkra, végre megpihenhet az elménk és a testünk is. Végre nem kell aggódnia értem, hiszen ezzel a pihenéssel is gyógyulok, főleg így a munka visszatérte előtt. Bár nem tudom, hogy meddig fogom tartani magam ehhez, hogy meddig tudok fixen a munkámat csinálni...de váltani fogok és ezt vele is meg fogom beszélni. Mindent. Ami ezzel a lavinával járhat. Aggódása megmosolyogtat és a homlokára csókolok. Mindennél jobban.
- Kocsival. Majd kipihenem magam melletted. - suttogom rá bőrére és amint eltávolodok tőle, hogy a böröndömért nyúljak, már ő is a sajátjaiért lép, hogy megragadja. De gyorsabb vagyok és a nagyobb, nehezebb börőndért nyúlva magamhoz veszem azt, hogy máris kettőt cipeljek ki a kocsihoz. Nem engedhetem meg neki, hogy nehezeket emeljen. Biztos elbírná, de eddig sem engedtem neki, miért most tenném meg ezt? Jó, persze, biztosan emelgetett eddig is, amíg nem láttam, de most látom így nem is fogom hagyni. Rákacsintok, majd megindulok, hogy zárni tudjon mindent. Lassan már többet vagyok nála és az az igazság, hogy ezek a hosszú hetek nála, a bolyongások nélkül...igencsak tetszettek, így a nyaralás után ezt is megtárgyalhatnánk. A kocsimba pakolok mindent hátra, majd ha ő is készen áll meg is indulhattunk a nyaralás helyszínére. Ha pisiszünet kellett, akkor persze megálltam, ez olyan dolog, ami teljesíthető.

Showboat Hotel Atlantic City

A nyaraló helyszínéhez érve leparkoltam, kinyújtóztattam a karjaimat, majd Aleynához hajoltam az övem kicsatolása közben, hogy megcsókoljam puha ajkait.
- Gyere, jelentkezzünk be és nézzük meg a szobánkat. Akarsz most kimenni a partra esetleg, vagy pihenjünk a szobában? - érdeklődtem két csók közben, de nem akartam rajta lógni és erőszakkal sem akartam olyat, amit nem akar. A kocsiból kiszállva hallgattam végig, ha eltudta most dönteni az óhaját, majd kipakoltam a csomagjainkat a kocsiból és megindulhattunk befelé. Persze odabentre sem engedtem, hogy cipelje a bőröndjét. A recepcióhoz érve percek alatt bejelentkeztünk, átadták a szobakulcsot is, így mehettünk a dolgunkra fel a szobába. Belépve pedig a helyszínre elmosolyodtam, hiszen helyes szoba volt, elég tágas és volt hozzá kis főzőfülke, mosdó, zuhanyzó és mini bár is. A táskáinkat lepakoltam, majd átkaroltam életem nőjét.  
- Nah, mit szólsz? - kérdezem, bár mivel együtt néztük át a lehetséges helyeket...nem nagyon várok meglepettséget. Bár eléggé gyönyörű szoba...egy hét vagy kevés lesz, vagy túl sok.

