Kinézet • • •
Egy 20-22 év közé tehető nő. Kislányos arcvonásokkal, és egy feltűnő mégis megkülönböztethető arccsonttal. Szemei kissé beesettek - feltehetően az éjszaka túlórák miatt. Színűk harsány és sötét barna közé tehető. A haj hátközép hosszú, dús és világos barna árnyalatú. A szemöldök hasonlóan barna, keskeny és határozott vonású. A száj telt, ugyanakkor széles. Az arcszín határozottan sápadt, mintha egy élő hulla lenne. A test bioritmusa normálisnak mondható, de nem állítanám biztosra. Megfelelő test-tömeg index, azonban egy-két helyen furcsa zúzódások fellelhetőek. A kék foltok oka egyenlő a találgatásokkal. Talán valamilyen támadásnak tudható be. Van egy igen feltűnő tetoválás az alany bal vállán. A vállon található tetoválás fekete vonalakat ábrázol. Nem mindennapi tetoválás, ez már bizonyos. Maga az érintett látványa egy megviselt test képét adja. De a 0-ás vércsoportjában nagy adag vörös-vérsejt koncentrációt észleltem. Fizikailag majd kicsattan az egészségtől. Ezenfelül, rendkívüli és megmagyarázhatatlan gyorsaságot észleltem anyagcsere folyamatai között. Az izmai akár egy tizenévesé. A testhossza eléri a 166 cm-et. Testsúlya pedig 51 kg. Ha véleményt kéne mondanom a páciensről, akkor a biológia GI Joe-ének titulálnám. A tetoválások eredete és megnevezése eddig nem ismert. Gyanítjuk, hogy egy beavatási rituálé szimbólumai. De nem állítjuk 100%-an. Az alany priusza azonban tömérdek gyanút vet fel. Iskola rendbontásért áthelyezték. Közterületi gyújtogatásért őrizetbe vették. 2 hónapot ült női-fegyházban. Nem büntetlen előélettét továbbra is megfogalmazhatlan homály fedi. Semmilyen betegséget vagy rendellenességet nem észleltünk a kezelések során a szervezetében. Egyedül a tüdő ad okot az aggodalomra, mert az alanyunk szenvedélyes dohányzó.
Ez minden, ami segítségül szolgál a kezdeti elemzések alapján.

Jellem  • • •
Büntetett előéletű. Tipikus törzsgyökeres, karótnyelt angol. A jelentésekből kiderült, hogy alkalmi munkákból szedi a napi betevőt. Ő annyit nyilatkozik erről, idézem: "Akár egy hentes munkája a vágódeszkánál" Szerintem elmebeteg. Én mondom fura egy nőszemély. Ráadásul nem hajt benne túlzott buzgóságot, hogy családot-alapíthasson, mint a normális emberekhez hasonlóan. A kapcsolatai kihűltek. Egyedüli hozzátartozóját, egy bizonyos Reda Silived-t utoljára 2001 tavaszán látogatta meg. Egyke gyerek. Az ilyenek mindig is önelégültek önmagukkal szemben. Dr. Paloma Mendez terapeuta leírásai alapján, a munkája iránt megrögzöttnek, céltudatosnak és határozottnak írta le. A jelentésekből ez is kiderül, hogy noha ideiglenes munkaviszonyban áll viszont tartózásai nincsenek. Az anyával sajnálatos módon nem tudtuk felvenni a kapcsolatot. A magyarázatai között arra hivatkozott, hogy már nem áll szoros kapcsolatban a lányával. Egy távoli ismerőse azonban szívesen beleegyezett a kihallgatásba. Állítása szerint Ms Silived lenyűgöző és vibráló személyiség. Minden egyes lehetőséget gondosan átvizsgál, elemez mielőtt még meghozná saját döntését. A kihallgatás alatt, őszintén bevallotta sajátos benyomását a lányról. Idézem: "Sosem adott okot a félelemre. Mindig pontosan és gondosan érkezett, dicséretet tett. Teljes mértékben elismert." Barátja kihallgatásának dacára sem találtunk kellő bizonyítékot, hogy börtön mögé juttassuk. Azon az estén, mikor a gyilkosságot elkövették, az ismerősének kimenője volt. Ezért nem találkoztak. Mikor az eljárás során kiderült, hogy Ms. Silived azon az éjjelen a kórházban tartózkodott, kihallgatás alá vontuk. Ám a tényleges kikérdezésre nem került sor, a bizonyíték hiánya miatt. Mert azon a 2020. szeptember 14.-i napon, egy üzletembert esett ki Bronx Waterfront épületének 16 emeletéről, melynek a nő szemtanúja volt. Név szerint Neil Rogers, aki a helyi önkormányzat hivatali alkalmazottja volt. A bróker szakmában nem idegen fogalom az öngyilkosság. Azonban, Ms Silived ottléte elég indokot adott arra, hogy ő legyen a fő gyanúsítottunk.

