Lora a sarki kávézóba tartott. Reggeli rutinja szerint minden hétköznap pontban 8.30-kor belibbent az ajtón, rendelt magának egy erős feketét, kért egy meggyes táskát, majd tovalibbent az irodája felé. Fekete tűsarkújának kopogása verte fel New York csendesebb részét, ahol lakhelye is helyet foglalt. Manhattan alapjába véve a legzajosabb rész volt, türelmetlen üzletemberek, egymást szitkozó, dudáló autósorok, civakodó árusok, mégis, a környéket belepte egyfajta béke, melyet minden egyes reggelen Dolores tört meg. - A szokásosat, hölgyem? - mosolygott rá a pultos széles vigyorral. - Köszönöm - mosolygott vissza szelíden, majd amíg várta rendelését kíváncsian tekintett végig a bolton. Bézs falak, néhány apró, garázsvásárokból megszerzett festmény, fehér székek hasonló, hozzájuk illő asztalokkal, illetve a pult felett elhelyezkedő hatalmas TV ahol ismerős esetről számolnak már be. Egy eltűnt, 8 éves kisfiú halála, akit hetek után a New York melletti erdőben, elásva találtak. Koponyáján fejsérülések, nyakán, csuklóján, bokáin karmolások, a tüdejében föld, élve temették el. Az édesapa és annak felesége zokogva nyilatkozik, egyikük sem érti az esetet. Ennyit lát a nép, Dolores viszont tudja, hogy a mostoha ellen összeesküvés elméleteket gyártanak, a rendőrök buzgómocsingként nyomoznak, hogy kiderülhessen, hogy a gyász csak megjátszott és a családon belül van a gyilkos. - Szörnyű történet, igaz? - kapja el tekintetét a barista. - El se tudom képzelni ki képes ilyesmire - pillant még vissza a televízióra, majd átadja a nőnek a rendelését. - Az - bólint halk szavaival egyetértve. Nem árulhatja el, hogy jobban beleásta már magát ebbe az ügybe, minthogy egy híradóból táplálkozzék, hogy nap, mint nap ügyészekkel beszél, hogy megtudja a nyomozás pontos menetét és a megkérdőjelezhető bizonyítékokat. Ezeket egy ügyvédnek illik titokban tartania, még a kedvenc kávézójának alkalmazottjai előtt is. - Köszönöm. Kitartást a mai napra nektek! - köszön el tőlük szelíd mosollyal, majd továbbáll, munkahelye felé véve az irányt. Irodájában helyet foglalva felcsörren a telefonja, egy ösztönös borzongás fogja el, a libabőrt lerázva testéről fogadja csak a hívást. - De La Rosa kisasszony, sürgősen segítenie kell - hallatszódik a vonal másik végéről kétségbeesetten. Dolores habár megpróbálja lenyugtatni az ismeretlen hangot, kudarcot kell vallania. A mostohaanya az, akit a mai napon őrizetbe vettek, gyanúsítottként megjelölve az esetben. Az édesapa továbbra is szabadon. A beszélgetés elhúzódik, 40 perc telik el, mire leteszik a telefont. A megbízás megszületett, Dolores felkapja fekete bőr aktatáskáját, majd autójába ülve hajt a rendőrségig, hogy ügyfeléből semmit se szedhessenek ki jelenléte nélkül. A folyosón embertelen bűz uralkodik, elkövetők vizelnek és székelnek maguk alá annak érdekében, hogy bosszút állhassanak a kél egyenruhásokon. A falak fehérek, a padlón csúszós járólap, minden személytelen és rideg. A rendőrök ismerik már a hölgyet, így szabadon engedik őt végigsasszézni a helyen egészen a kihallgató szobáig. - Clairee? - néz rá kinyitva az ajtót. A válaszra bólogató nőt szinte fel se lehet ismerni, a haja kócos, ruhái büdösek és mocskosak, körmei húsig lerágva, szemei a sírástól feldagadtak. Érzi, hogy elönti a düh és a harag, amiért így meghurcolnak egy ártatlan nőt, de nem szól semmit. Hosszú napnak néznek elébe.. - Azt mondták.. azt mondták, még egy nyomozó is meghallgat - motyogja kétségbeesetten. - Én nem tettem semmit, kérem higgyen nekem - fakad újra sírásra. - Kérem; én ártatlan vagyok. - Tudom, ezért vállaltam el az ügyét. Kérem, nyugodjon meg, minden tőlem telhetőt meg fogok tenni - bólogat beszéde alatt amolyan bátorításképp, ám nincs sok ideje a nyugtatgatásra, az ajtó újból nyílik, egy ismerős fazon jelenik meg..
S úgy tetszett: a függöny leng és bíborán bús selymű zengés Fájó, vájó, sohsesejtett torz iszonyt suhogva jár.
Nem olyan rég kaptam egy megbízást egy hölgytől, pontosabban az áldozat gyermek vér szerinti édesanyjától, hogy nyomozzak én is egy kört az ügyben. Természetesen nem csak a pénz mozgatott, mert én is tudni akartam az igazságot. A rendőrség nyomozott ugyan, de több szem többet lát, több nyomozó többre megy és engem legalább nem kötöttek olyan szabályok és törvények, mint a rendőrséget. Szabadabban mozoghattam és dolgozhattam, bár igaz, voltak dolgok, amikbe a rendőrség előnyt élvezett, de engem a módszereim még sosem hagytak cserben. A szerződés megírása után jó magam is akcióba léptem. Az esetet Alastair Carver hadnagy vezette, az NYPD gyilkossági csoportjától. A kényeskedő hadnagynak már az elejétől fogva degradált, hogy ezen a büdös, mocskos és undorító helyen legyen, a megtört, undorító állapotban lévő asszony pedig szintén nem kedvezett az idegrendszerének, hát még mikor az ügyvédnő megjelent, hogy nehezítse a helyzetét. Alapvetően Carver nem volt egy rossz ember, bár tagadhatatlanul ő volt a kényeskedő plázapicsa nők férfi mintapéldánya rendőrnyomozó kiadásban. Szépen belőtt frizurájába túrt, érezhetően egy rakat parfümöt fújt magára, hogy elnyomja a hely mocskos illatát. Ideges volt, ezért non stop egy mentolos rágót rágott, hogy legalább ezzel tudja csökkenteni a feszültségét, miközben grimaszolt az ügyvédnőnek.
- Még egyszer mondom, nem vádoljuk egyelőre semmivel, de a helyszínelők megtalálták az ön haját az áldozat ruházatán, továbbá a maga vérét találtuk meg az arcbőrén is, ahol ütésnyomokat kapott. Ez azt jelenti, hogy ön vérző kézzel ütötte meg a fiút. Ha nem is maga a gyilkos, a halála előtt a fiú akkor is önnel volt és ön fizikai erőszakot alkalmazott rajta véres kézzel. Szóval mesélje el, hogy mi történt, ha nem ön ölte meg, akkor nincs mit titkolnia. Nem sokra rá én is megérkeztem és a rendőröknek felmutattam a magánnyomozói engedélyem, és bár fog húzva, de beengedtek. - A hadnagy éppen az áldozattal beszélget, kérem, ne zavarja meg őket. Rágyújtottam a cigire, majd elvigyorodtam. - Csak nem Radiátor Carver? - kérdeztem élcelődve. A kis homokos. Neki is jól beakasztott a Hemlock fickó és úgy tűnik szépen össze is jöttek. Nem értettem soha, hogy ez a kis cicafiú mit lát abban a benga tigrisben. Bár üres fejű mind a kettő, csak az egyik drogos és piás, míg a másik a süteményt és a divatlapokat zabálja. Nem illenek össze és mégis összeillenek. Mintha két egymáshoz nem passzoló puzzle darab mégis jól mutatna összeillesztve. De nem az én dolgom volt és nem ismertem Hemlockot csak hallomásból, de Carverhez volt már szerencsém párszor. Nem kedveltem, de elviseltem. Elszívtam a cigit, majd a kordonon túlra dobtam, hogy ne érje szó a házat, majd bementem az épületbe és megzavartam a kihallgatást. - Jobb napokat. Zavarok? - Ami azt illet igen - felelte Carver. - Akkor jó, mert most maradok. Ha baj, akkor is. A megbízásom egy családtagtól van, szóval itt a helyem. - Ez egy hivatalos kihallgatás, civilek nem lehetnek jelen. - Ne basszon már hadnagy. Ha most elmegyek, később akkor is ugyanazt fogja elmondani nekem is a nő, mint magának most. Akkor meg nem mindegy? Csak a hölgy idejét rabolnánk vele. - Ügyvéd nő, maga mit szól ehhez? Beleegyezik, hogy a... - Meg a francokat. A mostoha anyát kérdezze, ne az ügyvédet. Ha az ügyvéd nő nemet is mondd, ez nem az ő döntése lesz. Ha a tanú a jelenlétem mellett dönt, akkor tök mindegy Dolly mit mond. - Vegyen vissza a stílusából, Cruise nyomozó, mert... - Ne nyafogjon, mint a nők a műkörmösnek. Jól áll magának a hisztis szerep, de most én is nyűgös vagyok. Inkább a munkájára koncentráljon, én is dolgozni jöttem.
Nem értette Clairee Dawnson mégis mire fel volt ennyire berezelve a rendőrtől, aki foggal körömmel küzdve se lett volna képes bármilyen fajta sérülést ejteni rajta. A nő zömök termet volt, neméhez képest az átlagosnál magasabb, arcán tükröződtek az évek s bár nagyon szerette volna látni az anyai szeretetet rajta, olyannyira tűnt ridegnek és érzelemmentesnek most a kihallgató teremben. Alastair Carver neve már sokszor felcsendült ügyei során, így ismerős volt számára az arc, csak azt nem tudta mennyire alaptalanok a pletykák. Óvatosan és udvariasan kezelte őt. - Kérem.. - mosolyodott el. - Tudhatná, hogy a büntetőtörvénykönyv alapvető jogaként ismeri el a gyanúsítottnak, hogy megtagadhatja a vallomástételt és élhet a hallgatás jogával. Ha maga arra hivatkozik, hogy nem erről van szó, feltételezem tanúvallomásra szeretné kényszeríteni ügyfelemet, mely megint jogszabályellenesnek minősül - beszélt könnyedséggel, majd leült a nő mellé, lábait keresztezte, egyik karját a széken támasztotta. Nem ijedt meg a férfiaktól, ettől meg aztán végképp nem kezdett el riadót fújni. Parádés látvány egy ilyen férfit ficánkolni a maga kis szerepében, de az méginkább vígjátékba illő volt, hogy ennek ellenére mennyire ijesztőnek hatott a megbízója számára. Tekintete fél pillanatra az asztal alá vándorolt, ahol észrevette Clairee pánikba boruló mozdulatait. A nő olyannyira szoros ökölbe rántotta kezeit, hogy körmével tenyerének húsába vájt, kiszökkentve a vért saját bőre alól. Dolores egy óvatos érintéssel megsimogatta nyugtatásképp ügyfele csuklóját. - A 147. paragrafus értelmében.. - kezdett volna bele mondandójába, de félbeszakították. Tristram Cruise, ki más? Persze, hogy még egy ilyen esetnél is egy ennyire csapnivaló nyomozót bérelnek fel, hogy szaglásszon a hivatalos szervek rovására. Nem tartotta sokra a férfit, sőt, akadálynak látta őt a megoldáshoz vezető ösvényen, így csak egy fáradt sóhaj szökött ki mellkasának legmélyebb bugyrából, lereagálva az érkezést. - Nem vagyok Dolly, Tristram, különösen nem neked - mosolygott gúnyosan a férfire, magabiztos pozíciót vett fel, kényelmesen elhelyezkedett a széken. Tudta, hogy az öreg tisztában van a múltjával és könnyedséggel kíván játszani az érzelmeivel, de megtanulta már félretenni ezt az oldalát és ugyanolyan stabilan végezni a dolgát, mint addig. - Megtanulhatnád már, hogy az ügyvédeket épp azért bérlik fel, hogy az ügyfelük helyett nyilatkozzanak. Gondolom hivatalos papírjaid most sincsenek arról, hogy jogosultságod van itt lenni, csak feltételezzük, hogy mindez szabályos - magyarázta neki, mint egy gyereknek, lesajnálóan vizslatva őt. - Bár rettentő módon zavar a jelenléted, de ismerlek annyira, hogy tudjam, nem tágítasz, amíg nem kapod meg amit akarsz, szóval részemről rendben van, hogy maradsz. Ez azonban csak akkor érvényes, ha ügyfelem is egyetért - pillantott rá Clairee-re, aki maga elé nézve bólintott, nem merte felemelni tekintetét a borzos nyomozóra. - Kérdezzen, hadnagy, bár ne számítson sokra. Senki se szereti, ha kiforgatják a szavait - emelte tekintetét Carverre, utalva a rendőrség korrupt magatartására és elfogultságára, majd hátradőlt a székén.
