Kissé elgondolkodva bólogatni kezdek. Végül is logikus. Gondolom, ezért mondják, hogy ép testben ép lélek, noha én sose éreztem igazán épnek a lelkemet, akármennyire is ép a testem, de ezt annyira nem akarom megosztani vele. Végül is ez magánügy, vagy mi. Követem a bábukhoz és egy percig sem tettetem, hogy nem ámulok. Amúgy is gyanítom, hogy felesleges volna, de szerintem az elismerés mindenkinek jár, ha valami királyat csinál. És hát Wang elég király. -Tudja, amikor maga csinálja, olyan, mintha táncolna. Olyan… könnyed. - állapítom meg, mielőtt rajtam volna a sor, hogy megismételjem. Jelentősen kevésbé kecsesen, meg könnyedén, de hát mindent el kell kezdeni valahol. Igazából ha engem kérdezne bármi, szerintem ahhoz képest, hogy először csinálom egész tűrhető, már ha nem számítjuk azt a pár alkalmat, amikor majdnem elborulok. Mentségemre legyen, hogy elég ritkán egyensúlyozgatok fél lábon. Nem vagyok én gólya. -Csak én érzem így, vagy tényleg borzasztó satnyák a karjaim a lábaimhoz képest? - kérdezem amikor van időm kettő darab levegőt venni. Persze, logikus lenne. Elvégre futok, nem pedig kézen járok, az meg inkább a lábat meg az erőnlétet edzi, nem pedig a Schwarzenegger-féle bicepszet. Bár azért olyanokat később se szeretnék növeszteni, ha egy mód van rá. Nekem nem állna olyan jól. De Wangot elnézve ez a veszély nem fenyeget, ő sokkal inkább az a szálkás típus, nem a gyúrós, mint mondjuk Zed. És… jóval kevésbé hiú is, hála a jó égnek. Szeretem Zedet, de egy is sok belőle néha. Szerintem ki is tépném az összes hajamat, ha még az önvédelmi órákon is ilyesmiket kellene hallgatnom.
- Minél egészségesebb egy szervezet, annál hatékonyabban tud teljesíteni a fizikai igénybevételek során - feleltem tömören, mert rájöttem, hiába akarnék neki szakszerű válaszokat adni, nem fog az agya, így kár is lenne neki belekezdenem, hiszen az előbb se sokat értett meg belőle. Szomorú, de ez van. Miután a teaidőn túlestünk, jöhetett is az edzés rész. Odakísértem őt a Dummy fabábokhoz, melyek a Wing Chun és más kínai harcművészetek edzéséhez voltak kitalálva. Bár elég régi hagyományokhoz volt köthető, a modern korok kungfu edzései során Jip Man tette közismertté és széles körben népszerű lett a használata. Ugyan én nem a Wing Chun, hanem a Wushu követője voltam, így elég más edzéseket szoktam venni és tartani, mint a Wing Chun követők. Más mechanizmus szerint edzettem és harcoltam és ebből következik, hogy Novának is merőbe más órát terveztem adni. Egyelőre még nem gondolkodtam benne, hogy esetleg fegyverhasználatot tanítsak neki, egyelőre csak a puszta kezes harcban és a mozgásformák kigyakorlását terveztem. Elsőre tudni akartam mennyire mozgékony és hajlékony, így bemutatót tartottam neki a leggyakrabban használt és a kevésbé gyakran használt mozdulatsorokról és azokról a mozgásokról, amik kellőképpen szükségesek, vagy épp jótékonyak lehetnek később, majd utána már együtt gyakoroltuk ezeket a mozgásokat, ha pedig ezzel végeztünk, jöhetett néhány értékes fogás kigyakorlása, amik a kínai önvédelem alapvető fogásai voltak.
