Staten Island, Farrell Street 8. - egy kis épület, ami valamikor egy kis agglegény lakóház volt. Egy szoba, konyha, fürdőszoba. Szó szerint ennyiből állt. Ahogy beléptünk az épület ajtaján, úgy egy kis előtérbe jutottunk. Az egyik ajtó a valamikori hálószoba volt, ami most az iroda, a másik ajtón át pedig a konyha volt. Az irodámban volt egy másik ajtó is, amin át a fürdőszoba volt megközelíthető.
Szerény épület volt, szerény berendezésekkel, de, aki ebben a világban becsületes, az nem viszi sokra. Az iroda két asztallal is bővelkedett. Az egyik az enyém volt, a másik az asszisztensemé, aki most nem tartózkodott benn. Nem minden nap van velem, hisz, ha éppen nincs lényegi munka, akkor nem mindig rángatom be dolgozni, hanem, hagyom, hogy magánéletet éljen. Neki is van, mit csinálnia, mivel foglalkoznia, van élete és biztosan jobb dolga is van, mint a cigarettafüstöt szívni. Persze, ha úgy dönt benéz, akkor jöhet. Nem szoktam kirakni, örülök a társaságának. Munkahelye úgy sincs rajtam kívül, szóval, ha nem akar otthon poshadni a polippal, akkor itt is jól el tud lenni velem.
Ma még nem volt ügyfelem. Nem volt sok megbízóm, de annyi mindig volt, hogy ki tudjam fizetni Lili bérét és a lakbérét, az iroda bérleti díját, a rezsim, a mindennapi szükségleteim többek közt a cigim és a piám, nameg azt a kis kaját, amit vettem magamnak. Nem voltam nagy étkű, inkább ittam és szívtam. Nem volt sem rossz, sem jó a bevételem. Annyi meg volt mindig, hogy kihozzam, amire kellett és pár centet félre is tudtam tenni, de nem volt elég arra, hogy elég szép tartalékot tudjak felhalmozni. Egy átlag életet éltem, ami ki is elégített, jól el voltam, de tudtam, ennél több kellene. Kellene egy szép félre tett összeg, amihez tudok nyúlni, ha munkaképtelenné válnék. Igaz, arra kevés az esély, de megtörténhet. Persze még új iroda voltam, a városban, New Yorkban pedig nagy volt a kínálat, sok volt a konkurens iroda. Ez annyiból volt kellemetlen, hogy nem értettem máshoz. 42 éves volt, de életem során már sok mindent kipróbáltam, ám semmi nem jött össze nekem. Nem értettem máshoz és nem is tűrtek meg sehol, egy munkahelyen sem. Ha az iroda befuccsol, akár le is vethetem magam a Brooklyn Bridge-ről, mert akkor biztosan tönkre fogok menni és semmi jövőm nem lesz. Vagy kezdhetek megint új életet, csak most egy kisebb városban.
A hamutartóból már kicsordult a sok csikk, amit ma felhalmoztam, ahogy szellőztetni sem ártott már, így a csikkeket beöntöttem a papírkosárba, majd lesepertem az asztalt egy nedves ronggyal, ablakot nyitottam, hogy kicsit szellőzzön az iroda, majd átballagtam a konyhába, hogy igyak egy pohár whiskeyt. Nem zavartattam magam, hogy még munkaidőben voltam, lehet ügyfél sem lesz, nekem meg szükségem volt egy kortynyi alkoholra, mert kezdtem lehangolódni és szomjazni is. A víz és a kóla már unalmas volt. A pia meg úgy sem üt meg könnyen, edzett voltam. A pohárral a kezemben mentem vissza az irodába, mert csörgött a telefon.