S úgy tetszett: a függöny leng és bíborán bús selymű zengés Fájó, vájó, sohsesejtett torz iszonyt suhogva jár.
Alastair olyan formán forgatta meg szemeit, ahogy lenéző nők szokták, amikor meglátják a választottjuk méreten aluli szerszámát, amihez kénytelenek jó képet vágni legalább egy alkalomig. Már most bosszantotta az ügyvédnő jelenléte, pedig csak pár perce ismerkedtek meg. - Mucikám, légyszike - nézett a hadnagy Doloresre, majd leintette. - Ha mindig annyi sót tennék a pörköltbe, amennyi a receptben le van írva, nem lenne semmi íze, anyukám. Szóval hagyjuk ezt, kérem - sóhajtott. - Ismerem ezt a dumát, mint a hajtincseim és meg is értem, de itt nincs mit tagadni. Még meg is érteném a jogi hablatyot, de a néni vére ott volt az áldozaton. Ha nem is mondd semmit, a szakértők akkor is tudnak egy lehetséges forgatókönyvet alkotni. Lehet, hogy a vallomásra nem kötelezhetem, de azt megtehetem, hogy megbilincselem és előzetesbe veszem gyilkosság vádjával. Van rá elég bizonyítékom - mondta, hisz a vér és a hajszál elegendő volt ahhoz, hogy ezt megtegye és valószínűleg meg is fogja tenni, mindegy, hogy beszél-e a nő. És ezt még az ügyvéd sem tudja megakadályozni, ezt Doloresnek is tudnia kellett. Miközben Dolores megsimogatta a nőt, Alastair undorodóan grimaszolt. Nem értette, hogy lehet egyáltalán hozzá érni egy olyan undormányhoz, mint, amilyen a gyanúsított volt. Ő biztosan hányt volna egyet közben. Visszataszító volt neki a nő és az is, hogy a szemrevaló ügyvédnő hozzá ért. Egy ilyen finom úri hölgy egy ilyen gusztustalan képződményt fogdos? Milyen világban élünk? Az én jelenlétem csak még "boldogabbá" tette a hadnagyot, láthatóan majd felrobbant az indulatoktól, de nem hagyta magát elpattintani. - Engem meg épp azért bérelnek fel, hogy ne hagyjam, hogy a magafajták bűnözőket mossanak ki a szennyből - feleltem. - Nem forgatom ki senki szavait cica. Én az igazságot szeretném kideríteni. Ennyi. A jogkörömben járok el, ahogy maga is, csupán a szakmánk különbözik - felelte a hadnagy. Én csak figyeltem és magamban megállapítottam, hogy egyébként pedig mindketten egyformán idióták, bár ezt nem mondtam ki hangosan. Még a végén párosan dobnak ki. Dolgozni kellett volna és nem személyeskedni, de ismertem annyira a hadnagyot, hogy most pörög, mint a búgócsiga az őt ért kellemetlenségeken. Alastair felmérte a hallgatag nőt, majd tanácstalanul vágta ölbe kezeit, miközben én Dolly mellé léptem és a falnak támaszkodtam és egy-egy rövidke pillanatra még meg is akadtak szemeim a nő keblein. Amilyen dögös, annyira kiállhatatlan. Fene se érti ezt. Mindig a legjobb nők a legkacifántosabbak és legnehezebb természetűek. - Hogy került a vére az áldozatra? - kérdezte a hadnagy.
Hihetetlen dolog, hogy a rendőrök zöme milyen együgyű taktikákat vet be, ha azt akarják, hogy valaki valljon. Eleve, ha jobban megfigyeli az ember észreveszi, hogy rendőrnek az áll, aki nem elég okos ahhoz, hogy jogász legyen, de épp elég egyszerű lélek, hogy kipüfölje valakiből, amit hallani akar. Ezt érdemes kihangsúlyozni: amit hallani akar. Statisztikák szerint az erőszakkal elért vallomások többsége hamis, a személyek nem őszintén beszélnek, azt mondják, amivel hamarabb szabadulhatnak a szorítóból. Épp ezért vezették ki ezeket a kegyetlen módszereket, szigorúan tiltva azok alkalmazását. Bár a legtöbb kék egyenruhás alak máig szívesen használta fel az öklét annak érdekében, hogy a másik csicseregni kezdjen, szerencsére erre itt nem volt lehetőségük, ugyanis egy hivatalos ügyvéd ült velük együtt a teremben, aki figyelmesen járatta tekintetét a férfiak között, hol az egyikre, hol a másikra sandítva. Dolores türelmesen dőlt hátra székén, ezüstös fémtárcájából egy szálat előkerítve. Tristram-re sandított amolyan felajánlásképpen, akinek, ha elfogadta a szálat, szelíden, szinte megfeledkezve kettejük viszonyáról nyújtott egyet, ha nem fogadta el, vállát megvonva gyújtotta meg sajátját. Jóízűen hallgatta a szégyenletes próbálkozásokat, ügyfelének egyik fülén beszivárgott, majd röpke másodpercek alatt a másik fülén keresztül távozott az idegesítő homokos hangja, néha-néha elmosolyodva a rettentő buzis hanglejtésen. Rászólhatott volna, tiszteletet kérve tőle, de végképp szórakoztatónak gondolta a játékot. - Carver, az isten verje meg, azzal dobálózik, hogy egy gyerek mostohaanyjának megtalálják az ujjlenyomatát a testen? Melyik anya nem ér hozzá a gyermekéhez? - nézett rá tágra nyílt szemekkel. Ő maga is tudta, hogy a vér milyen erős bizonyíték, így azt szándékosan nem hozta szóba. - Kérem fejezze be a hülyéskedést. Ha le akarja tartóztatni tartóztassa le, de ne feszegesse tovább a húrt - pillantása fenyegetővé vált, foggal körömmel harcolt a nőért, ahogy azt egy becsületes ügyvédnek illik. - Mi? Hogy engem.. letartóztatni? - motyogott maga elé Clairee. - Azért kértem fel magát, hogy megvédjen, nem azért, hogy eléjük vessen! - Tudom, Clairee, ez szimpla formalitás. Ha nem működünk együtt a hatóságokkal az jelentheti azt is, hogy az ártatlansága ellenére is meg kell büntetniük a viselkedése miatt. Kérem, ezt kerüljük el - nézett rá, nyugtatóan simogatva a hátát. - Én csak jót akarok magának. - Akkor most mi lesz? - bámult a szemeibe a zaklatott állapotú nő. - Kérem, ne engedje nekik, hogy elvigyenek! Nem akarok börtönbe menni! Az ég szerelmére, nem tettem semmit! - Tudom Clairee, azonban a rendőröknek is meg kell erről bizonyosodniuk. - tartotta a szemkontaktust, empatikus tekintetét bevetve. - Most már hajlandóak békénhagyni az ügyfelemet? - harsant fel, karjait keresztezve. Lesajnáló, komoly, rideg tekintete cikázott újból kettejük között.
S úgy tetszett: a függöny leng és bíborán bús selymű zengés Fájó, vájó, sohsesejtett torz iszonyt suhogva jár.
Miközben Carver a munkáját végezte, jó magam elfogadtam a cigit Dollytól és érdeklődve vártam a fejleményeket, melyekről biztosra vettem, hogy amilyen ütemben bunkózik és vallat a hadnagy, meg is lesz az eredmény. Az eredmény minősége és formája még kérdéses volt. Én is értetlenkedve néztem Dollyra, ahogy Carver is. - Figyeljen cicám, én nem ujjlenyomatokról beszélek, hanem vérről. Megjegyzem, nem ujjlenyomat, hanem ujjnyom, ha már hivatalosak akarunk lenni. Amúgyis, ha hozzáérünk valakihez, attól még nem lesz rajta az ujjnyom a bőrén. Ahhoz kemény pofon kell leadni, hogy a redők ott maradjanak a bőrben. De most nem azért vagyok itt, hogy erről beszélgessek önnel. Én vérről beszélek és a tettlegesség nyomairól. Nem feszegetek semmilyen húrt, azt maga teszi, kicsim. Én hivatalosan járok el, míg maga csak feltart. A hadnagy állta Dolores tekintetét. Alastair szemei épp olyan lenézőek voltak, mint, amilyen parázsló a cigim vége, mikor megszívtam. Látszott rajta, hogy mennyire irritálja az ügyvédnő jelenléte és annak felesleges szófecsérlése. Igen hamar a néma tanú is végre kinyögött pár mondatot, melynek nyomán levertem a hamut a kihallgató padlójára. - Ha szabad közbeszólnom - kezdtem és mikor láttam, hogy a hadnagy meg akar szólalni felemeltem kezem. - Fogd be kérlek - szóltam, majd megszívtam a cigit és füstöt fújtam. - Nézze, miss. Dawnson. Megértem, hogy összecsinálta magát a gondolattól, hogy sittes jövő áll maga előtt, de ha nem szól egy kukkot sem, akkor mit vár? - kérdeztem tapintatlanabbul, mint, ahogy eddig Carver beszélt és nem azért, hogy felértékelődjön a két nőben a homokos modora. - Itt gyötrődünk már negyed órája és annyit nem mondott még, hogy húzzunk a picsába. Maga szerint ez normális? Ha így haladunk, akkor fogja magát a plázazsaru, megbilincseli és viszi a hűvösre legalább 72 órára nyaralni egy vaságyra szép narancssárga fürdőruhába. Ezt akarja? Gondolom nem, ha hajlandó kőkemény összegeket kiperkálni a mellettem álló csodanőnek - karoltam át és húztam magamhoz Dollyt, talán véletlen még le is taperolva a mellét, - azért, hogy itt álljon és semmi használhatót ne csináljon a hisztin és a morgáson kívül. Lehet így is. De lehet úgy is, hogy végre kinyitja a száját és nem karmolássza magát, mint Carver a párnát, miközben a pasija megküldi hátulról. - Hé, most ki személyeskedik?! - csattant fel a hadnagy tüzet okádva. - Zavar? - Hát ja. - Akkor jó - köhintettem és levertem a hamut. - Szóval asszonyom, legyen kedves és mesélje el nekünk mit csinált a mostoha fia halála napján. Hol voltak, mit csináltak, miért csinálták, hogy lett véres a keze és a vére hogy került át a "fiára". Amennyiben nem beszél, Dollynak esély sem lesz rácsapni Alie cica mancsára, amikor majd a bilincset kattintani akarja. Szép dolog a hallgatás, de azt a temetésen kell, amikor a csuhás károg. Lesz is rá lehetősége, ha elföldelik a mostoha fiát. Már ha nem a sitten fog ülni közben.
