❝ “It’s a long journey to realise that the courtroom is the last place to seek the truth.”
Ludovic & Dolores
Tudhatta volna, hogy egyáltalán nem lesz könnyű dolga, mikor a VERNIER céggel szemben akar megnyerni egy ügyet. A tények magukért beszélnek, a vagyon bőven elegendő arra, hogy az ember megússza minden bűnét, ha úgy akarja, a világ igazságtalan és kegyetlen, a társadalom tagjai csak úgy képesek túlélni, ha önző módon magukat védik. Kimagasló teljesítmény volt, amit az idős fekete letett az asztalra. Ez a fajta stratégia csak a legprofibb ügyvédek sajátossága, egy amatőr, csetlő botló bojtár képtelen lett volna végig vinni ezt a színjátékot. Most az egyszer, a tárgyalóban mind a két oldal ugyanarra gondolt. Tudták az igazságot, hisz nem ostobák, ezt pedig Dolores is tökéletesen tudta. Hazugság volt, hogy a képek önmagukért beszéltek volna. Bár mindez egy laikusnak így tűnhet, azok akik tökéletesen tisztában vannak a valósággal már máshogy gondolkoznak. A sértett ugyanis bőrhibákkal rendelkezik, melyeket mindenféleképpen szeretne takarni a nyilvánosság árgus szemei elől. A jelenlegi helyzetben két lehetősége van: vagy elmondja, miről is szól ez igazából és megmutatja az eredeti képeket vagy egyelőre hallgat és engedi, hogy a másik oldal nyerésre álljon. Mivel nem dönthet ügyfele helyett, így nem teheti meg, hogy az elsőre essen a választása. - Nem kívánok nyilatkozni, tisztelt Bírónő. Köszönöm - szegi le a fejét a padló felé, szinte megszégyenülve nyugtázva mondatát. Hosszú ideje nem érzett már ilyen haragot, irodája a legjobbak közé tartozott, ez a kudarc nem fért bele a statisztikákba. Az esküdtszék döbbenete majd összesúgása sem segített a helyzetén, így ezerszer nagyobbat kell bizonyítania következő alkalommal, hogy újból hihessenek nekik. Bármi történik, minden követ meg fog mozgatni, hogy elkaszálja őket, de egyelőre, legalábbis mára jobb ötlet, ha letesz róla.
Mintha félelem suhant volna át a nő arcán, ahogy leslampodva kuporodott össze székében - Ludovic eddigi parázsló kíváncsiságát egyszerűen lángra lobbantva. Bánja is csak meg, hogy ide merészelt jönni - ahol a bájaival annyit ér, mint Csernobilban a ragtapasz. Meglepetésére viszont a semmiből zökkent vissza az önbizalma Doloresnek és Quincy szavaira hasonló hangnemben kezdte formálni válaszát.
- Megölöm a némbert. – suttogta oda Vicnek Quincy, épphogy csak kisercegve fogai közül, hogy a többiek ne vegyék észre. Az addig gyermeki érdeklődéssel figyelő örökös újból mosolyra húzta száját, de hamar legörbítette, nehogy az ügyvédnő őt vegye célkeresztbe. Bár ő tartotta a tisztelet jeleit - még ha nem is érezte azt - igyis elhangzott a neve. Állkapcsát leheletnyileg összeharapta, miután a nő agresszívan szorította a nyaka körüli láthatatlan hurkot, amelyet szavaival font. Érezte, hogy bármely vadító is volt Dolores, benne nem egy férfi tüzét keltette, hanem egy olyat, ami a nő házát égetné le legszívesebben. Mielőtt bárhogy is el tudott volna fajulni frusztráltsága, inkább hagyta, hogy mosolya tényleg előbújjon és tovább bőszítse az ellenfeleit.
Valahol dicséretnek vette, hogy külön említésre került, de ugyanakkor érezte, hogy Dolores De La Rosa ajkai közül kicsúszik a gyűlölet és a leereszkedés. Nem tudta mivel szolgált rá ennyire erős ellenszenvre - szimplán látásból ismerte őt és a férjével is csak párszor találkozott, ahol inkább hagyta az apját beszélni. Egyszerűen nem bírta elviselni az olyan mértékű tört angolt, amelyre a férfi volt képes.
Miután az ügyvédnő látszólag befejezte a mondandóját, egy szemforgatással díjazta az előadást. Ez nem szórakoztató volt, szimplán intenzív, de minden pozitív hatás nélkül. - Na most szedd szét, Quince. – suttogta Vic az ügyvédjének, majd hátradőlt a székében. Látszólag nyugodt volt, ám már kicsit elege volt abból a pimaszságból, amit el kellett viselnie és türelmetlenül várta, hogy az ő csapata is hasonló erővel vágjon vissza. Quincy kezét a szájához emelte, amint felállt, hogy megköszörülje a torkát és egyből kezdhessen, de még a bírónő szavai előtt megpillantotta Dolores felnyújtott kezét a szeme sarkából.