Nem sokkal később felkerestük azt a bérház tulajdonosát, ahol vélhetően Ms Silived tartózkodott. Bevallása szerint, közvetlen személyiség, a maga módján humoros, de gyilkosan tud mosolyt lejteni. Mindig pontosan fizeti a bérleti díjat, és egy napot megelőzően szól ha az éjszakát házonkivűl tölti. "Az éjszakai túlórák nála mindennaposak." - állítja Bill Herof a bérház gondnoka. "De ha többet szeretnének meg tudni róla, keressék fel a szobalányt, miss Tildát!" Kérésének eleget téve, felkerestük a megnevezett szobalányt, aki együttműködően megosztotta velük információját. "Elbüvölő és kimért modorú nő." Percekkel később hozzátette, idézem: "Reggel látom legtöbbet a szobájában, legtöbbször mobilja felett görnyedve. Semmilyen különös dolgot nem láttam eddig a szobájában. Javarészt csak aludni tér be ide." A szobalány nyilatkozása megintcsak bizonyíték hiányt sarkalt. Mindenkit kikérdeztünk, aki fontos személy lehetett Seuna kapcsolatai között. Dacára, a kikönyörgött házkutatási engedéllyel a kezünkben, nem akadtunk semmilyen jogszerű bizonyítékra a szobájában. A bíró ártatlannak vallotta. Azóta az ügy megoldatlan maradt.
   

A termékenységtől számított 3 hónap letelte után, kezdett kirajzolódni valami nyúlványra emlékeztető valami. Ez maga a gerincoszlop kezdetleges formája volt. A terhesség 5-6 hónapjára pedig, már megjelentek az érzékszervek és a testet beborító hámsejtek. Fájó bevallani, de borzasztóan sötét és magányos volt odabent a méhben. Mindaddig, míg nem akadtam egy megfelelő társaságra. Az időben és fejlődési-folyamatokban lemaradt parányi kisöcsém, kitűnő hallgatóság volt. 2 hónapon keresztül élveztem szimbiózisban az együttélést vele. De az utolsó hónapnak számított időszakban, valami érezhetően nem volt rendben. Talán tényleges megfontoltság volt, vagy spontán csak egy vegetatív inger cselekvése. A vajúdás folyamata alatt, valahogy már nem éreztem örömtelinek az egymás-között folytatott csevejünket. Idővel gyűlölni kezdtem az öcsémet. Igen, borzasztóan gyűlöltem, hiszen rendellenes fejlődése az én egészségemet is veszélyeztette. Így hát megöltem. Noha az öcsém nem önszántából áldozta fel magát értem, köszönetet érdemel érte. Hiszen ha nyilvánvalóan nem így cselekedtem volna, akkor mostanra nem lennék itt, általa. Ő pedig hagyta. Habár, nem is tudott volna ellenszegülni, hiszen védekező reflexei is alul-működtek. Természetesen erről az orvosoknak más véleményük volt. Szerintük megvolt az esély, hogy a két gyermeket egészségesen a világra hozzák. Abszurd módon, az én ésszerű cselekvésemet, nem másnak, mint megfontolt gyilkosságnak tartották. Persze a hitetlenkedők nagyobb arányban voltak jelen, és egyenesen elképzelhetetlennek tartották, hogy egy magzaton belül gyilkosságot lehetne véghezvinni, tudatosan. A szülészorvos, aki akkor abban az időpontban a világra hozott, így felelt a különös jelenségre: "Asszonyom, megmondom őszintén én magam sem láttam ehhez foghatót, 25 éves pályafutásom során. A maga lánya túlélési esélyeit növelve, végzett a saját öccsével!" - S pontosan így lehet összefüggésbe hozni Darwin természetes szelekció elméletét az én születésemmel!


