Azt gondolván, hogy hanyag indiszkrétségem száműzött érzéseket vetett volna fel, most leforgott pillanatokat követően úgy látszik siker-teljes. Eleinte, az ütközött komor hangnem, erősen felébresztette hiszékeny képzelgéseimet, ámde most hogy ő mégis rábólintott a lehetetlennek hit esélyre. Vajon át lát a látszaton? Jelenpillanatban önző érdekeket szolgálva, megint elvárom hogy mindenki nekem ugráljon, nyilvánvalóan ő is ugyanolyan mértékben rászorul. De még mennyire...
- Csak mond azt, hogy nem lesz semmi "utóhatása" ennek az egésznek! - parancsolóan kértem a nyugtató szavakat, miközben a valódi mögöttes tartalom azt jelentette: "nem akarok semmilyen érzést beleadni". Női becserkészésem láthatatlan törésként szét törte a tisztán dédelgetett cserepet, mely eddig masszívan és csökönyösen mutatta, hogy élettelen tárgyként díszeleg. Nem tartott sokáig...röpke másodpercek. A képsík megszűnt létezni, és örök üresség lepte be egy hajdan becsületre méltó nő tisztaságát. Az öröm már nem jelentett többet, mint puszta ábrándot az elmulasztott napok visszaforgatásáért. Hogy tolvaj módra kezeskedjek a soromért, mely mostanra mámorrá vált. S az, hogy az övét szintén kiszolgáltatottá tettem, még impozánsabbá tette mint elkövetett saját tettem.
- Seuna...  - a szó botrányos formában megszakadt, a nő igazságot követelt szúrós tekintetében. Nem csak, hogy követelte az igazságot de tudta, hogy valószínűleg hazugságot fogok kiejteni a számon. Milyen jól kiismerte az én szélhámos jellememet. Milyen bravúros pontossággal...Tudva, hogy annál többet nem lehet tenni, mint ezen az éjszakán öncélúan és állati módon el fogok követni ellene. S ez valóban igaz. Dacára, hogy a jótét-lélek látszott továbbra is kötelesnek érzem fenntartani, s menteni amíg lehet. De ilyen életszerű ítélőbíróság előtt esélytelen a legapróbb füllentésem is. Illetve a kereszttűz, ami szemünk ütközése hevít fel, pedig még fenyegetőbb mint eddig bármi. Akaratlanul is megláttam benne a perzselő tüzet, ami a szenvedélyt erőre kovácsolva máglyán elégetett volna, eleven állapotomban. S mégis, a tüzet kínzóbbra emelve, érhetőnek véltem akkori érzéseit amiket irántam táplált. A tudatlanság és izgalom egyvelege, olyan törhetetlen vasat szült, melyet egy hadseregnyi lázadó szellemmel sem lehetett megfékezni. Mélyen áhítozott...és mégis, habozva ugyan, de le adta az első jeleket. Hogy lehet, két ilyen teljesen különböző, két-pólusú érzést összhangba hozni, egy olyan törékeny testben mint az övé? De ki vagyok én hogy belelássak a fejébe a döntés születése érdekében? A kültéri bosszús áhíttat mégis fájdalmat okoz, noha kivételesen nem szívemben, hanem ugyan azon a ponton, ahol megtámadt egy ismeretlen.