- Bírónő kérem, ez nem minden. – mondta az ügyvédnő, mire ismét felborult a rend a teremben. - Fényképes bizonyítékokkal szeretném alátámasztani a keresetünket. Ludovic egy halk, szarkasztikus nevetéssel csóválta a fejét, amint a felperes képviselője a fotókat először a pulpitushoz vitte, majd egy adagot az ő asztalukra dobott és végül az esküdtszék előtt mutatta be a fényképek másolatait. Ha nem lett volna tisztában azzal, hogy milyen embereket is védett már a nő és milyen férfihoz ment hozzá, még talán ő is elhitte volna, hogy egyszer az életben létezik egy nemes lelkű ügyvéd, aki csak egy fiatal lány igazságtalan tönkretételét próbálja helyrehozni. - Kurvára tudod mit kell lépned, ugye? – bökte meg Quincy húsos térdét Ludovic, kérdését az orra alatt mormogva. Az ügyvéd csak bólintott miközben szemeivel az előttük kibontakozó jelenetet pásztázta, gondosan figyelve minden apró részletre, hogy tudja, hogyan vágjon vissza pontosan. A vállalati ügyvédek hamar vastag bőrt növesztenek, a VERNIER cég képviselőjeként Quincy Newcomb pedig szinte már gépként működött a tárgyalásokon. Kiismerni, újratervezni, kivégezni. Ez volt a stratégiája.
A képek erős reakciót okoztak minden esküdtnél, undor és düh ült ki arcukra. Még attól a pár nőtől is lesújtó tekinteteket kapott Ludovic Vernier, akiket direkt azért válogatott ki a csapata, hogy az örökös sármja meggyőzze őket. Egy kisfiúhoz illő, duzzogó arccal terelte megint a bírónőre szemeit, aki újból felszólította őket a válaszadásra. - Először is, egy igazság elhangzott. – kezdte Quincy, miután újra felegyenesedett. – Én nem használom ezeket a termékeket. A kedves esküdtek szerintem nem is lepődnek meg, hogy egy 61 éves fekete férfi nem kenceficézik otthon. Ha viszont a magánéletem érdekli az ügyvédnőt, elmondanám, hogy van egy feleségem, két lányom, egy csodaszép unokám és megannyi nő az életemben. A kislány most töltötte be a 14-et és már őt is magával ragadta a téma. A VERNIER cég krémjeit és sminkkészleteit használja, csakúgy mint az anyja és a nagyanyja. Szóval, de - igenis bízom ezekben a termékekben és érdekelne, ha káros hatásúak lennének.
Bár sok ingyen árut adott a cég Quincy munkájáért, ő a felét kidobta - azt a felét, amelyről tudta, hogy lerohasztaná a felesége arcát. Nem is kellett az esküdtszékre néznie Ludovicnak, hogy tudja, hogy minden nő szíve meglágyult Quincy szenvedélyessége látván, a férfiak pedig humorában a kellemes ismertséget fedezték fel. “Úgy beszél, mint akivel szívesen elmennél egy sörre.”
- Másodszor is, pontosítani kívánjuk a felperes bőrhibáinak bemutatását. – folytatta Quincy, majd a saját papírtömbjéhez nyúlt. Egy kört ment a teremben - egy adagnyi fotórakást a felperes asztalára csapott, egyet a bírónő elé csúsztatott, eggyel pedig az esküdtszék elé lépett. Ludovic jól tudta milyen képeket tartott Quincy a kezeiben, hiszen bár nem ásta bele magát az ügybe, az érdekesebb “joker” kártyák az ő elméjébe is beleégtek. -Az első kép: 2024 február 15. - Brielle Palmer utolsó posztja a krém kipróbálásáról és egy heti használásáról szóló videója előtt. – mutatta fel Quincy a képet, amelyen a lány tiszta bőrrel, mosolyogva tart fel egy szponzorterméket. Az esküdtek összevont szemöldökökkel néztek össze, hiszen Dolores az előbb már megmutatta, hogy azelőtt mennyire egészséges volt a kinézete az influenszernek.
- A második kép: 2024. február 20. – Ms. Palmer posztja a videó forgatása alatt. – váltotta a kezében tartott papírt Quincy. Brielle arca változatlan állapotban fénylett és a tény, hogy a képaláírás a “Ne rejtsd el magad! Mindenkinek kell pár pihentető, természetes nap!” volt se segített sokat a helyzetén. Újból mint a tenger, úgy támadott fel az esküdtszék is, egymást közt suttogva a fordulatról. - Harmadik kép…– folytatta Quincy, könyörtelenül, se a sértettnek, se az esküdtszéknek nem hagyva, hogy feleszméljen a meglepettségből. – 2024. március 5. - Ms. Palmer elmondása szerint ekkor már több nap telt el a krém utolsó használata óta. Viszont, amennyiben a képen láthatják, annyi kiütés látható itt rajta, mint rajtam vagy magukon.