Rettentően irritálta őt a két férfi, akik továbbra is hatalmas szavakkal dobálóztak. Igen, ott volt a vér, ott volt az ujjnyom, de semmi mást nem tudtak felmutatni, ezen bizonyítékok pedig egy ítélethez édeskevésnek bizonyulnak, ha nem így lenne, bárki rácsok mögé kerülhetne. Ez az elkeseredett próbálkozás nevetésre késztette, melyet ujjaival próbált meg eltakarni. - Elnézést uraim, de mit is csinálunk itt éppen? - mosolygott rájuk. - Láthatóan az ügyfelem nem kíván maguknak nyilatkozni, ezen jogával élhet, maguk nem vonhatják el tőle a lehetőséget a hallgatásra - komolyodott meg. - Tissy jobb, ha visszafogod magad, mert lassan már érzelmi zsarolásba csapsz át, amiért hónapokra eltilthatnak a nagyrabecsült munkádtól. Légy jó fiú és ne feszítsd a pórázt a nyakad körül, más különben váltanom kell fojtónyakörvre - szívott bele a cigarettájába, sugározva magából a magabiztosságot. - Maga meg tegye a dolgát, ha ennyire erősködik, hogy ért is hozzá - pillantott Carverre. - Gyerünk, ahogy láthatta, Clairee elfogadta a letartóztatást. Azért egy végzést ne felejtsen el írni róla, ha ennyire alaposnak tartja az intézkedést, nehogy panaszt kelljen emelnem az eljárásjogi szabályok megszegése miatt a fejeseknél - kacsintott rá pimaszul, a feszültségtől szinte sziszegve a szavakat. Egyenlő küzdelem is lehetett volna ez, de ha még igazi férfiakkal állt volna szembe se adta volna fel a harcot, nemhogy egy tűzforró kályha mellett, aki miatt szenved a fél társadalom a globális felmelegedéstől, meg egy vén kecske végett, aki még ilyen helyzetben se bírja ki, hogy ne érjen hozzá a melleihez. Rettenetes. Tudta, hogy nem erős a védelem és hogy hatalmas fába vágta a fejszéjét, de annál magabiztosabbá és eltökéltebbé vált, minél nehezebb volt egy-egy ügy. Nem érezte úgy, hogy hátrálnia kéne. Ügyfele némán hallgatott, elméjének menedékébe burkolózva, ujjait összekulcsolva várta ítéletét, mint aki külső szemlélőként nézi a róla készített filmet.
S úgy tetszett: a függöny leng és bíborán bús selymű zengés Fájó, vájó, sohsesejtett torz iszonyt suhogva jár.
- Szabad megtudnom mi olyan vicces? - kérdezte Alastair, bár annyira nem érdekelte, csak azért kérdezte, hogy Dolly vegye észre magát. Az ügyvédnő idegesítően magabiztos volt és ez a tény volt annyira idegesítő, hogy én is és Carver is grimaszoltunk a szavaira és mind a ketten legalább ugyanannyira sértődöttek lettünk. Bár nem voltunk egy karakter, hiszen én magánkopó voltam, ő hivatásos, de mind a ketten egyformán utáltuk az ügyvédeket pont azokért a tulajdonságaik miatt, amik Doloresben hatványozottan jelen voltak. Ez persze nem akadályozta meg Carvert abban, hogy letartóztassa a nőt. Intett az egyik közrendőrnek, aki lépett is a bilinccsel és elmondta a nő jogait. Még azt is, hogy jogában áll hallgatni, pedig eddig is azt tette. A rendőrök és Carver is távoztak a nővel, ami nekem nem volt túl kellemes, hiszen így külön procedúra lesz majd kihallgatni, bár aligha beszélne nekem és valószínűleg ott lenne akkor is Dolly és menne a műsorozás, szóval lehet, hogy más megoldást kell majd találjak arra, hogy elinduljak ebben az ügyben. Lehet érdemes lenne az apával kezdenem inkább? Bár nem ő az ügy fő gyanúsítottja és nem is utal rá semmi, hogy sáros lenne, nem kizárt, hogy hasznos információkat tudhatok kiszedni belőle, bár kérdés, hogy miként reagál majd minderre, főleg, hogy új barátnőjét éppen most vitték el 72 órás nyaralásra a Metropolitan Correctional Center-be. A cigimet szívva néztem utánuk és gondolkodtam, majd Dollyra néztem és elnyomta a csikket. - Ez egy szopás - állapítottam meg és ez talán még Doloresnek sem jött most túl jól. Valószínűleg Carver minden erejével azon lesz, hogy a mostoha anya ellen szerezzen még több bizonyítékot és vallomásra bírja. - És most mik a tervei, csinibaba? - kérdeztem, majd léptem az ajtó felé. - Én megyek, kifaggatom az apát. Jön velem?
Nem hazudott, a bilincs kattanása a csukló körül csak azokat ijeszti meg, akiknek ez az első alkalom, számtalan ügy után rájön az ember, hogy mindez nem jelent semmit. Az őrizet fenyegetés, érzelmi zsarolás, amolyan mentális kínzás de egyben egyértelmű jele annak is, hogy a szervek csak a homályban tapogatóznak. A legostobább ember is láthatta, hogy ez túl egyszerű megoldás lenne, a kisfiút elrabló mostohaanya története mesébe illett, itt valami más is megbújt a háttérben. Nem szeretett gyilkosokat védeni, így szüntelen bíztatta magát, hogy ösztönei nem csalnak és jól cselekszik, azonban a kétely folyamatosan fejének leghátsóbb szegletében zavarta meg és bizonytalanította el őt lépéseiben. - Furcsa ez az egész, nem gondolod? - kopogtatta ujjait ritmusosan a fémasztalon, maga elé meredve. Így, hogy kettesben maradtak, könnyedebb hangszínre váltott, közvetlenebben csevegett a régóta ismert kopóval. - Egy 8 éves kisfiú 3 éves kora óta az apával és a mostohaanyjával él. Egyetlen egyszer sem kell közbeavatkoznia a gyámhatóságnak, a gyereket a jelentések szerint szerető környezetben nevelik, az apa a sajtónak sír a feleségével együtt.. - gondolkozott hangosan. - Az egész valahol félre kellett, hogy csússzon. A vér a köröm alatt, az erős behatások.. Valami nem stimmel - kelt fel az asztaltól, majd magához vette aktatáskáját és megigazítva haját a visszatükröződő üvegbe meredve készen állt az indulásra. - Először a korboncnokhoz kéne mennünk. A saját szememmel akarom látni, hogy mégis mi történt pontosan - nézett magabiztosan Tissyre, majd megindult az ajtó felé. - Gyere, az én kocsimmal megyünk. Ja és Tissy - pillantott hátra rá - …ha még egyszer hozzáérsz a mellemhez, a gyomrodig fogom rúgni a golyóidat - mosolyodott el gúnyosan.
S úgy tetszett: a függöny leng és bíborán bús selymű zengés Fájó, vájó, sohsesejtett torz iszonyt suhogva jár.
Alastair távozása után valahogy minden megváltozott. Dolly is kivirult kicsit. Meg tudom érteni, fárasztó és nyűgös alak, akit nem könnyű elviselni a nyakunkon, de alapvetően nem rossz csóka, csak nehéz természet. Türelmetlen és erőszakos, kényes és hisztis. Nem rossz nyomozó, csak minden eredményt azonnal akar. - Hogy a mostohamutter legyen a gyilkos? Az. Nem gondolom, hogy Ő ölte meg, bár tény, hogy a legtöbb jel rá utal, de az a vér számtalan forrásból származhat. Egy nyolc éves fiúval sok a gond otthon és a türelmetlen szülőknek el jár a kezük. A gyerek galibát csinál, anyu elvágja a kezét, ideges lesz, a gyerek kap egy pofont, máris ott a vér. Persze az is lehet, hogy ez csak egy könnyelmű elmélet, biztosat egyelőre nem tudunk mondani. Annyi biztos, hogy a nevelő és az áldozat a gyilkosság előtt találkoztak. Nem gondolnám, hogy az apa legyen a gyilkos, de van rá esély. Ahogy arra is, hogy valami rejtélyes oknál fogva Dawnson csak a pasast próbálja védeni. Nem mondom, hogy ez így van, de ha ez a szutyok tényleg szereti azt a pasit, lehet elviszi helyette a balhét, vagy húzza az időt, amíg a pasas eltünteti a legtöbb terhelő bizonyítékot. Az is lehet, hogy együtt tervelték ki. Talán a vér, csak félre vezetés, hogy ne az apa kerüljön gyanúba. Az is lehet, hogy mind a kettejüknek útba volt a fiú, de sem a gyámhatóságnak nem akarták leadni, sem az anyának, hogy ne tűnjenek fel rossz fényben, ráadásul egy kisgyerek anyagi előnyökkel is jár. Támogatás, segély, stb., ami jól jön az embernek. Nem hiszem, hogy a szerinti anya sáros lenne, mert ő bérelt fel engem, szóval aligha lehet a bűnös, hacsak nem profi és úgy intézte a gyilkosságot, hogy minden nyom utaljon mindenkire, terheljen mindenkit, csak őt ne. De tudja az tényleg fura, hogy minden jel arra utal, hogy Miss. Dawnson lenne a gyilkos. Ha ez igaz, akkor miért nem vall? Most ha magamból indulok ki... kijönnek hozzám a zsaruk, benyögik, hogy én tettem, mert ennyi bizonyíték ellenem szól. Akkor nincs okom tagadni. De a nyanya tagad, pedig Alastair sorra hozta fel a bizonyítékokat ellene. Ha ő a tettes, miért tagad? Talán, de csak talán, azért, mert tényleg ártatlan és maga sem tudja, miként kerültek oda a nyomai. De az, ahogy kinéz, az cseppet sem egészséges. Én nem zárnám ki a skizofrénia, vagy a tudathasadás lehetőségét sem. Lehet, hogy Dawnson a gyilkos, csak épp nem tudott róla és ettől olyan zaklatott. Ha kettős személyisége van, akkor lehet gyilkos úgy, hogy nem tud róla, csak sejti. A bizonyítékok rá utalnak, mert ő tette, csak épp egy másik személyisége. Láttunk már ilyet. Az orosz gyerekgyilkos Anatoly Slivko tudathasadásban szenvedett, amit fiatalkori traumái váltottak ki. Két személyisége volt. De jó, akkor menjünk először a boncoshoz. Nekem nyolc. Már épp indultam volna utána, amikor megállt és vissza fordult. A mellfogásra tett megjegyzésére csak nevettem egyet. - Baleset volt - mondtam és követtem a kocsijához.
Némán hallgatta a rettenetesen hosszúra sikeredett monológot, látva, mennyire beindította a beszélőkéjét a morcos magánkopónak. Viccesnek találta, hogy amennyire azt akarta eddig mutatni a pasas Lora felé, hogy gyűlöli őt, olyannyira osztja most meg minden gondolatát vele, ugrálva körülötte, akár egy pincsikutya. Lehet a mellének érintése ilyen hatással van a férfiakra? Az utolsó szavakat már enyhe, alig észrevehető görbével a száján várta meg. - A te ügyfeled is érdekes eset. A bíróság 99%-ban az édesanyának ítéli a gyermeket válásoknál és a kiskorú lakhelyének megválasztásánál. Mit tartogat a csaj magában, amiről fogalmad sincs? Clairee viselkedésére ráfoghatjuk, hogy trauma éri, ahogy egyik percben még szabadlábon nyilatkozik a másikban pedig rácsok mögött várja a nyomozás végét, na de a vérszerinti anya? - szegezi tekintetét Tristramra, figyelve a rezgéseit és mozdulatait. - Szerintem ez sokkal bonyolultabb annál, mint ahogy a homokos haverod akarja beállítani, ezt a vak is látja - vonja meg a vállát. Hevesen tipeg végig a rendőrség folyosóján, 10 méterenként hátranézve kollégájára, intve neki, hogy kapcsoljon feljebb a sebességén. A kocsihoz kiérve még pár másodpercig önmagában ül, behunyott szemekkel várakozik a másikra, amíg meg nem hallja az ajtó becsapódását és meg nem érzi a jármű megingását, ahogy egy jókora súly megtelepszik az anyóson. - Induljunk - jelenti ki, beindítja a motort, majd kitolat. Ahogy kényelmes sebességet vesz fel lehúzza az ablakot és rágyújt cigarettájára. - Kérsz? - motyog a szállal ajkai között, miközben a férfi felé nyújtja azt. - A kisfiú innen több, mint 30 percnyire van, ezért el kell viselned még egy darabig a közelségem - mosolygott az utat nézve. - Mindenképp fontos, hogy saját szemmel lássam a testet és meghallgathassam a korboncnokot. Szokása az ügyészeknek.. hogy is mondjam.. kihúzgálni részleteket - magyarázta vezetés közben. - Mondd, furdall a kíváncsiság, miért nem a rendőr pálya? - pillantott rá. - Miért álltál magánnyomozónak? - az út hosszú volt, így szükséges volt elütni az időt. Lehetett volna csendben várni, de Dolores nem az a fajta volt.