- Cruise nyomozó - szóltam, közben ledobtam magam a székembe és letettem a poharat, hátha jegyzetelnem fog kelleni. - Igen, persze. Tudok segíteni benne, igen. Abban nagy tapasztalatom van. Ötkor zárok hétfőtől péntekig, hétvégén pedig háromkor, szóval még van ideje bejönni, persze. Akár ma is, igen - néztem az órára, hisz még csak fél kettő volt. Úgy tűnt lesz valami munka, szóval örültem. Rám fért már. Nem csak anyagilag, hanem szellemileg is. Kezdtem baromira elunni már a fejemet. A hangja alapján valami idősebb csaj volt, de lehet csak csalóka. A telefon néha torzít egyes hangokat, de a munka az munka, a fizetés pedig kell.
Megittam a piámat és elhatároztam, egyelőre ennyi, mert ki tudja mikor jön az ügyfelem. Igaz, magasról teszek rá mit fog gondolni rólam, ha meglát piálni munkaidőben, sosem érdekelt mit gondolnak, mondanak mások rólam és a viselt dolgaimról, de nem szerettem volna, ha emiatt fordul sarkon és keres más megbízót. Elmostam a poharat és félre tettem, majd visszaültem a székembe. Rágyújtottam és vártam, hogy az a Francine nevű nő, aki telefonált tiszteletét tegye valamikor.
Azt a cigit több más cigi is követte, majd egy kólával kevert whiskey is, de csak fél pohár.
Idő közben írtam egy SMS-t is Lilinek:
"Mizu kislány? Este tali?"

Az épp aktuális cigarettám felénél jártam és épp csak kezdett megkörnyékezni annak a gondolata, hogy mikor fog megtámadni a tüdőrák és hányom ki a vérem, vagy, amit akkor szoktak a betegek. Nem voltam orvos, nem tudtam mivel járt és nem is érdekelte a tünetek, csak egy kicsit elgondolkodtam mikor jön el értem a kaszás a sok bagózás után. Talán adhatnék neki is egy szálat és akkor minden nap együtt szívhatnánk és ha már akkora bagós spanok leszünk, akkor talán megkíméli a semmirekellő életem.
A kopogásra és a köszönésre odapillantottam az érkező nőre. Talán ötven körül lehetett, vagy több és minden bizonnyal az az idős bige volt, akivel a telefonban is beszélgettem egy sort és aki miatt az ablak is nyitva volt, de láthatóan még így sem volt teljesen elégett a légkörrel. Legalábbis a képe elég erőltetettnek tűnt.
- Húzza a száját nyugodtan, mások is megteszik - szóltam oda neki a magam kissé rekedtes hangján. Aki annyit szívja a koporsószeget, mint én, annak már rég nincs bársonyos hangja, de nem is azért fizetnek, hogy a hangommal cirógassam őket. Illendően felálltam a helyemről és a szék felé intettem. Talán valamivel magasabb volt nálam így állva. De csak pár centivel.
- Én vagyok Tristram Cruise, az iroda vezetője. Maga meg gondolom Mrs. Mandrake, akivel a telefonban beszéltem nem is olyan rég. Nézze el nekem a füstfelhőt, sokat dohányzom. Sürgetem a csontváz képűt, mert nagy a búzakalász a hátsó telken - intettem egyet amolyan leszarom stílusban. Megkínáltam volna kávéval, de gondolom úgyse inna nálam, hanem valami upper east sidei luxus kávézóban, szóval nem fecséreltem az időmet holmi udvariaskodásra és meghívásokra, hanem úgy voltam vele dobja le magát és bökje ki mit akar tőlem. A munka érdekelt.
Miután leült, én is ledobtam magam és kihajítottam a negyed cigit az ablakon, hogy ha már az iroda átvette a füst szagát, legalább a képébe ne pöfékeljem bele. Nem, mintha annyira érdekelne, de volt bennem annyi illem, hogy nem fullasztom meg az ügyfelet, amíg nem írunk megbízói szerződést.
- Mesélje el, miről lenne szó - dőltem kényelmesen a székembe. - A telefonban egy személy megkereséséről volt szó. Mit érdemes tudnom a férfiról és a maguk viszonyáról? Van róla képe? Illetve tudni, hogy mik azok a helyek, ahol a leggyakrabban megfordul és kik azok a fontos személyek az életében, akikkel talán tartja még a kapcsolatot?