Amire a legkevésbé számítok, hogy valami Jackie Chan-típusú fura helyen kötök ki - mínusz a gyenge viccek. De hát egyszer ezt is meg kellett tapasztalni, nem? Panaszra így sincs igazán okom, már az amerikai teafőzési szokások nyílt kritizálását leszámítva. De azt még én is tudom, hogy azokat a világ összes teás nemzete kritizálja - valahol még tulajdonképpen jogosan is. Mi szeretjük, ha a dolgok gyorsan el vannak intézve és ebbe a teafőzés is beletartozik. Elvégre az ember lánya inni akarja a teát, nem főzni. Meg aztán az ég óvjon mindenkit attól, hogy én bármit is főzzek. Nem tudom, hogy a robbanás vagy a mérgezésveszély lenne nagyobb. -Ez nem is igaz! - legyintek nevetve. -Én rengeteget alszom. - Tény, ami tény. Bár nem biztos, hogy én vagyok a legjobb példa az amerikai életvitelre, elvégre az átlag amerikai nem igazán él átlag feletti színvonalon minimális energiabefektetéssel. Az Emily in Paris című sorozatban igazából jól mondták. A legtöbben errefelé azért élnek, hogy dolgozzanak, nem pedig fordítva. A filmekre persze nem reagálok. Nem akaródzik valahogy beismerni, hogy milyen mértékben is vagyok Netflix-függő. Szóval talán jobb is, ha inkább a teát magyarázza. -Ennek…. nagyjából a felét értettem, de azt hiszem, kapisgálom. - húzom be a nyakamat egy idétlen vigyorral. Nem volt az erősségem a kémia, na. Meg nem is tanultuk sokáig a suliban. Csak a stréberek vették fel, meg azok, akik ilyen pályára mennek, így aztán én a lehető legminimálisabb kémia tanulással úsztam meg a gimit. -És hogy segíti ez az edzést? - kérdezem végül kíváncsian. Mert értem én, hogy azt akarja, hogy a folyton pörgő amerikai agyam kicsit csillapodjon, de feltételezem azért ennél többről van szó. Mi tagadás, motoszkál egy kicsit az agyamban, hogy jobban futnék-e ettől a teától. Lehet, végre utolérném Zedet. De ha nem, hát annyi baj legyen, majd maximum veszek gólyalábakat, akkor végre nem lesznek hozzabb lábai mint nekem és majd ÉN várhatom őt vigyorogva a célnál.
Tudom, Nova bizonyára nem arra számított, hogy teát fogunk főzőcskézni, de azt gondolom a kiképzéséhez elengedhetetlen lépés, hogy szellemileg és egészségtudatosságilag is kicsit polírozzam őt. Hozzá tartozik. Annak idején, mikor a templomban minket is kiképeztek, nekünk is sok olyan dolgot megtanítottak, ami közvetlen nem, de közvetetten igen is hozzájárult ahhoz, hogy ma az legyek, aki és elérjem azt, amit. - Többek között. A teával törődni kell, meg van a menete és a módszere - feleltem kérdésére. - Maguk nyugatiak rohannak, mindent kapkodva csinálnak és leegyszerűsítenek. Nem szánnak időt semmire sem, amire kéne, ami pedig felesleges az életükhöz, azzal túl sokat törődnek. Egy teát összecsapnak egy perc alatt, ahogy az ételeiket is, de arra képesek hosszú órákat szánni, hogy értelmetlen filmeket nézzenek, vagy épp, hogyan tegyék a külsőjüket művé és hamissá, miközben belülről rozsdásodnak és megbetegednek. Nem pihennek eleget, csak güriznek érdemtelenül, később pedig kávéval és energiaitalokkal doppingolják magukat, hogy életre keljenek. Ez az, amit nem lenne szabad. Fordítva élik az életüket. Amire kéne, nem fordítanak figyelmet és időt, ami pedig nem segít és nem viszi előre magukat az életben, azzal túl sokat törődnek. Ezt hívom én lassú öngyilkosságnak. Azt persze kicsit nehéz lett volna elmagyarázni, hogy a tea miként képes ennyi jótékony hatást felmutatni, de megpróbáltam neki egyszerűen elmagyarázni. - A benne lévő anyagok miatt és a szervezetre gyakorolt hatása miatt. Nem csak erős antioxidáns. A zöld tea egyik fő hatóanyaga az Epigallokatekin-gallát, mely sejtvédő hatású. A jótékony anyagoknak hála javítja a szívműködést és segíti a véráramlást. Igaz, a kettő összefügg. A zöld tea anyaga segíti a testzsír csökkenését és a zsír lerakódását, ezáltal segít elérni az ideális testsúlyt, illetve segít fogyni, ami számos betegséget gyógyít, illetve segít megelőzni azok kialakulását, hisz számos betegség az elhízás, a magas testzsír százalék miatt van. Nem utolsó sorban a magas kvercetin és polifenol tartalma miatt gyulladáscsökkentő is, továbbá megelőzi a gyulladást. Ez segíti a szervezet egészséges és fájdalommentes működését, javítja az életminőséget. Azért szükséges törődni a teával, hogy ezek az anyagok megfelelő mennyiségbe tudjanak kioldódni és aktiválódni. Ha összecsapjuk, akkor nem érünk el semmit. Akkor nem gyógyhatást fogunk fogyasztani, hanem egy semmit.