Öltözet

Az elmúlt bő egy év megannyi változást hozott az életünkbe, hiszen rám talált a szerelem is, ami szintén sok újdonságot tartogatott, hiszen egyik párkapcsolat se olyan, mint a korábbi volt. Új szokások és rutinok alakulnak ki, s míg néha úgy is tűnt, hogy minden tökéletes volt közöttünk, attól még néha nekünk akadtak nézeteltéréseink, mert nem mindenben voltunk hasonló véleményen, de szerencsére sose volt olyan mértékű, amit ne lehetett volna megbeszélni.
Szerencsére még az előtt sikerült befejeznem az egyetemet is, mielőtt Maxwell megsérült, amivel mindenkire a frászt hozta. Még mindig borzalmas visszagondolnom arra, hogy mit is éreztem, amikor megcsörrent a telefonon és a munkatársa közölte, hogy kórházban van. Akaratlanul a lehető legrosszabb forgatókönyvek pörögtek le a lelkiszemeim előtt, de szerencsére nagyobb volt az ijedelem, mint a baj. Viszonylag egészen könnyed sérülésekkel megúszta, de azért néha túlzottan így is makacsnak mutatkozott az itthon lábadozás alatt. Néha úgy kellett fenékbe billenteni és rászólni, hogy ne erőltesse már túl magát, ha újra dolgozni akar. Ebben az időszakban megtörtént az is, amit eddig halogattunk, vagy valami olyasmi, hiszen egészen addig ingáztunk a két lakás között, viszont a lábadozás idejére összeköltöztünk és valójában azóta is itt ragadtunk a lakásomban.  
A sérülései szépen gyógyultak, szerencsére jó gyógytornászt is sikerült kifogni, aki kitartó volt és tudott bánni a makacs természetével, mert néha tényleg olyan volt, mint egy kisgyerek, aki ha valamit a fejébe vett, akkor nehéz volt eltéríteni tőle. Legalább gyakorolhattam azt is, hogy mennyire fog menni a szigorúság, ha munkába állok, ami még pár hetet váratott magára. Szerencsére megértették és támogattak arról, hogy a helyemet fent fogják tartani számomra. Ez azért nagy könnyebbséget okozott abban, hogy nem kellett még azon is izgulnom, ha sikerül talpra állnia, akkor vajon még lesz munkám vagy kereshetek új óvodát. Ugyanakkor néha nagyon is aggódtam érte, mert féltem attól, hogy nehogy lelkileg túlzottan megviselje az, hogy nem tud dolgozni, vagy éppen a vele történtek. Szerencsére viszont úgy tűnt, hogy nem csak testileg, de lelkileg is rendben van és nagyon reménykedtem abban, hogy ez az igazság.
A nyaralást is szép lassan elkezdtük leszervezni, hogy kicsit kipihenjük az elmúlt stresszes időszakot. Mind a kettőnkre ráfér, hogy utána újult erővel merüljünk el a munkavilágában. Még egyszer végiggondoltam fejben, hogy mindent elpakoltunk-e, illetve benéztem a hűtőbe is, de nem maradt benne semmi olyan se, ami esetleg lábat növesztene mire visszajövünk. Elmosogattam, a lakás ki volt takarítva, így már csak Maxwellt vártam, hogy visszajöjjön a szüleitől, ahol az elmúlt pár napot töltötte, hiszen őket is meg kellett nyugtatnia, hogy tényleg jól van és nincs miért aggódni. Nem mintha ezen múlna bármi is, hiszen a munkája egyáltalán nem lett kevésbé veszélyes, így örökké aggódni fogok érte. Mondanám, hogy kezdem megszokni, hogy ez a velejárója, de szerintem ez olyan dolog, amihez soha nem fogok hozzászokni.
Amikor nyílt az ajtó felpattantam a kanapéról és könnyedén libbentem közelebb hozzá, hogy csókkal üdvözöljem.
- Szia. – mosollyal fürkésztem őt, követtem a pillantását, ami az egymás mellett várakozó bőröndünkön állapodott meg. – Ne aggódj, nem csomagoltam újra. – korábban már megtettem, amikor félig pakoltam, majd kiborítottam, hogy még se jó. Max csak a fejét fogta és nevetett, aztán magamra hagyott, hogy tudjak nyugiban pakolni. -  Meséltél rólam? – meglepetten csendült a hangom, mert nem számítottam rá, hiszen eddig se tette, én pedig nem rágtam miatta a fülét. – Szívesen megismerném én is őt. Vendégül is láthatnánk őket. – nem tudom, hogy ők mennyire tudnának elutazni ide, de nem jelente gondot az, ha főznöm kellene Max családjára. Biztosan nagyszerű nőszemélyről lehet szó, mert csodálatos fiút nevelt.
- Van még valami amit szeretnél elintézni utazás előtt, vagy indulhatunk? – kérdőn fürkésztem őt és még egyszer fejben végigzongoráztam mindent, de nem jutott eszembe semmi se, mert a növényeket is meglocsoltam. – Biztos kocsival akarsz menni? Nem lenne jobb, ha te is tudnál pihenni? – szegeztem neki az újabb kérdést és közben felvettem a cipőmet is, hogy indulásra készen álljak előtte. A táskámat felvettem, majd a bőröndömért nyúltam.

“Your work is going to fill a large part of your life, and the only way to be truly satisfied is to do what you believe is great work. And the only way to do great work is to love what you do. If you haven’t found it yet, keep looking. Don’t settle. As with all matters of the heart, you’ll know when you find it.”