A őrjítő vágy elmélázva tartott, de csak egy bizonyos ideig. Pillanatok alatt , rögvest kiegyenesített és felmosta szétszórtságom. Mikor hozzám ért, testemet kánonszerű görcs halmozta be. Mozdulni és levegőt venni maga volt a megtörhetetlen dac, ami valóban gyilkos szándékot hordozott magában. Kérte, ami nekem régóta őrlő szám-ingere, hogy megtegyem. S ez váltotta ki leginkább kővé vált természetemet a csábító helyzetben. Óhatatlanul vágytam az érintkezésre, a kiengesztelő intimitásra ajkának megízlelésekor. Az első kontaktus a csábítás, a vonzás. Elkapok egy csábító pillantást, amelyben ott a fondorlatos ármány, ismét odanézek, és már tudom, hogy késő, el vagyok veszve. Oly mértékű tett-vágyat éreztem az engesztelésnek, hogy felelőtlenül meg kellett törnöm a köztünk tátongó védelmi határt. Önkényesen, hűséget alázva közelebb kerültem hozzá, míg a centiméterek milliméterekké váltak. Épphogy csak rásiklott felső ajkára a nyelvem, amikor pihenőt vettem. Ennél többet aligha tehettem, hogy mindkettőnk szava igazsága ne hazugságot öltsön magára. Csak vonakodtam a levegőben, néha oda-oda érintve ajkaimat az övéhez. Még nem vettem tervbe, hogy kísértő kínzómódszerként ellenkezek a kérése iránt. Nem, én csak egyszerűen az agyát akartam húzni.

Seuna & Dolores

Az ember leginkább azzal tudja elárulni őszinte érzéseit, ha hazugságokba kezd. Alapvetően félünk kitárulkozni, de emellett imádunk ellentmondani. Saját tapasztalatból mindenki levonhatta ezen tanulságát a fele barátjáról vagy akár önmagáról, hiába volt túl vehemens a reakció. S én mint készséges önfeláldozó ismét beleesek mások becsület kódexének a hülyeségébe. Oltári baromságnak tartom eltitkolni saját gyengeségünket, csupán hogy aznap ne essen ránk sajnálattal teli tekintet. Ez az emberi lény sajátos infantilis gondolkodása, melyet a presztízs valamint egy jó adag ego tart életben. Míg az állatvilágban a gyengeség hozza egy faj sajátos ismérvét. Ebbe a nagy sérthetetlen szellem fenntartásába döbbenti rá magát az ember, miért kell magányban élnie annak ellenére, hogy elvileg társaslénynek lett elkönyvelve.
Kísérteties dejavu érzet fut keresztül a testemen, melynek az idegen viszonzott érdeklődése mélyít el bennem. Majd a röpke másodperc hevében, kitudódik koholt megnevezése egy annál kompromittálóbb hangnemben. Csakugyan azt kapom vissza a véletlenek sorozatában, mint az oly sokszor megtapasztal egy hozzám hasonló ember. Az ürügyet. S ez jelenlegi lehetőség, talán ha nem is rosszindulattal de bezsebelte számomra az egyetlen éjszakát, amit kivételesen egy nő társaságában átaludva tölthettek. De talán maga a sors ajándékoz meg azzal, hogy folyvást magamra utal. Örök körforgásba. Mindez elviselhetőbb lenne, ha megtudnám szüntetni azt a felem, amelyik hirtelen elkezdett áhítozni az együttlétre. Pedig a csalódás ezúttal sem került el, még az „ő” személyében sem. Mégsem megy prűd ártatlannak festenem rég elhíresült empátia mentes szociális énemre.
Kielégültségemben, egyre méretesebb levegővétellel fogyasztok a rákkeltő pótcselekvésemből. A helyzet iróniát érezvén helyénvalónak éreztem üres, érdektelen szemekkel tovább tekintenem a megfogyatkozott, letisztult összképet. Ezzel is húzva potenciális kiszemeltem hatalmi pozícióját. Épp csak a mellkasáig néztem, mikor meghallottam a közöny első, ismert címsorát. A nevem iránt érdeklődik. Érzem a markáns parfümöt, látom az különös gonddal ápolt dús hajzuhatagot, s kicsit sem idéz bennem egy féltékeny kísérő félt a történetében. Nem, az ilyen nőnek csak haszontárgya a férfinem. Ezen általam helyes következtetésnek vélt gondolatokat mélyítve oltom el cigarettám utolsó leheletét. Érzem a magasztosan felépített fennköltséget, anyagias látásmódját mellyel azt gondolja minden embernek adott a rászabott összege.