Alig hallhatóan fellélegzem, hogy nem tervez pont rólam pletykálni. Mert bár abban biztos vagyok, hogy Zed nem ismeri őt személyesen, de azért gyanítom, hogy hallani már hallott róla. Meg ismerem is már ennyire, hogy igencsak magára venné, hogy nem ő segíthet, de pont azért nem akarom, mert túl jól ismerem már. Egyikünk számára sem lenne éppenséggel boldog kimenetel és gyanítom, hogy néhány hetes mosolyszünettel végződne. Amit aztán valószínűleg én törnék meg, amikor beállítok egy új gatyával neki, mert ő sose vesz magának, ő pedig lefőzne egy kávét és morcosan innánk a konyhában. -Köszönöm. - bólintok egy apró mosollyal. Ez határozottan egy jó kezdet, azt hiszem, jövök egy körrel Joshnak. Vagy kettővel, hogy ő is befogja a száját, mert ő viszont határozottan pletykás. Ez talán amolyan kidobó-dolog lehet, mert a Sinnerben az összes pletykás. Egy percig sem leplezem az enyhe ámulatot, amikor kiszállok az autóból. Ilyesmi épületeket errefelé maximum a kínai negyedben lát az ember lánya, ahol olcsó csirkét árulnak. De ott általában nem laknak az emberek, hanem…. hát, olcsó csirkét árulnak. Szóval tágra nyílt szemekkel követem Wangot, de legalább hízhat a mája, hogy itt bámészkodok, mint az ovisok. De szerintem nem bánja, legalábbis erre enged következtetni, hogy amikor betérünk, akkor még biztat is, hogy nézzek körül. Szóval folytatva remek ovis műsoromat, jól megtapogatom a bábokat - meg még a falat is. Mentségemre legyen, sosem jártam még ilyen helyen. Már az olcsó csirkést leszámítva. -Ezek szerint nem csak sztereotípia a tea? - kérdezem elmosolyodva. Alapból én maximum télen iszom teát, amikor lefagynak az ujjaim. De végül is én mondtam igent a harcművészetre is, így aztán nem most fogok elkezdeni panaszkodni, hogy ceremóniákat kell tanulni. Kissé tétovázom, mielőtt leülnék - nem vagyok benne biztos, hogy nekem is le kell-e térdelni, vagy ülhetek máshogy is. De végül arra jutok, hogy jobb biztosra menni és maradok a térdeplő pozíciónál. Maximum ha elmacskásodnak a lábaim, akkor máshogy ülök. -Úgy érti, hogy nem mikróban? - kuncogok, mert tudom, hogy mind Európában, mind keleten meg akarják folyton lincselni az amerikaiakat a mikrós teáért. Mondjuk be kell valljam, amikor Dubaiban teáztunk Darioval, ahhoz tényleg nem volt fogható az itthoni kis mikrós Pickwick epres teám. -Hogy tud ennyi mindent csinálni egy tea? - kérdezem, miközben tűnődve vizslatom a kis csészét. Persze, tudom, hogy mindenféle jótékony hatása van a zöld teának, de akkor se fér a fejembe. De talán majd most megtudom ezt is - legalábbis ebben reménykedem.
Elmosolyodom, ahogy megdicséri a kocsimat, majd be is ülünk és elindulunk, vezetés közben pedig beszélgettünk is, főleg róla és arról, hogy mi zajlik körülötte, miért is van szüksége ezekre az önvédelmi órákra és a többi. Amiből egyenesen következett, hogy titoktartást kér tőlem egy elég érdekes indokkal, noha nem zavartattam magam. Tudok titkot tartani. - Rendben, ez teljesen érthető indok. Megtartom ezt közös titkunknak -feleltem. Amúgy sem voltam az a fajta, aki kifecsegi mások dolgait, vagy kibeszélné azt, hogy ki mit mondott neki és kivel mit csinált. Nem szoktam szóba hozni azt, hogy másokkal mit beszélgettem, mit mondtak nekem, stb. Az nem az én világom volt és amúgy is úgy tartottam senkinek semmi köze hozzá. De az igazsághoz hozzá tartozott, hogy elég sok veszélyes ellenségem volt, így már csak ezért sem reklámoztam senkit és semmit, mert voltak, akik vígan visszaéltek volna vele, ha véletlen is a fülükbe jutna ilyesmi. Huang már így is elég közel került hozzám és a privát szférámhoz, nem kell, hogy még másokhoz is eljusson, akik kapcsolatban állnak velem. Képes lenne az ő életükkel zsarolni engem. Idő kérdése volt és eljutottunk a házamhoz, amit nagyjából két éve építtettem Jersey mellett, New York közelében, majd beinvitáltam őt a Dojoba, ami tulajdonképpen az edzőtér lesz. - Itt is volnánk. Készítsünk el egy teát kezdetnek - mondtam, majd még hozzá tettem - Addig