Minden este ugyanaz a lemez. Nem tudok aludni. Talán már a félelemtől. Hogy az elmémben jelenlévő traumatikus élmények, álomként elevenednek újjá, és újra megtörténik. Hosszú körforgássá alakulva, hogy újra ugyanolyan hévvel fájjon, mint amikor megtörtént. Vége láthatatlannak tűnt. Nem tudtam tőle megszabadulni.  Néha olyan végletekig sodort, hogy leszívesebben kiugrottam volna a tizedik emeletről, csak legyen már ennek az egésznek vége. De nem tehettem, nem okozhattam még több fájdalmat a családomnak, most hogy a remény megint megcsillant megint. Tudtam, hogy az a felvétel sok mindent el fog indítani. Sisi pedig megállíthatatlan lesz újra. Fél év. Kibaszott fél évig ki kellett számítanom a nővérem, és CIA lépéseit, mire a sajátomat megtehettem. Fel voltam készülve a reakcióra, arra dühre amire számíthatok a nővéremtől. Az érzelmi hullámvasútra, amit valószínűleg átfog  élni minden egyes pillanatban, amikor rám nézz. A felvétel után, kámforrá váltam, nem csak a nővérem számára, hanem a CIA keze közül is könnyedén kicsusszantam. Tudtam, hogy váratlanul fogja őket érni, és hogy elsősorban azon lesznek, hogy elsimítsák az ügyet. Én pedig megvárom őket ezzel? Hát hogyne. Talán mégsem sikerült belém verni, azt a hűséget, amit elvártak tőlem. Még mindig ott volt bennem, minden ami a családomért életet. Talán fakult  az a Layla, akit ismertek. De nem teljesen veszett el.  
Nem tehettem meg, hogy rögtön a nővéremhez  sietek, hiszen egyértelmű volt, hogy talán ő volt az első akit figyeltetni fognak minden egyes pillanatban.
Abban sem vagyok teljesen biztos, hogy fél év elteltével ne figyelnének teljes erőbedobással, vagy ne próbálnának  az irányításuk alá venni megint. Habár, ezt kétséges volt hogy egyáltalán életben hagynának.  Túl sokat tudtam, az pedig az én esetemben, annyira nem volt túl hasznos. Olyan szempontból igen, hogy nagyjából, tisztában voltam a tempójukkal, és módszereikkel. Egyik sem volt túl kíméletes. Így nekem kellett a gyorsabbnak lennem.  Lépten nyomon fel voltam arra készülve, hogy talán ez lesz az utolsó napom. Ezernyi variáció élt a fejemben arról, hogyan és miként fog a CIA kijátszani. Hisz abban még biztosabb voltam, hogy én egymagam kevés voltam ahhoz, hogy ténylegesen szem elől tévesszenek. Főleg úgy, hogy New Yorkban voltam továbbra is. Naiv gondolatként futott át az agyamon, hogy talán itt keresnek a legkevésbé. De egy részem tudta, hogy nem így van. Ahogy azt is, hogy éppúgy a seggemben vannak, ahogy eddig.  Talán ez volt, ami most kevésbé izgatott, nekem most csak az számított, hogy a nővéremet, és az anyámat biztonságban tudjam. Azt pedig pillanatnyilag úgy érhettem el, ha nem érintkezem velük. Habár nagyon jól tudtam, hogy Sisi ezek után még nagyobb erővel fog keresni. Őt pedig nem volt egyszerű kijátszani. Néha közelebb voltam hozzá, mint hinné. De New York utcáinak jellegzetéssége, hogy soha nem üres. Állandó tömeg hömpölyög rajta, megállás nélkül. Sietős, kimért léptek, amik még csak egy másodpercre sem álltak meg. Én is a tömeg része voltam, egy arctalan szürkeség, ami a lehető legjobban próbált, beleolvadni a rohanó világba. Egyszer melletted is elhaladtam Sisi, tudom hogy megjegyezted. Talán még utánam is eredtél. Sőt..de mindketten tudjuk, hogy jobb vagyok a bújócskában. Most pedig? Itt állok az ajtód előtt. Talán alszol, de kötve hiszem, hogy lehet alvásnak hívni, amit te művelsz- Az agyad állandó zakatolásban keresi a miértekre a választ. Haragszol, neheztelsz, talán még egy kicsit megvetsz. Nem tudhatom, mert még indig az ajtódban állok. Félek bekopogni. Pontosan olyan remegés lett úrrá rajtam, mint amikor az első ballett előadásomra készültem. A gyomrom görcsbe rándult, te pedig csak megsimítottad a hátamat, és rám mosolyogtál. Mintha tudtad volna, hogy nem fogok leszerepelni. Most viszont az ajtó túl oldalán vagy, s nem látom a mosolyodat.
Remegve emelem fel a kezeimet, kopogásra késztetve magamat. Bizonytalanul koppan elsőre, és elhalva másodjára. Ahogy kinyílik az ajtó, leveszem magamról a kapucnit, és egy feszes mosoly ül az ajkaimra. A szívem zakatolni kezd, ahogy a vonásaid még élesebbé tesznek minden emléket, ami hozzád köt.
- Szia Sisi.- hangom halk, de a becenevedet alaposan kiemelem, ahogy mindig is tettem. Hát akkor kezdjünk bele.

● zenecím ●  megjegyzés   ● xxx ● ✿ ●