A moraj felerősödött. Felháborodás, szórakozottság és sokk hullámaiban verte a falakat az emberek csevegése, amit csak a bírónő kalapácsa tudott csenddé szelídíteni. - Rendet a teremben! – zsörtölődött a nő. – Felszólítom az esküdtszéket, hogy tartsák magukat a szabályzathoz. Amennyiben továbbra is megzavarják a tárgyalás menetét, meg kell kérnem önöket, hogy hagyják el a termet. - Bírónő, egy utolsó képet kívánok még mutatni. Kérem. – fordult oda a bíróhoz Quincy, gesztusa oly finom, mintha az embereket akarná védeni szavaival. Persze csak az utolsó döfést kívánta bevinni, hogy a régi VERNIER előnyös dinamika álljon vissza a két oldal között. A bírónő aprót bólintott, majd szemüvegét megigazítva az következő fotóért nyúlt a sajátjai közül.
- Negyedik kép: 2024. március 16. - amennyiben a krém hatására jöttek ki a kiütések Ms. Brielle arcán, itt már hetek óta látszódniuk kellett volna. – mondta Quincy, egy újabb tökéletes bőrű Brielle pózolt az esküdtek felé tartott fotón. – Kérem hasonlítsák össze az első és a negyedik képet és nézzék meg mennyiben tér el a kettőn látható arc tisztasága. A két papírt feltartotta, majd miután meggyőződött róla, hogy mindenkinek az állkapcsa a földet súrolta, visszasétált a helyére. Ahogy megállt széke előtt, úgy tornyosult Ludovic felé, hogy eltakarja a férfit a felperes asztalának látóköréből.
Vic, amint a képek a papírok tetejére visszaszálltak, gyorsan maga elé húzta őket, hogy felelevenítse emlékeit. Egy elégedett sóhaj hagyta el száját, amibe a teste is beleborzongott. Bár rosszabb kezeléssel is fogadták már tárgyalásokon, akkor is jól esett a sok mocsok után felülkerekedni. - A felperes vallomása szerint a krémet február 16 és 22 között használta csak, az első orvosi vizsgálata március 24-én esett meg. – Quincy folytatta, mostmár az asztalon támaszkodva rossz csípője miatt. – Felmerül a kérdés, hogy hogyan tudott volna több, mint egy hónapig lappangani a kiütés a bőrén, ha tényleg ez a bizonyos termék okozta azt… Tisztelettel bírónő, az alperes jelenleg ennyit kíván nyilatkozni.
Quincy, mielőtt felszólították volna rá, már le is huppant székére. - Na, “szétszedtem” őket, Uram?– hajolt oda egy csintalan mosollyal Ludovichoz. A fiú imádta, ha az ügyvédúr komorsága megtört (ha volt is rá oka és nem csak gőgösség borította el az agyát), ezért egy hasonló somolygással nézett vissza. - Szét hát. – válaszolt Vic és dicsérőn megpaskolta a férfi lábát.
A bírónő hangja törte meg az alapzajt, ami úgy járta körbe a termet, akár egy rossz iskolai osztályban. - A felperes kíván válaszolni? – kérdezte, mire minden szempár Dolores De La Rosára meredt.
"You are a king among men and I am a god among kings."
★ foglalkozás ★ :
Üzletember
★ play by ★ :
Freddie Fox
★ hozzászólások száma ★ :
7
Re: Clashing Forces / Dolores & Ludovic
Szer. Aug. 07, 2024 1:57 am
Clashing Forces
Dolores & Ludovic
Háta közepére sem kívánta ezt a tárgyalást. Megannyi fontosabb dolga is lett volna, mintsem megmondani pár beképzelt pöcsnek, hogy merre található a kijárat. Hozzá kellett szoknia, hogy ebben a városban ő talán az egyetlen igazán tökös nő, aki nem ijed meg az ellenkező nemtől, s nem tűrve a tahó stílust vág vissza, maga alatt felperzselve a termet. Nyugodtan hallgatta az ügyvéd monológját, a személyeskedésre meg sem rebbenve, hozzászokott már a hasonlóan olcsó próbálkozásokhoz. Igen nevetséges volt a VERNIER cég nevében arról hitegetni az embereket, hogy a kifejlesztett termékeik évekkel előrébb járnak versenytársaiknál tekintve, hogy a vak is láthatta mennyire hanyag módon készítették azokat luxusborításba csomagolva. Nem tudhatta ekkora anyagi háttérrel ennek mégis mi lehetett a valódi indoka, de az eddig összeszedett információkból arra a következtetésre jutott, hogy itt nem az erőforrások szűke okozza az emberi egészségre és a környezetre merőben káros hatással lévő szerek folytonos használatát, hanem a kapzsiság, a gondolat, hogy ha a kereslet nem változik, mégis miért kéne jobb minőséget kiadni a kezeink közül, mégis mi vezéreljen arra, hogy antikrisztus helyett krisztust játszva okozzak valami jót a társadalomnak? Undorral festett arca fél pillanatra felvillant, melyet kollégája figyelmeztető jelzése szakított meg. - Newman, szerintem jobb lenne, ha most hallgatnál - mordult oda, sziszegve a fogai között. Épphogy elhalkult megcsapta fülét az a bizonyos szó, mely bárhol csapdába tudta volna szorítani őt. Most esett csak le számára, hogy melyik céggel is áll szemben. Házas élete során, feleségként ő maga is láthatta, miként tárgyalnak férjével a vállalkozás képviselői és állapodnak meg több együttműködésben is a jövőre nézve, most esett csak le neki miért is volt ismerős annak a beképzelt, pökhendi, szőke pöcsnek az arca, aki olyannyira hasonlított az édesapjára, hogy nem is értette, miért nem világosodott meg hamarabb. Volt hitvesének gondolata, a tudat, hogy még mindig létezik és bármikor lecsaphat rá a felszínre tört, melyre egyetlen reakciója az volt, hogy elsápadva lejjebb csúszott a széken, fogódzót keresve a környezetében. Végignézve a tekinteteken kollégája nagyokat nyelve