akkor nézzen szét. Mindjárt jövök - mondtam és távoztam. A dojoban nem sok minden volt, de volt bordás fal, fa edző bábok, amiken a fogásokat lehetett gyakorolni és szúró-vágó-ütő fegyverek a fali polcon a fakkokban. Dekorációnak festmények és metszetek voltak. Miután mindent összeszedtem és forraltam vizet is egy tálcával tértem vissza, amin volt minden jó ahhoz, hogy készítsünk egy zöld teát. - Jöjjön, üljön le. Megtanítom önnek a kínai tea ceremóniát - intettem a földre, hiszen ülő alkalmatosságunk nem akadt. Kettőnk közé raktam egy kis mini asztalt, ami akár sámli is lehetne, arra letettem a tea készletet és letérdeltem egy tradicionális formális pózban. - Megtanítom az igazi zöld tea hagyományos elkészítését. A tea készítése kellőképpen kikapcsol, akár meditáció is lehetne. A tea készítése és fogyasztása megnyugtat és erőt ad. Ápolja a szellemet, a testet és a lelket. A tea nálunk kicsit máshogy készül, mint itt, nyugaton és maga is meg fogja érezni a különbséget - mondtam, majd elkezdtem elkészíteni a teát. - Sokkal jobban esik az edzés, ha előtte átesett az ember egy ceremónián. Szellemileg nyugodtabbak vagyunk, jobban tudunk koncentrálni és több is bennünk az erő. Ráadásul számos jótékony, egészségügyi hatása is van, kezdve a méregtelenítéssel, antioxidánsok és immunrendszer támogatás és anyagcsere javítás és még lehetne sorolni, ha érdekli.
Ami azt illeti nem is számítok rá, hogy két nap alatt leverem majd Dwayne Johnsont. Végül is ezért jöttem inkább ide, nem pedig azokra a fura “női önvédelem”-nek titulált háromnapos kurzusok egyikére, ahol azt állítják, hogy mekkora jani leszel utána. Ennél még az az árva paprika spray is többet ér, amit úgy hurcolok magammal, mint valami Bibliát. Az legalább tényleg ad esélyt arra, hogy az ember elmeneküljön, ahelyett, hogy mindenféle fura módokon megpróbálnék helyezkedni, HÁTHA akkor majd jobban orrba tudom vágni a kéretlen tapizót. -Igen. - felelem bizonytalanul, amikor Wang elmagyarázza, mire lesz szükségem, bár nem egészen azért, mert gondolná. Csak magamban imádkozom serényen, hogy ki ne találja, hogy reggel hétkor kell megjelennem, mert akkor lehet, hogy tényleg kifordulok az ajtón. Én semmiféle hétkor kelést nem csinálok, hacsak nem gyulladt ki a lakásom, de erre még eddig nem került sor - így pedig a korán kelésre sem. -Köszönöm. - bólintok egy aprót, majd Joshra pillantok, aki biztatólag megsimogatja a hátamat. -Jó kezekben leszel, ne fossál. Én elmegyek még pacsizni pár ismerőssel. Hívj fel, ha hazaértél! - köti a lelkemre, én pedig egy mosollyal bólintok, majd követem Wangot a kocsijához. Jó nagy paraszt módjára még füttyentek is egyet, mikor meglátom a járgányt. -Nem rossz. - vigyorodom el. Még a végén azt kell mondjam, hogy jóban leszünk, mert láthatólag neki is megvannak azért a maga igényei és kényelmességei. Lehet, hogy több bennünk a közös, mint gondoltam. Behuppanok mellé az anyósülésre, majd egy kissé elgondolkozom a kérdésen. -Hát… megtámadni nem. Persze, mindig van egy-két fura arc a klubban, aki úgy gondolja, hogy az összes női fenék közkincs, de a többségük hamar lekopik, ha az ember lánya elég hangos. Nem szeretik, ha mindenki rájuk figyel. - vigyorodom el, mert egyébként ez tényleg az egyik legjobb fegyver az ilyen perverzek ellen. Utálják, ha mindenki rájuk figyel, mert ez egyben azt is jelenti, hogy be fognak szólogatni nekik, rossz esetben pedig ki is hajítják. -De elég sokat mászkálok az éjszakában és… kicsit tényleg elkezdett az agyamra menni Zed aggodalmaskodása, azt hiszem. Addig dumált, amíg tényleg elkezdtem félteni magamat. - ismerem be elhúzva a számat. -De kérem ígérje meg, hogy ez hármunk között marad! A legjobb barátom sose bocsátaná meg, hogy nem hozzá fordultam, de ha őt kérem meg, egyszerűen csak folyton a sarkamban lenne. Gondolom megérti, hogy ez miért nem épp a kedvenc opcióm. - Nem is lenne kimondottan élhető egyikünknek sem. Zednek dolgoznia kell, nekem meg egyszerűen csak szükségem van a privát szférámra.