S úgy tetszett: a függöny leng és bíborán bús selymű zengés Fájó, vájó, sohsesejtett torz iszonyt suhogva jár.
- Nem tudom, én nem foglalkozok a statisztikákkal - vontam meg a vállaim. Amúgy meg sokalltam az a 99%-ot, hiszen sok olyan eset van, ahol az apa kapja a gyereke(ke)t, de akkor az csak az az 1% lenne? Na mindegy, nem az én dolgom az ilyesmivel foglalkozni. Nekem az ilyen számadatok nem sokat jelentettek soha. Amúgy is gyűlöltem a szülői témát és ezt az ügyet is csak a pénz miatt vállaltam el és valahol a kisfiú miatt is, aki meghalt. De ha csak egy sima szülő keresett volna meg, hogy a fia eltűnt, lehet elhajtottam volna. Én is okkal hagytam ott anno a szüleimet. Itt viszont egy halottról volt szó. - Nem a haverom - morogtam. Oké, túl rosszban sem voltunk, de haverok sem voltunk. - De ja, Nem egy egyszerű ügy, elismerem. Sietős léptekkel követtem. Csak tudnám minek rohan. A hulla nem fog elpárologni, sem elsétálni. Behuppantam mellé a kocsiba, majd bekötöttem az övem. Nem szerettem, de a törvény az törvény. Nameg fogalmam sem volt róla, hogy Dolly milyen sofőr. Jobb elővigyázatosnak lenni. Mikor ismét cigivel kínált leintettem. - Ne pazarold rám a cigidet - mondtam ezt olyan formában, mintha én nem érdemelném meg, hogy kapjak tőle. Talán kissé depis alkatnak tűnhettem, de valahol talán az is voltam. Nameg amúgy is az erős cigiket szerettem. Elővettem a piros marlboromat, majd gyufával meggyújtottam. Lehet idővel keresni fogok egy ennél is erősebbet. Még nem nyírtam ki annyira a tüdőmet, mint illene ebben a korban. - Nem zavarsz annyira, mint hiszed. Megszoktam már - szívtam a cigibe és kifújtam a füstöt. - Nem értek a jogi dolgokhoz. Te tudod. Ha neked ez kell, akkor csináld. Én csak ahhoz értek, hogy nyomozzak, a jogi duma a te dolgod, ezért füzetnek. Engem meg azért, hogy olvassak a nyomokból és a sorok között. A cigit szívva néztem felé, mikor ismét kérdezett, majd kifújtam a füstöt az ablakon át elfordulva tőle. - Nem vettek volna fel. És nem is értek semmihez. Nincs semmi végzettségem és nem is akarok tanulni. Soha nem is akartam. Meg hát annak idején amúgyis összebalhéztam párszor a zsarukkal - feleltem, bár nem tudtam akarok-e beszélni neki a dolgaimról. Nem szerettem, ha kérdeznek és nem is nagyon szerettem beszélni a magánügyeimről, de talán... talán nekem is jól esne legalább egyszer valakivel beszélni róla. Bár ki tudja mit gondolna utána. De ha jobban belegondoltam, világ életemben leszartam ki mit gondolt rólam, szóval ki izgat? Mondjon és gondoljon, amit akar. - Annak is örültem, hogy a középiskolát elvégeztem. Már azt is utáltam. Dirigáltak, parancsolgattak, kötelességeket támasztottak elém. Kurva sokszor ugattam össze a tanárokkal és a dirivel, vagy épp vertem ki egy-egy diák fogát, mert azt hitte magáról, hogy jaszkari gyerek. A középiskola után eljöttem otthonról. Utáltam a szüleimet, sose jöttünk ki jól. Los Angelesben születtem, onnan a suli után San Franciscoba költöztem, hogy önállóan tudjak élni. Első munkám bolti eladó volt. Kurva szar volt, de hamar ki is rúgtak. Volt egy bolti lopás, ahol pár kölyök lenyúlt néhány dolgot, én meg eltörtem a karjukat. A rendőrség nem értett velem egyet abban, hogy helyesen jártam el. Nem akarok minden munkahelyet felsorolni, de volt egy pár. Még katona is voltam, ahonnan nem tagadom, leharcoltan és összeverve keveredtem haza. Végül egy magánnyomozó mellett kötöttem ki Tallahassee-ben, ahol végül sikerült megragadnom és ő beiskolázott engem idővel. Azt elvégeztem. Ha ő nincs, nem tudom... talán valami hajléktalan szállón lennék, fasz tudja - gyújtottam meg az autóba ülés óta a harmadik cigim. - De ma már ő se él. Szerintem, ha akartam volna se vettek volna fel rendőrnek. Akkor se, ha tovább tanultam volna. De sem pénzem, sem akaratom nem volt és azt is tudtam, hogy valószínűleg kivertem volna az akadémián valaki fogát, ha sokat ugat. De nem is bírnék meglenni rendőrnek. Túl kötött, túl nagy a szigor. Nem bírom, ha vannak felettem, itt pedig a magam ura lehetek. Ezt szeretem. Enyém a cég, szinte egyedül vagyok, nem kell megfelelnem senkinek, ahogy kompromisszumot sem kell kötnöm senkivel. Az ügyféllel sem. Szerinted érdekel? - nevettem. Kissé keserű nevetés volt. Volt benne valami cinikusság. - Én nem fogok meghajolni senki előtt egy kis pénzért. Nem érdekelnek az ügyfelek. Ha nem tetszik nekik a modorom, lehet tovább menni. Nem nyalom ki senki seggét és nem fogok jópofizni sem. Annyi pénzem mindig lesz, hogy ne dögöljek éhen és ki tudjam fizetni a számláim. A többi nem érdekel. Ha szerencsém van pár év múlva úgyis felzabálja a rák a tüdőm, de úgy tűnik egy ideig még vehetek tartós tejet.
- Jaj Tristram, a jogi dolgokhoz valamennyire konyítanod kell, ha nem akarod, hogy eltiltsanak a foglalkozásodtól - nevette el magát halkan, egyik kezét a kormányon tartva, míg másikban égő cigarettája pihent. Az ablakot lehúzva élvezte a kintről beáradó hideg szellőt ebben a nyári melegben, haját mohón fújta a levegő, szinte már zavaróan felkapva tincseit. Nem gondolta volna, hogy kérdésével ennyire rátapint valamire, ami beszédre készteti partnerét, ahogy azt se tudta eldönteni, hogy bánja-e az előbb tanúsított túlzott nyitottságát a téma iránt, miután már az út kétharmada Tristram élettörténetével kellett, hogy elteljen. Megkérdőjelezhető volt, hogy vajon a csend egy ilyen végkifejlet mellett is rosszabb választás lett volna, de egyrészt nem tudott már mit tenni az ügy érdekében, másrészt esze ágában sem volt megbántani a vén, ravasz rókát. Érezte, hogy előnye származhat a barátkozásból, főként az ügy érdekében, de a jövőre tekintve is. - Őszinte leszek, nem is tudnálak elképzelni kék egyenruhás, betanított, csicskáztatott zsernyákként - nevette el magát. - Nem illik hozzád a kötöttség - összegezte magában, de az utolsó mondatai után hosszú csenddel válaszolt. Nem kívánt belemenni ennyire mélyen a témába, félt tőle, hogy túlságosan kitárulkozna a másik lelke, amit egyszerűen nem tudna hogyan kezelni. Percek teltek el, mire újra kinyitotta a száját. - Te gondolom nem vagy kíváncsi az én élettörténetemre, de biztosíthatlak róla, feleennyire nem érdekes sztori - kuncogott ártatlanul, rejtve élettörténetét a félelemben, hogy valaki egyszer felhasználja azt ellene. Elmesélhette volna, hogy hogyan szökött meg egy kényszerházasságból, hogy sokáig a De La Rosa olasz vállalkozás fejének szerepére várakozott, amíg nem fordult vele a világ és váltak hamuvá az álmai, hogy azóta is egy pszichológusnak kell, hogy elárulja legmélyebb sebeit annak érdekében, hogy ne érezzen árgus, rá leselkedő tekinteteket mindenhol maga körül, hogy ne bántsák a gondolatai, hogy ne érezze szégyenfoltnak magát a családjában, akikkel évek óta nem tartja a kapcsolatot mert retteg, hogyha újra nyitna feléjük, a volt férje egy pillanat alatt találná meg, bármilyen mélyre is bújt. Elmondhatná, hogy pisztoly pihen az övén annak érdekében, ha volt hitvesének közelsége fenyegetné, hogy lakásának ajtaján 5 db zár és retesz pihen, hogy nem alszik esténként, mert tudja, hogy üldözik. Mindezt tényleg elmondhatná, kiönthetné magából, de nem teszi, nem fogja, nem neki és nem most. Időközben a páros megérkezik a kijelölt állomáshoz. Több emeletnyi rom, omló vakolat, betört ablakok, melynek alagsorában bújik meg a hullaház, vele együtt a látni kívánt boncteremmel. - Meg is jöttünk - jelentette ki, majd tolatva leparkolt két autó közé, behúzta a kéziféket és leállította a motort. - Menjünk, Tissy - pillantott a férfire, majd kiszállt a járműből és célirányosan haladt a bejárat felé.
S úgy tetszett: a függöny leng és bíborán bús selymű zengés Fájó, vájó, sohsesejtett torz iszonyt suhogva jár.