fojtotta magába a kínossá vált légkörrel járó légszomjat, a terem pedig mintha órákra elcsendesedett volna, valódi magánnyal körbevonva az így is kétségbeesetten kiutat kereső nőt. Egyetlen menekülési lehetősége az volt, ha nem hagyja magát megtörni és újra lábra áll. - Felperes kíván válaszolni? - kérdezte a bírónő nyugodtan, mire Lora félretolva az ügy iratait felállt a székéről, majd blézerét összegombolva kilépett asztala által nyújtott védőfala mögül az esküdtszék elé. - A VERNIER cég ügyvédjei szorgalmasan dolgoznak azon, hogy valódi ténykedéseiket lepel mögé bújtatva továbbra is megkárosíthassák nők és férfiak millióit, ahogy semmibe véve a jogi előírásokat nyerészkednek a túlárazott termékeik tömeges megvásárlásán. Értem, kedves ügyvéd úr, hogy maga is olyannyira kétségbeesetten áll ehhez az ügyhöz, hogy a kiutat keresve állandóan aktáját kell bújnia és személyes megjegyzésekkel kell gyengítenie ellenfelét - nézett Quincyre lesajnálkozó tekintettel - de úgy gondolom jobban jár, ha végre vállalja a felelősséget a hanyag produktumok gyártásáért ahelyett, hogy kisemmiz egy olyan lányt, aki évek óta teljes odaadással annak szenteli az életét, hogy segítsen a bőrhibákkal küszködő, magát csúnyának érző nők ezrein. Gondolom elképzelni sem tudja min megy most keresztül, hiszen maga nem használja ezeket a termékeket. Nem meglepő, tudja mi van bennük, esze ágában sem lenne azt felkenni az arcára - mosolyodik el ravaszul. - De ez elmondható a cég leendő tulajdonosáról is, Ludovic Vernierről, aki évek óta csak kíséretként látogatja a tárgyalásokat, semmibe véve, hogy az édesapja által vezetett cég mit tesz a saját fogyasztóival, hisz mind tudjuk, hogy ez az utóbbi években már nem az első olyan vásárló, akinek komoly problémákat okoztak a termékek - magyarázott tovább, fél pillanatra a szőkefürtös svédfejre emelve tekintetét. - Ms. De La Rosa asszony, felszólítom Önt is, hogy ezen hangsúlyt hagyja el egyszer és mindenkorra, különben jogi következményeket kell, hogy alkalmazzak magával szemben - üti kalapácsát, bár tekintében apró elismerés és bólogatás tükröződik melyre csak apró bólintással válaszol. Ezekszerint a bíró ismeri már a VERNIER cég ügyeit, tud a hátterükről, ami számukra kedvezőnek hat.- Kérem mellőzze a csípős megjegyzéseket. - sandít rá morcos tekintettel, majd megköszörülve torkát folytatja.- Ezesetben megnyitom a bizonyítási eljárást, kérjük hozakodjanak elő a felperes és az alperes állítását alátámasztó eszközökkel, mivel a felperes szakértő véleményét indítványozta..- Dolores kezét az égnek emelve jelzi, hogy szólni kíván, a bírónő halk sóhajjal válaszol az illetlen gesztusra - így kérem az alperest, hogy adja elő a saját érveit védelmük érdekében - bólint aprót, befejezve mondatát morcos arckifejezéssel. - De La Rosa ügyvéd asszony, kérem - néz rá fáradt tekintettel a nőre, aki megigazítva ingjét és szoknyáját újból feláll székéből. - Bírónő kérem, ez nem minden - kezdi, az esküdtszék összenéz, halk suttogás töri meg a terem csendjét. - Fényképes bizonyítékokkal szeretném alátámasztani a keresetünket - lép elő az asztaltól, majd papírok tömkelegét kezei között tartva sétál oda a pulpitushoz, a bírónő elé 3 darab fotót helyezve. Ezt követően az alperesek asztalánál teszi meg ugyanezt a lépést, végezetül az esküdtek elé áll. - Ügyfelem egész életében gondosan figyelt a bőrére, mindig alaposan megválogatva azon együttműködéseket, melyek kozmetikai termékek használatára kérték fel őt. A VERNIER produktumait évek óta használta, így alapos meggyőződéssel egyezett bele a szeme alatti táskákat eltüntető krémbe, melynek drasztikus mellékhatását így kellett elszenvednie - mutatta a fotókat a civilek felé, ahol közelített fényképeken láthatták élesben a kialakult vörös, gyulladt kiütéseket. - Igen, tisztelt esküdtszék, ez a termék használatának következménye. Ezért is kérünk szakértői véleményt, mind bőrgyógyászatit, ahol megtudhatjuk, mennyire maradandó a sérülés, illetőleg gyógyszerészetit, hogy láthassuk az összefüggést a krémben levő összetevők és a kiütések között - veszi elő az utolsó lapot, ahol az állapot előtti arcot mutatja, letisztult, fénylő, egészséges bőrfelületet demonstrálva. - Remélem nem kell rámutatnom a képek közti különbségre, véleményem szerint mindannyian látják honnan hova jutottunk. A kép amit látnak közvetlen a termék használatát megelőzően készült, melyet ügyfelem a jövőben bizonyítékként akart felhasználni, hogy bemutathassa követői számára a jótékony hatását a terméknek. - bólintott feléjük. Megbotránkozott arcok, tágra nyílt szemek, a laikusok döbbent állapotban próbálták józan ésszel értékelni az előbb látottakat. - Ezek szerint kettő darab szakértői véleményt indítványoznak, asszonyom? - nézegette a fotókat olvasószemüvegén keresztül a bíró, rápillantva az ügyvédre. - Igen, tisztelettel kérjük indítványaink elfogadását - nézett vissza rá. - Kíván még valamit elmondani? Kérem ne habozzon, nem lesz több lehetősége rá. - Nem, köszönöm. - Ebben az esetben kérem foglaljon helyet. Az alperes mit kíván elmondani védelme érdekében? - tekint a másik asztal felé.