Nova válaszából azt szűrtem le, hogy valószínűleg eredetileg tényleg csak az önvédelem oktatás ügyében jött el, de aztán megtetszett neki, amit látott és most úgy dönt idővel szeretne harcművészetet tanulni, ha én is alkalmasnak látom rá. Nem mondom, hogy a jövőben nem lesz rá mód, vagy, hogy esetleg alkalmatlannak fogom nyilvánítani, de olyan szinten egy hamar nem lesz, mint én. Sokan azt hiszik két óra gyakorlás után már Kung-fu mesterek lesznek és bárkit levernek, pedig sok esetben egy komoly szint elérése sok év is lehet. Mire a kellő fizikai erőt magukra szedik és a technikákat elsajátítják az sok idő. Mert ide erő is kell. Hiába egy jól kivitelezett ütés-rúgás sorozat, ha nincs benne erő. Belőlem sem nézné ki az ember mekkora erő van a kezeimben és a lábaimban, csak egy kis kínait látnak az emberek, pedig több erő van bennem, mint mondjuk Eddie Guerrero-ban. Nem a termet a lényeg. Persze Nova sem esélytelen, de komoly edzések és kiképzések elé kell néznie, hogy elég erős, gyors, mozgékony legyen és megtanulja a megfelelően kivitelezett mozdulatokat. - Meglátjuk mit tudunk tenni a siker érdekében - bólintottam, de a következő jelenet elég komikusra sikeredett, így kissé értetlenül, picit talán még zavartan is hallgattam, mert úgy éreztem itt valami magánéleti dolog is közre játszhat, amihez semmi közöm nem volt, így nem is szerettem volna belekérdezni. Nem rám tartozott, hogy kik között mi zajlott le, nekem ahhoz volt csak közöm, hogy Novát tanítanom kell majd. - A futás egy remek dolog, mert edzi a lábakat, a szívet és a tüdőt. Tisztítja az ereket és a vért. Fusson csak szorgalmasan - bólintottam szolid mosollyal. - Viszont remélem tudja, hogy nem csak arról fognak szólni az edzések, hogy megmutatom milyen mozdulatokat kell csinálni. Egy jó harcos erőben, rugalmasságban és technikában is jó és mentálisan is felkészült. Nem fog semmit sem érni egy jól begyakorolt mozdulat, ha nincs mögötte semmi, csak egy üres mozdulat. Hiába tud egy szakács bánni a késsel, ha az a kés életlen. Ha szeretne jó harcos lenni és szeretne sikeres lenni a zaklatók elleni harcokban, akkor sok rétű kiképzés vár önre. És nincs kibúvó. Se fáradtság, se betegség, se sérülés. Így is belevágna? - tettem fel a kérdést, hogy később ne érje szó a házat, aztán ha még ennek ellenére is rá bólintott és megittuk az italokat kikísértem őt a Toyotámhoz. - Jöjjön velem. Megmutatom hol fogunk edzeni és egyeztetünk időpontot is, utána hazaviszem - mondtam és kinyitottam a kocsimat, majd beültem. Bekapcsoltam a rádiót is, ami automatikusan átváltott a benne lévő CD lemezre és egy instrumentális synthwave zene szólalt meg, én pedig miután a lány beült elindultam vele ki az útra. - Történt már, hogy zaklatták? Támadták már meg? Volt rá példa, hogy verekedett? - kérdezgettem vezetés közben néha felé sandítva.