Nagyon nehéznek mondható heteken vagyok túl. S nem csak én, Aleyna is. Hiszen amikor tudott, akkor velem töltötte az idejét a saját dolgai mellett. Talán miatta sem stresszeltem rá a dolgokra és nem fordultam be annyi semmittevés mellett. A kórházból haza érkezve nehezen találtam magam meg odahaza, hiszen dolgozni akartam, járt az agyam idehaza, amit sosem szerettem. Tv nézés közben, olvasás közben, alvás közben...ugyanazokat a köröket futottam végig az elmémben. Talán ez miatt is voltam többet dolgozni...de persze szerettem itthon is, hiszen akkor Aleynával töltöttem az időmet. Mióta itthon voltam három dolog is átfutott rajtam. Családalapítás, munkaváltás és az, hogy közös otthonunk legyen Aleynával. Össze akartam költözni vele. Van bőven pénzem, hogy vegyek egy 3 szobás lakást, házat. Az életbiztosításom nem keveset fizetett ezért a balesetért. De még nem jutottam el arra a szintre, hogy mindezt el is mondjam neki. Volt már pár egyet nemértésünk a gyerektémát illetően és tudom, hogy mennyire szeretne majd gyerekeket. Én viszont korainak tartom. Nem azért, mert nem is olyan régóta vagyunk együtt, vagy mert kiszerettem volna belőle...fiatal még, egy gyerek sok mindentől megfoszthatja. Előtte van az élet, használja ki, aztán majd, ha harminc lesz, akkor megpróbálkozunk vele. Benne van az 5 éves tervbe. Nem utasítom el, de nem is akarok elhamarkodottan dönteni. Már csak azért sem, mert míg ezzel a munkával tolom, addig fent áll a veszélye, hogy utol ér a halál. És nem fogom egy esetleg két gyerekkel egyedül hagyni őt. Először munkát kell váltsak. Igaz ezeket így nem mondtam el neki, de talán elfogadta a döntésemet, hogy még nem. Bár biztosan csalódott, de hamarosan megteszem a lépéseket, csak lépjek túl a saját akadályaimon. Bár leginkább azért halogatom, mert félek. Mi van ha rossz apa leszek? Mi van ha nem jön össze első, vagy sokadik nekifutásra a gyerek? Mi van ha....? Annyi kérdésem van és kételyeim magammal kapcsolatban. Tulajdonképpen ez miatt is húzom az egész gyerek témát. Persze, mikor rendbe jött a lábam és lefoglaltuk a nyaralásunk időpontját és a szállásunkat is, ezek előtt két nappal mentem el a szüleimhez, hogy beszéljek anyával. Elmondtam neki a terveimet és Aleynáról is beszéltem és hát azzal intézet el mindent, hogy az idő elhozza majd a megfelelő szavakat. Azt tudom, hogy ő már régóta szeretne unokázni, de még egyikünk sem adta be úgy a derekát. De majd szeretné megismerni a nagy NŐt, amire elmosolyodtam és igent mondtam. Hiszen az előzőt sem ismerhette meg, de már nem is bánom. Metaláltam az igazi szerelmet. Anyáéktól időben haza értem, még volt időnk bőven és nem rótta fel, hogy nem vittem magammal. Hiszen, ha itt az idő, akkor magammal fogom vinni. De most a nyaralásunkkal foglalkozunk és azzal, hogy megindulunk. Kilenc teljes hét után végre kimozdulok hosszabb távúan és az előírtak szerinti edzést is végezhetem. Már vártam ezt az egészet, annyi tervünk van benne. A pihenéssel együtt töltött pillanatokat. A kikapcsolódást. Persze itthon is maradhattunk volna, de az nem ugyanaz. Itthon persze nem beszéltem a terveimről, hiszen meglepetést akartam okozni. Megérdemli, hogy boldoggá tegyem és szervezést is igényel egy két dolog. Az ajtót nyitva és belépve rajta nem kezdtem el levenni a cipőimet, hiszen az ajtóba készítettük már a bőröndöket, amiket viszünk erre az egy hétre.
- Megjöttem. - jeleztem haza érkezésemet. - Anya üdvözöl és legközelebb szeretne végre találkozni veled. - ejtettem meg egy kis említést a beszélgetésünkből. Igen, meséltem a lányról, mert komoly szándékaim vannak és a tanácsok is jól jöttek, amikkel anyukám szolgált. Szóval majd eggyel feljebb viszem a kapcsolatunkat, de nem kapkodom el. Előbb ismerjük meg a másik családját. Amitől mindig is tartottam, húztam és halasztottam. De most már képes vagyok szembe nézni ezen félelmemmel is.


Öltözet