Kicsit elmosolyodtam Dolly válaszán. Nem azt mondom, hogy átlátott rajtam, de elég jó emberismerő volt. Az igazság az volt, hogy sok mindenhez értettem. Nem voltam Sherlock, sem pedig FBI-os zseni, mint a Gyilkos elmékben, vagy a Doktor Csontban. Nem értettem a vegyészethez, nem értettem a fizikához és nem tudtam a cipők talpára ragadt sárból megállapítani, hogy éppen hol járt a hulla a torka elvágása előtt, ahogy a ketchup folt az ingen sem volt nekem nyom és bizonyíték, hanem a trehányság jele. De Dolly jól mondta. Konyítanom kell hozzá és konyítottam is. Ismertem a statisztikai adatokat és értettem a joghoz is. Nem sokat, de sok mindenről volt fogalmam. Akkor meg? Pusztán csak leszartam. Engem nem érdekelt. Részben azért, mert úgy sem az én dolgom lesz a jogi eljárás, részben meg azért, mert engem sem érdekeltek soha a jogi korlátok. Nyilván annyira soha nem hágtam át a törvényt, de azért megesett, hogy törvényt sértettem és a jogi kereteket feszegettem egy-egy munka miatt, vagy éppen úgy, hogy piásan ültem kormány mögé. Meg hát soha nem érdekelt, hogy mi lesz a tetteim következménye, mint mikor eltörtem a tolvajok kezét, vagy éppen megvertem egy utast kaller koromban, aki akadékoskodott a jegy miatt és pofon vágott. De sok hibámat fel lehetne sorolni. Utólag olykor elgondolkodok, de nem jellemző rám, hogy túlzottan érdekelne ki mit gondol rólam, vagy ha áthágok határokat. Szóval volt nekem is egy adott műveltségem. Sokat tudtam és sok mindenben volt jártasságom is, de ezzel igyekeztem nem dicsekedni. Minél kevesebbet tudnak rólam és a képességeimről, a tudásomról annál jobb nekem. Nem szerettem kiteregetni a tudásomat. A fegyvereinket mindig rejtjük. - Akkor ebben egyet értünk - mosolyogtam. Ő is észre vette. Jobb szerettem kötetlen lenni, uralni az életem. Nem tűrtem a főnököket, ha dirigálnak, semmit. A mostani életemnek én voltam az ura és ez így volt jó. A katonaságon sem, sőt, sehol sem tűrtem meg, hogy uraljanak, ugráltassanak. Alapvetően sem vagyok képes nagyon tiszteletet adni, de ha nekem sem adják meg, akkor még annyira sem adom, meg, sőt. Az nem én vagyok. Úgy sem tűrnének meg. - Nem zavar, ha elmeséled. Meghallgatom - vontam meg a vállaim. - Miért, az enyém érdekes? Nem túlzottan - legyintettem. - Tipikus vagyok - fújtam füstöt egy slukk után. Rövidesen megérkeztünk. A hely nem volt ismeretlen nekem, de lássuk be, mindig mély benyomást kelt rám ez a romhalmaz. - Tiszta Chicago baszki - dobtam el egy csikket. - Miért nem újítják már fel ezt a tetűfészket? - sóhajtottam és elindultam vele befelé. - Egyszer én is itt kötök ki, csak ezt nem tudom, hogy mikor és hogy. Lehet, azért, mert kirohadt a tüdőm, vagy bekrepált a májam. Az is lehet, hogy kiloccsantja majd valaki az agyam. Majd hozz nekem egy doboz cigit, ha engem is jössz látogatni - nevettem egyet rosszmájúan, mintha csak már a halálom várnám. Nem vártam annyira, de el szoktam játszadozni a halálom gondolatával. - És mit remélsz most, mit szeretnél látni a holttesten? Avass be a gondolataidba. A rendőrségi jelentésekben ott a patológus nyilatkozata. Mit hiszel, mit látsz majd, amit ő nem látott?
- New York City csodája - nevetett a férfi szavaira, majd beljebb sétált. A lépcsőházban megcsapva az irtózatos bűz, mely jelezte számára, hogy a hely évek óta nem érintkezhetett takarításra szánt vegyszerekkel annak érdekében, hogy megtartson egy viszonylagosan elviselhető állapotot. Hugy-, széklet- és döglött állatok szaga csapta meg az orrát, amire egy enyhe fintorral reagált, megpróbálva leplezni emberi mértékeket nem ismerő undorát. Célirányosan az alagsor felé vette az irányt, sietősen szedve a lábait annak érdekében, hogy ne kelljen tovább tartózkodnia a gusztustalan környezetben. - Őszinte leszek, ez az ügy úgy el van baszva, ahogy csak lehet, a rendőrök pedig végképp nem könnyítik meg a dolgomat, hogy kitaláljam az igazságot. Biztos vagyok benne, hogy nem csak Clairee nyomait találták meg a fiún, ezt a kihallgatáson nyomásgyakorlásra használták, nekem pedig tudnom kell, mi az, amit nem kívántak elárulni. - magyarázta röviden és lényegretörően. Igaza lehetett Tissynek, megvolt a szakértői vélemény, habár Lora bele se kukkanthatott, oly gyorsan érkezett számára a meghatalmazás, melyet egy mindössze 40 perces telefonbeszélgetésből kellett, hogy összerakjon fejben. Egyébként is jobban szerette a saját szemével látni a dolgokat, nem volt hiszékeny fajta. Aligha látták az előttük lévő, több szakaszon is szétnyíló folyosót, a plafonon pislákoló fények aligha segítettek a tájékozódásukban. - Mondanám, hogy jelenteni kéne a hivatalnak az itteni körülményeket, de nem akarom, hogy az arcomba röhögjenek - jegyezte meg halkan, ahogy tipegett, magassarkújának kopogása visszhangzott az üres, bútorozatlan pincében. Hosszas homályt követően végre fényt pillantottak meg az alagút végén egy fémajtó rejtekében. Benyitva ismerős helyen teremtek, hideg csapta meg őket, mely valószínűleg a tetemek stabil állapotát kívánta megőrizni. Csattanó, sercegő hangok jöttek a terem távolabbi oldalából, jelezve, hogy éppen munkálatok folynak, melyeket óvatosan kell megközelíteniük, így hanyagolta a hangos beköszönést, nehogy kárt tegyen egy ártatlan hullában, ahogy a szívrohamot hozza rá a már jól ismert korboncnokra. Jenkins, magas, nyeszlett, kopasz faszi, olyan 40 körül lehet, a családi állapota ismeretlen, bár Dolores mindig reménykedett benne, hogy nincs felesége, gyerekei meg annál inkább, ha már ilyen munkát végez. Szelíden sétált egészen a fémasztalig, ahol egy kb. vele egyidős nő feküdt, bőre két oldalra szétterítve, hogy a kolléga megvizsgálhassa a belsőszerveit. - Jó napot, zavarunk? - kérdezte meg halkan, nyugodt hangnemben, mire a férfi szünetet sem tartva tevékenységében továbbra is éppen a tetem máját vizsgálta. - Miben segíthetek? - pillantott fel. - Lora, te vagy az? - mosolyodott el szelíden. - Hogy kerülsz ide? - Én kaptam a kölyök ügyét - válaszolt hasonló kedvességgel arcán, enyhén közelebb lépve. - Ő a kollégám, Tristram Cruise, magánnyomozó. - Örvendek, dr. Théo Jenkins - nyúlt felé kezével, amíg észbe nem kapott, hogy véres kesztyűjével közelít a kopó felé. - Elnézést, már annyi ideje rajtam van, hogy szinte elfeledkezem róla - nevetett zavartan. - Az erdőben talált fiú? - pillantott vissza Lorára. - Igen - bólintott aprót. - Úgy hallottam, hozzád hozták be a kis srácot. Esetlegesen segítenél nekünk, adni egy gyorstalpalót az állapotáról? - Adjatok nekem pár percet, amíg ezt befejezem, utána szívesen segítek - válaszolt szelíden, majd bólintással jelezve mondandója végét visszafordult a nőhöz, tovább vizsgálva őt. Dolores gyengéden megfogta Tissy vállát, majd a boncterem egy távolabbi sarkába húzta őt. - Jenkins híres róla, hogy pénzért hajlandó susmusolni - mesélte halkan. - De nem volt még olyan alkalom, hogy ha megjelentem volna itt, teljesen ingyen ne mondta volna el az igazságot. Nem egy észkombájn - nevetett, kis idő után elfojtva magában jó kedvét, hogy ne leplezze le a kettejük között folyó beszélgetést. - Valahogy érzem, hogy olyan dolgot fogunk látni, ami eddig még nem szerepelt semmiben. Remélem, hogy nem csalnak az ösztöneim - gondolkodott, hangosan kimondva a szavakat, ahogy türelmesen várt a kolléga feladatának befejezésére.
S úgy tetszett: a függöny leng és bíborán bús selymű zengés Fájó, vájó, sohsesejtett torz iszonyt suhogva jár.
Jól esett volna valami pia, ami kicsit tompítja az érzékeimet, bár annyira nem éreztem magam megviseltnek, szimplán csak az undorító illat zavart. Bár ezen a környéken mást nem nagyon remélhettem, főleg nem egy hullaházban, ahol amúgy is tombol a bűz a sok hulla miatt. Arra gondoltam, Carver már feldobta volna itt a talpát. - Ez a nekrofil mennyország - morogtam a kiterített nőt nézve, majd a madárijesztő felé pillantottam. - Én is. Tristram Cruise - mutatkoztam be, még ha Lora be is mutatott. Hagytam őket beszélgetni, majd félre vonultunk és elgondolkodva simogattam állam. - Oké, ebben lehet valami - bólintottam. - Kiváncsi leszek bejön-e a megérzésed és ha igen, akkor mit hallunk. Nekem is jól esne valami támpont, amin el tudnék indulni, mert az anya nem sokat mondott nekem. Sőt, szinte semmit a megbízáson túl, bár erőteljesen a mostohát okolta a gyilkosság elkövetésével. Az meg se fordult a fejében, hogy esetleg az apa tette, vagy valaki idegen. Nem mondom azt, hogy Miss. Dawnson ártatlan, de benne van a pakliban, hogy ő csak felbujtó volt, vagy éppen voltak tettes társai. Nem zárom ki az anyát, de nem hiszem, hogy annyira biztos lenne a dolgában, hogy Dawson viszi el a balhét, hogy még engem is felbérel. Az Őrültség lenne. Az apáról viszont egyelőre nem tudok semmit - sóhajtottam. - Ha végeztünk mára, megiszol velem valamit egy bárban? - pillantottam felé. - Én fizetek. Iszol, amit gondolsz.