Nem mondanám az ilyen helyeket az én közegemnek, de ehhez képest tulajdonképpen egészen magával ragad az esemény, így a meccs végére már azon is elgondolkozom, hogy talán máskor is eljövök, mert határozottan jól szórakozom. Pedig alapvetően nem nagyon szoktam azt nézni a szabadidőmben, hogy emberek egymást püfölik. Talán az a baj, hogy eddig mindig tévében láttam, élőben meg egészen más. Annyira sok összehasonlítási alapom nincs. De bőven lesz időm majd erről megkérdezni az urakat. Majd, ha a lelkesedésem egy kicsit csillapodott, meg be is mutatkoztam. -Önvédelem. - vágom rá, de aztán egy új bogárka támadja meg a fülemet, amikor végre arra kerül a szó, hogy mit is keresek itt. -De igazából nyitott vagyok mindenre. - teszem hozzá. Menő volt, amit csinált na, nem én tehetek róla. Egy apró bólintással követem, míg pillantásom Joshra vándorol, aki bátorítólag rámmosolyog. Hát, ez az előnye, ha az ember lánya az összes biztonságiőrrel összebarátkozik. Ha bunyózni akarok, hát elküldenek a legjobb tanárhoz. -Hát, igazából csak egy kicsit kezdek már paranoiás lenni. -Zed kolega állandóan azzal traktálja, hogy meg fogják támadni az éjszaka. Vagy munkában. - ezen a ponton jól irányzottan oldalba vágom, így a mondat valójában így hangzik: munkáúúúúúúúúúúúúúúú! -Igen, tudja, a legjobb barátom kissé… aggodalmas. És én ezt hallgatom minden áldott nap. De ha az ő segítségét kérném, valószínüleg hazavinne, betenne egy kalitkába és eldobná a kulcsot, mondván, hogy ott majd nagyon nagy biztonságban leszek. - Magyarázom el végül. Mert bár az badarság, hogy Dario valaha is kárt tenne bennem, de manapság háromszor is a hátam mögé nézek hazafelé, nem csak kétszer, ahogy az átlag nők szoktak. Köszi Zed! -Szóval ilyen… nem túl életszerű megoldások helyett inkább megtanulnám megvédeni magam. Elfutni már egyébként prímán tudok, ha szükséges. Minden nap járok futni. - teszem hozzá, leginkább egyébként azért, hogy lássa, nem vagyok én azért teljesen edzetlen, csak ezen a fronton vagyok még erőteljesen kezdő. Bár az oldalba vágásom láthatóan egészen jó, mert Josh azóta mélyeket hallgat.
- Köszi szépen - mondtam szolid mosollyal, de a beszédemen, a hangomon érződött, hogy nem angol vagyok. Nem csak a külsőm tükrözte a kínai mivoltom. Többen is gratuláltak már, míg felé haladtam, de még utána is kaptam elismerő szavakat. Mindig öröm itt harcolni egy bizonyos szinten. Már jól ismertek itt és a többség tudja, hogy még senki nem tudott legyőzni, bár vannak, akik már nagyon szeretnék látni, ahogy betört fejjel terülök el, de az a perc nem fog eljönni. Nem voltam pitiáner és azért volt annyi eszem, hogy ismerjem a határaim. Hülyeséget nem csinálnék. Lepacsiztam a cimborámmal, majd kezet fogtam Novával. Igyekeztem nem összeroppantani az ujjcsontjait, így a biztosra mentem és csak lágyan fogtam vele kezet. - Wang - mutatkoztam be én is, majd a barátomhoz fordultam, aki beavatott a látogatásuk okába. Hol Novát néztem, hol a srácot, attól függött ki beszélt, vagy épp kiről volt szó. Jobban megnéztem magamnak a hölgyet, akiről szó volt. Nem a számomra kicsit furcsa és illetlen ruhája és nem is az idomai érdekeltek, hanem a fizikuma. Tudnom kellett felmérni mit várhatok tőle. A fizikai adottságai alapján nagyjából fel tudom mérni mennyire lehet erős, mennyire lehet hajlékony, gyors mozgású és a többi, ez alapján pedig már tudom mire lehet képes és mire kell majd ráedzenünk, hogy helyt tudjon állni több gyakorlatban is. - Önvédelem, vagy harcművészet? - tettem fel a sorsdöntő kérdést. Egyelőre nem érzem azt, hogy a harcművészetre elég rátermett lenne, ám mikor jött a válasz, hogy csak önvédelmi órák kellenek lágyultak a vonásaim. Persze nem kizárt, hogy ha oda kerül a sor, akkor már elég felkészült lesz a harcművészeti edzésekre is. De egyelőre érjük be az önvédelmi fogásokkal. - Rendben, megpróbálhatjuk - mondtam és intettem, hogy kövessen. Vagy kövessenek. Attól függ Josh mit akart magával kezdeni. A bárpulthoz mentem, hogy kérjek kettőnknek, vagy épp hármunknak valami nem túl erős alkoholos italt, amiket ki is fizettem. Nekem Martinire esett a választásom. Persze terveztem vezetni még, de ez a kis ital nem fog megártani. Igaz, ha szondáztatnak majd, akkor szívás lesz, de majd lerendezem valahogy. Amerre én szoktam autózni, ritkán jár rendőr, nem sűrűn ellenőriztetnek és ha akad is, akkor általában pénzzel el lehet rendezni. De majd nem adok okot igazoltatásra. - Mesélje el, kik ellen kell ez a lecke? Kik veszélyeztetik magát? Milyen emberek ők? Vagy nincs konkrét célpont, csak általános önvédelem?