Gyilkos énem szeme megcsillan a Led lámpák sűrűjében, mikor az idegen jó kérdést tesz fel a tökélyre szánt időben. Milyen indokból? Kérkedő pillantást vetek az illetőre, saját tudatlansága szánokozásra gerjeszt s egyazon percben megdöbbent. Egyféle ember típusról ismerszik, aki ezt ilyen nyilvánvalóan kérdésbe fogalmazza, aki nem más mint a megrögzött laikus. Aki minden közölt tényt mögött szinte már rémesen egyszerűen megválaszolja az indokot. Egy utópia hajhász kezdő, aki álom-világát tekinti féltétel nélküli valóságának. De hamár sikerült szétnyitnom ajkaim, élek a kéretlen okítás alkalmával.
- Magányosan neheztelőbb gyarlónak lenni mint ketten.  - szemem ismét provokatívan távolra szökik, s habár a kebelbőségének látványa bevonzza alsóbb rangú érzékeim, a kísértést eredményesen kiűzöm receptoraim közül. Nem léphet érvénybe szívesség, kérés vagy bármi jóhiszeműségből beillesztett illendőség. Nem lehetek adósa, beszélgető partnere vagy lelki nehézségeinek cipelője. Nem lehetek senkije. Csupán egy határidős szeretője. S az ő érdekében - ha a számára sértő elhidegülés tartós lesz az egész éjjel, -talán az ő napirendjének sem kell kibővülnie egy szomatikus és grandiózus véggel.

Seuna & Dolores

A spiné, kit rögtönzött szuverenitással köreimben tudhattam jeles estém teljes 50%-ban, helyeslően bólint az ajánlatomra. Melyet kissé sem elszégyenülten egy "enyhe" célzással jutalmaz. Egyre inkább elülteti bennem a kétségeim, felsőbb kategóriás színjátszásával. Tartani nem tartottam magától a tudattól, hogy a véletlen szerencsémre tényleg egy velem hasonlóval hozott össze a sors. Bánni aligha vett rá az öntudatom, főként hogy a bakancs-listámon ott díszelgett a hírhedt bohém-rapszódia. Nah de még messze vagyunk a smacizástól...épp csak a bemelegítéshez készülődünk. Ismerten a csapós – egy plusz indíttatással – lép elénkbe, pont mikor a nevén nem tudom nevezni partnerem kifejti álláspontatlanságát a mai napra.
- Akkor döntök helyetted.  - nyújtom meg édes-kedvesen, miután belemerülök az általa lejtett füstnek bizsergő mámorába. Egyenlőre amatőr kezdésbe fogom magam, nehogy a legelején elvágjam magamban a baltát – mondván túl korai még az este, hogy rögvest valódi állapotomba essek. Ámbár nem volt szokásom az asztal alá inni magamat, tudva-levő hogy 5 kupica vodka már képes hozni ugyanazt a színvonalat.
Érdeklődés-teljesen bámultam vissza a búja álruhás angyalkára, várva ő milyen voksot tett le az italokkal kapcsolatban. Első ránézésre egy latin keveréket tudnék megjósolni, ami épp annyira tüzes a toroknak mint saját megtévesztő kisugárzása. Gondolta a franc, hogy ilyen jó lehetőségnek nézek elébe, mikor napi terheimben bőven belekontárkodott a bérlőm lehengerlő képe. Már maga a hűlt helye hozta volna az egymagamban való, jelképes szenvedésem. Ha hagytam volna persze. Áhh...én ennél jóval makrancosabb fajta vagyok. S némi hasonlóságot vélek észrevenni a jelenlévő most már ivó társamba is. Közös héja-táncunk ellenére, volt benne valami megfejthetetlenen tény, ami bizonyára ordított róla szorosabb körei beszédeiben. Muszáj vagyok hát kérdőre vonni a nevét illetőleg, még mielőtt elnevezném nyilvánosan Nensinek. Aki fűbe gubbasztva várja mikor lép színre.
- És valódi vagy álnévvel illesselek?  - fordulok felé, egy nem eltúlzott kacsintással megbolondítva a közhelyre szánt furcsa de mégis harmonikus hamari viszonyunkat. Kiköpött Maryln...vagy Esmeralda. A latinó lesütött barnasága szinte alap, hogy ilyen nevekre asszociáljak. Engem lepne meg jobban, ha végül kiderülne, hogy egy északi tartományból száműzték el, pusztán a napbarnítottsága miatt.