Szinte már ijesztőnek találta, hogy mennyire megtalálta a közös hangot a vén kopóval, hisz egészen idáig egy teljesen más kép élt benne évekig a pasasról. Hol a rossz modor, hol a faragatlanság, hol van az a kiállhatatlan rosszindulat? - Valljuk be, ilyen ügyet is láttunk már - nézett rá apró mosollyal. - 3 éve a volt férj segítette végig a hivatalos szerveket annak érdekében, hogy félrevezesse őket, miközben a felesége éppen a folyóban utazott egyre messzebbre feldarabolva egy boroshordóban - idézte vissza az esetet. A férfi húzása miatt az ügy évekkel elhúzódott, a kooperatív magatartás miatt a zsaruk sokáig nem is akarták beidézni őt gyanúsítottként, az őt terhelő bizonyítékok felett is sokáig szemet hunytak. Ez egy örök taktika, csak rettentő kockázatos, de ha jobban belegondol az ember, jóba lenni olyan emberekkel, akik téged akarnak megtalálni, elhitetni velük, hogy csak segíteni akarsz így szövetségessé növöd ki magad mégiscsak egy hatásos stratégia. Egy okosabb nyomozónak ez szemet szúrna, de New York City nem az eszes detektívekről volt híres, ez pedig hatalmas szerencséje volt az itteni bűnelkövetőknek. Hatalmas látencia uralkodott a városban, a bűncselekmények majdnem fele soha nem látott világot, évtizedekkel később kerültek elő tetemek folyókból, erdőkből, hegyek közül, mikor már eleve kudarcra volt ítélve a nyomozás. Itt azonban egy 8 éves gyerekről volt szó, aki egy fehér házaspártól származott, aki nem a gettóban nőtt fel, akinek nem voltak homokos rokonjai, aki maga is egy mintadiák volt. Nem szólt ellene sem rasszizmus, sem homofóbia sem másfajta megbélyegzés, ami miatt kevésbé figyeltek volna oda a részletekre. Mert amerika egy ilyen rendszer volt, attól függött, hogy mennyire is akartak hatásosak lenni a szervek, hogy te hova születtél. - Nem mondom, hogy az ügyfeledet a gyanúsítottak listájára kéne tennünk, de szeretnélek elkísérni, ha újra beszélnél vele, intéznék hozzá pár kérdést. Nekem is roppant furcsa, hogy azonnal a mostohaanyát vádolta elmondásod szerint, ez azért mégsem egy gyerekmese, ahol mérgezett almákkal meg szövőszékekkel öljük meg a mostohagyerekeket. Egy ilyen hivatalos környezetben vétek kiindulni a Hófehérkéből meg a Csipkerózsikából - sóhajtott fel. A felbujtó szerepre és a teóriára, hogy mindezt nem egy ember követte el felkapta a fejét. Rettentő eszes gondolatmenet volt, mely meglepte őt Tissytől, de csak aprót bólintott, mutatva, hogy teljes mértékben egyetért azzal, hogy ezt is mindenképpen számításba kell venniük. - Kérem, gyertek beljebb, sajnálom, hogy várattalak titeket - lépett ki hozzájuk szelíden a pasas, majd visszavezette őket a kórterembe, ahol már előkészítette a gyermek tetemét. Az eltűnése után szinte azonnal rátaláltak a fák között, ahol elásták, így az ideszállítása sem volt körülményes állapota miatt, ahogy teste is aligha hasonlított hulláéra. Egyedül a sebek, a kifehéredett bőr és a felakadt szemek engedték meg a következtetést. - Jaj ne haragudjatok - sietett oda a kisfiú szemeihez, amiket óvatosan becsukott. - Szóval, mit szeretnétek tudni? - Mi volt a halál oka? - kérdezte röviden Dolores, miközben a tetem körül sétálgatott és próbált tekintetével megfogni valamilyenfajta elváltozást. - Ezt már leírtam a jelentésemben, Lora - válaszolt sóhajtva, de ahogy meglátta a nő tekintetét megrázta a fejét. - Minden bizonnyal fulladás. A tüdejében és a torkában földet találtam, ami alapos okkal enged erre következtetni. - Érdekes.. pedig a sérüléseiből ítélve.. - Igen, a sérülései is bőven elegek lettek volna - szakította félbe. - A tarkójánál mély vágás helyezkedik el, mintha egy tompább eszközzel próbálták volna eltávolítani a fejét. A felsőtestén ütésnyomok, bevérzések, minden bizonnyal rúgásokról lehet szó. Ami nagyon érdekes, hogy vér nem került a nyelőcsövébe és a tüdejébe, pedig ezek a sebek minden bizonnyal ezt okozták volna. Gondolkodtam rajta, hogy talán régebbiek lehetnek, de azt nem élte volna túl a kölyök.. - A rendőrök szerint a mostohaanya tette - pillantott fel rá, szándékosan megfigyelve a tekintetét. - Megtaláltam a mostohaanya DNS-ét több helyen is, ebből következtethetnek rá, de én nem állítottam ilyet - nézett vissza rá, enyhén bizonytalan tekintettel. Itt volt még valami, amiről eddig nem esett szó. Dolores kérdőn nézett rá, tudta, hogy valami rejtve van, de fogalma sem volt, mit mondhatna, amivel kiszedi belőle az igazságot. Hála az égnek a nézése elég volt, hogy megriassza a férfit. - A kisfiú testén összesen 3 ember DNS-e volt rajta, azonban a másik 2 ismeretlen volt, így azokat nem tudtam beazonosítani. - a válaszra Dolores szemei nagyra nyíltak. Ezekszerint a teória beigazolódhat, több ember által elkövetett emberölés. - Esetlegesen felfedeztél a testnyílásain.. - kezdett bele a kérdésbe, de az ideges korboncnok újból félbeszakította. - Ondó.. - sóhajtott fel. Vagy nem árulta el a zsaruknak, hogy a gyermeket megerőszakolták vagy azok meg se akarták hallani a lehetőségét, hogy nem egy gonosz anya tette mindezt vagy inkább, hogy nem egyedül hajtotta végre. - Ezekszerint.. - kezdett volna bele Lora, mire csak apró bólintást kapott. Rápillantott Tissyre, hogy az ő reakcióját is láthassa, majd újból a tetemre. Szerencsétlen, ártatlan kissrác... miket kellett átélned, hogy most itt feküdj ezen a hideg asztalon és 3 ember vizslasson téged. - Egy rövidnadrágban és egy atlétatrikóban feküdt ott, a kezében egy összetört telefon pihent. Ennyit találtak a helyszínen - hozta ki egy apró dobozkába a megemlített tárgyakat. - Kérlek, ne érjetek hozzájuk, a rendőrök holnap jönnek, hogy bevigyék őket az irattárba. - Egy összetört telefon? - vonta fel a szemöldökét. Több, mint furcsa. Egy 8 éves gyerek kezében telefon pihen a halála helyszínén eltemetve? - Köszönöm Jenkins a segítséget. - Igazán nincs mit Lora, remélem hasznos információim voltak. Nekem is az az érdekem, hogy fizessen meg az a rohadék, aki ezt tette egy gyerekkel - sóhajtott. - Mr. Cruise, esetleg intézne még kérdést a doktor úrhoz? - nézett rá színpadias diplomatikussággal társára, eljátszva a kettejük közti hivatalos hangnemet.
S úgy tetszett: a függöny leng és bíborán bús selymű zengés Fájó, vájó, sohsesejtett torz iszonyt suhogva jár.
Az információk több, mint érdekesek voltak. Mélyen elgondolkodva, de figyelve az elhangzott információkra hallgattam a beszámolót és Lora szavait is, nem csak az orvosét. Az egész ügy úgy ahogy van bűzlött nekem. Meg mertem volna kockáztatni, hogy több részlet is nem helyén volt kezelve. Nem rázott meg különösebben a dolog, bár nem volta kivirulva a hallottaktól, sem a látottaktól. Voltam annyira erős és edzett lélek, hogy az ilyen dolgok mert ne tudjanak annyira mélyen érinteni, bár attól még sajnáltam a fiút és meg akartam találni a gyilkosait. Mikor szót kaptam Dollytól, az orvos felé fordultam. - Nos, nem akarom jobban tudni önnél az orvosi dolgokat, de elképzelhetőnek találom, hogy a halála után érték az ütések és a vágások - jegyeztem meg. - Eltemették, megfulladt, kiásták, majd utána tették vele a többit. Talán sajnálták a fiút és nem akarták látni a szenvedését. A halála után is van vérzés. Bár a szív nem pumpál már az erekben, de a környező erekben maradt vér a gravitáció hatására kiserkenhet, viszont, mivel nincs légzés, a vér nem kerül be sem a tüdőbe, sem a nyelőcsőbe - gondolkodtam el. - Viszont ez több egy közönséges pedofil gyilkosságnál. A gyilkosok azt a látszatot akarták kelteni, hogy egy szadista pedofil a gyilkos, pedig nem. Én arra gondolok, hogy a másik két személy bérenc lehetett. A valódi tettes, a felbujtó fizethetett azért, hogy megöljék a gyereket. Talán tényleg a mostoha anya az és a két másik személy is jelen voltak. A gyilkosai. Legalábbis, a vér a mostoha anyára következtet. Akár ki is a felbújtó, nem szánt kellemes halált a fiúnak, de talán a gyilkosai tettek róla, hogy ne legyen annyira szörnyű, hisz mikor a bevérzések és egyebek keletkeztek, a fiú jó eséllyel halott volt. Lehet a megbízó végig nézte a megerőszakolását is. Akár ki is bérelte fel a gyilkosokat, nagyon utálhatta a fiút. Nagy gyűlölet lehetett benne, hogy megölette, főleg, hogy egy ennyire szörnyű halált szánt neki. Teljesen érthetetlen számomra, hogy egy gyilkos miért próbálhatta levágni a fejét egy rossz, tompa vágóeszközzel. Hacsak nem a fájdalom okozás volt a célja, akkor mi? Hisz a fiú addigra már halott lehetett, nem érezhette. Le akarták vágni a fejét, hogy nehezebb legyen azonosítani? Miért nem vittek akkor fűrészt, vagy baltát? De most ha még élt is a fiú, kiben lehetett akkora gyűlölet és miért, hogy ennyire megkínoztassa? Kinek és mivel árthatott egy 8 éves fiú? Lehetséges lenne, hogy a fiún keresztül a szülőknek akartak fájdalmat okozni? A telefon a fiú tulajdona volt, vagy valaki más telefonját kapta meg? - kérdeztem a dokit szemlélve, hátha erre is tudja a választ.
Jenkins elmosolyodott Tristram gondolatmenetére, tisztelettudóan bólogatott a szavaira, de várta, mikor kaphat ő is szót. A monológ megint hosszúra sikeredett, így a korboncnok a falnak dőlt, keresztezte karjait és türelmesen együttműködött. - Értékelem a meglátásait, nyomozó úr, azonban a sérüléseket megvizsgálva azok gyógyulásnak indultak. Ha a halál beállta után érték volna a fiút az ütések, a szövetek nem kezdtek volna helyreállni, hisz a szervezet többé nem reagál a sérülésekre. Minden bizonnyal élt, mikor vágások, szúrások, illetőleg erőszakos behatások érték a testét - magyarázott nyugodt hangnemben, majd újból visszasétált a testhez. - A tompa fegyver így is mély sebet ejtett, nézze csak - ért hozzá a tarkón található vágáshoz, széthúzva a húst, egy 5 centi mély vágást mutatva. - Véleményem szerint inkább beszélhetünk itt egy életlen eszközről - bólintott aprót. - Sajnos ezen kérdésekre nem tudok válaszokat, nyomozó úr, az én feladatom az, hogy a holttesten található sérüléseket vizsgáljam, nem pedig az, hogy indítékokat keressek a bűncselekményhez. A telefon pedig, mint ahogy láthatja, olyannyira megsérült, hogy képtelen voltam azonosítani a típusát, csak a billentyűzetet és a képernyőt lehet az összetört darabok között megtalálni, ennél többet én sem tudok - sóhajtott. - Sajnálom. - Esetlegesen a telefonon talált ujjlenyomatokat? - pillantott rá Dolores, hirtelen jövő ötlettől vezérelve. - A rendőrök nem vizsgálták meg az eszközt, de megnézhetjük - bólintott, majd óvatosan kezei közé véve az eszközt azt egy apró terembe vitte. - Jöjjenek - pillantott még hátra rájuk, majd eltűnt a folyosó sötétjében. Lora fél pillanatra visszanézett társára, majd követte a korboncnokot. Türelmesen várták, ahogy eredményeket kaphatnak a kérdéseikre, ahogy a doktor figyelmesen, megfontoltan követte a lépéseket annak érdekében, hogy DNS-t szerezhessen. - Kifejezetten érdekes - vizsgálta ujjlenyomatok sokaságát a törött eszközön. - Kifejezetten, kifejezetten érdekes - ismételgette, miközben a nyomatok képét bevitte a számítógépébe, ahol hozzáfért a rendőrségi nyilvántartáshoz. Egyik nyomatra sem hozott ki eredményeket a rendszer. Jenkins felsóhajtva fordult vissza hozzájuk íróasztalának székén üldögélve. - Na most a következő alternatívák lehetségesek: vagy elmosódtak teljes mértékben az ujjnyomatok, ami miatt képtelenek vagyunk őket azonosítani vagy nincsenek benne a nyilvántartásban. - Ha a második a helyzet, lehetséges, hogy ezek ugyanazok az ujjlenyomatok, mint amik a fiú testén is ott voltak? - kérdezett vissza Lora, mire csak egy helyeslő bólintást kapott. - Érdekes.. - Érdekes bizony. Jó kérdés volt, Mr. Cruise - mosolygott rá óvatosan a kopóra, aki nélkül a telefonnal el sem kezdtek volna foglalkozni. - Nekem már csak az kérdéses, hogy egy kisfiút hogyan tudott elrángatni a mostohaanyja az erdő közepébe, hogy utána kegyetlenül végezzen vele.. már ha ez még mindig a teóriánk - gondolkozott hangosan. - Ha pedig többek keze benne volt, végképp érthetetlen, hogy idegenekkel miért akart volna elmenni. - Elnézést, hogy közbeszólok, de nem biztos, hogy a gyermek számára is idegenekről van szó, szimplán a rendőrség nyilvántartásban nem szerepelnek ami azt jelenti, hogy büntetlen előéletűek - javította ki őt a korboncnok óvatosan, de Dolores nem tágított az ötletétől. - Esetleg a vérében találtál valamit? Gyógyszert, kábítószert, nyugtatót, bármit? Tudjuk, hogy védekezett-e vagy már nem volt magánál? - kérdezgette tovább. - Teljesen tiszta volt a srác. A testén dulakodás jelei látszanak, minden bizonnyal megpróbált ellenállni - válaszolt. - Szerencsétlen kölyök, mekkora fájdalmat élhetett át.. - Köszönjük - összegezte a beszámolót röviden. - Meg kell tudnunk a gyermek milyen felnőttekkel tartotta a kapcsolatot a szülein kívül. Az édesapa ujjnyomatát is kihozta volna a nyilvántartás, ahogy a mostohaanyáét is. Talán a vérszerinti anya... - töprengett. - Hagyjuk is.. egyelőre a családon kívül kell megtudnunk a kapcsolatait. Mindenképp beszélnünk kell a szüleivel - pillantott rá Tristramra. - Szerintem végeztünk, doktor. Hálásak vagyunk a segítségéért - nyújtotta felé a kezét. A férfi lányos zavarában szinte letépte magáról a kesztyűt, hogy kezet csókolhasson a fiatal ügyvédnőnek. - Igazán nincs mit, Lora, máskor is szolgálatodra állok - édelgett bárgyún, amitől a szőr is felállt a hátán a hölgynek, de ezt nem mutathatta, ha továbbra is érdekelt volt az ingyenes segítségnyújtásban. Legalább most nem hívta randevúra így a nyomozó társaságában, az még kínosabb lett volna. - További jó munkát maguknak, kollégák. Mr. Cruise, örülök, hogy megismerhetem - hajolt meg tisztelettudóan, elengedve Dolores kezét, majd útjukra engedte őket. - Kitartást Jenkins a nap hátralévő részére. Bizonyosan találkozunk még - búcsúzott ő is, majd megfogva a kollégája vállát, szelíden jelezvee neki, hogy ideje távozni, elindult a kijárat felé. Tudta, hogy Tissy majd valami lekicsinylő megjegyzést fog tenni az előbbire, feltételezve, hogy bármikor is kavart volna a kopasz faszival, pedig ha tudná, hogy bottal se piszkálná meg és csak azért édelegnek, hogy minél gyorsabban hozzájusson a szükséges információkhoz.. Amikor már a lépcsősornál jártak, ami a földszint felé vezetett, visszanézett partnerére. - Kurva gyorsan meg kell innom valamit - jegyezte meg morcosan. - Menjünk, egy időre szakadjunk el ettől.