ś̸̞̪͔͍̄́̏̈́͠ǫ̶̨̛̛̩̠̺̺̥̣̠͔͍͌̍͂̄͗̈̈́̐̓̈́̈͠͝ͅm̷̘̳͍̰͇̿̔͒̇̓̉̀̏̀̾̀̅̌͝ȩ̷̗͕̼̼̱͉͔̤͙̟͛͐̅̅̀ẗ̴̛̛͈̺͓̠̩̜͉́̈́̀̌̌̀̓̈̈́̎̇̃͜͝h̴̘̮̟̪͉́́͒͋̅̌̽̓̑͜i̷̡̤̦̙̯͍͎͉̤͜͠n̵̢̢̳̯̞̺̱̺̘͎̓͛͗̾̚͜͜ͅģ̶̨̖͙̘̞̠̰̜̳̳̃͒̆́̽̋̀̽̍̑͂͋̚͜ ̸̨̡̧͔̥̘̗̤̗͚̰͊͌͆͂͌̉͛͗͗̑̉͘͘͠w̴̨̩͍͕̏̈́̐̀͋̇͂͋̚͠r̸̛̫̭̠͔͖̱͈̯̠̗͈̪̮̼̽͋͐̓̄ö̸͖̭͙̼̠͔̩̖͖͎̜́́͘͜ǹ̸̫̫͍̥͎́̋͂̄́̋͊̎̉̐̉̿̒g̸̢̛̹͙̬͉̤̜̯̒̋̍̒̃̏̀̀̀͘͘͝ Ꮤ???????????? ????????
De ne szaladjunk ennyire előre. Jobb lesz ott kezdeni, ahol a gyom-virágzásnak indult. Az idő akkora tehető, mikor még ifjú, kis, hülye kölyök voltam. Abban az időszakban, ami fajsúlyos és a szülők számára a figyelmesség kimutatásának mérföldköve volt. Én ostoba, minden porcikámmal azon igyekeztem, hogy kivívjam szüleim figyelmét egy percre.  Az én családomban ez enyhén szólva, nehézkes volt. Főként mert meg nem született öcsém gyilkosának voltam számon tartva. Már idestova 15. évemet betöltően - nap mint nap - éreztették velem, hogy mennyire utálnak. Szóval a figyelem-kivívása nem csak ösztön-szerű elhatározásom volt, hanem egyben egy segélykiáltás, ha úgy vesszük. Nah de valójában...itt rontottam el a legjobban a dolgokat. A már egyébként is eldurvult családias életszínvonalat.
Én csak tettem, amit ösztönszerűnek éreztem. Így hát nem is lehetne engem gyanúsítgatni azzal, hogy szándékosan hajtottam végre. Csupán csak egy apró figyelmet kértem szülő-anyámtól, hogy vegye szemügyre, amit aprócska kezeim között tartogatok. Azt a konyha vágószerszámot, amit 5 centis távolságban tőle távolt tartok. Anyám azonban a várt reakció helyett, habozás nélkül arcon csapott. Aztán rá egy másodpercre sajnálatát kifejezve, ölelt magához. Egy gyermeknek ezt, - az érzelem két eltérő végletét - nehéz összeraknia. Talán még egy felnőttnek is nyilvánvalóan megdöbbentő lett volna. De nem ez takarja a legrosszabbat. Hanem az, hogy mindezeknek közvetlen szemtanúja lett. Az édesapám.