Feleletét a mihez tartás végett várva, megjelennek mellettem felsorakoztatott kis üvegcséim, libasorban. Csapos barátom pontosan tudta, mik az elvárások. Kénytelenül be kell várnom, míg közli valódi – avagy a helyzet okozta kliséből – kitalált nevét. Közben lélek-szemeim előtt ott égett a vodka erőteljes maró hatása, és egy hozzátartozó rituálé amit oly sokszor a több fős társaságokban mindig alkalmazni szoktam. De előtte, árulja el kit tisztelhetek meg ezen a lehetőségekben végtelen estében.

Seuna & Dolores

Meg kell hagyni frankó kis bige volt, a maga szex-háziállat ruhába öltöztette tüzes maca módján. Lassú, intenzív körtáncában ha át adnám magam az érzésnek, bizony most nem egy helyen járna felfedező hadjáratot a kezem, színtiszta érdekekből. Igazság szerint elkapott egy fajta endorfin érzés, spékelten egy jó adag szexuális éhséggel. Bizonyára nem a vodka miatt. No de nem vezetett tévútra, egyedül azokat akik mentségükre szólva férfinek születtek, és átkozzák a napot hogy miért nem tértek be hamarabb ebbe a szórakozóhelybe. Mi tagadás, násztánca fél másodperc alatt elrepítette a férfiak alsó fertályát egyenesen a mennyországba. Roppant mód élveztem, hogy aktuális társam vevő volt az alattomos provokálásra. Mégha az ,,megkaphatatlan" presztízsét is rontotta. Partneremre akadtam, mikor elkapott a hév hogy orvul mindenki figyelmét szembetámadjam. Hmm...oké, legyen akkor pár lépés, ahogy az az illik. Ahogy a zene dinamikája érződik úgy váltom le akkori helyemet közelebbi mozdulatokba csapva. A hirtelen váltás a zeneszám erejéig működik, - pont mikor kezdem kellően hozni az eltitkolt szeretőt – mikor az első teremtés koronája megérzi előrelátott érkezésének pillanatát. Éket verve közte és köztem, melyet két indiszkrét mozdulattal próbál mégjobban elorozni tőlem. Én azzal a lendülettel csaptam le magamról a kezét miután enyhén túlordítva értésére adtam enyhe figyelmeztetésem.
- Te f*sz! - szólítom meg a pajzán hím egyedünket. - Nem bébi ubira utazik! - jelentem ki, amolyan mocskosul célzós mustrával gatyája közepén, beállítva a feltűnt nőszemélyt egyelőre képzelt szeretőmnek. Nah ebből már is levette a lényeget a pali, a cerkát behúzva kullogott arrébb mint akit jól tökön térdeltek. Néha én is okozok magamnak meglepetéseket, főként megsaccolhatatlan reakció készségeimmel. Tudtam, hogy ha finomabbra fogom azzal nem veszem el tesztoszteron többletét. És még milyen jól tettem, hogy durvább eszközömet vágtam a fejéhez. Kár hogy ,,védelmi" fegyverem nem került előtérbe. Pedig a késem fenéséhez, épphogy megfelelő hosszúságú lett volna.
Az akadály tényezőnket immár elküldtem a süllyesztőbe. Jöhet az ilyenkor ildomos ajánlatom, pár pohár kísérőre. Mindezt úgy felvezetve, hogy kissé indiszkrét módon mellé teszem számat a hallószervéhez. Az helység alapzaját ezzel is kiszűrve, természetesen.
- Ismerkedés vagy anélkül? - teszem föl mint egy Istenadta férfi...mélyen a szemkontaktust tartva vele, mégmielőtt jenlegi partnerem megtanulja menekülőbe fogni karcsú lábait. - Nem szeretem a hátulról jövő körítéseket. - szofisztikált hangsúllyal lejtem mellékelem ironikus mosolyom kíséretében, mintha a szabotálás nem lett volna alapvető tervem a sanyarú sorsú erősebbik nemmel szemben.