S úgy tetszett: a függöny leng és bíborán bús selymű zengés Fájó, vájó, sohsesejtett torz iszonyt suhogva jár.
A doki szavai sok mindent világossá tettek számomra. - Akkor ez csak egyet jelenthet. A fiút fogva tartották és a behatások egy része a halál előtti napokban érték. Azért nincs vér a nyelőcsőben és a tüdőben, mert nem a halála napján szerezte őket. Ezért is indultak gyógyulásnak a szövetek. Talán 2-3 napot is fogságban lehetett, de a nemi erőszak és a nyakát ért sérülés a halála napján történt. Ez részben pedofilra utal, viszont a gyilkossági módszer és a fejlevágási kísérlet már kirí a hagyományos pedofilok sorából. Egy átlagos pedofil megfojtotta volna, vagy agyonverte volna, de itt másról van szó. Arra gondolok, talán megpróbálták a feje levágásával megölni, de nem sikerült, ezért ásták el, viszont valószínűbbnek tartom, hogy sokk hatás érte a fiút és "tetszhalott" állapotba került. Azt hitték meghalt, ezért elásták, csak, hogy élt még. Nekem egy ilyen kép él a fejemben és mindent meg is magyarázna. Igyekeztünk mindent átbeszélni a gyilkosságtól a telefonig, majd miután távoztunk egyetértően bólintottam Lorának. - Menjünk, igyunk. Helyes - ültem be a kocsiba. - Elég ciki egy fazon. Szerintem tövig beléd van esve ez a pasas - mutattam befelé az épületbe. - Ez már nekem is kínos volt, amit itt a végén levágott, de legalább hasznunkra vált és ez a fontos - vontam meg a vállaim. El is mentünk hát inni, ahol leültem egy székre és kértem magamnak egy dupla whiskeyt. Szép kis jégkocka is volt mellé, én pedig jólesően húztam belőle egy kortyot és egy szál cigire is rágyújtottam, bár nem tudtam itt lehet-e cigizni. Igaz, nem is érdekelt. - Ahogy elnézem a képedet rád fér pár pohár búfelejtő - slukkoltam a cigibe és kifújtam a füstöt. - Mi viselt meg jobban, a kölyök, vagy a cikis kopasz? - kérdeztem vigyorogva.
A kocsiban ülve érezte Tristram tekintetét. Fogalmam sem volt, mit gondolhatott a fazon róla ezután az édelgés után, de talán nem is akarta tudni. Nehéz volt ez a kettősség, játszani a kapható nőt, de mellette kemény ügyvédként dolgozni, tekintélyt kivívva a férfi társaságban is. Talán utolérte a sors fintora, saját magát kergette bele ebbe a pöcegödörbe, félreérthető szituációkat létrehozva. A korboncnokkal való viszonya nem volt más, mint színjáték, melynél még fizikailag sem kellett tennie semmit az együttműködés érdekében, elég volt a cuki pofi, a formás mellek, a széles csípő meg a hosszú combok. Na jó, talán néha kirúzsozta magát, legszebb cipellőjét vette fel vagy a feszesebb ruhái közül válogatott, de ennél többet tényleg nem volt hajlandó tenni az ügy érdekében. - Ha igazad van és a fiú több napon keresztül szenvedett, az egyben azt is jelenti, hogy hosszú időn keresztül távol volt az aggódó szülőktől. Ha az apukának, tegyük fel a mostohaanyának sincsen köze az ügyhöz, mégis hova engedték el a kölyköt, ahol feltételek nélkül tudtak bízni a jólétében? - gondolkodott újból hangosan, miközben kitolatott a parkolóhelyéről. - Lehetséges, hogy túlságosan elveszünk a részletekben és a legegyértelműbb alternatívával nem is számolunk, a fiút elrabolták, megkínozták, megerőszakolták, majd eltették láb alól. Viszont ezesetben tényleg megmagyarázhatatlan Clairee kéznyoma - rázta meg a fejét, majd már utazás közben rágyújtott, szüksége volt a nikotinra, hogy ironikusan kiszellőztesse fejét. - Jenkins és köztem sosem történt semmi - zárta rövidre a mondandóját. - A pasas időről időre próbálkozik én pedig elnézem neki azért, hogy hasonló okosságokat tudjak meg tőle, mint most - pillantott rá Tissyre, fél percre megfigyelve tekintetét, hátha ki tudja belőle olvasni, hogy hisz-e neki vagy csak olcsó védekezésnek tartja a válaszát. Az út további részében nem beszélgettek, egy Manhattan szívében lévő bárt vettek úticélul, hisz Dolores éjszakai vadászatain csak az ilyen helyeket ismerte. Két fő feltétele volt, ha szórakozni szeretett volna: A placc legyen biztonságos, forgalmas helyen, ahol kihívás elrabolni egy nőt akár hajnal háromkor is, illetőleg ne repüljön el a pénztárcája a hatalmas összegektől. Helyet foglalt a bőrüléses boxban, szembe partnerével, akinek egy apró, szelíd mosolyt küldött. A pincér másodpercek alatt érkezett ki kettejükhöz, amíg Tissy whisky-t kért, neki egy pohár vörösborra esett a választása. - Nem feltétlenül mondanám, hogy megvisel - sóhajtott fel fáradtan. - Inkább rettentően idegesít. Az egésznek se füle se farka, egy kibaszott útvesztő - fogta a fejét bágyadtan. - Félő, hogy mire a végére jutnánk ennek, az ügyész kitalál egy fasza sztorit, színpadiasan az esküdtszék elé terjeszti azt és egy ártatlan ember kerül rácsok mögé.. vagy ki tudja hány másik szabadon császkál majd továbbra is. Nem is értem, hogy a hivatalos szervek miért nem nyomoznak társtettesek iránt. Az egész furcsa - rázta a fejét. - Mekkora esély van arra, hogy direkt hunynak szemet bizonyos dolgok felett? Tudjuk azt, hogy bármelyik szereplője ennek az eljárásnak befolyásos személy lenne? - pillantott fel partnerére.
S úgy tetszett: a függöny leng és bíborán bús selymű zengés Fájó, vájó, sohsesejtett torz iszonyt suhogva jár.
- Az biztos, hogy nem bébiszitterek vannak képben, akiket ismertek, vagy ajánlották nekik, mert akkor az illetők már rég gyanúba keveredtek volna és a szülők is egyből őket vádolták volna. Viszont nem kizárt, hogy olyan bébiszitterek tették, akik korábban már vigyáztak a fiúra, hiszen bennük a fiú feltétel nélkül megbízott volna, hisz ismerte őket és a szülők bízták rájuk korábban. De nem hiszem, hogy erről lenne szó. Táborban tudtommal nem volt és ha a barátainál töltött volna több napot, akkor arról az anyja és az apja beszélt volna. Hacsak nem a mostoha anya passzolta le valakinek pár napra, de az apa tudta nélkül aligha tehette volna meg. Ha a fiú távol volt, mert elküldték, akkor miért nem mondták? Ha teszem azt, a barátainál aludt, akkor azt miért nem mondták, mikor megtudták, hogy a fiúk meghalt? Ha pedig elrabolták a fiút és több nap is eltelt, akkor arról a szülők miért nem tudtak? Ugye? Furcsa. Rendben, a fiú nem az anyjával élt, hanem az apjával és a mostoha anyjával. Mondjuk azt, hogy az anya nem tudta, mert nem élt velük. De az apának és a mostoha anyának sem tűnt fel? És abban is igazad van, hogy mit keresett Dawson vére a fiún, ha ártatlan? Elég gagyi filmes megoldás lenne, ha valaki vért vett volna a boszorkánytól, hogy összekenje vele a fiút. Viszont azt tegyük hozzá, hogy nem utal semmi arra, hogy Dawson ütött. Annyit tudunk, hogy valaki megütötte a fiút és az ütésnyom helyén ott van a nő vére. De ujjnyom nincs. A bőrön nem hagyunk ujjnyomot, a tárgyakon és a ruhákon pedig nem szerepelt Dawson ujjnyoma. Csak a vére. Na most ha nagyon el akarok rugaszkodni a hagyományos elgondolásoktól, akkor vegyük sorra, kinek volt lehetősége hozzá jutni a nő véréhez az orvosán kívül? A pasijának, azaz a fiú apjának. Ha a csávó vett némi vért Dawsontól álmában, akkor azzal bekenhette a saját tenyerét és miután rávágott a fia képére, csak a vérnyomot hagyta maga után. De ez elég meredek elképzelés. A valószínűbb, hogy Dawson sérült tenyérrel ütötte meg. A fiút nem rabolták el, ezt házon belül követték el. Ha több napon át bántalmazták és nem jelentették az eltűnését, nem említették, hogy a fiú távol volt napokig valakinél, akkor csakis házon belül történhetett. Vagyis az mostoha anya és az apa pontosan tudja mi történt a fiúval, csak nem beszélnek. Vagy Dawson a gyilkosok egyike és a pasas fedezi, vagy fordítva. Talán mind a ketten jól jártak a fiú halálával. Talán csak teher volt nekik. Viszont... még ha ez így is van, akkor sem tudom felfogni miért volt szükség ilyen kegyetlenségre - mondtam el a véleményem. - Az apa végig a városban volt? Mert ha nem volt a városban napokig, akkor viszont nem tudhatta, hogy a fia eltűnt napokra, csak Dawson, aki vélhetően nem mondta meg a fiú apjának, hogy a fia házon kívül volt, illetve ha Dawson a gyilkos, akkor simán kiszolgáltathatta annak a másik két alaknak is. Tartottam egy kis szünetet, majd rátértünk a ciki pasasra is, de meglepett Dolly magyarázkodása. Pislogtam párat. - Hé hugi, úgy nézek ki, mint, akit érdekel kivel kefélsz? Nem kell magyarázkodnod nekem. Kicsit sem érdekel - vontam vállat nevetve. Nem is feltételeztem volna ilyet. Dolly nem az a fajta, aki összeáll ilyen Jenkinshez hasonló pasikkal. Annál igényesebb.