Igazából nem nagyon szeretek Zed háta mögött járni, már csak azért sem, mert tudom, hogy ez azért bántaná őt nagyon. És azzal is tisztában vagyok, hogy nála részben szakmai ártalom, hogy ennyit agoodalmaskodik a testi épségemért. Viszont ha az ember lánya ezt hallgatja 0-24, akkor egy idő után csak elül az a bizonyos bogár a fülébe. De semmi kedvem ezt elmondani neki, mert még a végén állandóan a sarkamban járna, ahelyett, hogy tanítana valami hasznosat. Ezért is fordulok inkább egy másik sráchoz a klubban, miután kábé hatszor megesketem az összes női felmenőjére, hogy nem mondja el neki, hogy találjon nekem egy tanárt. Más szempontból is talán jobban járok így, mert ő legalább komolyan vesz és olyasvalakit ajánl a figyelmembe, aki nagyon is tudja, mit csinál, és nem csak részegeket hajigál ki az ajtón. A Sinnernek persze hasznos az, de lássuk be, én aligha fogok bárkit is kihajigálni ajtókon, akár részeg, akár nem. Arra persze nem számítok, hogy egyből elcipel majd magával egy underground Fight Clubba, ahol tulajdonképpen már csak arra várok, hogy Brad Pitt felbukkanjon valamelyik sarokból. Még úgyis magamra vonok jónéhány tekintetet, hogy volt annyi eszem, hogy ne márkás, rózsaszín göncökben jöjjek. De hát szőke vagyok és nő. Tulajdonképpen hozzá vagyok már szokva, de hazudnék, hogy nem érzem magam kényelmetlenül - leginkább a hely miatt. Hálás vagyok Joshnak, aki bár mindezt nem érzékeli, de legalább eltereli a figyelmemet, ahogy egy ázsiai fickó felé kezd mutogatni. Ahogy megpillantom a csávót, akaratlanul is elmosolyodom kissé. Elvégre néztem én régen Jackie Chen filmeket, tudom jól, hogy a méret nem minden, és ha itt helyt áll, akkor biztos vagyok benne, hogy tényleg érti a dolgát. Aztán ahogy elkezdődik a mérkőzés, magam is meglepődöm, hogy mennyire magával ragad a byunós atmoszféra - hamar azon találom magam, hogy a székem tetején állva ordibálok én is, szurkolva ennek az idegennek, aki hamarosan remélhetőleg nem küld majd el melegebb éghajlatra. A vigyorom pedig még annál is szélesebbé válik, amikor a győztes elindul felénk, és óhatatlanul kicsit jobban kihúzom magam. Bizony! Mi a kemény csávóval vagyunk itt! -Szép meccs! - vigyorgok rá elismerően, Josh pedig pacsira nyújtja a kezét. Komolyan mi ez a dolog a férfiakkal meg a pacsival? Minek kell mindenre pacsizni? -Nova vagyok. - nyújtom a kezem. Szigorúan kézfogásra, én nem pacsizok. -Nova szeretne férfiakat verni. - teszi hozzá melák barátom vicceskedve, mire grimaszolva hátba vágom. -Nem is igaz! Csak azokat akarom megverni, akik fenyegetnek. Bár ha így folytatod, téged is felírlak a listámra. - nevetek. Mert hát na, egyébként nem vagyok én kimondottan egy agresszív típus. De hát ugye az a bizonyos bogár a fülemben…
Már hetek óta nem jártam abban az ominózus MMA undergoundban, de most okom volt megfordulni ott újra a közelgő meccsen, ugyanis egy barátommal nagyon csúnyán kibabráltak. Szerencsétlen fickót szándékosan lelökték a lépcsőn, eltört a lába és tolószékbe került. Jó ideig nem tud ringbe szállni, mind ezt azért, mert nem tudták megvenni. Pénzt ajánlottak neki, hogy veszítsen, de ő nem állt kötélnek, nem adta el a becsületét, ezért harcképtelenné tették, én pedig most épp a meccsre tartok, hogy igazságot tegyek. A pasast, aki lelökte a lépcsőn már elintéztem, jó ideig lábadozni fog, ahogy a bukmékernek is szereztem pár kellemetlen napot, ugyanis úgy elvertem, hogy egy ideig biztosan lábadozni fog. A hely elég eldugott volt, nem jelezte tábla, hisz a hely illegális volt. Egy Bronxi kocsmába kellett bemenni, ahol