Egyetlen napra rá, már apám dühöngő ordítozásán riadtam fel az ágyamból. Elsőként szembesültem a tudattal, hogy megakarnak ölni. A kezében lévő kés erre még jobban rányomta a bélyegét. Azokban a szűkös másodpercekben, csak arra emlékszem, hogy halálosan féltem. Mintha egy megvadult szörnyeteget láttam volna megelevenedni egy teljesen vad idegenben. De apám könnyei elbizonytalanítottak. Mintha nem önszántából tenné, hanem valakinek az utasítására. Kétségbeesésemben, a falhoz szorultam. Apám sötét körvonalai egyre jobban tisztábbá váltak. S mikor a konyha kés élét, a magasba emelve akarta volna megadni a kegyelem döfést, becsuktam a szemeimet. S hirtelen, minden néma lett.
Már az érzés, hogy a kés pengéjét nem a szívemben éreztem, lecsillapította bennem a kegyelemért kiáltozó sikoltozást. De továbbra sem mertem felnyitni a szemeimet. Féltem, ha lopok egy falatnyit a valóságból, azon perc meghalok. Aztán, anyám keserves sírására megtört bennem a féreghez méltó gyávaság. Mikor befogadtam a látvány minden zeg-zúgát, súlyos vérfeszteséget láttam, amik felfestették az egész lakást. Nem kellett biológia tanfolyam ahhoz, hogy apámat halottnak tituláljam. De furcsamód nem rémített meg, a pár centire, vérbe áztatott test látványa. Mi több, már a folytonos reszketésem is alábbhagyott. Anyám azonban zokogott. Még mindig. Mintha soha nem akarná abbahagyni. Biztos voltam abban, hogy öcsém gyilkosa mellett már apám gyilkosaként is felírt a gyűlölt személyek listájára. Így hát rém egyszerű volt a megoldás. El kell hagynom az országot. 16 éves voltam mikor elhagytam a szülői fészket.
Idéző jeles kiköltözésemet szükségszerűnek éreztem. De az ulticélom nem volt ismert. Egyáltalán. Tizenévesen már az is kész traumaként ért, hogy megnőtt körülöttem tér. Ráadásul mindez decemberben folyt le.


F̶̡̫͙̪̙̗̠̞̖̫̈́̇̈́̈̈́͛͌͐́͒͘͜͝i̶̜̝̫̮͓̥̺̪̎́̈́̂͛n̴̲̤̤͓̱͎̦̟͙̼͉̟͍̙̓̋d̴̨̻͕͓̺͇̩͈̩̜̜̰̪̿͗̿̕͘ ̵͎̭̱͔̮̰̗̄̽͜m̷̙̮͕̪̗̓͗̓̄͐́͌̓͘͜͠e̸̤̩͚̥̫̣̝͙̖̋̒̀̄͂̾̿ͅ
Az évek többsége nem egy idillikus kis otthonos közegben vált maradandóvá. Hanem egy női kollégiumban, amit otthonom helyett otthonomnak kellet hogy hívjak. Hana, a főnővér, aki reménytelen életemet mentette, mindennap ellenőrizgetett. Mint egy beteget, akinek szociáládásra van szüksége. Nagybátyjám kiéerkezésem előtt 2 hónappal alkohol függőséggel küzdött így egy gyors látogatás által a rendőrség szemében kiszolgáltatottá váltam volna. A tisztelendő anya tudott róla. Tudta, életem piszkos kis szégyen foltjait. Egyházi szolgálatát sutba dobva, megbocsátott mint egy szerető anya. Ez volt a legsúlyosabb hiba. De mindhiába. 3 évnyi megjátszott egyházi internátusban töltött nap, olyan volt számomra akár egy fehérre nyalt fegyházban. Az bent folyt "ügyleteimről" szándékosan hallgatva. Az elméleti tanításomat papoktól és külön tanároktól tanultam. Nem szenvedtem hiányt, csak az alapvető szabadságban. Későn, 18 éves koromra határoztam el, hogy elhagyom az eddig névtelenségbe taszító fehér börtönt. Persze ehhez logikus, kigondolt terv volt szükséges. A tisztelendőt meggyőztem arról, hogy bevégezte feladatát velem kapcsolatban. Segített elrejteni a kritikus időszakban. De már nincs több idő bujkálásra. Elmondtam, hogy mik a szándékaim, s hogyan szeretnék új priuszhoz jutni. Szabaduszóként akartam dolgozni, egy sokak számára eseménytelen városban. A nővér vonakodva, de belement. Én pedig rögvest Manhattanbe költöztem.