Seuna & Dolores

Bődült dizsi és kellő szmog áztatta szag telíttette be körös körül a város zsúfolásig telt utcáit. Az embernek már kedve lett volna bőrén keresztül akklimatizálódni a kinti felpezsdüléshez. Mindezt szombat korai 22:00 órás óraművel. A napokban játszottam el Oscar-díjt érdemelt szívtelen k*rvát. Ideje hát ma adnom hagyomány tisztelően a könnyen kapható virágszált. Elég szélsőséges?
Nincs különösebb oka a tombolhatnékomnak, mint egy zsenge éveiben járó Patrick Bateman dublőr kényszeres figyelmen kívül hagyása. Melléktermékként alkoholt fogyasztva és egy-néhány chippendale-el élcelődően a lenge öltözéküket becsmérelve. Kitudja mit hoz a jövő? A kivégzők sora kifürkészhetetlen! Akárcsak mélyen tisztelt Urunké.
Fél tizenegy előtt kerülök mélyebb indíttatással a város tömegközlekedésbe, egy jól elrejtett szórakozásra kitűnően alkalmas alvilági clubhelyre. A bizti őrrel ütközöm nem sokkal éjfél előtt, ki olyan ismeretséget látott már bennem mint egy újságírós bódés az üzletemberekben. Így azzal az előzékenységgel fizetésmentesen engedett be, melynek külön rásegítése volt a ruhaválasztásom. Tudtam első lépteimet hova kell vezetnem, a csapos jóvoltából. Ott sejtelmes kezdéssel kértem az első adag enyhítő vodkámat, melyet párba kértem egy csípős tequilával. Amikor a latin keveredik az orosz kutyával. A dohány szürkeségbe füstölt mértéktelen alkohol ivászat még nem feltételezett, aki csak a harmadik felesnél és hatodik cigijénél tart. Persze a megjelenésem nem marad láthatatlan, így egy-kétszer még azzal is megjutalmaztak hogy mellém csapódtak, miután 20 perc szűkében egy érhetetlen beszéd stílusban kommunikációra nyitották a szájukat, ám azon maradéktalan szenny indult útnak. Naná hogy jól megbámulnak. Különösebben nem izgat, csakis akkor ha 10 közül a 9-nek valami más tereli el a figyelmét rajtam kivűl.
A Second Hell igazán felkapott lett mostanság. Főként hogy mindenki itt élte le második poklát az első számú foglalkoztatásuk után. Ugyan itt a pokol szimbolikus értékkel párosul, az idetévedőknek mégis égni kezd a torka az első welcome drinking után, és kelletlenül égni kezd a teste mikor egy szál semmiben flangáló David Hasselhoffot lát. Ez volt legkedveltebb helyeim egyike, ahol apáca ellenesen kiélhettem eddig rejtett, rohadható hajlamaim egyikét. A bujaságot. Mintha nőknél ez nem létezne. Igen, valószínű a köztudatban egyszerűbb minket apácaként elhíresztelni mint életörömök után futkosó szajhákként. A gyengeelméjűek kedvéért született meg ez a tévhit!
Elég alapozással indultam hát meg a tánctér felé, ahol még elenyészőben vezették le ideg-görcsszerű táncmozdulatokat az egyének. Mihelyst beálltam valami maradandó szép ritmust kifejezve, azonnal megláttam 5 méter távolságban konkurenciámat, aki hasonlóan szép testben csak úgy vonzotta a kéretlen tekinteteket. A hetedik mérgezésemre gyújtok. S a fülledt, dohos, késői hajnali órákban ráeszmélek, hogy nincs adandóbb alkalom és hely, hogy a legnagyobb inkognitóba temetkezzek. Mégha ez sokkal vonzóbbá tesz egy-két jelenlévőnek. S a kiláthatatlanság oltárán kapva kapok a már egyszer szemrevételezett hölgy szemkontaktusával, bizonyos magányomat akaratlanul egy veszélyes, flörtölő tekintet hangsúlyába mártva.