Ludovic egy enyhe mosollyal hallgatta végig az ügyvédnő szavait, hanyagul előredőlve, hogy ráláthasson a számára már-már szórakoztató komolyságot viselő arcra. Ha maga Dolores De La Rosa kísérte el a munkatársát, tényleg nagy veszélyt jelenthetett a VERNIER cég. Persze Vic ügyvédei nem osztoztak az örömében és minden eddigi könnyedségük kiapadt - az oldaluk mogorva pillantásokkal díjazta a nő szavait.
A bíró kérdésére Quincy lepillantott az asztalukon fekvő különböző dossziékra és aktákra, Ludovicnak pedig arcára fagyott a mosolya, néhány másodperccel lemaradva a történtekről. Minden tárgyaláson ott ült, de a harmadik-negyedik alkalom után egyszerűen nem bírta magára erőszakolni, hogy figyelmet is fordítson arra, ami ott zajlott. Arról nem is beszélve, hogy ő a felszínével volt csak tisztában az ügynek és a részletekbe már csak az ügyvédei ásták be magukat. Kínosan fordult oldalra, ahol látta az esküdtszék rá meredő szemeit, majd vissza a bírónőre. A faszomat.
Éppen nyitotta volna a száját, hogy valamit kihabogjon, de Quincy felemelte a kezét, mutatva, hogy hagyja rá a felelősséget. Pár csendes pillanat után egy aprót bólintott az ügyvéd, mintha megbeszélte volna magával a mondandóját és elfogadta volna az újonnan megjelenő kihívást. A székből még úgy állt fel, hogy szemei a dokumentumokon maradtak, de gyorsan felvezette őket a bírónőre.
- Mélyen tisztelt Bíróság, tisztelt bírónő, tisztelt esküdtszék! Engedjék, hogy felszólaljak, mint az alperes képviselője. Úgy gondolom misem bizonyíthatná jobban, hogy az igazság a mi oldalunkon áll, mint ez a kétségbeesett próbálkozás. – kezdte Quincy, majd egy pillantást vetett Doloresre.– Bár bevallom a monotonitást, amelyet Mr. Newman nyújtott eddig, jó, hogy a kedves ügyvédnő megszakította és igazán értékelem a hirtelen érdeklődését ebben a perben, de muszáj kihangsúlyoznom pár dolgot. A felperes most szándékot fejez ki, nem tényeket. A VERNIER cég számos teszten végzett sikeres eredményekkel az elmúlt időszakban. Ha Mrs. Smiraldi - akarom mondani, Ms. De La Rosa…
Ludovicnak lassan a vérnyomása kezdett a normális értékére csökkeni, majd gúnyos mosolya is visszatért ajkaira. Jól tudta, hogy ez a nyelvbotlás nem volt véletlen, és Quincy célja a nőt felbosszantása volt. A VERNIER évtizedekkel ezelőtt szoros szövetséget kötött az olasz divatmárkával, amely az eredetileg kis francia vállalkozáshoz hasonlóan világszintűre nőtt. Mindannyian tisztában voltak azzal, ki is volt Dolores De La Rosa, és nem kívántak tartózkodni eme ismeretek felhasználásától. Egy felkapaszkodott nő, aki elég vagyon szerzése után cserbenhagyta férjét és most egy saját reputáció szerzésével volt elfoglalva. Próbálkozni persze lehet, de Vic jól tudta, hogy soha nem lesz képes kilépni az olasz üzletember árnyékából, különösen úgy nem, hogy ez a hírnév is felkapaszkodásokból épült.