Fizetett gyilkos? Hát nem kézenfekvő? S megmagyarázni sem tudom kellően, miért vágyódom ezután a hívatás után. Talán mert apám ráébresztett. Véres és valódi mivoltjával. Nem lelem benne undoromat, mint a legtöbbek. Semleges számomra. Manhattanben pedig épp pont volt egy betöltendő üres hely... na jó, volt más oka is, beismerem. Mert a valódi önmagamról nem mondtam le. Talán már nem emlékszel, de volt egy kés a kezemben. Mindössze 15 évesen. Amivel képes voltam apámat örökre elhallgatatni. Hát ez minden, csak nem véletlen! Szupererőt birtoklok...nem tudom kitől, de igazából nem is nagyon érdekel. Inkább az, hogy tökélyre fejlesszem. Ezekhez kellenek áldozatok...minél kiszélesedett válogatásban. Erre jó - a kevesek és kivétlesek számára elérhető, - Cherry applikáció. Ha élő, és a szerződés is feljogosít a párhuzamba helyeznem, akkor ugyan mindegy már neki, hogy én teszem el vagy egy sokkal nagyobb tapasztalattal bíró sorozatgyilkos kísérletezéseinek esik áldozatul.
Persze mint minden embernek, nekem is sikerült hibáznom...de nem aggódom túl magam. Hiszen már nem szerepelek a gyanúsítottak listáján. Szegény Neil...ha tudná micsoda megnyerő bizonyításként szolgált sajnálatos balesete, maga is felülértékelte volna értéktelen életét. Ami nekem vaskos 600 dollárt hozott házhoz.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Különös módon oldottad meg a jellemed megírását, de tetszett, mert így egyszerre tudtunk meg rólad sok mindent - amik inkább a felszínt mutatják - és közben meg is maradtál annak a titokzatos személynek, aki csak annyit árul el magáról amennyit ő akar. Képes vagy arra, hogy elrejtsd valódi énedet és amit mutatsz az egyszerre legyen makulátlan, de nem túl feltűnően. Csak annyira, amennyire az kell, hogy senki se másszon bele jobban az életedbe.
Szoktuk hallani, hogy a múltunk sok szempontból meghatározza a jövőbeli énünket. Akár a család akivel nevelkedtünk vagy a körülmények amiben éltünk, de minden hatást gyakorol arra mit viszünk magunkkal az utunk során. A kérdés csak az, hogy ez milyen irányba is visz majd minket? A tiéd tragédiákkal és veszéllyel teli melyek végül olyan emberré formáltak, akinek sajátos elvei vannak és azoknak drasztikus módon tesz eleget.
Tetszik a fogalmazásod és ahogyan felépítetted a karaktered személyiségét annak fokozatos változásaival együtt.  
Kíváncsi vagyok mit rejt még a te történeted, így már nem is tartalak fel. Még a végén itt a várakozás közben kapnak el.  
Köszönöm, hogy olvashattalak.  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!