Mikor megérkeztünk a bárba, igen hamar ki is szolgáltak minket, így kényelmesen elvoltam a cigi-pia párosításommal. - Ez egyáltalán nem így van. Ez nem egy túl nehéz ügy és szerintem hamarosan a végére is érünk, csak rendet kell tennünk a meglévő információk között. Sokat tudunk, csak rendezetlenek az információk - szívtam egy slukkot. - Szerintem nyomoznak. Nem olyan valakinek ismerem Carvert, aki ne nyomozna, vagy éppen megvették volna. Lehet, hogy egy homokos gyökér, de minden követ meg fog mozgatni, csak szereti titokban tartani, amit tud. Nem fogja előttünk kiteregetni a lapjait, ha nem muszáj neki. Nyomoz ő, csak nem beszél, ha nem muszáj - mondtam és ezt így is gondoltam. Carver nem volt egy zseni, de lelkiismeretes volt és okos is. Még ha a stílusa nem is volt túl kellemes, attól még megvesztegethetetlen volt és tisztességes. Tudott ő sok mindent, csak nem beszélt, amíg nem volt muszáj. A whiskeyre néztem, majd Dollyra és a kezére. Sóhajtottam egyet, majd megfogtam a kezét. - Szerintem kár idegeskedned ezen. Meg fogjuk oldani ezt ügyet is és szépen sittre kerülnek a gyilkosok. Aztán majd a többi rab kap valahonnan egy fülest, hogy pedofil köcsögöket csuknak le. Pár nap múlva már Jenkins asztalán lesznek, miután megbaszták őket a gyerekes rabok és agyonverték őket. A pedofilokat még a sitten is utálják - elengedtem kezét, majd hátradőltem.
Tristam tipikusan az a fajta kopó volt, akinek habár egy fiatal jogász számára furcsa, elrugaszkodott, karótnyelt és elavult módszerei voltak, az esze mégis úgy vágott, hogy a teóriáival mindig szöget ütött a másik fejében. Dolores szinte szívta magába a szavait, az agya szivacsként működött, idegszálai megfeszülve fókuszáltak a hipotézisekre, melyeket mindenképp mélyebb vizsgálatnak kellett alávetniük. A bébiszitterek gondolata olyannyira potenciális lehetőségnek bizonyilt, mégis a vén róka nélkül jól tudta, hogy sose jutott volna el a gondolatig se. Enyhén kellemetlenül érezte magát amiatt, hogy neki teljesen más alternatívák cikáztak a fejében, így már sokkal intelligensebbnek tűnt a partnere. Le kellett nyelnie a büszkeségét, ha ténylegesen igazságot akart szolgáltatni és kideríteni, mi is történt valójában, így illedelmesen bólogatott a monológra, miközben próbált odafigyelni az útra is. - Túl sok a mi van ha és túl kevés a tény, amivel dolgozhatunk. Napokba, hetekbe fog telni, amíg sorra kizárjuk a lehetőségeket és eljutunk a megoldásig. Ez ennek a munkának a szépsége. Egy laikus sejteni sem sejti, hogy mennyi időt ölünk bele minden egyes ügybe és még ígyis sokallják a fizetésünket - összegezte a hallottakat, de folytatni már nem folytatta azzal, hogy tovább fejtegesse saját véleményét, ugyanis megérkeztek. A férfiről alkotott véleményt apró mosollyal nyugtázta, kellemes csalódás volt számára, hogy életében először olyan férfivel találkozik, aki nem kíván ítélkezni felette. A bár üres volt, rajtuk kívül aligha 1-2 ember járkált a helyen, így csendesebben kellett társalogniuk, nehogy rossz arcok fülébe jussanak az információik. - Láttam, hogy régóta ismeritek egymást Carverrel. Nem tudnád valahogy kideríteni, hogy a rendőrség milyen bizonyítékokat talált ki azóta? - sóhajtott fel. - Kérlek Tissy, próbáld meg, rengeteget segítene mindkettőnknek. - dőlt hátra a fotelben. - Addig is a holnapi nap mindenképp meg kell látogatnunk az apukát, intézünk hozzá pár kérdést. Ne finomkodj majd - mosolygott. - De egyelőre hagyjuk a munkát, sok volt belőle mára. Rohadtul elfáradtam - túrt bele a hajába egy mély levegővétel közben. - Mesélj inkább..hogy jött az ötlet, hogy meginvitálj egy olyan nőt egy italra, akit nem szívlelsz? - kuncogott, rászegezve tekintetét.
S úgy tetszett: a függöny leng és bíborán bús selymű zengés Fájó, vájó, sohsesejtett torz iszonyt suhogva jár.
- Nem gondolnám, hogy kevés a tény. Inkább úgy fogalmazok, hogy átláthatatlan és ellentmondásos - válaszoltam neki. - Tény, hogy a fiú halott, tény, hogy a mostoha anya vére ott van rajta. Tény, hogy megerőszakolták és tény, hogy két idegen, vélhetően férfi DNS van rajta, pontosabban benne. Tény, hogy bántalmazták és szerintem az is, hogy nem csak egy nap, hiszen a verés, rúgás nyomai nem a gyilkosság napján keletkeztek. Tehát, ha kicsit jobban belegondolunk mindenbe, akkor igen csak sáros a rokonság. Gondoljon csak bele ön, ha lenne egy gyereke, akiről tudja, hogy valakikkel van napokon át, majd egyszer csak meghal a fia, akkor nem az lenne az első, hogy elmondja kikkel volt, hiszen feltételezhetően ők az elkövetők, vagy legalábbis sokat tudhatnak? De. Ám ebben a kontextusban ez mégsem történt meg. Vagyis két lehetőségünk van: 1. Vagy tudják a szülők kik a tettesek, csak nem mondják meg, mert mondjuk önbíráskodni akarnak, vagy mert védik őket valamiért, vagy a 2. lehetőség, hogy a szülők sem tudtak róla, hogy a fiúk több napra eltűnt. Ebben az esetben azt kell gondolnom, hogy több napon át a mostoha anya vigyázott rá, aki nem beszél. Esetleg majd önnek 4 szem közt. Na már most, ha a mostoha anya nem sáros, akkor miért nem hajlandó együtt működni a rendőrséggel és miért van szüksége ügyvédre? Tudja nekem ez mindig visszázs. Ha ártatlan vagyok, miért kell ügyvéd? Persze jó ha van, de ez máris azt a benyomást kelti, hogy titkolni valója van. De az is tény, hogy ha a mostoha anya vigyázott rá, akkor tudnia kell róla, hogy kik a tettesek. Hol volt a fiú? Kikhez engedte el? Ha nem engedte el, hanem a fiú napokra eltűnt, miért nem jelentette? Már csak emiatt is bűnrészes. Gondatlanság. Ittam egy kortyot a whiskeyből és megszívtam a cigarettám, miközben ő kitért a Carverrel való viszonyomra is. - Megpróbálok kiszedni belőle mindent, amit csak tudok - feleltem. Nem csak Lora kérése miatt, hanem magam miatt is. Nekem is fontos, hogy minél többet tudjunk. Muszáj lesz megráznom Carvert, hogy legyen együttműködő velünk is. Kicsit félre tettük a nyomozást, majd a személyes kérdések, illetve a kettőnk viszonya került előtérbe. Elegáns mosoly kíséretében fújtam ki a füstöt és nyomtam el a csikket. - Azt gondolod, hogy nem kedvellek? Igaz, néha kiállhatatlan vagy és a pokolba kívánlak, amikor rossz napom van, de alapvetően nincs bajom veled. Végzed a munkád, én is ezt teszem. Az más kérdés, hogy néha ebből vannak konfliktusok, de ez nem a te hibád. A stílusod olykor hagy némi kívánni valót maga után, de végtére is az enyém sem egy Disney hercegé. Szóval 1-1 - nevettem. - Most mondjam azt, hogy arra várok, hogy elég sokat igyál ahhoz, hogy elfektethesselek a hátsó üléseken? - dőltem hátra és ittam egy újabb kortyot.
Csak halkan hallgatta őt, nem tudott mit mondani a feltevésekre. Érezte, hogy kimerítette a mai nap, hogy bármit szívesebben csinálni, minthogy ezen töprengjen, de tudta, hogy a kisfiú holteste napokon át kísérteni fogja éjszakánként, hogy felfog riadni hajnalok hajnalán az arcára, látni fogja maga előtt az eseményeket, ki tudja, hogy alapos következtetéseket levonva-e a nyomokból. Tudta, hogyha tovább elemzik a helyzetet, rémképekkel fog álmodni, épp ezért hagyta, hogy a szó elszálljon kettejük között és rátérjenek lazább, személyesebb témákra. Eleve egyre jobban kedve lett megismerni a magánkopót, másrészről pedig mindkettejükre ráfért a pihenés, szorgosan dolgoztak, egy pohár bor mellett pedig vétek holttestekről, fegyverekről és undorító, embertelen módszerekről cseverészni, arra ott lesz a másnap reggel is, amikor mindez újból elkezdődik. Ez az este most kettejüké, nem pedig a munkájuké, ezt pedig mindenképp próbálta fejben tartani, valamint emlékeztetni rá a vén rókát is. - Különbözünk, ez biztos - nevetett fel halkan. - De nőként egy ilyen szakmában nem lehetek más. Ha túl puhány vagyok, akkor hagyom, hogy elnyomjanak és senki sem fogja meghallani a hangomat. Ez a baj veletek férfiakkal, amit a hímtársaitoknál jó személyiségnek tartotok, azt egy nőnél már kiállhatatlannak - sóhajtott egyet, majd nagyot kortyolt a borából. - Ha tudni szeretnéd, én sem utállak egyébként - pillantott fel rá. A kérdésre megsértődhetett volna, de megszokta már az öreg stílusát, egyébként sem gondolta volna, hogy bármilyen módon vonzódna hozzá a másik. Persze, volt egy szexuális töltete a dolgoknak, de Dolores mellett bármi ilyenné változhatott, nehéz volt a nőt nem szemügyre venni, nem megcsodálni az alakját vagy észrevenni, hogy a szoknyái szándékosan mutogatják ország világnak a hosszú, feszes combjait vagy épp kiemelik a kerek fenekét. Ez a világ ilyen, a nők szépek akarnak lenni, a férfiak pedig gyönyörködni a látványban, ez azonban nem jelenti azt, hogy a gondolatok bármikor is színre lépnének tettek formájában. Tudta, hogy kettejük sosem fog ide eljutni, ha mégis, azt egy életre bánnák. Eleve Tristram nem nézett ki nőfalónak, végképp nem szívtiprónak, inkább volt magának való, begyöpösödött detektív ahelyett, hogy hölgyeket hajkurásszon. A biztonság kedvéért, hogy megnézze mennyire tudja bepöccenteni, húzogatta egy kicsit a bajszát, hátha hamar kibújik a szög a zsákból. - Arra vársz, Tissy? - kérdezte lágy hangon, egy szelíd mosollyal az ajkán. Le-fel tekintett a férfi szeme és szája között, hogy még jobban ingerelje őt, várt rá, hogy mikor ordít a másik, hogy ebből elég legyen. Szerette, ha valakit kihoz a sodrából.
Kezdőlap