- Ha az ügyvédnő ezt ajánlja, mi is támogatjuk a kérvényét egy dermatológus szakértői véleményéről. – folytatta Quincy, mire Ludovicnak kicsit megakadt a mosolya. Bár nem tudott olyasmiről, hogy ebben a krémben is veszélyes adalékok bújtak volna meg, akkor is eléggé kockázatos lépés lett volna ennek a tesztelése a többi terméküket figyelembe véve.– És arra kérném a továbbiakban az ügyvédnőt, hogy ha lehet, kerülje el az olyan megnyilvánulásokat, melyben olyan még nem létező bizonyítékokkal példálózik, amelyek egyáltalán nem biztos, hogy alátámasztják állításait. Ahogy mondtam, semmi előjele nincs annak, hogy ez a végkimenetel szilárd alapokon állna, hiszen a cég 2021 óta a többi kozmetológiai márkát megelőző figyelemmel készíti áruit. Régen voltak problémái, ám ebben az iparban mindenkinek van, hiszen minden nap változnak az ismereteink egy-egy vegyszerről. Azonban a VERNIER mindig is próbálta ezeket a lehető legjobban kiküszöbölni.
Ez most komoly? Olyan bizonyossággal beszélt Quincy, hogy hirtelen Ludovic se tudta, hogy a férfi szimplán ennyire összeszedett vagy tényleg elhiszi ezt a maszlagot. Az ügyvédnek egyszer sem tükröződött aggály a tekintetében, viszont ujjait szorosan egy papírtömeg köré fűzte és markolásától egyre jobban gyűrődtek annak lapjai. Félt volna attól, hogy a nő megjelenése megváltoztatja az ítéletet? Mindenesetre Ludovic feljegyezte magának, hogy egy-két dicsérő szót azért meg kéne ejtenie Quincynek azok után, hogy egy ilyen nem várt kanyart is ilyen magabiztossággal bírt bevenni.
Quincy még egy utolsó pillantást vetett a másik asztalra. - És bízom benne, hogy a kedves esküdtszék átlátja a narratíva érdemi bizonyítékok nélküli manipulálásának kísérleteit. – mormogta az ügyvéd kemény hangon.– A stratégia úgy látom inkább kétely keltését kívánja, mintsem tények felsorakoztatását. Mi a tiszta igazságot képviseljük. Ezt az utolsó pillanatban tett gambitot kérem szemléljék a megérdemelt szkepticizmussal.
- Felszólítom az ügyvédurat, hogy ne tegyen személyes hangvételű megjegyzéseket a felperes képviseletére. Tárgyalóteremben vagyunk így mindkét oldaltól tiszteletet várok el. – válaszolt a bírónő, majd bólintott, mire Quincy alázatosan visszaült Ludovic mellé.
Az esküdtszék látszólag érezte a megváltozott erőviszonyokat és felpezsdültek unalomtól bódult állapotukból. Halk suttogások tengték be a termet, megvitatva az előbb elhangzottakat és mindegyik esküdt visszavonta magában azt a régi belső morajt, melyben az itt üldögélésről tett panaszt.
"You are a king among men and I am a god among kings."
★ foglalkozás ★ :
Üzletember
★ play by ★ :
Freddie Fox
★ hozzászólások száma ★ :
7
Re: Clashing Forces / Dolores & Ludovic
Hétf. Aug. 05, 2024 11:56 am
Clashing Forces
Dolores & Ludovic
Dolores irodája egyre nagyobb népszerűségnek örvendett, ami azzal is járt, hogy az ügyfelek száma is megsokszorozódott. Ilyenkor egy jó jogász mit tenne? Elküldené azokat, akiknek az ügyeit nem érzi a magáénak, hogy azokkal foglalkozhasson, akiket szívből tud képviselni. És mit csinál egy jó, eszes és kissé pénzéhes jogász? Ugyanezt, csak nem elküldi ezeket a klienseket, hanem átirányítja őket az alkalmazottai számára, akik vele ellentétben nem válogathatnak. Több pénz, kevesebb energia, a biztos siker titka. A fiatal ügyvédnő alapjába véve figyelt arra, hogy kik dolgozhatnak a neve alatt, leginkább a tapasztalatukat és az észjárásukat tartotta a legfontosabb értékeknek, a diplomaminősítés vagy a versenyeredmények hidegen hagyták, mégis, a legjobbak is hibázhatnak. Newman a tipikus jó kutya szerepét töltötte be az irodájánál. Monoton mamlasz, aki minden egyes kérdésre kinyitja a törvénykönyvet és kikeresi a rá illő paragrafust, hogy szó szerint visszaadhassa azt, amit annak idején meg kellett tanulnia a jogi egyetemen. Nem a legélesebb kés a fiókban, de épp elég eszes, hogy a könnyebb ügyeket gond nélkül megnyerje, hisz Dolores is csak akkor kérvényez eljárást, ha annak biztos alapja van. Habár rengeteg dolga az ő figyelmét is teljesen más területekre terelte, szemet szúrt neki, hogy a menetrendet, de legfőképp a statisztikájukat nem leszek képesek tartani, ha valamelyiküket ennyire elkaszálják. Mindezt megkoronázta, mikor a már jó pár éve nála dolgozó kollégája bekopogott az irodájába és kételyeit fejezte ki a