a WC ajtó melletti "raktár" feliratú ajtót kellett kinyitni, hogy megleljük a lefelé vezető lépcsőt. Sok-sok lépcső után két biztonsági őrön kellett átjutni, akik beengedtek a helyre. Tágas, földalatti hely volt, ahol sok-sok néző volt, akik fogadni akartak, jó pár bukméker, öltözők, WC-ék, a nagy ring és még lehetne sorolni micsoda hely volt, de azt hiszem mindenkinek van elég jó fantáziája, hogy el tudja képzelni. Két számomra könnyű, rövidre zárt meccsen kellett átvernem magam, mire a harmadik fordulómra megérkezett a férfi, aki a barátom állapotáról tehet. Miközben az ellenfelemre vártam, hogy ringbe lépjen, megláttam, hogy az egyik régi barátom, jobban mondva kedves ismerősöm megjelenik egy számomra ismeretlen nővel, majd felém mutat. Szerencsére tudtam szájról olvasni és kellett is, mert ebben a hangzavarban ekkora távról nem értettem semmit. A hangfalakból hol DMX bömbölt, hol egy M.O.P. dal, hol valami más Hip-Hop zene, miközben a tömeg a bukmékereknél ordibált. - Ötezret teszek a sárgára! - kiáltotta valaki, mire egy nagydarab kopasz odaszólt. - Hülye vagy, ember, Chamders két perc alatt széttépi a kínait! - nevetett. - Huszat teszek a niggerre! - Kétezret a kínaira! - Háromezret a sárgára! - Tízet teszek a fekára emberek! - és jöttek a további lelkes fogadások, miközben az ellenfelem is, azaz Chambers is a ringbe lépett. Sokkal magasabb volt, mint én és sokszorta nagyobb is, de alighanem nem csak én voltam vele tisztában, hogy nem ez a döntő. Ütöttem már ki nagyobbakat is. - Már vártam a találkozást, öreg - szóltam. - Ne hidd, hogy nem tudlak lecsapni, mint egy legyet. - Te és Rick intéztétek el Sanderst. A barátom. Te ne hidd, hogy a saját lábadon hagyod el a ringet! - feleltem, mire jót nevetve csapkodta meg öklét. - A te bordáid könnyebben törnek majd, mint az ő lábai. A csengő megszólalt, Chambers pedig rohamléptekben iramodott meg felém, ütni próbált, de elmartam a csuklóját és én vittem be neki egy erőset a gyomrába, de ő megpróbált magához rántani egy térdelésre, viszont én sokkal körültekintőbb voltam és mikor még elég távol voltam dobtam egy szaltót és állon rúgtam, amitől megtántorodott és hátra lépett párat. Rúgni akart, de én védtem lábammal, majd arcba rúgtam a másik lábammal, amitől egy pillanatra földet ért, az engem éltető tömeg pedig örjöngeni kezdett, de ellenfelem sem volt épp pite. Hamar felugrott, majd mikor sorozatban kezdtem ütni a mellkasát, ő sikeresen kisodorta a lábaim, felugrottam és rúgni akartam, de ő elkapta a lábam és a felugorva a hátamba térdelt. Szerencsére jól bírtam a fájdalmat és edzett voltam már az ütések, rúgások ellen, így hamar talpra álltam, miközben az ő drukkerei veszettül kezdtek csápolni és szurkolni neki és tovább kötötték a fogadásokat. Ahogy talpra álltam már esett is nekem, én pedig két lábbal ugrottam mellkasára, amitől megtorpant. Ezt kihasználva kezdtem el sorozni lábammal a mellkasát és a hasát, majd kézre állva nyakába rúgtam, amitől fulladozva rogyott össze. Nem adtam több estélyt neki, egy jól irányzott koncentrált ütéssel törtem el két bordáját, mintha csak cserepeket kellett volna törnöm egy edző teremben. Ezzel a húzásommal jelentősen legyengítettem, de még a földről megpróbált felrúgni és eltalálni a fejem, de én a kezemmel időben elkaptam és a térdemmel eltörtem a térdét, aminek hála teljesen harcképtelenné tettem és vesztett. A ringet győztesként hagytam el és megtoroltam a barátom elleni támadást is, majd megkerestem Zackhet és a számomra ismeretlen nőt, Novát, hogy mit szeretnének tőlem.
Kezdőlap