tárgyalásokról. Lorának hamar kellett észbe kapnia, egy este alatt átfutnia az egész ügyet és cselekednie annak érdekében, hogy mindez ne azzal az eredménnyel záruljon, ami felé jelenleg még rohamosan közelít. Nem voltak egyenlő esélyeik, már jó pár alkalom lebonyolódott, mely mind az alpereseknek kedvezett. Fiatal influencer, akinek bőrén rendellenességek jelentkeztek, miután a kozmetikai terméket alkalmazta, nem véletlenül került Newmanhez az ügy, olyan egyszerűnek tűnik, hogy az embernek gondolkoznia se kell annak érdekében, hogy elkaszálja a másikat. Meglepő módon, ellenfeleik ezt saját előnyükre tudták fordítani, így a bíró nagy valószínűséggel a mai napon el is jut majd odáig, hogy ítéletet hozzon az ügyben. Tudta jól, hogy egy sértődött nő mikre képes azért, hogy bosszút állhasson az őt cserbenhagyó ügyvédeken ezt pedig a háta közepére sem kívánta. Mindenkinek meglepetést okozva elkísérte kollégáját a mai tárgyalásra, a légből kapott ötlet és a szervezetlenség miatt pár perccel később érkezve a megszokottnál. Az ajtón már az utolsó alak kódorgott be, mikor meghallotta siető kopogását, így illedelmesen végigvárta, amíg ők ketten is belépnek a terembe, csak ezek után zárta be a bejáratot. Lassú léptekkel vándorolt el saját asztalukig, majd aktatáskáját letéve helyet foglalt, apró bólintással köszönve a bírónak, aki a meglepettségtől kissé habozva, de visszaköszönt. A velük szemben lévő asztalra szándékosan nem fordított figyelmet, tökéletesen tudta kik ülnek a másik oldalon. A VERNIER cég híres helyett hírhedt volt, így nem volt nehéz ismerni a nevüket egy ügyvédnek. A bíró megnyitotta a tárgyalást, ahol először a felperes kezdhette meg a perbeszédét, Newman helyett most Dolores állt fel az asztaltól, apró mozdulattal megsimogatva ügyfelük vállát. - Mélyen tisztelt Bíróság, tisztelt bírónő, tisztelt esküdtszék! Ügyfelem nevében továbbra is fenntartom a keresetet az általa elszenvedett sérülésekért járó kártérítés ügyében. A VERNIER cég múltjában számottevően sok a visszás ügy, nem ez az első és nagy valószínűséggel az utolsó olyan eset, hogy borsos árat kell fizetniük a hanyagságuk és a szakértői vélemények semmibe nézése miatt. Ez a lány évek óta reklámoz hasonló kozmetikai produktumokat a saját megélhetése érdekében, melynél most nagymértékű jövedelemkiesést kell elszenvednie amellett, hogy tartós károsodást szenvedett a bőrén a VERNIER által szponzorálásra és reklámra felkínált krém miatt, melyet nem vetettek alá olyan kísérleteknek, hogy ezt a rettenetes következményt hamarabb meg tudják akadályozni. Ezennel kérem a gyógyszerész szakértő véleményét, aki hivatalosan is megállapítja, hogy a krém emberi bőrön nem alkalmazható, ami önmagában is bűncselekményként értékelendő, hisz a jogszabályok megszegése a gondatlanságból elkövetett testi sértés esetét eredményezi - beszél nyugodtan, ujjait összefűzi, az esküdtszék felé fordul. - Kérem, csak gondoljanak bele, ha ez saját magukkal történt volna meg. Az előbb megnevezett krém forgalomba került, azt milliók vásárolhatják meg azóta is nem tudva, hogy egy szegény lánynak mit kell elszenvednie a cég hibája miatt. Maguk engednék, hogy ez a termék továbbra is a boltok polcain kínálkozzon megvételre vagy maguk szerint is az a felelős döntés, ha a Vernier cég produktumait vizsgálatoknak vetik alá annak érdekében, hogy többé ne fordulhasson elő az, ami miatt most mind itt vagyunk? - tekint vissza a bírónőre, majd aprót bólint, jelezve, hogy egyelőre befejezte mondandóját. - Köszönjük ügyvédasszony, átadnám a szót az alperesnek. Mit kívánnak elmondani a saját érdekükben? - fordul a bíró a másik oldal felé. Dolores leül, egyenesre simítja öltönyét, majd kihúzva magát a székén vár a válaszra, egy pillanatra az esküdtszék felé pillantva. Kételkedő, összenéző tekintetek, néhány elismerő bólintás, halk suttogások, ebből ítélve talán még van esély megfordítani az ügyet.
Ludovic sosem volt igazán koránkelő típus, ám a bírók előszeretettel helyezték a tárgyalásokat a reggeli órákra, amikor tudták, hogy ő is jelen lesz. Ez akár lehetett volna a véletlen műve is, de a férfi személyes sértésnek vette. Amíg a többiek állva várták, hogy végre beléphessenek a terembe, ő ösztönösen egy padhoz kullogott, és miután lomhán lehuppant, elővette a telefonját, hogy azzal foglalja el magát.
A mostani perük már másfél hónapja tartott, ám nem azért, mert valódi küzdelmet jelentett volna. Azok, akiknek szerencséjük volt belépni a tárgyalásokra, tudták, hogy csak napok kérdése, hogy a VERNIER megnyerje az ügyet, és mindez a nagy felhajtás a feledés homályába vesszen. A felperes egy fiatal lány volt, akit maga Vic is látott már az interneten. Annak érdekében, hogy ne kövesse a nőkről alkotott sztereotípiákat, főként smink tutorialokat és szépségápolási vlogokat készített... Mennyire eredeti. Eddig lelkesen dicsérte a márkájukat és számos gálájukon is részt vett, most viszont azt állította, hogy az egyik termék olyan kiütést okozott nála, amely bizonyítottan maradandó bőrhibákat fog hagyni. A feltevés nem volt légből kapott, hiszen Ludovic jól tudta, milyen hormonok és káros szerek rejtőznek néhány készítményükben, de a lány ügyvédje eddig csapnivaló munkát végzett. A bizonyítékok néha ingatag alapokon álltak, tiltakozni nem mert a vállalat jogi képviselőjeivel és zavartsága hagyta, hogy a VERNIER csapatja vezesse a tárgyalások menetét. Nem mintha az iroda vezetőjéről különösebben magas véleménnyel lett volna, de a nyerési arányai alapján azt feltételezte Vic, hogy egy keményebb és kompetensebb embert küld majd. Ludovicnak marketing igazgatóként nem lett volna kötelessége, hogy a céget képviselje a bíróság előtt, ám legbelül élvezte a tárgyalások izgalmát és ellenségeik hasztalan erőlködését. Azonban ez az ügy túlságosan könnyűnek bizonyult, így nem nyújtott számára szórakozást.
- Fiúk, szerintem ma megtörnek és ebéd után már egy megyezést fogunk összeállítani. – jelentette ki a cég főügyvédje zsebre tett kezekkel. A csapat félkörben vette körül Ludovicot, ám mind állva maradtak. A többi jogász pusmogó és arrogáns kacajjal díjazta a közleményt, ám az örökösnek még mosolyra se rándultak az ajkai. - Azok után, hogy egy vitát Dumb és Dumberrel idáig húztál, Quincy, én nem lennék túl büszke a helyedben. – felelt Ludovic, fel sem pillantva telefonjából.– Mire jó a diplomád, ha egy kisegítős tébolyult is kihívást jelent számodra? - Uram, tudja, hogy- - Tudom. Tudom, hogy ez már a negyedik olyan tárgyalás, ahol végig kell néznünk a szokásos kis szadomazo előjátékotokat, majd a végén ismét ugyanott találjuk magunkat, mint eddig. – vágott közbe a férfi, tekintetében egy tinédzser fiú daca ült ki.– Komolyan- ennek a pasinak arra áll fel, ha porig alázzák? Vagy minek jön vissza? - Bár vétett hibákat, a bizonyítékai ellen még nem tudtunk úgy kitérni, hogy egyből megszüntessék az eljárást. Csak idő kérdése, hogy a bíró lássa a folytatás szükségtelenségét. – válaszolt Quincy. Stílusából tisztán látszott, hogy nem ez volt az első eset, hogy így beszélt vele a főnöke.
- Akkor tegyünk róla, hogy a mai napon eljöjjön az idő válasza. Jó? – emelte fel Ludovic egy lesújtó pillantással tekintetét az ügyvédre és hozzácsapott egy gúnyos mosolyt is. - Igenis, uram. – bólintott Quincy, majd hangosan megköszörülte a torkát, hogy feloldja a kínos légkört.– Mindent megteszünk.
Körülbelül tíz perc várakozás után - ami tökéletesen elég volt a már rég kidolgozott stratégiájuk átvevésére - végre mindenki megérkezett és beengedték őket a tárgyalóterembe. Egy morcos ásítás kíséretében lépte át a küszöböt Vic, majd komótosan az asztalukhoz lépdelt. A helységben ilyen korán mindig kicsit csipősebb volt a levegő, ami segített valamennyire kiráznia álmosságából, ám a reggeli sietése végett kihagyott kávé meglátszott rajta. Szája magától biggyesztésre csúszott ahogy vizslatta Quincyt és a folyamatot, amelyben a papírokat szortírozva kirakta az asztalra. Hátát a pulpitus és a bejárat felé fordította.
Bambulásából csak egy ideges sóhaj rángatta ki. - Na szép. –csóválta a fejét az ügyvéd, akihez a hang tartozott. A többiek már ültek és csak a fiú és Quincy maradt még talpon.– Már csak ez hiányzott. Ludovic ösztönösen felhúzta egyik szemöldökét, majd megfordult, hogy megnézze, ki okozott ekkora egyöntetű irritáltságot a csapatában. Bár a látvány őt is meglepte, a reakciója nem különbözhetett volna jobban társaitól. Egy aljas mosoly kúszott arcára. Úgy látszik mégis jól fog szórakozni...